Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Most hétvégén ne csak nézzék, számolják is! Nem pénzről van szó!

A Magyar Madártani Egyesület weblapját rendszeresen látogatom, mert sok érdekes és hasznos információt találok kedvenc madaraimról, és az oldal egyáltalán nem csak madarászoknak szól. Sőt! Van olyan menüpontjuk, amelyik kifejezetten nekünk, laikusoknak lehet érdekes, de erről egy másik alkalommal írok, mert most, amint beléptem az oldalra, megragadta a figyelmemet egy friss hír.

 

Európai Madármegfigyelési Napok

 

Október 5-én és 6-án madármegfigyelési hétvége lesz hazánkban is. Az Európai Madármegfigyelő Napok (EMN) programot a madártani szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indította el 1993-ban.

Egy kiváló kezdeményezés! Olyasmi kicsit, mint amikor régebben önkéntesek felajánlották számítógépük kapacitását a világűr megfigyeléséhez. Egyszóval ez is egy olyan projekt, amikor a sok kicsi, valami nagyszabású közöset hoz létre.

 

Őszi madárvonulás

 

A rendezvény az őszi madárvonulásról európai szintű információgyűjtést végez. Hogy kicsit ösztönözzék a részvételi kedvet, egyben meg is versenyeztetik őket. Ez a gyűjtés egyben játékos erőpróba az európai államok között: ki tud több önkéntes megszólítani. Hol élnek lelkesebb profi és amatőr madarászok, elkötelezett madárbarátok. A játékban a helyszínek, a résztvevők és a megfigyelt madarak száma alapján értékelik az országokat, a legmagasabb számokat elérők nyernek! Tavaly 41 ország 956 helyszínén több mint 5,2 millió madarat figyelt meg 25 ezer résztvevő. Büszkeséggel tölt el, hogy Magyarország az utóbbi években mindig az első három-öt helyezett között szerepelt. Tavaly például tőlünk vettek részt a legtöbben (4945-en) a megfigyelésben. Megjegyzem, ehhez biztosan hozzájárulnak az olyan színvonalas rendezvények, mint például a Tata Vadlúd Sokadalom.

 

Ki számolhat és mit kell tennie?

 

Jó hírem van, bárki és bárhol. Akár a saját kertjében, vagy séta közben a parkban, esetleg kiránduláson az erdőben. A lényeg: fel kell jegyezni a pontos helyszínt (megye, település), le kell írni, hányan vannak jelen a megfigyelésnél. Aki éppen kutyasétáltatás közben figyeli a madarakat, most szólok, hogy bár szeretjük és tiszteljük négylábú barátainkat, de ők nem számítanak megfigyelőnek! 😊 Ezen túl persze fel kell jegyezni a madarak számát és a három leggyakoribb fajtának a nevét és példányszámát. Aki nem ismeri fel a madarakat, annak segítségére lehet a Madártani Egyesület honlapja ebben is. Ha végképp nem sikerül az azonosítás, akkor ez az információt ki kell hagyni.

 

Hova küldjük az infót?

 

Az információkat csak és kizárólag egy online (okostelefonról is elérhető) felületen lehet beküldeni. ITT.

 

Az eredményeket nagyon hamar, várhatóan már október 7-én, hétfőn nyilvánosságra hozzák.

Lesznek szervezett megfigyelések is, ezekhez is lehet csatlakozni. Erről lista az MME honlapján elérhető, de kettőt itt ki is emelek, lesz ugyanis megfigyelési pont Naszályon és Tatán is.

Helyszín: Naszály, Ferencmajori Madárvárta

Időpont: október 5. 9.00 óra

Program: madárgyűrűzés és igény szerinti madármegfigyelés a Ferencmajori-halastavakon

Találkozó: Naszály falutáblánál (Tata felől)

További információ: Bátky Gellért 30/583-8636

 

Helyszín: Tata, Öreg-tó

Időpont: október 6. 13.00 óra

Program: madármegfigyelés és túra a tatai Öreg-tavon

Találkozó: tatai Öreg-tó partján (Fáklya utca végén)

További információ: Bátky Gellért 30/583-8636

 

Forrás: MME honlap

Tovább a teljes bejegyzéshez
440 Hits
0 hozzászólás

Napsütéses szüreti felvonulás

Idén is szeptember 21-én rendezték meg a szokásos Kesztölci Szüreti Vidámságokat. Az esemény a hagyomány szerint két fő részből áll, az egyik maga a felvonulás, amikor a szüreti menet végigvonul a falun, és csak akkor állnak meg, amikor a helybeliek régi jó szokás szerint megvendégelik őket kis pogácsával és persze az elmaradhatatlan pohárka borral. A festői szépségű Kesztölc lankáin ugyanis kiváló szőlő terem, remek, „szép” borokat kóstolhat, aki erre jár.

