Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A nevében különc sármányfaj, a sordély

A sármányfélék családjába tartozik, így lehetne a neve például pocakos sármány vagy nagy sármány, de nem, ők önálló nevet kaptak. Népies elnevezése is sokféle akad. A sordély különféle alakváltozatai mellett (surgyé, surjé, csurdé) nevezik hangja alapján kikiricsnek, csicsirinek, csicserinek vagy csücsörgőnek és egy névváltozatát a táplálkozási szokása miatt kapta: kölesmadár, kölesi sármány.

Európa középső tájain, egészen a Skandináv félsziget déli szigetvilágáig, Afrika észak-nyugati részén, és Ázsiában, jellemzően Törökország és Irán vidékén költ, ennél valamivel nagyobb területen is előfordul vonulóként. Hazánkban sem ritka, állandó madarunk. A síkságokat kedveli, még dombvidéken is találkozunk velük, de a tengerszint felett 400 méternél magasabbra nem költözik. Ennek oka táplálkozási szokásaiban keresendő. Főként mezőgazdasági területeken látható, ezen belül is jobban szereti azokat a gazdaságokat, ahol kisebb, osztottabb táblákon, kis parcellákon termesztik a haszonnövényeket. Mondják róla, ha valahol megjelenik, az az „egészséges”, természetes művelési módra is utal, mert a vegyszereket alkalmazó, nagytáblás gazdaságok környékét messze elkerüli. Kedveli a magvakat, gabonát, kölest, sőt a mákot, nem veti meg a gyom magvakat, valamint zöld növényi részeket is fogyaszt. Azokban az időszakokban, amikor a növényi táplálék kevés, főként rovarokkal, bogarakkal, tücskökkel, pókokkal, hernyókkal táplálkozik, így a mezőgazdaság hálás lehet neki.

Megjelenése nem különösebben látványos, egy kis drapp folt a tájban. Mégis igen bájos, ahogy egy-egy kóró csúcsán vagy egy bokor ágán álldogálva felborzolja tollait – mint egy mérges macska a szőrét –, és vékonyka lábain egyensúlyozva kárál a világba. Mit mondjak, az énekét sem nevezném dalnak, egyetértek azokkal, akik szerint rovarszerű hangokat ad ki, mintha egy tücsök ciripelne.

Azt írtam, hogy drapp madár, ám ennél bonyolultabb a ruhája, szürkés világosbarna, feketebarna szárfoltokkal. Evező- és kormánytolla sötétbarna a szélén világos szegéllyel. Feltűnően szép gombszeme sötétbarna, szinte fekete. Télre rozsdás színű kabátot ölt. A körülbelül húszcentis madárka, ha kitárja szárnyát, rögtön nagyobbnak látszik, a fesztávolság 30 centi körüli. A tojó valamivel, úgy 10 százalékkal kisebb a hímnél, és mivel máskülönben teljesen egyformák, szabad szemmel nehéz őket megkülönböztetni egymástól. Spanyol „sordélykutatók” azonban megtalálták a tökéletes megoldást arra, hogy ne kelljen találgatni a vizsgált madár nemét. Felállítottak egy egyenletet, amelybe beírva a sordély szükséges paramétereit, máris megkapjuk, hogy hím vagy női egyeddel van dolgunk. A vizsgált alapsokaság, amelynek alapján a képletet kidolgozták 103 madár volt, és véranalízissel állapították meg nemüket.

A sordély évente kétszer költ. A talaj közelébe, néha bokrok aljába építi fészkét, amelyet száraz növényszálakból rak össze a tojó, és belül szőrökkel béleli ki. A tojó minden egyéb utódneveléssel kapcsolatos gondot kénytelen magára vállalni: ül a tojásokon, és később a kikelt fiókákat is eteti, igaz, ebbe néha a hím besegít, de nem mindegyik és nem mindig.

Persze ennek is van a természet által meghatározott oka. A hím nem tétlen, miközben a már meghódított tojó teszi a dolgát az utódok körül, ő újabb és újabb tojóknak énekel, így gondoskodik fajtájának fennmaradásáról, nem ragad le egy háztartásban.

A tojások mintázata kacskaringós, izgalmas vonalvezetésű, mintha egy művész fröccsentett volna barnás festéket a szürkés alapra. A költés átlagban 12 napig tart, és a fiókák gyorsan, 10-12 nap múlva elhagyják a fészket.

Korábban vadásztak a sordélyra, mert állítólag jóízű a húsa. Ez ma nem nagyon érné meg senkinek, hiszen Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 forint. Egyedszáma, ha mérsékelten is, de csökken.

A húsvéti barka – mint karácsonykor a fenyő
Különös évforduló - Mit tehetek én a Földért?

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. augusztus 12. szerda