Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Lehet-e még újat mondani erről a témáról? - Kiút az alkoholizmusból

Ősrégi kérdés: átok, vagy áldás az alkohol. A bölcsek már az időszámításunk előtti századokban is óva intettek a bor káros hatásaitól. Az Ószövetség a mértékletességet hirdette. Az ókori görögök sem tagadták a kockázatait, különösen károsnak tartották az alkoholos állapotban történő gyermeknemzést. Ugorjunk az időben egy nagyot! Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben 13 éven át, 1920 és 1933 között. Bevezetésének hátterében az állt, hogy a tapasztalatok szerint az alkoholfogyasztás nagyon visszavetette a munkaerő hatékonyságát. A tiltás, mint tudjuk, nem működött, inkább csak a maffia húzott hasznot belőle és talán a filmipar. Részleges tilalom ma is érvényben van többfelé a világon, például néhány városban (köztük Stockholmban és Debrecenben is), de ez általában az éjszakai órákra korlátozódik, és egy-egy környék nyugalmát hivatott szolgálni.

Akkor most igyunk, vagy ne igyunk?

Az Almásfüzitői Egészségklub november 7-ei rendezvényének előadója Boda Gabriella életvezetési tanácsadó, ha nem is szó szerint így, de feltette ezt a kérdést hallgatóságának. Jó vagy rossz az alkohol?

A válasz egyértelműen az volt, hogy is-is, attól függ. Az interneten sok cikk szól arról, hogy a vörösbor antioxidáns hatása révén egyenesen egészséges. Persze vannak olyan megrögzött antialkoholisták, akik úgy gondolják, hogy ez csak a boros lobbi jó pr-tevékenységének eredménye. Boda Gabriella is osztja azt a ma általános álláspontot, hogy vörösbort fogyasztani, ha az nem lépi át a napi 1-1,5 decit, nem káros. De ennél több jót nem mondhatunk.

Legális drog

Sok szülő fél attól, hogy a gyereke drogfogyasztó lesz, jegyezte meg az előadó, pedig az alkohol sokkal kockázatosabb, éppen a könnyű hozzáférhetősége és elfogadottsága miatt. A szülők közül van, aki könnyen túllép azon, hogy a gyereke becsípve ér haza egy buliból, talán még azt is gondolja, hogy jobb, mintha drogozott volna. Pedig ez tévedés, az alkohol is roncsolja a szervezetet, ennek részeként az idegrendszert, és függőséget okozhat.

Az alkohol nagy csapdája, hogy bár függőséget okozó szer, ám fogyasztása legális. Igen jelentős a társadalmi elfogadottsága, számtalan reklám azt üzeni, hogy az egészséges, vidám, magabiztos társasági élet az alkoholtól még izgalmasabb és nagyszerűbb lesz, hogy a barátságok egyik fontos értékmérője, összekapcsoló közös élménye az alkoholfogyasztás. Számos orvos, drogszakértő és mentálhigiénés szakember viszont azon az állásponton van, hogy az alkohol az egyik legkárosabb idegméreg, és keveset sem kellene belőle fogyasztani.

Az alkoholizmus betegség. Az előadó szerint akkor beszélhetünk alkoholizmusról, függőségről, ha a fogyasztás mértéke már az életünk minőségére és a kapcsolatainkra is hat.

Alkohol és statisztika

Ijesztő számokat is hallottunk Boda Gabriellától. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) adatai szerint évente átlagban 3,3 millió ember hal meg az alkoholizmussal kapcsolatba hozható okok miatt. Sajnos, az alkoholbetegek 80-90% nem kér segítséget, leginkább azért, mert képtelenek belátni, hogy baj van, nem ismerik el, hogy alkoholisták.

Ki miért iszik?

