Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Mi ez?


Ez egy személyes blog, közérdekű témákról: hétköznapi környezetvédelemről, például szelektív hulladékgyűjtésről, és az ipar környezetvédelmi lehetőségeiről, ezen belül kiemelten az almásfüzitői vörösiszap tározókról. Szeretném ugyanis, ha nem csak a médián átszűrt hírek jutnának el mindazokhoz, akiket érdekel: mik ezek a tározók, miért vannak a Duna partján, jelentenek-e kockázatot a környezetükre, ki az, aki kezeli, és mit lehet róla tudni.


Ki vagyok én?


Szeretem a tiszta helyzeteket, így nem is titkolom, hogy a tározót kezelő cégnek vagyok a kommunikációs munkatársa. Biztosan lesznek olyanok, akik szerint ez hitelteleníti az írásaimat, mert elfogult leszek. Ezzel szemben én úgy gondolom, így van kellő rálátásom arra, hogy a cég hogyan működik, mit tesz. Mindenkit megillett, hogy elmondhassa a saját álláspontját.

Kézmosás: itt kezdődik a higiénia

Sokan tudatosan figyelnek arra, hogy elkerüljék az olyan egyszerű, „hétköznapi” betegségeket is, mint például a megfázás. Egy tavalyi, 2017-es adat szerint, a magyarok évente 40 milliárd forintot költenek vitaminokra, és becslések szerint ez a szám nőni fog a jövőben. Megoszlanak a vélemények arról, hogy szükség van-e ennyi vitaminra, vagy elegendő, ha változatosan táplálkozunk, de ez egy másik cikk témája lehetne. Most csak azért vetettem föl ezt a kérdést, mert igen jellemzőnek tartom, hogy van, akinek egyszerűbb, jobb megoldás bekapni egy pirulát, mint azt, hogy rendszeresen és alaposan megmossák a kezüket. Aki munkahelyen, vagy akár egy plázában, étteremben járt már a mosdóban, találkozhatott azzal a jelenséggel, hogy sokan kézmosás nélkül hagyják el a helyiséget. Pedig a kézmosás a legelső, és szerintem a legegyszerűbb gesztus, amelyet önmagunk egészségéért megtehetünk.

Fotó: Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONEPixabay.com

A kézmosás elhanyagolása persze nem csak önmagunkkal szemben bűn, de így másokat is könnyen megfertőzhetünk. Az orvosok szerint bőrfelszínünk azon részei közül, amelyek a külső környezettel közvetlenül érintkezésbe kerülnek, a kezünk bőre a legszennyezettebb. Kevesen gondolnák, hogy kezünkön nagyságrendileg 250 különböző baktériumtörzs tanyázik, és ezek mindegyike több milliós létszámban.

Ezek után talán jobban érthető, hogy engem bosszant, amikor látom, hogy valaki nem mos kezet, ám kínos lenne emiatt szólni bárkinek. Ezért különösen örülök, hogy 2008-ban az UNICEF életre hívta a kézmosás világnapját, és így évente legalább egyszer téma lehet a széles nyilvánosság számára.

A dátumnak magyar vonatkozása is van, hiszen a kézmosás szerepét a kórokozó baktériumok terjedésének megakadályozásában Semmelweis Ignác (1818–1865) fedezte fel, ezért az ő halálának időpontját, október 15-ét választották e jeles napnak.

Nagyszerű felfedezés és értetlen orvosok

Semmelweis annak idején rájött, hogy a gyermekágyi lázat, amelyben sok anya meghalt, az orvosok és orvostanhallgatók okozták, mert boncolás után átmentek a szülészeti osztályra, és a várandós nőket úgy vizsgálták meg, hogy előtte nem fertőtlenítették a kezüket. Semmelweis hosszas kísérletezést követően választotta a klórmeszet fertőtlenítőszernek 1847 májusában. Ez után kötelezte az orvosokat és ápolókat arra, hogy mielőtt belépnek a szülészeti osztályokra, alaposan mossanak kezet. Az eljárás a következő volt: körömkefével történő szappanos dörzsölés előzte meg a kézmosást, amely során a szappanból származó lúg eltávolította a felesleges zsírréteget és az elszarusodott bőrhámot is. Ez után jött a 4%-os klórmeszes oldat. A klórmész hatására a pici bőrredőkben, bőrrepedésekben megragadó szennyeződések, mikroorganizmusok is elpusztultak. A tökéletes kézmosást eredményező folyamat közel negyedórát vett igénybe.

A kézmosás már akkor sem volt túl népszerű, még a képzett orvosok körében sem. Hiába voltak egyértelműek a statisztikai adatok, amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy a kézmosás radikálisan csökkentette az elhalálozások számát. Könnyebb volt Semmelweis Ignácot támadni, és ellenségnek tartani.

Nos, az orvosok ma már alaposan bemosakszanak, és ez ma is néhány perces procedúra, de nekünk elegendő lenne kézmosásonként legalább fél percet erre áldozni erre életünkből.

Hogyan csináljuk?

Nedvesítsük be kezünket lehetőleg meleg vízzel!

Szappanozzunk, akár folyékony vagy hagyományos szappannal!

Dörzsöljük át a kezünket minimum 30 másodpercig! Ne feledkezzünk meg a kézfejről, a csuklóról, az ujjak közéről és a köröm alatti részekről sem! Legyünk alaposak!

Öblítsük le bő vízzel a kezünket!

Tiszta papírtörlővel vagy kézszárítóval szárítsuk meg a kezünket. Ne töröljük kezünket olyan törülközőbe, amelyet többen használhattak előttünk, mert hemzseghetnek rajta a baktériumok!

Ismételjük a fentieket, ha lehet minél többször, de a következő esetekben kivétel nélkül: mosdóhasználat előtt és után, evés előtt és után, amikor hazaérünk, ha „pénzeztünk”, hogy csak néhány fontos alkalmat említsek.

Fotó: Pixabay.com

Mindig lehet rá lehetőség

Ha nincs víz, akkor sem kell kétségbeesnünk. Már a legtöbb szupermarket és drogéria polcain megtalálhatjuk az alkoholos kézfertőtlenítőket. A kis flakonokban rejlő kézfertőtlenítő, vagy az azzal átitatott törlőkendő hatóanyaga rendszerint az alkohol, amely elpusztítja a kezünkön található legtöbb kórokozót: a baktériumtörzsek többségét, a gombákat és számos vírustörzset is. Ezek a termékek rendkívül hatékonyak, víz nélkül használhatóak, így bárhol, bármikor fertőtleníthetjük vele kezünket, a nedvesség pedig pár pillanat alatt magától elpárolog.

Remélem, a kézmosás világnapja idén is segített, hogy sokakhoz eljusson a hír, mennyire fontos az alapos kézmosás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
17 Hits
0 hozzászólás

Katángkóró, a napra néző orvosság

Ez az égszínű szirmú gyógynövény nem csak szép, de rendkívül hasznos is. A kellemetlen emésztési problémák kezelésére épp oly hatékony, mint a vércukorszint-csökkentésre. A katángkóró, avagy mezei katáng, egy Európa-szerte mindenhol megtalálható, vadon termő gyógynövény, amelyet már az ókori Egyiptomban is ismertek és használtak gyógyászati célokra.

Fotó: Csonka Péter

A hűséges és pontos

A virágok jelentéséről szóló régi könyvek a hű szerelem jelképének tartották a katángot, mert örökre a nap szerelmese, hiszen mindig feléje fordul.

Főként nyaranta a reggeli-délelőtti órákban, ha egy parlagon hagyott terület, mező mellett haladunk el, szinte biztosan látunk néhány virágzó katángkórót. Az almásfüzitői vörösiszap-tározó rekultivált, zöld felületein is gyakran találkozunk vele.

Fontos a napszak, mert a katáng virága a nap bizonyos erősségére nyílik csak ki, és déltájban már be is csukódik. A virágnyílás időpontja a földrajzi szélességtől is függ tehát. Mivel virágát meghatározott időben nyitja, és öt óra elteltével zárja, régen virágórákba ültették. A virágaiban még ősszel is gyönyörködhetünk egy ideig, mert virágzása hosszasan, júliustól sokszor decemberig, azaz akár a tél beálltáig is elhúzódhat.

De mi az a katáng?

A fészkes virágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjába tartozó növényt már régóta ismeri az ember, erre utal magyar és latin neve egyaránt. A magyar neve az ősmagyar nyelvben is jelen volt, vélhetően a dravida kattangu (kóró), illetve kattu (kemény) szavakból vándorolva érkezett meg hozzánk.

Számos társneve ismert, hogy csak néhányat említsek: pattangóré, cikória, napkövetőfű, napranéző, napraforduló, mezei kék liliom, csattogófű, Isten ostora, nagyapó füve. Akad népetimológiás neve is. Ez az eset az, amikor a hallgató, az ismeretlen nevet értelemmel próbálja felruházni, eszerint értelmezi a szót, így lett a katángkóróból például katlankóró. Így mégis jobban hangzik, ugye?! A Balaton mellett és a Kiskunságon jajkóró, Nagykőrösön jajjajkóró a neve. Hogy miért? A növény magtokja ugyanis egy kemény bunkó, amellyel nagyot lehet ütni.

A katáng tudományos neve ókori eredetű. Több műben is szerepel, Plinius intubus néven írt le egy fejfájás ellen használható, a katángra emlékeztető növényt, amelyet szerinte már az egyiptomiak ismertek. Általános vélemény, hogy onnan, Egyiptomból származik a cichorium név. Egyes feltételezések szerint azonban az olasz aláfut jelentésű „cuccerere” szóból származik, ennek magyarázata pedig, hogy a növény igen mély gyökeret ereszt. Bárhogy is, a mezei katáng jelölésére Linné a fenti két nevet, az intubust és a cichoriumot használta föl.

Inni vagy enni?

A mezei katáng megtisztított, megpörkölt és porított gyökeréből készülő cikóriakávé ma már nem a legközkedveltebb kávéfajta. Régebbi időkben azonban sokan használták a cikóriát kávépótlékként. Ezt még gyerekek is megihatták, ugyanis a kávé alkaloidája, a koffein nem található meg benne. Magyarországon az 1950-es évekig mintegy 3000 hektáron vetették, főként „kávé”-alapanyagként.

A katáng régen igen népszerű zöldségféle is volt, fehérrépára emlékeztető gyökerét, valamint a leveleit is fogyasztották, sőt a gyökérzetet télire is eltették, és sokszor annak friss hajtásait is felhasználták. Szeszt is főznek belőle, illetve megpörkölt gyökerével sört festettek néhol.

Nyersen fogyasztva salátaként, vagy párolva ma is épp olyan ízletes kiegészítője lehet ételünknek, mint amilyen egészséges. Jó szívvel ajánlom szendvicsbe sonkával, sajttal, esetleg egy kevés majonézzel körítve. Esetleg salátának, ahogy régen fogyasztották.

Hol volt, hol nem volt…

A katánghoz legendák is kapcsolódnak. Egy régi angol népmese szerint a katángkóró virágai azért olyan vakítónak kékek, mert egy elhajózott, ám soha vissza nem térő matróz után síró leányka szeme tükröződik benne.

Gyógyászati felhasználása

A virágos hajtásból készülő főzet az epekiválasztást fokozza. Májproblémák, és enyhe emésztési gondok kezelésére szintén javallott. Gyógytea-készítmények alapanyagaként gyakran találkozhatunk vele, nem csak az olyan emésztési zavarok, mint a felfúvódás, bélrenyheség, bélgázképződés kezelésében hatásos, hanem a köszvény és különböző bőrbetegségek tüneteinek csökkentésében.

