Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Mi ez?


Ez egy személyes blog, közérdekű témákról: hétköznapi környezetvédelemről, például szelektív hulladékgyűjtésről, és az ipar környezetvédelmi lehetőségeiről, ezen belül kiemelten az almásfüzitői vörösiszap tározókról. Szeretném ugyanis, ha nem csak a médián átszűrt hírek jutnának el mindazokhoz, akiket érdekel: mik ezek a tározók, miért vannak a Duna partján, jelentenek-e kockázatot a környezetükre, ki az, aki kezeli, és mit lehet róla tudni.


Ki vagyok én?


Szeretem a tiszta helyzeteket, így nem is titkolom, hogy a tározót kezelő cégnek vagyok a kommunikációs munkatársa. Biztosan lesznek olyanok, akik szerint ez hitelteleníti az írásaimat, mert elfogult leszek. Ezzel szemben én úgy gondolom, így van kellő rálátásom arra, hogy a cég hogyan működik, mit tesz. Mindenkit megillett, hogy elmondhassa a saját álláspontját.

Földünk legöregebb fája, a páfrányfenyő

Egyetlen élő levélkét

látunk kettéválva mi?

Vagy kettőt, mik eltökélték:

egynek fognak látszani?

Johann Wolfgang Goethe: Ginkgo biloba

 

Nem véletlen, hogy Goethét is megihlette e különleges fa, több verset írt róla, a barátság jelképének tekintette, irodalmi zarándokhelynek számító weimari kertjében akár naponta megcsodálhatta. Latin Ginkgo név mellett, amely a köznyelvben mára ginkóvá egyszerűsödött, páfrányfenyőnek vagy ritkábban jellegzetes levélformája miatt halfark fának hívjuk. Sok évszázaddal ezelőtt Kínában nevezték „kacsláb levelű” fának, majd később „fehér gyümölcsű” fának termése miatt, és ebből az elnevezésből, igaz több áttétellel ered a Gingko biloba név, keresztapja pedig Karl Linné.

A magányos túlélő

Kutatások szerint nagyságrendileg már kétszázhetven millió esztendővel ezelőtt, a földtörténeti perm korszakban, élt a páfrányfenyő őse. A Gingko önálló, elszigetelt faj mai növényvilágunkban. A mai példányok természetesen jelentősen különböznek egykor élt őseiktől, kezdetben a Távol-Keleten, különösen Kínában terjedt el: paloták, templomok kertjeiben nőtt hatalmassá, ahol buddhista szerzetesek sok jó tulajdonsága miatt gondozták, és azóta is nagy becsben tartják.

Európába 1730 környékén hozták be. Ez a példány ma is megtekinthető Hollandiában: jelenleg huszonkét méter magas, lombkoronája pedig négy méter átmérőjű. Hamar kedvelt dísznövénnyé vált Franciaország- és Svájc-szerte, illetve gyökeret vert a tengerentúlon, pl. Kanadában a Szent-Lőrinc folyó mentén és Floridába is került a telepesek közvetítésével. A bécsi udvar 1768-ban, Mária Terézia uralkodása alatt, ültette az első ginkót. Itthon a forradalom évében, 1848-ban került a fővárosi Füvészkertbe az ország első páfrányfenyője. Találkozhatunk még idősebb egyedekkel pl. a Margitszigeten, a Nemzeti Múzeum kertjében és a Szabadság téren egyaránt.

Magas, terebélyes, impozáns

A páfrányfenyő állítólag ezer évig is élhet. A matuzsálemi korral büszkélkedő fa rendkívül szívós: betegségeknek, kártevőknek ellenáll, bírja a szárazságot, a szelet, az erős havazást, illetve jól tűri a városi szennyezett levegőt és füstgázokat. Ez az átlagosan 2035 méteres lombhullató óriás nem ritkán több mint ötven méter magasra képes megnőni, bár inkább csak Kínában. A fiatal fa előbb karcsú és kevésbé elágazó, majd az idő múlásával kúp alakú koronáját kiszélesíti. A sötétszürkés-barnás mélyen repedezett, hálósan barázdált kérgű törzsén bütyköket fedezhetünk fel. A Ginkgo biloba kétlaki növény. A hímivarú fák sárga, hengeres barkavirágzatot növesztenek tavasszal, míg a nőivarú egyedek szabadon álló, ovális magkezdeményekkel rendelkeznek. Ezek a világoszöld vagy fehéres, csonthéjas termésre emlékeztető magok kellemetlen szagot árasztanak húsuk vajsavtartalma miatt, ezért közterületre inkább a hímivarú páfrányfenyőket telepítik. Mélyzöld, puha levelei hosszú nyelűek, két lebenyre tagoltak, erezetük jellegzetesen villás, úgy néznek ki, mint az apró legyezők. Ősszel izzó aranysárgára váltanak, majd a tél közeledtével megbarnulva lehullanak.

Igazi csodaszer

Gyógyászati hasznosításra még barnás színváltásuk előtt érdemes begyűjteni a leveleket. Kínában évszázadokkal ezelőtt a levelekből kinyert kivonatot eleinte külsőleg sebgyógyításra, belsőleg pedig gyomorpanaszokra, emésztési zavarokra alkalmazták. A hagyományos kínai orvoslásban asztmát gyógyítottak még vele és a részegség tüneteinek enyhítésére alkalmazták. Később rájöttek immunerősítő hatására, majd átvette és beépítette a nyugati kultúra is az étrend-kiegészítők körébe. Hatóanyagai közé tartoznak a flavonoidok, amelyek hozzájárulnak a keringési rendszer normális működéséhez, a megfelelő véráramláshoz, így a sejtek oxigénnel és tápanyagokkal történő ellátásához. Értágító hatásából adódóan fokozza a szellemi teljesítőképességet, koncentráló- és tanulókészséget, valamint javítja a memóriát. Kiváló stresszoldóként is ismert: orvosi kutatások szerint hatásos alvászavarok leküzdésére, valamint enyhe és közepes depressziós tünetek és az impotencia kezelésére. Kapható tinktúraváltozatban, kapszulaformában, illetve gyógyteákban. Termése ehető, a ginkómag a buddhista étrend kedvelt alapanyaga.

A páfrányfenyő tehát nemcsak szép, de hasznos, ősi fa.

Tovább a teljes bejegyzéshez
538 Hits
0 hozzászólás

A pettyes hasú hangutánzómester

Közép-, Észak- és Nyugat-Európában az énekes rigó sokfelé gyakori látvány, bár nem annyira, mint feketekabátos fajtársa. Rajtuk kívül még négy rigófaj elterjedt Közép-Európában, ezek a fenyő-, a szőlő-, az örvös és a léprigó. Kontinensünkön túl Közel-Keleten és Észak-Afrikában ismert, sőt az 1800-as évek közepén Ausztrália területére is betelepítették, ahol hamar stabil állománya alakult ki, majd néhány évvel később Új-Zélandon szintén honosították.

Dús aljnövényzetű lombos és tűlevelű erdőkben, erdőszéleken él, a hegyekben egészen az erdőhatárig húzódik fel. Könnyen alkalmazkodik az emberi lakókörnyezethez, így szinte állandó madarunkká vált: egyre gyakrabban él parkokban, kertekben, megművelt területeken. Akár a város közepén is költ egy üres, növényzettel benőtt telken. A feketerigókkal ellentétben az énekes rigó, költöző madarunk, ám korán, már február elején visszatér, ezért időnként szenved a késői fagyoktól.

A rigó szó hangutánzó eredetű, a rikkant, rikolt szavakból. Teljes nevét, azaz az „állandó jelzőt” onnan kapta, hogy nagyon szépen énekel, az egyik legszebb hangú madárénekesünk. A mai latin szaknyelvi neve, a Turdus philomelo, korábban Turdus musicus volt. Könnyen felismerhető, erőteljes, tiszta csengésű éneke különböző motívumokból áll, néhány ismétléssel. Főként hajnalban és alkonyatkor dalol, közben legszívesebben egy fa csúcsára telepszik, ám repülés közben is rázendít. Remek hangutánzási képessége miatt trilláiban sok madár hangjára ráismerhetünk. Itt hallható ebből egy kis ízelítő.

Mind a hím, mind a tojó hasonló ruhát kapott a természettől, megjelenésükben a földszínek dominálnak: hátuk olajbarna, hasuk és torkuk fehéres vagy bézs színű, mellük rozsdasárga, amelyet szív- vagy csepp alakú sötét foltok tarkítanak. Szemük fölött világosabb szemöldökvonást fedezhetünk fel, röptükben pedig láthatjuk, hogy szárnyuk belül okkeres árnyalatú. Csőrük és lábuk sárgásbarna. Testhosszuk kb. 23 centiméter, és nemtől függően súlyuk 65−100 gramm között változik.

Igen gyorsan képes repülni, akár a 48 km/h sebességet is elérheti. A hím énekkel jelzi a területét és a tojó iránti igényét. Vetélytársa előtt fenyegető tartásban borzolja fel tollát, fejét peckesen felemeli, farktollazatát szétteríti. Násztáncot járva futkos kiszemelt párja előtt, közben fejét dobálja, csőrét csattogtatja, farkát illegeti. A sikeres lánykérést követően a párok szívesen fészkelnek sűrű bozótban, kúszónövények, bokrok belsejében vagy örökzöld fákon, általában néhány méterrel a talaj fölött. A madárlakás ágakból, fűből és mohából készül, szabályos csészealakot formál. Alját vastagon bélelik sárral, trágyával és korhadt fával, amely megkeményedve, évekig hű lakhelyükké válik. A tojó egyedül kotlik a három-öt, elszórtan fekete pettyes, világoskék tojásokon. A fiókák két héten belül kikelnek, és még ugyanennyi időt töltenek a fészekben. Felnevelésükben mindkét szülő részt vesz. A kirepülést követően előfordul, hogy még további két fészekaljat is költ a rigópáros.

Az énekes rigó vegyes táplálékot fogyaszt, ezt a talajon mozogva teszi, nem röptében. Többnyire ugrálva közlekedik, illetve rövid szakaszokat futva tesz meg. Amikor megáll, oldalra hajtja a fejét, mintha figyelmesen hallgatózna, pedig valójában oldalt ülő szeme kényszeríti arra, hogy ebben a tartásban kutasson eleség után. A táplálékkínálat erősen függ az évszaktól, az időjárástól és az élőhelytől. Kora tavasszal, amikor a föld már felengedett, de még nem szárította ki a nap, földigiliszta-túrára indul, a talajból ügyesen húzkodja ki zsákmányát. Májusban és júniusban sok hernyót fogyaszt, ezekből fiókáinak is visz. Ha hernyót már nem talál, visszatér a földigiliszta-étrendhez, mellette pedig bőséggel fogyaszt szezonális bogyókat és gyümölcsöket. Kedvenc ínyencsége a házas csiga. A többi, Európában honos rigótól eltérően ehhez sajátos technikát fejlesztett ki. A művelethez először keres egy nagyobb követ, amelyet magasra emelve hozzáverdes a csigaházhoz, majd az immár meztelen csigát jóízűen elfogyasztja. Több más gerinctelen állat is szerepel étlapján, így legyeket, pókokat és százlábúakat is eszik.

Védett madarunk, eszmei értéke huszonötezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
644 Hits
0 hozzászólás

Ősi korokat idéz – de pontosan milyen is a mocsári teknős?

A teknősök első példányai 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ez bámulatos! Rajtam kívül bizonyára még sokan vannak, akik kedvelik a teknősöket, ehhez nyilván hozzájárulnak a rajzfilmek teknőc-figurái. Látszólag pedig a természetben élő egyedekben nincs sok szerethető. Rideg, merev jószágok, nem nagyon lehet velük kapcsolatot teremteni. Látszólag. Egyik barátnőm mesélte, hogy amikor a fia ajándékba kapott egy kis teknőst, a gondozása rá maradt, miközben irtózott ettől az élőlénytől. Ám nem telt el egy hónap sem, gyökeresen megváltozott a véleménye. Észrevette ugyanis, hogy a teknős egészen másképp viselkedik, ha a közelében van, nyújtogatja a nyakát, várja, „köszön” neki. Hát nem is tudom. Szerintem ez inkább a „rókaszelídítés” jelensége. Így vagy úgy, én kedvelem a teknősöket, legyenek óriásteknősök, vagy mocsáriak, netán Teknőc Ernő a „Kérem a következőt! rajzfilmsorozatból.

A Kárpát-medence őshonos páncélosa

Európa leggyakoribb teknősfaja ez a kb. harminc centiméter hosszú hüllő. Dél- és Kelet-Európa nagy részétől kezdve egészen az Üzbegisztán-Kazahsztán határterületén húzódó Aral-tóig találkozhatunk vele. A Kárpát-medencében kizárólag ez a faj őshonos. Kedvelt helye az iszapos állóvíz (ahogy azt neve alapján is feltételezhetjük), illetve a lassan folydogáló csatornákat, holtágakat, napsütötte, sűrű növényzettel borított erdei tavakat is szívesen választja lakóhelyéül.

Szárazföldön kissé esetlen, a vízben viszont annál fürgébben és ügyesebben mozog. Időnként látni, hogy a vízen lebegő faágakon vagy a kiálló köveken napfürdőzik. A teknősök életük felét alvással és napozással töltik. Óvatos állat: bármilyen gyanús jelet lát vagy neszel, azonnal a vízbe csobban vagy páncéljába bújik: képes fejét, lábait és farkát is elrejteni benne.

Nézz a szemébe és megmondod, ki ő!

A zömök testalkatú mocsári teknős kb. tizenöt-húsz centiméteres, ovális hátpáncélja olajzöld és barnás fekete árnyalatú sárgásfehér pettyekkel vagy csíkokkal borítva. Feje zöldes fekete, csepp alakú, sárga foltokkal tarkított. A teknősök nem vedlenek, hanem a szarulemezeik felületesen lehámlanak.

Ahhoz, hogy a hímet és a nőstényt megkülönböztessük, legegyszerűbb, amennyiben persze sikerül, ha belenéznünk szemükbe, mivel szivárványhártyájuk színe eltér. A hímé narancsszínű, illetve vöröses-barnás, míg a nőstényeké – mint páncélmintájuk – sárgásfehér. Eltérés van még lábkarmuk és farkuk méretében, haspáncéljuk formájában és színezetében is. Utóbbi formája a nősténynél lapos és világosabb tónusokkal díszített.

Légzésük is különleges. A páncél lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Ezért amikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, az orrlyukaikon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök esetében a légzés másképpen működik. Amikor kinyújtják nyakukat a páncélból, a tüdő kitágul, és ezzel együtt a levegő beáramlik, majd amikor visszahúzzák, a levegő kiáramlik a tüdőből.

