Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Inváziós, de hasznos növény a kanadai aranyvessző

Aranyeső, aranyfa, aranyvessző – nevükben hasonlítanak, ám mindhárom elnevezés más-más növényt takar. Nem csoda, hogy sokan összetévesztik őket, hiszen a nevük mellett színük is hasonló: mindhárom növény arany színbe öltözteti a tájat élénksárga virágzatával. Az aranyeső pillangósvirágú, gyerekkorunk egyik legismertebb növénye, az aranyfa pedig az olajfélék családjába tartozik. Mostani főhősünk, a kanadai aranyvessző az őszirózsák „családtagja”.

Fotó: Csonka Péter

A növény az amerikai földrész felfedezése után került át kontinensünkre. A fészekvirágzatúak azon túl, hogy népes család, evolúciós szempontból fejlettek, ezért könnyen hódítják meg az új területeket. Európában a kanadai aranyvesszőt inváziós fajként tartják számon. Bár eleinte csak dísznövényként termesztették, hamar kivadult, és a környező ökoszisztémákat rendre elfoglalta. A faj elterjedését segíti, hogy gyengébb minőségű termőföldeken is megél.

Ez a lágyszárú évelő növény akár 2 méter magasra is megnőhet. Föld alatti gyökértörzse számos járulékos gyökeret ereszt, melyekből később újabb szárak nőnek ki. Ez azonban csak a vadon nőtt növényekre jellemző, a nemesített faj nem ilyen „erőszakos”. Szőrös, hosszú szárából kinövő levelei váltakozó állásúak, sötétzöldek és alsó felükön szintén szőrösek. A virágok a szár csúcsán nőnek. A könnyen felismerhető sárga füzéreket a rovarok előszeretettel porozzák be, ugyanis a kanadai aranyvessző bőségesen termel nektárt. Kaszattermése apró, melyet kis, pitypangéhoz hasonló ernyő repít messze. A földre érkező termés a téli fagyokat is átvészeli, akár 2 év múlva is kicsírázhat!!

A 17. századi európai megjelenését követően sokáig kertészetekben, botanikus kertekben nevelték a kanadai aranyvesszőt. Később a méztermelők húztak hasznot a bőséges virágzatból. A 19. századra viszont meghonosodott, és gyorsan elterjedt Európa-szerte. Parlagföldeket, útszéleket, vasúti nyomvonalakat sajátított ki, sokszor az őslakos fajok rovására.

Fotó: Georg Slickers

Annak ellenére, hogy sokan gyomnövényként tekintenek rá, gyógynövényként is megállta a helyét az idők során. Légúti panaszokat enyhít, ha teát főzünk belőle. Vesebajt gyógyít hatékonyan, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó tulajdonsága jótékony hatással van vese- és hólyagbántalmak, húgyúti fertőzések, vesegyulladás esetén, de kisebb vesekövet is képes kihajtani a szervezetből. Nők gombás fertőzés esetén hüvelyöblítőként vehetik hasznát. Borogatás formájában segíthet sebek, ekcéma, bőrgyulladás gyógyulásában.

Bár sok hasznos felhasználása van, fölösleges termeszteni, hiszen találunk belőle eleget a környező domboldalakon, ligeterdőkben vagy akár mezőkön. Ha mégis úgy döntünk, hogy szépsége vagy gyógyhatása miatt kertünkbe ültetnénk, figyeljünk rá, ne hagyjuk nagyon elszaporodni! Gondozására sok figyelmet nem kell szentelnünk, hiszen az egyik legéletrevalóbb növényfajról beszélünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
26 Hits
0 hozzászólás

Hogyan lehet barátunk a stressz?

Az időjárási viszontagságok ellenére voltak érdeklődők az almásfüzitői Egészség- és életmódklubban, ami nem csoda, hiszen a témája szinte mindenkit érint. A stressz következményeitől bárki szenvedhet, legyen férfi vagy nő, nyugdíjas, vagy még naponta munkába járó ember, állást kereső fiatal, vagy akár kisgyerekével otthon lévő anyuka.

Boda Gabriella életvezetési és humán tanácsadó előadásának legfőbb üzenete, hogy a stressz nem üldözendő rossz, hanem olyan jelenség, amelyre figyelnünk kell, és meg kell tanulnunk kezelni. Az ő tapasztalata szerint az emberek nagy része a stresszt rossznak, problémának, kerülendőnek tartja. Más az ő meggyőződése, és hamar rávezette a jelenlévőket is, hogy a stressznek van pozitív hatása, sőt, aki ügyes, lelki fejlődése szolgálatába állíthatja. Látszólag egyszerű a recept: figyelnünk kell testünk jelzéseire, így felismerhetjük, hogy egy-egy helyzet következményeként, mikor válaszol stressz-reakcióval szervezetünk, így azonnal tehetünk is ellene.

A stresszről, különösen Magyarországon nehéz úgy beszélni, hogy ne hangozzék el Selye János neve, akit több ország is magáénak vall, joggal. Bécsben született, édesapja magyar (több apai ági felmenője magyar orvos), édesanyja osztrák volt, ő maga pedig állampolgárságát tekintve kanadai osztrák, aki soha nem tagadta meg magyarságát. Előadónk is beszélt röviden Selye stresszelméletéről, az általános adaptációs szindrómáról. Szóba került az úgynevezett üss vagy fuss válasz (avagy őz reakció), amelyet először Walter Bradford Cannon, amerikai orvos, neurológus írt le. Ennek a lényege, anélkül, hogy részletes fiziológiai fejtegetésbe bonyolódnánk, hogy a szervezetünk vészhelyzetben készenléti állapotba kerül, amelyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus része szervez meg. Ez biztosítja az esetleges önvédelmet vagy menekülési lehetőséget. Gyorsul a lélegzés, emelkedik a vérnyomás, több vérhez és energiához jutnak az izmok azáltal, hogy kitágulnak az erek és nő a vércukorszint, azokon a testtájakon pedig, amelyekre nincs szükség a menekülésnél, beszűkülnek az erek. Látszólag egyszerű folyamat, ám valójában igen bonyolult védekező mechanizmus szervezetünk részéről. Ez tette egykor lehetővé, hogy az ősembereknek legyen valami esélye például a kardfogú tigrissel szemben, vagy ennek köszönhető ma, hogy autót vezetve, vészhelyzetben sokan félre tudják rántani a kormányt, elkerülendő egy frontális ütközést.

A stressz ilyen helyzetekben egyértelműen hasznos, váratlan vészhelyzetre adott reakció, jön és elmúlik, amint elmúlt a veszély. Ha azonban tartósan fennmarad, könnyen belátható, hogy pusztító is lehet, a szervezetünk képtelen károsodás nélkül elviselni az állandó készenlétet.

Nehézséget jelenthet, hogy manapság egészen más helyzetek is kihozzák belőlünk ugyanezt a reakciót, olyan események, amelyekkel kapcsolatban sokszor nem gondolunk arra, hogy stressz-reakciót váltott ki belőlünk. Amikor például nem állunk ki magunkért, nem képviseljük az érdekeinket, folyton stresszben élünk, ez pedig életminőségünket rombolja, sőt számos betegség forrása lehet. Pedig ha időnként visszaszólunk kiabáló főnökünknek, megvédjük magunkat, nő önbizalmunk, és ez esélyt ad arra, hogy jobban, kiegyensúlyozottabban éljünk hosszabb távon.

Az első lépés a jó stresszkezelésre, hogy felismerjük ezeket a szituációkat, akár a fizikai jelekből. Erre konkrét példákat is kaptunk az előadótól. Ilyen lehet, hogy mellkasi légzésre váltunk, azaz kapkodjuk a levegőt, ha felgyorsul, szaporává válik szívverésünk, vagy ha valaki hirtelen nagyon sokat beszél, bár nem jellemző rá, vagy épp elakad a szava. Tünet lehet még tartós stressz esetén a koncentrációhiány, a motiválatlanság, a levertség és a depresszió. Ha felismerjük a problémát, dolgozhatunk a megoldáson.

Az első lépés az azonnali feszültségoldás. Végezhetünk néhány egyszerű gyakorlatot: lélegezzünk tudatosan, figyeljünk arra, hogyan veszünk levegőt és jó erősen fújjuk ki. Sétáljunk mezítláb a fűben, ha tehetjük, vagy álljunk szó szerint két lábbal a földön. Néha még egy-egy hirtelen kicsúszott káromkodás is oldhatja a feszültséget, de érdemes bizonyos feszültségoldó módszerekkel mértékkel élni, mert például van, akit a tányértörés megnyugtat, de esetleg abban, akihez hozzávágtuk, stresszt generál.

Sokszor az üresjárat sem jó, mert amikor nincs semmi dolgunk gyakran megoldatlan ügyeinken kezdünk rágódni. Ilyenkor tegyünk valamit! Még egy „nemszeretem” mosogatás is jobb, segít oldani a feszültséget. Vagy relaxáljunk! A rendszeres táplálkozás és a mozgás is fontos. Sokszor elég egy kellemes séta, egy jó kirándulás, vagy a zenehallgatás esetleg a tánc. Figyelmet kell fordítanunk a pihenésre is, bátran álljunk meg néha egy kicsit, lazítsunk, nem kell mindent azonnal megcsinálni, sok minden megvár. Az a rengeteg inger, amely egy hétköznapi bevásárlás közben ér minket – zene a bevásárlóközpontban, reklámdömping, színek kavalkádja, villogó feliratok – szintén ellensúlyozható, ha otthon például vacsora közben nem kapcsoljuk be a tévét, csökkentjük az ingereket.

Ugye, milyen egyszerű?!