A leszedett virág hűvös helyen hetekig is eltárolható, bár C-vitamin tartalma idővel lecsökken. A vadcikória gyűjtése során ügyeljünk arra, hogy a föld feletti zöld részek annál értékesebbek, minél több apró levelet tartalmaznak. A levágott részeket a szedés után érdemes rögtön felaprítani, majd ezt követően fénytől védett helyen kiszárítani, és tárolni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2656 Hits
0 hozzászólás

Takarítási világnap – Amikor felsóhajt a Föld

A kezdetek

A Takarítási világnap nem kötődik konkrét dátumhoz, minden évben egy szeptember 20-a körüli hétvégén rendezik meg (idén szeptember 15-ét jelölték ki). Ez a szép hagyományokra visszatekintő ünnep Ausztráliából indult 1989-ben, amikor egy vitorlásversenyen az egyik versenyző, Ian Kiernan, teljesen felháborodott, hogy szemetes az óceán, és hulladékkal borított a partja is. Gyorsan megszervezte hát az első szemétszedéssel egybekötött közösségi programot Sydney kikötőjében és környékén. Mottója a következőképpen hangzott: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon! Ha mindenki tisztán tartaná a saját környezetét az egész világ tiszta lenne…”

 

Fotó: Pixabay

A Takarítási Világnapot hivatalosan először 1992-ben hirdették meg az ENSZ Környezetvédelmi Programjában (UNEP), és az óta minden évben megrendezik. Ma már 80 országban csaknem 35 millióan látnak neki környezetük rendbetételéhez: hulladékot szelektálnak, szemetet szednek, patak- és folyópartot takarítanak, fát ültetnek.

 

Micsoda mennyiség!

A programot nálunk először a Magyar Cserkészszövetség karolta fel, azóta a pozitív fogadtatásnak és a civil szervezeteknek köszönhetően ez a világméretű takarítás egyre nagyobb népszerűségnek örvend itthon is. Szerencsére ma már rendszeresen indítanak ehhez a világnaphoz kapcsolódóan akciókat, és sok cég is részt vesz az általános „nagytakarításban”. A mi cégünk is több alkalommal részt vett a mozgalomban, takarítottunk mi is árokmedret, Duna-partot, adtunk konténert a gyűjtéshez, és elszállíttattuk az összegyűlt hulladékot.

Az országos adatok szerintem igen imponálók. 2017-ben 2324 helyszínen, hozzávetőlegesen 210 000 ember, 3122 tonna szemetet (Forrás: kormany.hu) gyűjtött össze. Ez a 3 tonnányi hulladék több mint az a szemétmennyiség, amelyet Észak-Magyarország lakossága egy nap alatt „megtermel”.

Fotó: Pixabay

 

Természetesen takarítunk!

Hatékonyan takarítani nem kizárólag a reklámokból jól ismert vegyszerekkel lehet. Ezek sokszor irritáló hatásúak és a környezetünkre is kifejezetten károsak. Többek között a citrom, a teafaolaj, az ecet, a krumplihéj, a só, illetve a mosószappan vagy szódabikarbóna felhasználásával – a régi jó módszerekkel –, sokkal szebb eredményt érhetünk el, mint a drága vegyszerek segítségével.

 

A Takarítási világnap célja, hogy jobb és élhetőbb környezetben éljük mindennapjainkat, nemcsak otthon, hanem a közterületeken, az utcákon, tereken, vagy az iskolában és a munkahelyünkön. Van, aki úgy gondolja, hogy egy nap nem váltja meg a világot, és ebben persze igaza is van. De nekem meggyőződésem, hogy ez legalább egy alkalom, amikor erről a fontos ügyről beszélünk, amikor a sajtó, a média is foglalkozik vele. Ilyenkor olyanokhoz is eljut az üzenet, akik addig nem gondoltak arra, hogy egy eldobott tárgy, egy kocsiablakon kidobott pillepalack nem csak elcsúfítja a környezetet, de károsítja is.

Amúgy mi magunk minden napot takarítási világnappá tehetünk, mert szerintem nem érdemes másokra várni, kinek-kinek a maga környezetében kell rendet tennie. Ha minden nap teszünk egy keveset, a nagytakarítás is kisebb feladat lesz.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1217 Hits
1 hozzászólás

Láttunk csodát Kesztölcön!

Idén szeptember 21-én rendezték meg a szokásos, az évek során méltán híressé vált Kesztölci Szüreti Vidámságokat, ezt a szívet melengető, tiszteletre méltó hagyományt, amely összehozza a falu közösségét néhány órára. A rendezvény a tervek szerint minden évben a felvonulással kezdődik, ha az égiek is úgy akarják. Az időjárás ugyanis éveken át lehetetlenné tette, hogy a szüreti menet végigjárja a települést. Ám tavaly fordult a kocka, és a természeti erők idén is kedvezni próbáltak az ünnepi sokadalomnak. Délelőtt ugyan szakadt az eső, ám a menet indulásának idejére elállt, és szerencsénkre így is maradt egész délután.

A vidám sokadalomban résztvevők nem zavartatták magukat a hidegtől, inkább rétegesen öltöztek fel, és persze volt, akit a jó bor is melegített. A helyiek ugyanis nagy szeretettel és a remek helyi nedűvel, azaz finom házi borral várták a felvonulókat. A festői szépségű Kesztölc lankáin kiváló szőlő terem, vannak errefelé értő borosgazdák és remek pincészetek, például a Szívek Pince, akik a rendezvényen is képviseltették magukat.

A menet célpontja a Művelődési Ház volt, a délutáni programok itt zajlottak. Nemcsak műsor várta a falu apraja-nagyját, hanem kiváló ételek és persze italok. A kertben, bográcsban vadpörkölt készült, amelyhez puliszkát kínáltak. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a hús omlós volt, és kiválóan illett hozzá a kukoricakása. Az érdeklődőket bent az épületben, a színházteremben színes műsor szórakoztatta. Már hagyomány, hogy ilyenkor lehetőséget kapnak a helyiek a fellépésre. Az óvodások idén is aranyosak voltak, jó volt hallgatni a Pávakört, megcsodálni a zumbások dinamikus mozgását. A magam részéről nagyon vártam a nyugdíjas klub műsorát, mert még ma is emlékszem tavalyi, igen jó humorú szereplésükre. Nem csalódtam most sem. A Piliscsévi Trnka néptáncegyüttes mindenkit elvarázsolt, és a közönség nagy élvezettel hallgatta Egri József operett műsorát is.

Édes finomságok

Kint, a Művelődési Ház előtti kert sem maradt üres. Nemcsak a pörkölt illata csábította be ide az arra járókat, hanem például az igen megosztó vattacukoré. Sok szülő boldog lenne, ha többé soha nem árulnák ezt az igen egészségtelen édességet, ám a gyerekek közül kevesen tudnak ellenállni neki, hiszen divatos színekben pompázik és igen látványos. Szerencsére a vattacukorárus mellett ott sütötték a kürtőskalácsot is, szorgos kezek tekergették folyamatosan a finom kalácsot, mindannyiunk nagy örömére.

„Okos” játékok

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. A cégnél nagyon figyelünk arra, hogy a játékok valamilyen módon kötődjenek a természethez, vagy legyen valamilyen környezetvédelmi kapcsolódásuk, tanulságuk.

A kézműves-foglalkoztató asztalnál azt próbáltuk bemutatni, hogy egy-egy tárgyat fantáziával, és például akril-festékkel, milyen egyszerű átalakítani. Ha a gyerekek így tekintenek az őket körülvevő tárgyakra, akkor talán majd nem dobják ki azt, amit például megunnak, hanem átalakítják, új életre keltik. A gyerekek papír gurigából most manó házat készíthettek, virágcserepekből kis színes harangot vagy tolltartót alakíthattak, hogy aztán ezek, „második életükben”, lakásdíszek lehessenek. Nem csak kézműveskedtünk! A hulladékok helyes szelektálását gyakorolhatták, akiknek volt kedvük kipróbálni táblás játékunkat, és idén is elhoztuk a kicsik kedvencét, a hulladékhorgászatot.

Láthatóan mindenki nagyon jól szórakozott, így remélhetőleg sokan visszatérnek jövőre is. Mi biztosan örömmel jövünk!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
75 Hits
0 hozzászólás

A növények tevéje

A héjakút mácsonya az út menti rétek tevéje. Remekül bírja a hőséget, és bár nem a testében tárolja a folyadékot, mint a sivatag hajója, de a szárán a levelek úgy állnak, hogy kis öblöt képezve felfogják az esővizet vagy a harmatot. A levelei tövén akár több deci vizet is képes tárolni a mácsonya. Nem csak a nedvességet hasznosítja a növény, hanem kutatók kimutatták, hogy a vízben az elpusztult rovarok testének fehérjéiből felszabaduló nitrogént, foszfort és más ásványi elemeket is felszívja. Így sokkal gyorsabban és erőteljesebben fejlődik, több magot terem.

Fotó: Csonka Péter

Predátor

Persze nem mindenütt, Európában és Ázsiában őshonos, ám Észak-Amerikában, miután betelepítették, özönfajjá vált.

A loncfélék családjába, a mácsonyaformák alcsaládjába tartozó mácsonya nemzetségbe mintegy 15 faj tartozik. Egyikük a nálunk is honos héjakút mácsonya útszéli és parlagi gyomtársulásokban előforduló növényünk. Gyakran két méteresre is megnő. Az első évben tőleveleket növeszt, amelyek tagolatlanok, fordított tojásdadok. A második évben fejlődik ki szárának felső, elágazó része. Szárlevelei jellemzően átellenesen állnak, szabálytalanul szárnyasan osztottak. Virágai felálló, fészekszerű, hengeres virágzatba tömörülnek, amelyet elálló, hegyes murvalevelek vesznek körül. Kisméretű virágainak 4 lilás vagy fehér sziromlevele van, amelyek csővé forrtak össze. Nyáron virágzik több hónapon át, termése kaszat. Kertekben is találkozhatunk vele dísznövényként. Mivel önszaporító, érdemes vigyázni, nehogy túlburjánozzon, és más növényeket háttérbe szorítson.

Titkos forrás

A mácsonya név a növény bunkószerű, csomós termésére utal. A héjakút pedig egyértelműen a víztároló képességből eredeztethető. Népi nevei még: Vénusz asszony fejfedője, vénuszfürdő, betyárkulacs, szomjútövis, ez utóbbiak utalnak arra, hogy a madarak, vagy régen még a szomjas vándorok vagy mezőn dolgozó emberek is megitták az itt őrzött vizet, ha más nem volt éppen. Sőt! A mácsonya vizének még gyógyhatást is tulajdonítottak, leginkább szeplők ellen alkalmazták. Nincs róla persze hírünk, hogy milyen eredménnyel.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Készítette: Simon Eugster --– Simon / ?! 07:03, 9 September 2007 (UTC) - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2707701

Hasznos gyom

A népgyógyászat a héjakút mácsonya gyökerét széles körben használta. Főzetével daganatos bőrbetegségeket, sipolyt és szemölcsöt kezeltek. Belsőleg hatásásos ellenszere az emésztési gondoknak. A gyomorfájás, hasmenés kezelésére használták és vízhajtóként is hatásos. A gyökereket kora ősszel gyűjtötték, szárították. Levélből készült teájával mitesszeres bőrt borogattak. Manapság homeopátiás alkalmazásban is elsősorban bőrbetegségek kezelésére használják.

Ipartörténeti kultúrnövény

A héjakút mácsonya egy rokona a takácsmácsonya megbecsült ipari növény volt, egykor haszonnövényként termesztették. Elsősorban a posztó finom megmunkálására használták, nagy kártolódobokra, vagy kézi kártolóra erősítették kiszárított virágzatát. Billiárdasztalok filcének készítéséhez még ma is használják olykor.

