Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Lappantyú, az éjszaka fecskéje

A kiválóan rejtőzködő lappantyút nem könnyű elsőre észrevenni, mert tollazata színe a fa kérgéhez hasonlít. Ráadásul éjjel aktív madárként további nehézségeket okoz megfigyelése. Neve a lappang szóból ered, ugyanis tojásrakáskor a földön készíti el fészkét. Több népnyelvi elnevezése is létezik, így a lappantyúról van szó, ha álomfilkót, bagolyföcskét vagy kecskefejőt említenek. Utóbbi, görög eredetű nevét állítólag még Arisztotelésztől kapta, egy, az akkori pásztorok meséje alapján, miszerint ez a madár azért röpköd éjjel a nyáj körül, mert megissza a kecskék tejét. Valójában természetesen rovarokkal táplálkozik.

Majdnem egész Európában költ, illetve Nyugat- és Közép-Ázsiában is találkozhatunk vele. Közkedvelt helye a nyárfás-borókás területek, dombvidékek, feketefenyvesek. Itt áprilistól szeptemberig él, a hűvösebb idő beköszöntésével Afrikába, a Szaharától délre költözik.

Éjjel indul vadászni, nappal pihen: a földön vagy egy ágon szunyókál. Ilyenkor rábízza magát fedő színezetére, így a ragadozók számára szinte láthatatlan. Puha, szürkésbarna tollazatával teljesen belesimul környezetébe, amikor sziesztázik még közelről megfigyelve is ágdarabnak vagy fakéregnek tűnik. Az álcázást teljes mozdulatlansága és résnyire összehúzott egyébként nagy, fekete – szeme teszi tökéletessé. Tollazata hasonlít a baglyokéhoz, és ugyanazt a célt szolgálja: a puha toll repülés közben halkabb, tehát a madár közeledtét kevésbé jelzi az éjszakai csöndben. Röptében a kakukkal is összetéveszthető alakja és színezete alapján. Testhossza kb. huszonhét centiméter, szárnyfesztávolsága pedig több mint a duplája, akár hatvannégy centi is lehet. A hím és tojó csupán abban különbözik, hogy előbbi szárnyát és faroktollazata két oldalát fehér foltok díszítik.

Piciny csőréről első ránézésre nem is gondolnánk, milyen nagyra képes kinyitni. Öblös szájának felső részén több centiméteres sörték meredeznek, így több rovart is képes fogni egyszerre. Mindezt repülés közben teszi, akár a fecske. Vadászat közben feje szó szerint kettényílik. A lappantyú akkorára tátja csőrét, hogy a száj körüli sörteszőrökkel együtt egy kávéscsészényi rovarcsapdát hoz működésbe. Azok az áldozatok, melyek ilyenkor nem egyből a garatba jutnak, fennakadnak a kétoldali sörtéken. Beéri bármilyen rovarral: hol szúnyograjba száll lakmározni, hogy egyszerre nyeljen le belőlük egy tucatot, máskor magányosan repülő éjjeli bogarakat kap el. Még a nagyobb éjszakai lepkéket is szívesen fogyasztja. Nagyon falánk: egyszer egy lappantyú gyomrában a kutatók majdnem ötszáz szúnyogot találtak.

A lappantyú többféle hangot tud adni, melyek helyzettől függően változnak. Egyedülálló „éneke” egy hosszan elnyúló és egyhangú motorzúgásra hasonlító „berregés”. Akik még hallották a néhai betárcsázós internet hangját, könnyebben el tudják képzelni ez milyen lehet, mert emlékeztet rá. Akár öt percig is eltarthat, csak a hang magassága változik akkor, amikor a madár elfordítja a fejét. Röptében rövid, halk hangokat hallat a tájékozódás érdekében: a kis füttyök visszhangjai alapján észleli a sötétségben a szembejövő akadályokat. Repülés közben egyfajta tapsoláshoz hasonló hangot is produkál. A szárnyát ilyenkor a teste fölött két-háromszor összecsapkodja. Ilyenkor egy kicsit zuhan, aztán az emelkedést követően újra nekilát a tapsolásnak. Ez a lappantyú nászrepülése.

Egy életre választ társat magának. A párok minden évben ugyanarra a költőhelyre térnek vissza. Megérkezésüket követően a hím egyből nászi táncot lejt. Legyezőszerűen szétterpesztett tollakkal repked a tojó felett, bemutatva neki szárnyhegyén és farkán látható fehér foltjait. A „tapsolás” sem maradhat el: hangos szárnycsattogtatásával a nőstény figyelmét szeretné felkelteni. A párzás előtt magasba emelt szárnnyal és terpesztett farktollakkal ér földet.

A tojásokat júniusban sekély talajmélyedésbe rakják a tojók. A szülők sötétben váltják egymást a költésben, hogy mindegyikük megtegye vadászkörét az éj leple alatt. A nappali „műszak” a tojóé. Általában két barnán vagy szürkén pettyezett, halvány krémszínű tojáson üldögél. Tizennyolc napos kotlást követően kelnek ki a fiókák, akik szintén rovarokkal táplálkoznak. Fészküket kicsit több mint két hét után el is hagyják. Ekkor már ők is készek a nagy útra dél felé, melyet akár nyolcszor is megtesznek életükben.

Tovább a teljes bejegyzéshez
270 Hits
0 hozzászólás

Hazánkban állandó szereplő a citromsármány

A citromsármány csicsergése egybeolvad erdők-mezők alapzajával. Kétstrófás éneke Beethovent is megidézi, méghozzá a szerző egyik legismertebb zenei kompozícióját, az 1800-as évek elején íródott c-moll szimfónia nyitányának motívumait ismerhetjük fel játékában. A népnyelv aranyárulónak, sárgyókának is hívja – ezek a nevek is sárga színezetére utalnak. A madár többek között Weöres Sándort is megihlette Arany ágon ül a sármány kezdetű versében.

Citromsármánnyal kontinensünkön túl Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is találkozhatunk. Mezőgazdasági területek, bokros, fás legelők, sík és dombvidékek, bozótosok, nyílt területek lakója. Itthon leggyakoribb sármányfajunk, rendszeres és széles körben elterjedt fészkelőnk. Hazánkban állandó, nem költöző faj – az északibb területeken viszont jellemző, hogy a téli, hideg időszakra délre vonulnak a sármányok, nálunk ilyenkor a lakott területeket választja otthonául. Télen gyakran csapatokba verődve vészelik át az időjárás megpróbáltatásait, előfordul, hogy más pintyfélékkel is közösséget alkotnak.

Első megfigyelésre olyan a citromsármány, mintha egy jól megtermett veréb lenne, amelyik beleesett egy sárga festékkel teli vödörbe. Vagy egy kisebb sárgarigó, akinek csak félig sikerült a sminkje. Testhossza kb. tizenhét centiméter, testtömege harminc gramm. A hím feje és testének alsó része rikító sárga, felső részén hosszanti irányban sötétbarna sávok díszítik kabátját. Fartöve és háta fahéjbarna színű. A tojó tollazata is sárgával díszített, de kevésbé feltűnő árnyalatú, mint a hímé, az olívabarna színű sávok rá is jellemzőek, különösen a torkánál és a fejénél. Farka fehér széle csak repülés közben villan elénk. Csőre rövid, kúp alakú, felső csőrkávájának töve fogszerű csúccsal indul – ez nagyban segíti az apróbb magvak hámozásában, amelyek fő táplálékául szolgálnak. Olyan erős és hegyes ez a csőr, hogy még a fűmagot is képes meghántolni. A gyommagok mellett bogyók és kisebb rovarok is részét képezik táplálékának.

Nem olyan egyszerű kiszúrni a citromsármányt, mint ahogy elsőre gondoljuk. Dacára tollazata színének, kiváló rejtőzködő: könnyen szem elől veszthetjük a sárgás-zöldes levelű lomberdőkben. Az órákon keresztül éneklő hímet azért könnyebb észrevenni, mert magaslaton ülve már februártól „fújja pici dalát furulyáján”. Ezt az órákon át tartó dalolászást területvédés miatt csinálja.

Az ivarérettséget egyéves korában éri el. A hím felemelt szárnyakkal, futva közelíti meg kiszemelt társát. Az utódnemzést megelőzően mindkét fél egy-egy fűszálat vesz csőrébe, amit leejt, kölcsönösen biztatva egymást „rakjanak közösen fészket” – ezt végül a tojó építi meg fű közé vagy közel a talajhoz, sűrű bokrok ágaira vékony gyökérdarabokból és növényi szálakból. A költés április és július között van, akár kétszer is születhetnek fiókák ebben az időszakban. Az eredmény négy-öt vörösesfehér, márvány csíkozású kis tojás, amelyen főként az anya kotlik kb. két héten keresztül. Olykor szerepét a hím is átveszi, ám ő leginkább a táplálékszerzéssel és az énekes területvédéssel van elfoglalva. A fiatal madarak nem egész kéthetesen már kirepülnek a családi lakból és ugyan még vissza-vissza járnak egy-egy „ebédre”, egy héten belül azonban már maguk gondoskodnak táplálékukról.

A citromsármány igen hosszú életű, akár tizenkét évig is élhet. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000.- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
549 Hits
0 hozzászólás

Napozzunk, de csak okosan!

Lerágott csont a téma, lépten-nyomon olvashatunk róla, sokan mégsem fogadják meg az okos és hasznos tanácsokat. A nyári forróság miatt bőrünk egészségére fokozottan vigyáznunk kell! Az UV sugárzásnak az élet számára nélkülözhetetlen jó hatásai mellett ártalmas következményei is lehetnek. Mind tudjuk: a védelem nélküli napozás már rég szóba sem jöhet, de érdemes odafigyelni bőrünkre akkor is, ha csak már öt-tíz percig a napon vagyunk.

A tudományos magyarázat

Mi az az UV-sugárzás? És ennek a variációi, az UVA, UVB sőt, ha már itt tartunk, az UVC, mert bizony ez utóbbi is létezik.

Az UV, azaz magyarul az ibolyán túli sugárzás (ultra viola) a Nap legnagyobb energiájú elektromágneses sugárzása, amely a látható fénynél kisebb, a röntgensugárnál nagyobb hullámhosszúságú.

Az UV-A a földfelszínre beeső sugárzás legnagyobb része. Bár ettől nem égünk le, de lejut a mélyebb szövetekig, hozzájárulva a bőr öregedéséhez, a sötét pigmentfoltok kialakulásához, a napallergiához, és – bár korábban ezt vitatták – mára a tudomány álláspontja az, hogy a bőrrák kialakulásában is szerepet játszik.

Az UV-B sugárzás nagy részét elnyeli a Föld ózonrétege. A maradéknak sok jótékony hatása van az emberi szervezetre, elősegíti például a D-vitamin-termelést, azaz a csontképződést. Az UVB felelős emellett a leégésért és barnulásért (ez utóbbiért sokan lelkesednek, sőt sportot űznek abból, hogy minél hamarabb és minél intenzívebben lebarnuljanak), és – sajnos – a bőrrák kialakulásáért is. A szervezet ez ellen védekezik a melanin termelésével, ami a bőr barnulását eredményezi. A túl erős napfény UV-B sugárzása a szemet is károsíthatja.

Az UV-C sugárzással gyakorlatilag nem találkozhatunk, hacsak nem veszünk részt egy űrutazáson. Ezt ugyanis teljesen elnyeli a Föld légköre.

Akkor most használ valamit a naptej?

Röviden: igen. Jó ideje hasznos napozószerek széles választéka áll rendelkezdésünkre. A legismertebb tulajdonságuk a faktorszám (SPF – Sun Protection Factor), amely a készítmény védőképességét mutatja a napégéssel szemben. A napvédők elsősorban az UV-B sugárzással szemben védenek, de ma már léteznek olyan készítmények is, amelyek az UV-A sugárzást is szűrik.

A faktorszám csak az UV- sugárzással szembeni védőhatásról informál. Lényegében azt mutatja meg, hogy mennyi időt tölthetünk a napon a leégés kockázata nélkül. A pontos információhoz kinek-kinek ismernie kell a saját bőre érzékenységét. A fehér bőrűek néhány perc alatt leégnek a napsütésben, míg vannak olyan bőrtípusú emberek, akik akár 20 percig is bírják a tűző napon lesülés nélkül. Egy konkrét példa arra, hogyan is működik a faktorszám: ha valaki tudja önmagáról, hogy 5 perc alatt leég, és bekeni magát 30-as faktorszámú napvédővel, akkor maximum 5x30 percig maradhat a napon. Fontos tudni, hogy közben gyakran újra kell kennie magát, és nem csak akkor, ha közben úszott egyet, hiszen a bőr beszívja a krémet, vagy ha bármihez hozzáér, az könnyen letörölheti. Azt mondják, hogy ennél több időt akkor sem szabad a napon tölteni 24 óra alatt, ha újra vastagon bekenjük magunkat.

Amikor naptejet választunk fontos, hogy széles spektrumút keressünk, mely egyszerre véd mind az UV-A mind az UV-B sugarak ellen.

Az UV-A-védelem általában a harmada az UV-B védelemnek.

Keressünk ásványi alapú naptejeket! A hagyományos kémiai napvédő termékek ugyanis tele vannak olyan összetevőkkel, melyek megzavarhatják akár a hormonrendszer működését. Személyes kedvenceim azok az antioxidánsokkal dúsított készítmények, melyek segítik a bőr gyorsabb regenerálódását.