A szárazföldiek vegetáriánusok

A vízi teknősök ragadozók. Ízeltlábúakat, kisebb kétéltűeket (békák és gőték), puhatestűeket, férgeket eszik, zsákmányul ejti a beteg halakat, kis mennyiségben vízinövényeket is fogyasztanak. Velük ellentétben a szárazföldi teknősök növényevők. Tudják, hogy miért? Egyszerű: annyira lassúak, hogy képtelenek lennének egy mozgó élőlényt levadászni.

Téli álmát október végén kezdi, ekkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát. Olyan is előfordul, hogy a tavi jégpáncél alatt húzódik meg. Időjárástól függően március végén, április elején kerül ki nyugalmi állapotából.

A nőstények különösen kedvelik a meleget

Áprilisban kezdődik párzási időszaka, júniusban kisméretű, vékony héjú tojásokat (hat-tíz darabot) helyez el a víztől messzebb (néha több száz méterre vagy akár néhány kilométerre) magasabban fekvő, laza talajú helyekre, nyolc-tíz centi mély gödrökbe.

Este, naplemente környékén rakja le tojásait. A nőstény teknőst annyira kifárasztja ez a kb. negyedórás művelet, hogy utána pihennie kell, csak később tudja az üreget földdel befedni. A tojásokat a nap melege kelti ki. A későn lerakott tojások, amelyeket már nem érhette sok meleg nyári nap, áttelelik az esztendőt és csak a következő év tavaszán születnek meg belőlük az utódok. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt: ha nagyon meleg van, nőneműek lesznek az egyedek, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek olyan teknősfajok is, ahol genetikailag meghatározott a nem.

A mindössze két centis, puha páncélú kisteknősök egyből a víz felé szaporázzák lépteiket. Útjuk nem veszélytelen, számos természetes ellenségük, többek között a borz, a róka, a vaddisznó, valamint a réti sas szívesen vadászik rájuk.

Hazánk egyedüli őshonos teknőce mérsékelten fenyegetett, egyedszámát a természetes élőhelyek csökkenése mellett visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő, agresszív „vetélytársa”, a mesterségesen betelepített, hobbiállatként is tartott vörösfülű ékszerteknős, ezeket gyakran a gazdáik engedik szabadon.

Védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
540 Hits
0 hozzászólás

Az erdei egerek nyomában

Tudták, hogy a rágcsálók faja a legelterjedtebb a földön? Az emlősök közel fele (43%-a) rágcsáló, közülük pedig az egyik legáltalánosabban elterjedt európai emlősállatunk az erdei egér. Bevallom, azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik, pedig igen tekintélyes múltra tekint vissza. Kétmillió éves leletet is találtak, amely egykori létét bizonyítja, kutatások pedig alátámasztják, hogy Kárpát-medencei jelenléte tíz-tizenkétezer éve folyamatos.

Európán túl fellelhető Ázsia egész területén, valamint Észak-Afrikában. Hazánkban a közönséges erdei egér mellett a sárganyakú, a kislábú erdei egérrel és a pirókegérrel találkozhatunk. Az erdei egér neve nem kizárólagos lakóhelyét jelöli – persze ott a legelterjedtebb –, de szántóföldeken, homokdűnéknél, mocsaras területeken, városi parkokban, kertekben is előfordulnak.

Félénk és fürge

Ezt a pici élőlényt félénk természete mellett azért sem könnyű észrevenni, mert rejtőző színekkel áldotta meg a természet. Az erdei egér valamivel nagyobb házi társánál. Hosszúkás teste kb. nyolc-tíz centiméternyi, csupasz, gyűrűs farka pedig képes ugyanolyan hosszúra megnőni, mint törzse. Szőrzete hátoldalán szürkésbarna vagy rőt, hasa piszkosfehér. A sárganyakú erdei egérnek toroktájékán sárga folt díszeleg, szeme és füle pedig nagyobb rokonfajainál, a pirókegér hátát pedig hosszanti irányban fekete csík díszíti. A kislábú erdei egér – a neve is árulkodó – a legkisebb az egérrokonságban, súlya kb. húsz gramm, míg a sárganyakúé elérheti a negyvenöt grammot is. Mindegyik egérfajnak hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva haladnak. Gyakran szimatolnak felemelkedve, hátsó lábukon állva. Nyakuk rövid, ám villámgyorsan tudják forgatni vele fejüket. Szemük éles, fülkagylójuk pedig nagy, kerek, és ezeket a helyes kis „tányérantennákat” képesek a hangforrás irányába fordítani. Erdei egérkénk minden rezdülésre odafigyel, hiszen pompás táplálékforrást jelent olyan környezetében élő állatoknak, mint a vörös róka, a menyét, a hermelin, a borz vagy a bagoly- és héjafélék.

Legfőképpen falánk

Ügyesen másznak fel fákra, bokrokra és a természetes fészekodú mellett nem vetik meg a mesterséges kialakítású madárlakóhelyeket sem, oda is szívesen beköltöznek. Legjellemzőbben azonban földalatti járatokban készítik el fészküket, amelyet mohával és egyéb puha növényzettel bélelnek ki. Az így kialakított otthonuknak mindig két kijáratot terveznek, és építenek bele külön lakókamrát valamint éléskamrát. Ezekben az üregekben a nappalt főként pihenéssel töltik, majd szürkületkor, illetve az éj leple alatt indulnak táplálékszerző útjukra. Apró, melegvérű állatok lévén igen falánkak: akár napi hússzor is megtöltik bendőjüket, ami azt jelenti szerintem, hogy lényegében folyamatosan esznek. Növényi táplálékok (magok, bogyók, makk, mogyoró, gyümölcsök, rügyek) mellett rovarokat fogyasztanak, tavasszal kisebb madárfiókákat is bekebeleznek, a téli ínséges időkben pedig a fakérget sem vetik meg.

Ősszel, a nagy téli raktározás előtt messzebbre is elmerészkednek otthonuktól, és több száz méteres körzetben gyűjtik élelmüket. Egy nap alatt akár másfél kilométert is megtesznek ennek érdekében. Egy ilyen kicsiny állattól ez igen nagy teljesítmény! Emberléptékre átfordítva ez azt jelenti, mintha 15-20 kilométert kellene gyalogolnunk azért, hogy ehessünk.

Kár lenne nélkülük

Az időjárás függvényében április környékétől kezdődik az utódnemzés. Egy év alatt négy almot is kinevelhetnek az egérszülők, ahol átlagosan négy-kilenc csupasz, csukott szemű kölyök születik alkalmanként. A kisegereknek kéthetes korukban nyílik ki a szemük, s már nyolc hetes koruktól ivarérettnek számítanak. A testvérek több nemzedéken át szüleikkel maradnak, szoros, nagycsaládos életet folytatva.

Bár az egerekről először kártékonyságuk juthat eszünkbe, ökológiai rendszerekben betöltött szerepét illetően hasznos állatok, mivel számos ragadozó emlős és madár (pl. baglyok) eltartói. Eltűnésük ezért hosszú távon a ragadozóink eltűnését, a biológiai sokféleség csökkenését eredményezné.

Tovább a teljes bejegyzéshez
255 Hits
0 hozzászólás

Vajon miért szurkálja a töviseket a gébics?

Különös madárka a tövisszúró gébics (Lanius collurio). Látszólag ártatlan kis apróság, ám annak csak van valami oka, hogy családja latin nevének jelentése „hentes”. Ejha! Mintha egy tigrisről vagy minimum keselyűről beszélnénk! Van még jobb is! Az egyik rokon, a vörösfejű gébics német nevének tükörfordítása: pirosfejű gyilkos! A gébics szó valószínűleg a Gáborján keresztnévből származik, erre utal a madár számos népi neve: vasfejű gábor, vasfejű gaborján, vasgaborján, nagyfejű gábor. A jelző, a név első eleme igazi eufemizmus, hiszen nem hóhérnak, csak tövisszúrónak nevezik. A gébics ugyanis nem a töviseket szurkálja, hanem a növények, bokrok töviseire tűzködi fel áldozatait. Vajon miért alakult ki ez a kíméletlen szokása?

A tövisszúró gébics elsősorban rovarokkal, sáskákkal, tücskökkel táplálkozik. Kedvenc időszaka például a májusi cserebogárrajzás, ez olyan neki, mint északon a medvéknek a lazacívás. Elegendő egy helyben gubbasztaniuk, és a szájukba repül az elemózsia. Gébicsünk előrelátó madár, szeret tartalékolni, ezért szokása, hogy több rovart öl meg, mint amennyit ténylegesen elfogyaszt. A tövisszúró a „spájzoláshoz” szabályosan „karóba húzza” áldozatát: bokrok tüskéire bökve tárolja a megmaradt falatokat, ha alkalmasint nem jut friss táplálékhoz, ezekhez nyúljon. Sőt! Nem csak rovarokat preparál, kisebb számban akár rágcsálókkal, gyíkokkal, madárfiókákkal is elbánik.

Európában csaknem mindenütt, Ázsiában pedig egészen Szibériáig van költőhelyük. Hazánkban a zárt erdők kivételével szinte bárhol találkozhatunk vele, legjellemzőbben bokros domboldalakon, kiváltképpen galagonyásokban, kökényesekben, gyümölcsösökben, folyók ártereinek szélén.

Vártamadár, azaz gyakran üldögél kiemelkedő ponton, és így lesi zsákmányát. Ősszel, a fecskékkel egy időben, korán távozik, és vonuló madár lévén, a telet Afrikában, a Szaharában, illetve a füves szavannákon tölti, majd április végén, május elején, azaz nem túl korán érkezik vissza többek között hozzánk is.

Jellegzetes külsejű, elegáns madárka, különösen szép látvány, amikor szétterjeszti a szárnyát. A hím tövisszúró gébicset akár a madarak „Zorrójának” is hívhatnánk, hiszen a színes hímet a hamuszürke fejtető, gesztenyebarna hát mellett, a szemén áthúzódó széles fekete csík jellemzi. Elsőre kisméretű ragadozó madárnak is szokták nézni fekete, enyhén kampós csőre miatt. Torka fehér, oldalt rózsás árnyalattal. A tojó, ahogy ez a madaraknál lenni szokott, rejtőző színű: fejteteje barna, tarkója szürkés, szemsávja szintén barna, ahogy háta és farktollai is, hasa pedig sárgás-piszkosfehér, halvány harántcsíkokkal. Testhossza kb. 1618 cm, testtömege kb. 2535 g között mozog.

Alighogy visszatérnek telelésükből, ami lássuk be, inkább nyaralás, a hímek máris heves udvarlásba fognak. Peckesen járnak kiszemelt hölgymadaruk előtt, pózolnak, és halk, sok utánzást tartalmazó énekükkel próbálják elbűvölni választottjukat. Siker esetén a tojóval együtt keresik meg a költőhelyüket. A fészket már a tojó építi, alacsonyan, minimum húsz centiméter, maximum két méter magasságban, többnyire indás cserjékben vagy tüskés növények, mint a vadrózsa-, kökény- vagy galagonyabokrok belső ágain. A munkálatok akár hat napig is eltarthatnak – az építőanyag beszerzésében segítségére van társa. Pettyes tojások, szám szerint öt-hét, kerül ezután a fészekaljba, ezeket a tojó kb. két hétig melengeti. Mindkét szülő eteti a kikelt fiókákat, akik újabb két hét elteltével már el is hagyják otthonukat. A sikeres költéssel a gébicspár számára le is zárul az az évi utódnemzés – sikertelenség esetén azonban újrapróbálkoznak.

A tövisszúró gébics védett madarunk, természetvédelmi értéke: 25 000 forint. Gyakorlati védelmét elsősorban élőhelyének biztosítása, a bokrosok, bokorsávok védelme, telepítése segíti. 2006-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.

Tovább a teljes bejegyzéshez
972 Hits
0 hozzászólás

A víz mindenkit megillet!

1993 óta, immár több mint 25 éve március 22-én ünneplik az ENSZ kezdeményezésére a víz világnapját. Szerintem ez jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mit is jelent számunkra az életet adó víz.

Víz, víz, tiszta víz

A világszervezet tematikus éveket szervez az ünnep alkalmából. Idén a „Vizet mindenkinek!” jelmondat köré épül a világnap. Sajnos a fejlődő országokban a megszámlálhatatlan akció, a témával foglalkozó kongresszus és segélykampány ellenére még mindig hatalmas problémát jelent, hogy az ott élőknek minden nap legyen tiszta ivóvizük, ráadásul elérhető távolságban. Sok gyerek és nő naponta kilométereket, több órát gyalogol egy vízgyűjtő helyig, majd vissza az otthonához, hogy inni és főzni tudjanak, tisztálkodhassanak vagy mossanak.

Az ENSZ Fenntartható Fejlődés kampányának hatodik pontját képzi a tiszta víz és higiénia. 2015-ös felmérésük szerint abban az évben a világon minden hatodik, tehát több mint 1 milliárd ember, olyan területen élt, ahol vízhiány uralkodott, illetve nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségben vagy megfelelő minőségben víz.

Az ENSZ célja, hogy 2030-ra mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a biztonságos és megfizethető, tiszta ivóvizet, továbbá a megfelelő és méltányos higiéniai hozzáférést. Nem kis feladat! A vízminőség javítását a veszélyes vegyi anyagok kibocsátásának minimalizálásával, a kezeletlen szennyvíz arányának felére csökkentésével, valamint az újrahasznosítás és a biztonságos újrafelhasználás általános gyakorlattá tételével segítik elő, nemzetközi együttműködésben. Jelenünk és az utánunk érkező generációk sorsa múlhat azon, miképpen gazdálkodunk a Föld vízkészleteivel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk.

A vízhiány nem csak Afrika gondja!

Örömmel látom, hogy a világnaphoz kapcsolódóan számos hazai pályázattal és eseménnyel is népszerűsítik a kezdeményezést, ráirányítva a lakosság figyelmét a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára, a vizes élőhelyek védelmére és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. Mert már tényként kezelik, hogy az éghajlat változásával egyre szárazabb napok várnak ránk itt, Európában is.

Többek között ezért is lényeges, hogy mindenki tisztában legyen a saját felelősségével, már ami a vízpazarlást illeti. Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik megszokhattuk, hogy amikor megnyitjuk a csapot, abból emberi fogyasztásra alkalmas, egészséges víz folyik. Nem becsüljük meg eléggé a vezetékes vízellátást, és olykor nem figyelünk arra sem, hogy tusoláskor, fürdéskor vagy fogmosáskor mennyi vizet nyel el a lefolyó. Felmérések szerint mi, magyarok napi 140 liter ivóvizet használunk el fejenként. Ki-ki megítélheti, hogy ez sok-e, ha belegondol, hogy egy Afrikában élő kisgyereknek napi 4-5 liter egészséges víz már a túlélést jelenti.

Szerintem minden csepp tiszta víz számít, és számít minden ember magatartása, viszonya a vízhez. Ahhoz, hogy megmaradhassanak a patakok, folyók és tavak, mindenkinek szükséges tenni a felszín feletti és alatti vizek megóvása, a körülöttünk lévő világ kímélése érdekében.