A menetet az elmúlt években többször is elmosta az eső, tavaly is kevésen múlott, hiszen a délelőtti felhőszakadás csak kora délutánra szánta meg a kesztölcieket. Idén azonban semmi sem akadályozta meg, hogy lovaskocsi helyett egy traktorral az élen bejárják a hangulatos hegyi utcácskákat. A cél most is a Művelődési Ház volt. Ez a helyszíne ugyanis a másik fő programpontnak, a műsoros rendezvénynek, és az elsősorban a gyerekek szórakoztatására kitelepült kézműves foglalkozásoknak.

A műsor, mint rendesen, most is színvonalas volt, a teljesség igénye nélkül említek csak pár fellépőt a sok jó produkció közül. Örömmel láttuk a Nyugdíjas Klub fellépését, a csinos kék egyenruhába bújt, ügyes mazsoretteket, az óvodások és az iskolások kedves műsorát, jó volt ismét hallani a Pávakört is. A rendezvény bent zajlott a házban, de a szervezők kihangosítással gondoskodtak arról, hogy aki már nem fért be, az is hallhassa a jó hangulatú zenét és a beszédeket az udvaron.

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. Hiszen tavaly megígértük, hogy újra jövünk! Néhány gyerek szavaiból kiderült, hogy számítottak is erre.

Alapvetően kétféle foglalkozással, játékkal készültünk. Az egyik lényege, hogy kicsit elgondolkoztassa a gyerekeket, mennyire nem mindegy, hova tesszük azt a sok hulladékot, amelyet rendszeresen, napról napra „megtermelünk” otthon. Nagy öröm számomra, hogy évről évre tapasztalom, egyre több családban gyűjtik már szelektíven a hulladékot, és otthon ezt nem csak a felnőttek ügyének tekintik, hanem a kicsiket is bevonják. Az is jó tendencia, hogy a komposztálás sem újdonság ma, többen mondták, hogy ők is komposztálnak. Merem remélni, kicsit mi is hozzájárulunk ehhez a környezettudatossághoz. Már azt eredménynek tartom, ha a szelektív gyűjtés lényege, fő üzenete eljut a gyerekekhez játék közben is.

Vittük tehát a táblás szelektív játékunkat és a lényegében megunhatatlan hulladékhorgászatot. Évről évre gondolkodunk azon, hogy nem, ezt már nem hozzuk Kesztölcre, hiszen itt volt minden évben, biztosan unalmas, de be kell látnunk, még ma is igen népszerű.

A másik foglalkozásfajta pedig a kézműveskedés. A korongozás szintén a „sohanemelég” kategóriába tartozik, Zsilinszky András kézműves végtelen türelemmel segít évről évre, hogy használható kis csuprok vagy tálak készüljenek, amelyeket aztán ki is színezhetnek kedvükre a gyerekek.

Kézműveskedhettek a kicsik az újrahasznosítás jegyében is. Idén mini cserepekből, maradék fonálból babákat barkácsolhattak, és az egyre népszerűbb kavicsfestés is telitalálat volt. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek úgy tekintsenek az őket körülvevő tárgyakra, hogy azok értéket jelentenek. Ne az legyen az első gondolatuk, hogy kidobják, ami megkopott, vagy amit meguntak, hanem alakítsák át, keltsék új életre azokat.

Persze nem lenne teljes a szüreti mulatság bor és ennivaló nélkül. Az ízletes tepertős kenyér, a finom, sűrű, forró gulyás és az óriási palacsinta bőven fogyott, jó étvággyal falatozott mindenki.

Idén is kiváló volt a hangulat, aranyosak voltak a gyerekek, ismét jó délutánt töltöttünk Kesztölcön.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
146 Hits
0 hozzászólás

Különös életű impozáns éjjeli lepkénk

Nem kétséges, a nagy pávaszem valóban a legnagyobb lepke Európában. Kiterjesztett szárnya sok egyed esetében a 20 centimétert is eléri, bár az átlagos mérete inkább 10-15 centi. Ez sem kicsi persze! Időről időre még a médiában is találkozunk olyan kis színes hírekkel, mennyire megriadtak emberek, amikor meglátták egy-egy példányát. Igaz, ez igen ritka alkalom, mert ez a lepke csak áprilisban és májusban él, és csakis a késő esti, még inkább éjszakai órákban aktív.