Tovább a teljes bejegyzéshez
604 Hits
0 hozzászólás

Ez nem fából vaskarika! Reális lehetőség a vörösiszap újrahasznosítása

Az idei, szám szerint ötödik Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítás helyszíne a budapesti Vasúttörténeti Park csarnoképülete volt. A tömegközlekedési eszközzel nehezen megközelíthető helyszín is szerepet játszott abban, hogy kevés laikus érdeklődő látogatta meg az eseményt. Igaz, egy szakkiállítás elsősorban a szakmának szól, de több olyan kiállítóval találkoztam, akik civileknek is igazán sok érdekességet tudtak volna mondani, nem is beszélve azokról a környezetvédelmi civil szervezetekről, akik számos érdekes témát bemutattak. Örültem volna, ha sok nem szakmabeli érdeklődő hallhatta volna Dr. Kovács Balázs előadását a vörösiszap újrahasznosításának lehetőségeiről. Persze ez egy igen bonyolult, több szakmát érintő ügy, ám nem kevés olyan vetülete van, ami bárki számára izgalmas lehet, aki népszerű tudományos szinten csak kicsit is érdeklődik a környezetvédelem, vagy a technika fejlődése iránt. Almásfüzitőn cégem több vörösiszap-tározó tájba illesztését végzi, számunkra tehát magától értetődően ez fontos kérdés, minden vonatkozásában.

Egyre több tudományos munka foglalkozik a vörösiszap újrahasznosításával – kezdte előadását Kovács Balázs. A több szempontból is előremutató újrahasznosítást az EU hulladékgazdálkodási irányelve is kiemelten fontosnak tartja. Földünket tesszük élhetőbbé azzal, hogy egy legalább részben újrafeldolgozható vagy új nyersanyaggá alakítható anyagot nem tározókban helyezzük el, nem ott őrizzük az idők végeztéig. A vörösiszap ritka fémeket tartalmaz, melyek a világon csak korlátozott mennyiségben és csak bizonyos területeken bányászhatóak, miközben különböző ipari tevékenységeknél létfontosságúak. Jogosan merül fel hát a kérdés, hogyan lehetne ezekhez hozzájutni.

Különböző országok más és más módszerekkel kezelik a vörösiszapot – ismertette az előadó. Sok ország, köztük Görögország, Ausztrália, Franciaország, évtizedeken keresztül egyszerűen a tengerbe engedte, ami, lássuk be, nem túlzottan környezetbarát megoldás. Ezt a módszert néhány éve betiltották, így jelentősen felgyorsítva az újrahasznosítást célzó kísérleteket. A világ számos országában ugyanis a gyárak nagy része nincs felkészülve a tárolásra. Pedig éppen ez a másik lehetőség a vörösiszap kezelésére, hogy mint Almásfüzitőn is, tározókban helyezik el. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ma a feldolgozás lehetőségein gondolkodjunk. A jövő egyértelműen az újrahasznosításé! Bár illúzió, hogy nulla hulladék keletkezzen ennek során, de jelentősen csökkenthető a tárolandó anyag mennyisége, ráadásul a ritka földfémeket kinyerhetjük. A maradék anyag egy részét fel tudja használni az építőipar. A vörösiszap és az erőművi pernye elegyéből például geopolimer állítható elő, ami a térkőgyártás egyik alapanyaga lehet. A cél csak a haszonanyagok minél nagyobb mértékű kinyerése és a vörösiszap közel teljes mennyiségének hasznosítása esetén valósítható meg. 

A vörösiszapok, függően a feldolgozott bauxit minőségétől, az alkalmazott technológiától, különböző összetételűek lehetnek. Almásfüzitőn a vörösiszap egyebek mellett céliumban, lantánban, neodímiumban, ittriumban gazdag. Mind kiváló nyersanyag a hi-tech ipar számára.

A kinyerés módozatát illetően fontos kísérletek folynak szerte a világon és Almásfüzítőn is. Ma már az a legfőbb kérdés, hogyan lehet a laboratóriumi folyamatokat az iparba átültetni, mennyire lehet a folyamat költséghatékony és környezetbarát. A kutatás csak számos szakterület képviselőjének együttes munkájával oldható meg, így részt vesz a munkálatokban vegyész, kémiai analitikus, mineralógus, alkalmazott matematikus, környezetmérnök, folyamattervező mérnök, anyagmérnök, eljárástechnikus és még sokan mások. Almásfüzitőn hazai egyetemek és neves szakértők is részt vettek a munkában, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Cemkut Cementipari Kutató Kft. és egyéni szakértők.

Minden módszer számos előnnyel és hátránnyal bír – hallottuk az előadótól. A savas kioldás vagy hidrometallurgia nagy savigénnyel jár, ami költségessé teszi az eljárást. Ekkor sav hozzáadásával a vörösiszapból ülepítés során különböző anyagok válnak ki, mint vas, alumínium vagy szkandium. Egyszerűségét tekintve előnyös ez a módszer, hiszen a sav munkájához csak a gravitáció kell, azaz, hogy leülepedjenek ezek az anyagok. Egy másik módszer a pirometallurgia, ami a magas hőmérsékleten való kezelést jelent. Az olvasztás során nyersvasat nyerhetünk ki, a salak savazása során pedig alumíniumhoz és különböző ritka földfémekhez juthatunk.

Hogy minél hatékonyabban kinyerhessük a ritka földfémeket, a kísérlet része az is, hogyan lehetne a vörösiszapot előkészíteni, hogy jobban viselkedjen a folyamat során. A savas kioldás és ülepítés mellett például különböző szeparációs módszereket is teszteltek. Rázás, centrifugálás, ultrahangos aktiválás, savazással való gélesítés – szerepelt eddig.

Összefoglalva a tanulságokat, azt mondhatjuk, hogy bár még nincs meg a tökéletes felhasználási eljárás, a mozaik darabjai kezdenek összeállni. A jövőben a legjobb módszerek kikísérletezésére ajánlatos egy kisüzemi technológiai sort összeállítani, hogy élethűbb körülmények között folytatódhasson a tesztelés. A vörösiszap felhasználásának nem ismerjünk minden lehetőségét, idővel újak jelenhetnek meg – jelentette ki Kovács Balázs. 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1576 Hits
0 hozzászólás

Bennünk van boldogságunk kulcsa

Novemberben igazi sztárelőadót hívott meg Almásfüzitőre a község Egészség- és életmódklubja. Ezt már a terembe lépve, a közönséget megpillantva is megállapíthattuk: a székekben leginkább fiatalok ültek, akik Győrből, Komáromról érkeztek, sőt, volt, aki Szlovákiából utazott át az előadásra.

Lippai Marianna életútja nem a megszokott kerékvágást követte. 1997-ben született meg lánya, akiről 5 és fél évesen derült ki, hogy gyógyíthatatlan immunbetegsége halálos kimenetelű. Ezen a ponton a család élete alapjaiban változott meg, minden percüket úgy élték meg, mint fentről kapott ajándékot – vallja Marianna. Utolsó együtt töltött napjukon az anya ígéretet tett lányának: életét boldogan fogja tölteni nélküle is. Azóta az ország egyik legismertebb motivációs előadója lett, ÉLETKEdv nevű Facebook-oldalát több mint 185 ezren követik.

Nem kell betegnek lennünk, hogy ráébredjünk: minden okunk megvan, hogy örüljünk életünknek –kezdte legfőbb hitvallásával Almásfüzitői előadását. Ez nem azt jelenti, hogy életünkben minden hibátlanná és nehézségektől mentessé válik. Problémák mindig is lesznek, nem tudjuk elkerülni őket! Nem is érdemes, de mindig találhatunk kapaszkodót. A legfontosabb, hirdeti az Életkedv-szellemiség, hogy megtanuljunk örülni az apró dolgoknak is. Sokszor nem mérjük fel problémáink reális mértékét, hajlamosak vagyunk a bolhából elefántot csinálni. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy gyakran kifogásokat keresünk, okokat, miért is nem tudunk egy problémán túllendülni.

A megoldás bennünk van! Lippai Marianna őszintén úgy gondolja, hogy ha mérgesek tudunk lenni, ugyanúgy nyugodtak is lehetünk, ugyanis mi magunk döntünk, hogy melyik utat választjuk. A környező világtól különböző impulzusokat kapunk, melyekre nincs hatásunk: nem tőlünk függ, hogy a dugóban ledudálnak-e minket vagy sem. Az viszont igenis a mi választásunk, hogy ez 30 másodpercig zavar bennünket, vagy 2 órát bosszankodunk rajta. Sőt, rosszabb esetben még a munkába is magunkkal visszük, és másokkal megosztjuk, mintha ez egy lényeges információ volna, ahelyett, hogy egy vállrándítással letudtuk volna a történetet. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni, hiszen a bosszúsággal csak magunknak ártunk – a ránk dudáló sofőr életét ez semmiben nem befolyásolja.

Marianna egy másik példát is felhozott: sokak napját a horoszkóp rontja el már reggel. „Rossz előjelekkel” nehéz pozitívan hozzáállni a naphoz. A horoszkópok megbízhatóságáról mosolyogva gyónta meg: rádiósként az ő feladata volt megírni a napi jóslatokat, és tette ezt minden tudományos alap nélkül.

Nem is lehet mindig tudományosan megközelíteni az embert, hiszen érző lények vagyunk. A legtöbb esetben nem kell pszichológushoz fordulni, higgyük el, pár kedves szóval sokat segíthetünk a körülöttünk élőknek. Ugye, mennyivel jobban érzi magát kolléganőnk, ha észrevesszük újonnan vásárolt cipőjét vagy új frizuráját… Ami saját életünket illeti, igyekezzünk egyéni világunkat kifejezni! Szabad kakukktojásnak lennünk, ha ezzel a magunk világát tesszük élhetőbbé, kellemesebbé. Ugyanakkor nem kell utálnunk azt, aki ezért nem szeret minket, hiszen ezzel is csak magunknak ártunk.

