Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A holló ötven árnyalata

A hollóhoz számtalan asszociáció, szóláshasonlat és hiedelem kötődik. Valószínűleg azért, mert Földünk egyik legtermetesebb, a verébalakúak rendjébe tartozó madara már az ősidők óta együtt él az emberrel – először hegyvidékes területeken, majd a városiasodással kibővítette lakóhelyét. Területileg a legelterjedtebbnek számít a varjúfélék családjában, leelőzve a csókát, szajkót, szarkát, varjút: Észak-Amerikától Ázsiáig megfigyelhető, egyedül az esőerdők környékén nem találkozhatunk vele.

Egy igen figyelemreméltó madár

Ez a koromfekete szárnyas nagyjából akkora, mint egy csirke, kétszer nagyobb, mint a vele gyakran összekeverhető fajtársa, a varjú. Testhossza 60−70 centiméter, szárnyfesztávolsága másfél méter, míg testtömege elérheti a két kilogrammot is. Erős, vaskos csőre enyhén ívelt, tollazata olykor a napfényben kékesen csillog. Ezt nem színanyag okozza, hanem a tollak szerkezete által előidézett fénytörés. Farktollai ék alakban kerekítettek. Röpte erőteljes, egyenes vonalú, gyakran kering hosszasan kiterjesztett szárnyakkal – a sólymokhoz hasonlóan – a magasban. A földön kimért járás jellemzi. Átlagosan 10−15 évig él, de nyilvántartanak negyvenéves és afölötti egyedeket is. A holló mindenevő. Opportunistának mondható, tápláléka nagyban függ az élőhelyétől és az adott évszaktól. Amellett, hogy gyümölcsöket, bogyókat, gabona magvakat eszik, férgeket, rovarokat kóstol, rágcsálókra is vadászik, egyes madarak tojásait, fiókáit szintén megeszi, illetve szeméttelepek és állati tetemek környékén is felbukkan, ha mást nem talál. Talán éppen ezért nevezi a népnyelv gyászmadárnak.

A hűség mintaképe

Korán párt keres, társát egy életre választja. A hímek udvarlási sikerének záloga a különféle akrobatikus légi bemutatók mellett a táplálékszerzésben rejlik. Fészekrakáskor körültekintő és óvatos, így magas fák koronájára, sziklaszirtekre, villanyoszlopokra kerül a gallyakból, gyökerekből készült költőhely, amelynek helyét rendszerint nem változtatja. A hollók költőpáronként birtokolnak egy-egy területet, ezt illetéktelen betolakodó (akár fajtárs) esetén is erőteljesen védelmezik. Gyakran civakodnak egymással, ám családjuk iránti ragaszkodásukról is tanúbizonyságot tesznek. A tojásrakás már február környékén megkezdődik, három−hét barna pöttyökkel tarkított kékeszöld tojáson kotlik a tojó kb. húsz napon keresztül. A fiókákat mindkét szülő táplálja, kb. negyvennapos korukban repülnek ki először, de még fél évig a szüleikkel maradnak.

Agyas madár

A holló hangja jellegzetes, ismétlődő, mély „klong klong” vagy „krúg krúg”, ám e „károgás” mellett széles hangskálával rendelkezik, így némi emberi tréning után szavakra, akár rövid mondatokra is megtanítható. Emellett csőrcsattogtatással, füttyökkel is kommunikál társaival, valamint nyaka megnyújtásával mélyebb vagy magasabb hanggal szól egy-egy ismerős vagy idegen egyedhez. Tizenöt-harminc különböző hangot képes kiadni. Mindebből is következik, hogy a holló igen intelligens állat. Kimutatták, hogy az összes madárfaj közül a holló rendelkezik a legnagyobb agytérfogattal. Számos megfigyelés bizonyítja tanulékonyságát, problémamegoldó-képességét, fejlett memóriáját és kommunikációját. Ravaszságát és éberségét alátámasztja, hogy olykor kilesi vetélytársai táplálék-rejtekhelyét, és egy óvatlan pillanatban ellopja a másik tartalékát. Olyan is előfordul, hogy megtévesztésképp csak úgy tesz, mintha eldugná az élelmet, de végül máshová rejti zsákmányát.

