Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Mi ez?


Ez egy személyes blog, közérdekű témákról: hétköznapi környezetvédelemről, például szelektív hulladékgyűjtésről, és az ipar környezetvédelmi lehetőségeiről, ezen belül kiemelten az almásfüzitői vörösiszap tározókról. Szeretném ugyanis, ha nem csak a médián átszűrt hírek jutnának el mindazokhoz, akiket érdekel: mik ezek a tározók, miért vannak a Duna partján, jelentenek-e kockázatot a környezetükre, ki az, aki kezeli, és mit lehet róla tudni.


Ki vagyok én?


Szeretem a tiszta helyzeteket, így nem is titkolom, hogy a tározót kezelő cégnek vagyok a kommunikációs munkatársa. Biztosan lesznek olyanok, akik szerint ez hitelteleníti az írásaimat, mert elfogult leszek. Ezzel szemben én úgy gondolom, így van kellő rálátásom arra, hogy a cég hogyan működik, mit tesz. Mindenkit megillett, hogy elmondhassa a saját álláspontját.

A zergéknél is magasabban él egy szép és hazánkban ritka madár

Magyar neve, hajnal- vagy hajnalpírmadár, tollazatának színére utal. A fehér-szürke tollak közül, mint a hirtelen szétáradó hajnali fények, úgy ragyog ki a válltollak, szárnyfedők és az elsőrendű evezők nagy részének pompás tűzpirosa. Pillangóra emlékeztető, érdekes röptének köszönhetően nevezik még lepke- és pillangómadárnak is. Sokatmondó a latin (Tichodroma muraria, amiben fellelhető a latin murarius „fali”, a görög teikhos „fal” és a dromos „futó” szó), az angol (wallcreeper), vagy a német (Mauerläufer) elnevezése, amely az életmódjáról, elterjedési területéről árulkodik. Falfutó, falmászó, tehát egy madár, amelyik játszi könnyedséggel kapaszkodik meg és halad a sziklafalakon. Szüksége is van erre a képességre, hiszen élete nagy részét magas hegységekben tölti. Megközelíthetetlen bércek, sziklaormok lakója, megtalálható Európában és Ázsiában egyaránt egészen a hóhatárig, szédítő magasságokban is.

Szerencsések a magyar madárrajongók, mert évről évre hazánkban is felbukkan télen néhány példány, általában október és március között. Rövidtávú vonuló, a telet a költőhelyéhez képest alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban tölti, de nem utazik messzire, szemben például a vadludakkal vagy a gólyákkal. A hazánkban előforduló példányokról azt tartják, hogy az Alpokban költenek. Azok pillanthatják csak meg, akik tudatosan keresik, vagy éppen jókor vannak jó helyen. Például a Pannonhalmi Apátság vagy az Esztergomi Bazilika épületének oldalában többször megfigyelték már. Látták példányait a Bakonyban bányafalakon, várromokon, épületek falán.

A hajnalmadár tehát a magas hegyek költőfaja, tengerszint szerint 1000 méter feletti (van, hogy 3000 – ez Európában jellemző, vagy 5000 méter magasságban – Ázsiában), függőleges sziklafalakon bukkanhat rá fészkére az, aki képes megközelíteni. Szinte bármilyen magasságban emelkedő sziklafalon megtalálható, ám bizonyos szempontból válogatós. Csak olyan sziklát választ, amelyet a nap egy részében melegítenek a napsugarak és a közelében található forrás vagy vízesés. A nagyon szeles helyeket is kerüli. Leginkább a mészkősziklákat részesíti előnyben, de gneisz, vagy pala anyagú sziklákon is megél.

A hajnalmadár mérete 16-18 centi, kecses alkatú. A tollazata nagy része szürkés színű, olyannyira, hogy amikor gubbaszt, leginkább egy egérre emlékeztet. Lába apró, arányaiban nagy karmokkal, lehetővé téve, hogy biztonsággal kapaszkodjon és szinte rátapadjon, rásimuljon a meredek sziklákra. A két nem külsőre csaknem egyforma, azzal a különbséggel, hogy a tojó torka szürke, míg a hímé fekete, a tojó begye halványszürke, majdnem fehér, míg párja feketébe hajló sötétszürke dolmányt hord. Hangja nem túl erős, négy-öt halvány sípolásból áll egy strófa, a záró hang kicsit mélyebb a többinél.

A hajnalmadárral kapcsolatban számomra érdekesség, hogy a rendszertani besorolása nem egyértelmű. Az nem kétséges, hogy a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozik, ám ezen belül megoszlanak a vélemények, hogy a csuszkafélék (Sittidae) vagy a fakúszok (Certhiidae) családjába sorolható-e, mert mindkettő jellegzetességét magán viseli. A legújabb megfigyelések szerint két, nem karakteresen különböző alfaja van kialakulóban.

Az azonban egyértelmű, hogy mivel táplálkoznak: leginkább rovarokkal, csigákkal, pókokkal, legyekkel. A hegyes, fekete, vékony, lefelé ívelő csőrével a keskeny résekből is kikotorja áldozatát, amelyek a sziklafal réseiben keresnek téli menedéket. Mókás és feltűnő táplálékkeresés közben: ide-oda mászik-repül, szárnyával csapkodva (innen a pillangó-hatás). Az állandó szárnymozgatás arra szolgál, hogy felzavarja nyugalmi helyzetükből a később táplálékul szolgáló rovarokat. Miközben élelmet keres, felforgatja, elkotorja a kisebb köveket, kavicsokat és más akadályokat. A kisebb rovarokat hegyes nyelvével felszúrja és behúzza a torkába. A nagyobbakat feltrancsírozza és csak utána nyeli le.

Szívesen iszik csőrét kitátva, hagyja, hogy felülről a torkába hulljanak a vízcseppek.

Fészkét mohából, gyökérdarabokból, valamint fűszálakból építi és szőrrel, tollakkal, finomabb mohaszálakkal béleli ki. Nagyon gondos fészeképítő, a fészket egy legalább fél méter mély hasadék utolsó harmadában rendezi be többnyire. A tojó viszi a főszerepet a munkálatokban, a hím csak besegít. Az alapos építkezés sokáig is tart, legalább 10-20 napot vesz igénybe.

4-5, fehér alapon piros-fekete pettyezett tojást rak, a pettyek a tojás szélesebb csúcsánál helyezkednek el. A tojó melegíti a költési időszakban a tojásokat, de a fiókákat társával közösen etetik.

Területvédő, csak a fajtaidegen madarakat tűri meg a maga közelében. A fajtársakkal a területért repülés közben a levegőben ádáz harcot vív, amely sokszor komoly sérülésekkel ér véget.

A madarak a dolgos hétköznapokban reggel korán elhagyják fészküket és csak este térnek vissza oda, a téli időszakban ez a fészken kívül töltött idő lerövidül. Az aktivitásba a madarak gyakran iktatnak be nyugalmi és tisztálkodó szakaszokat, ezek azonban rövidek. Szeretnek napfürdőzni, eközben vagy „hasra fekszenek” és kitárják a szárny és farktollazatukat, vagy ülő helyzetben a torkukat, begyüket és hasukat tárják a nap felé. Ilyenkor hátra hajtják fejüket, és a farktollaikra támaszkodnak. Imádnak por- és vízfürdőzni, a hajnalmadarak szeretik a tisztaságot, sőt, ez igen fontos számukra.

Az európai populáció többsége Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban él, sok költőpár található Törökországban is. Európában összesen mintegy 100.000 hajnalmadár költőpár él. Leginkább a növekvő turizmus fenyegeti életterületüket, mivel egyre népszerűbb a kirándulás és a sziklamászás, és így mind többen eljutnak az eddig még érintetlen régiókba.

Tovább a teljes bejegyzéshez
571 Hits
0 hozzászólás

Síelni jó, ám még jobb, ha a fenntarthatóságára is figyelünk

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Tovább a teljes bejegyzéshez
194 Hits
0 hozzászólás

Kis segítség apró barátainknak - Pár gondolat a téli madáretetésről

Tavaly télen egy ismerősöm kíváncsiságból kitett otthon a konyhaablakának párkányára pár szem diót, és meglepve tapasztalta, hogy rövid idő elteltével már ott csipegetett egy kedves, színes kismadárka. Kísérletező kedvű, amatőr madármegfigyelő barátom a sikeren felbuzdulva beszerzett egy profibb etetőt és tudatosan kezdte táplálni a környék madarait. „Önző szándékból kezdtem” – válaszolta arra a kérdésemre, hogy jutott eszébe az egész. „Szeretem a madárfotókat, szeretek gyönyörködni a madarakban. Egy nap éppen reggeliztem, amikor odareppent az ablakpárkányomra egy veréb, és elszórakoztatott a megfigyelése. Ekkor jutott eszembe, hogy odacsalogathatnám őket máskor is.” Elmesélte, azóta rendesen utána is olvasott, hogy mit szabad és mit nem, ő ma már teljesen tudatosan odafigyel a madarakra minden télen. Cinkék, rigók, pintyek látogatják az „éttermét” rendszeresen.

Nem csak kutyát vagy macskát tartani, de a madarakat etetni is komoly felelősség. Csak az vágjon bele, aki tudja, hogy ezt rendszeresen folytatni akarja és tudja is. A madarak ugyanis hozzászoknak, hogy az adott helyen táplálékhoz jutnak, és ezért akár messzebbről is visszajárnak. Ha elmarad a táplálék, különösen egy hideg téli éjszakán, az a kisebb madaraknak végzetes lehet. Energia-utánpótlás hiányában hamar kihűlnek. Bár a madarakat nem háziállatként tartjuk, mint például a macskát vagy a hörcsögöt, éppen úgy gondoskodnunk kell róluk, ha már „megszelídítettük” őket. Tehát, ha tudjuk, hogy el fogunk utazni hosszabb időre, és nem tudunk elegendő táplálékot kitenni az etetőre, és nincs senki, aki átvállalja tőlünk a feladatot, akkor idejében kezdjük el csökkenteni a táplálék mennyiségét. Tanítsuk meg madarainknak, hogy a továbbiakban itt már nem számíthatnak eleségre!

A téli etetési időszak általában október végétől április közepéig tart. Sokféle etető létezik, vásárolhatunk is megfelelő eszközöket, de akár magunk is barkácsolhatunk. Az ablaketetők között van például tapadókorongos, de ennél sokkal jobb, ha fixen tudjuk a falhoz rögzíteni, mert a tapadókorongok bármikor elengedhetnek, és az etetőnk lezuhan.

Ha van kertünk, az etető kihelyezésénél azt kell leginkább szem előtt tartanunk, hogy biztonságos helyre tegyük, tehát például a macska egyáltalán ne, vagy csak nehezen tudja megközelíteni, és legyen a közelben olyan bokor vagy fa, ahova át tudnak reppenni a madarak, ha valamitől megriadnak. Nem árt, ha olyan részre helyezzük ki az etetőt, amit könnyen ellenőrizni tudunk, hogy van-e még elegendő táplálék benne. Amennyiben nincs jó rálátásunk, akkor könnyen azt gondolhatjuk – különösen magvak esetén, hogy még tele az etető, miközben már csak a maghéjak kupacolódnak benne.

Megtudtam az ismerősömtől azt is, hogy az etetőket is takarítani kell, ami, megjegyzem, nekem meg sem fordult volna a fejemben. Az egészségtelen, romlott tápláléktól könnyen megfertőződnek a madarak. Különösen esős időben fontos, hogy rendszeresen, hetente legalább kétszer vegyük ki a maradék eleséget, sőt, töröljük át fertőtlenítős vízzel. Ha tálkába tesszük ki a magvakat, akkor fúrjunk az aljukra apró lyukakat, ne álljon meg benne a víz.

Mivel etessük a madarakat? Leegyszerűsítve: zsíros, tápláló élelemmel, ami nem romlik meg könnyen, valamint gyümölcsökkel. Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a madarak nem luxusimádók. Nekik teljesen mindegy, hogy olcsó szotyit, vagy méregdrága török mogyorót kapnak. Azt sem fogják méricskélni, hogy egyenletes méretűek-e a szemek. Sőt, számos madár inkább hálás lesz, ha törmelékes kicsit a napraforgómag, mert egyeseknek túl kemény a maghéj, ők csak a már kihullott magdarabkákat tudják felkapkodni. A magvak esetében a legfontosabb: sózott vagy pörkölt magvakat semmiképpen ne tegyünk ki az etetőre!

Jó élelem a zsírszalonna, szalonnabőrke, faggyú, sajt, vagy a kertészetekben, barkácsáruházakban is kapható cinkegolyó. A gyümölcsök közül megfelelő a körte vagy a szőlő is például, de még mindig az alma a legolcsóbb, és mint tudjuk, a madarak nem finnyásak és azt sem bánják, ha nem túl változatos a táplálékuk. Azon meglepődtem, hogy a madarak is szeretik a főtt rizst, a főtt tésztát és a párolt leveszöldségeket, és ezekkel nem is teszünk nekik rosszat.

Ha valaki ennél többet szeretne tudni a témáról, javaslom, keresse föl a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalának vonatkozó almenüjét! Érdemes!

Tovább a teljes bejegyzéshez
525 Hits
0 hozzászólás

Vajon a 21. század második évtizedét zöld évtizedként emlegetik majd az annalesek? Tegyünk érte mi is!

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Tovább a teljes bejegyzéshez
139 Hits
0 hozzászólás

Kis karácsony, nagy karácsony - Hogyan lehetnek békések, boldogok és környezettudatosak ünnepnapjaink

Nem újdonság, hogy itt a karácsony, vele minden szép és jó, valamint persze az árnyoldal is. Arról már többször írtam korábban, hogy környezettudatosságunkat az ünnepekre készülve sem kell félretennünk: érdemes átgondolnunk, milyen fenyőt veszünk, mit és mennyit főzünk-sütünk, mibe csomagoljuk az ajándékainkat. Nem csak a szép fényes, látványos és kényelmes ünnepi papírtasakokban lehet ajándékokat átadni. Sokkal érdekesebb a csomag, ha egy maradék fényes anyag, netán saját rajzzal díszített fehér papír burkolja. Most azonban nem erről fogok írni.