A jelenlévők csaknem minden okot fel tudtak sorolni előadói segítség nélkül. Iszunk a társaságért, mert a többiek is isznak, ám iszunk azért is, mert magányosak vagyunk. Iszunk, mert sok bennünk a feszültség, amit másképpen azt hisszük, nem tudnánk feloldani, és iszunk jókedvünkben. Iszunk, hogy ne kelljen szembenézni a problémáinkkal, és iszunk, mert szembenéztünk velük, döntöttünk, és ennek a következményeit nehezen viseljük. Iszunk, mert nincs önbizalmunk, és reméljük, hogy az alkohol megerősít minket, és iszunk, mert bizalmatlanok vagyunk a világgal. Iszunk, mert szörnyű ürességet érzünk magunkban, és iszunk, mert már csak afölött van hatalmunk, hogy önmagunkat tönkretegyük, de ezt az erőt a végsőkig ki akarjuk élvezni. Ezer és ezer okunk van tehát arra, hogy igyunk. Közben pedig ritkán gondolunk a körülöttünk élőkre, vagy ha gyötrődünk is emiatt, az csak újabb ok arra, hogy igyunk.

Az alkoholista játszma és a gyógyulás lehetősége

Az úgynevezett alkoholista játszmáról Eric Berne, svájci pszichiáter írt először Emberi játszmák című könyvében. Néhány példa a játszható szerepek közül: a Megmentő újra és újra bizalmat szavaz a betegnek, segíti, és azt reméli, hogy ettől majd abbahagyja az ivást. A Balek hagyja magát átverni, és segíti az alkoholistát azzal, hogy elhiszi a hazugságait, hisz a fogadkozásában, sőt ha kell, pénzt ad neki. A játszma csak akkor szűnik meg, ha a függő egyedül marad, tehát a „játszótársa” kiszáll. Persze az azért is nehéz, mert nem csak az alkoholfüggőnek van szüksége a játszmára, hanem a társnak is.

Nincs könnyű helyzetben, akinek a családjában alkoholbeteg él. Sok családtag úgy érzi, hogy meg tud birkózni a problémával, türelme, szeretete, kitartása, szigora… a sor folytatható, elegendő ehhez. Ez hibás hozzáállás, és általában abból fakad, hogy magunk sem tekintjük az alkoholistát betegnek. Márpedig a szívbetegről egy percig sem gondoljuk, hogy házi kezeléssel meg tudjuk gyógyítani. Fel kell tehát ismerni, hogy külső segítség kell.

A gyógyulásnak sokféle útja van

A család abban segíthet, hogy hozzátartozó fel- és beismerje betegségét, és szakszerű segítséget kérjen. Sokak számára kiváló megoldás az AA, azaz az Anonim Alkoholisták. A lényeg náluk is a szembenézés, és a közösség ereje.

A hosszú távú tünetmentességben fontos, hogy a beteg, ha kell terápiás kezeléssel, szembenézzen a háttérben álló okokkal, ha például családi motívum áll mögötte, azt felkutassa, elismerje, meggyászolja, elengedje. Lényeges, hogy szépséget és értelmet találjon az életében akár gyerekkori vágyak megvalósításával, vagy úgy, hogy megtanul akár a kis dolgoknak is örülni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
581 Hits
0 hozzászólás

A fehér hasú világutazó

Létezik egy aprócska, nem túl színes madárka, amely szívesen nyaral nálunk, ám mostanság, ahogy hűvösödik az ősz, inkább átteszi székhelyét Afrika szavannáira. A hantmadár, mert róla lesz most szó, amellett, hogy igen kedves jelenség, rendkívül hasznos is, ugyanis szorgalmasan pusztítja a kártékony rovarokat, persze szívesen lakmározik bogyókkal és magvakkal is.

Fotó: Csonka Péter

A hantmadár Európa és Ázsia nagy részén megtalálható, de Kanadában és még Alaszkában is előfordul. A nagy utazó hírében álló kis tollas néha Iránban és az Arab-félszigeten is felfedezhető. Nos, nem bonyolítom: lényegében az Antarktisz és Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul.