Tisztelik, vagy tartanak tőle

Kultúrája válogatja, hogy épp fenséges vagy gyűlölt tulajdonságokat, esetleg misztikus történeteket kötnek hozzá. A hollóhoz ébenfekete tollazata, károgó hangja, dögevő szokása miatt Európa-szerte baljós képzetek tapadnak. Például Svédországban vagy Németországban úgy tartották, hogy a hollók a meggyilkolt vagy elkárhozott emberek szellemei. Nálunk is él ez a negatív szellem, rossz ómen, ha felbukkan egy holló, ám más szimbólumként is megjelenik kultúrkörünkben. Gondoljunk csak Hunyadi Mátyás címermadarára vagy a kézzel írott kódexeket, azaz Corvinákat tartalmazó díszes könyvtárára. Innen származik a Corvin előnév is (corvus latinul hollót jelent).

Hírnöki szerepét Görögországban, Tibetben és a viking kultúrában jegyzik. Arany János A londoni Tower hollói is megemlítendők a témában. A monda szerint, amíg hollók laknak a Tower udvarában (akiket gazdag ellátással és szárnymetszéssel marasztalnak gondozóik), addig Angliát nem szállják meg az ellenséges erők. A modern irodalom is számos hollóval kapcsolatos művet jegyez olyan neves alkotóktól, mint Charles Dickens, Edgar Allen Poe vagy J.R.R. Tolkien.

Ha már Mátyás királyról írtam: a magyar irodalomban például Arany Jánoshoz köthető egy ismert, hollóval kapcsolatos vers. Arany Mátyás anyja című művében Szilágyi Erzsébet Prágában raboskodó fiának, Hunyadi Mátyásnak minden lovas futárnál gyorsabban kívánta eljuttatni levelét, és ezzel a madárral kézbesíti üzenetét. Ezért is volt hosszú ideig hazánkban a holló a posta emblémája is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
763 Hits
0 hozzászólás

Befurakodott a mindennapokba, pedig nemet kéne mondani rá: bemutatkozik a pálmaolaj

Az utóbbi években igen sok ismeretterjesztő cikk jelent meg a pálmaolaj veszélyeiről, környezetpusztító és egészségünkre gyakorolt hatásairól. Napjainkban nehéz olyan termékeket találni, amelyek valamilyen formában ne tartalmaznának pálmaolajat. Ez a növényi anyag szinte mindenütt előfordul: használja az élelmiszeripar, kozmetikai cégek, de még üzemanyag-összetevőként is hasznosítható. Elsőre jól hangzik ez a sokrétű felhasználhatóság, ráadásul népszerűségét annak is köszönheti, hogy rendkívül olcsó, azonban számos árnyoldala van ennek az eredetileg nyugat-afrikai ősi növényből származó szerves olaj előállításának.

Pálmaolaj olajpálma

Elsősorban azokon a területeken termesztik, ahol jelentős az éves csapadékmennyiség, így az Egyenlítő környékén fordul elő a leggyakrabban.

Az olajpálmafák magassága elérheti a húsz métert is, átlagos élettartamuk pedig huszonöt év körül mozog. Narancssárga színű bogyóik már a három éves fákon megjelennek, igen nagy mennyiségben. Ebből a feltűnő színű, kb. négy centiméter hosszú termés külső, húsos részéből nyerik a pálmaolajat. A benne található zsírbontó enzimeket gőzöléssel hatástalanítják, majd a kapott anyagot sajtolják. Szappan, gyertya vagy gépzsír készül belőle, de tisztítószerekben, kozmetikai cikkekben és a biodízelben is megtalálható. A magokat is préselik, ebből nyerik a pálmamagolajat, amit az élelmiszergyártásban használnak fel. Kerül belőle például a margarinba, készételekbe, mélyhűtött tésztafélékbe, chipsekbe, leveskockákba, joghurtokba a tejzsír helyettesítőjeként, valamint alkalmazzák a csokoládégyártásban és a gyógyszeriparban is. Kimutatták, hogy a növényiolaj-termelés több mint 35%-át a pálmaolaj teszi ki, így a „legszélesebb körben használt” jelző megilleti.

