Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A kívülálló szemével

2013 óta dolgozom a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-nél, és bevallom, először akkor hallottam róluk, amikor az álláshirdetésüket megláttam. Természetesen ekkor utánaolvastam: kik ők, mit csinálnak? Azonnal belefutottam a Greenpeace támadó kampányába, de a cég erre adott válaszai számomra már akkor is hitelesek voltak. Aztán megnéztem a honlapjukat, és amit ott találtam, még árnyaltabbá tette a képet. Tetszett, hogy a TKV láthatóan nem zárkózik el a nyilvánosságtól, nem burkolózik hallgatásba, hanem tényeket mutat be. Elolvastam, amit a múlt örökségéről írtak, amelynek felszámolását, a következmények enyhítését az állam helyett felvállalták, így ma nem a mi adónkból porzásmentesítik a tározókat. Olvastam, hogy különösen a kolontári katasztrófa után milyen sok ellenőrzést kaptak, amelyeken mind hibátlanul megfeleltek.

 

Beadtam az önéletrajzomat a pályázatra, és örültem, hogy engem is behívtak egy személyes interjúra. Míg az interjúra vártam a cég irodaépületében, az előtérben felfedeztem három szuper makettet, amelyek külön magyarázat nélkül is többet mondtak számomra, arról, hogy milyenek is az almásfüzitői tározók.

A modellek a tározó gátjainak felépítését, a tározó lefedésére használt mesterséges talaj készítését és a rekultiváció eredményeit szemléltetik.

A gátakról készült makett bemutatja, hogy a tározó oldalfalai több méter szélesen nyúlnak be a tározó közepe felé, a gát legnagyobb szélessége meghaladja a 20 métert. A makett azt is szemlélteti, hogy a tározót védő töltés méterekkel magasabb, mint a környező árvízvédelmi gátak. Könnyen érthetővé válik az is, hogyan erősítették meg kövekkel a gát falát, mint utóbb megtudtam, a bős-nagymarosi vízlépcső előkészületeként.

A tározón zajló munkálatokról készült makett leginkább egy izgalmas terepasztalhoz hasonlít. A területen dolgozó munkagépeket méretarányos makettgépek jelenítik meg. Elmesélték később, hogy ezeket a maketteket különböző rendezvényekre magukkal viszik. Segítségükkel könnyebb elmagyarázni az érdeklődőknek, milyenek a tározók. Később magam is láttam, hogy a kiskamasz fiúkat néha nagyon nehéz a munkagépes makett közeléből elvinni.

Ezen a maketten pontosan nyomon követhető, hogyan lesz a beérkező hulladékból mesterséges talaj, az egyes munkafázisok megismerésével érthetővé válik a vörösiszap-tározó lefedésére felhasznált fedőréteg készítésének folyamata.

A harmadik maketten pedig az látható egyértelműen, hogyan halad előre a munka a VII-es tározón. Látszik a már befüvesített, ún. rekultivált rész, mellette pedig a középső munkaterület a fogadó épülettel, munkagépekkel, a keverő medencékkel és az ún. prizmákkal. Később részletesen elmagyarázták nekem is, hogy ez micsoda. A fedőanyagot úgy helyezik ki „érlelésre”, pihentetésre, hogy minél nagyobb felületen érje a levegő, sőt többször át is forgatják. Erre a legalkalmasabb forma a prizma. A még nem kész fedőanyag, így mint sok-sok földre guggoló sátortető, szaknyelven prizma, várja, hogy betölthesse hivatását, és kikerüljön a vörösiszap felszínére. Az évszaktól és az időjárástól függően 3-9 hónapot tölt itt az anyag, mielőtt leterítik a negyedik, immár egészen kis részen, a még lefedetlen vörösiszapon.

Makett

Bemutatkozás
Füzitői napok annó – 2014.

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2018. augusztus 17. péntek