Takarékoskodjunk együtt 2019-ben!

Mindannyian tehetünk valamit azért, hogy hozzájáruljunk a pazarlás csökkentéséhez, netán megszüntetéséhez. Tudom, nem könnyű a feladat, mert hiába takarékoskodom, nem látszik számomra jól láthatóan az eredménye. Mégis van néhány olyan javaslatom, amit nem nehéz betartani:

1.       ha csöpög a csap, gyorsan javítsák vagy javíttassák meg, mert egy csöpögő csap miatt egy nap alatt elfolyhat 40120 liter víz (ez a vízhiányos területeken ez 1030 gyerek napi túléléséhez elegendő!)

2.       ne mosogassanak folyó vízzel (egy tízperces folyóvizes mosogatás cca. 60-100 liter víz elhasználásával jár)

3.       csökkentsék a zuhanyozási időt (egy ötperces zuhanyzás kb. 60-65 liter vízhasználatot jelent, minden újabb perc plusz 10-15 liter),

4.       ha megoldható, inkább zuhanyozzanak, mert a kád 100 liternél több vizet „elemészt” egy-egy alkalommal,

5.       fogmosás közben se folyassák feleslegesen a csapot (néhány liter így is megtakarítható),

6.       csak a kívánt mennyiségű vizet töltsék a vízforralóba, mert sokan a lefolyóba öntik a maradékot (ez naponta 5 liter vizet is jelenthet),

7.       a használt sütőolajat semmiképpen ne öntsék a vécé- vagy mosogatómedencébe (ezzel ugyanis sok száz liter vizet beszennyeznek),

8.       ha kertes házban élnek, gyűjtsék az esővizet, és hasznosítsák locsoláskor (ez is több mint 100 liter víz megtakarítását jelenti hetente)!

 

Ezek alapvető és könnyen betartható szabályok, amelyekkel kis lépésekben ugyan, de hozzájárulhatunk, hogy a jövő generációjának is megmaradjon ősi erőforrásunk. Ráadásul már rövidtávon rengeteget spórolhatunk, napi szinten száz liternyi vizet, és ez anyagi megtakarítást is jelent.

Ki hány tételt vállal a nyolcból? Kezdem én: nálunk otthon öt már teljesült a fentiekből, a hiányzó hármat pedig vállalom! Csatlakozzon, kedves olvasóm! Hány litert vállal?

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
335 Hits
0 hozzászólás

A holló ötven árnyalata

A hollóhoz számtalan asszociáció, szóláshasonlat és hiedelem kötődik. Valószínűleg azért, mert Földünk egyik legtermetesebb, a verébalakúak rendjébe tartozó madara már az ősidők óta együtt él az emberrel – először hegyvidékes területeken, majd a városiasodással kibővítette lakóhelyét. Területileg a legelterjedtebbnek számít a varjúfélék családjában, leelőzve a csókát, szajkót, szarkát, varjút: Észak-Amerikától Ázsiáig megfigyelhető, egyedül az esőerdők környékén nem találkozhatunk vele.

Egy igen figyelemreméltó madár

Ez a koromfekete szárnyas nagyjából akkora, mint egy csirke, kétszer nagyobb, mint a vele gyakran összekeverhető fajtársa, a varjú. Testhossza 60−70 centiméter, szárnyfesztávolsága másfél méter, míg testtömege elérheti a két kilogrammot is. Erős, vaskos csőre enyhén ívelt, tollazata olykor a napfényben kékesen csillog. Ezt nem színanyag okozza, hanem a tollak szerkezete által előidézett fénytörés. Farktollai ék alakban kerekítettek. Röpte erőteljes, egyenes vonalú, gyakran kering hosszasan kiterjesztett szárnyakkal – a sólymokhoz hasonlóan – a magasban. A földön kimért járás jellemzi. Átlagosan 10−15 évig él, de nyilvántartanak negyvenéves és afölötti egyedeket is. A holló mindenevő. Opportunistának mondható, tápláléka nagyban függ az élőhelyétől és az adott évszaktól. Amellett, hogy gyümölcsöket, bogyókat, gabona magvakat eszik, férgeket, rovarokat kóstol, rágcsálókra is vadászik, egyes madarak tojásait, fiókáit szintén megeszi, illetve szeméttelepek és állati tetemek környékén is felbukkan, ha mást nem talál. Talán éppen ezért nevezi a népnyelv gyászmadárnak.

A hűség mintaképe

Korán párt keres, társát egy életre választja. A hímek udvarlási sikerének záloga a különféle akrobatikus légi bemutatók mellett a táplálékszerzésben rejlik. Fészekrakáskor körültekintő és óvatos, így magas fák koronájára, sziklaszirtekre, villanyoszlopokra kerül a gallyakból, gyökerekből készült költőhely, amelynek helyét rendszerint nem változtatja. A hollók költőpáronként birtokolnak egy-egy területet, ezt illetéktelen betolakodó (akár fajtárs) esetén is erőteljesen védelmezik. Gyakran civakodnak egymással, ám családjuk iránti ragaszkodásukról is tanúbizonyságot tesznek. A tojásrakás már február környékén megkezdődik, három−hét barna pöttyökkel tarkított kékeszöld tojáson kotlik a tojó kb. húsz napon keresztül. A fiókákat mindkét szülő táplálja, kb. negyvennapos korukban repülnek ki először, de még fél évig a szüleikkel maradnak.

Agyas madár

A holló hangja jellegzetes, ismétlődő, mély „klong klong” vagy „krúg krúg”, ám e „károgás” mellett széles hangskálával rendelkezik, így némi emberi tréning után szavakra, akár rövid mondatokra is megtanítható. Emellett csőrcsattogtatással, füttyökkel is kommunikál társaival, valamint nyaka megnyújtásával mélyebb vagy magasabb hanggal szól egy-egy ismerős vagy idegen egyedhez. Tizenöt-harminc különböző hangot képes kiadni. Mindebből is következik, hogy a holló igen intelligens állat. Kimutatták, hogy az összes madárfaj közül a holló rendelkezik a legnagyobb agytérfogattal. Számos megfigyelés bizonyítja tanulékonyságát, problémamegoldó-képességét, fejlett memóriáját és kommunikációját. Ravaszságát és éberségét alátámasztja, hogy olykor kilesi vetélytársai táplálék-rejtekhelyét, és egy óvatlan pillanatban ellopja a másik tartalékát. Olyan is előfordul, hogy megtévesztésképp csak úgy tesz, mintha eldugná az élelmet, de végül máshová rejti zsákmányát.

Tisztelik, vagy tartanak tőle

Kultúrája válogatja, hogy épp fenséges vagy gyűlölt tulajdonságokat, esetleg misztikus történeteket kötnek hozzá. A hollóhoz ébenfekete tollazata, károgó hangja, dögevő szokása miatt Európa-szerte baljós képzetek tapadnak. Például Svédországban vagy Németországban úgy tartották, hogy a hollók a meggyilkolt vagy elkárhozott emberek szellemei. Nálunk is él ez a negatív szellem, rossz ómen, ha felbukkan egy holló, ám más szimbólumként is megjelenik kultúrkörünkben. Gondoljunk csak Hunyadi Mátyás címermadarára vagy a kézzel írott kódexeket, azaz Corvinákat tartalmazó díszes könyvtárára. Innen származik a Corvin előnév is (corvus latinul hollót jelent).

Hírnöki szerepét Görögországban, Tibetben és a viking kultúrában jegyzik. Arany János A londoni Tower hollói is megemlítendők a témában. A monda szerint, amíg hollók laknak a Tower udvarában (akiket gazdag ellátással és szárnymetszéssel marasztalnak gondozóik), addig Angliát nem szállják meg az ellenséges erők. A modern irodalom is számos hollóval kapcsolatos művet jegyez olyan neves alkotóktól, mint Charles Dickens, Edgar Allen Poe vagy J.R.R. Tolkien.

Ha már Mátyás királyról írtam: a magyar irodalomban például Arany Jánoshoz köthető egy ismert, hollóval kapcsolatos vers. Arany Mátyás anyja című művében Szilágyi Erzsébet Prágában raboskodó fiának, Hunyadi Mátyásnak minden lovas futárnál gyorsabban kívánta eljuttatni levelét, és ezzel a madárral kézbesíti üzenetét. Ezért is volt hosszú ideig hazánkban a holló a posta emblémája is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
954 Hits
0 hozzászólás

Befurakodott a mindennapokba, pedig nemet kéne mondani rá: bemutatkozik a pálmaolaj

Az utóbbi években igen sok ismeretterjesztő cikk jelent meg a pálmaolaj veszélyeiről, környezetpusztító és egészségünkre gyakorolt hatásairól. Napjainkban nehéz olyan termékeket találni, amelyek valamilyen formában ne tartalmaznának pálmaolajat. Ez a növényi anyag szinte mindenütt előfordul: használja az élelmiszeripar, kozmetikai cégek, de még üzemanyag-összetevőként is hasznosítható. Elsőre jól hangzik ez a sokrétű felhasználhatóság, ráadásul népszerűségét annak is köszönheti, hogy rendkívül olcsó, azonban számos árnyoldala van ennek az eredetileg nyugat-afrikai ősi növényből származó szerves olaj előállításának.

Pálmaolaj olajpálma

Elsősorban azokon a területeken termesztik, ahol jelentős az éves csapadékmennyiség, így az Egyenlítő környékén fordul elő a leggyakrabban.

Az olajpálmafák magassága elérheti a húsz métert is, átlagos élettartamuk pedig huszonöt év körül mozog. Narancssárga színű bogyóik már a három éves fákon megjelennek, igen nagy mennyiségben. Ebből a feltűnő színű, kb. négy centiméter hosszú termés külső, húsos részéből nyerik a pálmaolajat. A benne található zsírbontó enzimeket gőzöléssel hatástalanítják, majd a kapott anyagot sajtolják. Szappan, gyertya vagy gépzsír készül belőle, de tisztítószerekben, kozmetikai cikkekben és a biodízelben is megtalálható. A magokat is préselik, ebből nyerik a pálmamagolajat, amit az élelmiszergyártásban használnak fel. Kerül belőle például a margarinba, készételekbe, mélyhűtött tésztafélékbe, chipsekbe, leveskockákba, joghurtokba a tejzsír helyettesítőjeként, valamint alkalmazzák a csokoládégyártásban és a gyógyszeriparban is. Kimutatták, hogy a növényiolaj-termelés több mint 35%-át a pálmaolaj teszi ki, így a „legszélesebb körben használt” jelző megilleti.

Pálmaolaj és egészség

A finomítatlan pálmaolajnak jelentős a vitamin-, ásványi anyag és antioxidáns tartalma. Azonban az olaj szervezetünkre gyakorolt hatása nagymértékben függ annak feldolgozottsági fokától. A feldolgozás során kevesebb hőkezelésben részesült olaj jobb hatású, szemben a „túlfinomított” változatokkal. A pálmaolajat javarészt feldolgozott, finomított élelmiszerek készítéséhez használják. Szakorvosi egyesületek, társaságok komoly kétségeket fogalmaztak meg a feldolgozott pálmaolaj rendszeres fogyasztásával kapcsolatban. Kozmetikai cikkekben is előfordul, hiszen előnyös tulajdonsága, hogy mélyen hidratálja a bőrt, magas a béta-karotin és az E-vitamin tartalma. Ránctalanító hatása miatt gyakori összetevője például az öregedésgátló kozmetikumoknak.

Óránként, mintegy 300 focipályányi őserdőt égetnek fel újabb ültetvényekért

Jelenleg a világ pálmaolaj-termelésének kb. 90%-át Indonézia és Malajzia adja, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Kelet-Afrikában és Thaiföldön is elterjedt a termesztése. A trópusi éghajlatot kedvelő növény egyre több területet igényel, ezért az ültetvényekhez erdőirtással, lápok lecsapolásával nyernek további termőföldeket. A „Föld tüdeje” vagyis az esőerdők felégetésével gigantikus mennyiségű szén-dioxid és más üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, a légszennyezés egészségügyi határértékét sokszorosan meghaladva. Élőhelyük megsemmisítésével pedig számos vadon élő állat pusztul el, vagy esik az erdőtüzek áldozatává. Drasztikusan csökkennek ezáltal az őshonos állatfajok (mint például a borneói orángután vagy a szumátrai tigris) túlélési esélyei, amelyek már most a kihalás szélén vannak, súlyosan veszélyeztetettek.

Húsz év alatt több mint négyszeresére nőtt a pálmaolaj-kitermelés. A területszerzés célját szolgáló erdőirtással Indonézia a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid „termelőjévé” vált. A pálmaolaj gyökerei ráadásul olyan méreganyagot bocsátanak ki, hogy a közelében semmilyen más növényt nem lehet termeszteni, és hatása évtizedekig tart a talajban.

Fenntarthatóság

A termelés társadalmilag sem fenntartható. Az ültetvények létrehozása, feldolgozása több szinten is sérti az alapvető emberi jogokat, így sokszor előfordul, hogy az új földterületek ára a kényszer-kilakoltatás, és sokszor a fegyveres erőszaktól sem riadnak vissza a cégek. Ebben az üzletágban nem ritka a gyermekmunka és az adósrabszolgaság sem.

Évek óta több civil szervezet kampányol aktívan, hogy a gyártók kizárólag fenntartható forrásból származó olajat tegyenek termékeikbe, vagyis olyan helyről származó olajat használjanak, ahol figyelembe veszik a természetes környezet megőrzését és az ott élő embereket is. 2004-ben alakult meg a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (Roundtable of Sustainable Palm Oil, RSPO). Információjuk szerint a világ pálmaolaj-készletének mindössze 19%-a származik méltányos kereskedelemből ez valamivel kevesebb, mint 3 millió hektárnyi területet jelent.

Mit tehetünk mi, vásárlók?

Figyeljünk az összetevőkre a termékek csomagolásán! A bio minősítés még nem jelenti azt, hogy valami pálmaolaj-mentes. Lassan tizenöt éve, hogy minden hazai gyártó is köteles feltüntetni, hogy terméke tartalmaz-e pálmaolajat. Böngésszük végig az összetevők listáját!

Ha leszámolunk a gyorsételekkel, készételekkel, és inkább magunk főzünk természetes alapanyagokból, könnyebben elkerülhetjük a pálmaolajat. Talán ma még furcsa és szokatlan, de ha étteremben eszünk, ott is bátran rákérdezhetünk, milyen olajjal készítik az ételeket.

Legyünk tudatosabbak! Igenis számít, amit teszünk és veszünk: odafigyeléssel, tudatos fogyasztással, a pálmaolajat tartalmazó termékek elkerülésével mi magunk is védelmezőivé válhatunk az esőerdők élővilágának. Az effajta tudatosság, felelősség mellett elköteleződni nem mindig egyszerű, de többszörösen kifizetődő.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1462 Hits
0 hozzászólás

Ideje hazaköltözni, kedves rozsdafarkú!