Azon töprengtem el, vajon ki, hogyan ajándékoz meg másokat? Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy régi rutinjainkon változtassunk? Nemrég egy külföldi utazáson ott álltam egy gigantikus méretű bóvliárus bódé előtt: az értelmetlen, felesleges tárgyak halmazán hüledeztem. Ezeket a cuccokat is megveszi valaki, hiszen ha nem lenne rá igény, nyilván eltűnnének a piacról a csicsás képeslapok, kulcstartók, pólók, bögrék, öngyújtók és társaik. Megvásárolják őket, ám a többség a kukában végzi. Sok ilyen holmit azért veszünk meg, mert úgy érezzük, valamit vinnünk kell a külföldi útról a barátainknak, a rokonainknak, de annyira nem ismerjük őket, hogy értelmes tárgyat vegyünk, aminek biztos örülne, hasznát venné, vagy csak szívesen nézegetné.

Karácsonykor is sokszor ebben a helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen kell vennünk valamit rokonainknak, ismerőseinknek, ezzel őket is arra kényszerítve, hogy viszonozzák ezt. Vajon ez lenne a legfontosabb az ünnepben? Talán a gyerekeknek igen, de nekik sem feltétlenül.

Ismerek több olyan családot, ahol már a kicsiknek sem vesznek karácsonyra újabb és újabb játékokat, legfeljebb könyvet kapnak, vagy valamilyen „élményt”. Egy extra állatkerti látogatást az unokatestvérekkel, egy utazást együtt néhány baráttal, vagy jegyeket egy színházi előadásra.

Talán mostanában már változóban vannak ajándékozási szokásaink, egyre több családtól hallom, hogy beszüntették a „mindenki mindenkinek vesz valamit” gyakorlatát. Sokan nem is azért, mert anyagilag megterhelő lenne számukra. Persze ez sem egy szégyellnivaló szempont! Ha egy nagy család szívesen összejön az ünnepeken, és vannak tízen, húszan, akkor már nem mindegy, hány ajándékot kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy egy családban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki azonos anyagi lehetőségekkel bír.

Két remek gyakorlatról hallottam, ami biztosan nem egyedi, nyilván vannak mások is, akik alkalmazzák, de most megosztom, mert talán még eddig nem jutott eszébe mindenkinek. Remélem, ezzel többeknek segítek abban, hogy karácsonykor ne az üzleteket járja kétségbeesetten, hogy még a nagynénjének és a sógorának kell vennie valamit, ami legalább olyan értékű, mint amit ő kapott tőlük egy évvel korábban.

Az egyik lehetőség, hogy a nagy család tagjai közül mindenki húz egy nevet, és egyes-egyedül annak vesz ajándékot, akit a szerencse dobott neki. Ráadásul adott, előre meghatározott összeghatáron belül. Nekem nagyon teszik ez a megoldás. Sőt, akitől hallottam erről, elmesélte, hogy ajándékozáskor körbeülnek, és egyszerre mindig csak egy családtagra figyelnek. Vele örülnek, ha tetszik neki, amit kapott, dicsérik azt, akinek köszönhető az ötletes ajándék, ami lehet vásárolt áru, de akár saját készítésű tárgy is. Így bensőségesebb az ünnep, beszélgetnek közben, mindenki ajándéka figyelmet kap, nem egy őrült, „mindenki bontogat magányosan” karácsonyi ámokfutás náluk az ünnep.

A másik megoldás sem rossz. Ott a nagy család egy háztartásban élő családrészei egy-egy karácsonyi zsákocskát töltenek meg kisebb ajándékokkal. Minden családnak megvan a maga zsákja, amit évről évre megőriznek, és ez így megy már sok-sok éve. A csomagokba általában édesség, saját készítésű lekvár, finom tea, kakaó vagy különleges fűszer kerül.

Mindkét család elmondhatja magáról, hogy nem szennyezik felesleges tárgyak vásárlásával a környezetet. Sőt tudom, arra is odafigyelnek, hogy élelmiszert se pazaroljanak. Nem az evésről szól így a közös ünnep, hanem az együttlétről, a beszélgetésről, a közös társasjátékozásról. Mert számukra különösen értékesek ezek a karácsonyok, hiszen nem tud mindig együtt lenni a teljes család. Sokan már nem is egy városban élnek.

Persze terített asztal mellett is lehet jókat beszélgetni, de az ünnep második napján már mindenki telítődött az addig elfogyasztott finomságokkal, már sokkal több marad meg ilyenkor a kirakott ételből, mind amennyi elfogy.

Ez csak két ötlet, bizonyára még van számos másik is. Arra bíztatom hát olvasóimat, hogy osszák meg velünk saját jó ünnepi gyakorlatukat: hogyan lehet visszafogottan, az emberi oldalra figyelve együtt tölteni ezt a szép ünnepet.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Nem újdonság, hogy itt a karácsony, vele minden szép és jó, valamint persze az árnyoldal is. Arról már többször írtam korábban, hogy környezettudatosságunkat az ünnepekre készülve sem kell félretennünk: érdemes átgondolnunk, milyen fenyőt veszünk, mit és mennyit főzünk-sütünk, mibe csomagoljuk az ajándékainkat. Nem csak a szép fényes, látványos és kényelmes ünnepi papírtasakokban lehet ajándékokat átadni. Sokkal érdekesebb a csomag, ha egy maradék fényes anyag, netán saját rajzzal díszített fehér papír burkolja. Most azonban nem erről fogok írni.

Azon töprengtem el, vajon ki, hogyan ajándékoz meg másokat? Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy régi rutinjainkon változtassunk? Nemrég egy külföldi utazáson ott álltam egy gigantikus méretű bóvliárus bódé előtt: az értelmetlen, felesleges tárgyak halmazán hüledeztem. Ezeket a cuccokat is megveszi valaki, hiszen ha nem lenne rá igény, nyilván eltűnnének a piacról a csicsás képeslapok, kulcstartók, pólók, bögrék, öngyújtók és társaik. Megvásárolják őket, ám a többség a kukában végzi. Sok ilyen holmit azért veszünk meg, mert úgy érezzük, valamit vinnünk kell a külföldi útról a barátainknak, a rokonainknak, de annyira nem ismerjük őket, hogy értelmes tárgyat vegyünk, aminek biztos örülne, hasznát venné, vagy csak szívesen nézegetné.

Karácsonykor is sokszor ebben a helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen kell vennünk valamit rokonainknak, ismerőseinknek, ezzel őket is arra kényszerítve, hogy viszonozzák ezt. Vajon ez lenne a legfontosabb az ünnepben? Talán a gyerekeknek igen, de nekik sem feltétlenül.

Ismerek több olyan családot, ahol már a kicsiknek sem vesznek karácsonyra újabb és újabb játékokat, legfeljebb könyvet kapnak, vagy valamilyen „élményt”. Egy extra állatkerti látogatást az unokatestvérekkel, egy utazást együtt néhány baráttal, vagy jegyeket egy színházi előadásra.

Talán mostanában már változóban vannak ajándékozási szokásaink, egyre több családtól hallom, hogy beszüntették a „mindenki mindenkinek vesz valamit” gyakorlatát. Sokan nem is azért, mert anyagilag megterhelő lenne számukra. Persze ez sem egy szégyellnivaló szempont! Ha egy nagy család szívesen összejön az ünnepeken, és vannak tízen, húszan, akkor már nem mindegy, hány ajándékot kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy egy családban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki azonos anyagi lehetőségekkel bír.

Két remek gyakorlatról hallottam, ami biztosan nem egyedi, nyilván vannak mások is, akik alkalmazzák, de most megosztom, mert talán még eddig nem jutott eszébe mindenkinek. Remélem, ezzel többeknek segítek abban, hogy karácsonykor ne az üzleteket járja kétségbeesetten, hogy még a nagynénjének és a sógorának kell vennie valamit, ami legalább olyan értékű, mint amit ő kapott tőlük egy évvel korábban.

Az egyik lehetőség, hogy a nagy család tagjai közül mindenki húz egy nevet, és egyes-egyedül annak vesz ajándékot, akit a szerencse dobott neki. Ráadásul adott, előre meghatározott összeghatáron belül. Nekem nagyon teszik ez a megoldás. Sőt, akitől hallottam erről, elmesélte, hogy ajándékozáskor körbeülnek, és egyszerre mindig csak egy családtagra figyelnek. Vele örülnek, ha tetszik neki, amit kapott, dicsérik azt, akinek köszönhető az ötletes ajándék, ami lehet vásárolt áru, de akár saját készítésű tárgy is. Így bensőségesebb az ünnep, beszélgetnek közben, mindenki ajándéka figyelmet kap, nem egy őrült, „mindenki bontogat magányosan” karácsonyi ámokfutás náluk az ünnep.

A másik megoldás sem rossz. Ott a nagy család egy háztartásban élő családrészei egy-egy karácsonyi zsákocskát töltenek meg kisebb ajándékokkal. Minden családnak megvan a maga zsákja, amit évről évre megőriznek, és ez így megy már sok-sok éve. A csomagokba általában édesség, saját készítésű lekvár, finom tea, kakaó vagy különleges fűszer kerül.

Mindkét család elmondhatja magáról, hogy nem szennyezik felesleges tárgyak vásárlásával a környezetet. Sőt tudom, arra is odafigyelnek, hogy élelmiszert se pazaroljanak. Nem az evésről szól így a közös ünnep, hanem az együttlétről, a beszélgetésről, a közös társasjátékozásról. Mert számukra különösen értékesek ezek a karácsonyok, hiszen nem tud mindig együtt lenni a teljes család. Sokan már nem is egy városban élnek.

Persze terített asztal mellett is lehet jókat beszélgetni, de az ünnep második napján már mindenki telítődött az addig elfogyasztott finomságokkal, már sokkal több marad meg ilyenkor a kirakott ételből, mind amennyi elfogy.

Ez csak két ötlet, bizonyára még van számos másik is. Arra bíztatom hát olvasóimat, hogy osszák meg velünk saját jó ünnepi gyakorlatukat: hogyan lehet visszafogottan, az emberi oldalra figyelve együtt tölteni ezt a szép ünnepet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1293 Hits
0 hozzászólás

Hogyan neveljünk sikeres és boldog gyermeket? - A recept, amelyre minden szülő vágyik

Régebben a nők elsősorban anyák szerettek volna lenni, és minden más csak ezután következett. Jó anyának lenni maximálisan elég volt. Jelenleg nőként azonban több szerepben is helyt szeretnénk állni, és lehetőleg mindenhol a maximumot akarjuk kihozni magunkból. Jó barátok, jó szakemberek, jó társak és mindemellett még jó anyák is szeretnénk lenni. Ma az anyaság nem a fő szerep, hanem egy a sok közül. Ezzel a gondolatkörrel indította előadását Váradi Hajnalka pszichológus az almásfüzitői Egészségklub idei záró eseményén.

Akár a maximális teljesítményre törekvés, akár a szerepben való bizonytalanság az ok, ugyanúgy, mint a szakmánkban, itt is megfogalmazódik a kérdés: hogyan lehet ezt a legjobban csinálni? Vajon jól csinálom-e?

Nem véletlen, hogy a témában több mint 40.000 különböző könyv áll a rendelkezésünkre, bőven találunk tanácsot a gyereknevelés fortélyairól.

Szabályok: a korlát lehet ketrec és kapaszkodó

A szabály szó hallatán sokszor negatív érzésünk támad. Valami nem jó, korlátozó, kifejezetten káros dolog. A jó szabály viszont inkább olyan, mint az út szegélye. Kijelöli mit és meddig lehet, meddig tart az út. Az úton belül vagyunk biztonságban, azon eljutunk A-ból B-be. Szülőként neveljük a gyerekeinket. A nevelés pedig arról szól – fogalmazott a pszichológus –, hogy szabályok mentén kijelölünk neki egy utat, amin ha végigmegy, elér A-ból B-be. Abban viszont már nagy különbség van, hogy az az út, amin megy, az általunk kijelölt út, vagy a sajátja. Ha a miénk, sosem fog rajta szívesen járni; de ha a sajátja, és abban segítjük, hogy azon a lehető legkönnyebben mehessen végig, akkor a végén egy egészséges önbizalmú, önálló, életképes embert kapunk. A szülő feladata a nevelés során a határok felállítása. A gyereké pedig az, hogy ezeket a határokat feszegesse: „Idáig még jó, tovább már nem.”

A jó szabályok olyanok, mint a kapaszkodást segítő korlátok egy meredek hegyen. Segítségükkel sokkal magabiztosabban törünk a csúcsra. Nélkülük a szakadék látványa sokkal megfontoltabb és félősebb haladást eredményez. A határok azonban nem állandóak. Ahogy nő a gyermek, és halad az úton, úgy tágítjuk ezeket a határvonalakat. Például általános iskolában délután 5-re otthon kell lenni, míg felsőben már ez inkább 7-8, aztán gimnáziumban egészen kitolódik este 10-12-re. A határok tágítása növeli azt a teret, amiben még komfortosan mozog a gyerek. Ezért kell hagyni, hogy tesztelje a képességeit, és feszegesse a határokat, hogy saját tapasztalata legyen arról, hogy mit és meddig lehet. Így egyre több mindent fog megpróbálni, tovább gazdagítva a saját világát. Ha leraktuk azokat az alapokat, amelyekre biztonságban építkezhet, ha sikerül a gyerek önállóságát, önbizalmát és saját határait egyre jobban kiszélesíteni, akkor biztosan boldog felnőtt embert kapunk, és a későbbiekben sem lesz vele probléma – állította a pszichológus.

