Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Lépjünk okosan! Mit árul el ökológiai lábnyomunk?

Nem régi hír, hogy idén hét hónap alatt feléltük a Föld egy év alatt újratermelődő energiáját. Az emberiség soha nem látott mértékben aknázza ki a bolygót, jelenlegi fogyasztásunkhoz mérten 1,7-szer nagyobbnak kéne lennie a Földnek, hogy eltarthassa a rajta élőket.

Az ipari forradalommal kezdődő expanzió napjainkra hihetetlen méreteket öltött. Többen élünk a Földön, megnőtt a fogyasztási igényünk, a termeléssel egyre több szennyezőanyagot juttatunk a vízbe, levegőbe, földbe.

Az ökológiai lábnyom fogalma a XX. század második felében jelent meg. William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok arra találták ki, hogy mérhetővé tegyék az emberiség természetre gyakorolt hatását. Ez a szám azt fejezi ki, hogy egy embernek mekkora területre van szüksége önmaga fenntartásához. Az ökológiai lábnyomot hektárban mérik. Ebbe beletartoznak a beépített területek, az állattartásra és növénytermesztésre használt területek, de a szén-dioxid kibocsátást is erre a mértékegységre számítják át. Azt kalkulálják ki, hogy adott kibocsátás lebontásához, mekkora területnyi erdőre, növényre lenne szükség.

A világ lakosságának átlagosan 2,7 ha földterületre van szüksége az élethez. Ez persze a statisztikai átlag. Éppen olyan, mint amikor az étterem terített asztalánál egy jó étvágyú vendég két szelet rántott húst eszik, amit kintről néz egy éhező ember. Statisztikailag nézve fejenként egy szelet hús jut nekik. Nos, az ökológiai lábnyom esetében egy bangladesi lakosnak 0,5 ha, egy Kuvaitban élőnek pedig 10,3 ha az igénye. Magyarországon 2,9 ha a fogyasztásunk. Rosszabb tehát az átlagunk a középértéknél. 1961-ben volt utoljára egyensúlyban a bolygó termőképessége és az emberi fogyasztás. Azóta öt évtized telt el, ez alatt több mint kétszeresére nőtt a Föld lakosságszáma.

Ökológiai lábnyomot nem csak országokra lehet számítani, ezzel a módszerrel fel lehet mérni családok, egyének vagy akár vállalkozások hatását is a természetre. Az interneten számos kalkulátort találhatunk, melyek segítségével kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat. Bár a kérdőív eredményeként csak hozzávetőleges adatot kaphatunk, jó tudnunk, hogy nagyságrendileg hol tartunk, mennyire terheljük a természetet létezésünkkel. Az eredményt aztán összevethetjük az országos, vagy a világátlaggal. Minél kisebb értéket kapunk, annál környezetkímélőbbek vagyunk, de a tesztekből tippeket is kapunk, hogy hogyan vigyázhatnánk jobban Földünkre.

Ha részletesebb kérdőívet töltünk ki, azt is megtudhatjuk, hogyan javíthatnánk szokásainkon, például takarékoskodjunk jobban a vízzel, vagy figyeljünk oda a szelektív hulladékgyűjtésre, esetleg autózás helyett utazzunk tömegközlekedéssel.

Egymagunk persze nem tudjuk megváltoztatni a világot, de ha mindenki odafigyel arra, amit a saját maga megtehet, már előrébb tartanánk, már nagyobb túlélési esélye lenne Földünknek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
536 Hits
0 hozzászólás

Mi újság a vörösiszap-tározókon?