A napsütéses órák számának növekedésével, a kikandikáló hóvirágokkal és az egyre gyakoribb madárfüttyel sokan tavaszi hangulatba kerülünk. Ezért is esett választásom egy ismert, sokaknak ismerős hangú, kontinensünkön leginkább a középső és déli tájain elterjedt énekesmadárra, a házi rozsdafarkúra, aki épp így március beköszöntével érkezik haza a nem távoli, mediterrán térségi teleléséből.

Beszélőneve van. Házi, mert már a 19. századtól megfigyelhető házak és épületek körül: háztetőkön, kéményeken, antennákon, fák tetején, egyéb magaslati pontokon énekel. Rozsdafarkú, mert már a fiatal egyedeknél megfigyelhető a jellegzetes, élénk rozsdavörös farok, amely nemcsak a hím, a tojó farktollazatát is ékesíti. Népnyelvi elnevezéseit is e feltűnő testrésze után kapta: füstfark, aranyfark vagy vörös farcinkó. Jellemző rá a gyakori farokbillegetés. A hím felül sötét hamuszürke, feje, begye, melle kormos fekete. A tojó barnás szürke, kormánytollai, mint a hímé és éppen olyan sűrűn rezegteti őket. Ilyenek az ifjak is, de különösen a fejükön és a nyaki részen pettyezettek.

Vonuló madarunk, ám akadnak áttelelő példányok, főként az idősebb hímek között. Október közepétől repül Dél-Európába, ahonnan – ahogy már írtam – február végén, március elején visszatér. Először a hímek érkeznek meg, őket követik néhány napra rá a tojók. Ettől kezdve már a hajnali órákban hallhatjuk a hímek reszelős elemeket is tartalmazó, kedvesen csengő, rövid strófákból álló énekét. Egyenes hangja kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá.

A párok már áprilistól kezdve költenek, két-három fészekaljat nevelnek ki egy szezon alatt. A fészekhelyet a tojó választja ki, és építi meg, jellemzően sziklafal réseit, fali üregeket, gerendákat szemel ki. A fészeképítés nagyjából 6–8 napig tart. A tojó egyedül is kotlik a 4–5 fehér tojáson kb. 15 napon keresztül. A kikelt fiókákat aztán már mindkét szülő eteti, s a torkos fiatalok van, hogy több mint háromszáz alkalommal kapnak eleséget szüleiktől. Ennek a falánkságnak az eredménye, hogy hamar, 14–17 napos korukban már elhagyják a családi fészket, ám ekkor még nem teljesen felkészültek repüléstudományból, ezért először bokrok sűrűjében vagy kövek között rejtőznek el.

A kecses, kisméretű (testhossza 13–15 cm), veréb vagy költőiebben fülemüle alkatú rozsdafarkú eredeti élőhelyéül kopár, köves lejtők, sziklák szolgálnak, és csak később került kapcsolatba az emberlakta területekkel. Ma már nem tesz különbséget népes városok vagy elhagyott tanyák között. A lényeg bárhol is van, hogy magasra tör, szeret mindig valaminek a tetején ülni, szereti, ha jól áttekintheti a környéket. Ennek oka kettős, így könnyebben látja meg táplálékát, és egyben ellenségét is.

A rozsdafarkú félénk, izgága madár, kissé ideges mozgás jellemzi, táplálékát is gyakran felröppenve szerzi meg vagy a levegőben kapja el zsákmányát – ezért is tartozik a légykapófélék családjába. Elsősorban rovarok és pókok szolgálnak táplálékául, őszi vonulását megelőzően pedig a fekete bodza bogyóiból is szívesen lakmározik.

Táplálkozásából adódóan hasznos rovarirtó madarunk, emellett védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Tovább a teljes bejegyzéshez
734 Hits
0 hozzászólás

A vitaminbombát termő gyepűrózsa

Hívhatjuk vadrózsának, csipkének, csipkerózsának, illethetjük többek között még csitkenye, hecsedli és kutyarózsa néven is ezt a (nem meglepő módon) rózsafélék családjába tartozó cserjét. Utóbbi elnevezése latin eredetű, a Rosa Canina tükörfordítása, és több európai nyelv használja köznyelvi megnevezésére. Az ókorban is ismert növényt a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére ajánlották, illetve sorvadásos betegségek megelőzésére alkalmazták. Bár előbbi hatékonyságát a tudomány később nem igazolta, a név fennmaradt a növény maga pedig Európa leggyakoribb vadrózsafajává nőtte ki magát. Gyepűrózsaként azért terjedt el, mert őseink szívesen használták a gyepűk, vagyis határok védelmére, úgy, hogy többsorosan telepítették a védeni kívánt szakaszra, hiszen ha erőre kapott a növény, nehezen lehetett áttörni rajta. Úgy is mondhatjuk, ez volt a szögesdrót őse.

A gyepűrózsa a meleg, napfényben gazdag területeket kedveli. Megtalálható ritkás erdőkben vagy erdőszéleken, illetve réteken, bozótosokban, cserjésekben, parlagokon találkozhatunk vele. A 23 méter magasra is megnövő lombhullató cserje szétterülő, tüskés ágakkal indázik a természetben. Nagy, horgas tüskéivel kapaszkodni is képes szomszédos növénytársai hajtásaiba, terjedelmes gyökérzetével pedig a talaj eróziós pusztulását akadályozza meg. Fűrészes, páratlanul szárnyasan összetett, hosszúkás levelei vannak. Május-júniusban nyíló virágai akár 5 cm-re is megnőhetnek, a halvány rózsaszín legkülönfélébb árnyalataiban vagy fehérben pompáznak. Enyhe illatukkal és bőséges virágporukkal különböző rovarok, főleg a virágbogarak célpontja.

A virágok nektárt ugyan nem termelnek, illatos, édeskés ízű szirmai emberi fogyasztásra alkalmasak, így saláták és sütemények díszítésére tökéletesek, valamint szörpöt, ecetet is ízesíthetünk velük. A szirmokból antiszeptikus arclemosó (rózsavíz) is készíthető, amely minden bőrtípuson kellemesen hidratáló, tonizáló hatást vált ki. Torokfájás esetén jó fertőtlenítőként szolgál, ha ezzel a vízzel gargarizálunk. Nemcsak virágát, levelét is tudjuk hasznosítani: a sötétzöld hajtásokat leforrázva frissítő, összehúzó hatású gyógyteát fogyaszthatunk belőle.

Terméséről még nem esett szó, pedig ez az igazán elterjedt és széles körben felhasznált része a növénynek. A gyepűrózsa termése a csipkebogyó. A termés amellett, hogy igen egészséges, látványra sem utolsó: a gömbölyű, tojásdad alakú, skarlátvörös bogyók késő nyártól télig ékesítik a természetet.

Számos madárnak szolgál táplálékul, s az ember számára is hosszú idők óta fontos vitaminforrás – fogyasztása növeli a szervezet ellenálló képességét. A kiemelkedően magas C-vitamintartalma (100 g friss csipkebogyóhúsban 400mg C-vitamin található) mellett A-, B-, K- és P-vitamint, valamint magnéziumot és vasat is tartalmaz. A csipkebogyó magjában található E-vitamin szintén kedvező élettani hatású. Mind a csipkehúst, mind a magot többféleképpen dolgozzák fel, így szörp és lekvár is készül belőle. Fáradtság vagy meghűléses panaszok esetén ajánlott csipkebogyóteát fogyasztani, valamint ajánlják még máj- és epebajok, magas vérnyomás és bélhurut esetén is. Egyes helyeken mártás, leves, sőt bor készítésére szintén felhasználják. Utóbbinak íze az aszúborra emlékeztet, kellemes desszertital, amely különlegessé teheti az ünnepi asztal fogásait. A sebek hegesedését elősegítő csipkebogyóolaj a termés magjából készül, s egyúttal ránctalanító hatással bír, így érdemes bevetni mint természetes kozmetikumot. A kipirosodott, nap perzselte, érzékeny bőr gyógyítója is lehet ez az olaj.

Tudták, hogy liszt is készíthető a csipkebogyóból? A magas rosttartalmú, semleges ízű konyhai alapanyag különleges eljárással készül. Először a bogyó levét kipréselik, majd a kapott folyadékmentesített terméshúst héjával együtt megszárítják, ezután őrlik lisztfinomságúra. Fehérje-, szénhidrát- és rosttartalma kedvező a diétázóknak.

Ha kedvet kaptak a gyűjtögetéshez, csipkebogyó-körútra ősszel, szeptember tájékán ajánlott indulni. Amikor a bogyó világosabb narancsszínűvé válik, és a dér már megcsípte, akkor érdemes szüretelni belőle – csak a sok tüskével vigyázzanak! A mélyvörös színű bogyók túlérettek, ezekben a vitamintartalom is alacsonyabb. Tápértéke akkor a legmagasabb, ha szedés után közvetlenül felhasználjuk. Tartósítani szárítással lehet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
761 Hits
0 hozzászólás

Az egyik legősibb kétéltű fajunk a vöröshasú unka

Ez a békák családjába tartozó kétéltű egész Európában elterjedt, hazánkban sík- és dombvidékeknek egyaránt lakója. Élőhelye megválasztásában szereti a változatosságot, egy szempontot azonban mindig figyelembe vesz: a víz tisztaságát. Ezért különösen örülök annak, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározó környékén nem csak hódot lehetett lencsevégre kapni, hanem unkát is. Ennek ellenére persze ez a kétéltű kedveli a gyorsan felmelegedő pocsolyákat, út menti saras, mocsaras területeket, holtágakat, lápokat, ingoványokat, ahogy kerti tavak környékén is megtelepszik. Egy biztos tehát, az unka és az ember nem feltétlenül ugyan azt gondolja a víztisztaságról.

Március végén, április elején népesíti be választott lakóhelyét, és a tavasz beköszöntével azonnal kezdetét veszi a párzási időszak, ahol a hím unka a víz felszínén lebegve, belső hanghólyagja segítségével, jellegzetes „unk-unk” hangjával (innen kapta nevét is) kitartóan szólongatja nőstény társát. Hívás közben lábával vízrezgéseket keltve területe nagyságát is kijelöli. A párzást követően a nőstény alkalmanként 100300 petét rak le kisebb csomókban. Az algát evő ebihalak bő két hónap alatt, jellemzően nyár derekára már kifejlett unkákká alakulnak át.

A hímek kórust alkotva éjszaka aktívabbak, ilyenkor hallani leginkább unkogásukat – ezernyi törpe dalnok jellegzetes éneke töri meg a csendes, nyári éjszakákat. Hangjukat – hasonlóan a leveli békához – a toroktáj ütemes felfújásával erősítik. Október elején elhagyják a vizet és fagymentes területet keresnek a hideg időre, ahol téli álmukat töltik.

A vöröshasú unka teste zömök, a feje pedig rövid és lapos. Háta szürke vagy fekete színű, bőrét szaruszemölcsök borítják. Hasoldala fekete, narancssárga vagy sötétpiros színárnyalatú, jól elkülönülő, szabálytalan formájú foltokkal tarkított. Egy kifejlett példány 45 cm hosszú, kis méretűnek számít fajtársai körében. Tápláléka főként rovarokból, pókokból áll, ragadós nyelvével szerzi be zsákmányát, őket viszont madarak és ragadozó kisemlősök fogyasztják előszeretettel.

Az unkafélékről tudni érdemes, hogy hiányzik a dobhártyájuk, hallószervük tehát fejletlen, viszont több fogsor (vagy inkább ínyfogsor) segíti a táplálkozásukat, a felső ajkon kettő, az alsón három. Más különös ismertetőjegyük is van, csak hátulsó lábaikat köti össze úszóhártya, elülső lábujjaik szabadok. Erre a fajra egy bizonyos „unkareflex” produkálása is jellemző. Ha már nem tud gyorsan elmenekülni, bár nem holtnak tetteti magát, de a sajátos pózba dermed. Jellegzetes tartást vesz fel: fejét és végtagjait felfeszíti, így homorítva vörös, pettyes hasát mutatja az ellenségnek, megmerevedik és enyhén mérgező bőrváladékot bocsát ki magából. Veszély érzékelésekor segítségére van még a rejtőzködésben szürkésfekete háta, amely könnyen beleolvad környezetébe.

A vizek elszennyezése sajnos az unkapopuláció csökkenéséhez vezetett, ezért védett fajnak számít. Természeti értéke: tízezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
830 Hits
0 hozzászólás

Néhány tény, amit az ecetről tudni érdemes

Története egyidős magával az emberi civilizációval: akik készítettek sört vagy bort, elkerülhetetlenül találkoztak az ecettel, hiszen amikor az alkoholos italok hosszabb ideig érintkeznek a levegővel „megecetesednek”. Az egyiptomiak – a perzsákhoz, babilónokhoz hasonlóan – már ismerték és használták pl. élelmiszerek tartósítására. Szomjoltó hatását is megtapasztalták: vízbe keverték, úgy itták régi idők földművesei, katonái, utazói. Tették ezt azért is, hogy javítsanak a higiéniai körülményeken: az ecettől ihatóvá vált a víz, ugyanis elpusztította belőle a baktériumokat.

Az ókori görögök mézzel dúsított ecetes vizet ittak, lényegében a limonádé ősét, amelyet különleges edényekben, amfórákban tároltak. Hippokratész ókori görög orvos felfedezte gyógyító hatását is, sebgyógyításra, légzőszervi panaszok enyhítésére, sőt lepra ellen alkalmazta. A római katonák is használták sebeik, sérüléseik fertőtlenítésére. A víz és ecet elegye emésztést elősegítő hatását szintén ismerték a rómaiak: kenyérdarabkákat mártogattak ecetes vízbe főétkezések előtt, és különféle mártásokat készítettek vele.

Hazánkban a honfoglalás idejéről vannak adatok arról, miként használtak őseink a borecetet ételkészítésnél és tartósításra. Elődeink az ecetet szirupok, emulziók, kenőcsök, szájvizek, oldatok, testápolók, szemcseppek és szappanok készítésénél szintén alkalmazták, illetve még öblítésre, masszírozásra, szájöblögetésre, lábáztatásra, mosására, inhalálásra, borogatásra is. Fejfájás, rosszullét esetén ecetet szagoltattak a beteggel.

Az „ipari” ecetgyártásról már a 14. század végéről vannak adatok – először Franciaország területéről. Sok más mellett rózsaszirommal, málnával, borssal ízesítették, több mint 150 féle illatosított ecetet készítettek. Nagy-Britanniában még ecet-adó is létezett, ez is jelzi, hogy nagy tételben készítettek ecetet, mert igény volt rá. Ipari mértékben nálunk a 19. században jelent meg. Napjainkban az ecetet ún. gyors vagy fermentációs eljárás szerint, mezőgazdasági eredetű finomszeszből állítják elő. Az ecetet a háztartásban főként vízkőoldáshoz, hígított változatát főzéshez, az élelmiszeriparban savanyúság szabályozására használják (ezt E260-ként jelölik a termékeken).