Összegezve az este tanulságait, ne kívülről várjuk boldogságunkat! Gyógyszerek, pszichoterapeuta, kényszeres párkapcsolati ragaszkodás – ezek mind külső segítségek, de a valódi megoldást magunkban kell keresnünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3522 Hits
0 hozzászólás

Az ember apró cimborája: a barátposzáta

Bár szereti az ember közelségét, mégsem emiatt hívják barátposzátának, hanem a hím feje búbján hordott fekete sapka miatt. A sötét folt a szerzetesekre emlékeztette az embereket. Számos népnyelvi neve mind erre a jellegzetességére utal: barátfülemüle, papfülemüle, fekete folt. Szép, dallamos, hosszú éneke miatt is jól ismert madár. Közeli rokona, a sokszavú poszáta komoly filmes karriert futott be, Az éhezők viadalában a főszereplő Katniss Everdeen védjegye lett.

A barátposzáta Eurázsia meleg és mérsékelt részein honos, de Észak-Afrikában sem idegen. A Dél-Európában élő egyedek egész évben helyben maradnak. A hűvösebb éghajlaton élők viszont télen melegebb vidékekre vándorolnak. A faj érdekessége, hogy minél északabbra fekvő vidéken honos a pár, annál délebbre vándorol a hideg hónapokra. Hazánkból is elköltözik többnyire, de ha gondos gazda etetőjére talál, szívesen nálunk tölti a telet. A hosszú vándorút előtt felhalmozott testsúlyuk, amely nélkülözhetetlen a több ezer kilométer megtételéhez, lomhábbá teszi őket. Ezért sajnos könnyebben esik ragadozó madarak áldozatául ebben az időszakban. A dús cserjésekben érzi igazán otthon magát, de bozótosok, bokorsávok, városi parkok, kertek is gyakran szolgálnak élőhelyéül.

A barátposzáta 15 cm hosszúra nő meg, szárnyfesztávolsága elérheti a 23 cm-t, tehát a verébnél valamivel kisebb. A poszátafélék között is elég kisméretűnek számít. Tollazata nagyrész szürke, háta kissé barnás árnyalatú. A fiatal egyedek fejteteje barna, a tojóké pedig rozsdavörös. A fekete fejfedő a felnőtt hímek kiváltsága. Csőre olyan, mint egy ár. A már említett sokszavú poszáta feljegyzések szerint ezt szinte fegyverként is használja. Ha egy kisebb állat, egy macska például megtámadja fészküket, a poszátapár bátran rátámad, és elűzi.

A békésebb barátposzáták inkább csak apróbb élőlényekre vadásznak a fák lombkoronájában megbújva. A lesből elkapott rovaroknak, pókoknak, csigáknak vajmi kevés esélyük van a fürge mozgású énekesmadárral szemben. Szintén fontos táplálékforrás számára a viszonylag magas cukor- és vitamintartalmú bodzabogyó. A sok-sok madárfaj között a barátposzáták is előszeretettel látogatják ősszel és részben télen is ezeket a bogyóktól roskadozó bokrokat. Aki madárbarát kertet szeretne, kialakítása során tartsa szem előtt, hogy olyan cserjéket, fákat is ültessen, amelyek télvíz idején eleséget biztosítanak a nálunk telelő barátposzátáknak. Szívesen fogadnak bármilyen más lágy táplálékot, legyen az gyümölcs, zöldség vagy akár tejtermék.

Monogám madárfaj. A hím több fészek építésébe is belekezd, mely alapokból a tojó választja ki a fészekrakásra legalkalmasabbat. A fészket száraz növényekből építik, és puha szőrszálakkal teszik kényelmesebbé. Nem tartoznak a jeles építészek közé, kialakított otthonuk szerkezete annyira laza, hogy a rövid költés után általában szét is hullik. A barátposzáta évente kétszer költ május és június között. A 3-7 tojás 11-14 napig tartó kiköltésében mindkét szülő szerepet vállal.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület „Az év madarának” választotta 1993-ban a barátposzátát. Magyarországon a leggyakoribb poszátafaj, ez körülbelül egymillió párt jelent. Bár a hazai és az európai állomány egyaránt mérsékelt növekedést mutat, a fajt Magyarországon védettnek nyilvánították. Eszmei értéke 25 ezer forint.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1589 Hits
0 hozzászólás

Hazánk ékességei: a magyar és a kései szegfű

Eddig csupa hasznos gyógynövényről írtam, most kivételt teszek, mert szerintem egy virág szépsége önmagában is erény. A szegfűk nemzetsége mintegy 338 fajával leginkább az északi félteke mérsékelt égövén terjedt el.

Ezt az évezredek óta kedvelt növényt számos szimbolikus jelentéssel ruházták fel. Az ókori rómaiak főistenük, Jupiter virágának tekintették. A hűség és az állhatatosság fogalma kapcsolódik hozzá, ezért a középkorban a szerelem és egyben a házasság jelképeként tisztelték. Spanyolországban nemzeti virág. Részben véletlen, hogy a portugáloknál a szabadság jelképe lett, amikor az országban 1933-tól több mint 40 éven át tartó diktatúrát katonai puccsal, egyben vértelen forradalommal 16 óra leforgása alatt eltörölték. A háttérben az ok alapvetően az volt, hogy António de Oliveira Salazar, majd 1968-tól utóda, Marcelo Caetano egyaránt ragaszkodott az egykori portugál gyarmatbirodalom maradványaihoz, ez azonban egyre több katona életét követelte, és a hadsereg, beleértve a vezetőket, ezt megelégelte. 1974. április 25-én reggel a Grandola, Vila Morena című betiltott dallal adták tudtul a rádióban, hogy a hadsereg egységei akcióba lépnek. Ekkor tömegek özönlöttek az utcára, és mivel a virágpiacokon a szegfű volt nagy tömegben kapható, így az emberek vörös szegfűt tűztek a puskacsövekbe, a katonai zubbonyok zsebébe. Persze lehet, hogy véletlenek nincsenek, hiszen Franciaországban a katonák a bátorság jelképeként tisztelték ezt a virágot. A királypártiak vörös szegfűt tűztek a mellükre, amikor a vérpadra léptek.

A szegfű a magyar népművészet kedvelt virága. Hímzéseken és fafaragványokon is megtaláljuk a legyező formájú 5 vagy 7 sziromleveles virágokat.

A magyar szegfű csak a Kárpát-medencében terem. Gyerekkoromban kirándulásokon sokszor találkoztam magam is ezzel az igénytelen és mégis szép virággal. Száraz gyepeken nő és erdőszéleken, de tápanyagban szegény talajon, köves, sziklás területen is megél.

Csomókban nő, magassága általában 20-50 centi. Levelei keskenyek, lándzsa alakúak, szélei épek. Júniustól augusztusig bíborrózsaszín szirmai tömött csokrokban virítanak a szár csúcsán. Termése toktermés, a szegfűfélékre jellemzően cikkelyesre hasad – mintha a színes nagy virágzat helyét egy száraz, kemény barna szirmú virág venné át.

Kinézetre nem hasonlító Kárpát-medencei rokona a kései szegfű. Hegységeinkben gyakran találkozhatunk vele: a Pilis, a Bakony és a Gödöllői-dombvidék is őshazájának számít. Nevét értelemszerűen kései virágzásáról kapta, amely a nyár közepétől októberig tart. A kései szegfű szára a közepétől elágazik, és minden szár végén 2,5-4 centiméter átmérőjű virág nő. A virág 5 szirma fehér, közepéig sallangos. A növény levelei hegyesek, szélük fogazott.

A kései szegfű 2015-ben az Év vadvirága szavazaton első helyezést kapott. A Magyar Természettudományi Múzeum pályázatára azonban nem önmagában jelölték, hanem legközelebbi rokonaival, a balti szegfűvel, az István-király szegfűvel, a Lumnitzer-szegfűvel és – lám, milyen a dialektika, ilyen is van - a korai szegfűvel együttesen vett részt a szavazáson. A csoport többi tagja szintén csak a Kárpát-medencében él. A Lumnitzer-szegfű és az István-király szegfű Magyarországon védelem alatt áll, eszmei értékük 100 ezer forint. A fehér szegfűk névre keresztelt csapat két ellenfele egyébként a medvehagyma és a szúrós csodabogyó volt.

Tovább a teljes bejegyzéshez
833 Hits
0 hozzászólás

Füstmentes légkör és egy kis történelmi háttér

A dohány az amerikai kontinens felfedezésével terjedt el Európában, bár a pipázás, a füstölés szokása nem onnan érkezett. Számtalan kelta leletben találtak apró bronz- és agyagpipákat. Csakhogy azokba különféle szárított füveket tömtek. Amikor 1550 körül Spanyolországba került a dohány növény, a fő szerepét a szúnyogűzésben látták, a dohány mint élvezeti cikk a XVI. századi spanyol matrózoknál jelent meg. Miközben szinte a világ minden pontján elterjedt, az egyház – e szokás mindvégig fő ellenzője – „bűnös élvezetnek” tekintette, és a tiltás mellett lépett fel, valamint velük nagy egyetértésben az orvosok sem pártolták ezt a szokást, már a XVII. században rendszeresen értekeztek a káros hatásairól. 1604-ben megjelentek az első dohányzásellenes röplapok, ez sem a XX. század találmánya! A sok korlátozó intézkedés sem a modern kor találmánya, sőt a mostani korlátozás igazán enyhe az egykorihoz képest! Régen büntetésként nem volt ritka a pénz-, vagy akár halálbüntetés, sőt az orrlevágás. Svájcban pedig létrehozták a dohányosok börtönét.