Tovább a teljes bejegyzéshez
859 Hits
0 hozzászólás

Itt az ősz, lassan a vadgerlék is tovaszállnak

Bár az időjárás jelenleg nem erről árulkodik, nálunk is beköszönt az ősz, amelynek egyik jele, hogy vonuló madaraink lassan elhagyják hazánkat. Így tesz a burukkolás, vagy turbékolás koronázatlan királya, a vadgerle is. A városokban élő balkáni gerle vad rokona május és szeptember között vendégeskedik nálunk, a telet többnyire a forró Afrikában, a Szavannán tölti.

A vadgerle latin neve, a Streptopelia decaocto a nyakék, nyaklánc jelentésű görög „sztreptósz” és feketés jelentésű „peliósz” szavakból jött létre, egyértelműen utalva a madár jellegzetes nyakdíszére. A magyar nyelvben a gerle szó régi alakja a gerlice volt, ebből jött létre utólagos elvonással a gerle, mert a nyelvérzék a -ce végződést képzőnek fogta fel. Baranyában egyedi neve van a vadgalambnak, ez a hangutánzó eredetű kukurú-madár. A vadgerlét az európai népek is hangutánzó alapon nevezték el, így a jellegzetes „turr-turr” hang miatt a németek Turteltaubénak, a románok turturikának nevezik, angolul pedig turtle dove.

A köznyelv a gerlét és a galambot szinonimaként használja, essék szó hát a galambok nevének eredetéről is. Ez a madárnév az azonos jelentésű latin columba szó egy olasz nyelvi változatából, a „golomba” alakból származik. A szó ott rejlik a felfedező Kolumbusz, így aztán a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében is. Sőt, sokan talán nem tudják, hogy a kolumbárium (a hamvakat befogadó fülkesorok a temetőkben) neve szintén a latin columbarium, galambdúc szóból ered. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul.

Térjünk vissza gerlénkhez, amely a legkisebb hazai galambféle, testhossza mindössze 27 centiméter, testtömege pedig 150 gramm. Szeme piros szegélyekkel tarkított. Mondhatjuk, hogy a természet ennél a madárnál elegáns színeket alkalmazott: fehéret, feketét, szürkét és vöröset. A vadgerle nyaka mindkét oldala jellegzetesen fekete-fehér csíkozású (mint írtam, a neve is innen ered), szárnyvédő tollai feketés árnyalatúak, rozsdavörös szegélyezéssel. Melle sötétvörös, teste többi része világosszürke. Farktollazata hosszú és fekete, a végén fehér díszítéssel.

Magokkal táplálkozik, de gabona- és gyom magvak mellett kisebb gyümölcsöket is szívesen fogyaszt, valamint nem veti meg a fenyőmagot és a makkot sem.

A vadgerle fészkét rendszerint bokrok magasabb, fák alacsonyabb ágai közé, néhány méter magasságban rakja. Mivel híres-hírhedt arról, hogy a fészke laza szerkezetű, ezért a túlélés érdekében szükséges, hogy jól védett helyen legyen, rejtve a ragadozóktól. A fészekanyagot a szülők közösen gyűjtik, de az összetákolt fészket csak a tojó építi. Ez a szokás inspirálhatta „A vadgalamb fészke” című ukrán film rendezőjét a címadásban, hiszen ez a film – természetesen leegyszerűsítve -, a nők olyan generációjáról szól, akik komoly áldozatokkal próbálnak hozzájárulni az otthonteremtéshez. Tavasz végén májusban kezdődik a gerlék első tojásrakása, amelyet még egy alkalom követ a nyár során. Legtöbbször két tojást rak, melyen a hím is kotlik. Az ovális tojások fehérek, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. A vadgerle fiókái fészeklakók, mindkét szülő eteti, míg kicsinyek melengetik is őket. A táplálás kezdetben begytejjel történik, csak fokozatosan térnek rá a szilárd táplálékra. A gerlék begyében képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. A fiókanevelés általában alig három hétig tart, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem repülnek tökéletesen. A vadgerle család később is együtt marad.

A gerlék hűséges madarak. Számon tartják azon 10 állat között, amely örök hűséget fogad párjának. Nem véletlen, hogy a gerle gyakori szereplője a szerelmes daloknak, a magyar nép egyik közismert és közkedvelt madara. A gerlék ugyanis nemcsak szépek, de hűségesek is egymáshoz, miközben mind látványban, mind a jellegzetes turbékoló hangban folyamatosan bizonygatják szerelmüket.

A hazánkban mindenütt elterjedt vadgerlék csapatokba gyűlve keresik a táplálékot. Mezőgazdasági területeken, tarlókon, ligetekben, erdőszéleken telepszenek meg leggyakrabban, ugyanakkor a zárt erdőket kerülik. Nálunk az almásfüzitői vörösiszap-tározók rekultivált, bokros területein szintén lehet találkozni velük. Korábban a városokban is előfordult, ám a 30-as években megjelent közeli rokona, a nálánál jóval agresszívebb balkáni gerle kiszorította innen. A balkáni társa a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, igaz a nagyobb testű, elvadult házigalambokkal ők sem mindenütt bírják a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így ebben nincs vita a két faj között. Ám a vadgerle fajt eközben sajnos a kihalás fenyegeti, számuk nagyon lecsökkent az utóbbi években.

Tovább a teljes bejegyzéshez
79 Hits
0 hozzászólás

A madár, amellyel most tele van az internet: a gólyatöcs

A Magyar Madártani Egyesület minden évben kiválaszt néhány madárfajtát, közöttük dől el közönségszavazással, hogy melyik lesz az adott év madara. Ez nem egy öncélú madárszépségverseny, az egyesület szándéka az, hogy felhívják a figyelmet egyes természetvédelmi problémákkal érintett, esetleg veszélyeztetett fajokra, madárcsoportokra. A szavazást mindig a tárgyévet megelőző év közepén tartják, mert az adott évben minden lehetséges módon népszerűsítik a nyertes madarat, és erre elő is kell készülniük. A program igen sikeres, ami abból is látszik, hogy még csak 2018-at írunk, de a nagyobb portálok már mind hírt adtak a győztesről.

2019 madara a gólyatöcs, szép, régies népi nevén a széki gólya. Van még egyéb megnevezése is: gólyalábú töcs, széki szarka. Az összetett névből a gólya vélhetően hangutánzó szó, kapcsolódhat a tájnyelvi gagóhoz. A töcs szintén hangfestő eredetű lehet, a madár kedvenc tartózkodási helyére utalhat, amely vizes, nedves, „tocsogó” terület. Amúgy a gólyatöcs nevet hallva nekem mindig az jut eszembe, hogy ez a madár biztosan a gólya kisöccse. Hát, ha nem is az, mert a faj a gulipánfélék családjába tartozik, természetesen a megjelenése emlékeztet a gólyára. A gólyatöcs is fekete-fehér, hosszú, piros lábú vízparti madár.

Készítette: Alnus - CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4070345

Csőre hajlékony, rugalmas, vége hosszú, vékony és lapos, kiváló eszköz a táplálék hatékony beszerzéséhez. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Hosszú lábával mélyebbre gázol, mint más parti madarak. Szárnya evezői közül az első egyenes farka hegyén túl ér.

Ahogy a neve is utal rá, lételeme a víz. Szikes tavak mellett, a víz közelében él, itt a telejre rakra fészkét, pontosabban olyan helyre, amely a víz közelében van, sőt figyel arra is, hogy sok, viszonylag magas növény vegye körül. Több madár olykor laza telepeket alkot, máskor egyesével fészkelnek. Engem még az igazán szép tojása is a vízre emlékeztet, a formája ugyanis olyan, mint egy nagy kövér vízcsepp. Igaz, a színe már inkább "földjegyű". A sárga alapon barna foltos tojások jól belesimulnak a környeztő táj mintázatába. A gólyatöcs évente egyszer, 3-5 tojást rak, melyeken közel egy hónapig kotlanak felváltva a szülők. A fiókák egy hónap alatt önállósulnak, kirepülnek, fészekhagyók.

Költöző madár, hazánkban csak márciustól augusztusig tartózkodik szívesen, az év többi hónapját Afrikában vagy Ázsia déli területein tölti.

Bár az európai állomány stabil, hazánkban a gyakran aszályos időjárás miatt kedvelt lakóterületeik csökkennek, ezért számuk idehaza ingadozó. A rendszeresen fészket rakó párok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200 és 1000 között mozog.

A gólyatöcs jelentősebb költőhelyei védelem alatt állnak, ezek megfelelő kezelésén múlik a faj hosszú távú jövője hazánkban.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
2228 Hits
0 hozzászólás

Használjunk esővizet!

A World Economic Forum (A Világgazdasági Fórum egy Genfben alapított, nemzetközi, non-profit szervezet, mely 1971 óta működik. Egyéb tevékenységeik mellett évente gazdasági csúcstalálkozót tartanak Davosban befolyásos politikusok, üzletemberek, értelmiségiek és tudósok részvételével.) legfrissebb jelentése szerint a világban az idei év legsúlyosabb kockázati tényezője az ivóvízhiány. A második helyre a fertőző betegségek széleskörű elterjedése került. A jelentés megállapította, hogy továbbra is kérdés, vajon a világ képes-e megoldani a legégetőbb társadalmi kérdéseket, a társadalmat fenyegető gazdasági, környezeti és geopolitikai kockázatokat.

Sok a víz, mégis kevés

A bolygónkon található 1,4 millió köbméter víz 97%-a az ember számára nehezen hasznosítható tengervíz. A fennmaradó 3% édesvíz nagy része a sarkvidékeken, illetve a gleccserekben fagyott állapotban található. A szabadon felhasználható, könnyen elérhető édesvíz a Föld vízkészletének mindössze 0,3%-a. Sokat olvashatunk olyan területekről, ahol kétségbeejtő a vízhiány. Európából nézve, szinte felfoghatatlan, hogy jelentős területeken az emberek csak napi több óra gyaloglással juthatnak vízhez. A fejlett országokban jelenleg viszont még nem feltétlenül a vízhiány a legnagyobb gond, hanem a víz minősége. A használat során részben az ipari és mezőgazdasági termelésből, részben a háztartásokból foszfátok, nitrátok, növényvédőszerek és más kémiai anyagok kerülnek vizeinkbe, emiatt a tisztítás egyre drágábbá és bonyolultabbá vált. A WEF jelentése azt üzeni, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba, éljünk bárhol a világon.

Mindig törekszem arra, hogy megmutassam, egy-egy környezeti problémára van-e nekünk, egyéneknek ráhatásunk, mit tudunk tenni mi magunk?

Első lépés: a pazarlás megállítása

Belátható, micsoda pazarlás ivóvizet használni WC-öblítésre, mosásra, öntözésre, holott sok esetben ezt kiválthatjuk akár esővízzel is. Ezt sokan viszonylag egyszerűen megtehetjük, ráadásul az esővíznek számtalan egyéb előnye is van túl azon, hogy ivóvizet válthatunk ki vele. Lássunk néhány nagy vízfogyasztással járó tevékenységet.

Ha esővízzel öblítjük le a WC-t, nem lesz vízköves a csésze

Mosásnál akár 50% mosóport megtakaríthatunk a lágy víznek köszönhetően

Öntözésnél a növények így számukra rendkívül fontos ásványi anyagokhoz jutnak

És persze az autómosásra is tökéletesen alkalmas.

Ma már nem kell a ház mellett dézsában gyűjteni a vizet és vödörrel cipekedni, mert léteznek komplex megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy az esővizet „becsatornázzuk” házunk vízvezetékrendszerébe. Ez persze plusz költséget és munkát jelent.

Megéri?

A válasz röviden: igen. Egy négyszemélyes családban az egy főre jutó napi vízfogyasztás mintegy 150 liter. Ez tartalmazza az ivásra, főzésre, tisztálkodásra, autómosásra, sőt, egy kis kert öntözésére használt víz mennyiségét. A nem ivóvíz céljából felhasznált víz csaknem 50%-át, azaz 70 litert kiválthatnánk esővízzel. Ha figyelembe vesszük a változó kivitelezési költségeket és a várható fogyasztásunkat, 30.000-100.000 Ft közötti vízdíj spórolható meg, azaz befektetett pénzünk 10-15 év alatt megtérül (Forrás: tudatosvasarlo.hu).

