Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Gyermekzsivaj, napsütés, környezetvédelem − ilyen volt az idei Füzitői Napok

A gyerkőcöké volt a május 25-i hétvége Almásfüzitőn. A XXVII. Füzitői Napokat, amely hagyományosan a gyermeknappal esik egybe, a falu szabadidőparkjában rendezték meg.

A 10 órakor kezdődő megnyitóra összegyűlt népes érdeklődő sereget Beró László polgármester köszöntötte, majd Popovics György, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke kapott szót. A Közgyűlés ünnepélyes keretek között Almásfüzitőnek ajándékozott egy megyezászlót, illetve a községi elismerések, úgy mint az „Almásfüzitő díszpolgára” cím is itt találtak gazdára. A díjak átadásakor dr. Szeidl Bernadett jegyző méltatatta a kitüntetetteket.

A hivatalos programot követően a Sün Balázs Óvoda apróságai mutatták be műsorukat nem csak a büszke hozzátartozók örömére. A köszöntőkkel párhuzamosan a fakanál forgatásba is belekezdtek a főzőverseny résztvevői. Kellemes pörkölt- és gulyásillat áradt a levegőben, az odasétálókat kóstolóval is kínálták. Ebéd után habpartit rendeztek a helyi tűzoltóság jóvoltából a kicsik nagy örömére, mely hűsítő élménynek bizonyult a szép, napsütéses időben. Három órától a nyergesújfalui Total Dance tánccsoport mutatta be különleges koreográfiáit. A KicsiÓriás zenekar aztán a közönséget is megmozgatta, majd bűvészműsor és további koncertfellépők szórakoztatták az egybegyűlteket egészen késő estig. A falunap várva várt fellépője az este kilenckor koncertet adó, nemrég az Izraelben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivált megjáró Pápai Joci volt.

A különféle vásári portékák mellett a gyerekeket két ugrálóvárral lepték meg, amelyet az ácsi Természetjáró Bakancsos Klub biztosított. A csillámtetoválást, az arcfestést és a hennát is kipróbálhatták kicsik és nagyok. A felnőtt látogatókat vércukormérésre és egészségügyi tanácsadásra várták a helyi védőnők, illetve a regionális mentőszolgálat közreműködésével egy rövid újraélesztési gyorstalpalóval frissíthette ki-ki tudását.

Sok-sok mókás feladattal, feladvánnyal vártuk mi is a gyerekeket a Tatai Környezetvédelmi Zrt. jókora sátrában egészen a reggeli óráktól. A kézműves asztalunknál kishalat és pillangót festhettek a gyerekek újrahasznosított papírgurigából és újságpapírból, valamint cserépharangot is készíthettek. A nap végére már sok alkotás száradt a napsütésben. Szintén népszerűek voltak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos állomásaink. Az egyiken különféle műanyag- és papírhulladékot kellett kihorgásznia a gyerekeknek játékpecabot segítségével, majd kitalálni, melyik szelektív kukába raknák a fogásukat. Ha ezzel megvoltak, ügyességüket fejleszthették kislabdadobással. Egy erre kitalált céllövöldén kellett a megfelelő szelektív lyukba hajítaniuk egy-egy szivacslabdát, szimbolizálva választásukat. Egy másik feladatban különféle hulladékokat ábrázoló hűtőmágneseket kellett a megfelelő szelektív gyűjtőre illeszteniük egy színes, szép ábrán.