A XVIII. századot mégis a dohányzás aranykorának nevezik. Szinte az egész világ füstölt az egyszerű emberektől az uralkodókig. A XIX. század tiltásai mögött nem egészségügyi okok álltak, hanem a rendszeres tűzesetek. Debrecenben például annak, aki dohányzással tüzet okozott, egy tehén árának megfelelő büntetést kellett fizetnie, de szinte minden városunkban adtak ki ezért rendeleteket.

Ma inkább csak a füst káros hatásától óvják az embereket azzal, hogy a nyilvános zárt közterületi dohányzást szabályozzák, vagy éppen tiltják, és sok országban tilos a cigarettareklám. Ettől függetlenül persze még él a szokás, és belátható időn belül nem is számolhatunk azzal, hogy teljesen megszűnik. Egy ország van a világban, ahol tiltott a dohányzás, ez Bhután.

Talán szokatlan egy környezetvédelmi blogban erről értekezni, pedig ahogy létezik zajszennyezés, úgy szerintem a dohányzást is joggal sorolhatjuk a környezetre is káros szokások közé. Többnyire csak közvetlen hatásokról beszélünk, ám ha nem is vetekszik egy cigarettázó ember egy gyár füstkibocsátásával, azért sose felejtsük el, hogy mindkettő terheli a levegőt.

Világszinten évente 5-6 billió szál cigarettát gyártanak, igaz, ma már jelentősen megnőtt a vágott dohány fogyasztása is, úgyhogy ez a szám csak hozzávetőlegesen mutatja, milyen jelentős mennyiséget füstöl el az emberiség. Egy 2015-ös felmérés alapján, Magyarországon a nők egynegyede, a férfiak egyharmada dohányzik.

A cigaretta előállítása önmagában is környezetszennyezéssel jár. A dohányföldek miatt sok helyen erdőket vágtak ki, ezzel csökkentve Földünk füstelszívó képességét. A cigaretta égéséhez oxigénre van szükség, a füstje pedig veszélyes szén-monoxidot és erősen környezetszennyező szén-dioxidot juttat légkörünkbe, amit nem csak a dohányosok, de a körülöttük élők is beszívnak, ártva szervezetüknek. Emellett dohányzásellenes szervezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy 4000 különböző kémiai anyag található a cigiben. Nos, ennyi, vagy akár csak a tizede, mindenképpen sok, amely a kis rudacskák elhasználásával por, folyadék vagy egyéb formában ökoszisztémánkba beépül.

A dohányzás végterméke, a cigarettacsikk pedig jó esetben a szemeteskukában köt ki, de sajnos sokszor a járdán hányódik. A természetben eldobott csikk bár hozzávetőlegesen 1 hónap alatt lebomlik, a benne található vegyi anyagok hosszan szennyezik a talajt és a vizeket. Igaz, ma már a csikkeket is újra lehet hasznosítani egy kiváló találmánynak köszönhetően. A magyar feltaláló cégének van olyan gépe, amely kiolvasztja a cigarettacsikkből az újrahasznosítható műanyagot. Az előállított anyag annyira erős, hogy padok gyártásához is felhasználható.

Környezetkárósítóak a dohányzás okozta tűzesetek is. Egy-egy leégő erdővel, felperzselődő fás hegyoldallal csökken a Föld „tüdőkapacitása”, és a regenerálódás hosszú időbe, évtizedekbe telik.

Egyértelműen a legjobb tehát, ha sosem szokunk rá a dohányzásra, vagy ha már erről elkéstünk, akkor igyekszünk leszokni. Megosztok három apró tippet ehhez a nem könnyű vállaláshoz.

·         Keressen olyan erős indokot, amely Önt is motiválja! Például: nem lesz kellemetlen füstszagú a lakása, vagy nem kell az erkélyen vagy a kertben ácsorogva cigiznie, a családban egészségesebb lesz mindenki, csökken a halálos betegségek kockázata. De lehet bármi más, van, akinek az jön be, hogy büszke lesz rá az unokája.

·         Tudatosan kerülje a stresszes helyzeteket legalább egy-két hónapig, mert egy nehezen kezelhető, feszült helyzetben hamarabb rágyújt a leszokóban lévő dohányos.

·         A szokás hatalma sem elhanyagolható. A reggeli szál cigit cserélje almára, reggeli tornára, a cigiszünetek helyett inkább mozogjon, sétáljon egyet! Telefonálásnál vegyen egy tollat, vagy egy gyufaszálat a kezébe a megszokott cigi helyett!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1063 Hits
0 hozzászólás

Jókedv és tanulás: így telt a Fűzfanap

Mindig jó szórakozás az almásfüzitőiekkel „fűzfanapozni”. Idén is jutott bőven jókedvből, kacagásból, sőt tanulásból. A tízedik alkalommal megszervezett Fűzfanapon összegyűlt a község apraja-nagyja, egy kellemes délután reményében. Úgy tapasztaltam, nem csalódtak! Az eseményt a Teleház fogadta be, de a környéket is gyerekzsivaj töltötte be pár órára.

Szeptember 29-én, péntek délután kezdődött a kétnapos rendezvény csocsó- és pingpongbajnoksággal, ez persze elsősorban a sportrajongóknak volt izgalmas program. Szombaton viszont a legkisebbektől az idősebbekig mindenki találhatott kedvére való műsort. Hamar a gyerekek kedvence lett a parkban felállított ugrálóvár és az elektromos kisautó.

Az esemény műsorvezetője Bekéné Magyar Melinda, a Petőfi Sándor Kulturális Szabadidő Központ és Könyvtár intézményvezetője volt, ő gondoskodott arról, hogy gördülékenyen menjen minden.

A rendezvény egész ideje alatt lehetett játszani a Tatai Környezetvédelmi Zrt. környezetvédelmi játékaival, és a gyerekek nem is hagyták ki a lehetőséget. A legkisebbek a „hulladékhalomból” horgásztak élvezettel. Aki öt palackot vagy dobozt kifogott, apróbb ajándékot kapott, persze, kicsit ez is ösztönözte lelkesedésüket. Meggyőződésem szerint azonban már ez az egyszerű kis játék segít, hogy megtanulják, a kiürült pillepalack, vagy üdítős doboz helye nem a szemetesben van. Több tudatosságot, ismeretet követelt a szelektív hulladékgyűjtés alapjait szemléltető, gyűjtőkonténereket ábrázoló táblán. Először egy kérdést kaptak a gyerekek, például: hova dobnád a kibontott ajándék csomagolópapírját? Csak akkor járt a pont, ha a szivacslabdát a megfelelő, példánk szerint a kék tárolót jelző karikán dobta át a játékos. A nagyobbak totóban tehették próbára tudásukat. A környezetvédelmi kérdések volt, akinek nehéznek bizonyultak, mások könnyebben boldogultak velük, ám mindenkinek tanulsággal szolgáltak. A gyerekek erőfeszítéseit természetesen minden játéknál apró ajándékokkal jutalmaztuk.

Volt más szórakozási lehetőség is. Nem csak gyerekek, de felnőttek és nyugdíjasok is ollót, ecsetet, ceruzát ragadhattak, hogy szabadjára engedjék fantáziájukat. A Teleház első két szobájában mindenki szorgosan ragasztotta a papírcsíkokat, festette a papírtányérokat.

Az emeleten eközben műsort nézhettek az érdeklődők. Először a Bábuci Bábszínház adta elő A három kismalac című klasszikus mesét. A gyerekek az első perctől az utolsóig kivették részüket az előadásból: együtt fújták a malacok házát, együtt főzték a teát a jó meleg téglaházikóban. A farkasnak természetesen esélye sem volt. A színpadot ezután a zumba táncosok vették át. A latin zene és aerobic ötvözete egyre közkedveltebb a környéken. A Fűzfanapon a neszmélyi csapat adta elő öt számra koreografált táncát. A fürge lábúak között egy almásfüzitői kislány is szerepelt. A műsor remélhetőleg elég pezsdítő volt ahhoz, hogy a füzitőiek közül többen is kedvet kapjanak hozzá – jegyezte meg Bekéné Magyar Melinda. Reményei szerint a községben is összeáll egy csapat a közeljövőben. Az esten fellépett Szűcs József, majd batyus bállal zárták az almásfüzitőiek a remek hangulatú 2017-es Fűzfanapot.

Tovább a teljes bejegyzéshez
202 Hits
0 hozzászólás

Szürke légykapó: a természetes rovarirtó

Itt az utolsó lehetőség, hogy még idén találkozzunk vele, a szürke légykapó ugyanis augusztus és október között délre vonul. Ám amilyen hűvösek a napok és különösen az éjszakák, lehet, hogy a többségük már úton is van. De ne aggódjunk, a veréb távolabbi rokona jövő május-április környékén visszatér, gyakran ugyanarra a költőhelyre. E szorgos, hasznos madárka Európában és Ázsia nyugati részén őshonos, ahonnan a téli hónapokra Afrikába és Ázsia déli részére költözik.

Fotó: Csonka Péter

Magyarországon szinte bárhol találkozhatunk a 45-75 ezer pár tagjaival. Szívesen választják erdők tisztását lakóhelyül. Nem fél az embertől, lakott településekre, parkokba is gond nélkül beköltözik. Sőt, gyakran épületek zugaiban, falüregekben, gerendákon épít fészket magának. Ha szeretnénk, hogy kertünkben önkéntesként segítsen nekünk a rovarok számának csökkentésében, helyezzünk ki odút neki!