Az almásfüzitői vörösiszap-tározókon sem más az élet, mint bárhol egy nyár végi mezőn: a tavaszi harsogó zöld után ebben a forróságban inkább a fakóbb színek dominálnak, érik a mezei virágok termése. Még kitart a cickafark, a fehér párnácskák a magas fűből is kikandikálnak. A szellőrózsabokrok üde színfoltként színesítik a tájat. A rekkenő hőségben egy nagy zümmögő kórusként az apró rovarok és bogarak teszik a dolgukat, a környező fák ágait pedig a rájuk leső madarak szállják meg. Így van ez minden évben, ahogy az is megszokott, hogy a terület folyamatos karbantartásának részeként idén is lekaszáltatjuk a füvet a tározókon. Ez nemcsak azért szükséges és hasznos, hogy az inváziós növényfajok ellen védekezzünk, hanem hozzájárul a rét sokszínűségének fenntartásához, ahhoz, hogy sokféle növényfaj gazdagítsa a területet. Persze látványnak is szebb a frissen kaszált terület, mint a derékig érő elsárgult növénytenger. Természetesen a kaszálást hozzáértők végzik, akik figyelnek az ilyenkor kötelező szabályok betartására, a vadvédelemre és arra is, hogy búvósávok maradjanak munka közben az állatoknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
314 Hits
0 hozzászólás

Szarvaskerep: nem szarvas és nem madár

Első olvasásra egyértelműnek gondoltam: ez csak állat lehet, leginkább egy ritka madár. Kiderült, rosszul tippeltem. A szarvaskerep növény, és ugyan összességében nem túl látványos, de virágzatának színe gyönyörű sárga.

Tovább a teljes bejegyzéshez
485 Hits
0 hozzászólás

Szürke, de nem jellegtelen: a hamvas küllő

 A nagy testű harkályok látványos madarak, kopácsolásukkal hívják fel magukra a figyelmet, így a hamvas küllőt is megleshetjük az erdőben sétálva. Családjának kevésbé ismert tagja, gyakran össze is tévesztik a rokonsággal. Neve tollazatának színére utal, pedig ő sem egy szürke veréb! Háta és szárnya például egyaránt élénkzöld, amely alul sárgába hajlik át, szárnyai végét fekete-fehér sávok díszítik. Farktollait pedig szárnyával hozta összhangba stílustanácsadója, így azokat szintén fekete-fehér csíkok díszítik. Hasa, nyaka és feje szürke, azaz hamuszínű – innen a neve, nem véletlenül hívják szürke küllőnek is. Legközelebbi rokona a zöld küllő, mellyel könnyen összetéveszthető. A legfeltűnőbb különbség, hogy a hamvas küllő fejét díszítő vörös folt kisebb, a tojón azonban semmi nyoma a párválasztásban oly fontos ékességnek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
601 Hits
0 hozzászólás

A változatosság gyönyörködtet

A természetkedvelők igazán nem panaszkodhatnak, hazánk sok szép látványosságot kínál számukra. Sőt, néhány természeti értékünket még jogszabály is védi. 10 nemzeti parkunk nem pusztán azért jött létre, hogy a legizgalmasabb látványosságokat könnyebben megtalálják a turisták, hanem ez a kiemelés egyben komoly értékőrzést jelent. Igen, jól értik, a cél nem az, hogy senki ne juthasson el ezekre a területekre, hogy teljesen háborítatlan maradjon a természet. Ennél fontosabb és összetettebb a parkok feladata: megtanítanak például minket a természet tiszteletére, és eközben számos ismerettel és élménnyel gazdagodnak mindazok, akik ellátogatnak egy-egy nemzeti parkba.

Tovább a teljes bejegyzéshez
662 Hits
0 hozzászólás

Cickafark: nem véletlenül nevezik patikai ezerlevelűfűnek

A cickafark legkedveltebb gyógynövényeink közé tartozik. Hazánkban nagyon elterjedt, részben ennek köszönhető, hogy különböző tájegységeken más és más néven nevezik. Van, ahol a tulajdonságára utal a név: például gyógyhatására (orvosi cickafark), kinézetére (cickóró, cickafarkkóró) vagy akár a kettő kombinációjára (patikai ezerlevelűfű). A cickafark név a német Katzenschwanz, azaz macskafarok tükörfordítása.