Környezettudatos életmóddal kapcsolatos totónkhoz ugyan néha elkelt a felnőtt segítség, örömmel állapítottuk meg azonban, hogy nagyon sok helyes megoldás érkezett. Gyönyörű, nagy liliket ábrázoló, fa óriáskirakónkat a tavaly novemberi Tatai Vadlúd Sokadalmon avattuk fel. A játék itt és most is megmozgatta főként a nagyobb gyerekek fantáziáját. A kisebbeket a kis játék markológépek kötötték le hosszú percekre, amelyek segítségével bátran próbálkozhattak, hogy a kishelyezett homokot átrendezzék. Minden állomásnál jutalomzsetont kaptak az adott feladatot teljesítők, amellyel egy-egy pörgetési esélyt kaptak szerencsekerekünkön. 17-féle ajándék közül választhattak annak megfelelően, mit szánt nekik a sorskerék: van, aki tornazsákkal, kis ébresztőórával, filckészlettel, szövegkiemelő-szettel, tolltartóval vagy LED-fényes kulcstartóval lett gazdagabb. Egy biztos: mindenki nagyon elégedett volt a választásával és büszkén mutatta szüleinek ajándékát. Mi abban bízunk, hogy a tárgyi jutalom mellett új ismeretekkel is gazdagodtak a gyerekek.

Felejthetetlen napot töltöttünk el ismét Almásfüzitőn, várjuk a legközelebbi alkalmat. Jövőre ugyanitt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
376 Hits
0 hozzászólás

Ha már unjuk a tehéntejet. Kis növényitej-kalauz

Különböző okokból dönthetünk úgy, hogy kevesebb tehéntejet fogyasztunk, esetleg teljesen elhagyjuk étrendünkből. Van, akinek a szervezete nem tolerálja, esetleg életmódjával nem egyeztethető össze. A mai étkezési kultúrában széles körben elterjedtek azok a különféle gabonákból és olajos magvakból származó növényi italok, amelyek színe, állaga és felhasználási lehetőségei igen hasonlóak a tehéntejéhez.

Készítettem egy válogatást, mivel magam is szeretek olykor-olykor alternatív megoldásokat kipróbálni.

Miből készülhet magital? Szinte bármiből, azaz rengeteg alapanyagból. Választhatunk olyan gabonák közül, mint az árpa, a búza, az amaránt, a köles, a hajdina, a zab, a rozs, a rizs. Ha inkább olajos magvakból készült tejet kóstolnánk meg, akkor is nagy a választék: pl. kókuszdió, kesudió, makadámdió, lenmag, mandula, török mogyoró. A hüvelyes növényekből a legnépszerűbb a szójából és a földimogyoróból készült változat. A növényi italok előnye az allergiában szenvedőknek, hogy nincs bennük tejfehérje és tejcukor, ráadásul sok közülük gluténmentes. A készítés során kalciummal és D-vitaminnal dúsítják e tejfajtákat.

A növényi italokat fogyaszthatjuk nyersen kávéban, teában, müzliben, vagy turmixokhoz akár natúr, akár ízesített formában. Sütésre és főzésre is alkalmasak, sütemények, főzelékek, levesek vagy főételek nagyszerű alapanyagai lehetnek, kiváltva ezzel az állati eredetű tejet.

A megosztó kókusz

Kedvencem a kókusztej, bár tudom, hogy sokan szenvedélyesen utálják. Ízlésről nem érdemes vitatkozni, de én nemcsak finom íze, hanem rengeteg jótékony hatása miatt is szívesen fogyasztom. A kókusz húsának leforrázásával, turmixolásával, majd a pép átszűrésével juthatunk ehhez a kellemes nedűhöz, amelynek állaga sűrűbb, íze pedig édesebb a hagyományos tejnél. Aki nem kedveli túlzottan a kókusz aromáját, annak is javaslom, mert ízét lehet semlegesíteni. Kávéhoz, süteményekhez és különféle főfogásokhoz kiválóan illik, az indiai konyha egyes fogásai elképzelhetetlenek nélküle, és diétás házi fagyit is lehet belőle készíteni. Tápanyagtartalma szerint egy bögre kókuszital kb. nyolcvan kalóriát tartalmaz, egy ilyen adagban öt gramm zsír és hét gramm szénhidrát van. A kókusztejet foszfortartalma miatt is érdemes fogyasztani, amely csonterősítő hatású. Nem elhanyagolható magnéziumtartalma sem, amely az izmok és idegek lazításához járul hozzá. És ha ez nem lenne elég, vasforrásként sem utolsó: s mint köztudott, a vérszegénység hátterében sokszor a vashiány áll. A benne található egészséges zsíroknak köszönhetően elősegíti a megfelelő emésztést, javítja a bélrendszer állapotát. A boltokban kapható cukrozott és ízesítetlen változata, mindenképpen az utóbbit javaslom, mivel édeskés íze cukor nélkül is tökéletesen érvényesül.

