Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Eurázsiai hód: a fanyűvő vízi emlős

A hódfélék családjának két faja van, egyik a nálunk is élő eurázsiai hód, a másik az Atlanti-óceánon túl őshonos kanadai hód. A kettő közül a kontinensünkön élő faj a nagyobb termetű. Skóciától Mongóliáig a legtöbb országban fellelhető, de a hidegebb területeket (Skandinávia, Balti államok, Oroszország stb.) jobban kedveli. Az eurázsiai hód (amely európai vagy közönséges hód néven is ismert) a legnagyobb termetű rágcsáló Európában. A 19. században az állomány a természetes európai élőhelyein nagyon lecsökkent, mert módszeresen vadásztak rájuk részben húsuk, prémjük és pézsmájuk miatt, részben, mert „fanyűvő” táplálkozási szokásaik miatt kártékonynak tartották. Magyarországon, természetes élőhelyen, közel 150 évig egyáltalán nem élt hód. Az 1920-as években indult európai visszatelepítési hullám a század utolsó két évtizedére Magyarországra szintén elért, ennek és a védelmi intézkedéseknek köszönhetően, mára növekedőben van a számuk itthon is. 2004 óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető chippel látnak el.

Az európai hód testtömege 20-33 kg, testhossza 75-100 cm. Jellegzetes pikkelyes farka testhossza harmadát, sőt felét is elérheti, így nem ritka a közel másfél méteres hód sem. Barna bundája alkalmazkodott a vízi élethez, a tömött, selymes szőrme teljes mértékben vízálló. A bundáját a hód folyamatosan karbantartja, a testén lévő két szagmirigy segítségével gondoskodik a tartós impregnálásról. Hogy víz ne kerüljön szervezetébe, orrát és fülét egy bőrlebennyel le tudja zárni. A gyors és magabiztos úszást biztosítja a lábujjait (a vízi madarakhoz hasonlóan) összekötő hártya.

A katolikus vallás a hódhúst a 15. században böjti időben is fogyaszthatóvá nyilvánította azon az elven, hogy hallal táplálkozik, így a hallal egy lényegűvé válik. Ám ebben tévedtek, a hód növényevő. Az európai hód a vízpart legfeljebb 40-50 méteres, még inkább 10-20 méteres szélességében szerzi be kizárólag növényi eredetű táplálékát. Elsősorban a lágyszárúakat kedveli, legfőbb csemegéje a vízitök. Télen a fák kérgét rágcsálja. Leginkább az 5 cm-nél kisebb átmérőjű puhafákat kedveli, de nem riad vissza a vastagabb, 60-80 cm-es példányoktól sem. A táplálékszerzés mellett fogaik karbantartására is szolgál a rágcsálás, mert gyorsan kopó metszőfogai folyamatosan nőnek. Ha télen befagy a víz tükre, a nyáron elraktározott táplálékból tartja fenn magát. Kevés természetes ellensége van.

Sok hit és tévhit övezi a hódokat: megrágott és kidöntött fák, folyókat elzáró gátak. A rajzfilmekben-filmekben látható gátak és hódvárak a kanadai rokonok munkáját dicséri. Az eurázsiai hód élőhelye nem a fából épített gát, hanem a víz partfalába ásott alagútrendszer. A tíz méter körüli folyosók bejárata a vízből nyílik, a lakóodú természetesen a víz szintje fölött helyezkedik el. Számos más állathoz hasonlóan területét kijelöli, és sajátjának tekinti. Ritkán költöznek. A hódlakban három generáció él egymás mellett, a párok monogámok.

A hideg hónapok a hód esetében nem téli álommal telnek el, ez a szaporodás időszaka. A hód, mint minden emlős, elevenszülő. A nőstények 50-70%-a szül évente 1 vagy 2 utódot. Az újszülöttek szőrösen jönnek a világra, és 2 óra elteltével már úszni is tudnak, bár otthonukat nem hagyják el. Anyjuk három hónapos korukig szoptatja őket. Bár már 16 naposan elkezdenek fakérget rágni, csak egy hónapos koruktól kezdve fogyasztanak szilárd táplálékot.

Szeressük, vagy ne szeressük a hódokat?

Mi a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-nél kifejezetten örültünk, amikor a VII-es vörösiszaptározó melletti Fényes-patakban az elmúlt években megjelent néhány hód. Mivel ezek az állatok csak tiszta vízben élnek, így természetes módon igazolják, amit a számok és a rendszeres hatósági ellenőrzések is bizonyítanak, hogy rekultivációs munkánkat jól végezzük.