Ennek a mindig éber kismadárnak a feje búbja, háta, tarkója világosszürke, torka fehéres árnyalatú. A szeme körül és fültájon szélesedő fekete folt található. Hasa fehéres, begyét pedig sárgás tollak tarkítják. Szárnyai sötétbarnás színezetűek. A fark oldalsó tollai tövükön fehérek, végükön a középsőkkel együtt feketék. A fiatal példányok és a tojó, mint sok más fajta esetében, szerényebb színezetű.

A hantmadár nagyon ügyes, és mindig rendkívül éber. Miután eldöntötte, hol szeretne élni, ragaszkodik a kiválasztott területhez, és védelmezi fajtársaival szemben. Előszeretettel választja lakhelyéül a nyílt terepet, a jól átlátható térségeket, így a legelőket, ugarokat, tisztásokat, különösen akkor, ha azokat szép nagy vakondtúrások díszítik, mert szívesen üldögél kiemelkedő pontokon. A fűvel benőtt vakondtúrás, népies nevén hancsik, vagy éppen hant, remek kilátóhely számára. Innen is ered a neve: hantmadár. Latinul Saxicola oenanthe-nek hívják, kicsiny méretéből adódóan talán nem meglepő, hogy a verébszerűek rendjébe, illetve a légykapók családjába tartozik. Természetesen ennek a nyugtalan, élénk madárnak is vannak nép elnevezései: földi szarka (utalva a főként fekete-fehér tollazatára), földi pacsirta, földi kalapács, sőt findzsa.

Fészkét a ragadozók elől kőrakásokba, kisebb hasadékokba rakva rejtegeti, fontos szempont a fészekhely megválasztásánál, hogy azt valami fedje. A tojó általában négy-hét tojást költ, melyek csodaszép kék színben pompáznak. A tojásokon többnyire a tojó kotlik, és bizony önmagáról is kell gondoskodnia, mert a hím nem eteti. Így különösen érthető, hogy védett fészket épít, hiszen időről időre őrizetlenül maradnak a tojások. Körülbelül két hét telik el, mire az első fiókák meglátják a napvilágot. A kicsinyek gyorsan növekednek, bármily hihetetlen, 13-15 napot követően már „saját lábukon”, azaz szárnyukon hagyják el a fészket.

A mindössze 14-15 centiméter hossza és 25 grammos tömege ellenére a hantmadár tartja a madárvonulás világrekordját: német kutatók megfigyelése szerint évente csaknem 30 ezer kilométert tesz meg. A wilhelmshaveni Madárkutató Intézet megfigyelői parányi adatrögzítők révén, melyek hónapokon keresztül rögzítették a madarak mozgását, meglepő információkhoz jutottak. A hantmadár órákon keresztül, akár 50 kilométeres sebességet meghaladva képes repülni, és egy éjszaka leforgása alatt akár 400 kilométeres távolságot is megtesz.

Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
412 Hits
0 hozzászólás

Virtuális függőségeink - Újraindult az Almásfüzitői Egészségklub

Utoljára tavaly ősszel volt klubrendezvény, így nagyon kíváncsian vártam, vajon lesznek-e érdeklődők az októberi előadásra. A téma nagyon aktuális és érdekes volt: a virtuális világ és a valóság címmel arról szólt az előadó, mennyire határozza meg életünket a tévé, az internet és a mobil-, azaz ma már inkább okostelefon. Egyáltalán tehetünk-e ellene bármit, vagy mindez természetes, és semmilyen korlátozásra nincsen szükség, el kell fogadnunk, hogy megváltozott a világ? Tudunk-e még hatni az IT-világba született generációra, érdemes-e őket korlátozni ebben?

Dr. Váradi Hajnalka, pszichológus, az esztergomi Egészséges Lélek, Egészséges Élet Alapítvány kuratóriumi elnöke tanulságos és egyben szórakoztató előadást tartott hallgatóságának, akiket igen sűrűn be is vont kérdéseivel. Így még mozgalmasabb lett a délután, egy perce sem lankadt senkinek a figyelme. Igaz, a téma is mindenkit személyesen érintett.

