Közszájon forog, hogy „minden magyarnak van egy zacskója, amelyikben zacskót tart”. Bevallom, nálunk is van ilyen otthon, igaz, én rendszeresen használom az eltárolt zacsikat. Van belőlük bőven. Már a műanyag szatyorba is csomagolt árut teszünk, mert mindent becsomagolva kapunk meg az üzletben. Legyen az só, liszt, cukor, fűszer, papír vagy műanyag csomagolásban áll a polcon, esetleg dobozban, minden zöldséghez külön-külön zacskót tépünk, a pékárut papír vagy műanyag tasakba helyezzük. És akkor még csak néhány élelmiszerről esett szó. Legyen szó játékról, vagy technikai kütyüről, minden látványos, színes dobozban kelleti magát. A termékek csomagolóanyaga többnyire a kibontással betölti szerepét, és gyakran nem tudunk mit kezdeni vele. Persze vannak, akik például a mobiltelefon jótállását és kiegészítő eszközeit a gyári dobozban őrzik, de sokan inkább kidobják. Nem mindegy persze, hogy hova!

 

A papír szelektív gyűjtése a legegyszerűbb. Nem véletlen, hogy még a környezetükre kevésbé figyelő emberek is hajlandóak külön gyűjteni. Ennek az anyagfajtának a legnagyobb a visszagyűjtési aránya. Sőt, a legtöbben azt is tudják, hogy csak a tiszta (nem zsíros, olajos, fóliázott, laminált) papírcsomagolás újrahasznosítható. A papír talán azért is áll a visszagyűjtési sor élén, mert régebben is gyűjthető volt, amikor az iskolások még a MÉH-be vitték az újságpapírt. Könnyű gyűjteni, nem kell vele bajlódni, kimosni. Szerintem az is számít, hogy sokszor találkozunk vele már újrahasznosított formájában, nagy divat ma az újrapapír. Átélhető tehát, hogy érdemes külön gyűjteni, nem fogják mással összeönteni a hulladékgyűjtő telepen.

A műanyag szelektív gyűjtése már bonyolultabb ügy. Pedig messze nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a papírnak. Környezetidegen, évszázadok alatt bomlik le. Az óceánok például több millió tonna műanyaghulladéktól szenvednek világszerte. Palackok, zacskók, dobozok alkotnak hatalmas szigeteket a víz felszínén, ökológiai katasztrófával fenyegetve világunkat. A tengeri madarak 90%-nak, a teknősbékák 60%-ának gyomrában található valamilyen műanyag, hiszen gyakran tápláléknak nézve lenyelnek egy-egy zacskófoszlány, amit aztán nem tudnak megemészteni.

Sokan sajnos nem veszik a fáradságot, hogy a kiürült tejfölös poharat kiöblítsék, mielőtt a szelektív gyűjtőbe helyeznék, és ezért inkább a vegyes hulladék közé dobják. Pedig érdemes szétválogatni, mert a műanyagok jelentős része újrahasznosítható. Sok területen használjuk alapanyagként. Az építőipar számára hungarocellt, fóliákat, műanyag padlókat készítenek belőle; a kertészetben a virágcserép, bizonyos szerszámok alkatrészei vagy akár a növénytámasz lehet újrahasznosított műanyagból. Háztartásunkban számtalan második (vagy többedik) életét élő műanyagból készült tárgy található. Ilyen a szemeteszacskó, a kuka, a ruhafogas, a CD-tartó tok, vagy akár egy-egy esőkabát is.

A fémből készült ital- és konzervdobozokat dobjuk a fémhulladék-gyűjtő konténerbe! Még jobb, ha a dobozokat, akár a petpalackot, összenyomjuk, így kisebb helyet foglalnak. Magyarországon egy ember átlagosan 50 italos dobozt használ évente. Darabonként 17 grammos súllyal számítva ez hozzávetőlegesen évi 9 tonna alumíniumot jelent, melyet 100%-ban újra lehet hasznosítani. Így évente 36 tonna bauxittal kevesebbet kell kibányászni az évi italos doboz mennyiség előállításához.

A hulladékkal sokszor a szelektív gyűjtőig sem kell elmenni. Van, amit magunk is újrahasznosíthatunk otthon.

A műanyag zacskókat nem kell eldobnunk, azokat használhatjuk újból és újból, ahogy én is teszem. Így nem terheljük környezetünket fölösleges szeméttel. A kiürült üvegekbe saját készítésű szörpöt, mustot tölthetünk; a befőttes üveg kiváló a maradék étel tárolására, és persze eltehetjük benne a savanyúságot, lekvárt, vagy kidekorálva vázának használhatjuk. Az elnyúlt, kopott ruhákból táskát, játékot, plüssbabát, szőnyeget készíthetünk. A PET palackokat nagyon egyszerűen virágcseréppé, madáretetővé varázsolhatjuk.

Így nem a szürke kuka a csomagolóanyag egyetlen útja! Tekinthetünk rá mint újrahasznosítás után a következő csomagolás anyagára, vagy akár ingyen kapott alapanyagra, melyek felhasználásának csak kreativitásunk szab határt.

Vannak, akik még ma is visszasírják azt az időt, amikor mindent többször használtunk. Régebben a tejesüveg visszaváltható volt, egy mosás után az üveget visszaszolgáltattuk, másnap reggel egy ugyanolyan üvegben kaptuk a friss tejet. Kimérve lehetett például lisztet és cukrot, zöldséget kapni. Nem gondolom, hogy visszafelé kellene haladnunk, de ha odafigyelünk, és megtesszük, amit a mai kor elvárásai szerint megtehetünk környezetünkért, már jól járunk mindannyian.