Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A szürkület vérprofi vadásza

 A kék vércse egy igazi honfoglaló. Más madarak elhagyott fészkeibe költözik be, évente 20-30 ezer km-t vándorol.

Pala, hamvas, szürke, vöröslábú vércse – bármelyik megnevezést is használjuk rá, mindegyik a kék vércsére utal. Nem, nem egy átváltozóművésszel van dolgunk, hanem a szemlélők teszik máshová a hangsúlyt. A hím vércse testének legnagyobb részén ugyanis kékes szürke a tollazat, de mint oly sok madár esetében nála is feltűnik más szín is. Így a combja és az alsó farokvédő tollazata vörösesbarna, a lába pedig narancsvörös. Lám így már érthető is, hogy a vöröslábú vércse az tulajdonképpen a kék vércse. Sőt az is világos, hogy a Velencei-tó környékén miért terjedt el a papagájvércse név. Ez a ragadozó nem csak sokszínű, de soknevű is. Hívják bogárzó sólyomnak is, amely egyrészt utal arra, hogy mivel táplálkozik, másrészt a sólyommal való rokonságát jelöli. És akkor még nem említettem a latin nevét (Falco vespertinus) amely jelzi, hogy szürkületkor él csak igazán.

 

Ez a kisebb méretű sólyomféle Eurázsiában őshonos. Hazánk mellett Ukrajna, Románia, Bulgária, Fehéroroszország, Oroszország déli része jelenti számára az otthont élete nagy részében. Magyarország a legnyugatibb terület, ahol telepekben fellelhető, ráadásul itt sem mindenütt, a Dunán túl csak néhány pár él. Általában tehát csoportosan él, hátrahagyott lakhelyekbe költözik be, de elfoglalható fészek hiányában elkülönülve, páronként is fellelhető. Téli szállásaként Dél- és Közép-Afrikát választja, ahol melegben töltheti az év Európában hűvös hónapjait.

Mikor tavasszal visszarepül északra, beindul az ingatlanüzlet, hiszen nem épít fészket magának. Többnyire vetési varjak elhagyott fészkeibe költözik be, melyet nem is tesz kényelmesebbé, nem csinosítgat.

Leginkább a nyílt területeket kedveli, amelyeket itt-ott erdős ligetek, facsoportok tagolnak, ahol megpihenhet. Legelőkön, mezőkön vadászik kedvenc eledelére, a tücsökre és szöcskére. Taktikája, hogy vitorlázórepülése közben meglátva egy-egy finom falatot sebes zuhanórepülésbe kezd, és a földön kapja el őket. Étrendjébe apró rágcsálók, békák és más kisebb termetű gerincesek is beletartoznak.

Családonként átlagosan 3-4 fiókát nevelnek. Tojásrakás után az utód 22-23 napot tölt a tojáshéjon belül. Az ifjú kék vércse egy szűk hónap után hagyja el először a biztonságot nyújtó családi fészket. Ősszel már indulhatnak is Afrikába…

Magyarországon 6-700 pár a becsült állomány, mely számos veszélynek ki van téve. A fajt fenyegető legnagyobb probléma, hogy egyre nehezebben talál otthont magának. A múlt század végén szervezett varjúirtások során a kártékonynak bélyegzett madár egymáshoz közel épített fészkei szinte teljesen eltűntek. Így vércsénk „lakótelepek” hiányában egyedi otthonokkal kell, hogy beérje, ahol többnyire párban él. Ez jelentősen gyengíti túlélési esélyeit, mivel nem működik a csoportos táplálékkeresés és a ragadozók elleni közös védelem sem. Ugyanilyen veszély fenyegeti éléskamráját is, hiszen a szabadföldi, legeltetéses állattartás egyre inkább visszaszorulóban van.

Mindezt számításba véve Magyarországon a kék vércsét fokozottan védett fajnak nyilvánították, eszmei értéke ötszázezer forint. Létezik „vércsementő” program, ennek keretben műfészkeket helyeznek ki számukra. A Csongrád megyében fészkelő 80-100 pár közel fele lakik ilyen kihelyezett hajlékban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület céljai közt szerepel, hogy az állományt 2000 párra növeljék. Ennek csak a tücskök nem örülnének!

(A képeket ismét Csonka Péternek köszönjük!)

Folyékony lételemünk: H2O
Mindent a fedőanyagról

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2018. február 25. vasárnap