Az őszirózsafélék családjába tartozó cickafark nemzetsége mintegy száz fajt számlál, egyike a Magyarországon legelterjedtebb mezei cickafark is. Ritkább a hegyközi cickafark, a homoki cickafark, a kenyérbél cickafark, melyeket magyar jogszabályok is védenek, eszmei értéküket 5-10 ezer forintban állapították meg. Fokozottan védett a Horánszky-cickafark és a Tuzson-cickafark, ezek értéke 100 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1760 Hits
0 hozzászólás

Kis hazai hulladékjelentés

A nyár a hulladékgazdálkodás területén nem uborkaszezon. Hazánkban 2015 óta folyik a hulladékkezelési rendszer átalakítása, amely ezekben a hónapokban a végéhez közeledik.

Mi is történt eddig? Nehéz megítélni mi sok, mi kevés, de úgy gondolom, ha a környezetvédelem és természetvédelem egészét nézzük, az állam 2007-2013 között erre fordított 2300 milliárd forintja nem kevés. Sőt, 2014-től a már igen közeli 2020-ig tartó időszakban ennél 500 milliárddal még több jutott és jut erre a célra.

Tovább a teljes bejegyzéshez
81 Hits
0 hozzászólás

Barázdabillegető: a szerelmi bűvölet szimbóluma

A nálunk népiesen jányka- vagy leánykamadárnak is nevezik. Karcsú testalkatú, hosszú lábú énekesmadár, hosszú farkát magasan viseli, és gyakran fel-le billegeti. Innen kapta nevét. A nyelvújításkor Kazinczy Ferenc billegénynek nevezte el. Az összetett szó előtagja is könnyen megfejthető: szántás idején a barázdák között keres táplálékot. Erdélyben ezért használják rá a szántóka nevet is.

Ez a látszólag egyszerű madárka több nép mitológiájában jelentős szerepet játszik, sok helyütt teremtő erővel bíró, szent lényként tisztelik. A görögöknél a szerelmi vágy madara. Más hiedelemkörben halálmadár, legalább is felbukkanása inkább balszerencsét jelent. Szinte mesei hiedelmeknek is kapcsolódnak alakjához, például az, hogy kapott három cseppet az ördög véréből, ezért szinte elpusztíthatatlan, és jaj annak, akinek sikerül, mert attól kezdve sok jóra nem számíthat életében.

Tovább a teljes bejegyzéshez
859 Hits
0 hozzászólás

Gólyatöcs: mintha gólya lenne, de mégsem az. Azért mi szeretjük!

Mintha Salvador Dalí vagy Hieronymus Bosch tervezte volna írásom főszereplőjének testfelépítését, annyira meghökkentőek az arányai. Kis testéhez képest hosszú lába furcsa kinézetet kölcsönöz neki. Mintha csak apró gólya lenne, a spanyol nyelv nem véletlenül nevezi „cigenuelá”-nak, azaz gólyácskának. Magyar földön is több erre utaló elnevezést kapott: gólyalábú, széki gólya. Vannak más népi neve is: széki szarka, gyöngyvérlile. A „széki” az élőhelyére utal, szikes talajú földön, mocsaras helyen érzi jól magát, a gyöngyvérlile pedig jelzi, hogy a madár a lilealakúak rendjébe tartozik. És a töcs? Nos, aki már hallotta a címben szereplő madarunkat, nyilvánvalóan rájött, hogy ez az utótag hangutánzó szóból lett madárnévvé.

Tovább a teljes bejegyzéshez
411 Hits
0 hozzászólás

Évfordulós gondolatok

Közel egy éve, 2016 júniusában indítottam blogomat. Nem jutott volna eszembe ezen a szerény évfordulón mérleget vonni, de történt valami a nagypolitikában, ami mégis erre indított.

A sajtó tele van azzal a hírrel, hogy Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke az amerikai polgárok érdekeire hivatkozva felrúgta a párizsi klíma-megállapodást.

A háttér: 2015-ben az ENSZ 21. klímakonferenciáján részt vevő 195 ország elfogadta, hogy hatékonyan és közösen tesz a bolygó pusztulása ellen. Konkrét célokat fogalmaztak meg ennek érdekében, melyek közül a legfontosabb, hogy a globális felmelegedés semmiképpen ne haladja meg a 2 Celsius fokot (az iparosodás előtti mértékhez képest), majd további lépésként a 1,5 fokot. 2050-re tervezik, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását visszaszorítják arra a szintre, amelyet az erdők, óceánok még fel tudnak dolgozni. Az egyezmény hatályba lépéséhez azt ratifikálnia kellett a világ üvegház-kibocsátásának 55 százalékáért felelős 55 államnak (Magyarország is aláírta 2016. októberében), ez 2016 novemberéig meg is történt.