Sikeres emberek nyomában

Váradi Hajnalka végül tíz pontban összefoglalta a sikeres nevelés titkát. Ezt egy kutatásra alapozta, amely azt vizsgálta, hogy a sikeres gyerekek szülei milyen elvek mentén nevelték a gyereküket. A kutatásban 2000 szülő vett részt, az eredmények pedig a következők:

1. Szeretet, odafigyelés

Nem elég a gyereket szeretni, ki is kell azt mutatni, éreztetni kell vele. Az odafigyelés pedig annyit jelent, hogy ténylegesen figyelünk rá, és érdekel, hogy mi történik vele.

2. Önállóságra nevelés

Olyan feladatokat kell adni a gyereknek, amire már képes, hogy megoldja, de sokszor erőfeszítésbe kerül. Ez így az önbizalmát erősíti, hogy „igen, erre is képes vagyok már!”.

3. Stresszkezelés

Ez a pont nagyon érdekes, mert itt az segít a legtöbbet, ha gyerekünk látja, hogy stresszhelyzeteket jól tudunk kezelni. Mivel a mintánkat követik, ezért amit mutatunk nekik, azt ők is úgy fogják csinálni.

4. A párunkkal való kapcsolat

A konfliktusokat magunknak is meg kell tanulnunk békés úton rendezni. Nagyon fontos, hogy ez egy esetleges válás során is így legyen, különben rossz példát adunk. Ha a gyerek mégis lát egy csúnya veszekedést, akkor figyeljünk rá, hogy még az ő jelenlétében kérjünk is bocsánatot a másiktól. Ezáltal megtanulja, hogy nem baj, ha hibázunk, lehetünk haragosak, de tudjunk bocsánatot kérni!

5. Tanulási lehetőség

Biztosítani kell azt, hogy a gyerek minél többet láthasson és tudhasson meg az őt körülvevő világról. Minél többet tud, annál érdeklődőbb és annál nyitottabb lesz. Több összefüggést fedez fel, és a saját világát is tágabbra szabhatja.

6. Anyagi biztonság

Ha a folyamatos számlatologatást és a pénztelenséget éli meg egy gyerek, akkor ez őt is korlátozni fogja a vágyaiban és az álmaiban. (Bizonyára igaza van ebben is a Váradi Hajnalkának, ám megjegyzem, ez nagyon sok szülő esetében igazán nem elhatározás kérdése.)

7. Jutalmazás

A gyereket nem kell mindenért megjutalmazni, hanem csak akkor, ha tényleg olyan dolgot csinált, amire igenis büszke lehet, mert az nem mindennapi.

8. Egészség

Szinte közhely, de sporttal, mozgással, megfelelő táplálkozással segíteni lehet a gyermek fejlődését.

9. Vallásos nevelés

Ha egészséges, szabályokon alapuló vallási rendszerben nő fel a gyerek, akkor hamarabb megtanulja, hogy vannak kötelezettségek, és azok be nem tartása következményekkel jár. Így később sem fogja sokként érni, amikor az élet szinte minden területén ezt fogja tapasztalni. (Persze – teszem hozzá –, szabályokat és elvárásokat nem pusztán egy vallási közösségben tapasztal meg a gyerek, hanem az otthonán kívül az óvodában vagy az iskolában is.)

10. Biztonság

Az egyik legjobb nevelési stratégia, ha biztos érzelmi és családi hátteret nyújtunk gyermekünknek.

Összefoglalva

Azt, hogy elég jó szülők voltunk-e, a gyermekünk tükrözi majd vissza 20-25 évesen. Addig pedig igyekezzünk megtenni minden tőlünk telhetőt és reméljük, hogy az a legjobb a gyermekünknek is. Ha következetesen, szeretve és támogatva neveljük őt, akkor biztos, hogy a végén boldog és sikeres felnőtt lesz belőle.

Tovább a teljes bejegyzéshez
834 Hits
0 hozzászólás

Hormonok háborúja

Nem csak orvosi segítség létezik a változókor tüneteinek enyhítésére

A klubdélután vendége Tóthné Dr. Herbály Judit szülész-nőgyógyász, endokrinológus úgy beszélt a változókor jellemzőiről, hogy egyszerre volt szakmailag pontos és közérthető. Lendületes, érdekes előadásából sokat tanulhattak a jelenlévők. Hány éves korban kezdődik, meddig tart, mi az, ami normálisnak tekinthető a tünetei közül, mikor van szükség onkológiai vizsgálatra, mert lehet, hogy nem a klimax, hanem rosszindulatú daganat az ok. Csak néhány, a sok elhangzott információ közül.

Természetes, ám gyakran kellemetlen, néha pedig szinte elviselhetetlen

Hogyan kezeljék a nők a változókor teljesen természetes, ám kellemetlen, sokszor kínzó tüneteit, hogy ne ez legyen életük meghatározó része? A mindennapokban is alkalmazható tanácsokat is kapott a hallgatóság.

Ha megkérdezünk egy nőt arról, mik a klimax tünetei, biztosan az is fel tudja a többségüket sorolni, aki még nem érintett benne: ingerlékenység, hőhullámok, alvászavar, hangulatingadozások, súlygyarapodás. A sor folytatható: depresszió, fáradékonyság, éjszakai izzadás. A többségük összefügg egymással, egyik a másik következménye, ha izzadunk éjjel, nem tudunk aludni, kialvatlanok, fáradtak leszünk, ingerlékenyek, előbb-utóbb azt érezzük, hogy már nem úgy teljesítünk, mint régen, és már közel is járunk a depresszióhoz.

A teljes lista egy részéről az ösztrogénhiány, a nyálkahártya elvékonyodása miatt kialakuló hüvelyszárazságról, a húgyúti fertőzések fokozott kockázatáról, vagy a vizelettartási nehézségekről nem szívesen beszélünk. Sokszor kellemetlenül érezzük magukat miattuk, mintha ez a természetes folyamat a mi hibánkból következne be, mintha emiatt szégyenkeznünk kellene. Ide tartozik a libidó csökkenése, ami pedig még a házasságunkat vagy a párkapcsolatunkat is tönkreteheti, sokszor még akkor is, ha a társunk figyelmes és türelmes. Vannak tünetek, amelyek jelentősen befolyásolják a későbbi, idős kori életünk minőségét, ilyen az ízületi fájdalom és a csontritkulás, vagy a memóriazavar, ami részben szintén a klimax velejárója, hiszen az ösztrogénszint kihat az agyi működésre is.

Mindezekről többet beszélünk sajnos, mint amennyit teszünk ellenük. Pedig sok lehetőségünk van arra, hogy kézben tartsuk az életünket, hogy ne a kellemetlen tünetek határozzák meg mindennapjainkat. Ehhez legtöbbször még gyógyszerre sincs szükség. Mit tehetünk, hogy életminőségünk ne szenvedjen kárt a változókor idején?

Dohányzás és alkohol

A dohányzás sok egyéb káros hatása mellett a petesejteket is pusztítja. A változókorban pedig sokszor olyan ördögi körbe hajszolják magukat a dohányos nők, amivel csak fokozzák a kellemetlen tüneteket. Feszültek vagyunk, ingerlékenyek, ezért rágyújtunk, amivel csak meghosszabbítjuk, felerősítjük a rossz állapotot, még ingerlékenyebbek leszünk. Tanács: ha korábban dohányoztunk is, 45 éves korunk táján tegyük le a cigarettát! Ugyan ez igaz az alkoholfogyasztásra is, nem segít, csak meghosszabbítja és felerősíti a kellemetlen tüneteket.

A doktornő ebben sem vall szélsőséges nézeteket, itt is a mértékletességet ajánlotta: a mérték pedig nőknek napi maximum 2 deci vörösbor, 1 pohár sör, vagy 2 cl tömény ital, mert ez az a mennyiség, amit a szervezetünk még fel tud dolgozni.

Étrend és vitaminok

Az ösztrogénszint csökkenésével tudomásul kell vennünk, hogy ha azt a kalóriamennyiséget, ami addig megfelelő volt a súlyunk megtartásához továbbra is elfogyasztjuk, garantáltan hízni fogunk. Legalább 200-300 kalóriával kevesebb táplálék elegendő változó szervezetünknek. 50-60 éves kora táján sok nő panaszkodik, hogy akár mit csinál, hízik. Talán éppen ez az oka: nem eszik többet, mint korábban, mégis egyre szűkebb minden ruhája. A megoldás: azt a néhány száz kalóriát ki kell hagyni a napi étrendből.

Persze nem csak a testsúlygyarapodás megelőzése a fontos, hanem az is, hogy tudatosan együnk. Olyan táplálékot vegyünk magunkhoz, amivel a számunkra legfontosabb vitaminok pótlásáról is gondoskodunk. Herbály Judit szerint erre az antioxidánsokban és oliva olajban gazdag mediterrán étrend a legideálisabb. Leegyszerűsítve: a naponta elfogyasztott táplálék legalább 50%-a zöldség és gyümölcs legyen, együnk gabonaféléket is, valamint könnyű húsokat, de leginkább halakat, ez utóbbit hetente egyszer vagy kétszer. Kerüljük a cukrot és a zsiradékot, valamint a sok sót.

A D-vitamint ma már nem is vitaminnak tekinti az orvostudomány, hanem hormonnak. Létfontosságú, a csontanyagcserében jelentős szerepe van, befolyásolja a szervezet inzulinérzékenységét, alacsony szintje kapcsolatban van a mentális állapot hanyatlásával az idősebb korú felnőttek esetében. Magas D-vitamin tartalmú ételek az olajos halak (lazac, makréla) a tőkehalmáj, a tojás és ma már sok élelmiszert is dúsítanak vele, például zabkásákat.

A B-vitaminok segíthetnek a mentális egészség javításában. A szervezet homociszteinszintje növekszik az öregedés során: a B12, a B9 és a B6 vitamin segíthet újra egyensúlyba hozni a rendszert. Forrásai: disznóhús, csirke, pulyka, máj, lazac, tőkehal, teljes értékű gabonafélék, mint pl. a zabkása, a búzacsíra és a barna rizs. A sor folytatható: tojás, tej, sajtok, szója, földimogyoró, burgonya, brokkoli, kelbimbó, spenót, spárga, borsó és csicseriborsó. Több jel utal a szója izoflavonok menopauzán túli agyműködést és vizuális memóriát serkentő hatására, ha a menopauza után közvetlenül alkalmazzák.

Az E-vitamin is nélkülözhetetlen. Forrásai: növényi olajok, a búza- és egyéb gabonacsírák, a mogyoró, mandula, az édes burgonya és a müzli.

Herbály Judit kiemelte a bőséges folyadékfogyasztás (napi 8 pohár – 1 pohár=2,5 dl) fontosságát.

Fizikai és mentális aktivitás

A mozgás mindenkinek erősen ajánlott, nem meglepő tehát, ha a klimax idején is fontos. Rendben tartja a cukor- és inzulinháztartást, fokozza az anyagcserét, csökkenti a depressziót, különösen, ha olyan mozgásformát választunk, amelyik társaságban művelhető. Az ízületek szempontjából a változókorban az úszás a legjobb választás, de nem rossz a kerékpározás sem, vagy például a jóga, esetleg a Tai Chi.

A társas életet jótékony hatással van az agyi működésre, így például az emlékezőképességre is. Azoknak a nagyszülőknek, akik rendszeresen foglakoznak az unokájukkal, kimutathatóan jobb a memóriájuk. Bármi jó lehet, például a társasjátékozás vagy akár a közös zenehallgatás és természetesen a beszélgetés.

Hormonkezelés – hasznos vagy káros?

A doktornő részletesen beszélt a hormonterápia lehetőségéről is. Orvosi meggyőződése szerint sokaknak nagy segítség lehet, de csak akkor, ha a tünetek komoly életminőség-romlást okoznak, és csak alapos elővizsgálatok után, valamint folyamatos kontroll (évente onkocytológiai szűrés, hüvelyi ultrahang, mammográfia, valamint csontsűrűség-vizsgálat és laborvizsgálat) mellett. Fontos tudni, hogy a menopauzát követően 5 évvel már nem indítható, mert inkább árt, mint használ.

 

Az előadás legfontosabb tanulsága: nem érdemes megadóan tűrni a változókor kellemetlen kísérőjelenségeit, ne hagyjuk, hogy életminőségünk rosszabb legyen emiatt. Életmódváltással sokat tehetünk önmagunkért, ha pedig szükséges, kérjünk orvosi segítséget!

Tovább a teljes bejegyzéshez
793 Hits
0 hozzászólás

Közeleg a karácsony - Élelmiszerpazarlásról és az élelmezési világnapról az ünnep ürügyén

Nem akarok ünneprontó lenni, de a karácsony közeledtével egyre többször gondolok arra, hogy most még kedvesebbet kellene ennem, mert akárhogy vigyázok, az ünnepek alatt szinte mindig felszedek valamennyi plusz súlyt. Tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a probléma egyik része, a másik az, hogy ilyenkor még több élelmiszer megy a szemétbe, mint egyébként. Mert nem csak mi főzünk bőségesebb mennyiséget, hanem a látogatóba érkező családtagok is hoznak valamit magukkal, hogy kedveskedjenek, és egy idő után már a hűtő sem bírja.

Ahogy ezen eltöprengtem, eszembe jutott, hogy egy hónappal ezelőtt volt egy most is aktuális világnap, aminek az üzenete nagyon illik a fenti, ünnep előtti gondolatomhoz.

A World Food Day magyar kezdeményezésre jött létre 1979-ben, október 16-án.

Felfoghatatlan számok

A 2. világháború befejezésének évében 2,4 milliárd ember élt a Földön. A WFD kezdeményezésének a napjára, tehát 40 évvel ezelőttre a szám szinte megduplázódott, a mostani évfordulón pedig már 7 701 666 677-an* vagyunk. A népességbővülés üteme ugyan csökkent a 60-as évek óta, de az ENSZ becslése szerint 2024-re biztosan elérjük a 8 milliárdot.

Hogyan lehet ennyi embert jóllakatni? Leginkább talán ellentmondásosan, hiszen az éhezés és a túltápláltság egyszerre van jelen világunkban, ráadásul pazarlóak is vagyunk. Az élelmiszer-pazarlás globális költségét 2,6 trillió dollárra becsülik.