Pálmaolaj és egészség

A finomítatlan pálmaolajnak jelentős a vitamin-, ásványi anyag és antioxidáns tartalma. Azonban az olaj szervezetünkre gyakorolt hatása nagymértékben függ annak feldolgozottsági fokától. A feldolgozás során kevesebb hőkezelésben részesült olaj jobb hatású, szemben a „túlfinomított” változatokkal. A pálmaolajat javarészt feldolgozott, finomított élelmiszerek készítéséhez használják. Szakorvosi egyesületek, társaságok komoly kétségeket fogalmaztak meg a feldolgozott pálmaolaj rendszeres fogyasztásával kapcsolatban. Kozmetikai cikkekben is előfordul, hiszen előnyös tulajdonsága, hogy mélyen hidratálja a bőrt, magas a béta-karotin és az E-vitamin tartalma. Ránctalanító hatása miatt gyakori összetevője például az öregedésgátló kozmetikumoknak.

Óránként, mintegy 300 focipályányi őserdőt égetnek fel újabb ültetvényekért

Jelenleg a világ pálmaolaj-termelésének kb. 90%-át Indonézia és Malajzia adja, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Kelet-Afrikában és Thaiföldön is elterjedt a termesztése. A trópusi éghajlatot kedvelő növény egyre több területet igényel, ezért az ültetvényekhez erdőirtással, lápok lecsapolásával nyernek további termőföldeket. A „Föld tüdeje” vagyis az esőerdők felégetésével gigantikus mennyiségű szén-dioxid és más üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, a légszennyezés egészségügyi határértékét sokszorosan meghaladva. Élőhelyük megsemmisítésével pedig számos vadon élő állat pusztul el, vagy esik az erdőtüzek áldozatává. Drasztikusan csökkennek ezáltal az őshonos állatfajok (mint például a borneói orángután vagy a szumátrai tigris) túlélési esélyei, amelyek már most a kihalás szélén vannak, súlyosan veszélyeztetettek.

Húsz év alatt több mint négyszeresére nőtt a pálmaolaj-kitermelés. A területszerzés célját szolgáló erdőirtással Indonézia a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid „termelőjévé” vált. A pálmaolaj gyökerei ráadásul olyan méreganyagot bocsátanak ki, hogy a közelében semmilyen más növényt nem lehet termeszteni, és hatása évtizedekig tart a talajban.

Fenntarthatóság

A termelés társadalmilag sem fenntartható. Az ültetvények létrehozása, feldolgozása több szinten is sérti az alapvető emberi jogokat, így sokszor előfordul, hogy az új földterületek ára a kényszer-kilakoltatás, és sokszor a fegyveres erőszaktól sem riadnak vissza a cégek. Ebben az üzletágban nem ritka a gyermekmunka és az adósrabszolgaság sem.

Évek óta több civil szervezet kampányol aktívan, hogy a gyártók kizárólag fenntartható forrásból származó olajat tegyenek termékeikbe, vagyis olyan helyről származó olajat használjanak, ahol figyelembe veszik a természetes környezet megőrzését és az ott élő embereket is. 2004-ben alakult meg a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (Roundtable of Sustainable Palm Oil, RSPO). Információjuk szerint a világ pálmaolaj-készletének mindössze 19%-a származik méltányos kereskedelemből ez valamivel kevesebb, mint 3 millió hektárnyi területet jelent.

Mit tehetünk mi, vásárlók?

Figyeljünk az összetevőkre a termékek csomagolásán! A bio minősítés még nem jelenti azt, hogy valami pálmaolaj-mentes. Lassan tizenöt éve, hogy minden hazai gyártó is köteles feltüntetni, hogy terméke tartalmaz-e pálmaolajat. Böngésszük végig az összetevők listáját!

Ha leszámolunk a gyorsételekkel, készételekkel, és inkább magunk főzünk természetes alapanyagokból, könnyebben elkerülhetjük a pálmaolajat. Talán ma még furcsa és szokatlan, de ha étteremben eszünk, ott is bátran rákérdezhetünk, milyen olajjal készítik az ételeket.

Legyünk tudatosabbak! Igenis számít, amit teszünk és veszünk: odafigyeléssel, tudatos fogyasztással, a pálmaolajat tartalmazó termékek elkerülésével mi magunk is védelmezőivé válhatunk az esőerdők élővilágának. Az effajta tudatosság, felelősség mellett elköteleződni nem mindig egyszerű, de többszörösen kifizetődő.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1306 Hits
0 hozzászólás

Ideje hazaköltözni, kedves rozsdafarkú!

