Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Csak azért is írok a kökörcsinről!

Bár az internet mostanság tele van vele, ennek ellenére, vagy éppen ezért írok róla magam is. Kedvelem ezt a bájos, törékeny kis virágot. Ki ne tenné – hiszen szeretjük a telet vagy sem, mindenki nagyon várja már a tavaszt, és a kökörcsin (a hóvirág, az ibolya és a tőzike mellett) igazi tavaszhírnök.

Általában kíváncsi vagyok arra, hogy honnan ered egy-egy növény vagy állat neve. A kökörcsin esetében nem kell sokat keresni a neten, hogy megtaláljuk a választ. Sokan megírták már, hogy egy régi török jövevényszó a kök, azaz a kék kicsinyítőképzős változata. A török nyelvben nem ritka, hogy a színe alapján neveznek el egy állatot vagy növényt.

Kékecske a kökörcsin tehát akkor is, ha éppen fehér vagy sárga, mert akad ilyen fajtája is, nem beszélve a kertekben látható még több, nemesített példányok színvariációról. Megjegyzem, ha nekem kellett volna a kökörcsint elnevezni, lehet, hogy lilácskának hívnák, szerintem ugyanis a legtöbb faj inkább lila színű, mint kék.

A latin név a magyartól eltérően nem a növény színére utal, hanem a formájára. A Pulsatilla nevet a latin pulsatus (például a pulzusunk is innen ered) – csapás, ütés jelentésű szóból képezték, mert a kinyílt virág, mint kis harang bókol a szár végén, és bármilyen enyhe szélre ide-oda ing.

A növényt hívták még tyúkdöglesztőnek és alamuszivirágnak, ami mérgező, veszélyes voltára utal.

 

Ugye, mindenki látott már kökörcsint?!

Aki tavasz elején rendszeresen jár kirándulni és szerencséje van, ma is láthat erdőn-mezőn kökörcsint. A kökörcsin karéjosan osztott levelű, nagy, kék, lila, sárga vagy fehér virágú szőrös-bolyhos tavaszi évelő, a bogárkafélék családjából.

Aki eddig nem tudta, vajon kitalálja-e, hogy miért szőrös a kökörcsin? Aki arra tippel, hogy a hideg ellen védi a növényt, jól gondolkodik. Február végén és márciusban ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy fagypont körül van a hőmérséklet, különösen az éjszakai és a hajnali órákban, és leginkább olyan közel a talajhoz, ahol ez a növény él.

Magyarországon öt kökörcsinfaj fordul elő, ezek a fekete kökörcsin (Pulsatilla ulsatilla pratensis subspecies nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, vagy hungarica), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) és a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana). Mindegyik védett, a magyar kökörcsin eszmei értéke 100.000 forint.

A virágoskertekben általában a közönséges vagy európai kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) hibridjeivel találkozhatunk. Mostanság kezd virágozni és kitart egészen áprilisig. Néhány másik fajtával ellentétben az európai kökörcsin levelei már a virágzás kezdetén megjelennek. Szép, bokros, felálló szárú évelő növény. Vadon Észak- és Nyugat-Európa száraz rétjein, világos fenyőerdeiben őshonos.

Érdekesség a kökörcsinek világában, hogy van olyan alfaj is, amely a Budai hegyekből jutott egy írországi kertbe, még az 1920-as években. Azóta is kedvelt kertészeti fajta Nagy-Britanniában.

 

Néhány érdekesség a leánykökörcsinről

Észak-Amerika és Eurázsia hidegebb éghajlatú vidékein fordul elő jellemzően. A nagy kék lepellevelű virágok még a levelek megjelenése előtt, a talaj közelében nyílnak, majd a növény szára ez után kezd növekedni. A napos lejtőket, domboldalakat kedveli. Itthon 2011-ben az év vadvirága volt.

A leánykökörcsin az ókorban ismert, úgynevezett tisztító gyógyfű volt. Teának főzték meg, asztmatikus görcsöket csillapítottak, fejfájás enyhítettek vele. A népi gyógyászatban tüdőbántalmak, köszvény, reuma gyógyítására alkalmazták. Sebtisztításra és a szem gyógyítására is használták leveleinek párolt nedvét. A középkorban a lovak fekélyének orvoslására is hasznosnak tartották. Ma már nem gyűjtik.

A leánykökörcsin veszélyeztetett faj, országos elterjedéséről, teljes hazai állományáról, és annak változásáról 6 évenként az ország beszámolót küld az Európai Unió Bizottságának.

Áprily Lajos úgy mutatja be a leánykökörcsint négy sorban, hogy többet mond vele, mint én nyolc mondatban

„Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit

mikor a nap a felhőtlen égre hág.

Becézem kelyhed érző bolyhait,

s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?”

 

A tátogató kökörcsin

Hazánk egyik leginkább veszélyeztetett növénye a tátogató kökörcsin a kipusztulás szélén áll. Most még a nyírbátori homokbuckákon él, és amikor virágzik, páratlan látványt nyújt, olyan, mint a hullámzó kék tenger. Ibolyakék virágai napos időben teljesen kinyílnak, ezért lett a jelzője tátogó.