E kisméretű madár szárnyainak fesztávja 23-26 centiméter, súlya alig 14-20 gramm, azaz verébméretű. Színe, mint neve is mutatja, szürke, némi barnás árnyalattal. Mellénye fehér, hosszanti sávok díszítik. Közeli rokona a kormos légykapó, amely csak abban különbözik tőle, hogy a hím tollazata karakteresebb, fekete-fehér.

Ágakon üldögélve szemeli ki áldozatát, magasból csap le a gyorsan repülő rovarokra. A légykapó nem válogatós, szúnyog, darázs, szitakötő egyaránt megfelel neki, és természetesen a légy. Már csak azért is, nehogy meghazudtolja nevét. Zsákmányszerzés után türelmesen visszaül leshelyére. Ha az időjárás hűvösebbre fordul, és a levegőben már kevesebb rovart lehet elcsípni, a földön ugrálva vadászik, vagy fák törzséről ragadja el a mászó bogarakat. Amennyiben rovart nem talál, a szürke légykapó vegetáriánus üzemmódra vált, és kis bogyókat gyűjt: fekete bodzát, somot, madárcseresznyét vagy fagyalt. A növényevés leginkább a tavaszi és őszi táplálkozására jellemző.

A hím általában a tojó előtt pár nappal érkezik a költőterületre, és énekével édesgeti magához párját, fáról fára röppenve mutatva neki a kiszemelt fészekhelyeket. Ha a tojó eldöntötte az ingatlan megépítésének ideális helyszínét, kezdődik a fészekrakás. A munkálatokat többnyire a tojó végzi, 4-6 nap alatt készül el az új családi otthon. A puha bélelésre kifejezetten igényes a szürke légykapó, finom növényi szálakat, faháncsot, tollat, mohát, pamutszálat, bármit felhasznál, hogy lakhelye minél kényelmesebb legyen.

Általában 3-5 tojásból áll a fészekalja. Évente egyszer, ritkábban kétszer költ. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki, ekkor az etetés elsősorban a hím feladata. A kicsik két hét után elhagyják a fészket. Hazánkban a faj nem fenyegetett, de védett. Eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
760 Hits
0 hozzászólás

Gyógyítsuk magunkat jógával!

Hosszabb nyári szünet után újraindult az almásfüzitői Egészég- és életmódklub, ahol a helyi lakosok ismerkedhetnek olyan módszerekkel, amelyek testünk és lelkünk gyógyítására alkalmasak. Az elmúlt évek során egyebek mellett hallottunk tanácsokat, hogyan táplálkozhatunk egészségesen, jó-e a stressz, és hogyan lehet kezelni, milyen a helyes alvás, mit tehetünk érte, és találkozhattunk a meditáció különböző formáival is. Szeptember 28-án Rózsár Dániel jógaoktató a jóga tudományát mutatta be. Az est házigazdája, dr. Varsányi Balázs vezette fel a témát.

Rózsár Dániel életútja több mint érdekes. Szoftverfejlesztőként dolgozott évek óta, amikor rájött, hogy több mozgásra, fizikai aktivitásra van szüksége. Ekkor nekiállt keményen sportolni: terepkerékpározás és maratonfutás jelentette számára a felfrissülést. Két éve döntötte el, hogy a mozgásnak egy spirituálisabb formáját is kipróbálja, ekkor találkozott a jógával. Azóta akkreditált jógaoktatóként dolgozik.

A jóga egy életmód – kezdte előadását –, az élet tudománya. A távol-keleti gyógyászat nagyban különbözik az európaitól. Az éghajlati adottságok miatt ott sokkal fontosabb, hogy a betegségeket megelőzzék. Az egészséges ember szemükben nem azonos a nem beteg emberrel; a betegség legkisebb jelei (rossz szájszag, hasmenés stb.) is gyógyítandók szerintük. A jóga ebben az öngyógyításban lehet segítségünkre.

Az előadó vázolta a három létező embertípust, melyekből mindannyiunkban jelen van mindegyik, azonban az arányok különbözőek. A váta típus vékony, törékeny, kreatív és kapkodó. A pitta közepes termetű, határozott céljai vannak, éles logikájának köszönhetően jó szervező. A kapha kifejezés a nagy testűekre vonatkozik, ők azonban jellemzően nehezen motiválhatóak. Típusunk nem csak egyénenként változik, de az életkor és az életmód is hatással van rá. A jóga abban tud segíteni, hogy visszaállítsuk születésünkkor kapott jegyeinket.

A legelterjedtebb a 8 fokozatú jóga, mely szám a fejlődés különböző szakaszaira vonatkozik.

·         1. lépcsőfok az erkölcs: az igazság szolgálata, a békesség megteremtése

·         2. lépcsőfok az életmód: testi-lelki tisztaság, önképzés, lelki élet

·         3. lépcsőfok a testgyakorlás: testünk rendbetétele

·         4. lépcsőfok a légzőgyakorlatok: vele kontrolláljuk vérnyomásunkat, elménk sebességét

·         5. lépcsőfok az érzékek fölötti uralkodás: tudatos választások, nem zsigeri ösztönök

·         6. lépcsőfok a koncentráció: kizárni a világot, tárgyra (pl. gyertyalángra) való kizárólagos figyelés

·         7. lépcsőfok a meditáció: külső segédeszköz nélküli összpontosítás

·         8. lépcsőfok: önmagunk teljes megismerése

Miután megismertük a jóga elméleti sarokköveit, Rózsár Dániel három légzőgyakorlatot végeztetett a közönséggel. Ezzel kiválóan példázta, hogy egy olyan egyszerű mozgás, mint a légzés, mekkora hatással lehet egész testünkre és elménkre. A nézők kérésére az előadó bemutatott egy napköszöntő jógagyakorlatot is. Elmondása szerint nem a legegyszerűbb feladat volt, de kitartó munkával könnyen elérhető a jógának ez a szintje.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1132 Hits
0 hozzászólás

Részese lehetettem pár órára egy falu pezsgő közösségi életének - Vendégségben Kesztölcön

A szőlőnek napfényre, jó táptalajra és gondoskodásra van szüksége, hogy jól teremjen. Kesztölcön mindhármat megkapja. Ezt a helyiek évente meg is ünneplik: borral, musttal, jókedvvel köszöntik az évi szőlőtermést. A hagyományos szüreti mulatság idén sem maradt el, fiatal, idős, férfi, nő, mindenki kivette a részét belőle. Hogy mennyire gazdag a település borokban, azt Kochnyák Sándornak, a falu kisbírójának köszöntőjéből is kitűnik: „Itt annak is van bora / Ki kapát nem fogott soha.”

Volt olyan év, amikor nem sikerült megtartani a felvonulást a rossz időjárás miatt, idén viszont kegyesek voltak az égiek, délután kettőre elállt az eső. Így hintós, lovas, kisvonatos kísérettel vonulhattak át Kesztölcön az ünneplők egészen a rendezvénysátorig.

Az ünnepi programot szintén a hagyományokhoz híven tartották meg. Büszke lehet magára Kesztölc, mert a műsor javát helyiek szolgáltatták, és talán részben ennek is köszönhető, hogy olyan volt a rendezvény, mint egy nagy családi összejövetel.

Aranyosak voltak az óvodások, akik az óvónők segítségével körtáncokat és népi játékokat adtak elő magyar és szlovák nyelven. Őket már a készülődésnél megcsodáltam, mert a hideg ellenére nagy fegyelemmel készülődtek, öltözködtek a sátorral szomszédos fogadóban. A falu büszkesége, a Pávakör vegyes kórus magabiztos, színvonalas produkciójával megalapozta a rendezvény hangulatát: azzal, hogy a közönség egy része lelkesen velük énekelt, egy közösségé kovácsolták a jelenlévőket.

Számomra mindig élmény az is, hogy Kesztölc kétnyelvű. A több mint 300 éve érkezett szlovák telepesek részévé váltak a falu életének, itt maradtak családjukkal együtt. Kestúcon ma is működik szlovák önkormányzat és gazdag együttműködést ápolnak szlovák testvértelepülésekkel. Így aztán természetes, hogy a szüreti mulatságon is voltak szlovák vendégfellépők. A CSEMADOK kórus például szlovák és magyar népdalokat énekelt. Ezen a ponton már a Szlovákiából érkezett vendégek is bekapcsolódtak az öröméneklésbe. A kórus után fellépő énekes-harmonikás duó produkcióját is remek élmény volt hallgatni: lehetetlen volt ellenállni a sodró lendületű, jókedvű párosnak. Bár szinte egy szót sem értettem, a dalok tematikáját-hangulatát kiválóan átadták.

Az ének után a tánc vette át a főszerepet, és nem csak a néptánc. Volt hip-hop és hastánc egyaránt. A pálmát mégis a nyugdíjasok vitték el humoros fellépésükkel. Bár mindegyikük két szerepet vállalt magára, szerepzavarban senki nem volt. Az asszonyok hátukon férfiruhát viseltek, és tarkójukra férficelebek álarcát tették, így illusztrálva Oroszlán Szonja Micsoda nő ez a férfi dalát.  Fergeteges sikert arattak, és ekkor már az egész sátor énekelt, tapsolt és táncolt.