Természetes olajokat, testvajakat is érdemes használni. A sheavaj azon túl, hogy véd a leégés ellen, hidratál, sőt, rendszeres használat mellett enyhíti az ekcéma és a pikkelysömör tüneteit, elősegíti a bőr gyógyulását. Törekedjünk arra, hogy organikus, finomítatlan sheavajat szerezzünk be. A napozás nagyágyúja, a kakaóvaj már évtizedekkel ezelőtt is igen népszerű volt. A kakaóvaj tömör, de amikor a napon felmelegedett bőrhöz érintjük, szinte azonnal folyékonnyá és könnyen kenhetővé válik. Érdemes használat után árnyékos, hűvös helyen tartani, mivel a napon könnyen megolvad. Fantasztikus csokoládéillatot áraszt, úgyhogy élmény vele a napozás. Azért csak csínján bánjunk vele, mert csak rövidebb időre nyújt védelmet.

Még egy fontos tanács a napvédőkkel kapcsolatban: sose spóroljunk velük! Ne tegyük el a megmaradt krémet, hogy jó lesz majd jövőre! Minden évben vegyünk újat, mert a szavatosságuk lejár, és egy évvel később már nem nyújtanak biztonságos védelmet.

Mit tehetünk még a leégés ellen?

A nap elleni védekezésben az öltözködés is segítséget nyújt. Egy széles karimájú kalappal az arc és a nyak bőre védhető, de a világos ruhák fényvisszaverő hatását is érdemes kihasználni. A japán nők közül nagyon sokan ma sem indulnak el nyáron ernyő nélkül sétálni, érdemes az ő példájukat is követni. Ha tudjuk, hogy hosszabb időt napon kell töltenünk, érdemes lenge, hosszú ujjú ruhát vagy blúzt választanunk és maxiszoknyát vagy bő szárú nadrágot. Az öltözék lengesége véd a melegtől, a hosszú ujj és szár pedig a káros sugárzástól.

Táplálkozásunkkal is befolyásolhatjuk bőrünk egészségét. Igazítsuk étrendünket az évszakhoz: ajánlott a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás, illetve a fokozott folyadékpótlás. A béta-karotint tartalmazó zöldségek, mint a sárgarépa, brokkoli, spenót vagy a paradicsom ráadásul a barnulást is segítik. A bőrvédelemhez hozzájárul még az E-vitamin, amelyet pl. áfonyával, édesburgonyával vagy nektarinnal vihetünk be a szervezetünkbe.

Napozás előtt jó választás lehet, ha zöld teát kortyolgatunk, mivel antioxidáns tartalma segít megelőzni a leégést, és gyorsítja a barnulást. Néhány kocka étcsokoládé fogyasztása is javasolt ilyenkor, mert a magas kakaótartalmú csoki semlegesíti a napfény hatására felszabaduló, bőrünket károsító szabadgyököket.

Ezeket a „szabályokat” betartva, úgy gondolom, leégésmentes lehet a nyarunk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
344 Hits
0 hozzászólás

„Tarka lepke, kis mese…”

Erdők, mezők, rétek szépségei a nappali lepkék. Kontinensünk országaiban számos fajuk védett, így hazánkban is jelentős részük oltalom alatt áll, nem csupán „illetlenség”, hanem büntetendő cselekmény engedély nélkül gyűjteni őket. A mai kor adta technikával már bőven elég igényesen fotózni, nem kell gombostűre tűzni tanulmányozás végett a lepkéket avagy a szöglenceket. Ez a régi magyar elnevezés egyébként a pillék szárnyának csipkés (szöges) szegélyére utal, és általánosan használták korábban a lepkékre. Én a szöglencek közül a vörösiszap-tározók környékén is gyakorta fellelhető nagy tarkalepkét ismertem meg közelebbről.

Kép: Csonka Péter

Ez egy különösen dekoratív lepkefaj. Ragyogó színével zöldbe borult fák és bokrok között sem nehéz észrevenni. Tág életterű rovarról van szó, száraz és nedves vidékeken egyaránt jól érzi magát. Erdei tisztásokon, réteken, utak mentén repked lassú szárnycsapásokkal, a fűszálak végén gyakran megpihenve. Szárnyfesztávolsága elérheti a majd’ öt centimétert. Sok fajjal ellentétben náluk nőstények nagyobbak hím társaiknál. Szárnyuk színezete és a fekete mintázat kiterjedése is meglehetősen változékony. Sárgásvörös, gesztenyebarna, rozsda-, krém- és fekete színek alkotnak művészi motívumokat, pöttyök, csíkok sorakoznak egészen a csipkés szélű szárnyvégekig – a szárnyak felső és alsó felülete eltérő rajzolatú. Első pár lábuk csökevényes (főleg a hímeké), azt csak fejük tisztogatására használják. Hátsó lábuk pedig ízérzékelő receptorokban gazdag.

Május és szeptember között figyelhetők meg leginkább példányai, ekkor repül két nemzedéke (egy májusjúniusban, egy pedig július végeszeptember elején) egyszerre. A hímekre jellemző a területőrző viselkedés. Rendszerint magasabb kórók vagy fűszálak csúcsán és a cserjék vagy alacsonyabb fák kihajló ágain posztolnak, területükről igyekeznek a rivális fajtársakat, illetve a hozzájuk hasonló színezetű más lepkéket elkergetni.

Kép:Maria Sibylla Merian

A lepkék igen praktikusak, mert ügyelnek arra, hogy a párzásra a peterakóhely közelében kerüljön sor. A nőstény leginkább kőrisfák leveleinek fonákjára, félárnyékos helyeken, változó magasságban egy-két nagy csomóban rakja le mintegy két-háromszáz petéjét. Ezek a peték eleinte világos okkersárgák vagy narancsszínűek, az idő előrehaladtával barnás téglavörösre sötétülnek. A színváltás a lárvák kikelésének közeledtét jelzi. A peteállapot kb. tíz napig tart. A fiatal hernyók társasan szövedéket készítenek, ahol gyakran több mint száz lárva él együtt. Megmásszák a takarmánynövényeket, és egészen télig megállás nélkül rágják azok leveleit, majd az áttelelést követően tavasszal ismét habzsolni kezdenek. A bársonyfekete alapon sárgán foltozott hernyók tíz hónapos korukra bebábozódnak, ami általában május elejére tehető. Ezek fekete pettyes narancsszín mintázatú bábok könnyen észrevehetőek, és nem csak színük miatt feltűnőek, hanem mert kellemetlen szagot árasztanak saját védelmük érdekében. Bábállapotban szintén kb. tíz napig vannak, ez után bújnak elő rejtekükből az imágók.

A kifejlett lepkék főként nagy energiatartalmú nektárral, virágporral táplálkoznak, amelyből szervezetük képes a repülés energiaigényét is fedezni. Az imágó fő nektárkészletét az ernyős és fészekvirágzatú lágyszárú növényekből nyeri, gyakran csoportosan látogatja táplálékforrásait. Trópusi hangulatot idéz nagytermetű ernyős virágokon a tömegesen szívogató példányok látványa. Lakmározást követően gyakran pihennek szétterjesztett szárnyakkal a földön, szemlátomást napozva. Így „vakációzik” a rövid életű, nagy tarkalepke. A kifejlett állat ugyanis csupán néhány hétig élvezheti a napsütést és a szárnyalást, azután a lepkék új nemzedékének adja át a terepet.

A tarkalepkefélék számos faja hazánkban védett. Míg a kis tarkalepke eszmei értéke ötezer, a díszes vagy magyar tarkalepkéé ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
426 Hits
0 hozzászólás

Korszakváltás hajnalán – egyre népszerűbbek az e-autók

Egyre több zöld rendszámú autóval találkozhatunk úton, útfélen. A magas ár és a viszonylag korlátozott hatótáv ellenére egyre népszerűbb sokak körében, hiszen a károsanyag-kibocsátás Földünk egyik legégetőbb problémája.

Az elektromos autó olyan villanymotorral meghajtott gépjármű, amely többségében beépített akkumulátorából nyeri energiáját. Gondolták volna, hogy ez a típusú autó egyidős hagyományos, azaz a benzinmotoros társával? Thomas Parker brit villamosmérnök fejlesztette ki az 1800-as évek végén, amikor is újratölthető akkumulátorokat tervezett a gépekbe. Ez igazi áttörésnek számított, és az idő tájt kb. harmincezer villanyautó közlekedett az utakon. A belső égésű motorok dinamikus fejlődése aztán háttérbe szorította környezetkímélőbb társát – bár abban az időben még nem gondoltak bele a tervezők, mennyi kárt fognak okozni mindezzel.

Az elektromosautó-piacon az áttörés, mert egyértelmű, hogy napjainkban ennek vagyunk tanúi, alig tíz éve indult el, amikor a gyártósorról legurultak az első Teslák. Ma már sok autógyártó cégnek vannak saját modelljei, folyamatosan bővül a kínálat. 2015-re a forgalmazott elektromos autók száma globálisan átlépte az egymillió darabot. 2018-ra pedig majdnem ötvenféle villanyautó közül lehet válogatni Európa-szerte. Már Magyarországon sem újdonság az e-autó, az utakon közlekedve mind sűrűbben találkozhatunk zöld rendszámú járművekkel.

Elterjedésüket több országban egyértelműen támogatja a kormányzat. Norvégiában például 2025-től már csak elektromos és hidrogén-meghajtású autók kerülhetnek forgalomba. 2030-ra India szeretné elérni, hogy csak elektromos meghajtású gépkocsik közlekedjenek területén belül, ahogy ugyanezt tervezi 2050-re az Egyesült Királyság, Hollandia, Németország és az USA több tagállama, valamint Kanada Québec tartománya. Hazánk is támogatja az új elektromos autó beszerzését, illetve több nagyvárosban (köztük a fővárosban is) a zöld rendszámú autók kedvezményes áron vagy ingyenesen parkolhatnak a közterületeken.

Miért jó villanyautósnak lenni? Fontos, hogy környezetkímélő. Ám ennél vannak kézzelfoghatóbb érvek is. A fenntartási költségei például sokkal kedvezőbbek a benzines autóknál. Az áram költsége alacsonyabb a benzinnél vagy a gázolajnál, kb. két liter üzemanyag árával száz kilométert lehet megtenni az elektromos autóval, ennél a legalacsonyabb fogyasztású benzines is többet fogyaszt.

Az elektromos autó a zajszennyezést is csökkenti, hiszen nem robbanómotor van benne, így indításkor és haladáskor csak a gumik, a menetszél, illetve az elektromotorok halkan „sípoló-süvítő” hangját hallhatjuk. A fenntartási költsége is alacsonyabb a hagyományos autóénál. Egy elektromos autóban jelentősen kevesebb alkatrész található, mint benzines vagy dízeles társaiban, mivel hajtáslánca jóval egyszerűbb. Nincs kipufogórendszer, önindító, váltómű és sok más alkatrész. Az olajcsere is értelemszerűen a múlté egy e-autóval. Sőt a kuplunghasználat is, mivel a villanyautók szinte mindegyike fokozatmentes váltóval van felszerelve, amelynek köszönhetően csak előre vagy hátramenetet kell kapcsolnunk, illetve csak gáz és fékpedál található benne.

Problémaként szokták felvetni, hogy egy-egy töltéssel rövidebb távot lehet megtenni, mint a hagyományos tankolással, ráadásul az elektromos töltés több időt vesz igénybe. A középkategóriás e-autók kb. száz-százharminc kilométer megtételére képesek egyhuzamban. Arra is fontos odafigyelni, hogy az autóban használt különböző tartozékok használata (klíma, ülésfűtés stb.) csökkentik valamelyest a hatótávolságot, hiszen ezek is elektromos energiával működnek – így nagy hidegben és kánikulában jelentősen csökkenhet a hatótáv. Ám ez csak annyit jelent, hogy utazásainkat meg kell terveznünk, tudatosabban kell autóznunk.

A járművek töltésére nemcsak otthon, útközben is van lehetőség – ráadásul nagyon olcsón. Gyorstöltéssel valamivel hosszabb időbe (kb. két-három óra) telik, villámtöltéssel azonban igen rövid idő (húsz-harminc perc) alatt feltölthető a négykerekű. Ha az otthoni töltést választjuk, azt saját energiatermelő-rendszer segítségével tehetjük meg (pl. napenergia), amellyel szintén kíméljük világunkat.

Utazásainkat nagyban segíti, hogy a legtöbb e-autóban található navigációs rendszer, amely megmutatja a töltőállomásokat, illetve segítenek bennünket az okostelefon-alkalmazások is, amelyek a legközelebbi töltőpontokhoz irányítanak minket.

Azt gondolom, néhány év kérdése, és csökkenni fog az e-autók ára, a használtautó-piac is megtelik velük, így egyre többen lecserélik régi benzinesüket. Földünk pedig nyilván minden egyes új e-autó üzembe helyezésénél megkönnyebbülten sóhajt egy picit.

Tovább a teljes bejegyzéshez
241 Hits
0 hozzászólás

A szarvasbogár rövid és különös élete

A szarvasbogarat mindannyian könnyen felismerjük jellegzetes fejdíszéről, amely igen hasonló funkciót tölt be, mint a gímszarvasbikák agancsa. Értelemszerűen csak a hím rovarok kaptak a természettől ilyen koronát. Mostanában jött el az ideje a szarvasbogárrajzásnak, sűrűbben találkozunk tehát ezzel a hatalmas, berregő „nehézbombázóval”, amely az emberre teljesen veszélytelen rovar.