Gyönyörködjünk bennük, és hagyjuk ott, ahol találtuk, hogy más is láthassa!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Bár az internet mostanság tele van vele, ennek ellenére, vagy éppen ezért írok róla magam is. Kedvelem ezt a bájos, törékeny kis virágot. Ki ne tenné – hiszen szeretjük a telet vagy sem, mindenki nagyon várja már a tavaszt, és a kökörcsin (a hóvirág, az ibolya és a tőzike mellett) igazi tavaszhírnök.

Általában kíváncsi vagyok arra, hogy honnan ered egy-egy növény vagy állat neve. A kökörcsin esetében nem kell sokat keresni a neten, hogy megtaláljuk a választ. Sokan megírták már, hogy egy régi török jövevényszó a kök, azaz a kék kicsinyítőképzős változata. A török nyelvben nem ritka, hogy a színe alapján neveznek el egy állatot vagy növényt.

Kékecske a kökörcsin tehát akkor is, ha éppen fehér vagy sárga, mert akad ilyen fajtája is, nem beszélve a kertekben látható még több, nemesített példányok színvariációról. Megjegyzem, ha nekem kellett volna a kökörcsint elnevezni, lehet, hogy lilácskának hívnák, szerintem ugyanis a legtöbb faj inkább lila színű, mint kék.

A latin név a magyartól eltérően nem a növény színére utal, hanem a formájára. A Pulsatilla nevet a latin pulsatus (például a pulzusunk is innen ered) – csapás, ütés jelentésű szóból képezték, mert a kinyílt virág, mint kis harang bókol a szár végén, és bármilyen enyhe szélre ide-oda ing.

A növényt hívták még tyúkdöglesztőnek és alamuszivirágnak, ami mérgező, veszélyes voltára utal.

 

Ugye, mindenki látott már kökörcsint?!

Aki tavasz elején rendszeresen jár kirándulni és szerencséje van, ma is láthat erdőn-mezőn kökörcsint. A kökörcsin karéjosan osztott levelű, nagy, kék, lila, sárga vagy fehér virágú szőrös-bolyhos tavaszi évelő, a bogárkafélék családjából.

Aki eddig nem tudta, vajon kitalálja-e, hogy miért szőrös a kökörcsin? Aki arra tippel, hogy a hideg ellen védi a növényt, jól gondolkodik. Február végén és márciusban ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy fagypont körül van a hőmérséklet, különösen az éjszakai és a hajnali órákban, és leginkább olyan közel a talajhoz, ahol ez a növény él.

Magyarországon öt kökörcsinfaj fordul elő, ezek a fekete kökörcsin (Pulsatilla ulsatilla pratensis subspecies nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, vagy hungarica), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) és a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana). Mindegyik védett, a magyar kökörcsin eszmei értéke 100.000 forint.

A virágoskertekben általában a közönséges vagy európai kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) hibridjeivel találkozhatunk. Mostanság kezd virágozni és kitart egészen áprilisig. Néhány másik fajtával ellentétben az európai kökörcsin levelei már a virágzás kezdetén megjelennek. Szép, bokros, felálló szárú évelő növény. Vadon Észak- és Nyugat-Európa száraz rétjein, világos fenyőerdeiben őshonos.

Érdekesség a kökörcsinek világában, hogy van olyan alfaj is, amely a Budai hegyekből jutott egy írországi kertbe, még az 1920-as években. Azóta is kedvelt kertészeti fajta Nagy-Britanniában.

 

Néhány érdekesség a leánykökörcsinről

Észak-Amerika és Eurázsia hidegebb éghajlatú vidékein fordul elő jellemzően. A nagy kék lepellevelű virágok még a levelek megjelenése előtt, a talaj közelében nyílnak, majd a növény szára ez után kezd növekedni. A napos lejtőket, domboldalakat kedveli. Itthon 2011-ben az év vadvirága volt.

A leánykökörcsin az ókorban ismert, úgynevezett tisztító gyógyfű volt. Teának főzték meg, asztmatikus görcsöket csillapítottak, fejfájás enyhítettek vele. A népi gyógyászatban tüdőbántalmak, köszvény, reuma gyógyítására alkalmazták. Sebtisztításra és a szem gyógyítására is használták leveleinek párolt nedvét. A középkorban a lovak fekélyének orvoslására is hasznosnak tartották. Ma már nem gyűjtik.

A leánykökörcsin veszélyeztetett faj, országos elterjedéséről, teljes hazai állományáról, és annak változásáról 6 évenként az ország beszámolót küld az Európai Unió Bizottságának.

Áprily Lajos úgy mutatja be a leánykökörcsint négy sorban, hogy többet mond vele, mint én nyolc mondatban

„Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit

mikor a nap a felhőtlen égre hág.

Becézem kelyhed érző bolyhait,

s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?”