A zöld flakonon túl - ecetfajták

A borecetet főként a mediterrán térségben használják, készítéséhez pedig asztali minőségű, tiszta, legalább egyszer fejtett, alacsony cukor- és alkoholtartalmú rosé-, fehér- vagy vörösbor szükséges.

Ennek a továbbfejlesztett változata a balzsamecet. Tudták, hogy sötét színű mellett fehér változata is létezik? A balzsamecet eredetvédett, és csupán az itáliai Modena környékén készíthetik. A tradíció szerint legalább tizenkét éven keresztül érlelik különleges, e célra gyártott fahordókban. Ahogy érik, úgy lágyul az íze, sűrűsödik, zamatosabb lesz, s sötétedik, míg majdnem feketévé válik. Maga a szőlőalapanyag is csak Modena környéki fajtákból kerülhet ki. A gondos előállítás következménye a borsos ár: egy deciliter, igazoltan eredeti balzsamecetért kb. tízezer forintot is elkérnek.

A gyümölcsborecetet leggyakrabban almából és almaborból vagy barackból készítik. A minőségi gyümölcsborecet illatán egyértelműen érződik, hogy mi a fő összetevője, tehát, hogy milyen gyümölcsből állították elő.

A rizsecet itthon kevéssé ismert, pedig a világ egyik legősibb ecetfajtája. Nem meglepő módon az ázsiai konyha használja a leggyakrabban. Biológiai úton állítják elő fermentált rizsből vagy rizsborból. Alacsonyabb ecetsavtartalma miatt lágyabb íze van, amelyet egyszerre jellemeznek édesnek és sósnak. A rizsecetről azt tartják, hogy csökkenti a koleszterinszintet, valamint hatásos a rákos tumorok elleni küzdelemben.

Kalandozzunk kicsit az Ibériai-félszigeten, a sherryecet hazájában! Andalúzában, Jerez de la Frontera vidékén szintén biológiailag, első osztályú, hosszú éveken át érlelt brandyből és Jerez környéki borból készítik a különleges, borostyán színű ecetet. Három fajtája is ismert: a hat hónapig érlelt Vinegra de Jerez, a kétéves Vinegra de Jerez Reserva és a tíz évig hordókban álló Vinegra de Jerez Gran Reserva.

Az ecet a természetes környezetért

A végére hagytam azt, ami miatt a bejegyzésbe belekezdtem, hiszen egy zöld blognak a környezetvédelmi szempont a legfontosabb. Ha vegyszermentesen szeretnénk takarítani, ráadásul kedvező áron beszerezhető tisztítószert keresünk, az ecet kihagyhatatlan. Általános tisztításhoz, ablakpucoláshoz, háztartási gépek takarításához, fertőtlenítéshez igen hatékony szer. De van további kreatív felhasználási lehetősége, íme, néhány hasznos praktika:

        Vágott virágok felfrissítéséhez érdemes két evőkanál ecet és egy evőkanál cukor keverékét beleönteni a vázába, ez növeli a növények tartósságát.

    Vegyszermentes mosogatószert is készíthetünk belőle, ha egy háztartási szappant lereszelünk, egy bögrényi vízben megfőzzük, majd hozzávegyítünk 2 evőkanál ecetet és 510 csepp teafaolajat!

       Gyümölcs- és zöldségtisztításra is ajánlott az ecetes víz – két deci vízhez két evőkanál ecet a jó arány, és hatékonyabban eltávolíthatók a baktériumok, növényvédő szerek róluk. Persze aztán csapvízzel le kell öblíteni a szóban forgó finomságokat.

       Vágódeszka tisztításához szintén az ecet jelenthet hatékony megoldást: hígítatlanul öntsünk rá némi folyadékot, majd öblítsük le tiszta vízzel a felületet!

       Darázs- vagy szúnyogcsípés esetén néhány csepp ecet az érintett területen naponta 2-3 alkalommal csodákra képes.

       Az ecetes borogatást jól ismerjük és alkalmazzuk duzzanatokra, de a leégésre is tökéletes: hűsíti a bőrt és felgyorsítja a gyógyulási folyamatot.

Zárásként egy kirándulásötletet. Ha Tokaj környékén járnak, érdemes megnézni az ország első ecetmúzeumát. Az Acetánia Ecetmúzeum 2015-ben nyílt meg Bodrogkeresztúron, és látványos módon mutatja be az ecetfajták történetét, előállítási módjukat.

Tovább a teljes bejegyzéshez
455 Hits
0 hozzászólás

Számtalan problémára kínál megoldást a gyújtoványfű

Nem túlzok, valóban sokrétűen felhasználható és értékes gyógynövény a közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris). Nem is nagyon kell keresni, vagy messzire menni érte, mert ez az évelő növény a kontinens nagy részén fellelhető, főként szántóföldek mentén vagy erdei tisztásokon, esetleg patakparton. Sűrű fürtben álló, élénksárga virágai a gyertya lángjára emlékeztetnek, innen kaphatta nevét: mintha lángra lobbantaná a nyári rétet. Számos más népi megnevezése is elterjedt. Mivel a tátikához hasonló a virágzata, vadtátikának, tatincsnak is hívják, valamint a lenlevelű fű, a serpentyűfű, a békalen, sőt a pintyő is ezt az évelő növényt jelöli.

Húsz centinél magasabb egy méternél kisebb. Egyenesen felálló szára a tőnél elágazik, levelei lándzsa alakúak, tömötten állnak, színük szürkészöld. Öt csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, a kétajkú párta halványsárga, a „torka” pedig narancssárga. Rovar- és önmegporzású. Toktermése tojásdad alakú, magvai összenyomottak, széles hártyás-szárnyas szegélyűek, sötétbarnák vagy feketék, közepük kipúposodó, ráncos. Ha ennek alapján nem ismernék föl, semmi gond, a fotó alapján megállapítható, hogy szinte mindenki találkozott már vele.

Már a középkorban elismert gyógynövényként tartották számon, sőt a rontás ellenszereként is ismerték a gyújtoványfüvet. Ha valakin rossz átok vagy varázslat ült (ilyennek tartották egykoron az impotenciát vagy a derékfájást) és megfürdött egy kád gyújtoványfüves vízben, megszabadulhatott a rontástól. Így a jelen korból visszagondolva, a meleg vizes áztatás legalább a derékfájást enyhíthette. Azért a szegény „áldozatnak” a biztonság kedvéért tartania kellett a fürdés után is a zsebében a növényből a további rontás elkerülése érdekében.

Nos, a hiedelmeken túl a gyújtoványfű valóban segít. Nem is gondolnánk, hányféle területen lehet alkalmazni ma is például virágos hajtását. Külsőleg kenőcsként bőrbetegségek (pl. bőrirritáció, szőrtüsző-gyulladás) tüneti kezelésére használják. Pépes borogatásként fekélyes sebekre, pikkelysömörre jótékony. Kötőhártya-gyulladásra, szemárpa gyógyítására, egyéb fertőzéses szemgyulladásra kiváló a főzete lemosóként vagy borogatásként. Ismert lázcsillapító hatása is. Az aranyér enyhítésére szintén ajánlott, ilyenkor ülőfürdőt szükséges készíteni a gyújtoványfű virágából.

Teaforrázatként az emésztőrendszer tisztítására javallott. Csodaszer székrekedés ellen, epe- és májbántalmakkor. Gyomorégés, savtúltengés esetén is gondolhatunk rá megoldásként. Segítség lehet prosztata-megnagyobbodás, hólyaghurut, vizelettartási problémák enyhítésére. Fokozottan figyelni kell azonban a mértékre kúraszerű alkalmazásakor. Mivel has- és vizelethajtó hatása miatt kiszáradást okozhat, fontos orvossal, gyógyszerésszel konzultálni hosszabb távú fogyasztása esetén.

Érdemes június-júliusban egy-egy kirándulás alkalmával keresgélni és gyűjtögetni ebből az ezerarcú gyógynövényből (aki szeretné, tehet a zsebébe is egy-két sziromnyit játékos babonából). Van ennél kényelmesebb és gyorsabb megoldás is, ugyanis gyógyászati szaküzletekben, bioboltokban is beszerezhető szárított, szálastea-változata.

Tovább a teljes bejegyzéshez
598 Hits
0 hozzászólás

Téli, színpompás vendégünk: a süvöltő

A jellegzetes hangú, pintyfélékhez tartozó madárnak beszélő név jutott. Éneke szomorkásnak hat és messzire szól: „phjü-phjü”, vagy hi-üp kiáltása egyesek szerint lágy füttyentésre, elnyújtott fuvolahangra emlékeztet, mások szerint inkább a talicska csikorgására hasonlít. Sokan innen, és nem is díszes tollazatáról ismerik fel először. Pedig igencsak feltűnő, főleg a hím egyed: kékes fényű, fekete farktollai, kékes, hamuszürke háta, fehér farcsíkja és hasi oldala mellett begyszíne a legékesebb, amely az eperszíntől a cinóberpiros árnyalatokig pompázik. Fekete csőrét, barna szemét fekete sapka keretezi. A tojó visszafogottabb árnyalatú, tollazata vöröses hamuszürke az élénk vörös helyett. Szép piros színének köszönheti másik, ma a szaknyelvben már nem annyira használt nevét, a pirókot, ami a piros, pirít, pirongat szócsalád tövéből keletkezett kicsinyítő képzővel.

Karácsonykor különösen népszerű, főként az angolszász területeken, kedves gömbölyded, piros begyes alakjával ugyanis szívesen illusztrálják a karácsonyi üdvözlőket.

Európa és Ázsia fenyőerdeiben fészkel, télen pedig ártereken, városi parkokban, sőt temetőkben fedezhető fel. Hozzánk október vége felé, novemberben érkezik meg és késő márciusig marad. Vendége lehet a madáretetőknek is. Növényi táplálékot fogyaszt, így gyommagvak, rügyek, különféle bogyók szerepelnek étlapján. Személyes kedvence a kőrisfa és a juharfa termése, ilyen lelőhelyeken is gyakran találkozhatunk vele.

Költési időszaka április és augusztus között tart, évente kétszer halványkék, vörös foltos tojásokból kelnek ki az utódok. Az apróságokat mindkét szülő táplálja, ők a különféle növényi élelem mellett rovarokat, pókokat is lakmároznak. Hazánkban költő párok főként az Alpokalja és az Északi-középhegység területén láthatók. A süvöltőt itthon védett madárként tartjuk nyilván, értéke 25 000,- forint.

A csodás, impozáns külseje miatt korábban kalitkamadárként is tartották, mint többi pinty rokonát. A viktoriánus korban, Angliában különösen népszerű volt a fogságban nevelésük. Könnyű volt befogni a példányokat, mert igen barátságos, társaságkedvelő madár, ráadásul hangját könnyű utánozni, így egyszerű közel csalogatni. E tulajdonsága, becsaphatósága miatt egyes területeken a népi neve gimpli, a német Gimpel, tökfilkó, balek jelentésű szóból.

A süvöltő vonzerejét szépségén túl az adta, hogy megvan a tehetsége a hangutánzáshoz. Néhány rövidebb dallam vagy kisebb nóta elfütyülésére könnyen betanítható. Kutatások szerint erre főként a hímekben van ügyesség, s akkor a legsikeresebb, ha már fióka koruktól megkezdik a trenírozásukat. Ehhez a 19. században egy, a fuvolához hasonlító kis hangszert is létrehoztak, de az is elég volt, ha „oktatójuk” naponta tíz-tizenötször ugyanúgy elfütyülte a visszahallani kívánt dallamot.

Amondó vagyok, akármilyen kedvesen is hangozhat egy ember alkotta dallam a süvöltő előadásában, mégis szívesebben leszek figyelmes egy csendes, téli vagy kora tavaszi sétán melankolikus, finom „phjü-phjü” énekére.

Tovább a teljes bejegyzéshez
376 Hits
0 hozzászólás

Nehéz téma, de beszélni kell róla - Időskori demencia

A múlt évet a klubban nehéz témával zártuk, az időskori demenciáról tartott előadást dr. Sátori Mária neourológus. Sok idős ember életét megkeseríti, olykor pokollá teszi a szellemi hanyatlás. Többen már az időskor kezdete előtt, „előre” szoronganak, nehogy elérje őket ez a csapás. A szüleit, nagyszüleit szerető fiatalabb korosztálynak gyakran a tehetetlenség fojtó érzését jelenti. Segíteni akkor tudunk, ha tisztában vagyunk az alapvető tényekkel.

A korai felismerés fontos

Kíváncsiak voltunk, nem is kevesen, hogyan látja a kérdést a szakember, létezik-e bármilyen lehetőség, hogy a demencia kialakulását megelőzzük, segít-e az egészséges életmód, és ha már megtörtént a baj, van-e rá orvosság? Mit tehet a hozzátartozó, hogyan lehet felismerni a kezdődő demencia tüneteit?

A demencia igen sokféle lehet, de mindenképpen valamilyen memóriazavart jelent, ami persze különböző módokon jelentkezhet, akár a tájékozódás zavarában, például a beteg nem tudja megkülönböztetni a pénzeket, nem tudja a bankkártyákat kezelni, és általában véve problémássá válik a napi megszokott életvitel.

A tudomány fejlődésével az utóbbi években már megkérdőjelezik, hogy az olyan mértékű feledékenység, ami még nem zavarja a szokásos életvitelt, az öregedés „normális” részjelensége lenne, ugyanis az enyhe szellemi hanyatlás 10-20%-a néhány éven belül Alzheimer-kórba megy át. Foglalkozni kell tehát vele, mert itt is igaz, mint sok más betegség esetében, hogy a korai felismerés jobb gyógyulási eséllyel, lassabban romló folyamattal kecsegtet.

Ne menjünk el a tünetek mellett, sem akkor, ha önmagunkról van szó, sem akkor, ha egy rokonunkról. Ha a feledékenység egyértelművé és gyakorivá válik, vagy látványos viselkedésváltozást érzékelünk, például az addig szívesen beszélgető rokonunk magába zárkózik, vagy éppen szokatlan érzelemkitöréseket tapasztalunk nála, érdemes orvoshoz menni, hogy kiderüljön, mi áll a változások hátterében. Ha nem depresszió, vagy olyan belgyógyászati betegség az ok, ami okozhat hasonló tüneteket, mint a demencia, a betegnél gondolni kell kezdődő Alzheimer-kórra, és legalább félévente ellenőrzendő, nem következik-e be állapotromlás.