Nem volt egyszerű dolgunk nekünk, akik főként a gyerekek számára hoztunk játékokat, mert a rendezény helyszínén szinte egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyian voltak a vendégek. A sátor egyik sarkában igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak, és azt hiszem, ez sikerült is, mi (a Tatai Környezetvédelmi Zrt.), ahogy szoktuk, részben gondoskodtunk arról, hogy a már hagyománnyá vált korongozás idén se maradjon el. Zsilinszky András felkérésünkre évek óta Zala megyéből eljön, és hosszú órákon át tanítja a fiatalokat, hogyan kell korongozni, és a megformázott tárgyakat megfesteni. Türelme és jó kedélye úgy tűnik, végtelen. Emellett környezetvédelmi cégként természetesen környezettudatosságra nevelő játékokat vittünk: hulladékhorgászós, célba dobálós aktivitásunkat az ifjabb korosztálynak szántuk. Bizonyítékát is kaptuk annak, hogy megfeleltünk az elvárásoknak. Nem csak abból, hogy amíg ott voltunk folyamatosan tolongtak a gyerekek, és játszani szerettek volna, egymás kezéből kapva ki a horgászbotot, de egy helyi apuka meg is jegyezte: „Nahát, hogy maguk milyen ügyesen lekötik a gyerekek figyelmét!”. Természetesen vittünk idén is totót, és számomra igazi öröm, hogy évről évre jobb eredmények születnek. Pedig minden évben új kérdéssort állítunk össze!

Tovább a teljes bejegyzéshez
297 Hits
0 hozzászólás

Otthon, akár a természetben

A héten beköszönt a csillagászati ősz, a meteorológiaiban pedig már benne járunk. Ha ezt nem is tudnánk, nap mint nap érezhetjük ebben a különösen hűvös szeptemberben. Tempósan rövidülnek a nappalok, kevesebb természetes fénnyel kell beérnünk, és bár rövid időre elkápráztat bennünket a színpompás ősz, a megnyugtató, harmóniát sugárzó zöld szín napról napra fogyatkozik körülöttünk.

Ha kertes házban élünk, szerencsések vagyunk, mert annyi örökzöldet ültethetünk magunk köré, amennyit szeretnénk, így a téli hónapokban sem kell lemondanunk e szín jótékony hatásáról. Aki városban él, és ritkán jut ki a természetbe, vagy akár egy szépen gondozott parkba, annak csak ritkábban van része ebben a kellemes élményben.

De van megoldás, lakásunkba is varázsolhatunk egy kis természetet, szobanövényekkel. Nem csak azért érdemes zöld növényeket beszerezni otthonunkba, mert nyugtatóan hatnak ránk jelenlétükkel, színükkel, de még a levegőt is frissítik.

Sokan azért nem vesznek szobanövényt, mert félnek, hogy nem értenek a gondozásukhoz, vagy úgy érzik, nem eléggé napfényes a lakásuk. Esetleg tartanak attól, hogy nem lesz elegendő idejük foglalkozni a növényekkel.

Nos, arra bátorítom olvasóimat, hogy ha még nincs otthon cserepes növényük, bátran szerezzenek be néhány könnyedén kezelhető, igénytelen, mégis szép növényt. Mert természetesen vannak ilyenek. Szerintem a következőkből érdemes válogatni.

Az anyósnyelv hosszú, általában zöld-sárga leveleivel kimondottan szépen mutat még egy sötét lakásban is. Igazi túlélő. Egyetlen, amit nem tolerál, ha túlöntözzük. Elég, ha csak akkor kap vizet, amikor földje már nagyon száraz. A NASA kutatásai szerint sok mérgező anyagot szűr ki a levegőből (benzol, formaldehid). Árnyékos helyen és félárnyékban egyaránt tarthatjuk, sőt, ha az ajtó mellé helyezzük, még a szerencsehozó sárkányokat is bevonzza – a kínai hiedelem szerint. Bár nem vagyok biztos abban, hogy tudnánk velük mit kezdeni, hiába láttuk az „Így neveld a sárkányodat!” című filmet. :-)

A könnyezőpálma otthona a dzsungel, ahol az aljnövényzet alig jut fényhez. Így ez a növény sem igényel sok fényt. Szereti a nyári melegeket (ilyenkor bőségesen kell öntöznünk, sőt jó, ha vízzel permetezzük a leveleit), de a téli, fűtött szobában szintén jól érzi magát. Néha érdemes lezuhanyozni, vagy ha túl nagyra nőtt ehhez, vizes szivaccsal lemosni.

A díszcsalánt elsősorban gyönyörű színes leveleiért szeretjük. Pompás dísze lehet lakásunknak. A Távol-Keletről származó növény szereti a fényt, de a félárnyékban is jól elvan. Tápdús virágföldbe ültessük, és nyáron öntözzük bőségesen!

A sárkányfa (szerintem leginkább az IKEA által teremtett divatnak köszönhetően) a modern lakások egyik legelterjedtebb dísznövénye. Levegőtisztító tulajdonsága miatt városi lakásokba kifejezetten hasznos. Ha azt szeretnénk, hogy szépen növekedjen, tartsuk félárnyékos helyen! A talaja legyen mindig nyirkos, de ne öntözzük túl, mert gyökere könnyen rothadásnak indul. Meghálálja, ha tápoldattal kezeljük.

Ha nagyobb növénnyel díszítenénk lakásunkat, a zámia tökéletes megoldás. Öröm ránézni ragyogó fényes, méregzöld leveleire. Nagy túlélő. Olyan, mint a teve, csak nem a púpjában, hanem a gyökérgumóiban raktároz sok vizet, ezért ritkán kell öntöznünk. Télen ajánlatos még kevesebb vizet adni neki. Világos vagy félárnyékos szobába helyezzük, a közvetlen napfényt nem szereti.

Az agglegénypálma – mint neve is utal rá – nem igényel túlzott gondoskodást, mégis felfelé törő viaszos leveleinek köszönhetően mutatós. Bármilyen adottságú lakásban, irodában jól érzi magát. Megmaradásának szinte egyetlen feltétele, hogy ne öntözzük túl. Jól tolerálja a száraz környezetet. Egész évben növekszik.

Ha futónövényt szeretnénk ültetni, a zebrapletyka az egyik legjobb választás. A Mexikóból származó dísznövény nem bírja a fagyot, úgyhogy csak szobában tarthatjuk. Közvetlen napsütésnek ne tegyük ki, ha nyárra ki tudjuk tenni az erkélyre, válasszunk árnyékos helyet neki! Öntözni rendszeresen kell, de a túlöntözés a zebrapletyka halálát jelenti. Hogy növényünk dús maradjon, az elnyúlt hajtásokat csípjük vissza!

El tudunk képzelni lépcsőházat zöldike nélkül? Nehezen, ugye? Legjobb, ha polc tetejére vagy mennyezetről lelógatva helyezzük el. Alkalmazkodóképessége meglepő: bármilyen körülmények között szép dísze lehet lakásunknak. Kedveli a világos helyeket, de a közvetlen napsütés tönkre teheti leveleit. Két öntözés között a földet hagyjuk szinte teljesen kiszáradni, és ne felejtsük el, hogy ez nyáron hamarabb bekövetkezik, mint télen!

Talán néhány olvasómat sikerült rábeszélnem, hogy befogadjon lakásába legalább egy zöld növényt. Reménykedem!

Tovább a teljes bejegyzéshez
451 Hits
0 hozzászólás

Réti legyezőfű: a természetes aszpirin

Ha nem szívesen veszünk be gyógyszereket, és hiszünk a hagyományos gyógymódokban, a réti legyezőfű igazi adu ász. Ha például aszpirinra lenne szükségünk, tökéletes helyettesítő ez a növény. Magyarországon kevésbé elterjedt, de vannak országok Európában és Nyugat-Ázsiában, ahol nagy mennyiségben nő, sőt Észak-Amerikában is meghonosították egykor a telepesek.

A franciák „a mezők királynőjének” nevezik, talán azért, mert a virágát magasan fenn hordja, királyi a tartása, vagy mert rendkívül hasznos gyógynövény. Hazánkban több néven ismert, egyes vidékeken Szent János kenyerének, máshol bajnócának vagy varjúmogyorónak hívják.

Fotó: Csonka Péter

A réti legyezőfű a nedves környezetet kedveli, ezért élőhelye leginkább mocsarak, nyirkos talajú rétek vagy patakok partja. Két méter magasra nő általában, szára szögletes, üreges, pirosan erezett. Levele tagolt, fűrészes széle miatt leginkább a cickafark leveléhez hasonlít. Virágai legyező alakú bogernyőkben nyílnak (innen a növény neve). A virágok hat szirma halványsárga. Kisebb testvére a koloncos legyezőfű, melyet részben levele és mérete alapján különböztethetünk meg tőle. És míg a réti legyezőfű a vizes terepet kedveli, a koloncos legyezőfű a szárazabb, napsütötte rétek virága.

Július-augusztus hónapban nyílnak ki a réti legyezőfű virágai, ekkor gyűjthetjük, ha házilag szeretnénk gyógyhatását hasznosítani. Érdemes is foglalkozni ezzel, mert sokféle betegséget enyhít, gyógyít. Másfél évszázaddal ezelőtt fedezték fel kutatók, hogy a legyezőfű egyik fontos hatóanyagát, a szalicilsavat mesterségesen is elő lehet állítani. Így születhetett meg a világ talán legáltalánosabban használt gyógyszere, az aszpirin. Igaz persze, hogy a növény hatóanyag tartalma ennél gazdagabb, és nincs mellékhatás-kockázata sem. Persze egyszerűbb bemenni a patikába aszpirinért, mint a vízparton hajolgatva legyezőfüvet keresni, szedni, szárítani…

Fotó: Csonka Péter

A virágos hajtást megszárítva finom teafüvet nyerünk. Kombinálhatjuk más gyógynövényekkel is, például kiváló megfázás elleni teát főzhetünk, ha összekeverjük hársvirággal, bodzavirággal és mezei kakukkfűvel. Ebből a keverékből két evőkanálnyit tegyünk egy liter forró vízhez, és hagyjuk tíz percet állni. Napi 3-5 csésze tea segít egészségünk visszaszerzésében. Emellett közismerten jó vizelethajtó és vértisztító hatású. Izzasztóként is szokták használni, de hólyaghurut, vesegyulladás és reuma esetén is segít.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1428 Hits
0 hozzászólás

Egerészölyv: a mezei pockok réme

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben első alkalommal internetes szavazással választotta ki, hogy melyik védett madarunk legyen az év madara. A felkínált három lehetőség közül az egerészölyv kapta a legtöbb szavazatot.