 

A tátogató kökörcsin

Hazánk egyik leginkább veszélyeztetett növénye a tátogató kökörcsin a kipusztulás szélén áll. Most még a nyírbátori homokbuckákon él, és amikor virágzik, páratlan látványt nyújt, olyan, mint a hullámzó kék tenger. Ibolyakék virágai napos időben teljesen kinyílnak, ezért lett a jelzője tátogó.

Gyönyörködjünk bennük, és hagyjuk ott, ahol találtuk, hogy más is láthassa!

Tovább a teljes bejegyzéshez
893 Hits
0 hozzászólás

Takarékoskodunk-e az energiával, vagy csak legyintünk, hogy nem számít?

Március 6-dika is jeles nap, az energiatakarékosság világnapja. „Jaj!” – sóhajtott fel a barátnőm, amikor szóba került, hogy éppen erről írok. „Mit lehet még erről újat mondani?! Unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki, már te sem először veszed elő ezt a témát.” – tette hozzá.

Igen, már sokan és sokszor írtak az energiatakarékosság fontosságáról, szerintem mégsem történt alapvető változás. Igaz, egyre többen vannak, akik nagyon is tudatosan élik az életüket, tehát

·         mindent újrahasznosítanak, amit lehet,

·         nem dobnak ki ruhát, hanem megvarrják, átalakítják vagy elajándékozzák,

·         nem vásárolnak feleslegesen semmit, főleg nem élelmiszert,

·         egyáltalán nem esznek húst, vagy ha mégis, csak keveset,

·         amit lehet, nem előre csomagolva vesznek meg, hanem kimérve,

·         mindig visznek magukkal szatyrot, sőt, a felvágottnak, sajtnak, zöldségnek is külön visznek kis táskát,

·         biciklivel, tömegközlekedéssel járnak vagy gyalog,

·         nyaralni általában vonattal utaznak, repülőre csak akkor szállnak, ha a tengerentúlra utaznak

·         és nem mutogatnak másra, hogy majd akkor lesznek környezettudatosak, amikor mindenki más is.

Az is igaz, hogy azokon a falunapokon, amelyeken környezetvédelmi programokkal, játékokkal részt veszek, évről évre egyre többet tudnak a gyerekek például a szelektív hulladékgyűjtés lényegéről, vagy az energiatakarékos eszközökről. Ám az is kiderül a beszélgetésekből, hogy otthon azért nem sok minden változik.

A háztartások egy részében az energiatakarékosság nem prioritás. Részben mert sok jó megoldás többletkiadással jár, és a megtérülés csak középtávon várható, részben pedig tudatos és következetes hozzáállás kellene hozzá, de a rohanó hétköznapokban, amikor annyi mindent muszáj előre tervezni, a nem azonnali szükségletek háttérbe szorulnak.

Pedig a KSH adataiból* tudható, hogy a háztartások költésének legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki. Mégsem átélhető sokak számára, hogy az egyéni odafigyelés vagy közömbösség hatással van a Föld klímájára is. 2016-ban az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás Magyarországon 12%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. Szerintem ez nagy luxus. Azt még értem, bár elfogadni nem tudom, hogy sokakat hidegen hagy, hogy minden egyes háztartás fogyasztása része a nagy közösnek, és ha egyéni szinten visszafogjuk a pazarlást, azzal a közösség is jól jár. Azt azonban már nem is értem, miért nem fontos mindenkinek, hogy energetikai kiadásait akár 10%-kal csökkentse. Mert egyes számítások szerint minimum ennyi megtakarítható, ha izzóink energiatakarékosak, nem túlfűtött lakásunk jól hőszigetelt, és energiatakarékos berendezéseket használunk.

Annyi biztos tehát, hogy van még mit tenni, és lehet, bár a csapból is ez folyik, de valahogy még nem sikerült az érdektelenségen mindenkinél átjutnia az üzeneteknek. Vagy az üzenet már megérkezett, de még a kényelmesség uralkodik.

Mindenesetre most én is nyújtok egy rövid listát, mit tehetünk akár azonnal, hogy csökkentsük energiafogyasztásunkat. Hátha van, akinek legalább valami „megtetszik” belőle.

·         Elektromos berendezéseink jó része alkalmas stand-by üzemmódra, amit ki is használunk, mert kényelmesek vagyunk, és mindent azonnal akarunk. Kihúzzuk a telefonunkat, notebookunkat a töltőből, de a töltőket áram alatt hagyjuk. Ezek persze közben mind áramot fogyasztanak – teljesen feleslegesen! Ne használjuk tehát a stand-byt, és alkalmazzunk olyan hosszabbítót, amit ki lehet kapcsolni.

·         Fürdés helyett zuhanyozzunk, így kevesebb meleg vízre lesz szükségünk, ne folyassuk a meleg vizet fogmosásnál (se) fölöslegesen.

·         A mosógépünk már 40 vagy 30 fokon is kiválóan megbirkózik az enyhébb szennyeződésekkel, fölöslegesen ne mossunk 60 vagy 90 fokon! Gyűjtsük össze a mosnivalót, egy-két darabért ne indítsuk el a mosógépet, ha szükséges, inkább mossunk kézzel! Ez érvényes a mosogatógépre is.