A világon kb. ezerháromszáz-féle szarvasbogárfaj él, közülük a nagy többség a trópusokon. Hazánk területén hat különböző fajjal találkozhatunk, itt a legelterjedtebb a nagy szarvasbogár. Több nyelven repülő szarvasnak is nevezik a Kárpát-medence legnagyobb rovarát, amelynek átlagos testhossza (a hímek esetében) elérheti akár a nyolc centimétert is. Ivari kétalakúság jellemzi, vagyis a hím és a nőstény egymástól eltérő jegyekkel rendelkezik. Barnásfekete tónusú torszínük megegyezik, ám a hím szárnyfedői és rágói fényes vörösesbarnák. A hím agancsszerű rágója a faj összetéveszthetetlen védjegye: a végén villás, a belső oldalán egy nagy és több apró fogat viselő, végtag eredetű szájszerv csaknem olyan hosszú, mint a fej és az előtor együttesen. Olyan ez az agancspár, mint egy cukorfogó: szorítani tud vele tulajdonosa, de harapni, vágni nem. A nőstény kb. feleakkora, mint a hím és rágószerve sem olyan fejlett, ám – milyen érdekes – képes vágásra ezen szervével. A hím elülső lábszára vékony, míg a nőstény végtagja megerősödött, ami különösen jól jön neki petéi elásásához.

Párzás idején alkonyatkor a hímek szárnyat bontanak és függőleges testtartásban, berregő hangot hallatva keresik a nőivarú egyedeket. Aki szeretne látni egy ilyen szertartást, érdemes tölgyfák környékén várakoznia, így tesznek a hím szarvasbogarak is. Tudják ugyanis, hogy a nőstényeket vonzza tölgyek erjedő, édeskés ízű fanedve. Ha több hím is sorban áll, megegyező testi adottságok esetén heves harcot vívnak a nőstényért. Vannak természetesen kisebb és nagyobb méretű szarvasbogarak. Amennyiben harc nélkül is látszik, ki a gyengébb, a vesztes csatározás nélkül elvonul. A hasonló méretű egyedek azonban egymásnak esnek: rágóikat erősen csattogtatják, ezzel taszigálva, szorongatva ellenfelüket – próbálnak fogást találni a másikon. Addig dulakodnak, míg a győztes vagy hátára fordítja vagy lehajítja a vesztest a fáról. A hím agancsa nem csak a nőstényért folytatott küzdelmekben, hanem a párzás közben a másik fél megragadásában, mozdulatlanul tartásában is fontos szerepet játszik.

A megtermékenyítést követően két héttel a nőstény élete egyetlen repülőútjára indul: lárvalerakó helyet keresni. Beteg, elkorhadt tölgyfák és tuskók közelében talál alkalmas helyet ivadékai fejlődésére, ahol majd ötven centi mélyre ássa be magát a földbe. Kb. ötven-száz három milliméter átmérőjű petéjének korhadékból kis üreges labdát készít rágói segítségével. A petékből három-öt hetet követően fejlődnek ki a piszkosfehér, görbült testű pajorok. Először anyjuk által odakészített korhadékot eszik, majd további elhalt gyökerek fogyasztását veszik célba. Mivel nem éppen tápláló étekforrást vesznek magukhoz, fejlődésük is igen lassú: vagy öt évig ebben az állapotban léteznek. A hímek testnagysága, fejének formája és rágóinak mérete attól függ, hogy lárvakorában mennyi élelemhez jutnak. Vigyázniuk kell azonban, mert a borz, a róka, a szajkó, a szarka és a vaddisznó kedvelt ínyencsége is a szarvasbogár-lárva.

Öt év alatt tíz centissé növekednek, ekkor egy szép nyári napon bebábozódnak. Ez a látványos folyamat kb. fél órát vesz igénybe. Nyár végén pedig egy óra alatt kikelnek az imágók, vagyis a kifejlett bogarak, akiknek még egy hétig halványszínű és puha kültakarójuk van. Ők az év további részét a bábkamrában töltik, majd április-május környékén rágójukkal feltörik rejtekhelyüket. A hímek valamivel előbb indulnak útjukra, mint a nőstények. Kifejlett korukban már egyáltalán nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, csak fanedvet szívogatnak és a lárvakorukban felhalmozott tartalékokat emésztik fel. Ebben a négy-öt hetes aktív időszakban főként az utódnemzésre koncentrálnak. A hímek a párzást követően rendszerint elpusztulnak és a nőstények is követik őket az örök vadászmezőre augusztusban, peterakás után. Maradványaik (leginkább a rágójuk, a fejük és az előtoruk) a fák tövében több centiméter vastagságban felhalmozódhatnak, és magas kitintartalmuk miatt évekig is ott maradnak.

A szarvasbogár kultúrtörténeti vonatkozásban is jelentős. Feltűnt már a korai keresztény ikonográfiában, első ábrázolása a 14. századra tehető egy imádságos könyv illusztrációjaként. A bogarat valószínűleg a szarvassal hozzák párhuzamba, amely szent állatnak számított, hiszen eredményesen tudott küzdeni a kígyóval. A festők jelképtárába is bekerült a szarvasbogár, mivel hosszú ideig pozitív tartalom kapcsolódott hozzá mint a gonoszon diadalmaskodó szimbólum. Ötvösmunkákon, kerámiákon is gyakran ábrázoltak szarvas- és orrszarvúbogarat a reneszánsz idején. Hazánkban szarvasbogaras bélyeget adtak ki az ’50-es évek elején, de a lengyel két zlotys érmén is felfedezhetjük ezt a szép rovart.

Két évvel ezelőtt a Magyar Rovartani Társaság „Év rovara” címét nyerte el a nagy szarvasbogár az internetes szavazások alapján. Védett állat, eszmei értéke tízezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1901 Hits
0 hozzászólás

Gyermekzsivaj, napsütés, környezetvédelem − ilyen volt az idei Füzitői Napok

A gyerkőcöké volt a május 25-i hétvége Almásfüzitőn. A XXVII. Füzitői Napokat, amely hagyományosan a gyermeknappal esik egybe, a falu szabadidőparkjában rendezték meg.

A 10 órakor kezdődő megnyitóra összegyűlt népes érdeklődő sereget Beró László polgármester köszöntötte, majd Popovics György, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke kapott szót. A Közgyűlés ünnepélyes keretek között Almásfüzitőnek ajándékozott egy megyezászlót, illetve a községi elismerések, úgy mint az „Almásfüzitő díszpolgára” cím is itt találtak gazdára. A díjak átadásakor dr. Szeidl Bernadett jegyző méltatatta a kitüntetetteket.

A hivatalos programot követően a Sün Balázs Óvoda apróságai mutatták be műsorukat nem csak a büszke hozzátartozók örömére. A köszöntőkkel párhuzamosan a fakanál forgatásba is belekezdtek a főzőverseny résztvevői. Kellemes pörkölt- és gulyásillat áradt a levegőben, az odasétálókat kóstolóval is kínálták. Ebéd után habpartit rendeztek a helyi tűzoltóság jóvoltából a kicsik nagy örömére, mely hűsítő élménynek bizonyult a szép, napsütéses időben. Három órától a nyergesújfalui Total Dance tánccsoport mutatta be különleges koreográfiáit. A KicsiÓriás zenekar aztán a közönséget is megmozgatta, majd bűvészműsor és további koncertfellépők szórakoztatták az egybegyűlteket egészen késő estig. A falunap várva várt fellépője az este kilenckor koncertet adó, nemrég az Izraelben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivált megjáró Pápai Joci volt.

A különféle vásári portékák mellett a gyerekeket két ugrálóvárral lepték meg, amelyet az ácsi Természetjáró Bakancsos Klub biztosított. A csillámtetoválást, az arcfestést és a hennát is kipróbálhatták kicsik és nagyok. A felnőtt látogatókat vércukormérésre és egészségügyi tanácsadásra várták a helyi védőnők, illetve a regionális mentőszolgálat közreműködésével egy rövid újraélesztési gyorstalpalóval frissíthette ki-ki tudását.

Sok-sok mókás feladattal, feladvánnyal vártuk mi is a gyerekeket a Tatai Környezetvédelmi Zrt. jókora sátrában egészen a reggeli óráktól. A kézműves asztalunknál kishalat és pillangót festhettek a gyerekek újrahasznosított papírgurigából és újságpapírból, valamint cserépharangot is készíthettek. A nap végére már sok alkotás száradt a napsütésben. Szintén népszerűek voltak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos állomásaink. Az egyiken különféle műanyag- és papírhulladékot kellett kihorgásznia a gyerekeknek játékpecabot segítségével, majd kitalálni, melyik szelektív kukába raknák a fogásukat. Ha ezzel megvoltak, ügyességüket fejleszthették kislabdadobással. Egy erre kitalált céllövöldén kellett a megfelelő szelektív lyukba hajítaniuk egy-egy szivacslabdát, szimbolizálva választásukat. Egy másik feladatban különféle hulladékokat ábrázoló hűtőmágneseket kellett a megfelelő szelektív gyűjtőre illeszteniük egy színes, szép ábrán.

Környezettudatos életmóddal kapcsolatos totónkhoz ugyan néha elkelt a felnőtt segítség, örömmel állapítottuk meg azonban, hogy nagyon sok helyes megoldás érkezett. Gyönyörű, nagy liliket ábrázoló, fa óriáskirakónkat a tavaly novemberi Tatai Vadlúd Sokadalmon avattuk fel. A játék itt és most is megmozgatta főként a nagyobb gyerekek fantáziáját. A kisebbeket a kis játék markológépek kötötték le hosszú percekre, amelyek segítségével bátran próbálkozhattak, hogy a kishelyezett homokot átrendezzék. Minden állomásnál jutalomzsetont kaptak az adott feladatot teljesítők, amellyel egy-egy pörgetési esélyt kaptak szerencsekerekünkön. 17-féle ajándék közül választhattak annak megfelelően, mit szánt nekik a sorskerék: van, aki tornazsákkal, kis ébresztőórával, filckészlettel, szövegkiemelő-szettel, tolltartóval vagy LED-fényes kulcstartóval lett gazdagabb. Egy biztos: mindenki nagyon elégedett volt a választásával és büszkén mutatta szüleinek ajándékát. Mi abban bízunk, hogy a tárgyi jutalom mellett új ismeretekkel is gazdagodtak a gyerekek.

Felejthetetlen napot töltöttünk el ismét Almásfüzitőn, várjuk a legközelebbi alkalmat. Jövőre ugyanitt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
291 Hits
0 hozzászólás

Ha már unjuk a tehéntejet. Kis növényitej-kalauz

Különböző okokból dönthetünk úgy, hogy kevesebb tehéntejet fogyasztunk, esetleg teljesen elhagyjuk étrendünkből. Van, akinek a szervezete nem tolerálja, esetleg életmódjával nem egyeztethető össze. A mai étkezési kultúrában széles körben elterjedtek azok a különféle gabonákból és olajos magvakból származó növényi italok, amelyek színe, állaga és felhasználási lehetőségei igen hasonlóak a tehéntejéhez.

Készítettem egy válogatást, mivel magam is szeretek olykor-olykor alternatív megoldásokat kipróbálni.

Miből készülhet magital? Szinte bármiből, azaz rengeteg alapanyagból. Választhatunk olyan gabonák közül, mint az árpa, a búza, az amaránt, a köles, a hajdina, a zab, a rozs, a rizs. Ha inkább olajos magvakból készült tejet kóstolnánk meg, akkor is nagy a választék: pl. kókuszdió, kesudió, makadámdió, lenmag, mandula, török mogyoró. A hüvelyes növényekből a legnépszerűbb a szójából és a földimogyoróból készült változat. A növényi italok előnye az allergiában szenvedőknek, hogy nincs bennük tejfehérje és tejcukor, ráadásul sok közülük gluténmentes. A készítés során kalciummal és D-vitaminnal dúsítják e tejfajtákat.

A növényi italokat fogyaszthatjuk nyersen kávéban, teában, müzliben, vagy turmixokhoz akár natúr, akár ízesített formában. Sütésre és főzésre is alkalmasak, sütemények, főzelékek, levesek vagy főételek nagyszerű alapanyagai lehetnek, kiváltva ezzel az állati eredetű tejet.

A megosztó kókusz

Kedvencem a kókusztej, bár tudom, hogy sokan szenvedélyesen utálják. Ízlésről nem érdemes vitatkozni, de én nemcsak finom íze, hanem rengeteg jótékony hatása miatt is szívesen fogyasztom. A kókusz húsának leforrázásával, turmixolásával, majd a pép átszűrésével juthatunk ehhez a kellemes nedűhöz, amelynek állaga sűrűbb, íze pedig édesebb a hagyományos tejnél. Aki nem kedveli túlzottan a kókusz aromáját, annak is javaslom, mert ízét lehet semlegesíteni. Kávéhoz, süteményekhez és különféle főfogásokhoz kiválóan illik, az indiai konyha egyes fogásai elképzelhetetlenek nélküle, és diétás házi fagyit is lehet belőle készíteni. Tápanyagtartalma szerint egy bögre kókuszital kb. nyolcvan kalóriát tartalmaz, egy ilyen adagban öt gramm zsír és hét gramm szénhidrát van. A kókusztejet foszfortartalma miatt is érdemes fogyasztani, amely csonterősítő hatású. Nem elhanyagolható magnéziumtartalma sem, amely az izmok és idegek lazításához járul hozzá. És ha ez nem lenne elég, vasforrásként sem utolsó: s mint köztudott, a vérszegénység hátterében sokszor a vashiány áll. A benne található egészséges zsíroknak köszönhetően elősegíti a megfelelő emésztést, javítja a bélrendszer állapotát. A boltokban kapható cukrozott és ízesítetlen változata, mindenképpen az utóbbit javaslom, mivel édeskés íze cukor nélkül is tökéletesen érvényesül.