Az élelmiszerpazarlásban Európa, így hazánk is élen jár. Mi is tehetünk azért, hogy kevesebben éhezzenek a Földön. Ha nem vásárolunk feleslegesen élelmiszert, ha nem dobjuk ki a maradékot, hanem átalakítva felhasználjuk, már tettünk egy lépést. Tudják: sok kicsi…

Tegyük meg legalább azt, ami a hatalmunkban áll, és akkor kevesebben fognak éhezni a világban. Mondjuk süssünk két rúddal kevesebb bejglit, vagy talán elegendő a négy tagú családnak 10 szelet rántott ponty, 15 már fölösleges.

A kilencedik éhen marad

Ma minden kilencedik ember számára nem egyértelmű és magától értetődő, hogy naponta tud-e enni valamit, akár csak egyszer is.

1999-ben a világ vezető gazdasági nagyhatalmai az ENSZ kezdeményezésére úgy döntöttek, hogy felszámolják a világban a szegénységet, ezért elfogadták a Millenniumi Fejlesztési Célokat (MDG). Vállalása részeként az MDG-ben részt vevő 129 ország közül 73 csökkentette is az éhezők számát. 2015-ben pedig a világ országai megállapodtak, hogy 2030-ra teljes mértékben felszámolják az éhezést, ez bizonyos számítások szerint azt jeleni, hogy 60%-kal több élelmiszert kellene termelni, ami persze újabb kérdéseket vet föl.

Adnának, de miből? Kérdés a hogyan is

Nincs például korlátlan számban megművelhető terület, sőt a klímaváltozással jelenleg sok helyütt a mértékük tovább csökken. A megoldás módja összetett, legkevésbé a direkt élelmiszer-segélyezés a megoldás, ám a családi gazdaságok támogatása, a nők képzése, a mezőgazdasági fejlesztések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy elérhető legyen a kitűzött cél.

Vannak olyan kezdeményezések is, amelyek az étrendben látják a megoldást. A vegetáriánus étrendet népszerűsítő cikkek tömege ellenére túl sok húst eszünk, ami nem csak az egészségünkre káros, hanem a környezetünket is terheli. Ahhoz például, hogy egy kilónyi marhahúst megvehessünk, szinte hihetetlen mennyiségű vízre van szükség, nagyságrendileg 13000 literre. Persze ezt nem a feldolgozás során használják fel, ebben benne van az a mennyiség is, amelyet az állat élete során megiszik. Ezzel szemben a sok és jó minőségű fehérjét tartalmazó hüvelyesek „vízbarátabbak”, 1 kiló lencse megtermeléséhez elegendő 50 liter víz.

A húst hússal már nem divat

Egy újabb apróság, amit mi is megtehetünk: gondoljuk át, mennyi húst eszünk! Az EAT-Lancet Commission, egy az étkezéssel tudományos alapon foglalkozó nemzetközi szervezet szerint állati fehérjéből naponta elegendő például 29 gramm, ami azt jelenti, hogy kb. 15 deka csirkehúsnál többet nem kellene enni. Szerintem ez nem is kevés! J

Mi például eldöntöttük, hogy bár nem vagyunk vegetáriánusok, de idén húsmentes karácsonyt rendezünk. Szép dolog a hagyomány, ám az egészségünk érdekében még jobb újítani.

 

Ebben a témában szintén ajánlanám még az Élelmiszerbank weboldalát is meglátogatni, valamint támogatással segíteni a szervezet élelmiszermentő tevékenységét.

 

*a http://nepesseg.population.city/world/ oldal segítségével számítva

Tovább a teljes bejegyzéshez
446 Hits
0 hozzászólás

Gyertek haza ludaim!

Tatán, ebben a barátságos, nyugodt városban gyakran pezseg az élet, köszönhetően sok olyan rendezvénynek, amelyek méltán országos hírűek, és mindig jelentős számú látogatót vonzanak. Közülük szerintem a legkülönlegesebb a jövő hétvégi esemény. Immár 19. éve, hogy november utolsó szombatján Tata ismét vendégeket vár, mégpedig a Vadlúd Sokadalomba. Ez a rendezvény nemcsak Magyarországon egyedülálló, de Európában is. Különlegességét több tényező adja.

Hogyan jöhetett létre a Sokadalom?

Az egyik mindenképpen az Öreg-tó, ez a sekély vizű, nagyrészt mesterséges partfalú, szabályozott működésű, mesterséges tó, amellyel kapcsolatban az ide látogatók jó része valószínűleg arra tippelne, hogy természetes eredetű. Az Öreg-tó az Által-ér vízgyűjtő része.

A tó önmagában persze nem lenne elegendő. Az ideális állapot csak úgy jöhetett létre, hogy a tavat használók és a tó hatását élvezők, valamint a tó természettel való kapcsolatát erősíteni szándékozók, a téli szállást kereső vadludak „képviselői”, egyetértésre tudtak jutni. Közösen ki tudtak alakítani egy olyan működési módot, amellyel mindenki jól jár, és amely mindenkitől a legkisebb kompromisszumot igényli. Hiszen nem mindegy, mikor és mennyire engedik le a tó vizét, más a jó a halgazdaságnak és más a természetvédőknek, a vadludaknak.

A főszereplők persze a vadludak, akik egykor ráleltek erre a különös adottságú helyre. Egy tóra, amelyben van még annyi víz télen, amennyi nekik szükséges, egy tóra, amely bár egy város kellős közepén van, de az itt lakók nem zavarják el őket, hanem örömmel veszik jelenlétüket. Egy tóra, amely városias környezetben van, ám szinte karnyújtásnyi, vagy inkább szárnycsapásnyi közelségben gazdag táplálékot adó mezőgazdasági területek veszik körül.

A legfontosabb azonban, hogy akadt a városban és környékén néhány elkötelezett és hozzáértő természetvédő, akiknek még fantáziájuk és víziójuk is volt, valamint kellő erejük és energiájuk, hogy kitalálják a rendezvényt, és évről évre meg is valósítsák. Aztán találjanak hozzá támogatókat, és sok-sok lelkes önkéntest. Majd képesek legyenek a „fesztivált” évről évre megújítani, alkalmazkodva a változó igényekhez, miközben a lényegből sosem engedtek: itt minden a természetről kell, hogy szóljon. Ez a rendezvény nem kihasznál és lerabol egy természeti jelenséget, hanem arra törekszik, hogy évről évre egyre több ember élje át, milyen csodálatos a minket körülvevő természet és annak élővilága, hogy milyen örömet jelenthet a puszta megfigyelésük. A szervezők elkötelezettek abban, hogy évről évre bővüljön a madárbarátok népes tábora.

A programokról

A rendezvény alapprogramja az országos madármegfigyelő verseny, ami bizony felkészültséget és elkötelezettséget igényel, hiszen reggel hattól este hatig már az sem kis feladat, hogy valaki kitartson a posztján.

A másik, inkább a nagyközönségnek szóló, igen látványos programelem a vadludak reggeli kirepülése és esti behúzása. Korán kell kelnie annak, aki nem akar a reggeli élményekről lemaradni, mert a ludak nem várnak. Hét körül indulnak „reggelizni”. Az esti behúzás pedig már négy óra körül kezdődik. Az sem kis élmény, amikor már besötétedett, és a sok-sok ezer madár megérkezett éjjeli szállására – ezt legalább egyszer az életben érdemes meghallgatni.

Bár kiváló minőségben, élőben lehet ma már látni a webkamerának köszönhetően a ludakat a tavon az interneten, de ez azért nem ugyan az, mint élőben. Ráadásul szombaton igazi vásári forgatagba csöppen, aki idejön. Madarakról szóló előadások, madárgyűrűzés, természetvédelmi tanácsadás, könyvdedikálás, vásár, állatbemutatók – csak néhány a számos lehetőség közül. A gyerekek órákat eltölthetnek a gyerekprogramok sátrában anélkül, hogy unatkoznának. Délután Ferencz József Fittikém vezetésével még egy élő kvízjátékon is részt vehetnek, akik szeretnék próbára tenni a madarakkal kapcsolatos tudásukat. Na persze nagyon bonyolult kérdésekre nem kell számítani.

Azért nem bánnák a szervezők, a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, valamint a főtámogató Envirotis Holding Zrt., ha kicsit bővülne mindenkinek a tudása, aki a Sokadalomban jár.

Tudjon mindenki a ludakról legalább ennyit:

A hazánkba érkező ludak túlnyomó része körülbelül 18 nagy gyülekező helyet használ rendszeres pihenőhelyként. Egy-egy kiemelt éjszakázó helyen, mint amilyen a tatai Öreg-tó, akár 40-50 ezer madár is összegyűlhet. Enyhe teleken végig kitartanak, és innen indulnak vissza a költőhelyre, de ha nagy hideg és hó jön, akkor tovább állnak dél felé.

Az eurázsiai tundrák vidékén fészkelő vadludak ősszel érkeznek hozzánk, és kora tavasszal indulnak vissza északra. Sok lúdfajta érkezik, köztük a nagy lilikek, amelyek a sarkkörön túli költőhelyeikről a nyugat- vagy közép-európai telelőhelyükig akár 7000 kilométert is repülhetnek. Az egész út, persze pihenőkkel, közel négy hónapon át tart. A hazánkban telelő vadlúdcsapatok túlnyomó többségét a nagy lilik adja.

A vetési lúd költőterülete az eurázsiai tundra és tajga övezetben húzódik. A vetési lúd térségünk igazi nevezetessége, ez a lúdfaj tette nemzetközi jelentőségűvé a tatai Öreg-tavat. A tó a vetési lúd egyik legfontosabb Kárpát-medencei telelőhelyének számít.

Ezekről és a többi lúdfajról sok érdekességet meg lehet tudni a program hivatalos weboldalán (vadludsokadalom.hu), ahol élő webkamerán követni lehet az egyre bővülő sokadalom életét.

Ám a lényeg: aki csak tud, látogasson Tatára november 30-án szombaton!

Tovább a teljes bejegyzéshez
476 Hits
0 hozzászólás

A kevesebb jobb! - Hulladékból mindenképpen

Tizedik éve rendezik meg november utolsó hetében az Európai Hulladékcsökkentési Hetet. Az tetszik benne nagyon, hogy nem annyira hivatalos ünnep ez, sokkal inkább egy közösségi eseménysorozat. A kezdeményezés ugyanis arra ösztönzi az európai polgárokat, hogy maguk találjanak ki eseményeket, akciókat, hasznos weboldalakat, bármit, amivel úgy gondolják, hogy hozzá tudnak járulni a hulladékcsökkentés nemes feladatához.

Miért fontos ez az Európai Uniónak?

Hihetetlen! Az EU-tagországokban 2013-ben az egy főre jutó hulladéktermelés 481 kiló volt (Forrás: Eurostat). Gondoljunk csak bele, ez azt jelenti, hogy az év minden egyes napján több mint egy kiló hulladékot gyárt minden egyes ember, a csecsemőket is beleértve! És ennek mennyiségre évről évre néhány százalékkal tovább nő.

A tudatos döntés ad szabadságot, nem a bármit megvehetek élménye

Sokan tudják, hogy nem is a hulladékcsökkentés a legjobb megoldás, hanem az, ha a már meglévő, látszólag feleslegessé vált termékeket újrahasznosítjuk. A legjobb pedig, ha létre sem jön az, ami később hulladékként végzi. Van-e erre ráhatásunk? Egyértelműen igen. Egy gyártó sem akar olyasmit előállítani, amit senki nem vesz meg. Ne hagyjuk, hogy a ránk ömlő reklámok és az eladáshelyi ösztönzők irányítsanak minket, hogy a gyártók újabb termékeket állíthassanak elő, így végtelenítve a spirált!

Vásároljunk tudatosan! Készüljünk előre otthon, gondoljuk végig, mire van szükségünk, és ezt írjuk is össze! Ezután hozzunk egy döntés, hogy semmi mást nem veszünk meg, csak azt, ami a listánkon szerepel. Amióta így vásárolok, rájöttem, hogy a módszerrel még időt is megtakarítok, ami külön öröm. Ráadásul, így sosem felejtem otthon a bevásárló szatyrot!

Leginkább az élelmiszereknél szempont a fölösleges csomagolás problémája, amire ma már nem csak a Facebookon látok ötletes megoldásokat. Találkoztam többször olyanokkal, akik a gyümölcsöt és a zöldséget, vagy akár a péksüteményt nem a kitett nylonzacskókban veszik meg, hanem saját készítésű, kis zsákokban. Sőt, a kimért áruk pultjánál láttam olyan vásárlót, aki vitt dobozt, és abba kérte a felvágottat és a sajtot.

Európai Hulladékcsökkentési Hét

Ilyen és hasonló gondolatokra hívja fel a figyelmünket a Hulladékcsökkentési hét.

2012-ben 27 országban 10 793 akció, 2018-ban 30 országban pedig már 14.347 esemény, akció valósult meg. Ezek ugyan rekord évek voltak, de a többi év sem maradt el sokkal tőlük. Magyarország is kivette a részét mindebből, tavaly 228 akciót bonyolítottak le az előzetesen regisztrálók.

Minden résztvevő országban egy hivatalos szervező segíti a koordinációt, 2019-ben Magyarországon az Innovációs és Technológiai Minisztérium felkérésére ez a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, azaz a KSZGYSZ. Kik szoktak részt venni ezekben a vállalásokban? Jellemzően államigazgatási szervek, önkormányzatok, nagyon sok óvoda, iskola és persze civilszervezet, de cégek, valamint magánszemélyek is. Az előzetes regisztráció már lezárult, de bárki csatlakozhat az eseményekhez, olvasható róluk. Jövő májusban pedig kiderül, hogy az országonkénti nyertesek közül ki lesz az európai legjobb. Aki idén nem regisztrált valamilyen programmal, már most gondolkodjon azon, hogy jövőre mivel venne részt.