·         Egy apróság: ne tegyünk meleg ételt a hűtőbe, várjuk meg mindig, míg kihűl, mert így nem kényszerítjük hűtőnket többletfogyasztásra, arra, hogy a szükségesnél több áramot vegyen fel.

·         Ahol magunk szabályozhatjuk lakásunk vagy házunk fűtését, ne melegítsünk fölöslegesen túl olyan tereket, amelyeket tartósan nem használunk. Ezekben a helyiségekben állítsuk alacsonyra a hőmérsékletet.

·         Ha már okosotthonunk van, akkor az egész lakásban érdemes lejjebb venni arra a néhány órára a hőmérsékletet, amikor senki nincs otthon, hiszen a várható hazaérkezés előtt a termosztát bekapcsolja a fűtést, hogy kellemes meleg várja a hazatérőket.

·         Aki megteheti, nyáron locsoljon esővízzel, akkor nem kell szivattyút használnia.

·         Ha a házunkat, vagy lakásunkat nem tudjuk teljesen hőszigetelni, legalább a nyílászárókat korszerűsítsük! Így fűtési szezonban nagyon sokat megtakaríthatunk a napi fogyasztáson.

·         Aki megengedheti magának és módjában áll, alkalmazzon megújuló energiaforrást otthona világítására vagy fűtésére, szereltessen föl napelemet vagy napkollektort.

 

*Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Március 6-dika is jeles nap, az energiatakarékosság világnapja. „Jaj!” – sóhajtott fel a barátnőm, amikor szóba került, hogy éppen erről írok. „Mit lehet még erről újat mondani?! Unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki, már te sem először veszed elő ezt a témát.” – tette hozzá.

Igen, már sokan és sokszor írtak az energiatakarékosság fontosságáról, szerintem mégsem történt alapvető változás. Igaz, egyre többen vannak, akik nagyon is tudatosan élik az életüket, tehát

·         mindent újrahasznosítanak, amit lehet,

·         nem dobnak ki ruhát, hanem megvarrják, átalakítják vagy elajándékozzák,

·         nem vásárolnak feleslegesen semmit, főleg nem élelmiszert,

·         egyáltalán nem esznek húst, vagy ha mégis, csak keveset,

·         amit lehet, nem előre csomagolva vesznek meg, hanem kimérve,

·         mindig visznek magukkal szatyrot, sőt, a felvágottnak, sajtnak, zöldségnek is külön visznek kis táskát,

·         biciklivel, tömegközlekedéssel járnak vagy gyalog,

·         nyaralni általában vonattal utaznak, repülőre csak akkor szállnak, ha a tengerentúlra utaznak

·         és nem mutogatnak másra, hogy majd akkor lesznek környezettudatosak, amikor mindenki más is.

Az is igaz, hogy azokon a falunapokon, amelyeken környezetvédelmi programokkal, játékokkal részt veszek, évről évre egyre többet tudnak a gyerekek például a szelektív hulladékgyűjtés lényegéről, vagy az energiatakarékos eszközökről. Ám az is kiderül a beszélgetésekből, hogy otthon azért nem sok minden változik.

A háztartások egy részében az energiatakarékosság nem prioritás. Részben mert sok jó megoldás többletkiadással jár, és a megtérülés csak középtávon várható, részben pedig tudatos és következetes hozzáállás kellene hozzá, de a rohanó hétköznapokban, amikor annyi mindent muszáj előre tervezni, a nem azonnali szükségletek háttérbe szorulnak.

Pedig a KSH adataiból* tudható, hogy a háztartások költésének legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki. Mégsem átélhető sokak számára, hogy az egyéni odafigyelés vagy közömbösség hatással van a Föld klímájára is. 2016-ban az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás Magyarországon 12%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. Szerintem ez nagy luxus. Azt még értem, bár elfogadni nem tudom, hogy sokakat hidegen hagy, hogy minden egyes háztartás fogyasztása része a nagy közösnek, és ha egyéni szinten visszafogjuk a pazarlást, azzal a közösség is jól jár. Azt azonban már nem is értem, miért nem fontos mindenkinek, hogy energetikai kiadásait akár 10%-kal csökkentse. Mert egyes számítások szerint minimum ennyi megtakarítható, ha izzóink energiatakarékosak, nem túlfűtött lakásunk jól hőszigetelt, és energiatakarékos berendezéseket használunk.

Annyi biztos tehát, hogy van még mit tenni, és lehet, bár a csapból is ez folyik, de valahogy még nem sikerült az érdektelenségen mindenkinél átjutnia az üzeneteknek. Vagy az üzenet már megérkezett, de még a kényelmesség uralkodik.

Mindenesetre most én is nyújtok egy rövid listát, mit tehetünk akár azonnal, hogy csökkentsük energiafogyasztásunkat. Hátha van, akinek legalább valami „megtetszik” belőle.