Tovább a teljes bejegyzéshez
3909 Hits
0 hozzászólás

Ne dobja el, használjuk fel újra!

Tapasztalatom szerint mind a mai napig sokan hisznek abban a városi legendában, hogy a szelektív kukákba dobott hulladékot végül úgyis egy helyre öntik a hulladékgyűjtő vállalat emberei. Sajnos azoknak, akik így vélekednek ez egyben önfelmentés: ezért nincs is értelme szelektíven gyűjteni, mondják. Pedig ez tévedés. A begyűjtő cégek egészen bizonyosan nem öntik össze a szelektív hulladékot, hiszen ez nem érdekük, ahogy azt később egy példán szemléltetem is.

A fordítottja viszont gyakrabban történik, mint azt én el tudtam volna képzelni. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. adata szerint a begyűjtött szelektív hulladéknak csak az 50%-a papír, műanyag és fém, a másik fele nem újrahasznosítható hulladék. Tehát nem a begyűjtő cég keveri össze a szelektív hulladékfajtákat, hanem mi lakosok dobjuk felelőtlenül, vagy tudatlanságból rossz helyre a hulladékot. Ez igen szomorú azért is, mert ma már az ország csaknem minden településén kiépült a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, a lakosság közel 80 százaléka számára elérhető ez a hulladékgyűjtési mód. A lehetőség adott, érdemes tehát élni vele.

A hulladék megfelelő újrahasznosítása...

több okból mégis döcögősen zajlik Magyarországon. Pedig rá kellene hajtanunk! Az Európai Parlament által idén elfogadott jogszabály értelmében ugyanis 2025-re a települési hulladéknak legalább 55 százalékát újra kell hasznosítani, ehhez pedig szelektíven gyűjteni. Európa ebből a szempontból viszonylag jól áll, ott az újrahasznosítás 44 százalékos, mi viszont nem dőlhetünk hátra, mert nálunk 2016-ban mindössze 34 százalékon álltunk újrahasznosításban (Forrás: MTI) A fővárosban például évente csaknem 25.000 tonna papír, 10.000 tonna műanyag és fém, valamint 5.000 tonna üveg gyűlik össze szelektíven, ám ez a Budapesten összegyűjtött hulladéknak mindössze 10%-át teszi ki (Forrás: FKF 2017).

Ahhoz hogy az országos statisztika javuljon, mindenkinek a saját környezetében kell elkezdenie a szelektív gyűjtést. Nincs kire mutogatnunk, a célszámok elérése jelentős részben rajtunk múlik. Ugye, emlékeznek: mi dobjuk a szelektív gyűjtőbe rosszul a hulladékot!

Mit tehetünk?

Törekedjünk arra, hogy a szelektív hulladékgyűjtőbe kimosott, kiöblített hulladékot dobjunk! Zsíros szennyeződésnél használjunk mosogatószert! A kék színű papír hulladék gyűjtőbe mehetnek a tiszta kartondobozok és más csomagoló anyagok, valamint az italos kartonok. Ügyeljünk arra, hogy véletlenül se tegyünk bele például zsíros pizzás dobozt, használt papírzsebkendőt, vagy éppen szalvétát. A sárga tárolóba tehetjük a PET-palackokat, műanyag szatyrokat, de ne dobjunk ide CD-lemezt, vagy hungarocellt.

És miért érdemes?

Ehhez kísérjük most végig egy PET-palack útját, hogy lássuk, mi is történik a kukába kerüléstől egészen az „újjászületésig”. Kezdjük utazásunkat például egy kőbányai lakótelepen, ahol a lakosok a jól kitáblázott útmutatóknak köszönhetően, helyesen gyűjtik a hulladékot. Mint minden hulladékot, úgy a műanyag PET-palackokat össze is kell préselni, különben feleslegesen túl sok helyet foglalna, és hamar megtöltené a gyűjtő autó rakterét, ami ugye nem lenne túl hatékony.

A kukásautók 80%-ban levegőt szállítanak! Csak rajtunk múlik, hogy ez a szám csökkenjen!

Minél többen összepréseljük a palackokat, annál több hulladékot tud a gyűjtőautó egyszerre szállítani, és a házunkban lévő kuka is lassabban telik meg. Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy a szomszéd úgysem préseli össze. ha így is van, ugyan miért másolnánk a rossz példát?

Térjünk vissza azonban kedvenc PET-palackunkhoz, amely épp a gyűjtőautó gyomrában az úgynevezett előválogató felé tart! Megérkezve, az előzetes szétválogatás után egy futószalagra kerül társaival, hogy a további szeparációs műveletekkel elválasszák a többi műanyag hulladéktól. A következőkben már kézzel válogatják szét a palackokat szín szerint. Ezután palackunk több „testvérével” együtt 250-280 kg-os bálákba kerül. Ugye írtam, hogy a cégnek nem érdeke összekeverni a hulladékot.

A visszagyűjtött, jobb minőségű műanyagpalackok ára a 135Ft/kg-ot is elérheti, és igen nagy rá a kereslet.

Magyarország egyetlen olyan PET-feldolgozó üzeme Karcagon található, amely újrahasznosítással élelmiszeripari célra (pl. ásványvizes palack) gyárt termékeket. A szelektív gyűjtőbe kerülő PET-palackok nagy részéből alacsonyabb feldolgozottságot igénylő termékek pl. szőnyegek, sportcipők, polár pulcsik készülnek.

Szerencsére egyre több áruház is (pl. a Lidl és az Aldi) arra ösztönzi vásárlóit, hogy a kiürült ásványvizes palackokat, ne a legközelebbi kukába dobják, hanem vigyék vissza a boltba. Pontokkal jutalmaznak minket, amennyiben segítünk a hasznos körfolyamat működtetésében.

Igyunk csapvizet!

Természetesen a felesleges hulladék keletkezésének akkor tudnánk leginkább gátat szabni, ha létre sem jönne a hulladék. A PET-palack példájánál maradva, ha sikerülne mindenkinek a fejében eloszlatni azt a tévhitet, hogy csak a palackos víz az igazán tiszta, akkor kevesebb ásványvízre, tehát kevesebb PET-palackra lenne szükség. A legtöbb helyen nyugodtan ihatunk csapvizet, amely nemcsak a környezetkímélő megoldás, hanem könnyű hozzájutni (legalább is Magyarországon a települések többségében) és finom is!

Tovább a teljes bejegyzéshez
6131 Hits
0 hozzászólás

Légkondicionálás környezettudatosan

 

Európában a 2018-as nyár a meteorológia történetében az egyik legforróbb lehet. Tombol a kánikula Görögországtól Németország északi részéig, ahol 39,2 fokkal megdőlt az eddigi melegrekord. A hőmérséklet mindenhol sokkal magasabb, mint korábban bármikor. Észak-Európában van, ahol a meleg 15 fokkal is meghaladja a százéves átlagot, méghozzá tartósan, de elég csak kidugnunk az orrunkat és saját bőrünkön is érezhetjük a forróságot.

A klímaváltozásból fakadó általános hőmérsékletemelkedést, ha nem vagyunk épp vízparton, bizony nehezen viseljük. A hosszas melegnek az egészségügyi kockázata is igen magas, érthető tehát, ha mindent elkövetnénk annak érdekében, hogy legalább valamennyi időre enyhülést nyerjünk.

Számos építészeti trükk létezik arra, hogyan tarthatjuk a legnagyobb kánikulában is kellemes hőmérsékleten a házunkat, de nem mindenkinek van ideje, pénze, lehetősége ökoházzá alakítani lakhelyét. Ha kisebb léptékben gondolkodunk, a legegyszerűbb eszköz a kereszthuzat, ám ez nagy hőségben nem jelent megoldást, így marad tehát a légkondicionáló a meleg elleni harc egy fontos eszközeként.

Hazánkban is megnőtt a légkondicionálók száma. A korábban még luxuscikknek számító hűtő-fűtő eszköz ma már a legtöbb hipermarket polcán megtalálható, online pedig még összehasonlító teszteket is olvashatunk, mielőtt valamelyiket a virtuális kosarunkba tesszük. Mint minden hőmérsékletet befolyásoló berendezés, a légkondicionáló is meglehetősen energiaigényes, és ez sajnos meglátszik a villanyszámlánkon is. Ugyanakkor néhány egyszerű megoldással a légkondi is üzemeltethető környezettudatosan és gazdaságosan. Leszámítva a szinte kibírhatatlanul meleg napokat, a délelőttök nyitott ablaknál még elviselhetőek, különösen, ha nem keleti fekvésű a szobánk. Ha csak a déli órákat követően, a legmelegebb időszakban kapcsoljuk be a klímát, máris sok energiát spóroltunk, és a környezetet is óvtuk. Esténként és a hajnali órákban próbáljunk kereszthuzatot csinálni kis ventillátoros rásegítéssel, ugyanis a légmozgás jelentősen csökkenti a hőérzetünket.

Éjszakára érdemes nyitva hagyni az ablakot akár az irodában is – már ha van rá lehetőségünk –, hogy a helyiség kellőképpen lehűlhessen. Rugalmasabb munkahelyeken lehetővé teszik a korábbi munkakezdést, hogy a dolgozóknak a legmelegebb órákat már ne az irodában kelljen tölteniük.

A lakásban, de még inkább egy munkahelyen rengeteg észrevétlen hőforrás dolgozik a klíma ellen, mert működés közben fűtik a környezetet. Minden olyan eszközt kapcsoljunk ki, amelyre nincsen feltétlenül szükségünk pl. számítógép, amelynél nem ül senki, fénymásoló, nyomtató, házimozi-rendszer.

Sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl alacsony hőmérsékletre programozzák a klímát, ez egészségtelen is, és később az utcára kilépve a meleget még elviselhetetlenebbnek érezzük. Aki a munkahelyén a túlzott hideg miatt már-már fázik, ne legyen rest szólni, hiszen részben, ha 10 foknál nagyobb a hőmérséklet-különbség kint és bent között, az egészségtelen, részben „aki energiát spórol, pénzt is spórol”.

Ha nagyobb odafigyeléssel, környezettudatosan használjuk a légkondicionáló berendezésünket, környezetünket is megóvhatjuk és közérzetünk komfortosabb lesz.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
4429 Hits
0 hozzászólás

Vízisikló: a veszélytelen kígyó

Ha korábban kétségei lettek volna bárkinek, Gryllus Vilmos Sikló című gyerekdalának (pontosabban Félnótájának) megjelenése óta mindenki tudja, hogy a vízisikló nem bánt embereket. Sokan mégis félnek tőlük. Az egyszeri természetjáró ugyanis nem feltétlen hüllőszakértő, és nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy ami a lába előtt tekereg, sikló, vipera vagy anakonda. Na, jó, ez utóbbit csak tréfából írtam. Megjegyzem nem is olyan könnyű felismerni a vízisiklót, hiszen annyira változatos a megjelenése. Leginkább a háta: ennek alapszíne lehet szürke, sötétzöld, barna vagy fekete, melyet többnyire különféle mintázatba rendeződő pettyek díszítenek. Ám van csíkos vízisikló is! Akad azonban olyan ismertetőjegyük, amelynek alapján mégiscsak beazonosíthatja őket még egy laikus is. Amennyiben képesek vagyunk nyugodtan szemlélni a lábunk előtt tekergő kígyót, és látunk rajta egy világos nyakszirtfoltot, melynek színe a tört fehértől az élénk sárgán át a narancssárgáig terjedhet, formája pedig egy hátrafele domborodó félhold, és egy hasonló alakú fekete félhold követi, megnyugodhatunk: siklóval futottunk össze. Ugye, milyen egyszerű?! Persze egyáltalán nem biztos, hogy lesz időnk ilyen alapos tanulmányozásra, mert a vízisikló nálunk sokkal jobban fél és találkozás esetén iszkolva menekül előlünk.