Megjegyzem nem hivatalos résztvevőként, ám lelkes, külső pártolóként bárki tehet vállalást. Akár a Vörös és Zöld Facebook-poszt kommentjében! 😊

Egyszerű hulladékcsökkentési ötletek

Számos lehetőség van arra, hogy otthon vagy a munkahelyen elkezdjük csökkenteni a hulladékot, sőt másokat is erre ösztönözzünk. Fontos, hogy ez sose legyen kényszer, mert annak hosszabb távon semmi haszna. Adok pár ötletet, a sor bővíthető, különösen, ha a munkahely, ahol dolgozunk, nyitott arra, hogy a jövőben környezettudatosabban működjön.

·         Használjunk bevásárlótáskát, sose felejtsük otthon, ha mégis így történt, kérjünk az élelmiszerboltban megmaradt kartondobozokból, és abban vigyük haza a bevásárlásunkat.

·         Használjuk föl a maradékot a konyhában, ne dobjunk ki élelmiszert, és akinek van erre jó tippje, receptje, ossza meg másokkal is. Egy tipp: én sosem dobom ki a brokkoli szárát, a karalábé levelét…, azt is megfőzöm, szuper lesz tőle például a krémleves.

·         Kezdjünk komposztálni, ha erre semmiképpen nincs mód, össze lehet fogni a szomszédokkal, és be lehet vezetni a „közösségi komposztálást”.

·         Hulladékcsökkentési ötleteim az irodáknak: kétoldalas nyomtatás, a régi „firkapapírok” gyűjtése, felhasználása, üvegpoharak és csészék használata műanyag poharak helyett. Sokan elviteles dobozban vesznek ebédet – naponta új dobozban. Mosogassuk el a dobozt, és másnap vigyünk magunkkal, amikor ebédért megyünk!

·         Szervezzünk meg ruhák, könyvek, bútorok, elektronikai és egyéb eszközök gyűjtését, amit vagy adományba adhatunk, vagy egymás között elcserélhetünk.

Miért jó ez nekünk?

A hulladék, ami szemétként végzi, pusztítja például az állatvilágot. Sokat olvashattunk már arról, hogy számos állat tápláléknak nézi a műanyag hulladékot, és emiatt elpusztul. Ez egész környezetünket veszélyezteti, benne minket is.

Aki környezettudatosan vásárol, az kevesebbet költ fölösleges dolgokra, így több marad sportra, szórakozásra, bármire, aminek több haszna és értelme van, mint a felesleges tárgyaknak, vagy a kukában landoló élelmiszernek.

A sor persze folytatható, erre is szívesen várom kommentben az ötleteket!

Tovább a teljes bejegyzéshez
665 Hits
0 hozzászólás

A terápiás húsleves és táplálkozási taposóaknák

Az első igen pozitív meglepetés az volt, hogy sok új arcot láttam az előadáson, nagyon sokan kíváncsiak voltak az előadásra. Számomra ez azt jelenti, hogy sokan szeretnének egészségesen élni, egészségesen táplálkozni, és ezért hajlandóak is tenni. Csapó Dorina többszörös fitneszbajnok, fitneszedző, a modern táplálkozási tudomány nagykövete dinamikus, jó hangulatú előadást tartott a klub résztvevőinek, benne sokunk számára több meglepetéssel.

Paleo alapok

Azoknak, akik elkötelezett hívei a paleo értrendnek, vagy ha nem követik, legalább ismerik, talán kevésbé volt meghökkentő, amit hallottak, de bizonyára voltak többen, akik sok újdonsággal találkoztak. Az előadó megemlített néhány táplálkozástudományi szakértőt, akiknél tanult, akiktől megtanulta annak az értendnek a szabályait, amelyet követ, és mások előtt is képvisel. Az egyik kiindulópontjuk, ahogy megtudtuk, az, hogy az emberiség hosszú története során, igen sokáig nem evett feldolgozott élelmiszert, arányaiban az a korszak volt a leghosszabb, amikor vadásztunk és gyűjtögettünk. Ehhez képest a jelen kor, a végtelen mennyiségű mű táplálékkal egy igen rövidke kis szakasz. Ennyi idő alatt az emberi szervezet nem alkalmazkodhatott a feldolgozott élelmiszerekhez, ezért szerintük, ha jó akarunk magunknak, megközelítőleg úgy kell étkeznünk, ahogy őseink tették.

Kép: Pixabay

Egészségünk alfája és omegája a táplálkozás

Az nagyon tetszett, hogy Csapó Dorina nem akart lyukat beszélni a jelenlévők hasába, nem akart – hogy stílusosan fogalmazzak – semmit lenyomni a torkunkon. Jó volt, hogy felnőttnek, önálló döntési képességgel bíró embereknek tekintette hallgatóságát. Mégsem maradt kívülálló, nem az okos szakértő, hűvös távolságtartásával beszélt. Egyértelművé tette, ő hova tette le a garast, hogyan él, hogyan táplálkozik a családjával együtt, és ezt az életformát miért tartja jónak. Meggyőződése ugyanis, és a tudomány egyre inkább azt igazolja, hogy az egészségünk közel 90%-ban azon múlik, mit eszünk. Ez nagyon jó hír! Hiszen eldönthetjük, hogy egészségesek akarunk-e lenni, vagy nem. Dönthetünk bárhogy, de tudatában kell lennünk, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy jó és egészséges élelmiszert vegyünk magunkhoz, és majd sorra jönnek az egészségügyi problémák, senki mást nem okolhatunk miattuk, mint önmagunkat. Az előadó hangsúlyozta, hogy minden ember más, nincs olyan tápláléklista, étrend, ami mindenkinek egyformán jó. Próbálkozni kell, meg kell figyelnünk, hogy a szervezetünk mire hogyan reagál, az irányelvek alapján mindenkinek ki kell alakítania a számára való legjobb étrendet.

Gyógyító élelmiszerek és taposóaknák

Megfelelő élelmiszerekből összeállított tudatos táplálkozással nem pusztán a testsúlyunkat tudjuk kontrollálni, hanem például helyreállíthatjuk felborult bélflóraegyensúlyunkat, leküzdhetjük allergiánkat, úrrá lehetünk megmagyarázhatatlan fáradtságunkon, alvásproblémáinkon. A sor folytatható, és akkor még nem beszéltünk az autoimmun betegségekről. Csapó Dorina sem említette ezeket részletesen, mert mint többször hangsúlyozta, ő az egészséges emberekhez szól, nekik ad tanácsot, ötletet, hogy hosszan egészségesek maradhassanak.

Előadónk néhány alapkérdést már az elején tisztázott. Azt például, hogy a feldolgozott élelmiszereket nem tartja fogyasztásra alkalmasnak, nem pusztán a bennük lévő adalékanyagok miatt, de azért is, mert minden ilyen termék tartalmaz hozzáadott cukrot. A cukor pedig szerinte az egyik taposóakna a gabonafélék, a tej és tejtermékek, valamint bizonyos magvak mellett. Hogy miért a taposóakna kifejezés, azt nem fejtette ki, ezt a fantáziánkra bízta, de annyi mindenkinek egyértelmű volt, hogy ezek az előadó meglátása szerint alattomos és pusztító élelmiszerek.

A csendes gyilkos

Csapó Dorina szerint különösen kárhoztatható a cukor, ami nagyban hozzájárul, hogy a mai gyerekek jelentős része elhízott, és nem csak kövérek, de sokan mozgásszervi problémákkal küzdenek. Egy példát mondott is erre, hogy a reggeli kakaó mellé elfogyasztott édes pékáru, a tízóraira megivott Ice tea és hozzá egy tejszelet vagy még egy kakaós csiga már fedezi a napi cukorbevitel ajánlott mértékét. A WHO 2002-es ajánlása szerint 50 gramm cukornál nem szabadna többet ennünk naponta. Egy főre vetítve ennek országos átlagban nagyjából a dupláját fogyasztjuk, jelentős részét rejtett cukrok formájában.

Pacalt szalontüdővel

A fehérjékkel kapcsolatban az állítja Csapó Dorina, hogy tévhit, miszerint az állatok izomzata a legjobb táplálék, sokkal inkább a belsőségek, a pacal, a máj, a velő az, mert messze több tápanyagot tartalmaznak. Létezik egy tápanyag-sűrűségi táblázat, amely azt mutatja, hogy egységnyi élelmiszer mennyi értékes tápanyagot tartalmaz, és ezen a listán a belsőségek kapták a legmagasabb pontszámot. Eszerint érdemes lenne minél több belsőséget ennünk. Az előadó azon a véleményen van, hogy bátran fogyasszunk disznósajtot, marhanyelvet, zsíros, bőrös halakat, tehát csupa olyasmit, amiről évek óta úgy gondolom, hogy jobb elkerülnie annak, aki nem akar szív és érrendszeri problémákkal küzdeni. Ám most azt hallottam az előadáson, hogy e betegségcsoport legfőbb okozója a szénhidrát. Bevallom, én nem lettem azonnali híve a Csapó Dorina által javasolt étrendnek, de arra mindenképpen jó volt, hogy arra inspirál, olvassak utána a témának.

Az elhangzottak egy részével könnyű volt azonosulnom, hiszen én is úgy gondolom, hogy messze több halat kellene ennünk, mint tesszük jelenleg, akár kétnaponta kerülhetne valamilyen formában a tányérunkra.

A terápiás húsleves

A húsleves egyenesen szuperélelmiszer, mondta Csapó Dorina, és receptet is adott. A legjobb, ha sokféle hozzávalóból főzzük, legyen benne bőr, többféle csont. Legalább 8 órán át gyöngyöztessük, az utolsó órában tegyük hozzá a zöldségeket. Amikor kihűlt, érdemes kisebb adagokra osztani, lefagyasztani, és alapléként adagolni levesekhez, mártásokhoz, szószokhoz. Rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Couleur képe a Pixabay-en

A szénhidrátokról sok jó nem hangzott el, talán annyi, hogy a zöldség minden mennyiségben fogyasztható és fogyasztandó. Szó esett a ma egyre divatosabb fermentálásról: a fermentált zöldség is szuperélelmiszer. Nem csak a kovászos uborka! Minden zöldséget lehet fermentálni és nem csak nyáron, de télen is készíthető. A hűtőben hosszan eláll, és naponta érdemes belőlük egy-egy kanálnyit enni legalább.

Nem kapott piros lapot a burgonya és a rizs, de fontos, hogyan készítjük. Az egyértelmű, hogy a krumplipüré kevésbé egészséges, mint a főtt burgonya, de azon kicsit elcsodálkoztam, hogy a hideg rizs, mint mondta Csapó Dorina, kevésbé hizlal, mint a meleg.

A gyümölcsökkel legyünk visszafogottak, mert a fruktóz inkább csak méreg a szervezetnek, fogalmazott az előadó.

A zsírok esetében Csapó Dorina eldöntötte a margarin kontra vaj kérdést, nála egyértelműen a vaj győzött, és nem azért, mert finomabb. Manapság az omega-6 - omega-3 zsírsav fogyasztásának egészséges 6:3 aránya messze eltolódott az omega-6 felé, legalább háromszor többet fogyasztunk, mint kellene, amiben más „bűnösök” mellett jelentős szerepet játszanak a margarinok.

Nos, tudatosan táplálkozni nem könnyű, ám az előadás, sok kétely mellett, amit bennem felvetett, arról egyértelműen meggyőzött, hogy ez a legkevesebb, amit meg kell tennünk önmagunkért és családunkért.

A hangsúly a tudatosságon van. Ehetünk bűnös dolgokat, több szelet tortát például, csak legyünk azzal tisztában, hogy mit teszünk, és másnap „korrigáljunk”. Tehát ne mondjuk azt, ha már tegnap bűnöztem, akkor ma is megtehetem.

Tovább a teljes bejegyzéshez
682 Hits
0 hozzászólás

A sok szép vadlúd egyike: a családszerető nagy lilik

November Tata életében kiemelt hónap, egy híján 20 éve, hogy néhány elkötelezett madárbarát úgy döntött, fel akarják hívni a városban élők figyelmét arra, milyen szép, érdekes, lenyűgöző természeti jelenségnek ad otthont évről évre. A Tatai Vadlúd Sokadalomra ma már az egész országból, sőt jelentős számban külföldről is érkeznek madárbarátok, és persze sokan olyanok is, akik inkább a színes gyerekprogramok vagy a színvonalas kirakodóvásár miatt látogatnak ki az Öreg-tó partjára. A vadludak persze nem csak itt szállnak meg, hanem minden olyan nagyobb víznél, amelynek közelében jó táplálkozásra alkalmas helyeket, kukoricatarlót, őszi vetést, találnak. A tatai vadlúdtábor azért különleges, mert egy város közepén helyezkedik el, és az itt élők megtanultak ezzel a jelenséggel együtt élni. Elismerésre méltó például, hogy a ludak érdekében a város tavaly úgy döntött, hogy szilveszterkor nem rendeznek tűzijátékot, és az itt lakók sem eregetnek petárdákat.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONETaken by Adrian Pingstone in June 2003

Magyarország vizes élőhelyein ősszel 10 különböző vadlúdféle jelenik meg, közülük a legtöbb igen távoli északi, európai és leginkább szibériai tundrákról, természetes költőhelyeikről érkezik ide általában október elejétől. Sok tízezer madár pihen meg ilyenkor nálunk, és gyűjt erőt, a sokszor 4-5000 kilométeres út után. Közülük az egyik, általában a többséget alkotó, a nagy lilik. Nevét erős, jellegzetes hangjáról, „lilik-lilik” kiáltásáról kapta. A nagy lilik enyhe teleken nem vonul tovább, egészen márciusig marad, amikor visszatér költőhelyére.