Az orvosi szakma megkülönböztet elsődleges demenciát, ilyen az, ami az idegrendszer károsodása következtében lép fel, például az Alzheimer-kór, és van a másodlagos, amelyik egy másik betegség következményeként lép föl, például a sclerosis multiplex miatt korábban állhat be az elbutulás, mint, ami az életkorból következhetne, és ilyen a Parkinson-kóros emberek 30%-ánál fellépő demencia is.

Az összes demencia 20-30%-ában érrendszeri eredetű a baj, például a tartós, nem kezelt, vagy nem jól beállított magas vérnyomás, vagy az agyi érkatasztrófa, a stroke. Az elsődleges demenciák 50-60%-a Alzheimer-kór. Nagyon gyakoriak a kevert típusok, és kicsit ijesztő volt hallani, hogy biztos diagnózis sokszor csak halál után, neuropathológiai vizsgálattal állapítható meg.

Pontosan mi az Alzheimer-kór?

A pontosan szót e betegség esetében nem nagyon lehet alkalmazni, hiszen kiváltó oka ismeretlen, jelenleg leginkább autoimmun eredetűnek tartják, de nincs biztos vélemény, hogy mi okozza.

A diagnózis sem mindig egyszerű. Az Alzheimer-kór kicsit emlékeztet a cukorbetegségre: már régen benne vagyunk, amikor orvosilag nyilvánvalóvá válik, és egyben tudatosul a betegség. Ez is egy nagyon lassan alakul ki, a fokozódó feledékenység egyre romló folyamata akár 5-15 évig is tarthat, mire egyértelművé válik az Alzheimer-kór. Idős korban, 84 év felett, már a lakosság 54%-a érintett. Ma Magyarországon körülbelül kétszázezer ember szenved ebben a betegségben. Az előrejelzések szerint világszerte rohamosan nő az Alzheimer-kórban szenvedők száma, egyes becslések szerint a számuk 20 évente megduplázódik.

A tünetek, és ami odavezet

Ami elősegíti a kialakulást az több tényező összjátéka. Állhat a háttérben ismételt fejtrauma, kiváltó ok lehet az agyérbetegségek valamelyike, a tartósan magas, nem kezelt koleszterinszint, és, bármilyen meglepő, a fájdalomcsillapítók, a nem szteroid gyulladásgátlók tartós szedése.

Kezdetben gyakran „normális” öregkori feledékenység látszatát kelti az Alzheimer. Elsősorban az epizodikus memória károsodik, azaz neveket nem tud felidézni, egyszerű napi eseményekre nem emlékszik, nem tud időpontokat megjegyezni, ugyanakkor a régmúlt eseményeire tökéletesen emlékszik a beteg, vagy a feledékenység miatt újra- és újra visszakérdez ugyanarra a dologra.

Később tér- és időbeli tájékozódási zavar alakul ki, ez nagyon jellemző az Alzheimer-kórra. A beteg ember összekeveri a napszakokat, a napokat, hónapokat, az évszakokat. Egy új környezetben, egy pillanat alatt eltévednek. Például nyaraláskor, ha a beteg a lakóhelyétől akár csak az utca túloldalára átmegy, hogy valamit vegyen, sokszor már nem tudja, hova kellene hazamennie.

Könnyen elvész a rutin tudásanyag, a háziasszony elfelejti a mindennap használt receptjeit, a beteg elfelejti a naponta bejárt utat, nem tud parkolni, képtelenné válik az autóvezetésre, nem tudja például, hova kell a slusszkulcsot bedugni. Beszéd közben elfelejti a beszéd fonalát, nem talál egyszerű szavakat, inkább körbeírja azokat, szókincse beszűkül, nem tudja megnevezni a környezetében lévő ismert tárgyakat. Nem ismer fel egyszerű összefüggéseket, például, hogy mi a közös a karfiolban és a répában. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy mindkettő zöldség, lehet, az Alzheimer-kóros ember válasza sok esetben az, hogy nincs is bennük semmi közös, mert az egyik fehér, a másik piros.

Emellett az általános udvariassági szokások, például, hogy az ismerősnek köszönünk, sokáig megmaradnak, de inkább csak mechanikusan. Az Alzheimeres beteg nem tud tervezni, döntéseket hozni, aztán számolási és olvasási zavar lép fel, később nem ismeri fel az arcokat, gyakran közeli hozzátartozóit sem.

Gyakorivá válnak a viselkedési, hangulati zavarok, sokszor minden ok nélkül elsírják vagy elnevetik magukat. Vagy éppen dühroham tör a betegekre kezelhetetlenül, megmagyarázhatatlanul. Megtörténhet, hogy üldöztetéses, meglopatásos téveszmék lépnek fel, kóros féltékenységi gondolatok jelentkeznek náluk.

Az egyes demencia-típusok között vannak a szakember számára jól megkülönböztethető, könnyen felismerhető különbségek, a kezelésmódjuk, a gyógykezelés mindegyik esetében más és más.

Tehetünk-e ellene bármit?

Aki képzi magát, foglalkoztatja az agysejtjeit, annál később indul el a leépülés folyamata, és magasabb szintről kezdődik az „elbutulás”.

Manapság sokat hallani, hogy egyáltalán nem segít, ha idős korban, vagy akár kezdődő demencia esetén az érintettek például rejtvényt fejtenek. Ezt előadónk egyértelműen cáfolta. Hasznos a rejtvényfejtés, hasznos, ha valamit elkezdünk tanulni, vagy ha például egy-egy film- vagy könyvélményünket elmeséljük másoknak, ám a leghasznosabb védelem, ha van társaságunk. Sok ember magányossá válik idős korára. Meghal a férje-felesége, a családja elfoglalt, nem törődnek vele annyit, amennyire szüksége lenne, már nincs kivel megbeszélni a napi ügyeket. Mindannyian találkoztunk már olyan idős emberel, aki a háziorvossal próbál beszélgetni, vagy a közértben igyekszik legalább a pénztárossal kapcsolatot építeni. Nem ez a jó út! Vannak napközik időseknek – érdemes élni a lehetőséggel, vagy akár, amíg fizikailag még megy, egy civil szervezetben tevékenykedni. Bármi jó, csak olyan közösség legyen, akikkel beszélgetni lehet, akikkel van közös élmény. Lehet a társaság akár egy teke-, vagy táncklub.

A laikus számára tehát a legfőbb tanulság az, hogy bár a demencia, illetve különösen az Alzheimer-kór nem előzhető meg 100%-ban az életmóddal, de nagyon sokat tehetünk, hogy ez az állapot, minél később következzen be, vagy ha már benne vagyunk, a romlás üteme minél lassabb legyen. Foglalkoztassuk az agyunkat, ne hagyjuk, hogy erőt vegyen rajtunk a szellemi restség, mindig kezdjünk valami új dolog megtanulásába, és vegyük körül magunkat emberekkel, ápoljuk baráti és rokoni kapcsolatainkat!

Tovább a teljes bejegyzéshez
623 Hits
0 hozzászólás

Érzelmi intelligencia Kádár Annamária pszichológus, tréner volt az Almásfüzitői Egészségklub vendége 2. rész

A szülők rémálma: dackorszak

A dackorszak manapság egy éves kor körül kezdődik és többé-kevésbé 4 éves korig tart – folytatta előadását Kádár Annamária. Szülőknek és a környezetnek nem könnyű időszak, pedig az érzelmi fejlődésnek ez egy fontos időszaka. Ha a gyerek jól dacol, azaz, ha nem kell félnie, hogy az egyet nem értésével esetleg elveszíti szülei szeretetét, valamint a környezete jól kezeli mindezt, az hosszú távon meghozza a gyümölcsét, mert a felnőttkor magabiztossága, önállósága, az, hogy egy személyiség vállalja a saját véleményét, itt alapozódik meg. Nem jó, ha a gyerek túl jó, ha nem éli, nem élheti ki a dackorszakát.

Felnőttként pedig hogyan éljük túl a gyerek dacolását? Erre a legjobb módszer, ha bevetjük, esetleg kifejlesztjük a humorérzékünket, és persze sok türelem is kell.

Etelka én vagyok

Kádár Annamária elmesélte az egyik könyvében Etelka-módszerként leírt egyik lehetséges kezelési módot. Egy áruházban egy kislány rámutat az egyik babára, és kijelenti, hogy az neki márpedig kell. Édesanyja számos érvet felsorol, hogy miért nem vehetik meg, de a kislányra egyik sem hat, zokog, toporzékol. Az anyuka ekkor felhagy az érveléssel: „nyugodj meg, Etelka, mindjárt kint vagyunk az áruházból, nyugodj meg, Etelka, öt perc múlva már kint vagyunk a parkolóban” – mantrázza. A pénztárhoz vezető sorban mögöttük álló nő megszólal: „Mondja asszonyom, milyen nevelési elvek alapján próbálja így megnyugtatni a kislányát, Etelkát?” Az anyuka csodálkozva néz a nőre: „De hát Etelka én vagyok!”

Nem működik, hogy racionálisan magyarázzak meg valamit egy gyereknek, mert meg sem hallja, meg sem érti. Jobb tehát, ha magunkat bíztatjuk, hogy bírjuk ki, amíg a gyerek túllendül a hisztin.

Az indulat, a düh teljesen rendben van, szükséges, fontos, kikerülhetetlen érzelmek, de meg kell tanulnunk a kezelését. Dühös lehetek a főnökömre, még azt is gondolhatom, hogy legszívesebben pofon vágnám, de mégsem teszem meg.

Kádár Annamária megfogalmazása szerint arra is vigyáznunk kell, hogy ne nyomogassuk egymás piros pontjait, vagy ha az egyik fél megtette, tudja megállni a másik. Könnyű ugyanis egy csésze kiömlött teától egészen messzire eljutni, és már a másik családját emlegetjük, amire jön a viszontválasz, és sok olyasmi elhangzik, amit utána már nagyon nehéz kezelni.

Életmesénk érzelmi életünk biztos alapja

Az érzelmi intelligencia fejlesztésében fontos összetevő, hogy legyen mögöttünk családtörténet, tudjuk, hogy honnan jövünk és kik vagyunk, tehát lényeges, hogy mennyire van megírva egy gyerek életmeséje. Érzelmi magabiztosságunkat, ellenálló-képességünket erősíti, ha tudunk felmenőinkről. Két amerikai pszichológus egy érdekes kutatást végzett 2001-ben. Elmentek 50 kisgyerekes családhoz, és azt vizsgálták, hogy miről beszélgetnek egymással a szülők például reggelizés közben, ebédidőben, vacsoraidőben, majd a gyerekeknek feltettek 20 kérdést, olyanokat, hogy: tudod-e, hol ismerkedtek meg a szüleid, hova járt a nagyapád iskolába, milyen szempont szerint választották ki a keresztnevedet. Csupa olyan kérdést, amit csak akkor tudhat a gyerek, ha a szülők vagy a nagyszülők egyszer vagy többször elmesélték neki. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy annak a gyereknek sokkal jobb volt az önbecsülése, aki többet tudott a saját családja történetéről. Ez az önbecsülés nem más, mint az önmagamhoz fűződő érzelmi viszony, azaz mennyire szeretem, mennyire fogadom el magam a saját hiányosságaimmal együtt.

A kutatók szeptember 11 után, miután az ikertornyok ledőltek, visszamentek ezekhez a családokhoz, és megnézték, hogy a gyerekek nehéz érzelmi helyzetekben való rugalmas alkalmazkodó képessége, rezilienciája mutat-e összefüggést azzal, hogy melyikük mennyit tud a saját családja történetéről. Ismét azt találták, hogy annak a gyereknek, akinek több ismerete, tudása van a családjáról, magasabb a rezilienciája. A családtörténeteket ismerő gyerekek mögött van egy ún. „intergenerációs én”, van egy történet, ahova be tud kapcsolódni. A kutatók azt is megállapították azonban, hogy bár fontos a családtörténet, de az sem mindegy. hogy ezt a történetet hogyan meséljük el.

Átkeretezés

Lehet a narratíva emelkedő, amikor a történet a negatívból a pozitív felé halad, tehát a dolgok jól alakulnak. Azaz: szegények voltunk, mint a templom egere, de egyszer csak a nagyapád megnyerte az ötös lottót, és attól kezdve jól éltünk. Ennél azonban gyakoribbak az ereszkedő narratívák, amikor régen minden jó volt, de rosszul alakultak a dolgok. Jól éltünk, de nagyanyád elkártyázta a családi vagyont – ehhez a narratívához általában bűnbak-képzés társul, ami megmagyarázza a családi kudarcot. Egyik narratíva sem igazán jó a gyerekek érzelmi fejlődésének a szempontjából. Őket ugyanis leginkább a népmesei, oszcilláló narratíva támogatja: történnek rossz dolgok, de utána mindig jön valami jó is: valaki meghal, de más megszületett, volt sok bajunk, de megoldottuk a problémákat. Ezek a családi történetek a reális problémamegoldásokról szólnak, voltak nehézségeink, de elmeséljük, hogyan éltük túl – ez az átkeretezés művészete. Ez a pszichoterápiás technika lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk a perspektívát, ahogy a történetre tekintünk, miközben a tények ugyan azok.

Kádár Annamária erre is hozott egy történetet a személyes múltjából. Elmesélte, hogy ismert Marosvásárhelyen egy jó kedélyű, életvidám figurát, Jockát, aki virágárulásból és „szimpátianyerésből” tartotta fenn magát évekig, miközben rendszeresen kisebb balhékba keveredett. Így történt egyszer, hogy amikor két rendőr kísérte éppen, az egyik ismerőse az utca túloldaláról átkiáltott neki: hova mégy, Jocka. „Viszem ezt a két csávót a rendőrségre.” – hangzott a válasz. Az átkeretezés az, hogy a nevetve tudok beszélni például a saját ballépéseimről.

A negatív történeteket is el kell mesélni, részben azért, mert ezzel a feldolgozásukat segítjük. Az is lényeges, hogy a családtörténtetekből ne hagyjuk ki a „fekete bárányokat” se, a fotókról ne radírozzuk ki a kevésbé pozitív szereplőket, egyáltalán ne cenzúrázzuk a családtörténeteket mesélés közben, intette közönségét Kádár Annamária. Minden nehézséget el kell mesélni a gyereknek. Ne legyen tabu a családban, ne legyen űr a történetekben, mert ezt a hiányt a gyerek a saját szorongásaival fogja kitölteni.

Ne legyen otthon semmi tabu!