Aki viszont nem kedveli a hódokat, mert fáit félti, az is élhet velük békében. A legegyszerűbb megoldás, ha elkerítjük a fás területet, persze figyelve arra, hogy a kerítés mélyen a földben is folytatódjon, mert a hódok kiválóan ásnak. Ha nem egy erdőt akarunk elkeríteni, csak néhány fát megóvni, akkor a fákat is körbekeríthetjük hálóval, vagy erre kifejlesztett, speciális hódriasztó anyagokkal bekenhetjük a kérgüket. Esetleg helyezzünk ki a hódoknak faforgácsot, vagy hagyjunk a területen néhány kidöntött fát!

A hódbarát eljárás azért is javasolt, mert Magyarországon az európai hód védett állat, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1508 Hits
0 hozzászólás

Igazi majális-hangulatban telt a Füzitői Napok szombati eseménye

Sokak örömére idén sem maradt el a szokásos, gyereknapra időzített falunap az almásfüzitői Szabadidőparkban, ismét gyerekzsivajtól volt hangos a környék az utolsó májusi szombaton. A Füzitői Napok programkínálata most sem okozott csalódást. A szikrázó napsütésben kilátogató családok minden tagja találhatott kedvére való programot.

Az eseményt Beró László, Almásfüzitő polgármestere nyitotta meg, majd a rövid köszöntést követően a testvértelepülések képviselői üdvözölték a szép számban összegyűlt almásfüzitőieket. Szép hagyomány, hogy ilyenkor a polgármester átadja a község díszpolgára és a Városért díjakat azoknak, akik az elmúlt évben kiemelkedően sokat tettek a településért.

Ekkor már igazán nagy volt már a sürgés-forgás a színpad körül, a fellépésre készülő gyerekek izgatottan várták, hogy bemutathassák programjukat. Az előadások sorát a Sün Balázs Óvoda kezdte. Ezúttal felvidéki népi játékokat és dalokat adtak elő a közönségnek. A Tekeredik a kígyó vagy a Száz forint a csibe ára tánc és ének jó kedvre derítette nem csak a szülőket, rokonokat, hanem a teljes nézősereget. Az óvodásokat a Fekete István Általános Iskola diákjai követték, és ők is nagy sikert arattak.

Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) egyik programja már hagyománnyá vált, a sátrunkban minden évben adott témában rajzolhattak a gyerekek, és a legjobbakat meg is jutalmaztuk. Idén szélesebb körnek megnyitottuk a lehetőséget, hogy részt vegyenek a rajzversenyen. Már hónapokkal a Füzitői Napok előtt kiírtunk egy rajzpályázatot, sőt, a nagyobbakra gondolva, fotó és videó pályázatot is a Vörös és Zöld blogomon. A pályázatot Almásfüzitőn meg is hirdettük, a beérkezett anyagokat három tagú zsűri bírálta el. Közönségdíjat is hirdettünk, a beérkezett anyagokra a Vörös és Zöld Facebook-oldalán lehetett szavazni. A legjobb pályázatokat készítő gyerekek szombaton, a színpadon vehették át megérdemelt nyereményeiket.

A díjátadó után folytatódott a zenés műsor. Különleges színfoltot jelentett a Boquilla Negra fúvószenekar, akik az interbellikus swing és jazz zenét művelik. Az előadás annyira hangulatos volt, hogy sokszor úgy éreztem, időutazáson veszek részt a múlt század húszas éveibe. A délelőtti műsort Hamza Viktória zárta, aki a közönség nagy örömére lovasbemutatót tartott. A ló hátán lovaglástól, az összehangolt, már-már táncszerű koreográfiáig, mindent láthattunk, amiről el sem hittük volna, hogy ló képes rá.

Egy órakor a Jó ebédhez szól a nóta műsor vette kezdetét, és nem sokkal később kihirdették a főzőverseny eredményét. Délután a Szeva együttes szolgáltatta a talpalávalót, amit a várva várt habparti követett. A hőségben sok gyerek és felnőtt hűtötte le magát a tűzoltóság által szolgáltatott habban. A Liget Line Dance vadnyugati hangulatot teremtett country zenéjével. Az est tetőpontja a népszerű Szabyest Youtube-sztár és Dorina előadása volt.