Még mindig sokat ülünk előtte!

Az életünket 20 évvel ezelőtt még nagyban meghatározó, ám számomra meglepő módon életünkből még ma is jelentős időt elrabló (A Nielsen Közönségmérés 2017-es adatai szerint a 18 évnél idősebbek naponta átlagosan 4 óra 59 percet töltöttek a képernyők előtt.) televíziózással indított az előadó.

Sok családnál a tévé folyamatosan be van kapcsolva, olyan, mint a plázákban a háttérzene. Sokan talán azt gondolják, hogy így nem maradnak le semmiről, és semmiben nem is hátráltatja őket a mozgókép, így nem unatkoznak főzés közben, vagy amikor éppen nincs téma a családi asztalnál.

Arra persze kevesen gondolnak, hogy ez éppen fordítva van. Azért nem beszélgetnek egymással, mert ott van helyette a tévé. A mozgókép ugyanis – erősítette meg gyanúnkat Váradi Hajnalka –, elvonja a figyelmünket. Emiatt a tévé mellett az étkezés nem tölti be közösségi szintér szerepét, ahol normális esetben megbeszélhetnénk egymással, kivel mi történt aznap, mi történt a munkahelyen, iskolában, közös terveket szőhetnénk, egyeztethetnénk a hétvégi programot…

Ráadásul az ételre sem figyelünk, csak tömjük magunkba, messze többet, mint kellene, vagy mint amennyire a szervezetünk vágyna. Elmarad az étel élvezete is. Az evés és a mozgókép összekapcsolásának a következménye az állandó nassolási vágy filmnézés közben, ami pedig könnyen elhízáshoz vezethet. Sokszor elborzadva nézem, mennyi fölösleges kalóriát tömnek magukba fiatal lányok a moziban egy-egy film alatt, majd leöblítik fél liter cukros üdítővel, és aztán később rémülten nézik magukat a tükörben, hogy vajon mitől híztak meg.

A gyerekeknek a televízió még nagyobb kockázatot jelent. Például, mert passzivitásra neveli őket. A kicsik mindig keresik a kapcsolatot a körülöttük lévő világgal, de a rajzfilmfigurákhoz hiába beszélnek, onnan nem érkezik válasz – az eredmény pedig: passzív bambulásba merülnek.

A két évesnél kisebb gyerek számára a tévé egyenesen „gyilkos” eszköz, mert a látott képek okozta feszültséget ebben a korban nem tudják feldolgozni. Ugyan az a történet, amelynek a képeit a tévé készen adja számukra, elmesélve egészen másképpen működik, mert a hallott mesét a gyermek maga képzeli el úgy, ahogy az számára éppen megfelelő. Meséljünk hát minél többet gyermekeinek, unokáinknak!

Hozzánőtt a tenyerünkhöz

A telefonfüggőség nem csak a gyerekekre jellemző. Lássuk be, legtöbben nem tudjuk letenni a telefonunkat, folyamatosan kapaszkodunk bele, mindenünk, az egész életünk rajta van. Applikációk tömegét használjuk: a telefon megmondja hányat léptem, hány csokit ettem, figyelmeztet, ha indulnom kell valahova, ha vizet kell innom. Ha akarjuk, bármikor megmondja, mit kell csinálnunk. Megállás nélkül bámuljuk a telefonunkat, viszonyban vagyunk vele. Még éjszakára sem tudjuk letenni. Az alvászavar első lépése, hogy ott van mellettünk, ha véletlenül felébrednénk, azonnal kéznél legyen a segítség, valami, ami leköti a figyelmünket, hogy azonnal ellenőrizhessük a Facebook-ot, hogy ne maradjunk le semmiről.