Fotó: Csonka Péter

Hazánk, egyben Komárom-Esztergom megye leggyakoribb ragadozómadara. Szinte mindenütt megtalálható, ahol erdős területek, ligetek vagy nagyobb facsoportok vannak. Nem csoda hát, hogy számos népi nevét ismerjük, melyek leginkább viselkedésére, megjelenésére és vadászati módjára utalnak: sívókánya, sírókánya, nyávogó kánya, egerésző ölyv, egerész-kánya, nyulászú kánya, nyulászú kanyó, egerésző, ölü, ülü, tarló kánya, berki kánya stb.

Európa teljes területén fellelhető, valamint Közép-Ázsiában is találkozhatunk vele. Északról télen Afrikába vándorol, Magyarországról viszont nem mozdul, itthon van egész évben. Ragadozó madarakhoz méltóan nagyméretű: 110-130 cm-s szárny-fesztávolságának köszönhetően az égen már messziről felfedezhetjük. Tollazatának színe a barna szinte összes árnyalatát magában foglalja: a fiatal egyedek világosak, részben már-már fehérek, de az idő múltával egyre sötétedik színük. A kifejlett madarak sötétbarnák, ám földrajzi fekvéstől függően léteznek világos és vöröses tollú példányok is.

Nyílt helyen vadászik, gyakran láthatjuk szántók, tarlók, legelők vagy mezőgazdasági területek fölött keringeni. Rendszeresen ül ki magányos fára, oszlopokra vagy más kiemelkedő pontokra. Rövid, de erős lábával és éles karmaival főként kisebb emlősöket ejt el. A földművelők körében kedvelt madárfaj, hiszen a kártékony rágcsálókat előszeretettel pusztítja. Étrendje mindemellett változatos, az apró rovarokra, békákra, kígyókra, pockokra, mókusokra is lecsap – attól függően mit talál. Olyannyira alkalmazkodik a fellelhető táplálékmennyiséghez, hogy azokban az években, mikor elszaporodnak a mezei pockok, az egerészölyv is több tojást költ. Télen, mikor kevesebb a táplálék, beéri más állatok által elejtett dögökkel.

Fotó: Csonka Péter

Az egerészölyv 2-3 évesen válik ivaréretté, és kiválasztott párjával általában életük végéig együtt maradnak, ami sokszor 26 évet is jelenthet. Fészkét szinte mindig fára építi, melyben 2-3, ritkán 4 tojást rak március-április fordulója környékén. Bár a 35 napos költésben a tojóé a főszerep, a hím is kiveszi belőle a részét. A fiókák már júniusban elhagyják a fészket, majd még pár hétig a szülőkkel együtt maradnak.

Hazánkban 15-30 ezer pár él, de sok példány elpusztul áramütés, gázolás vagy vadászat miatt, ezért védett fajként tartják nyilván. Eszmei értéke 25 ezer forint.

Fotó: Csonka Péter

Tovább a teljes bejegyzéshez
741 Hits
0 hozzászólás

Zéró hulladék: kevés szemét, kis gond

Hulladékot mindig is termeltünk és a jövőben is fogunk. Vannak viszont, akik szerint ez nem szükségszerű, és azon dolgoznak, hogy minimális hulladékot hagyjanak maguk után. Nehéz elsőre elképzelni, ám a világ minden táján egyre nagyobb teret nyer ez a mozgalom. Azzal érvelnek, hogy így nem csak Földet kímélik meg több tonnányi szeméttől, de olcsóbb lesz az életük, életminőségük pedig javul. Mindössze néhány szabályt kell ehhez követni!

A legfontosabb, hogy megtanuljunk előre gondolkodni. Kis figyelmetlenség, és egy nap alatt annyi hulladékot halmozunk fel, mint a „zero waste” guruk egy egész hónap alatt.

Tudták, hogy a legtöbb hulladék a megvett termékek csomagolásából adódik? Ha ezt tudatosítjuk, akkor már egy lépéssel közelebb járunk a „mostantól kevesebb hulladékot termelek” programban. Első és legfontosabb szabály, hogy kerüljük az egyszer használatos termékeket! Vásároljunk inkább tartós termékeket, amelyek hónapokon, éveken át ellátják szerepüket, így nem kell újra és újra újabb adagot venni belőlük! Bár egy buli után többet kell mosogatni, de nem landol a kukában a műanyag evőeszköz és tányér, minimális használat után. Ha az irodaház büféjében, netán a kis kínai kifőzdében vesszük meg ebédünket vagy vacsoránkat, vigyünk magunkkal ételhordót, vagy egy műanyag dobozt otthonról, így nem szaporítjuk a kidobandó műanyag dobozok mennyiségét. Bár nehezebb cipelni, de inkább vásároljunk üveges, mint dobozos sört, a természet biztosan hálás lesz nekünk. És ha már itt tartunk: tegyük a megvásárolt holmit inkább egy kerekes bevásárló táskába, így az üzletben nem veszünk fölöslegesen műanyag szatyrot vagy papírzacskót, és a hazaszállítás is könnyebb lesz.

Még ma is létezik például nem eldobható borotva! Ha pedig akkut veszünk, nem elemet, akkor nem csak, hogy nem növeljük pazarlóan a hulladék mennyiségét, de dühöngenünk sem kell, amikor számítógépünknél ülve, banki utalás közben egerünkből a lemerült elemeket nem tudjuk kicserélni, mert elfelejtettünk újat venni. Ilyenkor fogjuk a feltöltött tartalék akkut, és folytathatjuk is a bankolást.

Persze az alapigazság az, hogy ne vásároljunk olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségünk! Marketingesek sokasága dolgozik azon sikeresen, hogy termékeket eladhatóbbá tegyék, még ha számunkra semmi haszna sincs. Ne dőljünk be a csábításnak, gondoljuk végig valós igényeinket! Vásárlásaink 70%-a impulzusvásárlás! Sokaknak nagyon nehéz megállniuk, hogy ne vásárolják meg a hirtelen megtetsző termékeket. Legyünk mi a kivétel! Ha ez nem menne csak úgy magunktól, van néhány taktika, hogyan vegyük elejét annak, hogy a pénztár után csodálkozva nézzük kosarunkat, egy-egy terméket vajon miért is vettünk meg. Induljunk például bevásárlólistával a zsebünkben a boltba! Próbálják ki, nem csak, hogy nem fognak fölösleges holmit venni, de sokkal gyorsabban végeznek a beszerzéssel!

Ha vásárolunk, részesítsük előnyben a természetes anyagból készült termékeket! A fából, gyapjúból, lenből stb. készült tárgyak sokkal egészségesebbek, és használatuk után nem kell lebontásukhoz bonyolult kémiai módszereket alkalmazni.

Ne dobjuk ki azt, amire végképp nincs szükségünk, mert lehet, hogy valaki még örülne neki! Mindenki lakásában van számos tárgy, ami teljesen jó állapotban van, de a családtagok egyike sem használja. Ruhásszekrényből, garázsból, gyerekszobából egyaránt kerülnek ki ilyen tárgyak. Adjuk tovább! Az interneten könnyen tájékozódhatunk, hol fogadják szívesen a különböző ezeket. Vannak például adományboltok, érdemes megnézni például a Cseriti weboldalát!

Az egyik legfölöslegesebb papírtermék, ha a reklámújság olyan emberhez kerül, aki nem olvassa el, és csak kidobja a postaládájából az első szembe jövő kukába. Már azzal is tehetünk valamit környezetünkért, ha kiírjuk a postaládánkra: Nem kérek reklámot!

A kert végében, vagy a sufniban raktározott deszkákból házilag is lehet egyszerűbb bútort készíteni, nem szükséges drágán megvásárolni a tömeggyártott polcot. Kis kreativitással gyermekjátékokat, konyhai eszközöket, használati tárgyakat vagy egyszerűen dísztárgyakat készíthetünk magunknak. Olcsóbb, egészségesebb, és elkészíteni is jó móka!

Miért ne tennénk meg a környezetünkért, saját jóérzésünkért akár csak azokat az apróságokat, amelyekről most írtam?

Tudták, hogy vannak a szelektív hulladékgyűjtésben élenjáró országok és városok? Franciaország például betiltotta a műanyag zacskókat, Svédország más országoktól vesz át hulladékot, hogy újrahasznosíthassa. Ljubljana pedig az első európai „zéró hulladék” főváros címmel büszkélkedhet. 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1612 Hits
0 hozzászólás

Bakszakáll – titkos kulináris csemege

Az őszirózsafélék családjába tartozó bakszakáll hazánkban kevésbé ismert növény, pedig számos jótékony hatása miatt más országokban előszeretettel alkalmazzák a gyógyászatban és gasztronómiában. A növény neve először 1578-ban jelenik meg magyar nyelven, Melius Juhász Péter bak szakál és bakfű néven hivatkozik rá Herbarium című művében. A név egyértelműen a német Bocksbartból született tükörfordítással, bár magyar nyelvterületen is több néven ismert a növény. Kecskedísznek, tejes fűnek, zabgyökérnek, kakukksalátának, de kígyómarást gyógyító fűnek is nevezik.