A hosszú fiatalság titka: a mandula

A másik kedvelt alternatív tejitalom az E-vitaminban gazdag mandulatej. Diétázónak is ajánlott, mivel szénhidráttartalma sokkal alacsonyabb hagyományos társánál. Áldásos hatással van a bőrre, segíti rugalmasságának megőrzését, a haj és a köröm egészségének, erejének fenntartását. Magas antioxidáns-tartalmának köszönhetően rákmegelőző és sejtregeneráló hatással bír, elkötelezett hívei szerint lassítja az öregedési folyamatokat is. Nem vagyok egy csodaszerhívő, így nem vagyok abban biztos, hogy ennyire általánosan jótékony lenne a mandula, bár igaz, ha a bőrünk szép és puha, sokkal fiatalabbnak látszunk. A mandulatej nem jó mindenkinek, mert mint sok más mag, úgy a mandula is erősen allergén. Annak, aki érzékeny bármilyen dió-, mogyorófélére vagy egyéb csonthéjasra, nem javaslom a mandulatej fogyasztását sem. Az édesített változat mellett előfordul pörkölt mandulás termék is, amelyet markánsabb, kissé kesernyésebb aroma jellemez, ezért ezt a fajtát ínyenceknek javaslom.

Az ősi szója

A szója igen sokoldalúan felhasználható élelmiszer-alapanyag, tej is készül belőle. A szójababnak szinte a fele fehérjéből áll (fehérjetartalma ital formájában közel azonos a tehéntejével), valamint megtalálható benne az összes B-vitamin is. Jelentős kalciumforrás, jó hatással van a szívre és az érrendszerre. Tartalmaz még többszörösen telítetlen zsírsavakat, viszont telített zsírokat nem, így teljesen koleszterinmentes. Amellett, hogy nagyszerűen felhasználható a konyhában, előnyös a szépségápolásban is. Lehet például természetes hámlasztót készíteni szójatej felhasználásával. Egy kevés italt olívaolajjal és barnacukorral kell dúsítani, míg sűrűbb masszát nem kapunk belőle. A barnacukor szemcséi segítik az arcradírozást. Körkörös, masszírozó mozdulatokkal vigyük fel a keveréket bőrünkre, hagyjuk kb. tíz percig hatni, aztán mossuk le. Érdemes szóját is tartalmazó arckrémeket, testápolókat választani, mert hatóanyagaitól puha, rugalmas lesz a bőrünk, érzésre és érintésre egyaránt, illetve hosszú időn át hidratálnak.

 

Bárhogy is döntünk, arra feltétlenül figyeljünk oda, hogy ha a hagyományos tejet mellőzzük, ne felejtsük el pótolni más forrásokból leginkább a fehérjeigényünket, amit az alternatív tejek egy része nem képes fedezni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1361 Hits
0 hozzászólás

Földünk legöregebb fája, a páfrányfenyő

Egyetlen élő levélkét

látunk kettéválva mi?

Vagy kettőt, mik eltökélték:

egynek fognak látszani?

Johann Wolfgang Goethe: Ginkgo biloba

 

Nem véletlen, hogy Goethét is megihlette e különleges fa, több verset írt róla, a barátság jelképének tekintette, irodalmi zarándokhelynek számító weimari kertjében akár naponta megcsodálhatta. Latin Ginkgo név mellett, amely a köznyelvben mára ginkóvá egyszerűsödött, páfrányfenyőnek vagy ritkábban jellegzetes levélformája miatt halfark fának hívjuk. Sok évszázaddal ezelőtt Kínában nevezték „kacsláb levelű” fának, majd később „fehér gyümölcsű” fának termése miatt, és ebből az elnevezésből, igaz több áttétellel ered a Gingko biloba név, keresztapja pedig Karl Linné.

A magányos túlélő

Kutatások szerint nagyságrendileg már kétszázhetven millió esztendővel ezelőtt, a földtörténeti perm korszakban, élt a páfrányfenyő őse. A Gingko önálló, elszigetelt faj mai növényvilágunkban. A mai példányok természetesen jelentősen különböznek egykor élt őseiktől, kezdetben a Távol-Keleten, különösen Kínában terjedt el: paloták, templomok kertjeiben nőtt hatalmassá, ahol buddhista szerzetesek sok jó tulajdonsága miatt gondozták, és azóta is nagy becsben tartják.

Európába 1730 környékén hozták be. Ez a példány ma is megtekinthető Hollandiában: jelenleg huszonkét méter magas, lombkoronája pedig négy méter átmérőjű. Hamar kedvelt dísznövénnyé vált Franciaország- és Svájc-szerte, illetve gyökeret vert a tengerentúlon, pl. Kanadában a Szent-Lőrinc folyó mentén és Floridába is került a telepesek közvetítésével. A bécsi udvar 1768-ban, Mária Terézia uralkodása alatt, ültette az első ginkót. Itthon a forradalom évében, 1848-ban került a fővárosi Füvészkertbe az ország első páfrányfenyője. Találkozhatunk még idősebb egyedekkel pl. a Margitszigeten, a Nemzeti Múzeum kertjében és a Szabadság téren egyaránt.

Magas, terebélyes, impozáns

A páfrányfenyő állítólag ezer évig is élhet. A matuzsálemi korral büszkélkedő fa rendkívül szívós: betegségeknek, kártevőknek ellenáll, bírja a szárazságot, a szelet, az erős havazást, illetve jól tűri a városi szennyezett levegőt és füstgázokat. Ez az átlagosan 2035 méteres lombhullató óriás nem ritkán több mint ötven méter magasra képes megnőni, bár inkább csak Kínában. A fiatal fa előbb karcsú és kevésbé elágazó, majd az idő múlásával kúp alakú koronáját kiszélesíti. A sötétszürkés-barnás mélyen repedezett, hálósan barázdált kérgű törzsén bütyköket fedezhetünk fel. A Ginkgo biloba kétlaki növény. A hímivarú fák sárga, hengeres barkavirágzatot növesztenek tavasszal, míg a nőivarú egyedek szabadon álló, ovális magkezdeményekkel rendelkeznek. Ezek a világoszöld vagy fehéres, csonthéjas termésre emlékeztető magok kellemetlen szagot árasztanak húsuk vajsavtartalma miatt, ezért közterületre inkább a hímivarú páfrányfenyőket telepítik. Mélyzöld, puha levelei hosszú nyelűek, két lebenyre tagoltak, erezetük jellegzetesen villás, úgy néznek ki, mint az apró legyezők. Ősszel izzó aranysárgára váltanak, majd a tél közeledtével megbarnulva lehullanak.

Igazi csodaszer

Gyógyászati hasznosításra még barnás színváltásuk előtt érdemes begyűjteni a leveleket. Kínában évszázadokkal ezelőtt a levelekből kinyert kivonatot eleinte külsőleg sebgyógyításra, belsőleg pedig gyomorpanaszokra, emésztési zavarokra alkalmazták. A hagyományos kínai orvoslásban asztmát gyógyítottak még vele és a részegség tüneteinek enyhítésére alkalmazták. Később rájöttek immunerősítő hatására, majd átvette és beépítette a nyugati kultúra is az étrend-kiegészítők körébe. Hatóanyagai közé tartoznak a flavonoidok, amelyek hozzájárulnak a keringési rendszer normális működéséhez, a megfelelő véráramláshoz, így a sejtek oxigénnel és tápanyagokkal történő ellátásához. Értágító hatásából adódóan fokozza a szellemi teljesítőképességet, koncentráló- és tanulókészséget, valamint javítja a memóriát. Kiváló stresszoldóként is ismert: orvosi kutatások szerint hatásos alvászavarok leküzdésére, valamint enyhe és közepes depressziós tünetek és az impotencia kezelésére. Kapható tinktúraváltozatban, kapszulaformában, illetve gyógyteákban. Termése ehető, a ginkómag a buddhista étrend kedvelt alapanyaga.

A páfrányfenyő tehát nemcsak szép, de hasznos, ősi fa.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1033 Hits
0 hozzászólás

A pettyes hasú hangutánzómester

Közép-, Észak- és Nyugat-Európában az énekes rigó sokfelé gyakori látvány, bár nem annyira, mint feketekabátos fajtársa. Rajtuk kívül még négy rigófaj elterjedt Közép-Európában, ezek a fenyő-, a szőlő-, az örvös és a léprigó. Kontinensünkön túl Közel-Keleten és Észak-Afrikában ismert, sőt az 1800-as évek közepén Ausztrália területére is betelepítették, ahol hamar stabil állománya alakult ki, majd néhány évvel később Új-Zélandon szintén honosították.

Dús aljnövényzetű lombos és tűlevelű erdőkben, erdőszéleken él, a hegyekben egészen az erdőhatárig húzódik fel. Könnyen alkalmazkodik az emberi lakókörnyezethez, így szinte állandó madarunkká vált: egyre gyakrabban él parkokban, kertekben, megművelt területeken. Akár a város közepén is költ egy üres, növényzettel benőtt telken. A feketerigókkal ellentétben az énekes rigó, költöző madarunk, ám korán, már február elején visszatér, ezért időnként szenved a késői fagyoktól.

A rigó szó hangutánzó eredetű, a rikkant, rikolt szavakból. Teljes nevét, azaz az „állandó jelzőt” onnan kapta, hogy nagyon szépen énekel, az egyik legszebb hangú madárénekesünk. A mai latin szaknyelvi neve, a Turdus philomelo, korábban Turdus musicus volt. Könnyen felismerhető, erőteljes, tiszta csengésű éneke különböző motívumokból áll, néhány ismétléssel. Főként hajnalban és alkonyatkor dalol, közben legszívesebben egy fa csúcsára telepszik, ám repülés közben is rázendít. Remek hangutánzási képessége miatt trilláiban sok madár hangjára ráismerhetünk. Itt hallható ebből egy kis ízelítő.

Mind a hím, mind a tojó hasonló ruhát kapott a természettől, megjelenésükben a földszínek dominálnak: hátuk olajbarna, hasuk és torkuk fehéres vagy bézs színű, mellük rozsdasárga, amelyet szív- vagy csepp alakú sötét foltok tarkítanak. Szemük fölött világosabb szemöldökvonást fedezhetünk fel, röptükben pedig láthatjuk, hogy szárnyuk belül okkeres árnyalatú. Csőrük és lábuk sárgásbarna. Testhosszuk kb. 23 centiméter, és nemtől függően súlyuk 65−100 gramm között változik.

Igen gyorsan képes repülni, akár a 48 km/h sebességet is elérheti. A hím énekkel jelzi a területét és a tojó iránti igényét. Vetélytársa előtt fenyegető tartásban borzolja fel tollát, fejét peckesen felemeli, farktollazatát szétteríti. Násztáncot járva futkos kiszemelt párja előtt, közben fejét dobálja, csőrét csattogtatja, farkát illegeti. A sikeres lánykérést követően a párok szívesen fészkelnek sűrű bozótban, kúszónövények, bokrok belsejében vagy örökzöld fákon, általában néhány méterrel a talaj fölött. A madárlakás ágakból, fűből és mohából készül, szabályos csészealakot formál. Alját vastagon bélelik sárral, trágyával és korhadt fával, amely megkeményedve, évekig hű lakhelyükké válik. A tojó egyedül kotlik a három-öt, elszórtan fekete pettyes, világoskék tojásokon. A fiókák két héten belül kikelnek, és még ugyanennyi időt töltenek a fészekben. Felnevelésükben mindkét szülő részt vesz. A kirepülést követően előfordul, hogy még további két fészekaljat is költ a rigópáros.

Az énekes rigó vegyes táplálékot fogyaszt, ezt a talajon mozogva teszi, nem röptében. Többnyire ugrálva közlekedik, illetve rövid szakaszokat futva tesz meg. Amikor megáll, oldalra hajtja a fejét, mintha figyelmesen hallgatózna, pedig valójában oldalt ülő szeme kényszeríti arra, hogy ebben a tartásban kutasson eleség után. A táplálékkínálat erősen függ az évszaktól, az időjárástól és az élőhelytől. Kora tavasszal, amikor a föld már felengedett, de még nem szárította ki a nap, földigiliszta-túrára indul, a talajból ügyesen húzkodja ki zsákmányát. Májusban és júniusban sok hernyót fogyaszt, ezekből fiókáinak is visz. Ha hernyót már nem talál, visszatér a földigiliszta-étrendhez, mellette pedig bőséggel fogyaszt szezonális bogyókat és gyümölcsöket. Kedvenc ínyencsége a házas csiga. A többi, Európában honos rigótól eltérően ehhez sajátos technikát fejlesztett ki. A művelethez először keres egy nagyobb követ, amelyet magasra emelve hozzáverdes a csigaházhoz, majd az immár meztelen csigát jóízűen elfogyasztja. Több más gerinctelen állat is szerepel étlapján, így legyeket, pókokat és százlábúakat is eszik.