·         Elektromos berendezéseink jó része alkalmas stand-by üzemmódra, amit ki is használunk, mert kényelmesek vagyunk, és mindent azonnal akarunk. Kihúzzuk a telefonunkat, notebookunkat a töltőből, de a töltőket áram alatt hagyjuk. Ezek persze közben mind áramot fogyasztanak – teljesen feleslegesen! Ne használjuk tehát a stand-byt, és alkalmazzunk olyan hosszabbítót, amit ki lehet kapcsolni.

·         Fürdés helyett zuhanyozzunk, így kevesebb meleg vízre lesz szükségünk, ne folyassuk a meleg vizet fogmosásnál (se) fölöslegesen.

·         A mosógépünk már 40 vagy 30 fokon is kiválóan megbirkózik az enyhébb szennyeződésekkel, fölöslegesen ne mossunk 60 vagy 90 fokon! Gyűjtsük össze a mosnivalót, egy-két darabért ne indítsuk el a mosógépet, ha szükséges, inkább mossunk kézzel! Ez érvényes a mosogatógépre is.

·         Egy apróság: ne tegyünk meleg ételt a hűtőbe, várjuk meg mindig, míg kihűl, mert így nem kényszerítjük hűtőnket többletfogyasztásra, arra, hogy a szükségesnél több áramot vegyen fel.

·         Ahol magunk szabályozhatjuk lakásunk vagy házunk fűtését, ne melegítsünk fölöslegesen túl olyan tereket, amelyeket tartósan nem használunk. Ezekben a helyiségekben állítsuk alacsonyra a hőmérsékletet.

·         Ha már okosotthonunk van, akkor az egész lakásban érdemes lejjebb venni arra a néhány órára a hőmérsékletet, amikor senki nincs otthon, hiszen a várható hazaérkezés előtt a termosztát bekapcsolja a fűtést, hogy kellemes meleg várja a hazatérőket.

·         Aki megteheti, nyáron locsoljon esővízzel, akkor nem kell szivattyút használnia.

·         Ha a házunkat, vagy lakásunkat nem tudjuk teljesen hőszigetelni, legalább a nyílászárókat korszerűsítsük! Így fűtési szezonban nagyon sokat megtakaríthatunk a napi fogyasztáson.

·         Aki megengedheti magának és módjában áll, alkalmazzon megújuló energiaforrást otthona világítására vagy fűtésére, szereltessen föl napelemet vagy napkollektort.

 

*Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018

Tovább a teljes bejegyzéshez
528 Hits
0 hozzászólás

Talán már észre sem vesszük, milyen szép madarak, annyira részévé váltak életünknek

Igen sokféle sirály él szerte az egész világon leginkább vizek, vizes élőhelyek közelében. Bárhol is legyünk nyílt vízen, ha hajónk körül megjelennek a sirályok, már biztosak lehetünk abban, hogy közel a part. Természetesen nem pusztán a tengerpartok elmaradhatatlan madara, tavak és folyók mentén is sok helyütt találkozhatunk velük. Még ma is emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor először Londonban jártam, és a parkokban is ott tolongtak a sirályok. Addig úgy gondoltam, csakis közvetlenül a vízparton szeretnek időzni. Ez persze nem így van, viszont fontos, hogy legyen elérhető távolságban víz, mert táplálékának jelentős mértékben forrása, és fészkét is víz közelében szereti tudni.

Fotó Csonka Péter

Hazánkban a leggyakoribb a dankasirály, azaz a Larus ridibundus vagy egyesek szerint Chroicocephalus ridibundus, ugyanis besorolása vitatott. Engem ennél jobban érdeklő kérdés, hogy mit is jelent a neve. A sirály egyértelműen hangutánzó szó, a madár éles vijjogó hangjára emlékeztet. A danka előtag keresztapja Herman Ottó. Bár a szót nem ő találta ki, de ő honosította meg. Bessenyei György említette írásos formában először A természet világa című művében mint a Larus ridibundus népi magyar nevét. A danka jelentése vizes élőhely.

A dankasirály Európában igen gyakori, állítólag a világállománynak több mint a fele itt él. Nálunk részben fészkelő. Számos vonuló példány is megjelenik hazánkban, ezek északról jönnek hozzánk. A vonulók, ha hideg a tél, tovább repülnek a Földközi-tengerhez, általában a nagyobb hidegek beköszöntével, novemberben. Régen nagyon sok példány élt a Velencei-tónál, de a Balaton látképéhez is hozzátartoznak, a Dunán pedig az évnek már nincs is olyan hónapja, amikor ne találkozhatnánk velük.