Tovább a teljes bejegyzéshez
109 Hits
0 hozzászólás

Május végi ünnepség Almásfüzitőn

Május 27-én, szombaton az Azaum Római Tábor melletti tér gyerekzsivajtól volt hangos, hiszen a Füzitői Napokon egyben gyereknapot is ünnepeltünk. Hálásak is voltak a kicsik, folyamatosan tele volt a megunhatatlan ugrálóvár, sorban álltak a gyerekek az arcfestéshez, pörgött a körhinta és zakatolt a mini vasút. Szép számmal jelentek meg családok, akiket a nagyon várt napsütés kicsalt egy kis szórakozásra.

Tovább a teljes bejegyzéshez
261 Hits
0 hozzászólás

Magyar Természet Napja - Szenteljünk neki egyet a 365-ből!

Milyen jó volna, ha mindannyian jobban figyelnénk környezetünkre! Mennyivel egészségesebbek lennénk, ha zöldebb lenne világszemléletünk! Ezt szerencsére nem csak én látom így. 2014-ben Magyarország három legnagyobb környezetvédelmi szervezete, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország aláírásgyűjtést indított, hogy a magyar természet is kapjon az évben egy napot, amikor övé a főszerep, és az ország figyelme rá összpontosul.

Tovább a teljes bejegyzéshez
395 Hits
0 hozzászólás

Milyen a tudatos vásárló, ha magyar?

Senki nem szólhat bele, mit vásárolok a pénzemből! Arra költök, amire csak akarok! Sokszor halljuk ezeket a mondatokat. Pedig nagyon fontos, mire adjuk ki munkával megszerzett jövedelmünket. A vásárlás a szavazat leadásához hasonlítható: mi döntjük el, hogy mi az a tárgy, szolgáltatás, amire szükségünk van. Ám ez a választás sokszor egyben egy-egy apró döntés Földünk hosszú távú jövőjéről. Mit tehetünk azért, hogy Földünk még sokáig élhető hely legyen? Milyen terméket válasszunk, hogy fenntarthassunk környezetünket?

Tovább a teljes bejegyzéshez
611 Hits
0 hozzászólás

„Bodzavirágból hullik a sárga virágpor”

A bodzavirág mindenkiben a májusi hónap kellemes melegét idézi fel, nem is véletlenül. Sok népdal szól erről a sárgásfehér virágról, és többnyire a szeretett személy, a fehér menyasszonyi ruha a téma. Nemes Nagy Ágnes egyik versében a kék égen úszó felhőkhöz hasonlítja a virágernyőt, ahogy nemrég a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilmben dallá formálva hallhattunk is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
510 Hits
0 hozzászólás

Az izgalmas násztánc mestere: búbos vöcsök

Főként állóvizeinknek köszönhetően a búbos vöcsök szereti hazánkat, 3-4 ezer pár fészkel Magyarországon, de számos példány él folyóink mellett is. A mi éghajlatunkon rövid távú vonuló, az év nagyobb részét (március és november között) itt tölti, ám enyhe teleken sok példány végig kitart. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen találkozhatunk vöcsökfélékkel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
916 Hits
0 hozzászólás

Lábbusz és rokonai

Két hete egy bejegyzésben a zöldebb közlekedésről írtam: a vonatozás, a közös autózás és a telekocsi alternatíváit vetettem fel.