Védett madarunk, eszmei értéke huszonötezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
840 Hits
0 hozzászólás

Ősi korokat idéz – de pontosan milyen is a mocsári teknős?

A teknősök első példányai 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ez bámulatos! Rajtam kívül bizonyára még sokan vannak, akik kedvelik a teknősöket, ehhez nyilván hozzájárulnak a rajzfilmek teknőc-figurái. Látszólag pedig a természetben élő egyedekben nincs sok szerethető. Rideg, merev jószágok, nem nagyon lehet velük kapcsolatot teremteni. Látszólag. Egyik barátnőm mesélte, hogy amikor a fia ajándékba kapott egy kis teknőst, a gondozása rá maradt, miközben irtózott ettől az élőlénytől. Ám nem telt el egy hónap sem, gyökeresen megváltozott a véleménye. Észrevette ugyanis, hogy a teknős egészen másképp viselkedik, ha a közelében van, nyújtogatja a nyakát, várja, „köszön” neki. Hát nem is tudom. Szerintem ez inkább a „rókaszelídítés” jelensége. Így vagy úgy, én kedvelem a teknősöket, legyenek óriásteknősök, vagy mocsáriak, netán Teknőc Ernő a „Kérem a következőt! rajzfilmsorozatból.

A Kárpát-medence őshonos páncélosa

Európa leggyakoribb teknősfaja ez a kb. harminc centiméter hosszú hüllő. Dél- és Kelet-Európa nagy részétől kezdve egészen az Üzbegisztán-Kazahsztán határterületén húzódó Aral-tóig találkozhatunk vele. A Kárpát-medencében kizárólag ez a faj őshonos. Kedvelt helye az iszapos állóvíz (ahogy azt neve alapján is feltételezhetjük), illetve a lassan folydogáló csatornákat, holtágakat, napsütötte, sűrű növényzettel borított erdei tavakat is szívesen választja lakóhelyéül.

Szárazföldön kissé esetlen, a vízben viszont annál fürgébben és ügyesebben mozog. Időnként látni, hogy a vízen lebegő faágakon vagy a kiálló köveken napfürdőzik. A teknősök életük felét alvással és napozással töltik. Óvatos állat: bármilyen gyanús jelet lát vagy neszel, azonnal a vízbe csobban vagy páncéljába bújik: képes fejét, lábait és farkát is elrejteni benne.

Nézz a szemébe és megmondod, ki ő!

A zömök testalkatú mocsári teknős kb. tizenöt-húsz centiméteres, ovális hátpáncélja olajzöld és barnás fekete árnyalatú sárgásfehér pettyekkel vagy csíkokkal borítva. Feje zöldes fekete, csepp alakú, sárga foltokkal tarkított. A teknősök nem vedlenek, hanem a szarulemezeik felületesen lehámlanak.

Ahhoz, hogy a hímet és a nőstényt megkülönböztessük, legegyszerűbb, amennyiben persze sikerül, ha belenéznünk szemükbe, mivel szivárványhártyájuk színe eltér. A hímé narancsszínű, illetve vöröses-barnás, míg a nőstényeké – mint páncélmintájuk – sárgásfehér. Eltérés van még lábkarmuk és farkuk méretében, haspáncéljuk formájában és színezetében is. Utóbbi formája a nősténynél lapos és világosabb tónusokkal díszített.

Légzésük is különleges. A páncél lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Ezért amikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, az orrlyukaikon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök esetében a légzés másképpen működik. Amikor kinyújtják nyakukat a páncélból, a tüdő kitágul, és ezzel együtt a levegő beáramlik, majd amikor visszahúzzák, a levegő kiáramlik a tüdőből.

A szárazföldiek vegetáriánusok

A vízi teknősök ragadozók. Ízeltlábúakat, kisebb kétéltűeket (békák és gőték), puhatestűeket, férgeket eszik, zsákmányul ejti a beteg halakat, kis mennyiségben vízinövényeket is fogyasztanak. Velük ellentétben a szárazföldi teknősök növényevők. Tudják, hogy miért? Egyszerű: annyira lassúak, hogy képtelenek lennének egy mozgó élőlényt levadászni.

Téli álmát október végén kezdi, ekkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát. Olyan is előfordul, hogy a tavi jégpáncél alatt húzódik meg. Időjárástól függően március végén, április elején kerül ki nyugalmi állapotából.

A nőstények különösen kedvelik a meleget

Áprilisban kezdődik párzási időszaka, júniusban kisméretű, vékony héjú tojásokat (hat-tíz darabot) helyez el a víztől messzebb (néha több száz méterre vagy akár néhány kilométerre) magasabban fekvő, laza talajú helyekre, nyolc-tíz centi mély gödrökbe.

Este, naplemente környékén rakja le tojásait. A nőstény teknőst annyira kifárasztja ez a kb. negyedórás művelet, hogy utána pihennie kell, csak később tudja az üreget földdel befedni. A tojásokat a nap melege kelti ki. A későn lerakott tojások, amelyeket már nem érhette sok meleg nyári nap, áttelelik az esztendőt és csak a következő év tavaszán születnek meg belőlük az utódok. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt: ha nagyon meleg van, nőneműek lesznek az egyedek, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek olyan teknősfajok is, ahol genetikailag meghatározott a nem.

A mindössze két centis, puha páncélú kisteknősök egyből a víz felé szaporázzák lépteiket. Útjuk nem veszélytelen, számos természetes ellenségük, többek között a borz, a róka, a vaddisznó, valamint a réti sas szívesen vadászik rájuk.

Hazánk egyedüli őshonos teknőce mérsékelten fenyegetett, egyedszámát a természetes élőhelyek csökkenése mellett visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő, agresszív „vetélytársa”, a mesterségesen betelepített, hobbiállatként is tartott vörösfülű ékszerteknős, ezeket gyakran a gazdáik engedik szabadon.

Védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
728 Hits
0 hozzászólás

Az erdei egerek nyomában

Tudták, hogy a rágcsálók faja a legelterjedtebb a földön? Az emlősök közel fele (43%-a) rágcsáló, közülük pedig az egyik legáltalánosabban elterjedt európai emlősállatunk az erdei egér. Bevallom, azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik, pedig igen tekintélyes múltra tekint vissza. Kétmillió éves leletet is találtak, amely egykori létét bizonyítja, kutatások pedig alátámasztják, hogy Kárpát-medencei jelenléte tíz-tizenkétezer éve folyamatos.

Európán túl fellelhető Ázsia egész területén, valamint Észak-Afrikában. Hazánkban a közönséges erdei egér mellett a sárganyakú, a kislábú erdei egérrel és a pirókegérrel találkozhatunk. Az erdei egér neve nem kizárólagos lakóhelyét jelöli – persze ott a legelterjedtebb –, de szántóföldeken, homokdűnéknél, mocsaras területeken, városi parkokban, kertekben is előfordulnak.

Félénk és fürge

Ezt a pici élőlényt félénk természete mellett azért sem könnyű észrevenni, mert rejtőző színekkel áldotta meg a természet. Az erdei egér valamivel nagyobb házi társánál. Hosszúkás teste kb. nyolc-tíz centiméternyi, csupasz, gyűrűs farka pedig képes ugyanolyan hosszúra megnőni, mint törzse. Szőrzete hátoldalán szürkésbarna vagy rőt, hasa piszkosfehér. A sárganyakú erdei egérnek toroktájékán sárga folt díszeleg, szeme és füle pedig nagyobb rokonfajainál, a pirókegér hátát pedig hosszanti irányban fekete csík díszíti. A kislábú erdei egér – a neve is árulkodó – a legkisebb az egérrokonságban, súlya kb. húsz gramm, míg a sárganyakúé elérheti a negyvenöt grammot is. Mindegyik egérfajnak hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva haladnak. Gyakran szimatolnak felemelkedve, hátsó lábukon állva. Nyakuk rövid, ám villámgyorsan tudják forgatni vele fejüket. Szemük éles, fülkagylójuk pedig nagy, kerek, és ezeket a helyes kis „tányérantennákat” képesek a hangforrás irányába fordítani. Erdei egérkénk minden rezdülésre odafigyel, hiszen pompás táplálékforrást jelent olyan környezetében élő állatoknak, mint a vörös róka, a menyét, a hermelin, a borz vagy a bagoly- és héjafélék.

Legfőképpen falánk

Ügyesen másznak fel fákra, bokrokra és a természetes fészekodú mellett nem vetik meg a mesterséges kialakítású madárlakóhelyeket sem, oda is szívesen beköltöznek. Legjellemzőbben azonban földalatti járatokban készítik el fészküket, amelyet mohával és egyéb puha növényzettel bélelnek ki. Az így kialakított otthonuknak mindig két kijáratot terveznek, és építenek bele külön lakókamrát valamint éléskamrát. Ezekben az üregekben a nappalt főként pihenéssel töltik, majd szürkületkor, illetve az éj leple alatt indulnak táplálékszerző útjukra. Apró, melegvérű állatok lévén igen falánkak: akár napi hússzor is megtöltik bendőjüket, ami azt jelenti szerintem, hogy lényegében folyamatosan esznek. Növényi táplálékok (magok, bogyók, makk, mogyoró, gyümölcsök, rügyek) mellett rovarokat fogyasztanak, tavasszal kisebb madárfiókákat is bekebeleznek, a téli ínséges időkben pedig a fakérget sem vetik meg.

Ősszel, a nagy téli raktározás előtt messzebbre is elmerészkednek otthonuktól, és több száz méteres körzetben gyűjtik élelmüket. Egy nap alatt akár másfél kilométert is megtesznek ennek érdekében. Egy ilyen kicsiny állattól ez igen nagy teljesítmény! Emberléptékre átfordítva ez azt jelenti, mintha 15-20 kilométert kellene gyalogolnunk azért, hogy ehessünk.

Kár lenne nélkülük

Az időjárás függvényében április környékétől kezdődik az utódnemzés. Egy év alatt négy almot is kinevelhetnek az egérszülők, ahol átlagosan négy-kilenc csupasz, csukott szemű kölyök születik alkalmanként. A kisegereknek kéthetes korukban nyílik ki a szemük, s már nyolc hetes koruktól ivarérettnek számítanak. A testvérek több nemzedéken át szüleikkel maradnak, szoros, nagycsaládos életet folytatva.

Bár az egerekről először kártékonyságuk juthat eszünkbe, ökológiai rendszerekben betöltött szerepét illetően hasznos állatok, mivel számos ragadozó emlős és madár (pl. baglyok) eltartói. Eltűnésük ezért hosszú távon a ragadozóink eltűnését, a biológiai sokféleség csökkenését eredményezné.

Tovább a teljes bejegyzéshez
409 Hits
0 hozzászólás

Vajon miért szurkálja a töviseket a gébics?

Különös madárka a tövisszúró gébics (Lanius collurio). Látszólag ártatlan kis apróság, ám annak csak van valami oka, hogy családja latin nevének jelentése „hentes”. Ejha! Mintha egy tigrisről vagy minimum keselyűről beszélnénk! Van még jobb is! Az egyik rokon, a vörösfejű gébics német nevének tükörfordítása: pirosfejű gyilkos! A gébics szó valószínűleg a Gáborján keresztnévből származik, erre utal a madár számos népi neve: vasfejű gábor, vasfejű gaborján, vasgaborján, nagyfejű gábor. A jelző, a név első eleme igazi eufemizmus, hiszen nem hóhérnak, csak tövisszúrónak nevezik. A gébics ugyanis nem a töviseket szurkálja, hanem a növények, bokrok töviseire tűzködi fel áldozatait. Vajon miért alakult ki ez a kíméletlen szokása?

A tövisszúró gébics elsősorban rovarokkal, sáskákkal, tücskökkel táplálkozik. Kedvenc időszaka például a májusi cserebogárrajzás, ez olyan neki, mint északon a medvéknek a lazacívás. Elegendő egy helyben gubbasztaniuk, és a szájukba repül az elemózsia. Gébicsünk előrelátó madár, szeret tartalékolni, ezért szokása, hogy több rovart öl meg, mint amennyit ténylegesen elfogyaszt. A tövisszúró a „spájzoláshoz” szabályosan „karóba húzza” áldozatát: bokrok tüskéire bökve tárolja a megmaradt falatokat, ha alkalmasint nem jut friss táplálékhoz, ezekhez nyúljon. Sőt! Nem csak rovarokat preparál, kisebb számban akár rágcsálókkal, gyíkokkal, madárfiókákkal is elbánik.

Európában csaknem mindenütt, Ázsiában pedig egészen Szibériáig van költőhelyük. Hazánkban a zárt erdők kivételével szinte bárhol találkozhatunk vele, legjellemzőbben bokros domboldalakon, kiváltképpen galagonyásokban, kökényesekben, gyümölcsösökben, folyók ártereinek szélén.

Vártamadár, azaz gyakran üldögél kiemelkedő ponton, és így lesi zsákmányát. Ősszel, a fecskékkel egy időben, korán távozik, és vonuló madár lévén, a telet Afrikában, a Szaharában, illetve a füves szavannákon tölti, majd április végén, május elején, azaz nem túl korán érkezik vissza többek között hozzánk is.