A TKV ebben az évben is tematikus játékokkal készült erre a rendezvényre. A környezetvédelem ügye iránt elkötelezett cégként mindig ilyen tematikájú programokkal voltunk jelen a Füzitői Napokon, idén viszont nagyobb hangsúlyt fektettünk a gyakorlati oldalra, alapvetően az újrahasznosítás fontosságára. A gyerekek cipős dobozból csocsóasztalt készíthettek, a doboz tetejéből pedig falra akasztható képeket. Kis maradék anyagokból poháralátétet gyárthattak egy mini szövőszéken.

Sikeres volt a kirakós-sorozatunk. Hat-hat madár és növény fotójával – amelyekről korábban a blogomon is írtam –, gyönyörű kirakóst készítettünk. A gyerekek szívesen elpepecseltek a csodaszép képekkel.

Nagyon jó hallani, hogy kicsik és nagyobbak évről évre egyre ügyesebben válaszolnak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseinkre. Ezeket mindig játékos formában fogalmazzuk meg természetesen, most egy szép színes táblán, a megfelelő szelektív gyűjtőre kellett helyezniük a játékosoknak a hulladékokat ábrázoló kis hűtőmágneseket.

Nem maradt el a jutalom sem. Aki egy tárgyat elkészített, vagy sikerrel megoldott egy feladatot, megforgathatta a szerencsekerekünket, és aki jól pörgetett, kis ajándékot nyert.

Újdonság volt idén, és nagy sikert aratott a kicsi gyerekeknek szánt két játékmarkoló-gép, amellyel homokot rendezhettek az arra kijelölt területen. A játékgépek mellett a helyszínre szállítottunk egy igazi markológépet is, sok, többnyire fiúgyermek élvezettel ült be a vezetőfülkébe, és elképzelte, hogy működteti, hatalmas földhalmokat megmozgatva.

A részvételünk egyik hagyományos eleme a Füzitői Napokon, hogy a sátrunkban valódi fazekaskorongon, igazi agyagból, mindenféle tárgyakat, vázát, kancsót, tálakat, lehet készíteni. Mindenki nagyon csalódott lenne, ha ezt egyik évben elhagynánk, így aztán most is lehetett nálunk korongozni a végtelen türelmű és kedves fazekasok segítségével.

Jó kis nap volt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
579 Hits
0 hozzászólás

Adjuk vissza a természetnek, ami az övé! Komposztáljunk!

A növényi hulladék leginkább környezetbarát újrahasznosítása a komposztálás. Sokan nem tudják mit is fed ez a kompótra emlékeztető szó, vagy nincsenek tisztában azzal, mit lehet, vagy mit érdemes komposztálni, és hogyan.

A komposztálás biológiai oxidáció, ennek során a természet (ennek részeként néhány földlakó organizmus) lebontja a hulladékot, legyen az lehullott falevél, krumplihéj vagy egyéb szerves anyag. A biológiai folyamat során a hulladék szilárd, morzsalékos, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú, humuszhoz hasonló anyaggá, sőt részben humusszá alakul át. Azaz kiváló tápanyag kertünknek – ha ezt a természetes anyagot használjuk, növényeink elégedettek lesznek és örömmel növekednek.

Az emberiség régóta komposztál, az egykori gazdaságokban nem volt kérdés, hogy újrahasznosítják-e a hulladékot. Elsősorban a termőföld minőségének javítására használták fel akkor is a komposztot. Változott a világ. Sokan messze kerültek a falusi vagy farmergazdálkodástól. Vannak, akiknek bár van házuk vidéken, viszonylag nagy kerttel, ám a városban az iparban vagy a szolgáltató szektorban dolgoznak, nem művelik a földjüket. Sokan vettek nyaralót úgy, hogy előtte soha nem gazdálkodtak, és meg sem fordult a fejükben, hogy a komposztálás hasznos lehet a kertben.

Részben a szabályozóknak, törvényi kötelezettségeknek, részben a környezettudatos életszemlélet terjedésének köszönhetően manapság sokan kezdtek komposztálni, vagy van ilyen tervük a jövőre. Komoly érv a komposztálás mellett, hogy szinte semmibe nem kerül, és szállítani sem kell a kész tápanyagot. Nagy beruházásra sincs szükség hozzá. Mindössze néhány összetevő kell, mint például komposztálható hulladék, oxigén, víz, és persze egy jó lapát és rosta, valamint türelem és idő.