Saját tapasztalatom szerint, és ez persze nem statisztikai tény, manapság több sirály él hazánkban, mint évtizedekkel ezelőtt. Lehet, hogy csak az egyre enyhébb időjárás miatt több példány marad itt egész télre, vagy egyre magabiztosabbá váltak az elmúlt évek során, hozzászoktak az emberhez, megtanulták megszerezni maguknak az élelmet a városi környezetben is, akár a verebek. Miközben számos állat az urbanizáció kárvallottja, a sirályok is a nyertesek közé tartoznak. Hogy ez mennyire így van, a tapasztalatunkon túl már kutatás is igazolja. Madeleine Goumas, Neeltje J. Boogert és Laura A. Kelley kutatásában ezüstsirályok viselkedését vizsgálta, de nem kétséges, hogy az eredmények a dankasirályokra is vélhetően igazak. Csak egyetlen érdekességet emelek ki: a sirályok szívesebben választják azt az élelmet, amelyiket előtte egy ember megfogott. (Forrás: a kutatásról szóló összefoglaló cikk: Royal Society Publishing)

Alapvetően halakkal, rovarokkal, gyümölcsökkel és igen, nincs rajta mit szépíteni, dögökkel táplálkozik. Igen alkalmazkodóképes, azaz eszi, amit talál. Aki járt már szeméttelep közelében, láthatta, hogy a sirályok az onnan szerzett élelmet sem vetik meg. Régen nagyon hasznos madárnak tartották, mert ahol a földet előkészítették vetésre, azonnal megjelentek, és felszedegettek minden rovart és egyéb kártevőt.

Fotó: Csonka Péter

A dankasirály monogám, ám társas lény, fajtársaikkal közösen, telepesen építkeznek, mint például a kormoránok. A fészkét vízzel vagy mocsárral körülvett területen (talajon, ha van nádcsomón, zsombékon) építi meg. A formája csészére emlékeztet, amelyet növényekkel bélel ki. Költési ideje március-július. Az átlagban három tojáson mindkét szülő kotlik, ahogy a fészeképítést is közösen végzik. A fiókák korán elkezdenek önállósodni, de repülni csak 5-6 hetes korukra tanulnak meg. A szülők vigyáznak a fiókákra. Ha ragadozó madár jelenik meg, csapatban támadnak rá, a telepen élő többi sirály is segít a szülőknek.

A fajtársak között a kisebb termetűek közé tartozik a dankasirály, akkora lehet, mint egy varjú. Hófehér a begye és a hasa, a háta pedig, mintha egy szép halványszürke kabátkát panyókára vetett volna. Hogy ne legyen unalmas, az egészet lezárja a farktollak és a szárnyvégek feketéje. A fiatalabb egyedek feje is inkább fehér, amelyet karakteressé tesz egy fekete fül-folt. Az idősebb, nászruhás példányok ezzel szemben mintha beledugták volna a fejüket egy vödör barna festékbe, csak a szemük környékét kihagyva. Csőrük és lábuk sötét-piros, a csőre, mint a sirályoknál általában, lekonyuló. Nagy csak remek úszó, de kiválóan is repül.

Tovább a teljes bejegyzéshez
645 Hits
0 hozzászólás

Csodavárásunk terméke, marketingfogás, vagy valóban rendkívül egészségesek? Néhány gondolat a szuperélelmiszerekről

Nem árt tisztázni, hogy miről is írok. A fiamnak a szuperélelmiszer egyértelműen a hamburger sült krumplival, valamint a négysajtos pizza. Az egyik kolléganőmnek, aki a ketogén diéta híve, szuperkaja például a pacal, másik munkatársam viszont paleózik, ő a minden-mentes-diólisztes-mogyorós sütire esküszik. Nos, nem ezekről lesz szó.

Szuperélelmiszereknek a közmegegyezés szerint azokat az alapanyagokat nevezzük, amelyek kiemelkedően gazdagok szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez nélkülözhetetlen vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban, nagy mennyiségben tartalmaznak rostokat és magas a tápértékük. Szerintem mindannyian fel tudunk sorolni néhányat.

Kezdjük az egyszerűbbekkel, amelyek részét képezik sok ember napi táplálkozásának.

A tojásnak magas a fehérjetartalma, és van benne két fontos antioxidáns, melyek – és ez nekem bizony újdonság volt – kifejezetten segítenek abban, hogy szemünk egészséges maradjon.

A hüvelyesekről már egy korábbi blogbejegyzésemben is leírtam, mennyire értékes tápanyagforrások. Talán manapság nem becsüljük meg őket annyira, mint érdemelnék. Nem igazán divatosak. Pedig gazdagok B-vitaminokban, sok ásványi anyagot, fehérjét és rostot tartalmaznak. A rostfogyasztás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sok bélbetegség elkerülhető lenne, ha erre mindenki odafigyelne már kicsi kortól kezdve. A rostban gazdag táplálkozás csökkenti a vastagbélrák kialakulásának a kockázatát.