Jellegzetes külsejű, elegáns madárka, különösen szép látvány, amikor szétterjeszti a szárnyát. A hím tövisszúró gébicset akár a madarak „Zorrójának” is hívhatnánk, hiszen a színes hímet a hamuszürke fejtető, gesztenyebarna hát mellett, a szemén áthúzódó széles fekete csík jellemzi. Elsőre kisméretű ragadozó madárnak is szokták nézni fekete, enyhén kampós csőre miatt. Torka fehér, oldalt rózsás árnyalattal. A tojó, ahogy ez a madaraknál lenni szokott, rejtőző színű: fejteteje barna, tarkója szürkés, szemsávja szintén barna, ahogy háta és farktollai is, hasa pedig sárgás-piszkosfehér, halvány harántcsíkokkal. Testhossza kb. 1618 cm, testtömege kb. 2535 g között mozog.

Alighogy visszatérnek telelésükből, ami lássuk be, inkább nyaralás, a hímek máris heves udvarlásba fognak. Peckesen járnak kiszemelt hölgymadaruk előtt, pózolnak, és halk, sok utánzást tartalmazó énekükkel próbálják elbűvölni választottjukat. Siker esetén a tojóval együtt keresik meg a költőhelyüket. A fészket már a tojó építi, alacsonyan, minimum húsz centiméter, maximum két méter magasságban, többnyire indás cserjékben vagy tüskés növények, mint a vadrózsa-, kökény- vagy galagonyabokrok belső ágain. A munkálatok akár hat napig is eltarthatnak – az építőanyag beszerzésében segítségére van társa. Pettyes tojások, szám szerint öt-hét, kerül ezután a fészekaljba, ezeket a tojó kb. két hétig melengeti. Mindkét szülő eteti a kikelt fiókákat, akik újabb két hét elteltével már el is hagyják otthonukat. A sikeres költéssel a gébicspár számára le is zárul az az évi utódnemzés – sikertelenség esetén azonban újrapróbálkoznak.

A tövisszúró gébics védett madarunk, természetvédelmi értéke: 25 000 forint. Gyakorlati védelmét elsősorban élőhelyének biztosítása, a bokrosok, bokorsávok védelme, telepítése segíti. 2006-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1125 Hits
0 hozzászólás

A víz mindenkit megillet!

1993 óta, immár több mint 25 éve március 22-én ünneplik az ENSZ kezdeményezésére a víz világnapját. Szerintem ez jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mit is jelent számunkra az életet adó víz.

Víz, víz, tiszta víz

A világszervezet tematikus éveket szervez az ünnep alkalmából. Idén a „Vizet mindenkinek!” jelmondat köré épül a világnap. Sajnos a fejlődő országokban a megszámlálhatatlan akció, a témával foglalkozó kongresszus és segélykampány ellenére még mindig hatalmas problémát jelent, hogy az ott élőknek minden nap legyen tiszta ivóvizük, ráadásul elérhető távolságban. Sok gyerek és nő naponta kilométereket, több órát gyalogol egy vízgyűjtő helyig, majd vissza az otthonához, hogy inni és főzni tudjanak, tisztálkodhassanak vagy mossanak.

Az ENSZ Fenntartható Fejlődés kampányának hatodik pontját képzi a tiszta víz és higiénia. 2015-ös felmérésük szerint abban az évben a világon minden hatodik, tehát több mint 1 milliárd ember, olyan területen élt, ahol vízhiány uralkodott, illetve nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségben vagy megfelelő minőségben víz.

Az ENSZ célja, hogy 2030-ra mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a biztonságos és megfizethető, tiszta ivóvizet, továbbá a megfelelő és méltányos higiéniai hozzáférést. Nem kis feladat! A vízminőség javítását a veszélyes vegyi anyagok kibocsátásának minimalizálásával, a kezeletlen szennyvíz arányának felére csökkentésével, valamint az újrahasznosítás és a biztonságos újrafelhasználás általános gyakorlattá tételével segítik elő, nemzetközi együttműködésben. Jelenünk és az utánunk érkező generációk sorsa múlhat azon, miképpen gazdálkodunk a Föld vízkészleteivel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk.

A vízhiány nem csak Afrika gondja!

Örömmel látom, hogy a világnaphoz kapcsolódóan számos hazai pályázattal és eseménnyel is népszerűsítik a kezdeményezést, ráirányítva a lakosság figyelmét a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára, a vizes élőhelyek védelmére és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. Mert már tényként kezelik, hogy az éghajlat változásával egyre szárazabb napok várnak ránk itt, Európában is.

Többek között ezért is lényeges, hogy mindenki tisztában legyen a saját felelősségével, már ami a vízpazarlást illeti. Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik megszokhattuk, hogy amikor megnyitjuk a csapot, abból emberi fogyasztásra alkalmas, egészséges víz folyik. Nem becsüljük meg eléggé a vezetékes vízellátást, és olykor nem figyelünk arra sem, hogy tusoláskor, fürdéskor vagy fogmosáskor mennyi vizet nyel el a lefolyó. Felmérések szerint mi, magyarok napi 140 liter ivóvizet használunk el fejenként. Ki-ki megítélheti, hogy ez sok-e, ha belegondol, hogy egy Afrikában élő kisgyereknek napi 4-5 liter egészséges víz már a túlélést jelenti.

Szerintem minden csepp tiszta víz számít, és számít minden ember magatartása, viszonya a vízhez. Ahhoz, hogy megmaradhassanak a patakok, folyók és tavak, mindenkinek szükséges tenni a felszín feletti és alatti vizek megóvása, a körülöttünk lévő világ kímélése érdekében.

Takarékoskodjunk együtt 2019-ben!

Mindannyian tehetünk valamit azért, hogy hozzájáruljunk a pazarlás csökkentéséhez, netán megszüntetéséhez. Tudom, nem könnyű a feladat, mert hiába takarékoskodom, nem látszik számomra jól láthatóan az eredménye. Mégis van néhány olyan javaslatom, amit nem nehéz betartani:

1.       ha csöpög a csap, gyorsan javítsák vagy javíttassák meg, mert egy csöpögő csap miatt egy nap alatt elfolyhat 40120 liter víz (ez a vízhiányos területeken ez 1030 gyerek napi túléléséhez elegendő!)

2.       ne mosogassanak folyó vízzel (egy tízperces folyóvizes mosogatás cca. 60-100 liter víz elhasználásával jár)

3.       csökkentsék a zuhanyozási időt (egy ötperces zuhanyzás kb. 60-65 liter vízhasználatot jelent, minden újabb perc plusz 10-15 liter),

4.       ha megoldható, inkább zuhanyozzanak, mert a kád 100 liternél több vizet „elemészt” egy-egy alkalommal,

5.       fogmosás közben se folyassák feleslegesen a csapot (néhány liter így is megtakarítható),

6.       csak a kívánt mennyiségű vizet töltsék a vízforralóba, mert sokan a lefolyóba öntik a maradékot (ez naponta 5 liter vizet is jelenthet),

7.       a használt sütőolajat semmiképpen ne öntsék a vécé- vagy mosogatómedencébe (ezzel ugyanis sok száz liter vizet beszennyeznek),

8.       ha kertes házban élnek, gyűjtsék az esővizet, és hasznosítsák locsoláskor (ez is több mint 100 liter víz megtakarítását jelenti hetente)!

 

Ezek alapvető és könnyen betartható szabályok, amelyekkel kis lépésekben ugyan, de hozzájárulhatunk, hogy a jövő generációjának is megmaradjon ősi erőforrásunk. Ráadásul már rövidtávon rengeteget spórolhatunk, napi szinten száz liternyi vizet, és ez anyagi megtakarítást is jelent.

Ki hány tételt vállal a nyolcból? Kezdem én: nálunk otthon öt már teljesült a fentiekből, a hiányzó hármat pedig vállalom! Csatlakozzon, kedves olvasóm! Hány litert vállal?

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
481 Hits
0 hozzászólás

A holló ötven árnyalata

A hollóhoz számtalan asszociáció, szóláshasonlat és hiedelem kötődik. Valószínűleg azért, mert Földünk egyik legtermetesebb, a verébalakúak rendjébe tartozó madara már az ősidők óta együtt él az emberrel – először hegyvidékes területeken, majd a városiasodással kibővítette lakóhelyét. Területileg a legelterjedtebbnek számít a varjúfélék családjában, leelőzve a csókát, szajkót, szarkát, varjút: Észak-Amerikától Ázsiáig megfigyelhető, egyedül az esőerdők környékén nem találkozhatunk vele.

Egy igen figyelemreméltó madár

Ez a koromfekete szárnyas nagyjából akkora, mint egy csirke, kétszer nagyobb, mint a vele gyakran összekeverhető fajtársa, a varjú. Testhossza 60−70 centiméter, szárnyfesztávolsága másfél méter, míg testtömege elérheti a két kilogrammot is. Erős, vaskos csőre enyhén ívelt, tollazata olykor a napfényben kékesen csillog. Ezt nem színanyag okozza, hanem a tollak szerkezete által előidézett fénytörés. Farktollai ék alakban kerekítettek. Röpte erőteljes, egyenes vonalú, gyakran kering hosszasan kiterjesztett szárnyakkal – a sólymokhoz hasonlóan – a magasban. A földön kimért járás jellemzi. Átlagosan 10−15 évig él, de nyilvántartanak negyvenéves és afölötti egyedeket is. A holló mindenevő. Opportunistának mondható, tápláléka nagyban függ az élőhelyétől és az adott évszaktól. Amellett, hogy gyümölcsöket, bogyókat, gabona magvakat eszik, férgeket, rovarokat kóstol, rágcsálókra is vadászik, egyes madarak tojásait, fiókáit szintén megeszi, illetve szeméttelepek és állati tetemek környékén is felbukkan, ha mást nem talál. Talán éppen ezért nevezi a népnyelv gyászmadárnak.

A hűség mintaképe

Korán párt keres, társát egy életre választja. A hímek udvarlási sikerének záloga a különféle akrobatikus légi bemutatók mellett a táplálékszerzésben rejlik. Fészekrakáskor körültekintő és óvatos, így magas fák koronájára, sziklaszirtekre, villanyoszlopokra kerül a gallyakból, gyökerekből készült költőhely, amelynek helyét rendszerint nem változtatja. A hollók költőpáronként birtokolnak egy-egy területet, ezt illetéktelen betolakodó (akár fajtárs) esetén is erőteljesen védelmezik. Gyakran civakodnak egymással, ám családjuk iránti ragaszkodásukról is tanúbizonyságot tesznek. A tojásrakás már február környékén megkezdődik, három−hét barna pöttyökkel tarkított kékeszöld tojáson kotlik a tojó kb. húsz napon keresztül. A fiókákat mindkét szülő táplálja, kb. negyvennapos korukban repülnek ki először, de még fél évig a szüleikkel maradnak.

Agyas madár

A holló hangja jellegzetes, ismétlődő, mély „klong klong” vagy „krúg krúg”, ám e „károgás” mellett széles hangskálával rendelkezik, így némi emberi tréning után szavakra, akár rövid mondatokra is megtanítható. Emellett csőrcsattogtatással, füttyökkel is kommunikál társaival, valamint nyaka megnyújtásával mélyebb vagy magasabb hanggal szól egy-egy ismerős vagy idegen egyedhez. Tizenöt-harminc különböző hangot képes kiadni. Mindebből is következik, hogy a holló igen intelligens állat. Kimutatták, hogy az összes madárfaj közül a holló rendelkezik a legnagyobb agytérfogattal. Számos megfigyelés bizonyítja tanulékonyságát, problémamegoldó-képességét, fejlett memóriáját és kommunikációját. Ravaszságát és éberségét alátámasztja, hogy olykor kilesi vetélytársai táplálék-rejtekhelyét, és egy óvatlan pillanatban ellopja a másik tartalékát. Olyan is előfordul, hogy megtévesztésképp csak úgy tesz, mintha eldugná az élelmet, de végül máshová rejti zsákmányát.

Tisztelik, vagy tartanak tőle

Kultúrája válogatja, hogy épp fenséges vagy gyűlölt tulajdonságokat, esetleg misztikus történeteket kötnek hozzá. A hollóhoz ébenfekete tollazata, károgó hangja, dögevő szokása miatt Európa-szerte baljós képzetek tapadnak. Például Svédországban vagy Németországban úgy tartották, hogy a hollók a meggyilkolt vagy elkárhozott emberek szellemei. Nálunk is él ez a negatív szellem, rossz ómen, ha felbukkan egy holló, ám más szimbólumként is megjelenik kultúrkörünkben. Gondoljunk csak Hunyadi Mátyás címermadarára vagy a kézzel írott kódexeket, azaz Corvinákat tartalmazó díszes könyvtárára. Innen származik a Corvin előnév is (corvus latinul hollót jelent).

Hírnöki szerepét Görögországban, Tibetben és a viking kultúrában jegyzik. Arany János A londoni Tower hollói is megemlítendők a témában. A monda szerint, amíg hollók laknak a Tower udvarában (akiket gazdag ellátással és szárnymetszéssel marasztalnak gondozóik), addig Angliát nem szállják meg az ellenséges erők. A modern irodalom is számos hollóval kapcsolatos művet jegyez olyan neves alkotóktól, mint Charles Dickens, Edgar Allen Poe vagy J.R.R. Tolkien.