Ma már tudatosan állíthatunk össze különböző összetételű komposztot. Kertes házakban ez könnyű, hiszen a hely adott, van levegő és esővíz, a kertből és a konyhából pedig folyamatosan érkezik a nyersanyag. Nincs más dolgunk, csak építenünk kell egy keretet, ez a legegyszerűbb megoldás, és nap mint nap tölthetjük bele a szerves hulladékot. A munka nagyját elvégzi a természet. Ilyen egyszerű. Aki pedig úgy érzi, hogy mégsem egyszerű, számos weboldal segít abban, hogy megtudja, pontosan mi a teendője. Például ez.

Azt azonban mindenkinek érdemes tudnia, még ha nincs is komposztálója, hogy pontosan mi kerülhet a komposztba. Miért gondolom ezt? Szerintem ez is segít abban, hogy tudatosan bánjunk a környezetünkben termelődő hulladékkal. Ami a természetből származó szerves anyag, azt a természet gond nélkül le is bontja. Így almacsutkát, uborkahéjat vagy a saláta külső leveleit nyugodtan bedobhatjuk a komposztba. A tea filter mindenestül komposztálható, hiszen a teafű növény, és a szűrő anyagát is természetbarát anyagból készítik. A kávézacc szintén kiváló alapanyag, és oda való a tojás héja is, de ezt a gyorsabb lebomlás érdekében törjük össze, mivel az apróbb darabkák nagyobb felületen indulnak oszlásnak.

A hétköznapi háztartásból számos hulladék kerülhet a komposztba, melyek maradéktalanul lebomlanak. Ilyen például a hervadt virág vagy az elöregedett virágföld. Vannak növények, melyek csak feldarabolva kerülhetnek a komposztládába, mert újból kihajthatnak a tápanyagban gazdag földben. A porszívó porzsákjának tartalma, valamint a fahamu vagy a faforgács is jó helyen van a komposztban. Mértékkel, de belekerülhetnek hétköznapi papírtárgyak, például a tojástartó vagy a papírzacskó. Fontos, hogy a papíron ne legyen műanyag vagy alumínium fóliás bevonat, mert ez utóbbi anyagok nem bomlanak le, csak nagyon sok idő alatt. Lehet, hogy többen meglepődnek, de a növényevő háziállatok ürülékét is bátran a komposztba dobhatjuk.

Viszont ne kerüljön bele főtt ételmaradék, mert kártevők jelenhetnek meg értékes humuszunkban. Ugyan ebből az okból ne dobjunk semmilyen húst, csontot oda! Vegyszerrel kezelt növényeket se komposztáljunk, azok ugyanis továbbadják a kémiai anyagokat a „következő generációnak”.

Aki nem kertes házban lakik, annak sem kell kimaradnia a komposztálásból! Egy társasház udvara is lehetőséget ad erre, ha a lakóközösség egyetért vele. Ha pedig elég eltökélt valaki, akár a lakásban is komposztálhat. Nem kell hozzá más csak egy gilisztaláda és pár száz vörös giliszta. Mivel egy giliszta egy nap testsúlyának felével megegyező hulladékot tud átalakítani humusszá, egy kiló giliszta egy nap alatt fél kilónyi hulladéktól szabadíthat meg bennünket. Az eljárás néha embert próbáló lehet, de a bátrabbak itt olvashatnak többet a módszerről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2304 Hits
0 hozzászólás

Idén először tartják meg a méhek világnapját

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?

 

 

Így áradozik Csokonai Vitéz Mihály A méhekhez című versében a virágport gyűjtő kis rovarokról. De rajongásával nincs egyedül, hazánkban évek óta egy egész napot szenteltek a méheknek. Először 1994-ben, a tavaszi virágzás kezdetén, április 30-án szervezték meg a méhek napját. Idén pedig május 20-án az egész világ megünnepli az apró szárnyasokat. Miért szeretjük a méheket, és miért tartja a világ fontosnak, hogy felhívják rájuk a figyelmet?

 

Az egyik ok mindenképpen az aggodalom. Az utóbbi években sok írás jelent meg arról, hogy, részben a növényvédő szerek terjedése miatt, részben ismeretlen okokból, a világ méhállománya közel 20 százalékkal csökkent, és ez a tendencia nem állt meg. Ha pedig ilyen tempóban pusztulnak, előbb-utóbb a kihalás fenyegeti őket – és így minket, embereket is. A virágok megtermékenyítése nélkül ugyanis az emberi faj sem lenne sokkal hosszabb életű a méheknél.