A hosszú fiatalság titka: a mandula

A másik kedvelt alternatív tejitalom az E-vitaminban gazdag mandulatej. Diétázónak is ajánlott, mivel szénhidráttartalma sokkal alacsonyabb hagyományos társánál. Áldásos hatással van a bőrre, segíti rugalmasságának megőrzését, a haj és a köröm egészségének, erejének fenntartását. Magas antioxidáns-tartalmának köszönhetően rákmegelőző és sejtregeneráló hatással bír, elkötelezett hívei szerint lassítja az öregedési folyamatokat is. Nem vagyok egy csodaszerhívő, így nem vagyok abban biztos, hogy ennyire általánosan jótékony lenne a mandula, bár igaz, ha a bőrünk szép és puha, sokkal fiatalabbnak látszunk. A mandulatej nem jó mindenkinek, mert mint sok más mag, úgy a mandula is erősen allergén. Annak, aki érzékeny bármilyen dió-, mogyorófélére vagy egyéb csonthéjasra, nem javaslom a mandulatej fogyasztását sem. Az édesített változat mellett előfordul pörkölt mandulás termék is, amelyet markánsabb, kissé kesernyésebb aroma jellemez, ezért ezt a fajtát ínyenceknek javaslom.

Az ősi szója

A szója igen sokoldalúan felhasználható élelmiszer-alapanyag, tej is készül belőle. A szójababnak szinte a fele fehérjéből áll (fehérjetartalma ital formájában közel azonos a tehéntejével), valamint megtalálható benne az összes B-vitamin is. Jelentős kalciumforrás, jó hatással van a szívre és az érrendszerre. Tartalmaz még többszörösen telítetlen zsírsavakat, viszont telített zsírokat nem, így teljesen koleszterinmentes. Amellett, hogy nagyszerűen felhasználható a konyhában, előnyös a szépségápolásban is. Lehet például természetes hámlasztót készíteni szójatej felhasználásával. Egy kevés italt olívaolajjal és barnacukorral kell dúsítani, míg sűrűbb masszát nem kapunk belőle. A barnacukor szemcséi segítik az arcradírozást. Körkörös, masszírozó mozdulatokkal vigyük fel a keveréket bőrünkre, hagyjuk kb. tíz percig hatni, aztán mossuk le. Érdemes szóját is tartalmazó arckrémeket, testápolókat választani, mert hatóanyagaitól puha, rugalmas lesz a bőrünk, érzésre és érintésre egyaránt, illetve hosszú időn át hidratálnak.

 

Bárhogy is döntünk, arra feltétlenül figyeljünk oda, hogy ha a hagyományos tejet mellőzzük, ne felejtsük el pótolni más forrásokból leginkább a fehérjeigényünket, amit az alternatív tejek egy része nem képes fedezni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1439 Hits
0 hozzászólás

Földünk legöregebb fája, a páfrányfenyő

Egyetlen élő levélkét

látunk kettéválva mi?

Vagy kettőt, mik eltökélték:

egynek fognak látszani?

Johann Wolfgang Goethe: Ginkgo biloba

 

Nem véletlen, hogy Goethét is megihlette e különleges fa, több verset írt róla, a barátság jelképének tekintette, irodalmi zarándokhelynek számító weimari kertjében akár naponta megcsodálhatta. Latin Ginkgo név mellett, amely a köznyelvben mára ginkóvá egyszerűsödött, páfrányfenyőnek vagy ritkábban jellegzetes levélformája miatt halfark fának hívjuk. Sok évszázaddal ezelőtt Kínában nevezték „kacsláb levelű” fának, majd később „fehér gyümölcsű” fának termése miatt, és ebből az elnevezésből, igaz több áttétellel ered a Gingko biloba név, keresztapja pedig Karl Linné.