Hogyan lehet felismerni a többi vadlúd között? Amennyiben hangja alapján nem sikerülne, keressünk egy 60-80 centi terjedelmű, 1,5-3 kilós madarat. Abban az esetben, ha ennek alapján tanácstalanok lennénk, várjuk meg, míg kiterjeszti a szárnyát. 130-165 centiméter közötti a fesztávolság? Nos, így esélyes, hogy egy nagy lilikhez van szerencsénk. Vagy még mindig bizonytalanok vagyunk? A tollazat teljesen egyértelműen segít: az uralkodó színe sötét szürkésbarna tónusú. A homlokán jellegzetes fehér folt virít, amelynek szélessége a csőrével megegyező, felül kerek, íves. Ám, hogy ne legyen teljesen egyszerű a dolgunk, ez a fiatal példányoknál hiányzik. A nagy lilik hasán feltűnő, széles, fekete keresztsávok húzódnak. Farcsíkja, fara és alsó farkfedői fehérek. Csőre rózsaszín, lába élénk okkersárga. Ha olyan szerencsénk van, hogy még a szemét is megfigyelhetjük a madárnak, jó, ha tudjuk, hogy a nagy liliké sötétbarna.

Bevallom, nem tudtam, hogy létezik ilyen az állatvilágban: a nagy lilik párok egy-két évig jegyben járnak, és csak azt követően költenek, évente egyszer. A tojó a fészket a mocsaras, nedves tundra száraz kiemelkedésein, nyílt helyen, kisebb mélyedésekbe rakja, majd 5-6 tojáson közel egy hónapig kotlik a nyár derekán, június-júliusban. Összetartó családban élnek a nagy lilikek. Amíg a tojó kotlik, párja, a gúnár őrzi a fészket, a kikelt fiókákat közösen tanítgatják, és még azután is sokáig együtt maradnak a kicsikkel, amikor azok már önálló életre képesek, és remekül repülnek.

A nagy lilik növényekkel táplálkozik, északon, költőhelyén fűféléket eszik, vonuláskor gabonafélék vetéseit, kukoricatarlókat, repceföldeket látogat.

Nem védett, sőt, vadászható faj.

Tovább a teljes bejegyzéshez
362 Hits
0 hozzászólás

Éghajlatvédelmi töprengések

Időről időre néhány látványosabb akció is jellemzi az október 24-ei éghajlatvédelmi világnapot, de inkább iskolák, iskolai csoportok emlékeznek meg róla. Persze a téma maga top-aktuális.

A nap kezdeményezője a 350.org nevű nemzetközi klímavédelmi mozgalom. Már a nevükben ott a lényeg. Ez a szám ugyanis az atmoszféra biztonságos szén-dioxid-szintjére utal, ami ma inkább álomhatár, vagy inkább reményhatár. Ma a légkör messze több szén-dioxidot tartalmat 350 ppt-nél (ppt= az egész milliomod része).

Az elmúlt pár évben klíma ügyben jelentős változások történtek, és ennek jó része igen pozitív. A téma napjainkra trendi lett, ma már választásokat lehet nyerni azzal, ha valaki a klímavédelmet emeli politikája fő üzenetévé. Nem ma volt, de a 2015. decemberi párizsi klímacsúcs igen fontos lépést jelent ebben a küzdelemben. Az egyezményt több hasonló témájú nemzetközi egyeztetés előzte meg, ám ezek rendre kudarccal zárultak, megmaradtak a vágyak, az üres nyilatkozatok szintjén.

Az első egyetemes, jogilag kötelező klímamegállapodás a párizsi esemény volt. De mi is a lényege? Az iparosodás óta ismert globális felmelegedés mértékét 2 °C alatt kívánta tartani, sőt megcélozta a 1,5 °C alatt tartását. Fontos célként jelölték meg az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentését.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EU a harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó a világon Kína és az Egyesült Államok után. Az üvegházhatású gázok 78%-a az energiaiparból származik Európában (2015.). /Forrás europa.eu/

Jelentősen csökkenti a lehetőségeket, hogy Donald Trump amerikai elnök 2017 nyarán, amikor még egy év sem telt el az egyezmény hatályba lépése után, kijelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az egyezményből. Ami bíztató ennek ellenére, hogy a világ továbbra is komolyan veszi a kitűzött célt, köztük egyértelműen Kína is.

De miért gond, hogy melegszik a Föld éghajlata? Mi történne, ha csak 4 fokkal emelkedne a korábbi átlag?

Ez esetben a tengerpartokon áradások várhatóak, így az ott élő népesség bizonyára el kell, hogy vándoroljon a kockázatnak kitett területekről, valamint azokról, amelyeket extrém aszály sújt. Igazi népvándorlás indulna meg. A felmelegedés következménye lehet, hogy fokozódni fog a társadalmi egyenlőtlenség, vízhiányra, a természeti erőforrások elapadására kell számítani. A mediterrán térségben nagyobb szárazság és kánikula várható, addig Európa belső területein a folyók áradása és erdőtüzek várhatóak. Becslések szerint ez nem a távoli jövőben, hanem már 2050-2060 között bekövetkezhet.

Köszönjük az információt, mondhatja bárki, de mit kezdjünk vele? Nagyon is sokat! A nemzetközi összefogás mellett mindannyian tehetünk valamennyit éghajlatunk megóvása érdekében.

Kapcsoljuk le a villanykapcsolót, amikor nincs senki a helyiségben! Csökkentsük a fűtést, ne 25 fokban üldögéljünk télen, elegendő a 22 fok is, és feltétlenül szigeteltessük a nyílászárókat, hogy ne az utcát fűtsük. Egyáltalán, minden területen éljünk felelős, takarékos életet, ne pazaroljuk a vizet, a nyersanyagot.

Autó helyett gyalogoljunk, biciklizzünk, vagy rollerezzünk, járjunk tömegközlekedési eszközzel! Repülő helyett utazzunk inkább vonattal.

Hús helyett fogyasszunk több zöldséget, mert ezek előállítása fenntartható! Ennek része, hogy ne pazaroljunk az étellel se! Komposztáljunk! Ne vigyünk haza sok tucat műanyag flakont benne olyan ivóvízzel, ami otthon jó minőségben a csapból folyik! Ha nem vesszük meg, előbb-utóbb majd kevesebbet gyártanak.

Az csak kifogás, hogy egy ember nem számít. Ha 1000 ember válik környezettudatossá az már érzékelhető változás. És 1000 ember legalább 3000 emberre lehet hatással, és így tovább…

Tovább a teljes bejegyzéshez
409 Hits
0 hozzászólás

Köszvény, avagy podagra

Kicsit régies hangulatú szavak, ám ez a betegség ma is jelentős kockázattal jár

Dr. Németh Eleonóra reumatológus, a komáromi Selye János Kórház fizioterápiás főorvosa előadására, az almásfüzitői Egészségklub aktuális rendezvényére, sokan eljöttek, ami számomra azt is jelzi, hogy az interneten megtalálható részletes és pontos információk mellett ma is van szerepe a személyes és közvetlen tájékoztatásnak.

 

Az előadásnak számomra két fontos üzenete volt: a köszvény ma már jól kezelhető, tehát tünetmentes lehet egy életen át, mégis ennél sokkal jobb, ha megfelelő életmóddal elkerüljük.

A köszvény tulajdonképpen egy fajta ízületi gyulladás. Aki már hallott a betegségről, nyilván azt is tudja, hogy okozói a húgysav kristályok. A húgysav normális anyagcsere-folyamatunk része, ez a szervezetünk legtöbb sejtjében jelenlévő purinok lebontásakor visszamaradó salakanyag. Mindaddig nincs is gond, amíg oldott formában – ez a természetes állapota – úszik a vérünkben, és végül a vizelettel ki is ürül. Amikor ennek a folyamatnak megbomlik az egyensúlya, akkor jöhet létre a köszvény.

Megemelkedhet a vér húgysavszintje, ha például szervezetünk túl sokat termel, vagy ha nehezen üríti ki. Ez az állapot úgynevezett hiperurikémia. Akinek, bár nincs semmilyen fizikai tünete, ám a vérképe magas húgysavszintet jelez, nem legyinthet rá, foglalkoznia kell vele. Részben azért, mert a magas húgysavszint előbb-utóbb előidézheti a köszvény jellegzetes és igen fájdalmas tüneteit. Azt, hogy a köszvény rettegett és pokoli kínokat okozó betegség, ma leginkább leírásokból és történelmi filmekből ismerjük, amikor a nagyon sok húst és alkoholt fogyasztó gazdagok között nem volt ritka. Köszvényes volt például Mátyás király, VIII. Henrik, de Newton és Kolombusz is.

Nem kezelt köszvénynél az ízületek, sőt a porcok és a csont is eldeformálódhatnak, igen fájdalmas kinövések jelenhetnek meg a könyökön, az ujjakon, tipikusan például a nagylábujjon, a sarkakon, ez utóbbiak a járást szinte ellehetetleníthetik. A legfájdalmasabb tünet, az ún. köszvényes roham akkor következik be, amikor a kicsapódott húgysav kristályokat a nagy falósejtek megtámadják. Ilyenkor az ízületek begyulladnak és a legkisebb érintés is gyötrelmes.

Szerencsére az orvostudománynak köszönhetően ezek a rohamok, sőt a fájdalmas ízületi torzulások, kinövések is teljesen elkerülhetőek, vagy ha már kialakultak, csökkenthetőek.

Nem csak azért kell azonban a magas húgysavszinttel foglalkozni, hogy még átmenetileg se legyenek köszvényes panaszaink, hanem azért is, mert ez az állapot jelentősen megnöveli más, igen súlyos betegség kockázatát. Ilyen például a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, cukor- és vesebetegség.

 

A lényeg tehát: éljünk egészségesen! Ne dohányozzunk, ne igyunk alkoholt, legfeljebb csak mértékkel, és akkor se töményet, valamint táplálkozzunk egészségesen. Ez persze nem egyszerű!

A hallgatóság az előadás végén kapott egy jól használható listát, amelyből kiderül, hogy mely ételek purin tartalma magas, így fogyasztásuk magasabb köszvény-kockázattal jár.

Kerülendő a belsőségek, a füstölt húsok túlzott fogyasztása, és bizonyos halaké is, valamint a tenger gyümölcsei közül jó, ha nem eszünk minden nap kagylót és garnélát. Ezt bár kicsit sajnálom, de viszonylag könnyű teljesíteni, ám az, hogy a csirkemell is szerepel a kockázati tényezők között, igen meglepett. Magas a purin tartalma a húsok mellett a szárazbabnak, -borsónak és a lencsének is, valamint – újabb rácsodálkozás – a szójának. Gond nélkül lehet fogyasztani viszont egyebek mellett a tejet és tejtermékeket, olajat, a kenyeret, tésztát, rizst és burgonyát, ám aki kicsit is olvas egészséges életmóddal kapcsolatos cikkeket, könyveket, pontosan ismeri ezeknek a kockázatait.

Mondtam, nem könnyű, de aki főként zöldségeket fogyaszt és a kockázatosabb élelmiszerekkel csak mértékkel él, nagyot nem tévedhet. Szerintem.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1373 Hits
0 hozzászólás

Most hétvégén ne csak nézzék, számolják is! Nem pénzről van szó!

A Magyar Madártani Egyesület weblapját rendszeresen látogatom, mert sok érdekes és hasznos információt találok kedvenc madaraimról, és az oldal egyáltalán nem csak madarászoknak szól. Sőt! Van olyan menüpontjuk, amelyik kifejezetten nekünk, laikusoknak lehet érdekes, de erről egy másik alkalommal írok, mert most, amint beléptem az oldalra, megragadta a figyelmemet egy friss hír.

 

Európai Madármegfigyelési Napok

 

Október 5-én és 6-án madármegfigyelési hétvége lesz hazánkban is. Az Európai Madármegfigyelő Napok (EMN) programot a madártani szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indította el 1993-ban.

Egy kiváló kezdeményezés! Olyasmi kicsit, mint amikor régebben önkéntesek felajánlották számítógépük kapacitását a világűr megfigyeléséhez. Egyszóval ez is egy olyan projekt, amikor a sok kicsi, valami nagyszabású közöset hoz létre.

 

Őszi madárvonulás

 

A rendezvény az őszi madárvonulásról európai szintű információgyűjtést végez. Hogy kicsit ösztönözzék a részvételi kedvet, egyben meg is versenyeztetik őket. Ez a gyűjtés egyben játékos erőpróba az európai államok között: ki tud több önkéntes megszólítani. Hol élnek lelkesebb profi és amatőr madarászok, elkötelezett madárbarátok. A játékban a helyszínek, a résztvevők és a megfigyelt madarak száma alapján értékelik az országokat, a legmagasabb számokat elérők nyernek! Tavaly 41 ország 956 helyszínén több mint 5,2 millió madarat figyelt meg 25 ezer résztvevő. Büszkeséggel tölt el, hogy Magyarország az utóbbi években mindig az első három-öt helyezett között szerepelt. Tavaly például tőlünk vettek részt a legtöbben (4945-en) a megfigyelésben. Megjegyzem, ehhez biztosan hozzájárulnak az olyan színvonalas rendezvények, mint például a Tata Vadlúd Sokadalom.

 

Ki számolhat és mit kell tennie?

 

Jó hírem van, bárki és bárhol. Akár a saját kertjében, vagy séta közben a parkban, esetleg kiránduláson az erdőben. A lényeg: fel kell jegyezni a pontos helyszínt (megye, település), le kell írni, hányan vannak jelen a megfigyelésnél. Aki éppen kutyasétáltatás közben figyeli a madarakat, most szólok, hogy bár szeretjük és tiszteljük négylábú barátainkat, de ők nem számítanak megfigyelőnek! 😊 Ezen túl persze fel kell jegyezni a madarak számát és a három leggyakoribb fajtának a nevét és példányszámát. Aki nem ismeri fel a madarakat, annak segítségére lehet a Madártani Egyesület honlapja ebben is. Ha végképp nem sikerül az azonosítás, akkor ez az információt ki kell hagyni.

 

Hova küldjük az infót?

 

Az információkat csak és kizárólag egy online (okostelefonról is elérhető) felületen lehet beküldeni. ITT.

 

Az eredményeket nagyon hamar, várhatóan már október 7-én, hétfőn nyilvánosságra hozzák.