Nehéz ellenállni ennek a társadalmi nyomásnak, hogy azonnal reagáljunk, azonnal válaszoljunk minden sms-re, e-mailre. Ha nem jön azonnal válasz, megsértődünk, vagy egyenesen azt hisszük, hogy valami baj van a másikkal.

Váradi Hajnalka elmesélte, a rendelőjében sokszor megkérdezi a pácienseit, hogy a hozzá vezető úton mit láttak, mi történt, meséljék el. Tapasztalata szerint a nagy többségnek fogalma sincs, mert az utcán is a telefonjukat bámulják, így szó szerint elmennek a világ mellett anélkül, hogy észlelnék.

Itt, most, azonnal!

Az okostelefonok, a Facebook világában nem csak kapcsolatainkra nem szánunk elegendő „offline” időt, de önmagunkra, saját belső világunkra, gondolatainkra sem figyelünk eléggé. Ha valami történik velünk, azonnal meg akarjuk osztani mással ahelyett, hogy előbb igyekeznénk megérteni, a történéseket feldolgozni, a lényeget meglátni benne.

Váradi Hajnalka példája volt erre, hogy ha a főnökünk reggel barátságtalan volt velünk, mi azonnal sms-t küldünk a férjünknek, vagy felhívjuk, és hosszan panaszkodunk. Pedig ha előbb végiggondolnánk, talán magunk is rájönnénk, hogy az esetnek semmi jelentősége, sőt, lehet, hogy valamit félreértettünk. Az azonnaliság miatt fölöslegesen eltöltöttünk sok-sok percet értelmetlen panaszunkkal, raboltuk a másik idejét, ráadásul önmagunkat sem sikerült jobban megértenünk.

Zaklatás

Az elhangzott sok érdekes és fontos gondolat közül még egyet kiemelek. Nagyon aktuális, most egy izgalmas magyar film is fut mozikban, amelyik a zaklatás témájával foglalkozik. Ám van az internetes zaklatásnak egy olyan vetülete, ami, hogy őszinte legyek, számomra újdonság volt, és amelynek a lényegét ez a film kiválóan összefoglalja. Érdemes megnézni, mert azonnal világossá válik belőle, hogy az internet anonim világa milyen kockázatokat rejt, és hogy a bűnözők milyen könnyen élnek vissza a fiatalok naivitásával és bizalmával.

Tehetünk-e bármit szülőként a mai világban, amikor a gyerekek messze jobban eligazodnak az internet világában, legalább is technikailag. Nos, a pszichológus szerint van remény, csak tartanunk kell magunkat néhány szabályhoz és elvhez.

Néhány alapvető tanács, amit szülőként, nagyszülőként érdemes megjegyeznünk és követnünk:

·        -  Sokan azt hiszik, hogy a gyerekük egyáltalán nem hallgat rájuk. Ez inkább csak egy kényelmes hárítás a szülő részéről! A gyerekeknek, még ha látványosan mást is kommunikálnak, számít, hogy mit mond a szülő. Ne felejtsük: fontos a minta, hogy mi mikor, hogyan és mennyi időt töltünk velük, illetve mire használjuk az internetet és a mobiltelefont, tévézünk-e, amikor a társunk inkább beszélgetne velünk, ez inkább hat, mint 1000 okos szólam.

·       -  Meg kell tanítani a gyerekeket a telefon és az internet helyes használatára. Ne dugjuk homokba a fejünket, ne válasszuk a kényelmesebb „majd csak lesz valahogy” utat, beszéljünk velük a veszélyekről.

·         - Ne tiltsuk az elektronikai eszközök használatát, nem érdemes, inkább állítsunk fel közösen szabályokat!

·        -  Ne utáljuk a közösségi médiát, hanem próbáljunk megismerkedni vele, fogadjuk el, hogy megváltozott a 21. században a kommunikáció.

·         - Töltsünk minél több minőségi időt a gyermekünkkel, így csökken a gép előtt töltött idő is. Ne hagyjuk, hogy a valódi világ és kapcsolatok helyett a virtuális világ váljon számukra igazi valósággá. Mert ne legyenek kétségeink, minél több időt töltenek benne, annál inkább ez történik.