A mediterrán éghajlatról költözött hazánkba, dombságainkon országszerte találkozhatunk vele. Ritkán termesztik, inkább réteken, kaszálókon, legelőkön, gyomtársulásokban lelhetjük fel. Világszerte hozzávetőlegesen több száz fajtája ismert, de Magyarországon csak 5 féle bakszakáll terem meg. A két évet élő növény 20-70 cm magasra nő meg. Mélyre nyúló karógyökere erősen tartja hosszú szárát. Hegyes tőlevelei a földfelszínen terülnek el, melyek megtörve, fehér tejnedvet bocsátanak ki. Az enyhén elágazó szárai végén júniustól szeptemberig egy-egy virág ékeskedik, ezek ősszel kaszatterméssé érnek. A gyermekláncfűhöz hasonló ernyőcskéket a szél hordja szét, hogy a következő generáció jövője biztosítva legyen.

Az ókori rómaiak körében kedvelt zöldségnövény volt, ma is sok kultúra étlapján szerepel a bakszakáll. Íze a karalábéhoz vagy articsókához hasonló. Vigyázzunk, pucoláskor kezünket a gyökér feketére festi, és csak lassan kopik le. Ezért kesztyűben vagy víz alatt pucoljuk, de a legbiztosabb, ha mindkét módszert egyszerre alkalmazzuk. Gyökerét a spárgához hasonlóan használhatjuk fel. Saláták alapanyagául is szolgálhat, de akár egy teljes menüt is elkészíthetünk belőle, ha éppen szeretnénk. Amennyiben bakszakáll-levest szeretnénk az asztalra tenni, sós vízben egy kanálnyi citromlével főzzük puhára a növényt! Lisztes-tejes habarás után készen is vagyunk. Főfogásnak csőben sült bakszakállt pedig úgy készíthetünk, hogy a fiatal hajtásokat puhára főzzük, majd levével és besamelmártással leöntve, előmelegített sütőbe helyezzük. 8-10 perc sütés után öntsünk rá tojást, és szórjuk meg reszelt sajttal! Amikor aranybarnára sült, tálalhatjuk is.

Nem csak étel formájában kényeztethetjük vele magunkat, különböző részeinek gyógyhatásai vannak. El lehet veszni a megnevezésekben, de ha tudjuk, hogy a feketegyökér, a spanyol pozdor és a fekete bakszakáll egy és ugyanaz a növény, talán könnyebben találunk gyógyító recepteket. A bakszakáll fogyasztása jótékony hatással van idegrendszerünkre. A gyökérben található fehér, tejszerű lének nyugtató hatása van. A folyadékot egyszerűen kenjük a sebre, gyógyítja a fekélyt, gennyes sebet, kiütést, enyhülést nyújt az irritált bőrnek. A növény levelét a nadálytőhöz hasonlóan használhatjuk közvetlenül gyulladásra, például fogfájás esetén. A gyökérből oldatot is készíthetünk: 2 teáskanál reszelt gyökérre öntsünk 200 ml forralt vizet! Hagyjuk 2 órát állni, majd naponta 4 evőkanállal fogyasszunk belőle, hogy enyhítse a gyomorfekély, gyomorhurut, sárgaság vagy vesekő okozta panaszokat. A koncentrációt is nagyban segíti. Párizsban húsz idősotthonban tesztelték, hogy a rendszeres feketegyökér-fogyasztók agyi működése sokkal hatékonyabb volt. Magnéziumtartalma erősíti a szívet és javítja a vérkeringést. Úgyhogy ne ódzkodjunk a „szegények spárgájától”, vásároljuk, vagy gyűjtsük bátran, esetleg ültessünk kertünkbe is, ha lehetőségünk van rá!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1733 Hits
0 hozzászólás

Lépjünk okosan! Mit árul el ökológiai lábnyomunk?

Nem régi hír, hogy idén hét hónap alatt feléltük a Föld egy év alatt újratermelődő energiáját. Az emberiség soha nem látott mértékben aknázza ki a bolygót, jelenlegi fogyasztásunkhoz mérten 1,7-szer nagyobbnak kéne lennie a Földnek, hogy eltarthassa a rajta élőket.

Az ipari forradalommal kezdődő expanzió napjainkra hihetetlen méreteket öltött. Többen élünk a Földön, megnőtt a fogyasztási igényünk, a termeléssel egyre több szennyezőanyagot juttatunk a vízbe, levegőbe, földbe.

Az ökológiai lábnyom fogalma a XX. század második felében jelent meg. William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok arra találták ki, hogy mérhetővé tegyék az emberiség természetre gyakorolt hatását. Ez a szám azt fejezi ki, hogy egy embernek mekkora területre van szüksége önmaga fenntartásához. Az ökológiai lábnyomot hektárban mérik. Ebbe beletartoznak a beépített területek, az állattartásra és növénytermesztésre használt területek, de a szén-dioxid kibocsátást is erre a mértékegységre számítják át. Azt kalkulálják ki, hogy adott kibocsátás lebontásához, mekkora területnyi erdőre, növényre lenne szükség.

A világ lakosságának átlagosan 2,7 ha földterületre van szüksége az élethez. Ez persze a statisztikai átlag. Éppen olyan, mint amikor az étterem terített asztalánál egy jó étvágyú vendég két szelet rántott húst eszik, amit kintről néz egy éhező ember. Statisztikailag nézve fejenként egy szelet hús jut nekik. Nos, az ökológiai lábnyom esetében egy bangladesi lakosnak 0,5 ha, egy Kuvaitban élőnek pedig 10,3 ha az igénye. Magyarországon 2,9 ha a fogyasztásunk. Rosszabb tehát az átlagunk a középértéknél. 1961-ben volt utoljára egyensúlyban a bolygó termőképessége és az emberi fogyasztás. Azóta öt évtized telt el, ez alatt több mint kétszeresére nőtt a Föld lakosságszáma.

Ökológiai lábnyomot nem csak országokra lehet számítani, ezzel a módszerrel fel lehet mérni családok, egyének vagy akár vállalkozások hatását is a természetre. Az interneten számos kalkulátort találhatunk, melyek segítségével kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat. Bár a kérdőív eredményeként csak hozzávetőleges adatot kaphatunk, jó tudnunk, hogy nagyságrendileg hol tartunk, mennyire terheljük a természetet létezésünkkel. Az eredményt aztán összevethetjük az országos, vagy a világátlaggal. Minél kisebb értéket kapunk, annál környezetkímélőbbek vagyunk, de a tesztekből tippeket is kapunk, hogy hogyan vigyázhatnánk jobban Földünkre.

Ha részletesebb kérdőívet töltünk ki, azt is megtudhatjuk, hogyan javíthatnánk szokásainkon, például takarékoskodjunk jobban a vízzel, vagy figyeljünk oda a szelektív hulladékgyűjtésre, esetleg autózás helyett utazzunk tömegközlekedéssel.

Egymagunk persze nem tudjuk megváltoztatni a világot, de ha mindenki odafigyel arra, amit a saját maga megtehet, már előrébb tartanánk, már nagyobb túlélési esélye lenne Földünknek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
738 Hits
0 hozzászólás

Mi újság a vörösiszap-tározókon?

Az almásfüzitői vörösiszap-tározókon sem más az élet, mint bárhol egy nyár végi mezőn: a tavaszi harsogó zöld után ebben a forróságban inkább a fakóbb színek dominálnak, érik a mezei virágok termése. Még kitart a cickafark, a fehér párnácskák a magas fűből is kikandikálnak. A szellőrózsabokrok üde színfoltként színesítik a tájat. A rekkenő hőségben egy nagy zümmögő kórusként az apró rovarok és bogarak teszik a dolgukat, a környező fák ágait pedig a rájuk leső madarak szállják meg. Így van ez minden évben, ahogy az is megszokott, hogy a terület folyamatos karbantartásának részeként idén is lekaszáltatjuk a füvet a tározókon. Ez nemcsak azért szükséges és hasznos, hogy az inváziós növényfajok ellen védekezzünk, hanem hozzájárul a rét sokszínűségének fenntartásához, ahhoz, hogy sokféle növényfaj gazdagítsa a területet. Persze látványnak is szebb a frissen kaszált terület, mint a derékig érő elsárgult növénytenger. Természetesen a kaszálást hozzáértők végzik, akik figyelnek az ilyenkor kötelező szabályok betartására, a vadvédelemre és arra is, hogy búvósávok maradjanak munka közben az állatoknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
434 Hits
0 hozzászólás

Szarvaskerep: nem szarvas és nem madár

Első olvasásra egyértelműnek gondoltam: ez csak állat lehet, leginkább egy ritka madár. Kiderült, rosszul tippeltem. A szarvaskerep növény, és ugyan összességében nem túl látványos, de virágzatának színe gyönyörű sárga.

Tovább a teljes bejegyzéshez
621 Hits
0 hozzászólás

Szürke, de nem jellegtelen: a hamvas küllő

 A nagy testű harkályok látványos madarak, kopácsolásukkal hívják fel magukra a figyelmet, így a hamvas küllőt is megleshetjük az erdőben sétálva. Családjának kevésbé ismert tagja, gyakran össze is tévesztik a rokonsággal. Neve tollazatának színére utal, pedig ő sem egy szürke veréb! Háta és szárnya például egyaránt élénkzöld, amely alul sárgába hajlik át, szárnyai végét fekete-fehér sávok díszítik. Farktollait pedig szárnyával hozta összhangba stílustanácsadója, így azokat szintén fekete-fehér csíkok díszítik. Hasa, nyaka és feje szürke, azaz hamuszínű – innen a neve, nem véletlenül hívják szürke küllőnek is. Legközelebbi rokona a zöld küllő, mellyel könnyen összetéveszthető. A legfeltűnőbb különbség, hogy a hamvas küllő fejét díszítő vörös folt kisebb, a tojón azonban semmi nyoma a párválasztásban oly fontos ékességnek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
771 Hits
0 hozzászólás