A hideg északi területeket leszámítva, Európában bárhol találkozhatunk vele, de Közép-Ázsiában is megtalálható, egész a Bajkál-tóig nyúlik el lakóterülete, illetve Afrika északi csücskein is honos. Bennszülött alfajaival a Földközi-tenger szigetein is találkozhatunk, így Korzika és Ciprus szintén élőhelyének számít.

Beszélő neve elárulja, hogy lételeme a víz, így nedves helyeken érzi jól magát. A lassú folyású vizek a kedvelt lakóhelyei, így csendes folyókban, tavakban, holtágakban, lápokban, mocsarak mellett él. Sík területeken és dombvidéken a leggyakoribb, de alacsony hegyvidékeken is fellelhető. Az ember által mesterségesen létrehozott vizes területeket is kedveli, legyen az kavicsbánya vagy vízgyűjtő tó. Mivel testhőmérsékletét a környezete befolyásolja, előnyben részesíti a napos réteket. Valójában a táplálékszerzés lehetőségei szabják meg lelőhelyét. A hideg időszak kivételével, amikor mint egy rendes hüllő téli álmot alszik, az év bármely időszakában találkozhatunk vele. Az idő hidegre fordulásával a vízisikló száraz és meleg rejtekhelyet keres magának, ahonnan csak márciusban kúszik elő.

A vízisikló általában nappali életet él, de előfordulhat, hogy éjszaka is vadászni indul. „Vékony, kicsi és gyenge/ És csak halakat enne” – szól a gyerekdal. Menüjének nagy részét halak és kétéltűek teszik ki. Békák, unkák retteghetnek tőle, de akár a mérgező szalamandrát is gond nélkül megeszi. Zsákmányát nem kábítja el, nem fojtja meg, élve nyeli le őket.

Természetes ellenségei között vannak emlősök és madarak egyaránt. Életét úgy próbálja menteni, hogy bűzös mirigyváladékot bocsát ki. Ha ez a csel nem válik be, kobrához hasonlóan felágaskodik, és így próbálja megijeszteni támadóját. Másik taktikája, hogy halottnak tetteti magát, a veszély elmúltával pedig csendben tovasiklik.

A nőstények nagyobbra nőnek a hím egyedeknél, előbbieknél a 120 cm az átlagos, míg utóbbiak 1 méter körülire nőnek. Ember által háborítatlan vidékeken a nőstények akár a másfél méteres hosszt is elérhetik. Attól függően, hogy milyen éghajlat alatt él, a párzási időszaka március végétől május közepéig tart. A nőstények viszont csak nyár közepén rakják le tojásaikat, a 15-30 darab füzérré ragad össze. Fészekként elkorhadt növényeket, faodvakat használ, vagy partfalak üregeit. A szeptemberben kikelő következő generáció 15 cm hosszú mini felnőttekből áll, ugyanis méretüket kivéve semmiben nem különböznek szüleiktől.

Hazánkban gyakori, de veszélyeztetetté válhat. A legnagyobb veszélyt még mindig az ember jelenti számára: a kevésbé tájékozottak félnek tőle, és végeznek vele, illetve a szennyezett vizű területeket kénytelen elhagyni. A vízisikló Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
6082 Hits
0 hozzászólás

Kirándulni nemcsak jó, de hasznos

Töltsünk sok időt a szabadban, olvassuk életmódmagazinokban és egészségvédő weboldalakon a jó tanácsot. De pontosan miért jó az nekünk, hogy órákat bolyongjunk az erdőben, barangoljunk vízpartokon, vagy kimerítő hegy- és sziklamászással fárasszuk le magunkat? Mi történik a testünkkel a túrázás hatására? Megéri-e az energia-befektetést? Egyértelműen igen! Mára ugyanis tudományosan is igazolták testi és lelki hasznosságát.

Extrém példát hozok, hogy az eredmény szemmel látható legyen: egy amerikai házaspár elhatározta, hogy igazán nagy túrára indulnak. A Denvertől Durangóig vezető 782 km hosszú magashegyi útvonalat nézték ki maguknak. Mivel kíváncsiak voltak arra, változik-e szervezetük a túra hatására, indulás előtt orvosi vizsgálaton vettek részt, amelyet megismételtek a hosszú út után. Nem mellékes tényező, hogy a házaspár jó kondícióban volt, de nem hivatásos sportolók. Kyle Boelte író indulása előtt 68 kg-ot nyomott, amiből a 29 napos túra során, azaz kevesebb, mint egy hónap alatt, 5 kg-ot leadott. Testzsírszázaléka is látványosan csökkent. Míg az első vizsgálaton testének 13%-át zsír tette ki, 29 napra rá már csak 5% körül volt ez a mutató. Nem csak végtagjainak és törzsének izmai, de a szívizma is megerősödött. Így szíve nyugalmi állapotban 48 helyett 40 összehúzódással is el tudta látni a feladatát. A túra ezen túl megkétszerezte Kyle tesztoszteronszintjét, javította szervezete zsírlebontási képességét és csökkentette vércukorszintjét.

Igen, ez valóban ritka példa, de a lehetőség, hogy karbantartsa szervezetét, mindenki számára adott. Nem kell a fenti végletekig menni, hogy egészséges életet éljünk, elég, ha többször kimozdulunk pár napra. A biológiai tényezőn kívül számos más indok is szól emellett.

A nem megszokott környezetben agyunk nem megszokott módon működik, így természetjárás közben sokkal kreatívabb ötleteink támadnak, és kicsit másként látjuk saját életünket is. Gondolataink áramlásában segít a friss levegő is: több oxigénhez jutva idegsejtjeink élénkebben működnek. Nem véletlen, hogy öregedés ellen az egyik megfontolandó tanács, hogy töltsünk minél több időt a természetben.

Milyen szerencse, hogy a túrázás nem csak egészséges, de kellemes időtöltés is! Főleg, ha nem egyedül, hanem családunkkal, barátainkkal barangolunk a természetben. Sokkal jobban tudunk egymásra figyelni, nem vonja el figyelmünket az internet, a házimunka vagy a tévé. Így erősödik, épül a kapcsolatunk, ez pedig sokat javít életminőségünkön.

Magyarországon számos séta- és túralehetőség vár minket. Ha csak kis nyugalomra vágyunk, elég kisétálni egy közeli parkba. Ha testünket komolyabb munkára fognánk, irány egy közeli erdő, domb vagy hegy! Aki azonban életcéljának tekinti, hogy közelebb kerüljön a természethez, annak ajánlom az Országos Kéktúrát, mert így járulékos haszonként szinte egész hazánkat megismerheti, miközben gyönyörű tájakon jár. Tudták, hogy ez egyben Európa első hosszú távú, jelzett túraútvonala?

A Kéktúrát nem kell egyszerre teljesíteni, és nincs időkorlátja sem. Útvonala a Vas megyei Írott-kő és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóháza közötti 1164 kilométeres, jelzett turistaút. Érdemes utána olvasni a részleteknek jól áttekinthető honlapjukon.

Ha pedig valaki nagyon elszánt, és már bejárta a Kéktúrát, belekezdhet a szintén nem rövid Alföldi Kéktúrába, és ha azt is teljesíti, elmondhatja magáról, hogy bejárta az Országos Kékkört. Ezzel ma még nem sokan dicsekedhetnek, hiszen azoknak a száma is alig több hatezernél, akik a kezdetektől napjainkig tartó időszakban teljesítették a Kéktúrát.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1281 Hits
0 hozzászólás

Ha egy nem is, de több ezer partifecske már csinálhat tavaszt

Európa legkisebb fecskefaja a partifecske. Nevét kedvelt lakóhelyéről kapta, ugyanis léte szorosan kapcsolódik a vízhez. Többnyire a víz által kimosott területeken, függőleges, löszös partfalakba építi fészeküregét. A munkálatokat a hím kezdi el, de később a tojó is bekapcsolódik a családi lak elkészítésébe. Minden pár 5-14 nap alatt egy-egy 40-120 cm hosszú járatot készít.

Fotó: Csonka Péter

A partifecske táplálkozása meglepő módon nem kötődik a vízhez, így az ember által kialakított területeken (pl. elhagyott homokbánya, régészeti ásatás) is szívesen fészkel. Nálunk a tározón is élnek fecskék, a rekultivált területen kialakítottunk számukra egy löszfalat, amelyet évről évre karbantartunk. Ha nem tennénk, az erodálódó falban nem sokáig maradnának meg kis vendégeink, keresnének maguknak újabb, jobb helyet. Természetes körülmények között a partifecske minden évben más területet szemel ki lakóhelyül, ugyanis a tavaszi és őszi esőzések során megemelkedett vízszint miatt sok esetben elmállik a homokfal egy-egy része, így a partifecske lakóüregei is beomlanak sokszor.

A partifecske szinte az egész Földet hazájának tekintheti, nyáron közel az egész északi féltekén találkozhatunk példányaival, míg a hűvös hónapokra a bolygó déli felére vándorol. Március-május között érkezik az északi területekre. Az augusztus-október hónapokban hatalmas távolságot tesz meg a sok százezer szárnyas, hazánkból például a Szaharától délre eső területekre költöznek át.

Fotó: Csonka Péter

A partifecske a verébalakúak rendjébe tartozik, ennek megfelelően kisméretű, szárnyfesztávja 26-29 cm, testének hossza pedig mintegy 10-12 cm. A 11-16 grammra növő madár háta, szárnyának és fejének felső része barna, alsó oldala fehér. Farka – mint minden fecskének– villás, csőre rövid. Közmondásunk úgy tartja, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Érthető, hiszen, ritkán találkozhatunk magányos partifecskével, kolóniájuk több száz, de akár több ezer egyedből is állhat. Ebből adódóan szinte mindig rajban repülnek. Bár repte nem olyan kecses, mint a füstifecskéé vagy a molnárfecskéé, de ő is ritkán száll le a talajra.

Táplálékául apró rovarok szolgálnak, különösen kedveli a levéltetveket, legyeket, szúnyogokat. Ezeket a levegőben kapja el. Noha vízparton él, a víz körül élő rovarokat csak kedvencei hiányában fogyasztja. Számos természetes ellensége van. Szinte minden közepes vagy nagyobb testű ragadozó madár vadászik rá, így a fecskeraj villámgyorsan szétriad, ha sólyom, héja vagy karvaly közeledik. Gyors repülőként viszont a vadásznak villámsebesnek kell lennie, komoly kihívás a fecskét elkapni. A szárazföldön is sok veszély leselkedik rájuk: macskák, kígyók, nagyobb testű rágcsálók, menyétfélék lesnek rájuk. Sőt, a róka képes felülről leásni a fecskeüregbe. Hogy hol érdemes próbálkoznia, azt hang alapján ítéli meg.

Fotó: Csonka Péter

A magyarországi fecskeállomány csökkenőben van, melynek több oka közül az egyik legjelentősebb, hogy természetes élőhelyei emberi beavatkozások következtében pusztulóban vannak. A másik az afrikai vízhiány, amely szintén képes megtizedelni az állományt. Hazánkban nem fenyegetett, de védett madárfaj, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1441 Hits
0 hozzászólás

Földalatti kincseink: a barlangok

Tudták, hogy a barlangoknak is van külön világnapja? Miért is ne lenne, hiszen a barlang is olyan természeti érték, amelyre érdemes felhívni a közvélemény figyelmét. Minden év június 25-én ünneplik a barlangok fenntartói és a barlangrajongók, valamint a természetre kíváncsi, azt szerető civilek és laikus érdeklődők.

