Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A bóbitás levegőakrobata

Ugyan a legtöbben közülük az őszi hónapok beköszöntével délnek veszik az irányt, enyhe teleken mégis találkozhatunk a hosszú útra nem kelő, hideget is tűrő madarakkal. A bíbic Európa nagy részén a legismertebb gázlómadarak közé tartozik, de Ázsiában is megtalálható, egészen a Japán-tengerig. Telelni Észak-Afrikában, illetve Indiától Kína délkeleti részéig szokott. Gyakori lakója nedves rétek, szikes területek, árasztások, vizes környezetben lévő szántóknak. Hazánkban a seregéllyel együtt, februártól köszönthetjük.

Körülbelül 30 centi átlagos testhossza, míg szárnyfesztávolsága 67−87 centiméter között van. Tollazata harsány fekete-fehér mintázatú, feje búbján felkunkorodó, ívelt bóbitája ébenfekete. Feje változó mértékben elöl, valamint a szeme alatti csíkban fekete, hátrább fehéres. Csőre rövid. Hasa fehér. Hátán és széles szárnyán lévő fekete tollak zöldesen, kékesen, olykor bordó színben csillognak. Ezek a színezetek különösen a tavaszi párzási időszakban válnak feltűnővé, amikor a hím akrobatikus násztáncával hívja fel magára a figyelmet. Ilyenkor torokszíne fehérből feketére vált. A puha, süppedős talajon rendkívül ügyesen tud szaladni, ebben három hosszú, előre jól szétterpeszthető ujja segíti. A negyedik ujj hátrafelé néz, s csupán egy rövid csökevényként funkcionál. Hangja „pivit-pivit” trillákból áll. Neve is ebből ered, hangutánzó szó, az éles, vijjogó madárhangot érzékelteti.

Persze más, népi nevei is ismertek. A bíbic hangját úgy is értelmezhetjük, mintha azt rikkantgatná, hogy: búvik, búvik, búvik! A népi legenda szerint, amikor Krisztust mindenfelé keresték, egy földhalom mögé bújt, így meg sem találták volna, ha a bíbic föl nem röpül, s nem kiált: búvik! Ezért kapta a bíbic a júdásmadár nevet. Sok száz évvel ezelőtt nevezték horgas nyakú madárnak is, mert a bíbic behúzott nyakkal pihen.

Táplálékát túlnyomó részét közvetlenül a föld alatt és a talaj felszínén találja meg. Étrendje főként rovarokból, gilisztákból, pókokból, csigákból és kis puhatestűekből áll, de magvakat és növényrészeket is szívesen csipeget. Szívesen látott vendég a mezőkön, szántókon, ahol felszedegeti a terményt károsító lárvákat, hernyókat. Táplálékkeresés közben szétoszlanak a bíbic-csapatok és módszeresen átfésülik az adott terepet. Néha keresés közben toppantanak egyet a lábukkal. Ezzel valószínűleg az esőcseppek neszét akarják utánozni, hogy kicsalják a gilisztákat a föld felszínére. Sikeres táplálékkeresők, ezért csapataikat gyakran kísérik a sirályok, akik elorozzák előlük a talált finomságokat.

A költési időszak kivételével a társaságot kedvelő bíbic nyílt terepen, laza csapatokban él. A tavasz kezdetén a téli csapatokból nászpárok válnak ki. Többnyire március-áprilisban költ. A madarak már röviddel a megérkezésük után nekilátnak a fészekkészítésnek. Ezt megelőzően láthatók a levegőben az akrobatikus násztánc-mutatványok. A hím lassan emelkedik felfelé, majd leszorított szárnnyal, nagy sebességgel lefelé bukik. Szabályosan hasítja a levegőt: zuhanás közben íveket húz, megperdül, bukfencet vet. Ehhez járul hangos „ku-vi-ip” vijjogás és a szárnyak suhogtatása. Hogy a tojót magához csalogassa, farka gesztenyeszínű alsó tollaival páváskodik, a talajon ide-oda tipeg, bóbitáját kimerevítve igyekszik kiszemelt párjához. Emellett a földön kaparászik, és mélyedéseket váj ki, lehetséges fészekhely után kutatva. A nőstény kiválaszt egyet, majd kibéleli száraz fűvel és levelekkel. Ide kerülnek aztán olajbarna, fekete pettyezésű tojásai, általában négy darab. A szülők felváltva költenek, bár többnyire a tojó ül a tojásokon és a hím indul eleség után. A fiókák négy hét után kelnek ki. A pár hősiesen megvédi a kicsiket a betolakodóktól, még a ragadozó madaraktól is. Ha kell, zuhanórepüléssel bukkannak a támadóra, hangos pivit-kiáltások közepette. Még arra is képesek, hogy megkísérlik elcsalni a rablót a fészektől úgy, hogy sebesültnek tettetik magukat. A fiókák öt hét után repülnek ki.

A bíbic hazánkban védett, eszmei értéke ötvenezer forint. A 20. század elején divat volt a bíbictojás fogyasztása: Hollandiában például volt olyan év, hogy 800 000 tojás került a piacra kedvelt csemegeként. Ma már tilos fogyasztani. Ugyancsak Hollandiában hagyomány megkeresni az év első bíbictojását. A madár igen hosszú életű, akár 25 évig is szárnyalhat.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél 2001-ben az év madara volt.

Vízicickány, a falánk szőrgombóc
Szóló szőlő – a mesebeli gyümölcs

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások 1

 
Vendég - Anna Kerekes - 2019. augusztus 17. szombat, 15:22
Already Registered? Login Here
Vendég
2019. szeptember 15. vasárnap