A magányos túlélő

Kutatások szerint nagyságrendileg már kétszázhetven millió esztendővel ezelőtt, a földtörténeti perm korszakban, élt a páfrányfenyő őse. A Gingko önálló, elszigetelt faj mai növényvilágunkban. A mai példányok természetesen jelentősen különböznek egykor élt őseiktől, kezdetben a Távol-Keleten, különösen Kínában terjedt el: paloták, templomok kertjeiben nőtt hatalmassá, ahol buddhista szerzetesek sok jó tulajdonsága miatt gondozták, és azóta is nagy becsben tartják.

Európába 1730 környékén hozták be. Ez a példány ma is megtekinthető Hollandiában: jelenleg huszonkét méter magas, lombkoronája pedig négy méter átmérőjű. Hamar kedvelt dísznövénnyé vált Franciaország- és Svájc-szerte, illetve gyökeret vert a tengerentúlon, pl. Kanadában a Szent-Lőrinc folyó mentén és Floridába is került a telepesek közvetítésével. A bécsi udvar 1768-ban, Mária Terézia uralkodása alatt, ültette az első ginkót. Itthon a forradalom évében, 1848-ban került a fővárosi Füvészkertbe az ország első páfrányfenyője. Találkozhatunk még idősebb egyedekkel pl. a Margitszigeten, a Nemzeti Múzeum kertjében és a Szabadság téren egyaránt.

Magas, terebélyes, impozáns

A páfrányfenyő állítólag ezer évig is élhet. A matuzsálemi korral büszkélkedő fa rendkívül szívós: betegségeknek, kártevőknek ellenáll, bírja a szárazságot, a szelet, az erős havazást, illetve jól tűri a városi szennyezett levegőt és füstgázokat. Ez az átlagosan 2035 méteres lombhullató óriás nem ritkán több mint ötven méter magasra képes megnőni, bár inkább csak Kínában. A fiatal fa előbb karcsú és kevésbé elágazó, majd az idő múlásával kúp alakú koronáját kiszélesíti. A sötétszürkés-barnás mélyen repedezett, hálósan barázdált kérgű törzsén bütyköket fedezhetünk fel. A Ginkgo biloba kétlaki növény. A hímivarú fák sárga, hengeres barkavirágzatot növesztenek tavasszal, míg a nőivarú egyedek szabadon álló, ovális magkezdeményekkel rendelkeznek. Ezek a világoszöld vagy fehéres, csonthéjas termésre emlékeztető magok kellemetlen szagot árasztanak húsuk vajsavtartalma miatt, ezért közterületre inkább a hímivarú páfrányfenyőket telepítik. Mélyzöld, puha levelei hosszú nyelűek, két lebenyre tagoltak, erezetük jellegzetesen villás, úgy néznek ki, mint az apró legyezők. Ősszel izzó aranysárgára váltanak, majd a tél közeledtével megbarnulva lehullanak.

Igazi csodaszer

Gyógyászati hasznosításra még barnás színváltásuk előtt érdemes begyűjteni a leveleket. Kínában évszázadokkal ezelőtt a levelekből kinyert kivonatot eleinte külsőleg sebgyógyításra, belsőleg pedig gyomorpanaszokra, emésztési zavarokra alkalmazták. A hagyományos kínai orvoslásban asztmát gyógyítottak még vele és a részegség tüneteinek enyhítésére alkalmazták. Később rájöttek immunerősítő hatására, majd átvette és beépítette a nyugati kultúra is az étrend-kiegészítők körébe. Hatóanyagai közé tartoznak a flavonoidok, amelyek hozzájárulnak a keringési rendszer normális működéséhez, a megfelelő véráramláshoz, így a sejtek oxigénnel és tápanyagokkal történő ellátásához. Értágító hatásából adódóan fokozza a szellemi teljesítőképességet, koncentráló- és tanulókészséget, valamint javítja a memóriát. Kiváló stresszoldóként is ismert: orvosi kutatások szerint hatásos alvászavarok leküzdésére, valamint enyhe és közepes depressziós tünetek és az impotencia kezelésére. Kapható tinktúraváltozatban, kapszulaformában, illetve gyógyteákban. Termése ehető, a ginkómag a buddhista étrend kedvelt alapanyaga.