A napsütéses órák számának növekedésével, a kikandikáló hóvirágokkal és az egyre gyakoribb madárfüttyel sokan tavaszi hangulatba kerülünk. Ezért is esett választásom egy ismert, sokaknak ismerős hangú, kontinensünkön leginkább a középső és déli tájain elterjedt énekesmadárra, a házi rozsdafarkúra, aki épp így március beköszöntével érkezik haza a nem távoli, mediterrán térségi teleléséből.

Beszélőneve van. Házi, mert már a 19. századtól megfigyelhető házak és épületek körül: háztetőkön, kéményeken, antennákon, fák tetején, egyéb magaslati pontokon énekel. Rozsdafarkú, mert már a fiatal egyedeknél megfigyelhető a jellegzetes, élénk rozsdavörös farok, amely nemcsak a hím, a tojó farktollazatát is ékesíti. Népnyelvi elnevezéseit is e feltűnő testrésze után kapta: füstfark, aranyfark vagy vörös farcinkó. Jellemző rá a gyakori farokbillegetés. A hím felül sötét hamuszürke, feje, begye, melle kormos fekete. A tojó barnás szürke, kormánytollai, mint a hímé és éppen olyan sűrűn rezegteti őket. Ilyenek az ifjak is, de különösen a fejükön és a nyaki részen pettyezettek.

Vonuló madarunk, ám akadnak áttelelő példányok, főként az idősebb hímek között. Október közepétől repül Dél-Európába, ahonnan – ahogy már írtam – február végén, március elején visszatér. Először a hímek érkeznek meg, őket követik néhány napra rá a tojók. Ettől kezdve már a hajnali órákban hallhatjuk a hímek reszelős elemeket is tartalmazó, kedvesen csengő, rövid strófákból álló énekét. Egyenes hangja kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá.

A párok már áprilistól kezdve költenek, két-három fészekaljat nevelnek ki egy szezon alatt. A fészekhelyet a tojó választja ki, és építi meg, jellemzően sziklafal réseit, fali üregeket, gerendákat szemel ki. A fészeképítés nagyjából 6–8 napig tart. A tojó egyedül is kotlik a 4–5 fehér tojáson kb. 15 napon keresztül. A kikelt fiókákat aztán már mindkét szülő eteti, s a torkos fiatalok van, hogy több mint háromszáz alkalommal kapnak eleséget szüleiktől. Ennek a falánkságnak az eredménye, hogy hamar, 14–17 napos korukban már elhagyják a családi fészket, ám ekkor még nem teljesen felkészültek repüléstudományból, ezért először bokrok sűrűjében vagy kövek között rejtőznek el.

A kecses, kisméretű (testhossza 13–15 cm), veréb vagy költőiebben fülemüle alkatú rozsdafarkú eredeti élőhelyéül kopár, köves lejtők, sziklák szolgálnak, és csak később került kapcsolatba az emberlakta területekkel. Ma már nem tesz különbséget népes városok vagy elhagyott tanyák között. A lényeg bárhol is van, hogy magasra tör, szeret mindig valaminek a tetején ülni, szereti, ha jól áttekintheti a környéket. Ennek oka kettős, így könnyebben látja meg táplálékát, és egyben ellenségét is.

A rozsdafarkú félénk, izgága madár, kissé ideges mozgás jellemzi, táplálékát is gyakran felröppenve szerzi meg vagy a levegőben kapja el zsákmányát – ezért is tartozik a légykapófélék családjába. Elsősorban rovarok és pókok szolgálnak táplálékául, őszi vonulását megelőzően pedig a fekete bodza bogyóiból is szívesen lakmározik.