A hüvelyesek mellett a zöldségek és a gyümölcsök, valamint a teljes kiőrlésű gabonák és magvak tartalmaznak nagy mennyiségben rostot. Az ajánlott mennyiség naponta 25-30 gramm. Miért jó a rost? Mert csökkenti a koleszterinszintet, lassítja a tápanyagok energiatartalmának felszívódását, elősegíti, hogy a cukorháztatásunk egészségesebben működjön. Aki sok rostot fogyaszt, kicsivel többet tesz azért, hogy ne alakuljon ki nála 2-es típusú cukorbetegség, mint az, aki erre nem fordít gondot. Sőt! Mivel a rostban gazdag táplálék valamennyire gátolja a plakkok kialakulását, még az érelmeszesedés folyamatát is lassítja. Igaz, egyre inkább divatba jönnek a magas rosttartalmú pékáruk, de a nagy többség még mindig fehér lisztből készült kenyeret vagy péksüteményt fogyaszt, ilyen édességet, kekszeket, sütiket, tortákat eszik. Sokan két okból nem kérnek teljes kiőrlésű pékárut: részben mert drága, részben pedig nem azt az ízélményt nyújtja, amit gyerekkorukban megszoktak. Ezen segít várhatóan 4-5 éven belül egy tudományos újdonság. Egy nemzetközi kutatócsoport megtalálta azt a módszert, amivel a normál fehér lisztből készült kenyér rosttartalmát meg tudják majd duplázni, így az íz és állag megtartása mellett „kétszer egészségesebb” lesz majd a hagyományos kenyér. Ám én drukkolok, hogy addig azért mind többen ismerjék meg, és fedezzék fel maguknak a rostban gazdagabb verziók ízét. Például apróság, de ha nagy ritkán pizzát eszem, biztosan teljes kiőrlésűt választok, szerencsére már nagyon sok jó pizzériában lehet ilyen alternatívát találni.

Nem hiányozhatnak a sötét leveles zöldségek sem a szuperélelmiszerek listájáról: a gyönyörű kelkáposzta, a mókás brokkoli, a megosztó spenót, az újszerű fodros kel, a hagyományos saláta vagy a trendi rukkola. Miért? A gyerekek és a húsimádók nyilván azt mondanák, azért, hogy bosszantsuk őket. Van persze ennél józanabb és tényszerűbb magyarázat: turbó vitamin és nyomelemraktárak – folsav, cink, kalcium, vas, magnézium van bennük például. Az utóbbi manapság igazi sláger lett, a magnézium a csodaszer a fáradtságra, kimerültségre. Nos, aki rendszeresen gondoskodik, hogy legyenek ilyen zöldek a tányérján, biztosan nem kell, hogy különféle magnéziumos táplálékkiegészítőkre költsön.

Szuperélelmiszerek a bogyós gyümölcsök, mert sok antioxidánst tartalmaznak, ezek abban segítenek szervezetünknek, hogy elbontsák a szabad gyököket. Hogy miért is van erre szükség? Nos, a szabad gyökök egy összetett folyamatban hozzájárulnak egészségügyi problémák, például az érrendszeri és daganatos betegségek kialakulásához. Ha valaki nem szerei a bogyós gyümölcsöket, igyon sok, antioxidánsban szintén gazdag zöld teát.

Szuperélelmiszer a joghurt és a kefir, az olívaolaj, vagy a fűszerek közül a fokhagyma, a gyömbér, a kurkuma. Ki ne hagyjam nagy kedvencemet, a csokoládét. Persze csak a magas kakaó tartalmú, keserű csokoládé egészséges, és nem például a Mars csokit.

Az eddig említett szuperélelmiszerek, ha nem is kerülnek minden nap az asztalunkra, de jelentős részük könnyen hozzáférhető, és nem is a legdrágábbak. Tehát a tudatos táplálkozás nem pusztán anyagi kérdés! Vannak persze azok a szuperélelmiszerek, amelyeket nem lehet minden sarki boltban megvenni. Ilyen például a búzafű, az acai bogyó vagy a spirulina alga.

Ám szerintem kezdjük azzal, ami elérhető!

Tovább a teljes bejegyzéshez
2642 Hits
0 hozzászólás

Hazánkban ezt a madarat ismeri mindenki, lakjon bár falun, vagy Budapesten

A 60-as évek végén készült A veréb is madár című, Hintsch György filmet vélhetően már azok sem látták, akik akkoriban születtek, ám biztosan ők is ismerik ezt a mondást. A szókapcsolat jól jellemzi, hogy ellentmondásos a viszonyunk ezzel a madarunkkal. Kedveljük, mert apró, törékeny, mindössze kb. 16 centiméteres, alig 3 dekás, mókás jószág, számtalan irodalmi mű, vers szereplője. Tandori Dezsőről talán még az is tudja, hogy nagy barátja volt a verebeknek, aki művészetében nem annyira járatos. Viszont a verebek sokszor terhünkre vannak, mert nagy tömegben kellemetlen jelenség, különösen városi környezetben.

Ha közvélemény-kutatást tartanék, hogy melyik jelző illik leginkább rá, szerintem toronymagasan a pimasz nyerne. Igen, talán jó ez a jelző, bár e tulajdonsága inkább csak következménye annak, hogy a falánk jószágok, és a városban teljesen hozzászoktak az ember jelenlétéhez. Tehát, akár a sirályok, megszereznek minden lehetséges, leeső falatot.

Egy európai nagyvárosban történt velem, hogy tavasszal, a kellemes melegben kint reggeliztünk egy étterem teraszán. Arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk lévő, még le nem szedett asztalra odarepül egy veréb, és próbálja megszerezni a vele egy méretű, ott hagyott süteményt. Közben pedig, mint a fotón is látható, a párja őrködik.