Nekem a barlang vad, ősi és természetes. Persze, hiszen tudom, hogy kezdetben a sziklák repedései, üregei védték meg eleinket az időjárás viszontagságaitól, itt éltek, erről számtalan szép barlangrajz is tanúskodik. Az Altamira barlangban fedezték fel a XIX. század utolsó harmadában az első barlangrajzokat. Ezeket feltehetően kommunikációra, vagy valamilyen szertartásra használhatták egykoron.

Aggteleki cseppkőbarlang

Fotó: Horvabe https://bit.ly/2KtWcD3

 

Egy barlang lehet viszonylag kicsi is. Meglepődtem, hogy már a 2 méternél nagyobb, természetes módon létrejött üregeket is annak nevezik, amennyiben ember által járhatóak.

A barlangokat elhelyezkedésük és kialakulásuk szerint lehet csoportosítani. A Magyarországon jelenleg számon tartott 4018 barlang legtöbbje karsztbarlang, illetve olyan, amelyet a hévíz alakított ki a viszonylag könnyen oldódó mészkőben.

Tudták, hogy Tata is bővelkedik ilyen képződményekben? A város legnagyobb barlangja a Megalodus-barlang, amely nevét a Megalodus kagylóról kapta. Ez jellegzetes ősmaradványa a triász mészkőnek, amelyben a barlang képződött. A Kálváriánál bárki megfigyelheti ezeket a kb. 200 millió éves őslényeket.

A Feszty-barlang növénylenyomatos édesvízi mészkőben keletkezett. Az Angolparkban található Angyal-forrás-barlang pedig laikusként fogalmazva, tulajdonképpen egy kavics-barlang, a víz kifényesítette a barlang falát alkotó kavicsok felszínét.

Az ország legismertebb barlangja az Aggteleki cseppkőbarlang, melyen Szlovákiával osztozunk. Szépsége és egyedisége miatt 1995-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága a Világörökség részévé nyilvánította. A 25 km kiterjedésű Baradla-Domica-barlangrendszer a mérsékelt égöv leghosszabb aktív patakos barlangja, míg a Szilicei-jégbarlang a világ, tengerszint feletti magasság alapján, legalacsonyabban fekvő jégbarlangja.

Másik nagy barlangunk délen, a Mecsekben található. Az Abaligetről elnevezett barlangnak legendája is van. Történt, hogy a törökök elől a barlangba menekültek a magyarok, ám elárulták őket. A törökök azt találták ki, hogy a legkisebb kockázatot az jelenti számukra, ha kifüstölik őket onnan. Ám fordult a kocka, mert a magyarok egy másik kijáratra leltek, és így nemcsak megmenekültek, de hátba is tudták támadni az ellenséget. Így történt vagy sem, az Abaligeti-barlang később, részben a legendának köszönhetően, nagyon népszerű lett. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1996-ban vette kezelésébe, ekkor építették ki a ma is használatos korszerű túraútvonalat.

Budapest a világ egyetlen, természetes barlangokban gazdag fővárosa. 200 körüli sziklaüreget tartanak nyilván a szakértők.

A Pál-völgyi-barlangrendszer Magyarország leghosszabb barlangja, a 31 kilométeres teljes hosszból 500 méternyit a turisták is látogathatnak. Érdekesebbnél érdekesebb cseppkőalakzatairól ismert, melyek állatokra (elefánt, krokodil) hasonlítanak, de itt található a Meseország cseppkő-képződmény és a remek akusztikájú Színház-terem is.

A Szemlő-hegyi-barlang, akárcsak az előbb említett, a Budai-hegységben található, és ugyancsak a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Itt a hévíz a mészkősziklákon jellegzetes borsóköveket alakított ki, melyek szőlőfürthöz hasonló képződményt alkotnak. A barlang 1990 óta gyógyászati célokat is szolgál, kivételesen tiszta levegője a légzésszervi panaszokat enyhíti.

Szemlőhegyi barlang

Fotó: BuBiSvÍz https://bit.ly/2KwAkdD

 

A főváros egyik kiemelkedő látnivalója a Gellért-hegy Duna felőli oldalába épített Magyarok Nagyasszony-sziklatemplom. Az 1920-as években a természetes barlangot robbantással kitágították, és mellé építették a pálos rendi szerzetesek új kolostorát. A templomot a szocialista rendszer bezárta, sőt, 1960-ban betonfallal torlaszolták el a bejáratát. A ma már ismét aktív sziklatemplom külső termét 1992. június 6-án szentelték újra. Itt őrzik a pálos rend legfontosabb ereklyéjét, Remete Szent Pál lábszárcsontját.

Sziklatemplom

Fotó: Derzsi Elekes Andor https://bit.ly/2lFj1sR

 

Amikor azon töprengenek, mi legyen a hétvégi programjuk, vagy hogyan lehetne a gyerekek vakációja változatosabb, érdemes a barlangokat is felvenni a lehetőségek listájára. A hazai barlangok egytől egyig biztonságosak, és az sem utolsó szempont, hogy akármilyen rekkenő hőség van kint, a barlangok mindig kellemes, hűs levegővel várják a látogatót.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
813 Hits
0 hozzászólás

Nem mind ócska, ami használt

Szeretjük ruhatárunkat megújítani, bútorainkat kicserélni, könyvespolcunkat érdekes könyvekkel bővíteni, mert a változatosság gyönyörködtet. Nem mások ebben a környezettudatos emberek sem. Ám ők pontosan tudják, hogy ha rendszeresen új tárgyakat vásárolnak, akkor ösztönzik ezek gyártását, aminek persze többnyire következménye valamiféle környezetszennyezés. Ezt mérsékelhetjük, ha mások által már használt dolgokat vásárolunk. Ez felelős hozzáállás a fenntartható jövő érdekében.

Senki nem szeretne visszamenni az őskorba! Nem arról van szó, hogy fogjuk vissza a termelést önmagáért, és aki új dolgokat vesz, az elvetemült gazfickó. A környezettudatos életforma sokkal inkább arra törekszik, hogy ne pazaroljunk energiát fölösleges dolgokra, mert a Föld készletei végesek, saját érdekünkben fontos, hogy jól gazdálkodjunk velük. Minden mindennel összefügg. Ha törekszünk arra, hogy amikor csak lehet, használt termékeket vásároljunk, nyilván mi magunk sem fogjuk kidobni azokat a tárgyakat, amelyekre már nincs szükségünk. Például, ha kifogytunk egy régi ruhánkból, kiolvastunk egy könyvet, amit bizonyosan nem akarunk újra elolvasni, meguntuk a régi kávéscsészéket, a fehérek helyett színeseket szeretnénk, nem dobjuk a kukába, hanem eladjuk, vagy elajándékozzuk.

Van más összefüggés is! A környezetbarát személet természetes része, hogy vigyázunk a minket körülvevő tárgyakra, ápoljuk és gondozzuk azokat, amíg nálunk vannak, hogy nekünk is minél tovább örömünk legyen bennük, és ha tovább kell adnunk, más is szívesen használja. A használt nem egyenlő az ócskával, lehordottal, divatjamúlttal. Még csak azt sem jelenti, hogy nem futná újra.

Ha változatosan szeretnének öltözködni, a zöld szemléletű embereknek elég nehéz dolga van. Kevés ruhamárka figyel oda a környezetbarát gyártásra. Viszont amikor használt ruhát vásárolunk, ha nem is teljes mértékben, de megspóroljuk az új ruha elkészítéséhez szükséges vegyi szennyezést. Hogy kiszűrhessük, melyik ruhadarabot érdemes használtan megvenni, ahhoz elég egy alapos átnézés. Nem minden használtruha-bolt egyforma, érdemes megnézni többet, hogy kiderüljön, hol lehet minőségi, divatos darabokat vásárolni.

Lakásunkat is újratervezhetjük használt bútorokkal. Nem csak százéves, dédi korabeli, vagy éppen a hatvanas években általános szocreál darabokba futhatunk bele, hanem sok esetben moderneket is vásárolhatunk. Ha egy-egy bútordarab sérült, ma már az interneten számos jó tanácsot kaphatunk, hogy akár saját barkácsműhely nélkül is fel tudjuk újítani, át tudjuk alakítani.

Használati tárgyakat, sőt játékot és könyveket is vásárolhatunk használtan. Plüssmackó, játékautó vagy építőkocka, csupa olyan tárgy, amelyik egy-két hónap vagy év alatt fölösleges kacattá válik egy-egy otthonban. Miért ne hozhatna örömöt egy másik gyereknek, akinek korban éppen megfelelő lenne.

A használt könyveknek külön kultúrája van. Az antikváriumok tele vannak jobbnál jobb olvasnivalókkal, sőt, különleges kiadásokba, már újonnan nem kapható darabokba, vagy akár régi dedikált példányokba is belefuthatunk.

A használt tárgyak egyik járulékos nagy előnye, hogy többnyire kedvezőbb az áruk, persze nem a régiségek esetében. De a sportszereknél igen! A sportolás elkezdésére általában számos kifogásunk van. Az egyik leggyakoribb, hogy drága a szükséges eszközök beszerzése, hiszen egy bicikli, kajak, sziklamászó vagy túrafelszerelés megvásárlásához igencsak mélyre kell nyúlnunk a zsebünkbe. Érdemes ilyenkor a használt eszközök között keresgélni.

Az autóknál már évek óta sokan úgy gondolják, hogy fölösleges luxus új autót venni, mert a telepről kihajtva az autó azonnal veszít az értékéből 20-30 százalékot. Minek kidobni azt a pár milliót az ablakon, amikor egy néhány éves használt autó szinte pontosan azt tudja, amit egy új?

Jó lenne, ha ez a szemlélet általános lenne más tárgyaknál is, és senki nem rekedne meg annál a régimódi nézetnél, hogy a használt az ócska, és ki kell dobni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
897 Hits
0 hozzászólás

Eurázsiai hód: a fanyűvő vízi emlős

A hódfélék családjának két faja van, egyik a nálunk is élő eurázsiai hód, a másik az Atlanti-óceánon túl őshonos kanadai hód. A kettő közül a kontinensünkön élő faj a nagyobb termetű. Skóciától Mongóliáig a legtöbb országban fellelhető, de a hidegebb területeket (Skandinávia, Balti államok, Oroszország stb.) jobban kedveli. Az eurázsiai hód (amely európai vagy közönséges hód néven is ismert) a legnagyobb termetű rágcsáló Európában. A 19. században az állomány a természetes európai élőhelyein nagyon lecsökkent, mert módszeresen vadásztak rájuk részben húsuk, prémjük és pézsmájuk miatt, részben, mert „fanyűvő” táplálkozási szokásaik miatt kártékonynak tartották. Magyarországon, természetes élőhelyen, közel 150 évig egyáltalán nem élt hód. Az 1920-as években indult európai visszatelepítési hullám a század utolsó két évtizedére Magyarországra szintén elért, ennek és a védelmi intézkedéseknek köszönhetően, mára növekedőben van a számuk itthon is. 2004 óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető chippel látnak el.

Az európai hód testtömege 20-33 kg, testhossza 75-100 cm. Jellegzetes pikkelyes farka testhossza harmadát, sőt felét is elérheti, így nem ritka a közel másfél méteres hód sem. Barna bundája alkalmazkodott a vízi élethez, a tömött, selymes szőrme teljes mértékben vízálló. A bundáját a hód folyamatosan karbantartja, a testén lévő két szagmirigy segítségével gondoskodik a tartós impregnálásról. Hogy víz ne kerüljön szervezetébe, orrát és fülét egy bőrlebennyel le tudja zárni. A gyors és magabiztos úszást biztosítja a lábujjait (a vízi madarakhoz hasonlóan) összekötő hártya.