Amúgy nincs miért rémüldözni e különös, szép élőlénytől, nem csíp vagy harap meg senkit, nem is tudna ilyet tenni, mert szájszervei elcsökevényesedtek. Igen, jól értik, táplálkozni is képtelen. A nagy pávaszem lepke néhány hetes élete során szemben a pillangók nagy részével, akik virágokból, vagy erjedt gyümölcsökből pödörnyelvükkel felszívják a nektárt, és a gyümölcslevet, nem eszik semmit. Pedig szükségük van energiára például a repüléshez, a párzáshoz. A nagy éjjeli pávaszem nősténye illatanyagokat bocsát ki, ezt a hímek igen messziről, egy kilométerről megérzik, és feléje repülnek. Ez sok „kalóriát” felemészt. Az élethez nélkülözhetetlen erőt a tartalékokból, azaz a hernyóként elfogyasztott táplálékból felhalmozott energiából nyeri, amely tény megmagyarázza a hernyók pokoli falánkságát. Hiszen ez a küldetésük: enni, enni, enni, amennyit csak bírnak, mert a lepke életének hossza attól függ, ők mennyi levelet faltak fel.

Bizonyára vannak olyanok, akik undorodnak a hernyóktól, ezzel szemben nekem bevallom, tetszenek. A pávaszem hernyója egyenesen szép. Az a folyamat pedig csodálatos, ahogy a hernyó színe jelzi, fejlődésének épp melyik fázisában tart. Mint régen faluhelyen, ahol a ruha egyértelművé tette nem csak a társadalmi szerepet, de azt is, hogy életének mely szakaszában jár viselője.

A nőstény által csomókban lerakott, megtermékenyített petékből körülbelül 2 hét után kelnek ki a hernyók. A pávaszemes lepke hernyója hatalmas termetű, illetve szélsebesen azzá hízik. Másfél-két hónap alatt szabad szemmel alig látható, pár milliméteresből válik több mint 10 centiméteressé. Ez olyan, mintha minden csecsemő 140 kilós felnőtté növekedne.

A hernyók többször vedlenek. A pávaszemes lepke hernyójának színe kezdetben fekete, narancssárga szemölcsökkel és rövid sörtével. Kifejlett korában az alapszíne ragyogó zöld, kék vagy rózsaszín szemölcsökkel, oldalán halványsárga csíkkal. Sörtéje hosszú, fehér vagy fekete. Az utolsó stádiumában színe órák alatt zöldről téglavörössé változik. Ott bábozódik be, ahol élt, táplálkozott, leginkább a szilva-, körte-, alma-, diófákat kedveli, így ezeken találhatjuk meg 3-4 centis, szürkésbarna, durva tapintású gubóját is. A fák talajhoz közeli szárrészén bábozódnak. A báb több évig is áttelelhet.

Az imágó, azaz a kifejlett lepke színét mondják barnásszürkésnek, barnáskéknek, sőt vörhenyesbarnának, a lényeg, hogy a barna meghatározó szerepet játszik lepkénk öltözékében. Ezt árnyalja egy bonyolult cikk-cakk minta, valamint a jellegzetes pávaszemek, amelyekről a lepke a nevét is kapta. Szárnyainak szegélyén széles, fehéres sáv húzódik, amely a szárnycsúcsnál beleolvad az alapszínbe. Még különlegesebbé teszi, hogy egész testét sűrű, bársonyos szőr fedi. Lábainak felső szakasza is szőrös, mintha bundanadrág lenne rajtuk.

A nagy pávaszem a melegebb tájakat kedveli, Európa és Ázsia középső és déli részein honos. Európában hat faja ismeretes, melyek közül hazánkban három fordul elő. A nagy pávaszem védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

A fotók forrása: Wikipédia

Tovább a teljes bejegyzéshez
254 Hits
0 hozzászólás

Egy nem szívesen látott madár – a kárókatona

A halak valószínűleg nem egészen értik, hogy erre a madárra ugyan mi szüksége volt a természetnek. Remekül ellennének nélkülük, és ezen a véleményen van bizonyára számos halgazdaság is. Ehhez képest a kormoránok, más néven kárókatonák köszönik, jól vannak, az Antarktisz kivételével minden egyes kontinensen megtalálhatóak, és mindenütt elkötelezett halpusztítók. Sokszor csapatosan vadásznak, ilyenkor a víz alatt közösen terelik zsákmányukat! Teszik ezt annak ellenére, hogy a vízimadarak többségével ellentétben nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem borítja vízlepergető réteg. Így rendszeresen ki kell menniük a partra, hogy az átázott tollazatukat megszárítsák.