·         - Amíg lehet, tartsuk távol a kisebb gyereket az okos-eszközöktől.

·         - Építsünk ki bizalmi viszonyt a gyerekekkel, így ha bármilyen zaklatás éri, tudni fogunk róla!

Tovább a teljes bejegyzéshez
279 Hits
0 hozzászólás

Kézmosás: itt kezdődik a higiénia

Sokan tudatosan figyelnek arra, hogy elkerüljék az olyan egyszerű, „hétköznapi” betegségeket is, mint például a megfázás. Egy tavalyi, 2017-es adat szerint, a magyarok évente 40 milliárd forintot költenek vitaminokra, és becslések szerint ez a szám nőni fog a jövőben. Megoszlanak a vélemények arról, hogy szükség van-e ennyi vitaminra, vagy elegendő, ha változatosan táplálkozunk, de ez egy másik cikk témája lehetne. Most csak azért vetettem föl ezt a kérdést, mert igen jellemzőnek tartom, hogy van, akinek egyszerűbb, jobb megoldás bekapni egy pirulát, mint azt, hogy rendszeresen és alaposan megmossák a kezüket. Aki munkahelyen, vagy akár egy plázában, étteremben járt már a mosdóban, találkozhatott azzal a jelenséggel, hogy sokan kézmosás nélkül hagyják el a helyiséget. Pedig a kézmosás a legelső, és szerintem a legegyszerűbb gesztus, amelyet önmagunk egészségéért megtehetünk.

Fotó: Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONEPixabay.com

A kézmosás elhanyagolása persze nem csak önmagunkkal szemben bűn, de így másokat is könnyen megfertőzhetünk. Az orvosok szerint bőrfelszínünk azon részei közül, amelyek a külső környezettel közvetlenül érintkezésbe kerülnek, a kezünk bőre a legszennyezettebb. Kevesen gondolnák, hogy kezünkön nagyságrendileg 250 különböző baktériumtörzs tanyázik, és ezek mindegyike több milliós létszámban.

Ezek után talán jobban érthető, hogy engem bosszant, amikor látom, hogy valaki nem mos kezet, ám kínos lenne emiatt szólni bárkinek. Ezért különösen örülök, hogy 2008-ban az UNICEF életre hívta a kézmosás világnapját, és így évente legalább egyszer téma lehet a széles nyilvánosság számára.

A dátumnak magyar vonatkozása is van, hiszen a kézmosás szerepét a kórokozó baktériumok terjedésének megakadályozásában Semmelweis Ignác (1818–1865) fedezte fel, ezért az ő halálának időpontját, október 15-ét választották e jeles napnak.

Nagyszerű felfedezés és értetlen orvosok

Semmelweis annak idején rájött, hogy a gyermekágyi lázat, amelyben sok anya meghalt, az orvosok és orvostanhallgatók okozták, mert boncolás után átmentek a szülészeti osztályra, és a várandós nőket úgy vizsgálták meg, hogy előtte nem fertőtlenítették a kezüket. Semmelweis hosszas kísérletezést követően választotta a klórmeszet fertőtlenítőszernek 1847 májusában. Ez után kötelezte az orvosokat és ápolókat arra, hogy mielőtt belépnek a szülészeti osztályokra, alaposan mossanak kezet. Az eljárás a következő volt: körömkefével történő szappanos dörzsölés előzte meg a kézmosást, amely során a szappanból származó lúg eltávolította a felesleges zsírréteget és az elszarusodott bőrhámot is. Ez után jött a 4%-os klórmeszes oldat. A klórmész hatására a pici bőrredőkben, bőrrepedésekben megragadó szennyeződések, mikroorganizmusok is elpusztultak. A tökéletes kézmosást eredményező folyamat közel negyedórát vett igénybe.