Természetesen nemcsak települések között, hanem városon belül is remek megoldás autónk megosztása kollégáinkkal, szomszédainkkal, amennyiben egy irányba visz az utunk reggelente. Látványosan kisebb lenne a városi forgalom, talán dugók sem nehezítenék a haladást, ha mindenki elgondolkodna ezen. A levegő is tisztább lenne, ha kevesebb autó közlekedne. Kevesebb frusztrált ember dühöngene a kocsisorban araszolva, így mindannyian jobb kedvűek, nyugodtabbak lennénk. Nos, mielőtt teljesen elandalodunk ezen az ábrándképen, visszatérek a valóságba. Mert lássuk be, nem arra halad a világ, hogy megkérdezzük a környezetünkben élőket, segíthetünk-e nekik. Például azzal, hogy szombaton délelőtt autóval megyünk a nem túl közeli hipermarketbe, és jöjjön velünk, mert akkor neki nem kell vezetnie. Ez csak akkor működik, ha amúgy is jó viszonyban vagyunk a szomszéddal, rendszeresen beszélgetünk, ismerjük a szokásait.

Tovább a teljes bejegyzéshez
395 Hits
0 hozzászólás

A szegfű szerény rokona

A mécsvirág kinyílik

s a húnyó láthatárnak

könyörg a napraforgó;

a tücskök már riszálnak,

odvában dong a dongó

s álmos kedvét a bársony

estében égre írta

a röppenő pacsirta;

Tovább a teljes bejegyzéshez
764 Hits
0 hozzászólás

Közlekedni is lehet zöldebben!

 

Akár munkába vagy iskolába megyünk, bevásárolunk, barátainkkal találkozunk, kimozdulnunk lakásunkból, gyakran utaznunk kell valamennyit, legyen az pár száz méter vagy sok kilométer. Jó esetben mi magunk határozzuk meg, azaz mi választjuk ki lehetőségeink közül a számunkra ideális megoldást, hogyan jutunk el A pontból B-be. A járművek közül a legkényelmesebbnek a személygépkocsi hangzik, de korántsem ez a legésszerűbb. Miért? Nézzünk egy kiragadott példát!!

Tovább a teljes bejegyzéshez
302 Hits
0 hozzászólás

A vízpartok szerelmese: a réti cankó

Sokféle cankófajta tölti napjait rövidebb-hosszabb ideig hazánkban, és bár sok mindenben különböznek egymástól, általában jellemző rájuk a pipaszár láb és a hosszú csőr. Ennek köszönhetik nevüket. Testfelépítésükben, sőt életmódjukban is, emlékeztetnek ugyanis a gólyákra. Így történhetett, hogy a gólya hangutánzó, tájnyelvi nevéből, a cakóból szóhasadással létrejött a cankó. Tehát a cankóknak közük sincs a szó „sör vagy pálinka salakja, alja” jelentéséhez. A vizek szerelmeseiként még a feltételezést is kikérnék maguknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
859 Hits
0 hozzászólás

Egy százalék a leginkább kiszolgáltatottakért

Sokszor töprengtem azon, miért nem rendelkezik mindenki adója egy százalékáról. Nem hallott volna a lehetőségről? Ez szinte lehetetlen, hiszen minden alapítvány és egyesület beszél erről, és évek óta rendszeresen találkozhatunk országos, az 1%-ot népszerűsítő kampányokkal. Azt a problémaforrást is biztosan kihúzhatom, hogy sok munka lenne vele. Mert maximum 10 perc alatt „letudhatjuk” az egészet, akár az ügyfélkapun keresztül is, ha rendelkezünk ezzel a szolgáltatással.

Nem kerül semmibe, elenyésző plusz erőfeszítést igényel, és sok ember életén segít. Ebből teljesen egyértelműen következne, hogy minden adózó él a lehetőséggel, és dönt arról, hogy adója egy százaléka milyen célt szolgáljon. Mégsem teszi ezt mindenki! Arra jutottam, hogy a szomorú érdektelenségen túl, talán a tanácstalanság a legfőbb akadály. Hogy sokan nem tudják, kinek ajánlják fel adójuk jó ügyekre szánható részét. Ezért szeretnék blogomban néhány vitathatatlanul jó ügyet képviselő civil szervezetet bemutatni. Előző, hasonló írásomban környezetvédelmi szervezetekről írtam. Most néhány, hátrányos helyzetű embereket felkaroló non-profit társaságot mutatok be röviden. Közülük van, akik országos hatókörrel működnek, és van tatai szervezet is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
716 Hits
0 hozzászólás