A jó étvágyú kárókatonák általában 5-25 centis halakkal táplálkoznak, de könnyedén bekapnak egy fél kilós, vagy akár nagyobb halat is. Testméretüket látva, nem csoda, hogy sokat esznek. Az átlagos testhosszuk 80-100 centiméter, szárnyukat, ha kiterjesztik, a két vég közötti távolság eléri, néha meg is haladja a másfél métert. A legkisebb példányok súlya is több másfél kilónál, de sok kormorán ennél kétszer nehezebb. Testük ennek ellenére nyúlánk ám igen erős. Lábuk rövid, úszóhártyás, ezért a szárazföldön ügyetlenül mozognak, ám repülési sebességük akár a 80 km/h sebességet is elérheti.

Hosszú, vékony nyaka kis fejet tart, csőre erős és kampós. Az egész madár fénylőn feketészöld, ami annyira karakteres, hogy nevét is erről kapta. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a franciából /cormoran/ kerülhetett. Anélkül, hogy részletes nyelvetimológiai fejtegetésbe bocsátkoznék, a lényegre térek: a név eredeténél a latin corvus „holló” és marinus „tengeri” szavakat találjuk. Azaz a kormorán egy tengeri, vagy általánosabb értelemben vízi holló. Megjegyzem, a nép büdösmadárként is emlegeti, ami egyértelműen fészkelési szokásukra utal.

Jellemzően sok madár együtt, telepekben rak fészket. A helyeket a hímek választják ki, ezek lehetnek sziklák, tengerpartok, fák. Ha fát választanak. a fészkét az ágvillába építik gallyakból. A kormoránok mindent elborító ürüléke hamar elpusztítja a fészkeket tartó fákat, de a madarak se ki nem takarítanak, se odébb nem állnak.

A hímek párosodás előtt kisebb násztáncot járnak, szárnyukat csapkodják, világos torkukat mutogatják. Átlagosan 3 tojáson a két szülő felváltva kotlik, a fiókákat is együtt gondozzák.

Hazánkból a vizek befagyásával egy időben a kormoránok jelentős része délre vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány itt marad. Az enyhe teleknek köszönhetően az áttelelő populáció száma egyre növekszik, és sajnos egyre több kárt okoznak, mert sokszor még a télre az iszapba húzódott halakat is pusztítják. A kormoránok hazai riasztása és ritkítása megengedett, bár igen sok jogszabályt kell ehhez az érintetteknek figyelembe venniük.

Tovább a teljes bejegyzéshez
397 Hits
0 hozzászólás

Gazdag rostforrás az útifűmaghéj

A rostszegény táplálkozás ma már szinte népbetegség. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a salakanyagok elszaporodása és a lelassult emésztés mennyi egészségügyi problémához és nem utolsó sorban elhízáshoz vezethet.

A felnőtt szervezetnek átlagosan napi 2030 gramm a rostigénye. A valóságban viszont ennek jó, ha a felét fogyasztjuk. A fő probléma, hogy a világ egyre inkább a feldolgozott élelmiszerek felé terel minket. Hihetetlen bőségben kínálnak az üzletek vonzó, gusztusos, és lássuk be, jóízű félkész és kész ételeket, amelyeket csak melegítenünk kell. Kényelmes, nem rabol el mástól, akár munkától, akár szórakozástól, időt, kevesebbet kell utána mosogatni. Ám ennek ára van, hiszen a többségük finomított lisztben és cukorban gazdag élelmiszer, és csak elenyésző mértékben tartalmaznak rostot. Elég csak a cukrozott üdítőkre, a gyorséttermekre vagy a majonézes salátákra, szószos tésztákra gondolnunk. Pedig a rostok támogatják az egészséges emésztést, és ez korántsem az egyetlen ok, amiért érdemes többet fogyasztanunk belőlük. Keresztül haladnak beleinken és ezzel segítik a felesleges anyagok távozását. Hiányukban az emésztési folyamat érezhetően lelassul, amely igen kellemetlen tüneteket okoz. A rosttabletták időszakosan nyújthatnak segítséget, az igazi megoldás azonban az, ha rászoktatjuk magunkat a természetes rostokban dús táplálkozásra. Sokan abba a hibába esnek, hogy – a hízást elkerülendő – fehérjében gazdagon étkeznek, viszont nem fogyasztanak hozzá elegendő zöldséget és szénhidrátot. Pedig ha nem viszünk be a szervezetünkbe megfelelő mennyiségű rostot, állandóan éhesnek érezzük magunkat. A rost más tápanyagoknál lassabban bomlik le, így eltelít, és nem fog gyorsan kialakulni a kínzó éhségérzet.