A páfrányfenyő tehát nemcsak szép, de hasznos, ősi fa.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1161 Hits
0 hozzászólás

A pettyes hasú hangutánzómester

Közép-, Észak- és Nyugat-Európában az énekes rigó sokfelé gyakori látvány, bár nem annyira, mint feketekabátos fajtársa. Rajtuk kívül még négy rigófaj elterjedt Közép-Európában, ezek a fenyő-, a szőlő-, az örvös és a léprigó. Kontinensünkön túl Közel-Keleten és Észak-Afrikában ismert, sőt az 1800-as évek közepén Ausztrália területére is betelepítették, ahol hamar stabil állománya alakult ki, majd néhány évvel később Új-Zélandon szintén honosították.

Dús aljnövényzetű lombos és tűlevelű erdőkben, erdőszéleken él, a hegyekben egészen az erdőhatárig húzódik fel. Könnyen alkalmazkodik az emberi lakókörnyezethez, így szinte állandó madarunkká vált: egyre gyakrabban él parkokban, kertekben, megművelt területeken. Akár a város közepén is költ egy üres, növényzettel benőtt telken. A feketerigókkal ellentétben az énekes rigó, költöző madarunk, ám korán, már február elején visszatér, ezért időnként szenved a késői fagyoktól.

A rigó szó hangutánzó eredetű, a rikkant, rikolt szavakból. Teljes nevét, azaz az „állandó jelzőt” onnan kapta, hogy nagyon szépen énekel, az egyik legszebb hangú madárénekesünk. A mai latin szaknyelvi neve, a Turdus philomelo, korábban Turdus musicus volt. Könnyen felismerhető, erőteljes, tiszta csengésű éneke különböző motívumokból áll, néhány ismétléssel. Főként hajnalban és alkonyatkor dalol, közben legszívesebben egy fa csúcsára telepszik, ám repülés közben is rázendít. Remek hangutánzási képessége miatt trilláiban sok madár hangjára ráismerhetünk. Itt hallható ebből egy kis ízelítő.

Mind a hím, mind a tojó hasonló ruhát kapott a természettől, megjelenésükben a földszínek dominálnak: hátuk olajbarna, hasuk és torkuk fehéres vagy bézs színű, mellük rozsdasárga, amelyet szív- vagy csepp alakú sötét foltok tarkítanak. Szemük fölött világosabb szemöldökvonást fedezhetünk fel, röptükben pedig láthatjuk, hogy szárnyuk belül okkeres árnyalatú. Csőrük és lábuk sárgásbarna. Testhosszuk kb. 23 centiméter, és nemtől függően súlyuk 65−100 gramm között változik.

Igen gyorsan képes repülni, akár a 48 km/h sebességet is elérheti. A hím énekkel jelzi a területét és a tojó iránti igényét. Vetélytársa előtt fenyegető tartásban borzolja fel tollát, fejét peckesen felemeli, farktollazatát szétteríti. Násztáncot járva futkos kiszemelt párja előtt, közben fejét dobálja, csőrét csattogtatja, farkát illegeti. A sikeres lánykérést követően a párok szívesen fészkelnek sűrű bozótban, kúszónövények, bokrok belsejében vagy örökzöld fákon, általában néhány méterrel a talaj fölött. A madárlakás ágakból, fűből és mohából készül, szabályos csészealakot formál. Alját vastagon bélelik sárral, trágyával és korhadt fával, amely megkeményedve, évekig hű lakhelyükké válik. A tojó egyedül kotlik a három-öt, elszórtan fekete pettyes, világoskék tojásokon. A fiókák két héten belül kikelnek, és még ugyanennyi időt töltenek a fészekben. Felnevelésükben mindkét szülő részt vesz. A kirepülést követően előfordul, hogy még további két fészekaljat is költ a rigópáros.

