Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A vitaminbombát termő gyepűrózsa

Hívhatjuk vadrózsának, csipkének, csipkerózsának, illethetjük többek között még csitkenye, hecsedli és kutyarózsa néven is ezt a (nem meglepő módon) rózsafélék családjába tartozó cserjét. Utóbbi elnevezése latin eredetű, a Rosa Canina tükörfordítása, és több európai nyelv használja köznyelvi megnevezésére. Az ókorban is ismert növényt a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére ajánlották, illetve sorvadásos betegségek megelőzésére alkalmazták. Bár előbbi hatékonyságát a tudomány később nem igazolta, a név fennmaradt a növény maga pedig Európa leggyakoribb vadrózsafajává nőtte ki magát. Gyepűrózsaként azért terjedt el, mert őseink szívesen használták a gyepűk, vagyis határok védelmére, úgy, hogy többsorosan telepítették a védeni kívánt szakaszra, hiszen ha erőre kapott a növény, nehezen lehetett áttörni rajta. Úgy is mondhatjuk, ez volt a szögesdrót őse.

A gyepűrózsa a meleg, napfényben gazdag területeket kedveli. Megtalálható ritkás erdőkben vagy erdőszéleken, illetve réteken, bozótosokban, cserjésekben, parlagokon találkozhatunk vele. A 23 méter magasra is megnövő lombhullató cserje szétterülő, tüskés ágakkal indázik a természetben. Nagy, horgas tüskéivel kapaszkodni is képes szomszédos növénytársai hajtásaiba, terjedelmes gyökérzetével pedig a talaj eróziós pusztulását akadályozza meg. Fűrészes, páratlanul szárnyasan összetett, hosszúkás levelei vannak. Május-júniusban nyíló virágai akár 5 cm-re is megnőhetnek, a halvány rózsaszín legkülönfélébb árnyalataiban vagy fehérben pompáznak. Enyhe illatukkal és bőséges virágporukkal különböző rovarok, főleg a virágbogarak célpontja.

A virágok nektárt ugyan nem termelnek, illatos, édeskés ízű szirmai emberi fogyasztásra alkalmasak, így saláták és sütemények díszítésére tökéletesek, valamint szörpöt, ecetet is ízesíthetünk velük. A szirmokból antiszeptikus arclemosó (rózsavíz) is készíthető, amely minden bőrtípuson kellemesen hidratáló, tonizáló hatást vált ki. Torokfájás esetén jó fertőtlenítőként szolgál, ha ezzel a vízzel gargarizálunk. Nemcsak virágát, levelét is tudjuk hasznosítani: a sötétzöld hajtásokat leforrázva frissítő, összehúzó hatású gyógyteát fogyaszthatunk belőle.

Terméséről még nem esett szó, pedig ez az igazán elterjedt és széles körben felhasznált része a növénynek. A gyepűrózsa termése a csipkebogyó. A termés amellett, hogy igen egészséges, látványra sem utolsó: a gömbölyű, tojásdad alakú, skarlátvörös bogyók késő nyártól télig ékesítik a természetet.

Számos madárnak szolgál táplálékul, s az ember számára is hosszú idők óta fontos vitaminforrás – fogyasztása növeli a szervezet ellenálló képességét. A kiemelkedően magas C-vitamintartalma (100 g friss csipkebogyóhúsban 400mg C-vitamin található) mellett A-, B-, K- és P-vitamint, valamint magnéziumot és vasat is tartalmaz. A csipkebogyó magjában található E-vitamin szintén kedvező élettani hatású. Mind a csipkehúst, mind a magot többféleképpen dolgozzák fel, így szörp és lekvár is készül belőle. Fáradtság vagy meghűléses panaszok esetén ajánlott csipkebogyóteát fogyasztani, valamint ajánlják még máj- és epebajok, magas vérnyomás és bélhurut esetén is. Egyes helyeken mártás, leves, sőt bor készítésére szintén felhasználják. Utóbbinak íze az aszúborra emlékeztet, kellemes desszertital, amely különlegessé teheti az ünnepi asztal fogásait. A sebek hegesedését elősegítő csipkebogyóolaj a termés magjából készül, s egyúttal ránctalanító hatással bír, így érdemes bevetni mint természetes kozmetikumot. A kipirosodott, nap perzselte, érzékeny bőr gyógyítója is lehet ez az olaj.

Tudták, hogy liszt is készíthető a csipkebogyóból? A magas rosttartalmú, semleges ízű konyhai alapanyag különleges eljárással készül. Először a bogyó levét kipréselik, majd a kapott folyadékmentesített terméshúst héjával együtt megszárítják, ezután őrlik lisztfinomságúra. Fehérje-, szénhidrát- és rosttartalma kedvező a diétázóknak.

Ha kedvet kaptak a gyűjtögetéshez, csipkebogyó-körútra ősszel, szeptember tájékán ajánlott indulni. Amikor a bogyó világosabb narancsszínűvé válik, és a dér már megcsípte, akkor érdemes szüretelni belőle – csak a sok tüskével vigyázzanak! A mélyvörös színű bogyók túlérettek, ezekben a vitamintartalom is alacsonyabb. Tápértéke akkor a legmagasabb, ha szedés után közvetlenül felhasználjuk. Tartósítani szárítással lehet.

Az egyik legősibb kétéltű fajunk a vöröshasú unka
Ideje hazaköltözni, kedves rozsdafarkú!

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2019. november 18. hétfő