Volt egy esetem –folytatta az előadó –, eljött hozzám egy anyuka, hogy nem érti, mi van a gyerekével. Jól beilleszkedő óvodás volt, de az iskolában csak úgy hajlandó ott maradni, hogy ő, az anyuka egész tanítás alatt az osztály előtt, kint a folyosón ül, és a kislány egy-egy óráról kétszer-háromszor is kimegy megnézni, hogy az anyja ott ül-e még. A beszélgetés során kiderült, hogy azon a nyáron meghalt a kislány nagymamája, aki addig napi szinten része volt az életének. Kíméletből nem akarták elmondani a gyereknek, mi történt, így azt a sztorit találták ki, hogy a nagymama elhajózott Amerikába a barátnőjéhez, de nagyon gyorsan kellett indulnia, ezért el sem búcsúzott, és ha jól érzi magát ott, akkor nagyon valószínű, hogy sose fog visszajönni. A kislány persze ettől kezdve szorongott, hogy nem támad-e hasonló vágya az anyukának, és esetleg ő is elutazik valahova.

Vezessünk naplót!

A gyerekszáj-történetek közül csak az marad meg, amelyet többször elmesélünk, vagy leírunk. Senki nem fog tisztán emlékezni a régi történetekre, a részletek mindenképpen feledésbe merülnek. Igen értékes kincset ad a gyerekének az, aki a gyerek élettörténetét valamilyen formában rögzíti, átadhatóvá teszi. Nagyon erős kapaszkodót jelent, hogy egyszer valaki leírta az ő meséjét. Ez még akkor is nagyon jó, ha akár utólag készül, és csak egy-egy időszak összefoglalása. A fotóalbumok is segítenek, vagy írhatunk összefoglalókat minden évről, akár hónapról, egészen a gyerek felnőtté válásáig. – javasolta Kádár Annamária.

A négy személyiségtípus

Az előadás David W. Merrill és Roger H. Reid pszichológusok által leírt négy típus bemutatásával zárult. Ez a tipológia elsősorban a külső megfigyelő által látható jegyeket foglalja össze. Könnyű megállapítani, hogy ki melyik típusba tartozik.

Promoter típus

A promoter minden lében kanál, a társaság középpontja, gesztikulál, mindenről eszébe jut valami. Probléma nélkül elbeszélget egy akár buszmegállóban, öt perc alatt már tudja, hogy a mellette álló néni nyugdíja mennyi. A promoternek három nagy problémája van: nem tud rendet tartani, sosem tudja, hogy mit hova tett, a táskájában káosz van, találni benne megszáradt kiflivéget, régi számlákat… Gondja van az időkezeléssel is, fél órával később vagy korábban érkezik. Nem tudja az érzéseit szabályozni, nagyon örül és nagyon dühös. Minden pénzt azonnal elkölt. Ő az örök gyerek. A promoter még nyugdíjas korában sem nyugszik meg, imádják az unokák, mert ő bármikor kapható arra, hogy a hátán lovagoljanak. Nyughatatlan, ám hamar megunja a dolgokat.

Analyser típus

Az elemző minden, ami a promoter nem. Nála a szőnyegrojtok mindig katonásan állnak. A ruhák élére állítva vannak a gardróbban szín szerint osztályozva, van olyan, aki a lakása összes tárgyát egy excel táblában vezeti. Mindenhova fél órával korábban elindul, mint kellene, hiszen bármi közbejöhet, „túlélőcsomaggal” utazik, hogy fel legyen készülve minden eshetőségre. Spórol, mert nem nyugodt, ha nincs tartaléka, még a temetésre is félretesz. Nem tudja kifejezni sem az örömet, sem a dühöt. Ki kell találni, hogy mit gondol. Nem szereti a túl nagy felfordulást, zajt, nagyon sok idő kell, amíg komfortosan érzi magát egy szituációban.

Controller, vezető típus

Már gyerekkéni is látni, hogy az. Kicsiként is vezényel, kiosztja a szerepeket a játékban. Utálja az ölelést, letörli a puszikat. A kontrolláló típus általában azzal válik népszerűtlenné egy társaságban, hogy nagyon nyersen megmond dolgokat, és ez már gyerekkorában is így van. Az új óvónőnek, aki nem tetszik neki, megmondja, hogy „ha én lennék az óvodavezető, te holnaptól nem dolgoznál itt.” Beszólogat akár egy családi vacsorán is, összeugrasztja a családot. Semmit nem fél megmondani. Ám ha elköteleződik valami iránt, olyan, mint egy védőügyvéd, megmondja, kimondja, elintézi, nincsenek akadályok – ám ennek gyakran a kapcsolatai látják kárát, mindenkit elmar maga mellől.

Supporter típus

Az „igazi Teréz anya”, aki mindent és mindenkit meg akar menteni, folyamatosan odafigyel másokra. Főz és pakol, mindig összegyűjti a családot, nem mehetünk el tőle anélkül, hogy ne csomagolna valamit. Nehezen mond nemet, ezért könnyű kihasználni. A folyamatos segítés már gyerekként is központi motívuma.

Természetesen senki nem tiszta típus, mindegyik keveredhet a másikkal. Szülőként érdemes eltűnődünk, hová tartozik a gyerek, és kire üthetett, de tudnunk kell azt is, hogy nem lehet őket másnak átnevelni. Le kell mondanunk arról, hogy a másikat megváltoztassuk, inkább fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Természetesen nem lehet kifogásként felhozni, hogy kérem nincs mit tenni, én milyen vagyok. Az érzelmi intelligencia fejlesztése szempontjából ez a legnagyobb feladat: annak ellenére, hogy melyik típusba tartozom, szembenézek a saját fejlődési feladataimmal. Igen fontos, hogy bár vannak megoldhatatlan problémák, de nevetni mindig lehet rajtuk. – zárta a klubestet Kádár Annamária.

Tovább a teljes bejegyzéshez
648 Hits
0 hozzászólás

Érzelmi intelligencia Kádár Annamária pszichológus, tréner volt az Almásfüzitői Egészségklub vendége 1. rész

Fejben dől el!

Aki jelen volt november utolsó délutánján az életmód klub rendezvényén, igen sokat tanulhatott gyereknevelésről, önmagáról, és mindezt igen szórakoztató módon. A hosszú előadás egy percig sem volt unalmas, és olyan sok érdekes, fontos részletre kitért, amiről blogomban is szívesen beszámolok. Hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú, inkább több részletben teszem.

Kádár Annamáriának szinte minden elméleti tételhez volt egy könnyen befogadható példatörténete. Rögtön egy ilyennel indított.

Trénerként középvezetőknek csapatépítőt vezetett egy barlangban, ahol a segítő barlangász egy ponton kijelentette: ahhoz hogy tovább haladjanak, egy egészen szűk nyíláson át kell préselniük magukat, lényegében centiről centire, nagyjából úgy, hogy magzati pózt kell közben felvenni. Az egyik fiatalember azonnal rávágta, hogy ő egészen biztosan nem fog átférni. 190 centi magas, így a lábszára túl hosszú, tehát ahol a nyílásban fordulni kellene, ott az ő lába nem fogja „bevenni a kanyart”. Ez igazi önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Fél órán keresztül a csapat bízott abban, hogy együtt megoldják a problémát, „Micimackójukat” át fogják húzni-vonni a lyukon, ahova látványosan beragadt. Nem jutottak eredményre. A barlangász ekkor elővett egy kalapácsot, és elkezdte - a csapattól távolabb - kocogtatni a falat, majd kis idő elteltével kijelentette, semmi gond nincs, mert kitágította a nyílást. A fiatalember szinte azonnal átjutott a megfelelő oldalra. Persze, a nyílás egy centit sem tágult!

A fiatalembernek ez az élmény túlzás nélkül megváltoztatta az életét, más lett az érzelmi hozzáállása a világhoz, átértékelt magában sok mindent. A történet az ottlét élménye nélkül is tanulságos.

Az érzelmi intelligenciával régebb óta foglalkozik a tudomány, az igazi áttörést a TIME magazin címlapos cikke jelentette 1995-ben. A cikk szinte lavinaként indította el a média érdeklődését az érzelmi intelligenciával kapcsolatban, és hozzájárult ahhoz, hogy életre kelt néhány tévhit is vele kapcsolatban.

Mint megtudtuk, ilyen például az, hogy az EI gyorsan és szinte korlátlanul fejleszthető. Pedig az érzelmi változások egyáltalán nem feltétlenül gyorsak, és van, ami egy embernél egy egész élet során nem változik. Vagy az, hogy az EI a szeretet művészete. Ezt még ma is sokan gondolják, miközben az érzelmeknek éppúgy része például a csalódás, a szomorúság, vagy a gyász, mint az öröm. A teljes érzelmi skálán helye van a pozitívnak és negatívnak is, mindennek meg van a maga jelentősége.

Mi is az az érzelmi intelligencia?

Egyszerűen fogalmazva saját érzéseink felismerése, egyben az a képesség, hogy ezeket megnevezzük, és ki is fejezzük. Az érzelmi intelligencia kutatásával foglalkozó két tudós, John D. Mayer és Peter Salovey szerint az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát határoz meg, az érzelmi intelligenciát az érzelmek megértésének képességével, és az érzelmekkel való érvelés képességével határozták meg.

Kádár Annamária végigvitte hallgatóságát azon a négy területen, amelyet a Mayer és Salovey az érzelmi intelligencia négy fő képesség-területeként határozott meg:

1.     Képesség az érzelmek pontos érzékelésére

2.     Képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában

3.     Képesség az érzelmek jelentésének megértésére

4.     Képesség az érzelmek kezelésére

Hitelesség és ambivalencia

Az előadó felhívta a hallgatóság figyelmét arra, mennyire fontos, hogy hitelesek legyenek az érzelmeink. Hogy amit megélek, és amit kifejezek, az összhangban legyen egymással. A gyerekeknek nincs ezzel gondjuk, amit éreznek, azt ki is mutatják.

A kérdés számukra az ambivalens érzések kezelése. Lehet-e ebben segíteni egy gyereknek, tette föl a kérdést Kádár Annamária. Hiszen ez a felnőttek számára sem könnyű. Sokszor felnőtt emberek is azt élik meg, hogy valami probléma van a párkapcsolatukkal, ha néha vitáznak, veszekszenek egymással. Pedig ezzel nincs semmi gond! Képesnek kell lennünk arra, hogy az érzelmeink ambivalenciáját elviseljük. A szeretet nem zárja ki, hogy néha dühösek legyünk arra, akit szeretünk!

A gyerek számára ez ismeretlen óvodás, kisiskolás korban, mert a gondolkodása – ahogy előadónk fogalmazott – olyan, mint a mesében. A dolgok tehát vagy fehérek, vagy feketék, az emberek jók vagy rosszak. Egy gyerek számára nem könnyű feldolgozni, annak az ambivalenciáját, hogy este, amikor ő még nem akar lefeküdni, de édesanyja erre „kényszeríti”, akkor ő dühös rá.

A mesék nagyon sokat segítenek abban, hogy ezeket a negatív érzelmeket a kicsik megtanulják, a helyükön kezelni. Az érzelmek felcímkézését is a családban tanulják meg. Óvodás korban még nem tud egy kicsi arról beszélni, hogy hogyan érzi magát.

Lassan felnövünk

Fontos mások érzelmeinek a felismerése és az ezzel kapcsolatos empátia.

Sokunk számára ismerős volt az előadó ezzel kapcsolatos példája: nem egyszer megtörténik, hogy szeretnénk, ha a kicsi a játékát megosztaná a másik gyerekkel, aki valamiért azt nagyon szeretné megkapni. Ilyenkor sokszor rászólunk gyermekünkre, add oda neki egy kicsit, hadd játsszon ő is, szegény hogy sír. És nem értjük, a kicsi miért nem érzi át a másik szomorúságát. Pedig nem rossz a gyerekünk, csak még nem tart ott a fejlődésben, hogy empátiát érezzen. Megtanulják később, különösen, ha jó példát látnak maguk körül, de ez is egy hosszú folyamat.

A zöld szemű „testvérszörny”

Ahol több gyerek van a családban, szinte mindenki találkozott a testvérféltékenységgel. Sokszor a szülők elbagatellizálják, pedig könnyű átérezni, milyen fájdalmas lehet letaszíttatni egy korábbi pozícióból.

A szülői alapállásunk általában: szeretned kell a testvéredet, ám ezzel terhet rakunk a nagyobbra, vagy éppen irracionális módon vigasztaljuk: örülj, milyen jókat fogtok majd együtt játszani! De hát arra leghamarabb 4 évvel később kerülhet sor, az pedig még egy felnőtt számára is szinte beláthatatlan időtáv. A helyzet Kádár Annamária szerint pont olyan, mintha a férj egy nap egy új nővel állítana haza, mondván: „drágám, hoztam egy új feleséget, nagyon jól meglesztek majd egymással, kávézgattok, beszélgettek…”

Néhány példa is elhangzott, amikor a nagyobb gyerekből egyszer csak kiszakad őszintén, hogyan is éli meg a korábbi családi egyensúlyi állapot hirtelen felbomlását.

Egy tapasztalt pszichológus anyuka úgy gondolta, semmi gond nem lesz hét és fél éves fiával, nem lesz féltékeny kishúgára. Részben, mert a hét évesnél nagyobb életkori különbség esetén általában már nem gyakori a testvérféltékenység, részben meg is tudták beszélni, és a fia látszólag nagyon örült a kislány érkezésének. Amikor már otthon voltak, volt pár apró jel, hogy mégsem stimmel minden, ám amikor egy este megkérte az anyuka a fiát, hogy tegye meg, menjen, nézze meg, hogy a húga elaludt-e, a srác felsóhajtott: „Remélem, megdöglött!”

Nem mindegy, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket! A legjobb, ha esélyt adunk a gyereknek, hogy megélhesse a szomorúságát és a dühét. Ne akarjuk elfojtani, és legfőképpen kezeljük a helyén, hiszen egy ilyen megfogalmazott vágy (kinek-kinek nyilván megvan a maga vonatkozó mondata: Nem lehetne visszavinni? Esetleg nem tudnád újra lenyelni?...) csak a jogos keserűség megfogalmazása: elvesztettem a jó pozíciómat a családban.

 

Az előadás folytatása jövő héten a dackorszakkal és az átkeretezéssel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
589 Hits
0 hozzászólás

Ne vásárolj semmit! – egynapos böjt a túlfogyasztással szemben

A megnövekedett kínálat, a folyamatos akciók, a kupondömping és a reklámok miatt sokan hajlamosak túlvásárolni magukat. Nem csak karácsony közeledtével, ám az ünnepi időszakban az is beleveti magát a boltok kínálatának böngészésbe, aki az év más időszakában visszafogottan költ. Mintha az ünnepekre másképp nem lehetne felkészülni, csak vásárlással! Ezt a tévhitet erősíti a november végi „fekete péntek” akció. A kifejezés még 1966-ban keletkezett az Egyesült Államokban. A hálaadást követő péntek elnevezése, amely egyenlővé vált a karácsonyi ajándékbeszerzés kezdetével. A név arra utal, amit mi is megtapasztalunk: a karácsony előtti közel egy hónapban elviselhetetlenebbek a közlekedési dugók, mint bármikor máskor az év során.