A kézmosás már akkor sem volt túl népszerű, még a képzett orvosok körében sem. Hiába voltak egyértelműek a statisztikai adatok, amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy a kézmosás radikálisan csökkentette az elhalálozások számát. Könnyebb volt Semmelweis Ignácot támadni, és ellenségnek tartani.

Nos, az orvosok ma már alaposan bemosakszanak, és ez ma is néhány perces procedúra, de nekünk elegendő lenne kézmosásonként legalább fél percet erre áldozni erre életünkből.

Hogyan csináljuk?

Nedvesítsük be kezünket lehetőleg meleg vízzel!

Szappanozzunk, akár folyékony vagy hagyományos szappannal!

Dörzsöljük át a kezünket minimum 30 másodpercig! Ne feledkezzünk meg a kézfejről, a csuklóról, az ujjak közéről és a köröm alatti részekről sem! Legyünk alaposak!

Öblítsük le bő vízzel a kezünket!

Tiszta papírtörlővel vagy kézszárítóval szárítsuk meg a kezünket. Ne töröljük kezünket olyan törülközőbe, amelyet többen használhattak előttünk, mert hemzseghetnek rajta a baktériumok!

Ismételjük a fentieket, ha lehet minél többször, de a következő esetekben kivétel nélkül: mosdóhasználat előtt és után, evés előtt és után, amikor hazaérünk, ha „pénzeztünk”, hogy csak néhány fontos alkalmat említsek.

Fotó: Pixabay.com

Mindig lehet rá lehetőség

Ha nincs víz, akkor sem kell kétségbeesnünk. Már a legtöbb szupermarket és drogéria polcain megtalálhatjuk az alkoholos kézfertőtlenítőket. A kis flakonokban rejlő kézfertőtlenítő, vagy az azzal átitatott törlőkendő hatóanyaga rendszerint az alkohol, amely elpusztítja a kezünkön található legtöbb kórokozót: a baktériumtörzsek többségét, a gombákat és számos vírustörzset is. Ezek a termékek rendkívül hatékonyak, víz nélkül használhatóak, így bárhol, bármikor fertőtleníthetjük vele kezünket, a nedvesség pedig pár pillanat alatt magától elpárolog.

Remélem, a kézmosás világnapja idén is segített, hogy sokakhoz eljusson a hír, mennyire fontos az alapos kézmosás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2389 Hits
0 hozzászólás

Katángkóró, a napra néző orvosság

Ez az égszínű szirmú gyógynövény nem csak szép, de rendkívül hasznos is. A kellemetlen emésztési problémák kezelésére épp oly hatékony, mint a vércukorszint-csökkentésre. A katángkóró, avagy mezei katáng, egy Európa-szerte mindenhol megtalálható, vadon termő gyógynövény, amelyet már az ókori Egyiptomban is ismertek és használtak gyógyászati célokra.

Fotó: Csonka Péter

A hűséges és pontos

A virágok jelentéséről szóló régi könyvek a hű szerelem jelképének tartották a katángot, mert örökre a nap szerelmese, hiszen mindig feléje fordul.

Főként nyaranta a reggeli-délelőtti órákban, ha egy parlagon hagyott terület, mező mellett haladunk el, szinte biztosan látunk néhány virágzó katángkórót. Az almásfüzitői vörösiszap-tározó rekultivált, zöld felületein is gyakran találkozunk vele.

Fontos a napszak, mert a katáng virága a nap bizonyos erősségére nyílik csak ki, és déltájban már be is csukódik. A virágnyílás időpontja a földrajzi szélességtől is függ tehát. Mivel virágát meghatározott időben nyitja, és öt óra elteltével zárja, régen virágórákba ültették. A virágaiban még ősszel is gyönyörködhetünk egy ideig, mert virágzása hosszasan, júliustól sokszor decemberig, azaz akár a tél beálltáig is elhúzódhat.

De mi az a katáng?