A katolikus vallás a hódhúst a 15. században böjti időben is fogyaszthatóvá nyilvánította azon az elven, hogy hallal táplálkozik, így a hallal egy lényegűvé válik. Ám ebben tévedtek, a hód növényevő. Az európai hód a vízpart legfeljebb 40-50 méteres, még inkább 10-20 méteres szélességében szerzi be kizárólag növényi eredetű táplálékát. Elsősorban a lágyszárúakat kedveli, legfőbb csemegéje a vízitök. Télen a fák kérgét rágcsálja. Leginkább az 5 cm-nél kisebb átmérőjű puhafákat kedveli, de nem riad vissza a vastagabb, 60-80 cm-es példányoktól sem. A táplálékszerzés mellett fogaik karbantartására is szolgál a rágcsálás, mert gyorsan kopó metszőfogai folyamatosan nőnek. Ha télen befagy a víz tükre, a nyáron elraktározott táplálékból tartja fenn magát. Kevés természetes ellensége van.

Sok hit és tévhit övezi a hódokat: megrágott és kidöntött fák, folyókat elzáró gátak. A rajzfilmekben-filmekben látható gátak és hódvárak a kanadai rokonok munkáját dicséri. Az eurázsiai hód élőhelye nem a fából épített gát, hanem a víz partfalába ásott alagútrendszer. A tíz méter körüli folyosók bejárata a vízből nyílik, a lakóodú természetesen a víz szintje fölött helyezkedik el. Számos más állathoz hasonlóan területét kijelöli, és sajátjának tekinti. Ritkán költöznek. A hódlakban három generáció él egymás mellett, a párok monogámok.

A hideg hónapok a hód esetében nem téli álommal telnek el, ez a szaporodás időszaka. A hód, mint minden emlős, elevenszülő. A nőstények 50-70%-a szül évente 1 vagy 2 utódot. Az újszülöttek szőrösen jönnek a világra, és 2 óra elteltével már úszni is tudnak, bár otthonukat nem hagyják el. Anyjuk három hónapos korukig szoptatja őket. Bár már 16 naposan elkezdenek fakérget rágni, csak egy hónapos koruktól kezdve fogyasztanak szilárd táplálékot.

Szeressük, vagy ne szeressük a hódokat?

Mi a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-nél kifejezetten örültünk, amikor a VII-es vörösiszaptározó melletti Fényes-patakban az elmúlt években megjelent néhány hód. Mivel ezek az állatok csak tiszta vízben élnek, így természetes módon igazolják, amit a számok és a rendszeres hatósági ellenőrzések is bizonyítanak, hogy rekultivációs munkánkat jól végezzük.

Aki viszont nem kedveli a hódokat, mert fáit félti, az is élhet velük békében. A legegyszerűbb megoldás, ha elkerítjük a fás területet, persze figyelve arra, hogy a kerítés mélyen a földben is folytatódjon, mert a hódok kiválóan ásnak. Ha nem egy erdőt akarunk elkeríteni, csak néhány fát megóvni, akkor a fákat is körbekeríthetjük hálóval, vagy erre kifejlesztett, speciális hódriasztó anyagokkal bekenhetjük a kérgüket. Esetleg helyezzünk ki a hódoknak faforgácsot, vagy hagyjunk a területen néhány kidöntött fát!

A hódbarát eljárás azért is javasolt, mert Magyarországon az európai hód védett állat, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1579 Hits
0 hozzászólás

Igazi majális-hangulatban telt a Füzitői Napok szombati eseménye

Sokak örömére idén sem maradt el a szokásos, gyereknapra időzített falunap az almásfüzitői Szabadidőparkban, ismét gyerekzsivajtól volt hangos a környék az utolsó májusi szombaton. A Füzitői Napok programkínálata most sem okozott csalódást. A szikrázó napsütésben kilátogató családok minden tagja találhatott kedvére való programot.

Az eseményt Beró László, Almásfüzitő polgármestere nyitotta meg, majd a rövid köszöntést követően a testvértelepülések képviselői üdvözölték a szép számban összegyűlt almásfüzitőieket. Szép hagyomány, hogy ilyenkor a polgármester átadja a község díszpolgára és a Városért díjakat azoknak, akik az elmúlt évben kiemelkedően sokat tettek a településért.

Ekkor már igazán nagy volt már a sürgés-forgás a színpad körül, a fellépésre készülő gyerekek izgatottan várták, hogy bemutathassák programjukat. Az előadások sorát a Sün Balázs Óvoda kezdte. Ezúttal felvidéki népi játékokat és dalokat adtak elő a közönségnek. A Tekeredik a kígyó vagy a Száz forint a csibe ára tánc és ének jó kedvre derítette nem csak a szülőket, rokonokat, hanem a teljes nézősereget. Az óvodásokat a Fekete István Általános Iskola diákjai követték, és ők is nagy sikert arattak.

Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) egyik programja már hagyománnyá vált, a sátrunkban minden évben adott témában rajzolhattak a gyerekek, és a legjobbakat meg is jutalmaztuk. Idén szélesebb körnek megnyitottuk a lehetőséget, hogy részt vegyenek a rajzversenyen. Már hónapokkal a Füzitői Napok előtt kiírtunk egy rajzpályázatot, sőt, a nagyobbakra gondolva, fotó és videó pályázatot is a Vörös és Zöld blogomon. A pályázatot Almásfüzitőn meg is hirdettük, a beérkezett anyagokat három tagú zsűri bírálta el. Közönségdíjat is hirdettünk, a beérkezett anyagokra a Vörös és Zöld Facebook-oldalán lehetett szavazni. A legjobb pályázatokat készítő gyerekek szombaton, a színpadon vehették át megérdemelt nyereményeiket.

A díjátadó után folytatódott a zenés műsor. Különleges színfoltot jelentett a Boquilla Negra fúvószenekar, akik az interbellikus swing és jazz zenét művelik. Az előadás annyira hangulatos volt, hogy sokszor úgy éreztem, időutazáson veszek részt a múlt század húszas éveibe. A délelőtti műsort Hamza Viktória zárta, aki a közönség nagy örömére lovasbemutatót tartott. A ló hátán lovaglástól, az összehangolt, már-már táncszerű koreográfiáig, mindent láthattunk, amiről el sem hittük volna, hogy ló képes rá.

Egy órakor a Jó ebédhez szól a nóta műsor vette kezdetét, és nem sokkal később kihirdették a főzőverseny eredményét. Délután a Szeva együttes szolgáltatta a talpalávalót, amit a várva várt habparti követett. A hőségben sok gyerek és felnőtt hűtötte le magát a tűzoltóság által szolgáltatott habban. A Liget Line Dance vadnyugati hangulatot teremtett country zenéjével. Az est tetőpontja a népszerű Szabyest Youtube-sztár és Dorina előadása volt.

A TKV ebben az évben is tematikus játékokkal készült erre a rendezvényre. A környezetvédelem ügye iránt elkötelezett cégként mindig ilyen tematikájú programokkal voltunk jelen a Füzitői Napokon, idén viszont nagyobb hangsúlyt fektettünk a gyakorlati oldalra, alapvetően az újrahasznosítás fontosságára. A gyerekek cipős dobozból csocsóasztalt készíthettek, a doboz tetejéből pedig falra akasztható képeket. Kis maradék anyagokból poháralátétet gyárthattak egy mini szövőszéken.

Sikeres volt a kirakós-sorozatunk. Hat-hat madár és növény fotójával – amelyekről korábban a blogomon is írtam –, gyönyörű kirakóst készítettünk. A gyerekek szívesen elpepecseltek a csodaszép képekkel.

Nagyon jó hallani, hogy kicsik és nagyobbak évről évre egyre ügyesebben válaszolnak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseinkre. Ezeket mindig játékos formában fogalmazzuk meg természetesen, most egy szép színes táblán, a megfelelő szelektív gyűjtőre kellett helyezniük a játékosoknak a hulladékokat ábrázoló kis hűtőmágneseket.

Nem maradt el a jutalom sem. Aki egy tárgyat elkészített, vagy sikerrel megoldott egy feladatot, megforgathatta a szerencsekerekünket, és aki jól pörgetett, kis ajándékot nyert.

Újdonság volt idén, és nagy sikert aratott a kicsi gyerekeknek szánt két játékmarkoló-gép, amellyel homokot rendezhettek az arra kijelölt területen. A játékgépek mellett a helyszínre szállítottunk egy igazi markológépet is, sok, többnyire fiúgyermek élvezettel ült be a vezetőfülkébe, és elképzelte, hogy működteti, hatalmas földhalmokat megmozgatva.

A részvételünk egyik hagyományos eleme a Füzitői Napokon, hogy a sátrunkban valódi fazekaskorongon, igazi agyagból, mindenféle tárgyakat, vázát, kancsót, tálakat, lehet készíteni. Mindenki nagyon csalódott lenne, ha ezt egyik évben elhagynánk, így aztán most is lehetett nálunk korongozni a végtelen türelmű és kedves fazekasok segítségével.

Jó kis nap volt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
643 Hits
0 hozzászólás

Adjuk vissza a természetnek, ami az övé! Komposztáljunk!

A növényi hulladék leginkább környezetbarát újrahasznosítása a komposztálás. Sokan nem tudják mit is fed ez a kompótra emlékeztető szó, vagy nincsenek tisztában azzal, mit lehet, vagy mit érdemes komposztálni, és hogyan.

A komposztálás biológiai oxidáció, ennek során a természet (ennek részeként néhány földlakó organizmus) lebontja a hulladékot, legyen az lehullott falevél, krumplihéj vagy egyéb szerves anyag. A biológiai folyamat során a hulladék szilárd, morzsalékos, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú, humuszhoz hasonló anyaggá, sőt részben humusszá alakul át. Azaz kiváló tápanyag kertünknek – ha ezt a természetes anyagot használjuk, növényeink elégedettek lesznek és örömmel növekednek.

Az emberiség régóta komposztál, az egykori gazdaságokban nem volt kérdés, hogy újrahasznosítják-e a hulladékot. Elsősorban a termőföld minőségének javítására használták fel akkor is a komposztot. Változott a világ. Sokan messze kerültek a falusi vagy farmergazdálkodástól. Vannak, akiknek bár van házuk vidéken, viszonylag nagy kerttel, ám a városban az iparban vagy a szolgáltató szektorban dolgoznak, nem művelik a földjüket. Sokan vettek nyaralót úgy, hogy előtte soha nem gazdálkodtak, és meg sem fordult a fejükben, hogy a komposztálás hasznos lehet a kertben.

Részben a szabályozóknak, törvényi kötelezettségeknek, részben a környezettudatos életszemlélet terjedésének köszönhetően manapság sokan kezdtek komposztálni, vagy van ilyen tervük a jövőre. Komoly érv a komposztálás mellett, hogy szinte semmibe nem kerül, és szállítani sem kell a kész tápanyagot. Nagy beruházásra sincs szükség hozzá. Mindössze néhány összetevő kell, mint például komposztálható hulladék, oxigén, víz, és persze egy jó lapát és rosta, valamint türelem és idő.

Ma már tudatosan állíthatunk össze különböző összetételű komposztot. Kertes házakban ez könnyű, hiszen a hely adott, van levegő és esővíz, a kertből és a konyhából pedig folyamatosan érkezik a nyersanyag. Nincs más dolgunk, csak építenünk kell egy keretet, ez a legegyszerűbb megoldás, és nap mint nap tölthetjük bele a szerves hulladékot. A munka nagyját elvégzi a természet. Ilyen egyszerű. Aki pedig úgy érzi, hogy mégsem egyszerű, számos weboldal segít abban, hogy megtudja, pontosan mi a teendője. Például ez.