Sokféle módon „rostosíthatjuk” táplálkozásunkat. Van például egy kiváló rostdús forrás, amely már kisebb élelmiszerboltokban is megtalálható: ez az útifűmaghéj. Szuperételnek nevezhetjük, olyan sok jótékony hatása van, az íze semleges, így sokféleképpen ízesíthető is. Latin nevén a plantago, másnéven egyiptomi útifű vagy indiai bolhafű Nyugat-Ázsiában és Indiában őshonos egynyári növény. Fehér virágai hengeres füzért alkotva nyílnak. Magja szürkésrózsaszín, ovális alakú, két-három milliméter hosszú. A növényből a magot és a magburkot hasznosítják, főleg gyógyászati célokra.

Az útifű 85%-a nem felszívódó élelmi rost, így rendkívüli folyadékmegkötő képessége van: folyadék segítségével képes tömegének akár hússzorosát felszívni. Ekkor egyfajta zselés anyagot képez. Fogyasztásakor a gyomrunkba jutva nyugtatja a nyálkahártyát, és nem szívódik fel, hanem tovább vándorol, végig az egész bélrendszeren – szinte „kipucolva” azt. Nem csak a belekre hat jótékonyan: rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin- és vércukorszintet, tisztítja a nyirokrendszert, enyhíti a fáradtságot, és bármilyen meglepő, még a migrénes panaszok ellen is hatásos. Használata hozzájárul a pikkelysömör, az ekcéma és az pattanások gyógyulásához, illetve a bélflóra regenerálásához antibiotikumos kezelések alatt és után. Mivel folyamatos teltségérzetet biztosít, hatékonyan csökkenti az éhségérzetet kalóriabevitel nélkül.

A lelassult anyagcsere egyik következménye, hogy felszaladnak a plusz kilók. Ez a jelenség pedig maga az elhízás. Sikeres diéták alapja lehet az útifűmaghéj-kúra. Különösebb rákészülést, odafigyelést nem igényel: egy evőkanálnyit kell elkeverni két-három deci vízben vagy gyümölcslében. Reggeli és vacsora előtt érdemes fogyasztani. Egy aranyszabályt fontos betartani: fogyasztása után meg kell inni még két-három deci folyadékot. Natúr joghurtba is keverhető, ám a folyadékfogyasztás ilyenkor is fontos. Ezzel a megfelelő folyadékbevitelre is trenírozhatjuk magunkat, hiszen kötelező legalább két, de inkább közel három liter vizet elfogyasztanunk a kúra alatt, hogy a zselés anyag „mozogni” tudjon. Ennek hiányában a rostanyagok a bélrendszerben ragadnak, és épp ellenkező hatást váltanak ki, mint amire számítottunk.

Az útifűmaghéj főzési alapanyagnak is kiváló: tésztákhoz adva lazíthatjuk azok állagát, lisztjével sűríthetünk főzeléket, levest is.

Szerintem egy próbát megér!

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

A rostszegény táplálkozás ma már szinte népbetegség. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a salakanyagok elszaporodása és a lelassult emésztés mennyi egészségügyi problémához és nem utolsó sorban elhízáshoz vezethet.