Táplálkozásából adódóan hasznos rovarirtó madarunk, emellett védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Tovább a teljes bejegyzéshez
638 Hits
0 hozzászólás

A vitaminbombát termő gyepűrózsa

Hívhatjuk vadrózsának, csipkének, csipkerózsának, illethetjük többek között még csitkenye, hecsedli és kutyarózsa néven is ezt a (nem meglepő módon) rózsafélék családjába tartozó cserjét. Utóbbi elnevezése latin eredetű, a Rosa Canina tükörfordítása, és több európai nyelv használja köznyelvi megnevezésére. Az ókorban is ismert növényt a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére ajánlották, illetve sorvadásos betegségek megelőzésére alkalmazták. Bár előbbi hatékonyságát a tudomány később nem igazolta, a név fennmaradt a növény maga pedig Európa leggyakoribb vadrózsafajává nőtte ki magát. Gyepűrózsaként azért terjedt el, mert őseink szívesen használták a gyepűk, vagyis határok védelmére, úgy, hogy többsorosan telepítették a védeni kívánt szakaszra, hiszen ha erőre kapott a növény, nehezen lehetett áttörni rajta. Úgy is mondhatjuk, ez volt a szögesdrót őse.

A gyepűrózsa a meleg, napfényben gazdag területeket kedveli. Megtalálható ritkás erdőkben vagy erdőszéleken, illetve réteken, bozótosokban, cserjésekben, parlagokon találkozhatunk vele. A 23 méter magasra is megnövő lombhullató cserje szétterülő, tüskés ágakkal indázik a természetben. Nagy, horgas tüskéivel kapaszkodni is képes szomszédos növénytársai hajtásaiba, terjedelmes gyökérzetével pedig a talaj eróziós pusztulását akadályozza meg. Fűrészes, páratlanul szárnyasan összetett, hosszúkás levelei vannak. Május-júniusban nyíló virágai akár 5 cm-re is megnőhetnek, a halvány rózsaszín legkülönfélébb árnyalataiban vagy fehérben pompáznak. Enyhe illatukkal és bőséges virágporukkal különböző rovarok, főleg a virágbogarak célpontja.

A virágok nektárt ugyan nem termelnek, illatos, édeskés ízű szirmai emberi fogyasztásra alkalmasak, így saláták és sütemények díszítésére tökéletesek, valamint szörpöt, ecetet is ízesíthetünk velük. A szirmokból antiszeptikus arclemosó (rózsavíz) is készíthető, amely minden bőrtípuson kellemesen hidratáló, tonizáló hatást vált ki. Torokfájás esetén jó fertőtlenítőként szolgál, ha ezzel a vízzel gargarizálunk. Nemcsak virágát, levelét is tudjuk hasznosítani: a sötétzöld hajtásokat leforrázva frissítő, összehúzó hatású gyógyteát fogyaszthatunk belőle.

Terméséről még nem esett szó, pedig ez az igazán elterjedt és széles körben felhasznált része a növénynek. A gyepűrózsa termése a csipkebogyó. A termés amellett, hogy igen egészséges, látványra sem utolsó: a gömbölyű, tojásdad alakú, skarlátvörös bogyók késő nyártól télig ékesítik a természetet.

Számos madárnak szolgál táplálékul, s az ember számára is hosszú idők óta fontos vitaminforrás – fogyasztása növeli a szervezet ellenálló képességét. A kiemelkedően magas C-vitamintartalma (100 g friss csipkebogyóhúsban 400mg C-vitamin található) mellett A-, B-, K- és P-vitamint, valamint magnéziumot és vasat is tartalmaz. A csipkebogyó magjában található E-vitamin szintén kedvező élettani hatású. Mind a csipkehúst, mind a magot többféleképpen dolgozzák fel, így szörp és lekvár is készül belőle. Fáradtság vagy meghűléses panaszok esetén ajánlott csipkebogyóteát fogyasztani, valamint ajánlják még máj- és epebajok, magas vérnyomás és bélhurut esetén is. Egyes helyeken mártás, leves, sőt bor készítésére szintén felhasználják. Utóbbinak íze az aszúborra emlékeztet, kellemes desszertital, amely különlegessé teheti az ünnepi asztal fogásait. A sebek hegesedését elősegítő csipkebogyóolaj a termés magjából készül, s egyúttal ránctalanító hatással bír, így érdemes bevetni mint természetes kozmetikumot. A kipirosodott, nap perzselte, érzékeny bőr gyógyítója is lehet ez az olaj.

Tudták, hogy liszt is készíthető a csipkebogyóból? A magas rosttartalmú, semleges ízű konyhai alapanyag különleges eljárással készül. Először a bogyó levét kipréselik, majd a kapott folyadékmentesített terméshúst héjával együtt megszárítják, ezután őrlik lisztfinomságúra. Fehérje-, szénhidrát- és rosttartalma kedvező a diétázóknak.