Ha már Mátyás királyról írtam: a magyar irodalomban például Arany Jánoshoz köthető egy ismert, hollóval kapcsolatos vers. Arany Mátyás anyja című művében Szilágyi Erzsébet Prágában raboskodó fiának, Hunyadi Mátyásnak minden lovas futárnál gyorsabban kívánta eljuttatni levelét, és ezzel a madárral kézbesíti üzenetét. Ezért is volt hosszú ideig hazánkban a holló a posta emblémája is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1158 Hits
0 hozzászólás

Befurakodott a mindennapokba, pedig nemet kéne mondani rá: bemutatkozik a pálmaolaj

Az utóbbi években igen sok ismeretterjesztő cikk jelent meg a pálmaolaj veszélyeiről, környezetpusztító és egészségünkre gyakorolt hatásairól. Napjainkban nehéz olyan termékeket találni, amelyek valamilyen formában ne tartalmaznának pálmaolajat. Ez a növényi anyag szinte mindenütt előfordul: használja az élelmiszeripar, kozmetikai cégek, de még üzemanyag-összetevőként is hasznosítható. Elsőre jól hangzik ez a sokrétű felhasználhatóság, ráadásul népszerűségét annak is köszönheti, hogy rendkívül olcsó, azonban számos árnyoldala van ennek az eredetileg nyugat-afrikai ősi növényből származó szerves olaj előállításának.

Pálmaolaj olajpálma

Elsősorban azokon a területeken termesztik, ahol jelentős az éves csapadékmennyiség, így az Egyenlítő környékén fordul elő a leggyakrabban.

Az olajpálmafák magassága elérheti a húsz métert is, átlagos élettartamuk pedig huszonöt év körül mozog. Narancssárga színű bogyóik már a három éves fákon megjelennek, igen nagy mennyiségben. Ebből a feltűnő színű, kb. négy centiméter hosszú termés külső, húsos részéből nyerik a pálmaolajat. A benne található zsírbontó enzimeket gőzöléssel hatástalanítják, majd a kapott anyagot sajtolják. Szappan, gyertya vagy gépzsír készül belőle, de tisztítószerekben, kozmetikai cikkekben és a biodízelben is megtalálható. A magokat is préselik, ebből nyerik a pálmamagolajat, amit az élelmiszergyártásban használnak fel. Kerül belőle például a margarinba, készételekbe, mélyhűtött tésztafélékbe, chipsekbe, leveskockákba, joghurtokba a tejzsír helyettesítőjeként, valamint alkalmazzák a csokoládégyártásban és a gyógyszeriparban is. Kimutatták, hogy a növényiolaj-termelés több mint 35%-át a pálmaolaj teszi ki, így a „legszélesebb körben használt” jelző megilleti.

Pálmaolaj és egészség

A finomítatlan pálmaolajnak jelentős a vitamin-, ásványi anyag és antioxidáns tartalma. Azonban az olaj szervezetünkre gyakorolt hatása nagymértékben függ annak feldolgozottsági fokától. A feldolgozás során kevesebb hőkezelésben részesült olaj jobb hatású, szemben a „túlfinomított” változatokkal. A pálmaolajat javarészt feldolgozott, finomított élelmiszerek készítéséhez használják. Szakorvosi egyesületek, társaságok komoly kétségeket fogalmaztak meg a feldolgozott pálmaolaj rendszeres fogyasztásával kapcsolatban. Kozmetikai cikkekben is előfordul, hiszen előnyös tulajdonsága, hogy mélyen hidratálja a bőrt, magas a béta-karotin és az E-vitamin tartalma. Ránctalanító hatása miatt gyakori összetevője például az öregedésgátló kozmetikumoknak.

Óránként, mintegy 300 focipályányi őserdőt égetnek fel újabb ültetvényekért

Jelenleg a világ pálmaolaj-termelésének kb. 90%-át Indonézia és Malajzia adja, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Kelet-Afrikában és Thaiföldön is elterjedt a termesztése. A trópusi éghajlatot kedvelő növény egyre több területet igényel, ezért az ültetvényekhez erdőirtással, lápok lecsapolásával nyernek további termőföldeket. A „Föld tüdeje” vagyis az esőerdők felégetésével gigantikus mennyiségű szén-dioxid és más üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, a légszennyezés egészségügyi határértékét sokszorosan meghaladva. Élőhelyük megsemmisítésével pedig számos vadon élő állat pusztul el, vagy esik az erdőtüzek áldozatává. Drasztikusan csökkennek ezáltal az őshonos állatfajok (mint például a borneói orángután vagy a szumátrai tigris) túlélési esélyei, amelyek már most a kihalás szélén vannak, súlyosan veszélyeztetettek.

Húsz év alatt több mint négyszeresére nőtt a pálmaolaj-kitermelés. A területszerzés célját szolgáló erdőirtással Indonézia a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid „termelőjévé” vált. A pálmaolaj gyökerei ráadásul olyan méreganyagot bocsátanak ki, hogy a közelében semmilyen más növényt nem lehet termeszteni, és hatása évtizedekig tart a talajban.

Fenntarthatóság

A termelés társadalmilag sem fenntartható. Az ültetvények létrehozása, feldolgozása több szinten is sérti az alapvető emberi jogokat, így sokszor előfordul, hogy az új földterületek ára a kényszer-kilakoltatás, és sokszor a fegyveres erőszaktól sem riadnak vissza a cégek. Ebben az üzletágban nem ritka a gyermekmunka és az adósrabszolgaság sem.

Évek óta több civil szervezet kampányol aktívan, hogy a gyártók kizárólag fenntartható forrásból származó olajat tegyenek termékeikbe, vagyis olyan helyről származó olajat használjanak, ahol figyelembe veszik a természetes környezet megőrzését és az ott élő embereket is. 2004-ben alakult meg a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (Roundtable of Sustainable Palm Oil, RSPO). Információjuk szerint a világ pálmaolaj-készletének mindössze 19%-a származik méltányos kereskedelemből ez valamivel kevesebb, mint 3 millió hektárnyi területet jelent.

Mit tehetünk mi, vásárlók?

Figyeljünk az összetevőkre a termékek csomagolásán! A bio minősítés még nem jelenti azt, hogy valami pálmaolaj-mentes. Lassan tizenöt éve, hogy minden hazai gyártó is köteles feltüntetni, hogy terméke tartalmaz-e pálmaolajat. Böngésszük végig az összetevők listáját!

Ha leszámolunk a gyorsételekkel, készételekkel, és inkább magunk főzünk természetes alapanyagokból, könnyebben elkerülhetjük a pálmaolajat. Talán ma még furcsa és szokatlan, de ha étteremben eszünk, ott is bátran rákérdezhetünk, milyen olajjal készítik az ételeket.

Legyünk tudatosabbak! Igenis számít, amit teszünk és veszünk: odafigyeléssel, tudatos fogyasztással, a pálmaolajat tartalmazó termékek elkerülésével mi magunk is védelmezőivé válhatunk az esőerdők élővilágának. Az effajta tudatosság, felelősség mellett elköteleződni nem mindig egyszerű, de többszörösen kifizetődő.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1646 Hits
0 hozzászólás

Ideje hazaköltözni, kedves rozsdafarkú!

A napsütéses órák számának növekedésével, a kikandikáló hóvirágokkal és az egyre gyakoribb madárfüttyel sokan tavaszi hangulatba kerülünk. Ezért is esett választásom egy ismert, sokaknak ismerős hangú, kontinensünkön leginkább a középső és déli tájain elterjedt énekesmadárra, a házi rozsdafarkúra, aki épp így március beköszöntével érkezik haza a nem távoli, mediterrán térségi teleléséből.

Beszélőneve van. Házi, mert már a 19. századtól megfigyelhető házak és épületek körül: háztetőkön, kéményeken, antennákon, fák tetején, egyéb magaslati pontokon énekel. Rozsdafarkú, mert már a fiatal egyedeknél megfigyelhető a jellegzetes, élénk rozsdavörös farok, amely nemcsak a hím, a tojó farktollazatát is ékesíti. Népnyelvi elnevezéseit is e feltűnő testrésze után kapta: füstfark, aranyfark vagy vörös farcinkó. Jellemző rá a gyakori farokbillegetés. A hím felül sötét hamuszürke, feje, begye, melle kormos fekete. A tojó barnás szürke, kormánytollai, mint a hímé és éppen olyan sűrűn rezegteti őket. Ilyenek az ifjak is, de különösen a fejükön és a nyaki részen pettyezettek.

Vonuló madarunk, ám akadnak áttelelő példányok, főként az idősebb hímek között. Október közepétől repül Dél-Európába, ahonnan – ahogy már írtam – február végén, március elején visszatér. Először a hímek érkeznek meg, őket követik néhány napra rá a tojók. Ettől kezdve már a hajnali órákban hallhatjuk a hímek reszelős elemeket is tartalmazó, kedvesen csengő, rövid strófákból álló énekét. Egyenes hangja kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá.

A párok már áprilistól kezdve költenek, két-három fészekaljat nevelnek ki egy szezon alatt. A fészekhelyet a tojó választja ki, és építi meg, jellemzően sziklafal réseit, fali üregeket, gerendákat szemel ki. A fészeképítés nagyjából 6–8 napig tart. A tojó egyedül is kotlik a 4–5 fehér tojáson kb. 15 napon keresztül. A kikelt fiókákat aztán már mindkét szülő eteti, s a torkos fiatalok van, hogy több mint háromszáz alkalommal kapnak eleséget szüleiktől. Ennek a falánkságnak az eredménye, hogy hamar, 14–17 napos korukban már elhagyják a családi fészket, ám ekkor még nem teljesen felkészültek repüléstudományból, ezért először bokrok sűrűjében vagy kövek között rejtőznek el.

A kecses, kisméretű (testhossza 13–15 cm), veréb vagy költőiebben fülemüle alkatú rozsdafarkú eredeti élőhelyéül kopár, köves lejtők, sziklák szolgálnak, és csak később került kapcsolatba az emberlakta területekkel. Ma már nem tesz különbséget népes városok vagy elhagyott tanyák között. A lényeg bárhol is van, hogy magasra tör, szeret mindig valaminek a tetején ülni, szereti, ha jól áttekintheti a környéket. Ennek oka kettős, így könnyebben látja meg táplálékát, és egyben ellenségét is.

A rozsdafarkú félénk, izgága madár, kissé ideges mozgás jellemzi, táplálékát is gyakran felröppenve szerzi meg vagy a levegőben kapja el zsákmányát – ezért is tartozik a légykapófélék családjába. Elsősorban rovarok és pókok szolgálnak táplálékául, őszi vonulását megelőzően pedig a fekete bodza bogyóiból is szívesen lakmározik.

Táplálkozásából adódóan hasznos rovarirtó madarunk, emellett védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Tovább a teljes bejegyzéshez
895 Hits
0 hozzászólás

A vitaminbombát termő gyepűrózsa

Hívhatjuk vadrózsának, csipkének, csipkerózsának, illethetjük többek között még csitkenye, hecsedli és kutyarózsa néven is ezt a (nem meglepő módon) rózsafélék családjába tartozó cserjét. Utóbbi elnevezése latin eredetű, a Rosa Canina tükörfordítása, és több európai nyelv használja köznyelvi megnevezésére. Az ókorban is ismert növényt a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére ajánlották, illetve sorvadásos betegségek megelőzésére alkalmazták. Bár előbbi hatékonyságát a tudomány később nem igazolta, a név fennmaradt a növény maga pedig Európa leggyakoribb vadrózsafajává nőtte ki magát. Gyepűrózsaként azért terjedt el, mert őseink szívesen használták a gyepűk, vagyis határok védelmére, úgy, hogy többsorosan telepítették a védeni kívánt szakaszra, hiszen ha erőre kapott a növény, nehezen lehetett áttörni rajta. Úgy is mondhatjuk, ez volt a szögesdrót őse.

A gyepűrózsa a meleg, napfényben gazdag területeket kedveli. Megtalálható ritkás erdőkben vagy erdőszéleken, illetve réteken, bozótosokban, cserjésekben, parlagokon találkozhatunk vele. A 23 méter magasra is megnövő lombhullató cserje szétterülő, tüskés ágakkal indázik a természetben. Nagy, horgas tüskéivel kapaszkodni is képes szomszédos növénytársai hajtásaiba, terjedelmes gyökérzetével pedig a talaj eróziós pusztulását akadályozza meg. Fűrészes, páratlanul szárnyasan összetett, hosszúkás levelei vannak. Május-júniusban nyíló virágai akár 5 cm-re is megnőhetnek, a halvány rózsaszín legkülönfélébb árnyalataiban vagy fehérben pompáznak. Enyhe illatukkal és bőséges virágporukkal különböző rovarok, főleg a virágbogarak célpontja.

A virágok nektárt ugyan nem termelnek, illatos, édeskés ízű szirmai emberi fogyasztásra alkalmasak, így saláták és sütemények díszítésére tökéletesek, valamint szörpöt, ecetet is ízesíthetünk velük. A szirmokból antiszeptikus arclemosó (rózsavíz) is készíthető, amely minden bőrtípuson kellemesen hidratáló, tonizáló hatást vált ki. Torokfájás esetén jó fertőtlenítőként szolgál, ha ezzel a vízzel gargarizálunk. Nemcsak virágát, levelét is tudjuk hasznosítani: a sötétzöld hajtásokat leforrázva frissítő, összehúzó hatású gyógyteát fogyaszthatunk belőle.