Azt azonban mindenkinek érdemes tudnia, még ha nincs is komposztálója, hogy pontosan mi kerülhet a komposztba. Miért gondolom ezt? Szerintem ez is segít abban, hogy tudatosan bánjunk a környezetünkben termelődő hulladékkal. Ami a természetből származó szerves anyag, azt a természet gond nélkül le is bontja. Így almacsutkát, uborkahéjat vagy a saláta külső leveleit nyugodtan bedobhatjuk a komposztba. A tea filter mindenestül komposztálható, hiszen a teafű növény, és a szűrő anyagát is természetbarát anyagból készítik. A kávézacc szintén kiváló alapanyag, és oda való a tojás héja is, de ezt a gyorsabb lebomlás érdekében törjük össze, mivel az apróbb darabkák nagyobb felületen indulnak oszlásnak.

A hétköznapi háztartásból számos hulladék kerülhet a komposztba, melyek maradéktalanul lebomlanak. Ilyen például a hervadt virág vagy az elöregedett virágföld. Vannak növények, melyek csak feldarabolva kerülhetnek a komposztládába, mert újból kihajthatnak a tápanyagban gazdag földben. A porszívó porzsákjának tartalma, valamint a fahamu vagy a faforgács is jó helyen van a komposztban. Mértékkel, de belekerülhetnek hétköznapi papírtárgyak, például a tojástartó vagy a papírzacskó. Fontos, hogy a papíron ne legyen műanyag vagy alumínium fóliás bevonat, mert ez utóbbi anyagok nem bomlanak le, csak nagyon sok idő alatt. Lehet, hogy többen meglepődnek, de a növényevő háziállatok ürülékét is bátran a komposztba dobhatjuk.

Viszont ne kerüljön bele főtt ételmaradék, mert kártevők jelenhetnek meg értékes humuszunkban. Ugyan ebből az okból ne dobjunk semmilyen húst, csontot oda! Vegyszerrel kezelt növényeket se komposztáljunk, azok ugyanis továbbadják a kémiai anyagokat a „következő generációnak”.

Aki nem kertes házban lakik, annak sem kell kimaradnia a komposztálásból! Egy társasház udvara is lehetőséget ad erre, ha a lakóközösség egyetért vele. Ha pedig elég eltökélt valaki, akár a lakásban is komposztálhat. Nem kell hozzá más csak egy gilisztaláda és pár száz vörös giliszta. Mivel egy giliszta egy nap testsúlyának felével megegyező hulladékot tud átalakítani humusszá, egy kiló giliszta egy nap alatt fél kilónyi hulladéktól szabadíthat meg bennünket. Az eljárás néha embert próbáló lehet, de a bátrabbak itt olvashatnak többet a módszerről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2367 Hits
0 hozzászólás

Idén először tartják meg a méhek világnapját

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?

 

 

Így áradozik Csokonai Vitéz Mihály A méhekhez című versében a virágport gyűjtő kis rovarokról. De rajongásával nincs egyedül, hazánkban évek óta egy egész napot szenteltek a méheknek. Először 1994-ben, a tavaszi virágzás kezdetén, április 30-án szervezték meg a méhek napját. Idén pedig május 20-án az egész világ megünnepli az apró szárnyasokat. Miért szeretjük a méheket, és miért tartja a világ fontosnak, hogy felhívják rájuk a figyelmet?

 

Az egyik ok mindenképpen az aggodalom. Az utóbbi években sok írás jelent meg arról, hogy, részben a növényvédő szerek terjedése miatt, részben ismeretlen okokból, a világ méhállománya közel 20 százalékkal csökkent, és ez a tendencia nem állt meg. Ha pedig ilyen tempóban pusztulnak, előbb-utóbb a kihalás fenyegeti őket – és így minket, embereket is. A virágok megtermékenyítése nélkül ugyanis az emberi faj sem lenne sokkal hosszabb életű a méheknél.

 

A méhek beporzó munkája nélkül nem lenne élet a Földön! Ez nem túlzás! Vagy csak egy kicsikét az. A növényvilág nagy százaléka ugyanis ezekre a szorgos beporzó-munkásokra bízza fennmaradását, terjeszkedését. Van olyan növény, amelyik a szélre vagy a vízre bízza a feladatot, de a leghatékonyabb mégis a rovarok általi beporzás. A virágok illatos, színes és tápláló nektárt termelnek, ez odavonzva a méheket, melyek virágról virágra szállva célba juttatják a megtermékenyítő virágport.

 

A méhpusztulás Kínában olyan tragikus méreteket öltött, hogy a gyümölcsfák egy részét emberek porozzák be ecsetekkel. Nem hiszem, hogy ez a járható út, inkább megoldást kell találni arra, hogyan állítható meg az állományok pusztulása. Egy világnap jó alkalom, hogy ez a téma fókuszba kerüljön.

 

A méh az egyetlen rovarfaj a Földön, amely az ember számára élelmet gyárt. A növényi nektárból és nedvekből készített édes mézet az emberiség ősidők óta használja tápláló csemegeként, valamint gyógyhatása miatt. Vitamin- és enzimtartalma alkalmassá teszi, hogy segítsen a szívbetegségekben, jó gyomor- és légcsőhurutra, de allergia esetén is hasznos szolgálatot tesz.

 

A méheket a jól szervezettség és a szorgalmas munka szinonimájaként szoktuk emlegetni, ami csöppet sem véletlen. A méhtársadalomban minden egyednek megvan a maga szerepe. A család legkülönlegesebb tagja, a királynő, 5 évet tölt a família élén. A herék feladata az anyaméh megtermékenyítésére korlátozódik. Kikelésük után 38 nappal már ivarérettek, életük néhány hónapig tart, a legnagyobb méhcsaládokban 200 here gondoskodik a fajfenntartásról. A dolgozók képezik a népesség nagy tömegét. Télen tízezer, nyáron negyvenezer munkás repked virágról virágra. Rajzás előtt akár nyolcvanezresre is duzzadhat a család.

 

A szaporulat a méhcsalád egyetlen nőtagján, a királynőn múlik, amelyik naponta 3000 petét is képes lerakni. A pete három nap után kikel. Az így keletkezett álcát a dajkák etetik méhpempővel további három napig. Ezután ezek lépsejtekbe bábozódnak, amit az építők lezárnak. A 12 napig tartó növekedés után a dolgozó méh maga töri ki a falat, és neki is lát első feladatának, ami az álcák etetése. A dolgozók később építői feladatokat kapnak. 18 naposan már őrző-védő szolgálatban munkálkodnak, 22 naposan pedig főállásban virágport és nektárt gyűjtenek egészen életük végéig, ami általában 44 napig tart összesen.

 

Szorgosságukat jó szemlélteti, hogy egy kilogramm méz előállításához 2-5 millió virágot kell meglátogatniuk. Szinte felfoghatatlan! Ezért ha mézet eszünk, jusson eszünkbe, milyen csodás kincs birtokában vagyunk! Ha pedig egy méhecskével találkozunk, gondoljunk a világ ökoszisztémájában betöltött fontos szerepére! Ha pedig kertünk van, ne használjunk a méhekre káros növényvédő szereket!

 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1356 Hits
0 hozzászólás

Kézzel vagy géppel? Ez itt a kérdés!

Egyeseknek meditáció, másoknak undorító házimunka, megint másoknak egészségügyi kérdés a mosogatás. Bárminek is tekintjük, valahogy meg kell tisztítani az életmaradékos edényeket, nem vehetünk minden étkezéshez új étkészletet! Az idők során új és új megoldások jelentek meg, ma már a legtöbb helyen meleg víz folyik a csapból, nem kell dézsában vizet forralni, egyre hatékonyabbak a mosogatószerek, készen vásárolhatók speciális mosogatószivacsok. Ki ki eldöntheti, számára mi a legmegfelelőbb módszer. A mosogatás modernkori nagy kérdése, hogy mosogatógéppel vagy klasszikus kézi mosogatással tisztítsuk meg edényeinket? A következőkben több szempont alapján körüljárom a problémát.

Mindenki másként mosogat pénze, ideje, energiája, tisztasági elvei szerint. Környezetünk szempontjából az elhasznált vízmennyiség a legfontosabb kérdés. Mosogathatunk folyó vízzel, a mosogatómedence tálcájában vagy egy tálban is. A folyamatosan nyitott vízcsapot csak kis mennyiségű edény elmosásához ajánlom, hiszen több edény esetén rengeteg víz folyik el üresjáratban. Amennyiben mégis ragaszkodunk ehhez a módszerhez, akkor is van takarékosabb megoldás. Egy perlátor beszerzése pár száz forintunkba kerül, de sokat spórolhatunk vele mind pénztárcánknak, mind környezetünknek. Mivel ez az eszköz szétoszlatja a kifolyó vízsugarat, 50-70%-kal kevesebb vízzel is ugyanolyan hatékonyan tudunk mosogatni.

Ha mosogatószeres vízben mosogatunk, napi 20-30 liter vizet is megtakaríthatunk. A víz ára literenként 0,22 forint, az évente körülbelül 2 ezer forintot jelent. Ez persze nem sok, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy így évente 9 ezer literrel kevesebb vizet kell megtisztítani háztartásonként. Ez pedig már nem kevés, különösen, ha sokan váltanának át a folyóvizes mosogatásról.

Egy bonni egyetem kutatói érdekes kísérletet folytattak. A vállalkozó szellemű 113 kísérleti alanynak ugyanannyi szennyes edényt adtak elmosogatásra, akik szabadon választhattak, hogyan tisztítják meg ezeket. Mint kiderült, nincs két ember, aki ugyanúgy járt volna el. Az edények tisztaságát a kísérlet vezetői a művelet után 1-10 skálán értékelték, és ebből kiderült, hogy a végeredmény nem függ sem a mosogató személy nemétől, vagy nemzetiségétől, sőt, az edények tisztasága nem volt arányos a műveletre fordított vízmennyiséggel sem! Mindegy, hogy szivacsot vagy rongyot alkalmazunk, balról jobbra dörzsöljük a tányért vagy fordítva, csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk türelmesek, alaposak, és jó-e a szemünk. Egy valami azonban egyértelműen bizonyítást nyert: vízfogyasztásban a legügyesebb mosogatók sem vehették fel a versenyt a modern mosogatógépekkel.

Egy AAA besorolású mosogatógép hatod annyi vizet és kevesebb mosogatószert használ el, mint az, aki kézzel mosogat. Az új, modern mosogatógép-tabletták kiválóan elbánnak a szennyeződésekkel, semmivel nem rosszabbak, mint a kézi mosogatószerek. Ha figyelünk környezetünkre, és miért ne tennénk, hiszen ez mindannyiunk érdeke, nos, ez esetben fontos, hogy ne a foszfátos, vegyszeres szereket használjuk, hanem inkább a természetes összetevőkből állókat. Az eredmény ugyanaz lesz, de az utóbbiak lebomlanak úgy, hogy közben nem károsítják a környezetet.

Az energiatakarékosság is fontos szempont. Ha a vizet fel kell melegítenünk, az legtöbb esetben nagyobb költséggel jár, mintha a mosogatógép tenné ezt. A mosogatáshoz emellett általában fényre, azaz világításra is szükség van, ami tovább emelheti a kiadásokat. És a mosogatással töltött idő is lényeges szempont. Ha minden nap csak 15 percet foglalkozunk mosogatással, az éves szinten 91 órát jelent, ami nem kevés. Mindez amellett szól, hogy vegyünk mosogatógépet, legalább is, ha van rá hely a konyhánkban.

Még nem említettem persze egy igen fontos szempontot. A mosogatógép árát. Bizony, ha csupán anyagilag számoljuk, a mosogatógép ára soha nem fog megtérülni. Igaz, amikor autót vagy egy bútort veszünk, akkor is tudjuk, hogy az a kiadás nem megtérülő befektetés, hanem többnyire egy kényelmi beruházás. Egy minőségi mosogatógép 80-100 ezer forintba kerül. Ez nagy kiadás, de sokáig jó szolgálatot tehet, kényelmesebbé teszi életünket, és nem utolsó sorban jobban óvja környezetünket, mint a hagyományos mosogatás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3570 Hits
0 hozzászólás