Ha kedvet kaptak a gyűjtögetéshez, csipkebogyó-körútra ősszel, szeptember tájékán ajánlott indulni. Amikor a bogyó világosabb narancsszínűvé válik, és a dér már megcsípte, akkor érdemes szüretelni belőle – csak a sok tüskével vigyázzanak! A mélyvörös színű bogyók túlérettek, ezekben a vitamintartalom is alacsonyabb. Tápértéke akkor a legmagasabb, ha szedés után közvetlenül felhasználjuk. Tartósítani szárítással lehet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
653 Hits
0 hozzászólás

Az egyik legősibb kétéltű fajunk a vöröshasú unka

Ez a békák családjába tartozó kétéltű egész Európában elterjedt, hazánkban sík- és dombvidékeknek egyaránt lakója. Élőhelye megválasztásában szereti a változatosságot, egy szempontot azonban mindig figyelembe vesz: a víz tisztaságát. Ezért különösen örülök annak, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározó környékén nem csak hódot lehetett lencsevégre kapni, hanem unkát is. Ennek ellenére persze ez a kétéltű kedveli a gyorsan felmelegedő pocsolyákat, út menti saras, mocsaras területeket, holtágakat, lápokat, ingoványokat, ahogy kerti tavak környékén is megtelepszik. Egy biztos tehát, az unka és az ember nem feltétlenül ugyan azt gondolja a víztisztaságról.

Március végén, április elején népesíti be választott lakóhelyét, és a tavasz beköszöntével azonnal kezdetét veszi a párzási időszak, ahol a hím unka a víz felszínén lebegve, belső hanghólyagja segítségével, jellegzetes „unk-unk” hangjával (innen kapta nevét is) kitartóan szólongatja nőstény társát. Hívás közben lábával vízrezgéseket keltve területe nagyságát is kijelöli. A párzást követően a nőstény alkalmanként 100300 petét rak le kisebb csomókban. Az algát evő ebihalak bő két hónap alatt, jellemzően nyár derekára már kifejlett unkákká alakulnak át.

A hímek kórust alkotva éjszaka aktívabbak, ilyenkor hallani leginkább unkogásukat – ezernyi törpe dalnok jellegzetes éneke töri meg a csendes, nyári éjszakákat. Hangjukat – hasonlóan a leveli békához – a toroktáj ütemes felfújásával erősítik. Október elején elhagyják a vizet és fagymentes területet keresnek a hideg időre, ahol téli álmukat töltik.

A vöröshasú unka teste zömök, a feje pedig rövid és lapos. Háta szürke vagy fekete színű, bőrét szaruszemölcsök borítják. Hasoldala fekete, narancssárga vagy sötétpiros színárnyalatú, jól elkülönülő, szabálytalan formájú foltokkal tarkított. Egy kifejlett példány 45 cm hosszú, kis méretűnek számít fajtársai körében. Tápláléka főként rovarokból, pókokból áll, ragadós nyelvével szerzi be zsákmányát, őket viszont madarak és ragadozó kisemlősök fogyasztják előszeretettel.

Az unkafélékről tudni érdemes, hogy hiányzik a dobhártyájuk, hallószervük tehát fejletlen, viszont több fogsor (vagy inkább ínyfogsor) segíti a táplálkozásukat, a felső ajkon kettő, az alsón három. Más különös ismertetőjegyük is van, csak hátulsó lábaikat köti össze úszóhártya, elülső lábujjaik szabadok. Erre a fajra egy bizonyos „unkareflex” produkálása is jellemző. Ha már nem tud gyorsan elmenekülni, bár nem holtnak tetteti magát, de a sajátos pózba dermed. Jellegzetes tartást vesz fel: fejét és végtagjait felfeszíti, így homorítva vörös, pettyes hasát mutatja az ellenségnek, megmerevedik és enyhén mérgező bőrváladékot bocsát ki magából. Veszély érzékelésekor segítségére van még a rejtőzködésben szürkésfekete háta, amely könnyen beleolvad környezetébe.

A vizek elszennyezése sajnos az unkapopuláció csökkenéséhez vezetett, ezért védett fajnak számít. Természeti értéke: tízezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
715 Hits
0 hozzászólás