Lesznek szervezett megfigyelések is, ezekhez is lehet csatlakozni. Erről lista az MME honlapján elérhető, de kettőt itt ki is emelek, lesz ugyanis megfigyelési pont Naszályon és Tatán is.

Helyszín: Naszály, Ferencmajori Madárvárta

Időpont: október 5. 9.00 óra

Program: madárgyűrűzés és igény szerinti madármegfigyelés a Ferencmajori-halastavakon

Találkozó: Naszály falutáblánál (Tata felől)

További információ: Bátky Gellért 30/583-8636

 

Helyszín: Tata, Öreg-tó

Időpont: október 6. 13.00 óra

Program: madármegfigyelés és túra a tatai Öreg-tavon

Találkozó: tatai Öreg-tó partján (Fáklya utca végén)

További információ: Bátky Gellért 30/583-8636

 

Forrás: MME honlap

Tovább a teljes bejegyzéshez
835 Hits
0 hozzászólás

Napsütéses szüreti felvonulás

Idén is szeptember 21-én rendezték meg a szokásos Kesztölci Szüreti Vidámságokat. Az esemény a hagyomány szerint két fő részből áll, az egyik maga a felvonulás, amikor a szüreti menet végigvonul a falun, és csak akkor állnak meg, amikor a helybeliek régi jó szokás szerint megvendégelik őket kis pogácsával és persze az elmaradhatatlan pohárka borral. A festői szépségű Kesztölc lankáin ugyanis kiváló szőlő terem, remek, „szép” borokat kóstolhat, aki erre jár.

A menetet az elmúlt években többször is elmosta az eső, tavaly is kevésen múlott, hiszen a délelőtti felhőszakadás csak kora délutánra szánta meg a kesztölcieket. Idén azonban semmi sem akadályozta meg, hogy lovaskocsi helyett egy traktorral az élen bejárják a hangulatos hegyi utcácskákat. A cél most is a Művelődési Ház volt. Ez a helyszíne ugyanis a másik fő programpontnak, a műsoros rendezvénynek, és az elsősorban a gyerekek szórakoztatására kitelepült kézműves foglalkozásoknak.

A műsor, mint rendesen, most is színvonalas volt, a teljesség igénye nélkül említek csak pár fellépőt a sok jó produkció közül. Örömmel láttuk a Nyugdíjas Klub fellépését, a csinos kék egyenruhába bújt, ügyes mazsoretteket, az óvodások és az iskolások kedves műsorát, jó volt ismét hallani a Pávakört is. A rendezvény bent zajlott a házban, de a szervezők kihangosítással gondoskodtak arról, hogy aki már nem fért be, az is hallhassa a jó hangulatú zenét és a beszédeket az udvaron.

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. Hiszen tavaly megígértük, hogy újra jövünk! Néhány gyerek szavaiból kiderült, hogy számítottak is erre.

Alapvetően kétféle foglalkozással, játékkal készültünk. Az egyik lényege, hogy kicsit elgondolkoztassa a gyerekeket, mennyire nem mindegy, hova tesszük azt a sok hulladékot, amelyet rendszeresen, napról napra „megtermelünk” otthon. Nagy öröm számomra, hogy évről évre tapasztalom, egyre több családban gyűjtik már szelektíven a hulladékot, és otthon ezt nem csak a felnőttek ügyének tekintik, hanem a kicsiket is bevonják. Az is jó tendencia, hogy a komposztálás sem újdonság ma, többen mondták, hogy ők is komposztálnak. Merem remélni, kicsit mi is hozzájárulunk ehhez a környezettudatossághoz. Már azt eredménynek tartom, ha a szelektív gyűjtés lényege, fő üzenete eljut a gyerekekhez játék közben is.

Vittük tehát a táblás szelektív játékunkat és a lényegében megunhatatlan hulladékhorgászatot. Évről évre gondolkodunk azon, hogy nem, ezt már nem hozzuk Kesztölcre, hiszen itt volt minden évben, biztosan unalmas, de be kell látnunk, még ma is igen népszerű.

A másik foglalkozásfajta pedig a kézműveskedés. A korongozás szintén a „sohanemelég” kategóriába tartozik, Zsilinszky András kézműves végtelen türelemmel segít évről évre, hogy használható kis csuprok vagy tálak készüljenek, amelyeket aztán ki is színezhetnek kedvükre a gyerekek.

Kézműveskedhettek a kicsik az újrahasznosítás jegyében is. Idén mini cserepekből, maradék fonálból babákat barkácsolhattak, és az egyre népszerűbb kavicsfestés is telitalálat volt. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek úgy tekintsenek az őket körülvevő tárgyakra, hogy azok értéket jelentenek. Ne az legyen az első gondolatuk, hogy kidobják, ami megkopott, vagy amit meguntak, hanem alakítsák át, keltsék új életre azokat.

Persze nem lenne teljes a szüreti mulatság bor és ennivaló nélkül. Az ízletes tepertős kenyér, a finom, sűrű, forró gulyás és az óriási palacsinta bőven fogyott, jó étvággyal falatozott mindenki.

Idén is kiváló volt a hangulat, aranyosak voltak a gyerekek, ismét jó délutánt töltöttünk Kesztölcön.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
514 Hits
0 hozzászólás

Különös életű impozáns éjjeli lepkénk

Nem kétséges, a nagy pávaszem valóban a legnagyobb lepke Európában. Kiterjesztett szárnya sok egyed esetében a 20 centimétert is eléri, bár az átlagos mérete inkább 10-15 centi. Ez sem kicsi persze! Időről időre még a médiában is találkozunk olyan kis színes hírekkel, mennyire megriadtak emberek, amikor meglátták egy-egy példányát. Igaz, ez igen ritka alkalom, mert ez a lepke csak áprilisban és májusban él, és csakis a késő esti, még inkább éjszakai órákban aktív.

Amúgy nincs miért rémüldözni e különös, szép élőlénytől, nem csíp vagy harap meg senkit, nem is tudna ilyet tenni, mert szájszervei elcsökevényesedtek. Igen, jól értik, táplálkozni is képtelen. A nagy pávaszem lepke néhány hetes élete során szemben a pillangók nagy részével, akik virágokból, vagy erjedt gyümölcsökből pödörnyelvükkel felszívják a nektárt, és a gyümölcslevet, nem eszik semmit. Pedig szükségük van energiára például a repüléshez, a párzáshoz. A nagy éjjeli pávaszem nősténye illatanyagokat bocsát ki, ezt a hímek igen messziről, egy kilométerről megérzik, és feléje repülnek. Ez sok „kalóriát” felemészt. Az élethez nélkülözhetetlen erőt a tartalékokból, azaz a hernyóként elfogyasztott táplálékból felhalmozott energiából nyeri, amely tény megmagyarázza a hernyók pokoli falánkságát. Hiszen ez a küldetésük: enni, enni, enni, amennyit csak bírnak, mert a lepke életének hossza attól függ, ők mennyi levelet faltak fel.

Bizonyára vannak olyanok, akik undorodnak a hernyóktól, ezzel szemben nekem bevallom, tetszenek. A pávaszem hernyója egyenesen szép. Az a folyamat pedig csodálatos, ahogy a hernyó színe jelzi, fejlődésének épp melyik fázisában tart. Mint régen faluhelyen, ahol a ruha egyértelművé tette nem csak a társadalmi szerepet, de azt is, hogy életének mely szakaszában jár viselője.

A nőstény által csomókban lerakott, megtermékenyített petékből körülbelül 2 hét után kelnek ki a hernyók. A pávaszemes lepke hernyója hatalmas termetű, illetve szélsebesen azzá hízik. Másfél-két hónap alatt szabad szemmel alig látható, pár milliméteresből válik több mint 10 centiméteressé. Ez olyan, mintha minden csecsemő 140 kilós felnőtté növekedne.

A hernyók többször vedlenek. A pávaszemes lepke hernyójának színe kezdetben fekete, narancssárga szemölcsökkel és rövid sörtével. Kifejlett korában az alapszíne ragyogó zöld, kék vagy rózsaszín szemölcsökkel, oldalán halványsárga csíkkal. Sörtéje hosszú, fehér vagy fekete. Az utolsó stádiumában színe órák alatt zöldről téglavörössé változik. Ott bábozódik be, ahol élt, táplálkozott, leginkább a szilva-, körte-, alma-, diófákat kedveli, így ezeken találhatjuk meg 3-4 centis, szürkésbarna, durva tapintású gubóját is. A fák talajhoz közeli szárrészén bábozódnak. A báb több évig is áttelelhet.

Az imágó, azaz a kifejlett lepke színét mondják barnásszürkésnek, barnáskéknek, sőt vörhenyesbarnának, a lényeg, hogy a barna meghatározó szerepet játszik lepkénk öltözékében. Ezt árnyalja egy bonyolult cikk-cakk minta, valamint a jellegzetes pávaszemek, amelyekről a lepke a nevét is kapta. Szárnyainak szegélyén széles, fehéres sáv húzódik, amely a szárnycsúcsnál beleolvad az alapszínbe. Még különlegesebbé teszi, hogy egész testét sűrű, bársonyos szőr fedi. Lábainak felső szakasza is szőrös, mintha bundanadrág lenne rajtuk.

A nagy pávaszem a melegebb tájakat kedveli, Európa és Ázsia középső és déli részein honos. Európában hat faja ismeretes, melyek közül hazánkban három fordul elő. A nagy pávaszem védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

A fotók forrása: Wikipédia

Tovább a teljes bejegyzéshez
629 Hits
0 hozzászólás

Egy nem szívesen látott madár – a kárókatona

A halak valószínűleg nem egészen értik, hogy erre a madárra ugyan mi szüksége volt a természetnek. Remekül ellennének nélkülük, és ezen a véleményen van bizonyára számos halgazdaság is. Ehhez képest a kormoránok, más néven kárókatonák köszönik, jól vannak, az Antarktisz kivételével minden egyes kontinensen megtalálhatóak, és mindenütt elkötelezett halpusztítók. Sokszor csapatosan vadásznak, ilyenkor a víz alatt közösen terelik zsákmányukat! Teszik ezt annak ellenére, hogy a vízimadarak többségével ellentétben nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem borítja vízlepergető réteg. Így rendszeresen ki kell menniük a partra, hogy az átázott tollazatukat megszárítsák.

A jó étvágyú kárókatonák általában 5-25 centis halakkal táplálkoznak, de könnyedén bekapnak egy fél kilós, vagy akár nagyobb halat is. Testméretüket látva, nem csoda, hogy sokat esznek. Az átlagos testhosszuk 80-100 centiméter, szárnyukat, ha kiterjesztik, a két vég közötti távolság eléri, néha meg is haladja a másfél métert. A legkisebb példányok súlya is több másfél kilónál, de sok kormorán ennél kétszer nehezebb. Testük ennek ellenére nyúlánk ám igen erős. Lábuk rövid, úszóhártyás, ezért a szárazföldön ügyetlenül mozognak, ám repülési sebességük akár a 80 km/h sebességet is elérheti.

Hosszú, vékony nyaka kis fejet tart, csőre erős és kampós. Az egész madár fénylőn feketészöld, ami annyira karakteres, hogy nevét is erről kapta. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a franciából /cormoran/ kerülhetett. Anélkül, hogy részletes nyelvetimológiai fejtegetésbe bocsátkoznék, a lényegre térek: a név eredeténél a latin corvus „holló” és marinus „tengeri” szavakat találjuk. Azaz a kormorán egy tengeri, vagy általánosabb értelemben vízi holló. Megjegyzem, a nép büdösmadárként is emlegeti, ami egyértelműen fészkelési szokásukra utal.

Jellemzően sok madár együtt, telepekben rak fészket. A helyeket a hímek választják ki, ezek lehetnek sziklák, tengerpartok, fák. Ha fát választanak. a fészkét az ágvillába építik gallyakból. A kormoránok mindent elborító ürüléke hamar elpusztítja a fészkeket tartó fákat, de a madarak se ki nem takarítanak, se odébb nem állnak.

A hímek párosodás előtt kisebb násztáncot járnak, szárnyukat csapkodják, világos torkukat mutogatják. Átlagosan 3 tojáson a két szülő felváltva kotlik, a fiókákat is együtt gondozzák.

Hazánkból a vizek befagyásával egy időben a kormoránok jelentős része délre vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány itt marad. Az enyhe teleknek köszönhetően az áttelelő populáció száma egyre növekszik, és sajnos egyre több kárt okoznak, mert sokszor még a télre az iszapba húzódott halakat is pusztítják. A kormoránok hazai riasztása és ritkítása megengedett, bár igen sok jogszabályt kell ehhez az érintetteknek figyelembe venniük.

Tovább a teljes bejegyzéshez
784 Hits
0 hozzászólás

Gazdag rostforrás az útifűmaghéj

A rostszegény táplálkozás ma már szinte népbetegség. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a salakanyagok elszaporodása és a lelassult emésztés mennyi egészségügyi problémához és nem utolsó sorban elhízáshoz vezethet.

A felnőtt szervezetnek átlagosan napi 2030 gramm a rostigénye. A valóságban viszont ennek jó, ha a felét fogyasztjuk. A fő probléma, hogy a világ egyre inkább a feldolgozott élelmiszerek felé terel minket. Hihetetlen bőségben kínálnak az üzletek vonzó, gusztusos, és lássuk be, jóízű félkész és kész ételeket, amelyeket csak melegítenünk kell. Kényelmes, nem rabol el mástól, akár munkától, akár szórakozástól, időt, kevesebbet kell utána mosogatni. Ám ennek ára van, hiszen a többségük finomított lisztben és cukorban gazdag élelmiszer, és csak elenyésző mértékben tartalmaznak rostot. Elég csak a cukrozott üdítőkre, a gyorséttermekre vagy a majonézes salátákra, szószos tésztákra gondolnunk. Pedig a rostok támogatják az egészséges emésztést, és ez korántsem az egyetlen ok, amiért érdemes többet fogyasztanunk belőlük. Keresztül haladnak beleinken és ezzel segítik a felesleges anyagok távozását. Hiányukban az emésztési folyamat érezhetően lelassul, amely igen kellemetlen tüneteket okoz. A rosttabletták időszakosan nyújthatnak segítséget, az igazi megoldás azonban az, ha rászoktatjuk magunkat a természetes rostokban dús táplálkozásra. Sokan abba a hibába esnek, hogy – a hízást elkerülendő – fehérjében gazdagon étkeznek, viszont nem fogyasztanak hozzá elegendő zöldséget és szénhidrátot. Pedig ha nem viszünk be a szervezetünkbe megfelelő mennyiségű rostot, állandóan éhesnek érezzük magunkat. A rost más tápanyagoknál lassabban bomlik le, így eltelít, és nem fog gyorsan kialakulni a kínzó éhségérzet.