A fészkes virágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjába tartozó növényt már régóta ismeri az ember, erre utal magyar és latin neve egyaránt. A magyar neve az ősmagyar nyelvben is jelen volt, vélhetően a dravida kattangu (kóró), illetve kattu (kemény) szavakból vándorolva érkezett meg hozzánk.

Számos társneve ismert, hogy csak néhányat említsek: pattangóré, cikória, napkövetőfű, napranéző, napraforduló, mezei kék liliom, csattogófű, Isten ostora, nagyapó füve. Akad népetimológiás neve is. Ez az eset az, amikor a hallgató, az ismeretlen nevet értelemmel próbálja felruházni, eszerint értelmezi a szót, így lett a katángkóróból például katlankóró. Így mégis jobban hangzik, ugye?! A Balaton mellett és a Kiskunságon jajkóró, Nagykőrösön jajjajkóró a neve. Hogy miért? A növény magtokja ugyanis egy kemény bunkó, amellyel nagyot lehet ütni.

A katáng tudományos neve ókori eredetű. Több műben is szerepel, Plinius intubus néven írt le egy fejfájás ellen használható, a katángra emlékeztető növényt, amelyet szerinte már az egyiptomiak ismertek. Általános vélemény, hogy onnan, Egyiptomból származik a cichorium név. Egyes feltételezések szerint azonban az olasz aláfut jelentésű „cuccerere” szóból származik, ennek magyarázata pedig, hogy a növény igen mély gyökeret ereszt. Bárhogy is, a mezei katáng jelölésére Linné a fenti két nevet, az intubust és a cichoriumot használta föl.

Inni vagy enni?

A mezei katáng megtisztított, megpörkölt és porított gyökeréből készülő cikóriakávé ma már nem a legközkedveltebb kávéfajta. Régebbi időkben azonban sokan használták a cikóriát kávépótlékként. Ezt még gyerekek is megihatták, ugyanis a kávé alkaloidája, a koffein nem található meg benne. Magyarországon az 1950-es évekig mintegy 3000 hektáron vetették, főként „kávé”-alapanyagként.

A katáng régen igen népszerű zöldségféle is volt, fehérrépára emlékeztető gyökerét, valamint a leveleit is fogyasztották, sőt a gyökérzetet télire is eltették, és sokszor annak friss hajtásait is felhasználták. Szeszt is főznek belőle, illetve megpörkölt gyökerével sört festettek néhol.

Nyersen fogyasztva salátaként, vagy párolva ma is épp olyan ízletes kiegészítője lehet ételünknek, mint amilyen egészséges. Jó szívvel ajánlom szendvicsbe sonkával, sajttal, esetleg egy kevés majonézzel körítve. Esetleg salátának, ahogy régen fogyasztották.

Hol volt, hol nem volt…

A katánghoz legendák is kapcsolódnak. Egy régi angol népmese szerint a katángkóró virágai azért olyan vakítónak kékek, mert egy elhajózott, ám soha vissza nem térő matróz után síró leányka szeme tükröződik benne.

Gyógyászati felhasználása

A virágos hajtásból készülő főzet az epekiválasztást fokozza. Májproblémák, és enyhe emésztési gondok kezelésére szintén javallott. Gyógytea-készítmények alapanyagaként gyakran találkozhatunk vele, nem csak az olyan emésztési zavarok, mint a felfúvódás, bélrenyheség, bélgázképződés kezelésében hatásos, hanem a köszvény és különböző bőrbetegségek tüneteinek csökkentésében.

A leszedett virág hűvös helyen hetekig is eltárolható, bár C-vitamin tartalma idővel lecsökken. A vadcikória gyűjtése során ügyeljünk arra, hogy a föld feletti zöld részek annál értékesebbek, minél több apró levelet tartalmaznak. A levágott részeket a szedés után érdemes rögtön felaprítani, majd ezt követően fénytől védett helyen kiszárítani, és tárolni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2752 Hits
0 hozzászólás