Terméséről még nem esett szó, pedig ez az igazán elterjedt és széles körben felhasznált része a növénynek. A gyepűrózsa termése a csipkebogyó. A termés amellett, hogy igen egészséges, látványra sem utolsó: a gömbölyű, tojásdad alakú, skarlátvörös bogyók késő nyártól télig ékesítik a természetet.

Számos madárnak szolgál táplálékul, s az ember számára is hosszú idők óta fontos vitaminforrás – fogyasztása növeli a szervezet ellenálló képességét. A kiemelkedően magas C-vitamintartalma (100 g friss csipkebogyóhúsban 400mg C-vitamin található) mellett A-, B-, K- és P-vitamint, valamint magnéziumot és vasat is tartalmaz. A csipkebogyó magjában található E-vitamin szintén kedvező élettani hatású. Mind a csipkehúst, mind a magot többféleképpen dolgozzák fel, így szörp és lekvár is készül belőle. Fáradtság vagy meghűléses panaszok esetén ajánlott csipkebogyóteát fogyasztani, valamint ajánlják még máj- és epebajok, magas vérnyomás és bélhurut esetén is. Egyes helyeken mártás, leves, sőt bor készítésére szintén felhasználják. Utóbbinak íze az aszúborra emlékeztet, kellemes desszertital, amely különlegessé teheti az ünnepi asztal fogásait. A sebek hegesedését elősegítő csipkebogyóolaj a termés magjából készül, s egyúttal ránctalanító hatással bír, így érdemes bevetni mint természetes kozmetikumot. A kipirosodott, nap perzselte, érzékeny bőr gyógyítója is lehet ez az olaj.

Tudták, hogy liszt is készíthető a csipkebogyóból? A magas rosttartalmú, semleges ízű konyhai alapanyag különleges eljárással készül. Először a bogyó levét kipréselik, majd a kapott folyadékmentesített terméshúst héjával együtt megszárítják, ezután őrlik lisztfinomságúra. Fehérje-, szénhidrát- és rosttartalma kedvező a diétázóknak.

Ha kedvet kaptak a gyűjtögetéshez, csipkebogyó-körútra ősszel, szeptember tájékán ajánlott indulni. Amikor a bogyó világosabb narancsszínűvé válik, és a dér már megcsípte, akkor érdemes szüretelni belőle – csak a sok tüskével vigyázzanak! A mélyvörös színű bogyók túlérettek, ezekben a vitamintartalom is alacsonyabb. Tápértéke akkor a legmagasabb, ha szedés után közvetlenül felhasználjuk. Tartósítani szárítással lehet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
925 Hits
0 hozzászólás

Az egyik legősibb kétéltű fajunk a vöröshasú unka

Ez a békák családjába tartozó kétéltű egész Európában elterjedt, hazánkban sík- és dombvidékeknek egyaránt lakója. Élőhelye megválasztásában szereti a változatosságot, egy szempontot azonban mindig figyelembe vesz: a víz tisztaságát. Ezért különösen örülök annak, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározó környékén nem csak hódot lehetett lencsevégre kapni, hanem unkát is. Ennek ellenére persze ez a kétéltű kedveli a gyorsan felmelegedő pocsolyákat, út menti saras, mocsaras területeket, holtágakat, lápokat, ingoványokat, ahogy kerti tavak környékén is megtelepszik. Egy biztos tehát, az unka és az ember nem feltétlenül ugyan azt gondolja a víztisztaságról.

Március végén, április elején népesíti be választott lakóhelyét, és a tavasz beköszöntével azonnal kezdetét veszi a párzási időszak, ahol a hím unka a víz felszínén lebegve, belső hanghólyagja segítségével, jellegzetes „unk-unk” hangjával (innen kapta nevét is) kitartóan szólongatja nőstény társát. Hívás közben lábával vízrezgéseket keltve területe nagyságát is kijelöli. A párzást követően a nőstény alkalmanként 100300 petét rak le kisebb csomókban. Az algát evő ebihalak bő két hónap alatt, jellemzően nyár derekára már kifejlett unkákká alakulnak át.

A hímek kórust alkotva éjszaka aktívabbak, ilyenkor hallani leginkább unkogásukat – ezernyi törpe dalnok jellegzetes éneke töri meg a csendes, nyári éjszakákat. Hangjukat – hasonlóan a leveli békához – a toroktáj ütemes felfújásával erősítik. Október elején elhagyják a vizet és fagymentes területet keresnek a hideg időre, ahol téli álmukat töltik.

A vöröshasú unka teste zömök, a feje pedig rövid és lapos. Háta szürke vagy fekete színű, bőrét szaruszemölcsök borítják. Hasoldala fekete, narancssárga vagy sötétpiros színárnyalatú, jól elkülönülő, szabálytalan formájú foltokkal tarkított. Egy kifejlett példány 45 cm hosszú, kis méretűnek számít fajtársai körében. Tápláléka főként rovarokból, pókokból áll, ragadós nyelvével szerzi be zsákmányát, őket viszont madarak és ragadozó kisemlősök fogyasztják előszeretettel.

Az unkafélékről tudni érdemes, hogy hiányzik a dobhártyájuk, hallószervük tehát fejletlen, viszont több fogsor (vagy inkább ínyfogsor) segíti a táplálkozásukat, a felső ajkon kettő, az alsón három. Más különös ismertetőjegyük is van, csak hátulsó lábaikat köti össze úszóhártya, elülső lábujjaik szabadok. Erre a fajra egy bizonyos „unkareflex” produkálása is jellemző. Ha már nem tud gyorsan elmenekülni, bár nem holtnak tetteti magát, de a sajátos pózba dermed. Jellegzetes tartást vesz fel: fejét és végtagjait felfeszíti, így homorítva vörös, pettyes hasát mutatja az ellenségnek, megmerevedik és enyhén mérgező bőrváladékot bocsát ki magából. Veszély érzékelésekor segítségére van még a rejtőzködésben szürkésfekete háta, amely könnyen beleolvad környezetébe.

A vizek elszennyezése sajnos az unkapopuláció csökkenéséhez vezetett, ezért védett fajnak számít. Természeti értéke: tízezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1030 Hits
0 hozzászólás

Néhány tény, amit az ecetről tudni érdemes

Története egyidős magával az emberi civilizációval: akik készítettek sört vagy bort, elkerülhetetlenül találkoztak az ecettel, hiszen amikor az alkoholos italok hosszabb ideig érintkeznek a levegővel „megecetesednek”. Az egyiptomiak – a perzsákhoz, babilónokhoz hasonlóan – már ismerték és használták pl. élelmiszerek tartósítására. Szomjoltó hatását is megtapasztalták: vízbe keverték, úgy itták régi idők földművesei, katonái, utazói. Tették ezt azért is, hogy javítsanak a higiéniai körülményeken: az ecettől ihatóvá vált a víz, ugyanis elpusztította belőle a baktériumokat.

Az ókori görögök mézzel dúsított ecetes vizet ittak, lényegében a limonádé ősét, amelyet különleges edényekben, amfórákban tároltak. Hippokratész ókori görög orvos felfedezte gyógyító hatását is, sebgyógyításra, légzőszervi panaszok enyhítésére, sőt lepra ellen alkalmazta. A római katonák is használták sebeik, sérüléseik fertőtlenítésére. A víz és ecet elegye emésztést elősegítő hatását szintén ismerték a rómaiak: kenyérdarabkákat mártogattak ecetes vízbe főétkezések előtt, és különféle mártásokat készítettek vele.

Hazánkban a honfoglalás idejéről vannak adatok arról, miként használtak őseink a borecetet ételkészítésnél és tartósításra. Elődeink az ecetet szirupok, emulziók, kenőcsök, szájvizek, oldatok, testápolók, szemcseppek és szappanok készítésénél szintén alkalmazták, illetve még öblítésre, masszírozásra, szájöblögetésre, lábáztatásra, mosására, inhalálásra, borogatásra is. Fejfájás, rosszullét esetén ecetet szagoltattak a beteggel.

Az „ipari” ecetgyártásról már a 14. század végéről vannak adatok – először Franciaország területéről. Sok más mellett rózsaszirommal, málnával, borssal ízesítették, több mint 150 féle illatosított ecetet készítettek. Nagy-Britanniában még ecet-adó is létezett, ez is jelzi, hogy nagy tételben készítettek ecetet, mert igény volt rá. Ipari mértékben nálunk a 19. században jelent meg. Napjainkban az ecetet ún. gyors vagy fermentációs eljárás szerint, mezőgazdasági eredetű finomszeszből állítják elő. Az ecetet a háztartásban főként vízkőoldáshoz, hígított változatát főzéshez, az élelmiszeriparban savanyúság szabályozására használják (ezt E260-ként jelölik a termékeken).

A zöld flakonon túl - ecetfajták

A borecetet főként a mediterrán térségben használják, készítéséhez pedig asztali minőségű, tiszta, legalább egyszer fejtett, alacsony cukor- és alkoholtartalmú rosé-, fehér- vagy vörösbor szükséges.

Ennek a továbbfejlesztett változata a balzsamecet. Tudták, hogy sötét színű mellett fehér változata is létezik? A balzsamecet eredetvédett, és csupán az itáliai Modena környékén készíthetik. A tradíció szerint legalább tizenkét éven keresztül érlelik különleges, e célra gyártott fahordókban. Ahogy érik, úgy lágyul az íze, sűrűsödik, zamatosabb lesz, s sötétedik, míg majdnem feketévé válik. Maga a szőlőalapanyag is csak Modena környéki fajtákból kerülhet ki. A gondos előállítás következménye a borsos ár: egy deciliter, igazoltan eredeti balzsamecetért kb. tízezer forintot is elkérnek.

A gyümölcsborecetet leggyakrabban almából és almaborból vagy barackból készítik. A minőségi gyümölcsborecet illatán egyértelműen érződik, hogy mi a fő összetevője, tehát, hogy milyen gyümölcsből állították elő.

A rizsecet itthon kevéssé ismert, pedig a világ egyik legősibb ecetfajtája. Nem meglepő módon az ázsiai konyha használja a leggyakrabban. Biológiai úton állítják elő fermentált rizsből vagy rizsborból. Alacsonyabb ecetsavtartalma miatt lágyabb íze van, amelyet egyszerre jellemeznek édesnek és sósnak. A rizsecetről azt tartják, hogy csökkenti a koleszterinszintet, valamint hatásos a rákos tumorok elleni küzdelemben.

Kalandozzunk kicsit az Ibériai-félszigeten, a sherryecet hazájában! Andalúzában, Jerez de la Frontera vidékén szintén biológiailag, első osztályú, hosszú éveken át érlelt brandyből és Jerez környéki borból készítik a különleges, borostyán színű ecetet. Három fajtája is ismert: a hat hónapig érlelt Vinegra de Jerez, a kétéves Vinegra de Jerez Reserva és a tíz évig hordókban álló Vinegra de Jerez Gran Reserva.

Az ecet a természetes környezetért

A végére hagytam azt, ami miatt a bejegyzésbe belekezdtem, hiszen egy zöld blognak a környezetvédelmi szempont a legfontosabb. Ha vegyszermentesen szeretnénk takarítani, ráadásul kedvező áron beszerezhető tisztítószert keresünk, az ecet kihagyhatatlan. Általános tisztításhoz, ablakpucoláshoz, háztartási gépek takarításához, fertőtlenítéshez igen hatékony szer. De van további kreatív felhasználási lehetősége, íme, néhány hasznos praktika:

        Vágott virágok felfrissítéséhez érdemes két evőkanál ecet és egy evőkanál cukor keverékét beleönteni a vázába, ez növeli a növények tartósságát.

    Vegyszermentes mosogatószert is készíthetünk belőle, ha egy háztartási szappant lereszelünk, egy bögrényi vízben megfőzzük, majd hozzávegyítünk 2 evőkanál ecetet és 510 csepp teafaolajat!

       Gyümölcs- és zöldségtisztításra is ajánlott az ecetes víz – két deci vízhez két evőkanál ecet a jó arány, és hatékonyabban eltávolíthatók a baktériumok, növényvédő szerek róluk. Persze aztán csapvízzel le kell öblíteni a szóban forgó finomságokat.

       Vágódeszka tisztításához szintén az ecet jelenthet hatékony megoldást: hígítatlanul öntsünk rá némi folyadékot, majd öblítsük le tiszta vízzel a felületet!

       Darázs- vagy szúnyogcsípés esetén néhány csepp ecet az érintett területen naponta 2-3 alkalommal csodákra képes.

       Az ecetes borogatást jól ismerjük és alkalmazzuk duzzanatokra, de a leégésre is tökéletes: hűsíti a bőrt és felgyorsítja a gyógyulási folyamatot.

Zárásként egy kirándulásötletet. Ha Tokaj környékén járnak, érdemes megnézni az ország első ecetmúzeumát. Az Acetánia Ecetmúzeum 2015-ben nyílt meg Bodrogkeresztúron, és látványos módon mutatja be az ecetfajták történetét, előállítási módjukat.

Tovább a teljes bejegyzéshez
628 Hits
0 hozzászólás