Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Az izgalmas násztánc mestere: búbos vöcsök

Főként állóvizeinknek köszönhetően a búbos vöcsök szereti hazánkat, 3-4 ezer pár fészkel Magyarországon, de számos példány él folyóink mellett is. A mi éghajlatunkon rövid távú vonuló, az év nagyobb részét (március és november között) itt tölti, ám enyhe teleken sok példány végig kitart. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen találkozhatunk vöcsökfélékkel.

 

Kisvöcsök, fotó: Csonka Péter

A búbos vöcsök életét a vízen éli. Fészkét nádasokban, tópartokon építi meg a környezetében található növényekből, de arra is van példa, hogy a nyílt vízre telepedik le.

Amatőr nyelvészként nevét hangutánzónak gondolnám, ám tévednék. Neve azon szavaink közé tartozik, amelyek őrzik nyelvünk eredetét. A „vöcs” szótő finnugor megfelelőjének jelentése „kacsa, réce”. Érdekesség, hogy a Velencei-tónál a kis vöcsköknek külön neve van: csicsibi, a nagyobbakat pedig nagy vagy öreg bujárnak is nevezik.

A vöcsökfélék családjába tartozó búbos vöcsök kecses és karcsú annak ellenére, hogy fajtájának legnagyobbika, kiterjesztett szárnyainak 85-90 cm-es fesztávjával nem tűnik el könnyen szemünk elől. A hím és a tojó mérete csaknem, tollazata pedig teljesen egyforma, így nehezen különböztethetők meg egymástól. A búbos vöcsök háta szürkés-fekete, szárnyai barnásak, hasa fehér, így jól segíti a rejtőzködésben és a vadászatban egyaránt. Rőt-vörös gallérja olyan, mint egy sötét ruhára lazán feldobott feltűnő sál.

Búbos vöcsök, fotó: Csonka Péter

A jellegzetes fekete búb csak az idősebb példányok kiváltsága, és ők sem viselik egész évben, csak tavasszal és nyáron a párzási időszakban. Nem csak „szarva” vagy inkább bóbitája miatt emlékezetes jelenség, de remekül úszik, ám amiről leginkább híres, az a látványos násztánca. A nyári költőhelyre érkezés után tavasszal kezdődik a látványos udvarlási szertartás. Ilyenkor a hím szinte a víz fölé emelkedik, és táncot lejt a tojó tiszteletére, amelyben minden szépségét megmutatja. A hetyke bóbita és színpompás gallér fontos része az udvarlásnak. A tojó összehúzódik, és szárnyának fehér sávjaival jelzi, hogy elfogadja a hím közeledését. Ekkor a hím a víz alá bukik, hogy valami vízistenhez hasonlóan feltörjön a felszínre, a tojó közvetlen közelében. Ekkor veszi kezdetét a közös tánc, amely a hosszú nyakak intenzív rázogatásából áll. Mindketten alámerülnek, majd növénydarabokkal a csőrükben térnek vissza a felszínre. A vízen egymásnak feszítik begyüket, szárnyukkal verdesnek és a szép színes gallérjukat a lehető legnagyobbra terjesztik ki.

Kis méretű halakra vadászik, de más vízben élő gerinctelenek is szerepelnek étlapján. Áldozatait a víz alá bukva ejti el hosszú csőrével. Jól tud úszni, nem ritkán egy percet is kibír a vízfelszín alatt. Úszólába részlegesen karéjos úszóhártyás. Különleges a lába azért is, mert tulajdonképpen a farka helyén nő és alakja is olyan, hogy maximálisan csökkentse a vízellenállást.

A párválasztást követően lakás után néznek. Ha elkészült a gyékényből, nádból, vízi növényekből épült otthon, amely lényegében egy úszó sziget. Sőt, olyan, mint egy jéghegy: egy része a víz fölé emelkedik, ám a másik, sokszor fél méternél is nagyobb rész a vízfelszín alatt van. A súlya pedig közelíti az egy mázsát!

A tojó 5-7 tojást rak, a költésből mindkét fél kiveszi a részét. A 19-20 nap után kikelő fiókák nevelésében úgyszintén részt vesz mindkét szülő. De sokat nem is kell istápolni őket, már kicsiként nagyon jól repülnek és úsznak, így 20-30 nap után már függetlenednek, noha tovább is együtt marad a család.

Valamennyi vöcsökféle védett, több közülük fokozottan az.

Ha tavak partján sétálunk vagy kirándulunk, járjunk nyitott szemmel, könnyen találkozhatunk a madárvilág e színpompás tagjával. A búbos vöcsök megfigyelése nem nehéz, mert nagyon nyugodt állat, megengedi, hogy közelről megszemléljük.

Lábbusz és rokonai
„Bodzavirágból hullik a sárga virágpor”

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2018. február 25. vasárnap