Sokféle módon „rostosíthatjuk” táplálkozásunkat. Van például egy kiváló rostdús forrás, amely már kisebb élelmiszerboltokban is megtalálható: ez az útifűmaghéj. Szuperételnek nevezhetjük, olyan sok jótékony hatása van, az íze semleges, így sokféleképpen ízesíthető is. Latin nevén a plantago, másnéven egyiptomi útifű vagy indiai bolhafű Nyugat-Ázsiában és Indiában őshonos egynyári növény. Fehér virágai hengeres füzért alkotva nyílnak. Magja szürkésrózsaszín, ovális alakú, két-három milliméter hosszú. A növényből a magot és a magburkot hasznosítják, főleg gyógyászati célokra.

Az útifű 85%-a nem felszívódó élelmi rost, így rendkívüli folyadékmegkötő képessége van: folyadék segítségével képes tömegének akár hússzorosát felszívni. Ekkor egyfajta zselés anyagot képez. Fogyasztásakor a gyomrunkba jutva nyugtatja a nyálkahártyát, és nem szívódik fel, hanem tovább vándorol, végig az egész bélrendszeren – szinte „kipucolva” azt. Nem csak a belekre hat jótékonyan: rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin- és vércukorszintet, tisztítja a nyirokrendszert, enyhíti a fáradtságot, és bármilyen meglepő, még a migrénes panaszok ellen is hatásos. Használata hozzájárul a pikkelysömör, az ekcéma és az pattanások gyógyulásához, illetve a bélflóra regenerálásához antibiotikumos kezelések alatt és után. Mivel folyamatos teltségérzetet biztosít, hatékonyan csökkenti az éhségérzetet kalóriabevitel nélkül.

A lelassult anyagcsere egyik következménye, hogy felszaladnak a plusz kilók. Ez a jelenség pedig maga az elhízás. Sikeres diéták alapja lehet az útifűmaghéj-kúra. Különösebb rákészülést, odafigyelést nem igényel: egy evőkanálnyit kell elkeverni két-három deci vízben vagy gyümölcslében. Reggeli és vacsora előtt érdemes fogyasztani. Egy aranyszabályt fontos betartani: fogyasztása után meg kell inni még két-három deci folyadékot. Natúr joghurtba is keverhető, ám a folyadékfogyasztás ilyenkor is fontos. Ezzel a megfelelő folyadékbevitelre is trenírozhatjuk magunkat, hiszen kötelező legalább két, de inkább közel három liter vizet elfogyasztanunk a kúra alatt, hogy a zselés anyag „mozogni” tudjon. Ennek hiányában a rostanyagok a bélrendszerben ragadnak, és épp ellenkező hatást váltanak ki, mint amire számítottunk.

Az útifűmaghéj főzési alapanyagnak is kiváló: tésztákhoz adva lazíthatjuk azok állagát, lisztjével sűríthetünk főzeléket, levest is.

Szerintem egy próbát megér!

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

A rostszegény táplálkozás ma már szinte népbetegség. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a salakanyagok elszaporodása és a lelassult emésztés mennyi egészségügyi problémához és nem utolsó sorban elhízáshoz vezethet.

A felnőtt szervezetnek átlagosan napi 2030 gramm a rostigénye. A valóságban viszont ennek jó, ha a felét fogyasztjuk. A fő probléma, hogy a világ egyre inkább a feldolgozott élelmiszerek felé terel minket. Hihetetlen bőségben kínálnak az üzletek vonzó, gusztusos, és lássuk be, jóízű félkész és kész ételeket, amelyeket csak melegítenünk kell. Kényelmes, nem rabol el mástól, akár munkától, akár szórakozástól, időt, kevesebbet kell utána mosogatni. Ám ennek ára van, hiszen a többségük finomított lisztben és cukorban gazdag élelmiszer, és csak elenyésző mértékben tartalmaznak rostot. Elég csak a cukrozott üdítőkre, a gyorséttermekre vagy a majonézes salátákra, szószos tésztákra gondolnunk. Pedig a rostok támogatják az egészséges emésztést, és ez korántsem az egyetlen ok, amiért érdemes többet fogyasztanunk belőlük. Keresztül haladnak beleinken és ezzel segítik a felesleges anyagok távozását. Hiányukban az emésztési folyamat érezhetően lelassul, amely igen kellemetlen tüneteket okoz. A rosttabletták időszakosan nyújthatnak segítséget, az igazi megoldás azonban az, ha rászoktatjuk magunkat a természetes rostokban dús táplálkozásra. Sokan abba a hibába esnek, hogy – a hízást elkerülendő – fehérjében gazdagon étkeznek, viszont nem fogyasztanak hozzá elegendő zöldséget és szénhidrátot. Pedig ha nem viszünk be a szervezetünkbe megfelelő mennyiségű rostot, állandóan éhesnek érezzük magunkat. A rost más tápanyagoknál lassabban bomlik le, így eltelít, és nem fog gyorsan kialakulni a kínzó éhségérzet.

Sokféle módon „rostosíthatjuk” táplálkozásunkat. Van például egy kiváló rostdús forrás, amely már kisebb élelmiszerboltokban is megtalálható: ez az útifűmaghéj. Szuperételnek nevezhetjük, olyan sok jótékony hatása van, az íze semleges, így sokféleképpen ízesíthető is. Latin nevén a plantago, másnéven egyiptomi útifű vagy indiai bolhafű Nyugat-Ázsiában és Indiában őshonos egynyári növény. Fehér virágai hengeres füzért alkotva nyílnak. Magja szürkésrózsaszín, ovális alakú, két-három milliméter hosszú. A növényből a magot és a magburkot hasznosítják, főleg gyógyászati célokra.

Az útifű 85%-a nem felszívódó élelmi rost, így rendkívüli folyadékmegkötő képessége van: folyadék segítségével képes tömegének akár hússzorosát felszívni. Ekkor egyfajta zselés anyagot képez. Fogyasztásakor a gyomrunkba jutva nyugtatja a nyálkahártyát, és nem szívódik fel, hanem tovább vándorol, végig az egész bélrendszeren – szinte „kipucolva” azt. Nem csak a belekre hat jótékonyan: rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin- és vércukorszintet, tisztítja a nyirokrendszert, enyhíti a fáradtságot, és bármilyen meglepő, még a migrénes panaszok ellen is hatásos. Használata hozzájárul a pikkelysömör, az ekcéma és az pattanások gyógyulásához, illetve a bélflóra regenerálásához antibiotikumos kezelések alatt és után. Mivel folyamatos teltségérzetet biztosít, hatékonyan csökkenti az éhségérzetet kalóriabevitel nélkül.

A lelassult anyagcsere egyik következménye, hogy felszaladnak a plusz kilók. Ez a jelenség pedig maga az elhízás. Sikeres diéták alapja lehet az útifűmaghéj-kúra. Különösebb rákészülést, odafigyelést nem igényel: egy evőkanálnyit kell elkeverni két-három deci vízben vagy gyümölcslében. Reggeli és vacsora előtt érdemes fogyasztani. Egy aranyszabályt fontos betartani: fogyasztása után meg kell inni még két-három deci folyadékot. Natúr joghurtba is keverhető, ám a folyadékfogyasztás ilyenkor is fontos. Ezzel a megfelelő folyadékbevitelre is trenírozhatjuk magunkat, hiszen kötelező legalább két, de inkább közel három liter vizet elfogyasztanunk a kúra alatt, hogy a zselés anyag „mozogni” tudjon. Ennek hiányában a rostanyagok a bélrendszerben ragadnak, és épp ellenkező hatást váltanak ki, mint amire számítottunk.

Az útifűmaghéj főzési alapanyagnak is kiváló: tésztákhoz adva lazíthatjuk azok állagát, lisztjével sűríthetünk főzeléket, levest is.

Szerintem egy próbát megér!

Tovább a teljes bejegyzéshez
680 Hits
0 hozzászólás

A talicskahangú szárcsa

Mondhatjuk, hogy a szárcsa fekete, mint a holló, ám van a homloka és a csőre találkozásánál egy jellegzetes, tollatlan, világító fehér homlokpajzsa. Még nevét (sőt népi elnevezéseinek többségét) is erről kapta. A szár főnév egykori jelentését „kopasz, világos”, ma már többnyire csak a nyelvészek ismerik. Ebből a csa kicsinyítő képzővel kiegészülve született a szárcsa elnevezés. Érdekesség, hogy ugyan ez a szó ismerhető fel a kopasz I. Béla király népi nevében, a Szegszárban. Innen pedig már csak egy lépés, hogy tudjuk, a szár szerepel Szekszárd nevében, ugyanis ott temették el I. Bélát, akit, azért emlékezzünk meg róla, hívtak Bajnok Bélának is.

Fotó:Arpingstone

A szárcsa hazánkban gyakori madár, itt költ, de vonuló madár lévén telelni többnyire délebbre költözik. Afrikában, Dél-Ázsiában, sőt Ausztráliában is előfordul. Hozzánk korán érkezik, általában már februárban hallani nyekergő hangjukat, ősszel pedig csak a fagyok beköszöntével, novemberben, vagy még később indulnak tovább. Enyhébb teleken, különösen meleg vizű forrásoknál, néhány másik költöző madárhoz hasonlatosan itt marad, nem indul vándorútra.

A síkvidéki vizes élőhelyeket kedveli, tehát hegyi tengerszemek mellett kár keresni. Leginkább a sűrű növényzettel benőtt tavakat, nádasokat keresi, külön élvezet számára, ha a víz hínárnövényzetben is gazdag, az sem zavarja, ha ez egy város kellős közepén van. Az ember közelségét jól viseli.

Nem kicsi madár, testhossza akár 40 centiméter is lehet, kiterjesztett szárnya két széle közötti távolság pedig ennek közel kétszerese, tömege fél kiló és egy kiló között van. Testük erős, fejük sem kicsi, csőrük összenyomott kúp alakú, széle fogazott és rendkívül éles, ha egyszer elkapta, egy halacska sem menekülhet. Apró tollazatuk rendkívül sűrű annak érdekében, hogy a szárcsák jól bírják a vízi életmódot,.

A szárcsák szeme világos piros, csőrük és homloklemezük, ahogy már volt róla szó, vakító fehér. A csüdjük sárgászöld, a lábujjaik zöldek, hosszúak, rajtuk bőrlebenyekkel, karéjos úszóhártyával, az úszás megkönnyítésére.

A víz alá bukásban sok úszómadárral felveszi a versenyt. Igen mélyre le tud merülni, sőt, szárnyai segítségével még evez is a víz alatt. Erről a képességéről még egy mese is megemlékezik. A holdvilág ebben arra kéri, hogy hozza fel neki azt az igazgyöngyöt, amit a Balaton vizébe ejtett.

A szárcsa hímje és a tojó messziről nem különböztethető meg egymástól, közelebbről látszik csak, hogy árnyalatnyi eltérések vannak csak közöttük. Nem túl kecses madár, lássuk be. Szárnyai rövidek, így nekifutva is nehézkesen száll fel. Amikor szalad a vízen, hatalmas, messziről hallható robajjal teszi, mint egy kis repülőgép.

Érdemes kicsit elidőznünk a hangjánál. A szárcsákról a visszafogottabbak azt állítják, hogy jellegzetes „kiv-kiiv-kiüv-kiv” hangot adnak. Sokan azonban nem finomkodnak. Általános a nézet, hogy a szárcsa hangja egy nyikorgó talicskára emlékeztet. Persze az sem jobb, amikor többen kijelentik róluk, hogy cipákolnak, kittyentenek, csikorognak, sőt, egyesek szerint ugatnak.

A szárcsa viszonylag nagy fészkét a parti növényzet szélére, a nyílt vízhez közel építi, és gyakran tervez hozzá lejárót is. A fészek anyaga elsősorban a nád és a sás. A hím és a tojó megosztozik az építkezés feladatain, a hím szállítja az alapanyagot, a tojó pedig beépíti.

Évente egyszer, olykor kétszer, ritkán háromszor is költ. 7–9 ovális, simahéjú, matt, a szürkés-árnyalatútól a vöröses-, sőt sötétbarnáig terjedő alapszínű, olykor barna foltokkal tarkított tojásán 21–24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, és kikelésük után nem sokkal követik anyjukat a vízbe. A csibék eleinte fekete színűek pirosas fejjel, később szürkés tollruhájuk alakul ki. Őszre alakul ki fehér homlokpajzsuk és a felnőtt szárcsákra jellemző koromfekete tolluk.

Hogy a szárcsa a halastavakra mennyire veszélyes, arról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy általában nem látják szívesen, hiszen a növényi magvak, hínár, zsenge hajtások, valamint a vízi rovarok és férgek mellett kedveli a halakat is, szívesen megdézsmálja az állományt.

Nem védett madár, sőt vadászható, kivéve az általános tilalom idején, április közepétől június végéig. Bár lehet vadászni, ennek hazánkban nincs nagy hagyománya, pedig még Brehm szerint is ehető a húsa. Ehhez meg kell nyúzni és kicsontozni, majd akár pörköltet, akár vagdaltat lehet belőle készíteni.

Hát gusztus dolga!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Tovább a teljes bejegyzéshez
916 Hits
0 hozzászólás