 

A méhek beporzó munkája nélkül nem lenne élet a Földön! Ez nem túlzás! Vagy csak egy kicsikét az. A növényvilág nagy százaléka ugyanis ezekre a szorgos beporzó-munkásokra bízza fennmaradását, terjeszkedését. Van olyan növény, amelyik a szélre vagy a vízre bízza a feladatot, de a leghatékonyabb mégis a rovarok általi beporzás. A virágok illatos, színes és tápláló nektárt termelnek, ez odavonzva a méheket, melyek virágról virágra szállva célba juttatják a megtermékenyítő virágport.

 

A méhpusztulás Kínában olyan tragikus méreteket öltött, hogy a gyümölcsfák egy részét emberek porozzák be ecsetekkel. Nem hiszem, hogy ez a járható út, inkább megoldást kell találni arra, hogyan állítható meg az állományok pusztulása. Egy világnap jó alkalom, hogy ez a téma fókuszba kerüljön.

 

A méh az egyetlen rovarfaj a Földön, amely az ember számára élelmet gyárt. A növényi nektárból és nedvekből készített édes mézet az emberiség ősidők óta használja tápláló csemegeként, valamint gyógyhatása miatt. Vitamin- és enzimtartalma alkalmassá teszi, hogy segítsen a szívbetegségekben, jó gyomor- és légcsőhurutra, de allergia esetén is hasznos szolgálatot tesz.

 

A méheket a jól szervezettség és a szorgalmas munka szinonimájaként szoktuk emlegetni, ami csöppet sem véletlen. A méhtársadalomban minden egyednek megvan a maga szerepe. A család legkülönlegesebb tagja, a királynő, 5 évet tölt a família élén. A herék feladata az anyaméh megtermékenyítésére korlátozódik. Kikelésük után 38 nappal már ivarérettek, életük néhány hónapig tart, a legnagyobb méhcsaládokban 200 here gondoskodik a fajfenntartásról. A dolgozók képezik a népesség nagy tömegét. Télen tízezer, nyáron negyvenezer munkás repked virágról virágra. Rajzás előtt akár nyolcvanezresre is duzzadhat a család.

 

A szaporulat a méhcsalád egyetlen nőtagján, a királynőn múlik, amelyik naponta 3000 petét is képes lerakni. A pete három nap után kikel. Az így keletkezett álcát a dajkák etetik méhpempővel további három napig. Ezután ezek lépsejtekbe bábozódnak, amit az építők lezárnak. A 12 napig tartó növekedés után a dolgozó méh maga töri ki a falat, és neki is lát első feladatának, ami az álcák etetése. A dolgozók később építői feladatokat kapnak. 18 naposan már őrző-védő szolgálatban munkálkodnak, 22 naposan pedig főállásban virágport és nektárt gyűjtenek egészen életük végéig, ami általában 44 napig tart összesen.

 

Szorgosságukat jó szemlélteti, hogy egy kilogramm méz előállításához 2-5 millió virágot kell meglátogatniuk. Szinte felfoghatatlan! Ezért ha mézet eszünk, jusson eszünkbe, milyen csodás kincs birtokában vagyunk! Ha pedig egy méhecskével találkozunk, gondoljunk a világ ökoszisztémájában betöltött fontos szerepére! Ha pedig kertünk van, ne használjunk a méhekre káros növényvédő szereket!

 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1293 Hits
0 hozzászólás

Kézzel vagy géppel? Ez itt a kérdés!

Egyeseknek meditáció, másoknak undorító házimunka, megint másoknak egészségügyi kérdés a mosogatás. Bárminek is tekintjük, valahogy meg kell tisztítani az életmaradékos edényeket, nem vehetünk minden étkezéshez új étkészletet! Az idők során új és új megoldások jelentek meg, ma már a legtöbb helyen meleg víz folyik a csapból, nem kell dézsában vizet forralni, egyre hatékonyabbak a mosogatószerek, készen vásárolhatók speciális mosogatószivacsok. Ki ki eldöntheti, számára mi a legmegfelelőbb módszer. A mosogatás modernkori nagy kérdése, hogy mosogatógéppel vagy klasszikus kézi mosogatással tisztítsuk meg edényeinket? A következőkben több szempont alapján körüljárom a problémát.