 

Idén 8 hónap alatt 12 hónapnyit „faltunk föl” a Földből!

Sajnos egyre kevésbé vagyunk figyelemmel arra, hogy a fogyasztói boldogságérzetet hosszú távon fenntarthatatlan mértékben veszi igénybe környezetünket: mindenki igyekszik autóval közlekedni, és csomagolunk, ha kell, ha nem. És akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg hulladékról, amely a gyártás, a forgalmazás és a használat révén keletkezik. A társadalom ökológiai lábnyomának növekedésével Földünk erőforrásai, nyersanyagai korlátozottabbá váltak, mint valaha. A Global Footprint Network (Nemzetközi Ökológiai Lábnyom Hálózat) számításai szerint idén már augusztus eleje óta tartalékainkat éljük fel.

Keresd máshol a boldogságot!

A túlköltekezés jelenségére már a ’90-es évek elején felfigyelt egy kanadai aktivista, Ted Dave és támogatóival tüntetést szervezett a túlzásba vitt vásárlások ellen. Céljuk az volt, hogy felhívják a társadalom figyelmét a túlfogyasztás problémájára, annak környezeti hatásaira. Ez a tiltakozás egy külön napot érdemelt ki magának: ez a Buy Nothing Day (Ne vásárolj semmit! nap) nevet kapta. Nem véletlenül, november utolsó péntekén rendezik meg, egy időben a „fekete péntekkel”, amely idén november 23-ra esett, bár egészen november 30-ig tart.

Tanulj inkább, vagy lazíts!

Hazánkban 2004 óta a Tudatos Vásárlók Egyesülete a Ne vásárolj semmit! nap programjainak kezdeményezője. Akcióikhoz azóta számos szervezet csatlakozott. Honlapjukon javasoltak száz másik tevékenységet ahelyett, hogy vásárolnánk (https://tudatosvasarlo.hu/cikk/100-tennivalo-ne-vasarolj-semmit-napra), érdemes ötletet meríteni a listából. Az én kedvenceim a Böngéssz a Wikipédiában! és a Tanulj meg egy verset!, mert mindkettő gazdagít minket. A Vidd vissza az üzletbe a múlt hétvégén vásárolt holmikat! – igazi fricska a vásárlásmániának, bár némi kockázatot jelent, mert az igazi megszállott, amint visszaadta a cuccot, újakat vásárol.

Vannak egyéb módon abszurd javaslatok, mint a Tanulj meg franciául!, amelyre sok-sok év is kevésnek bizonyulhat, vagy a következő: A rád jutó résznél lélegezz többet a levegőből! Szó mi szó, ezt nem is igazán értem. Nos, aki az ötleteket összeállította, bizonyára nem vásárolt közben! Javaslom tehát a lista bővítését: Állíts össze listákat!

Persze egy vásárlás nélküli nap nem kerül senkinek nagy erőfeszítésbe – ünnepek, ajándékok, akciók és kedvezmények ide vagy oda. Egy nap alatt természetesen nem oldódnak meg a fogyasztói társadalom problémái sem, akármilyen sokan is vesznek részt az antivásárlási akcióban. Üzenetet azonban hordozhat a gesztus, hogy elgondolkodjunk kicsit azon, szükségünk van-e még egy plüss rénszarvasra, vagy egy piros-zöld, norvégmintás karácsonyi pulóverre?

Ne vágj ki minden fát!

Tény, hogy itthon is bővül a társadalmilag érzékeny, környezettudatos vevők köre, mégis fontos rögzíteni: érdemes átgondoltabban vásárolni, szemléletmódot váltani. A felesleges dolgok meg nem vásárlásával azok gyártója kénytelen lesz visszafogni termelését, a le sem gyártott termékeket be sem kell csomagolni, így megmenekülhet néhány fa, mi pedig megtakarított pénzünket értelmesen is elkölthetjük, így a saját életünk is élhetőbb lesz.

Tegyünk tehát egy lépést „hátrafelé”: tartsunk minden hónapban vagy akár minden héten egy ilyen vásárlásmentes napot, és fordítsuk az időt más, sokkal hasznosabb és élvezetesebb tevékenységekre.

Tovább a teljes bejegyzéshez
707 Hits
0 hozzászólás

Vadlúd Sokadalom

Tatán és környékén, de ma már az ország madárkedvelőinek körében is, november utolsó szombatja a ludak jegyében telik. Nem, ez nem a Márton-nap utóélete, sőt! Ilyenkor Tatán a messzi földről ide vándorló vadludakat ünnepelik.

Különös hangulatot kölcsönöz a városnak ősszel ez az Európában egyedülálló jelenség. Tudták, hogy az Öreg-tó Európa egyetlen olyan városi tava, amelyet a vonuló madarak tízezrei látogatnak meg hosszabb-rövidebb időre? Felmerül persze a kérdés, hogy nem zavaró-e ez a folyamatos gágogás, lik-likezés és ang-angozás? Igen, igen! A lúdfélék nem csak gágognak, más nyelveket is beszélnek. A nyári lúd, mellesleg a legnagyobb termetű európai lúdfaj, gágog, de a vetési lúd hangja az ang-ang betűkombinációval írható le leginkább. A nagy lilik pedig még a nevét is a hangjáról kapta, ezek a madarak jól felismerhetőek hangos lik-likjükről.

Tata környékén már november elején 65 ezer vadludat számoltak össze idén a szakemberek. Vannak közöttük fokozottan védett, veszélyeztetett lúdfajok is mint a vörösnyakú lúd és a kis lilik.

Ez az év rekordgyanús a ludak száma alapján, ennek az oka valószínűleg a Kárpát-medencében tapasztalt aszály. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén nincs elegendő táplálék, így a madarak a dunántúli pihenőhelyeken gyülekeznek.

A ludak persze nincsenek egész nap a városban, hiszen az egyik legfontosabb mozgatóerő, ami a vonulásra készteti őket, az az élelem. Táplálékot leginkább a város környéki mezőkön találnak magunknak: magokat, fűféléket. Persze nem vetik meg a hínárféléket és a nádhajtásokat sem.

A nap leglátványosabb eseménye, amikor kora délután berajzanak a városba. A Vadlúd Sokadalom szervezői 18 évvel ezelőtt kigondolták, hogy ezt érdemes lenne azoknak is megmutatni, akik nem itt élek. Ma már ez a rendezvény jóval gazdagabb programot kínál, mint madármegfigyelést, ám továbbra is ez a legfőbb attrakciója. Ezt nem lehet megunni, évről-évre érdemes idelátogatni miatta. A madármegfigyelő versenyre évek óta az ország számos területéről neveznek érdeklődők.

A két napos rendezvény szombati napja igazi családi nap. Részben itt mindet meg lehet tudni a ludakról, akinek kedve és türelme van hozzá, alaposan meg is figyelheti őket, erre szolgálnak a kiváló távcsövek. Emellett vásározók portékáinak megtekintése és izgalmas gyerekprogram nyújt hosszabb időre elfoglaltságot. Aki ennél komolyabbra, szellemi táplálékra vágyik, az is jó helyen jár. Egész nap előadások követik egymást, nem csak ludas témában, hanem a természetvédelem széles körét érintve, más madárfajokról, vizes élőhelyekről, illetve lesz előadás egy Tatán sokakat foglalkoztató kérdésről, a tűzijátékról.

A városban ugyanis a szilveszteri tűzijáték – sőt játékok, hiszen manapság bárki vehet ilyenkor petárdát –, sajnos évről-évre elriasztotta az Öreg-tóról az áttelelő vadludakat. A madarak nem csak felrebbentek ilyenkor, hanem a puskaropogás-szerű hanghatás miatt sokszor akár 100 km-re is elmenekültek, és hosszú hetekre távol maradtak. Ezért döntött úgy nemrégiben a városvezetés, hogy a téli időszakban betiltja a tűzijátékot és petárdázást.

Még egy különlegessége van a rendezvénynek: fokozottan természetbarát, és ezt a gyerekprogramoknál épp úgy szem előtt tartják, mint azzal például, hogy mindenkinek javasolják: hozza magával a saját bögréjét!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
664 Hits
0 hozzászólás

Lehet-e még újat mondani erről a témáról? - Kiút az alkoholizmusból

Ősrégi kérdés: átok, vagy áldás az alkohol. A bölcsek már az időszámításunk előtti századokban is óva intettek a bor káros hatásaitól. Az Ószövetség a mértékletességet hirdette. Az ókori görögök sem tagadták a kockázatait, különösen károsnak tartották az alkoholos állapotban történő gyermeknemzést. Ugorjunk az időben egy nagyot! Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben 13 éven át, 1920 és 1933 között. Bevezetésének hátterében az állt, hogy a tapasztalatok szerint az alkoholfogyasztás nagyon visszavetette a munkaerő hatékonyságát. A tiltás, mint tudjuk, nem működött, inkább csak a maffia húzott hasznot belőle és talán a filmipar. Részleges tilalom ma is érvényben van többfelé a világon, például néhány városban (köztük Stockholmban és Debrecenben is), de ez általában az éjszakai órákra korlátozódik, és egy-egy környék nyugalmát hivatott szolgálni.

Akkor most igyunk, vagy ne igyunk?

Az Almásfüzitői Egészségklub november 7-ei rendezvényének előadója Boda Gabriella életvezetési tanácsadó, ha nem is szó szerint így, de feltette ezt a kérdést hallgatóságának. Jó vagy rossz az alkohol?

A válasz egyértelműen az volt, hogy is-is, attól függ. Az interneten sok cikk szól arról, hogy a vörösbor antioxidáns hatása révén egyenesen egészséges. Persze vannak olyan megrögzött antialkoholisták, akik úgy gondolják, hogy ez csak a boros lobbi jó pr-tevékenységének eredménye. Boda Gabriella is osztja azt a ma általános álláspontot, hogy vörösbort fogyasztani, ha az nem lépi át a napi 1-1,5 decit, nem káros. De ennél több jót nem mondhatunk.

Legális drog

Sok szülő fél attól, hogy a gyereke drogfogyasztó lesz, jegyezte meg az előadó, pedig az alkohol sokkal kockázatosabb, éppen a könnyű hozzáférhetősége és elfogadottsága miatt. A szülők közül van, aki könnyen túllép azon, hogy a gyereke becsípve ér haza egy buliból, talán még azt is gondolja, hogy jobb, mintha drogozott volna. Pedig ez tévedés, az alkohol is roncsolja a szervezetet, ennek részeként az idegrendszert, és függőséget okozhat.

Az alkohol nagy csapdája, hogy bár függőséget okozó szer, ám fogyasztása legális. Igen jelentős a társadalmi elfogadottsága, számtalan reklám azt üzeni, hogy az egészséges, vidám, magabiztos társasági élet az alkoholtól még izgalmasabb és nagyszerűbb lesz, hogy a barátságok egyik fontos értékmérője, összekapcsoló közös élménye az alkoholfogyasztás. Számos orvos, drogszakértő és mentálhigiénés szakember viszont azon az állásponton van, hogy az alkohol az egyik legkárosabb idegméreg, és keveset sem kellene belőle fogyasztani.

Az alkoholizmus betegség. Az előadó szerint akkor beszélhetünk alkoholizmusról, függőségről, ha a fogyasztás mértéke már az életünk minőségére és a kapcsolatainkra is hat.

Alkohol és statisztika

Ijesztő számokat is hallottunk Boda Gabriellától. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) adatai szerint évente átlagban 3,3 millió ember hal meg az alkoholizmussal kapcsolatba hozható okok miatt. Sajnos, az alkoholbetegek 80-90% nem kér segítséget, leginkább azért, mert képtelenek belátni, hogy baj van, nem ismerik el, hogy alkoholisták.

Ki miért iszik?

A jelenlévők csaknem minden okot fel tudtak sorolni előadói segítség nélkül. Iszunk a társaságért, mert a többiek is isznak, ám iszunk azért is, mert magányosak vagyunk. Iszunk, mert sok bennünk a feszültség, amit másképpen azt hisszük, nem tudnánk feloldani, és iszunk jókedvünkben. Iszunk, hogy ne kelljen szembenézni a problémáinkkal, és iszunk, mert szembenéztünk velük, döntöttünk, és ennek a következményeit nehezen viseljük. Iszunk, mert nincs önbizalmunk, és reméljük, hogy az alkohol megerősít minket, és iszunk, mert bizalmatlanok vagyunk a világgal. Iszunk, mert szörnyű ürességet érzünk magunkban, és iszunk, mert már csak afölött van hatalmunk, hogy önmagunkat tönkretegyük, de ezt az erőt a végsőkig ki akarjuk élvezni. Ezer és ezer okunk van tehát arra, hogy igyunk. Közben pedig ritkán gondolunk a körülöttünk élőkre, vagy ha gyötrődünk is emiatt, az csak újabb ok arra, hogy igyunk.

Az alkoholista játszma és a gyógyulás lehetősége

Az úgynevezett alkoholista játszmáról Eric Berne, svájci pszichiáter írt először Emberi játszmák című könyvében. Néhány példa a játszható szerepek közül: a Megmentő újra és újra bizalmat szavaz a betegnek, segíti, és azt reméli, hogy ettől majd abbahagyja az ivást. A Balek hagyja magát átverni, és segíti az alkoholistát azzal, hogy elhiszi a hazugságait, hisz a fogadkozásában, sőt ha kell, pénzt ad neki. A játszma csak akkor szűnik meg, ha a függő egyedül marad, tehát a „játszótársa” kiszáll. Persze az azért is nehéz, mert nem csak az alkoholfüggőnek van szüksége a játszmára, hanem a társnak is.

Nincs könnyű helyzetben, akinek a családjában alkoholbeteg él. Sok családtag úgy érzi, hogy meg tud birkózni a problémával, türelme, szeretete, kitartása, szigora… a sor folytatható, elegendő ehhez. Ez hibás hozzáállás, és általában abból fakad, hogy magunk sem tekintjük az alkoholistát betegnek. Márpedig a szívbetegről egy percig sem gondoljuk, hogy házi kezeléssel meg tudjuk gyógyítani. Fel kell tehát ismerni, hogy külső segítség kell.

A gyógyulásnak sokféle útja van

A család abban segíthet, hogy hozzátartozó fel- és beismerje betegségét, és szakszerű segítséget kérjen. Sokak számára kiváló megoldás az AA, azaz az Anonim Alkoholisták. A lényeg náluk is a szembenézés, és a közösség ereje.

A hosszú távú tünetmentességben fontos, hogy a beteg, ha kell terápiás kezeléssel, szembenézzen a háttérben álló okokkal, ha például családi motívum áll mögötte, azt felkutassa, elismerje, meggyászolja, elengedje. Lényeges, hogy szépséget és értelmet találjon az életében akár gyerekkori vágyak megvalósításával, vagy úgy, hogy megtanul akár a kis dolgoknak is örülni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1346 Hits
0 hozzászólás