Azt tudják, hogy hányat lép egy veréb egy évben? Igen, persze, hogy tudják, mert ezt a találós kérdést ismeri mindenki! Csak az egészen kicsiket lehet vele beugratni. Hiszen mindenki tudja, hogy a verebek nem sétálnak, hanem ugrálnak, és ez a bohókás-játékos mozgás is segít abban, hogy minden esetleges kellemetlenkedésük ellenére is kedveljük őket.

Mert ugye kedveljük?! Remélem, mert rá is szolgál! Kedvessége mellett rovarpusztításával ugyanis hasznos is.

A házi veréb (Passer domesticus) az egyik leggyakoribb madarunk, sőt, egyike a leginkább elterjedt madaraknak a világon, köszönhetően annak, hogy több kontinensen tudatosan betelepítették, ott pedig igen hatékonyan elterjedt. A Közel-Keletről származik, onnan indult világhódító pályafutása. Talán egyedül északon, a tundrán nem találkozunk vele. Szívósságára jellemző, dokumentumok vallanak erről, hogy Angliában verebek fészkeltek egy szénbányában, több mint 500 méterrel a felszín alatt.

Az állomány európai csökkenése nem ma kezdődött, ezzel párhuzamosan mára látványosan megfogyatkozott Budapesten is a verébpopuláció. Talán sokan emlékeznek még arra, amikor az Oktogon, vagy a Vörösmarty tér fái alatt áthaladni azzal a jelentős kockázattal járt, hogy a sétálók fejére vagy a ruhájára pottyantanak az ott hemzsegő verebek. És persze folyamatos volt a csivitelésük is, különösen reggelente és estefelé.

A csökkenés oka, mint sok más madár esetében, hogy az intenzív, egyre fejlettebb termény-betakarítás miatt kevesebb a számukra elérhető táplálék, a fokozott vegyszerhasználat következtében pedig sok egyed elpusztul.

A házi veréb világhódító sikertörténetének egyik oka, hogy évente kétszer-háromszor költ. Megtehetik, hiszen a fiókák tempósan fejlődnek. Két hét alatt kikelnek a kicsik, és alig több mint két héttel később már ki is repülnek, megkezdik önálló életüket.

Hozzájárulhatott a verebek sikeréhez, hogy nem finnyásak és képesek alkalmazkodni. A fiatalabb példányok főként rovarokkal táplálkoznak, az idősebbek inkább növényű eredetű táplálékot fogyasztanak, fű- és gabonafélék magvait.

Hogy néz ki egy házi veréb? Ezt most nem részletezem, mert szerintem nincs olyan felnőtt vagy gyermek, aki ne látott volna verebet, akik nem annyira sokfélék, mint a tehenek. Elegendő tehát csak egyig számolnunk: a tojók és a fiatal egyedek halványbarnák-szürkék, míg a hímek tollazata élénkebb barna, fekete és fehér mintázattal.

Arról viszont szerintem nem mindenki hallott, hogy a verebek párzási és együttélési szokásai igen különösek. A hímek gondosan készülődnek a párzási időszakra, fészket építenek, hívójeleket hallatnak. Eljárják ők is nőbűvölő násztáncukat. Ennek részeként a nőstény közelében elernyesztik, majd kitárják szárnyukat, széttárják farktollaikat, mutogatják a begyüket és büszkén felszegik fejüket.

Mit felel erre a nő? Nos, nem olvad el a gyönyörűségtől azonnal, nem adja könnyen magát. Sőt! Megtámadja a hímet, az pedig visszatámad, megkergeti s nőstényt, sőt több hím veréb támogatja ebben a nászra készülőket, részt vesznek a násztáncos-kergetőzős bemutatóban.

Ez is része annak, hogy a veréb társas lény. Szeret a többiekkel együtt enni, aludni, porban fürdeni, s a párzásra készülés is igazi társasági esemény náluk.

A házi veréb monogám, kis megszorításokkal. A nőstények ugyanis olykor félrelépnek. A hím verebeknek ezért igyekezniük kell, hogy ne csalják meg őket. Ám a hímeket sem kell félteni! Sokszor több partnerük is van, és tart ez mindaddig, míg a párjuk agresszív fellépéssel nem vet ennek véget. A verebeknél is létezik „házibarát”. Sok veréb nem talál párt, ezért nincs saját fészke, viszont beállnak segítőnek más párok mellé. Ha pedig elhullik a tojó, azonnal átveszik a helyét.

A verébfészek gömb alakú, fűszálakból és szénából építik fel és kibélelik tollakkal, a helye pedig általában épületek különböző üregei, esetleg egy fa odva, vagy akár egy gólyafészkek. Egy fészekalj általában négy-öt tojásból áll, a tojások színe fehér, vagy kékes-, zöldesfehér, barna, vagy szürke pöttyökkel. A tojásokon főleg a tojó költ, a kikelt fiókákat viszont mindkét szülő eteti.

A veréb nem vándormadár, sőt a legtöbbjük nem mozdul el nagyobb távolságokra élete során, kitart az otthona közelében.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1779 Hits
0 hozzászólás