Mindenki másként mosogat pénze, ideje, energiája, tisztasági elvei szerint. Környezetünk szempontjából az elhasznált vízmennyiség a legfontosabb kérdés. Mosogathatunk folyó vízzel, a mosogatómedence tálcájában vagy egy tálban is. A folyamatosan nyitott vízcsapot csak kis mennyiségű edény elmosásához ajánlom, hiszen több edény esetén rengeteg víz folyik el üresjáratban. Amennyiben mégis ragaszkodunk ehhez a módszerhez, akkor is van takarékosabb megoldás. Egy perlátor beszerzése pár száz forintunkba kerül, de sokat spórolhatunk vele mind pénztárcánknak, mind környezetünknek. Mivel ez az eszköz szétoszlatja a kifolyó vízsugarat, 50-70%-kal kevesebb vízzel is ugyanolyan hatékonyan tudunk mosogatni.

Ha mosogatószeres vízben mosogatunk, napi 20-30 liter vizet is megtakaríthatunk. A víz ára literenként 0,22 forint, az évente körülbelül 2 ezer forintot jelent. Ez persze nem sok, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy így évente 9 ezer literrel kevesebb vizet kell megtisztítani háztartásonként. Ez pedig már nem kevés, különösen, ha sokan váltanának át a folyóvizes mosogatásról.

Egy bonni egyetem kutatói érdekes kísérletet folytattak. A vállalkozó szellemű 113 kísérleti alanynak ugyanannyi szennyes edényt adtak elmosogatásra, akik szabadon választhattak, hogyan tisztítják meg ezeket. Mint kiderült, nincs két ember, aki ugyanúgy járt volna el. Az edények tisztaságát a kísérlet vezetői a művelet után 1-10 skálán értékelték, és ebből kiderült, hogy a végeredmény nem függ sem a mosogató személy nemétől, vagy nemzetiségétől, sőt, az edények tisztasága nem volt arányos a műveletre fordított vízmennyiséggel sem! Mindegy, hogy szivacsot vagy rongyot alkalmazunk, balról jobbra dörzsöljük a tányért vagy fordítva, csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk türelmesek, alaposak, és jó-e a szemünk. Egy valami azonban egyértelműen bizonyítást nyert: vízfogyasztásban a legügyesebb mosogatók sem vehették fel a versenyt a modern mosogatógépekkel.

Egy AAA besorolású mosogatógép hatod annyi vizet és kevesebb mosogatószert használ el, mint az, aki kézzel mosogat. Az új, modern mosogatógép-tabletták kiválóan elbánnak a szennyeződésekkel, semmivel nem rosszabbak, mint a kézi mosogatószerek. Ha figyelünk környezetünkre, és miért ne tennénk, hiszen ez mindannyiunk érdeke, nos, ez esetben fontos, hogy ne a foszfátos, vegyszeres szereket használjuk, hanem inkább a természetes összetevőkből állókat. Az eredmény ugyanaz lesz, de az utóbbiak lebomlanak úgy, hogy közben nem károsítják a környezetet.

Az energiatakarékosság is fontos szempont. Ha a vizet fel kell melegítenünk, az legtöbb esetben nagyobb költséggel jár, mintha a mosogatógép tenné ezt. A mosogatáshoz emellett általában fényre, azaz világításra is szükség van, ami tovább emelheti a kiadásokat. És a mosogatással töltött idő is lényeges szempont. Ha minden nap csak 15 percet foglalkozunk mosogatással, az éves szinten 91 órát jelent, ami nem kevés. Mindez amellett szól, hogy vegyünk mosogatógépet, legalább is, ha van rá hely a konyhánkban.

Még nem említettem persze egy igen fontos szempontot. A mosogatógép árát. Bizony, ha csupán anyagilag számoljuk, a mosogatógép ára soha nem fog megtérülni. Igaz, amikor autót vagy egy bútort veszünk, akkor is tudjuk, hogy az a kiadás nem megtérülő befektetés, hanem többnyire egy kényelmi beruházás. Egy minőségi mosogatógép 80-100 ezer forintba kerül. Ez nagy kiadás, de sokáig jó szolgálatot tehet, kényelmesebbé teszi életünket, és nem utolsó sorban jobban óvja környezetünket, mint a hagyományos mosogatás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3503 Hits
0 hozzászólás