A felnőtt szervezetnek átlagosan napi 2030 gramm a rostigénye. A valóságban viszont ennek jó, ha a felét fogyasztjuk. A fő probléma, hogy a világ egyre inkább a feldolgozott élelmiszerek felé terel minket. Hihetetlen bőségben kínálnak az üzletek vonzó, gusztusos, és lássuk be, jóízű félkész és kész ételeket, amelyeket csak melegítenünk kell. Kényelmes, nem rabol el mástól, akár munkától, akár szórakozástól, időt, kevesebbet kell utána mosogatni. Ám ennek ára van, hiszen a többségük finomított lisztben és cukorban gazdag élelmiszer, és csak elenyésző mértékben tartalmaznak rostot. Elég csak a cukrozott üdítőkre, a gyorséttermekre vagy a majonézes salátákra, szószos tésztákra gondolnunk. Pedig a rostok támogatják az egészséges emésztést, és ez korántsem az egyetlen ok, amiért érdemes többet fogyasztanunk belőlük. Keresztül haladnak beleinken és ezzel segítik a felesleges anyagok távozását. Hiányukban az emésztési folyamat érezhetően lelassul, amely igen kellemetlen tüneteket okoz. A rosttabletták időszakosan nyújthatnak segítséget, az igazi megoldás azonban az, ha rászoktatjuk magunkat a természetes rostokban dús táplálkozásra. Sokan abba a hibába esnek, hogy – a hízást elkerülendő – fehérjében gazdagon étkeznek, viszont nem fogyasztanak hozzá elegendő zöldséget és szénhidrátot. Pedig ha nem viszünk be a szervezetünkbe megfelelő mennyiségű rostot, állandóan éhesnek érezzük magunkat. A rost más tápanyagoknál lassabban bomlik le, így eltelít, és nem fog gyorsan kialakulni a kínzó éhségérzet.

Sokféle módon „rostosíthatjuk” táplálkozásunkat. Van például egy kiváló rostdús forrás, amely már kisebb élelmiszerboltokban is megtalálható: ez az útifűmaghéj. Szuperételnek nevezhetjük, olyan sok jótékony hatása van, az íze semleges, így sokféleképpen ízesíthető is. Latin nevén a plantago, másnéven egyiptomi útifű vagy indiai bolhafű Nyugat-Ázsiában és Indiában őshonos egynyári növény. Fehér virágai hengeres füzért alkotva nyílnak. Magja szürkésrózsaszín, ovális alakú, két-három milliméter hosszú. A növényből a magot és a magburkot hasznosítják, főleg gyógyászati célokra.

Az útifű 85%-a nem felszívódó élelmi rost, így rendkívüli folyadékmegkötő képessége van: folyadék segítségével képes tömegének akár hússzorosát felszívni. Ekkor egyfajta zselés anyagot képez. Fogyasztásakor a gyomrunkba jutva nyugtatja a nyálkahártyát, és nem szívódik fel, hanem tovább vándorol, végig az egész bélrendszeren – szinte „kipucolva” azt. Nem csak a belekre hat jótékonyan: rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin- és vércukorszintet, tisztítja a nyirokrendszert, enyhíti a fáradtságot, és bármilyen meglepő, még a migrénes panaszok ellen is hatásos. Használata hozzájárul a pikkelysömör, az ekcéma és az pattanások gyógyulásához, illetve a bélflóra regenerálásához antibiotikumos kezelések alatt és után. Mivel folyamatos teltségérzetet biztosít, hatékonyan csökkenti az éhségérzetet kalóriabevitel nélkül.

A lelassult anyagcsere egyik következménye, hogy felszaladnak a plusz kilók. Ez a jelenség pedig maga az elhízás. Sikeres diéták alapja lehet az útifűmaghéj-kúra. Különösebb rákészülést, odafigyelést nem igényel: egy evőkanálnyit kell elkeverni két-három deci vízben vagy gyümölcslében. Reggeli és vacsora előtt érdemes fogyasztani. Egy aranyszabályt fontos betartani: fogyasztása után meg kell inni még két-három deci folyadékot. Natúr joghurtba is keverhető, ám a folyadékfogyasztás ilyenkor is fontos. Ezzel a megfelelő folyadékbevitelre is trenírozhatjuk magunkat, hiszen kötelező legalább két, de inkább közel három liter vizet elfogyasztanunk a kúra alatt, hogy a zselés anyag „mozogni” tudjon. Ennek hiányában a rostanyagok a bélrendszerben ragadnak, és épp ellenkező hatást váltanak ki, mint amire számítottunk.

Az útifűmaghéj főzési alapanyagnak is kiváló: tésztákhoz adva lazíthatjuk azok állagát, lisztjével sűríthetünk főzeléket, levest is.

Szerintem egy próbát megér!

Tovább a teljes bejegyzéshez
333 Hits
0 hozzászólás