Az énekes rigó vegyes táplálékot fogyaszt, ezt a talajon mozogva teszi, nem röptében. Többnyire ugrálva közlekedik, illetve rövid szakaszokat futva tesz meg. Amikor megáll, oldalra hajtja a fejét, mintha figyelmesen hallgatózna, pedig valójában oldalt ülő szeme kényszeríti arra, hogy ebben a tartásban kutasson eleség után. A táplálékkínálat erősen függ az évszaktól, az időjárástól és az élőhelytől. Kora tavasszal, amikor a föld már felengedett, de még nem szárította ki a nap, földigiliszta-túrára indul, a talajból ügyesen húzkodja ki zsákmányát. Májusban és júniusban sok hernyót fogyaszt, ezekből fiókáinak is visz. Ha hernyót már nem talál, visszatér a földigiliszta-étrendhez, mellette pedig bőséggel fogyaszt szezonális bogyókat és gyümölcsöket. Kedvenc ínyencsége a házas csiga. A többi, Európában honos rigótól eltérően ehhez sajátos technikát fejlesztett ki. A művelethez először keres egy nagyobb követ, amelyet magasra emelve hozzáverdes a csigaházhoz, majd az immár meztelen csigát jóízűen elfogyasztja. Több más gerinctelen állat is szerepel étlapján, így legyeket, pókokat és százlábúakat is eszik.

Védett madarunk, eszmei értéke huszonötezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
934 Hits
0 hozzászólás

Ősi korokat idéz – de pontosan milyen is a mocsári teknős?

A teknősök első példányai 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ez bámulatos! Rajtam kívül bizonyára még sokan vannak, akik kedvelik a teknősöket, ehhez nyilván hozzájárulnak a rajzfilmek teknőc-figurái. Látszólag pedig a természetben élő egyedekben nincs sok szerethető. Rideg, merev jószágok, nem nagyon lehet velük kapcsolatot teremteni. Látszólag. Egyik barátnőm mesélte, hogy amikor a fia ajándékba kapott egy kis teknőst, a gondozása rá maradt, miközben irtózott ettől az élőlénytől. Ám nem telt el egy hónap sem, gyökeresen megváltozott a véleménye. Észrevette ugyanis, hogy a teknős egészen másképp viselkedik, ha a közelében van, nyújtogatja a nyakát, várja, „köszön” neki. Hát nem is tudom. Szerintem ez inkább a „rókaszelídítés” jelensége. Így vagy úgy, én kedvelem a teknősöket, legyenek óriásteknősök, vagy mocsáriak, netán Teknőc Ernő a „Kérem a következőt! rajzfilmsorozatból.

A Kárpát-medence őshonos páncélosa

Európa leggyakoribb teknősfaja ez a kb. harminc centiméter hosszú hüllő. Dél- és Kelet-Európa nagy részétől kezdve egészen az Üzbegisztán-Kazahsztán határterületén húzódó Aral-tóig találkozhatunk vele. A Kárpát-medencében kizárólag ez a faj őshonos. Kedvelt helye az iszapos állóvíz (ahogy azt neve alapján is feltételezhetjük), illetve a lassan folydogáló csatornákat, holtágakat, napsütötte, sűrű növényzettel borított erdei tavakat is szívesen választja lakóhelyéül.

Szárazföldön kissé esetlen, a vízben viszont annál fürgébben és ügyesebben mozog. Időnként látni, hogy a vízen lebegő faágakon vagy a kiálló köveken napfürdőzik. A teknősök életük felét alvással és napozással töltik. Óvatos állat: bármilyen gyanús jelet lát vagy neszel, azonnal a vízbe csobban vagy páncéljába bújik: képes fejét, lábait és farkát is elrejteni benne.

Nézz a szemébe és megmondod, ki ő!

A zömök testalkatú mocsári teknős kb. tizenöt-húsz centiméteres, ovális hátpáncélja olajzöld és barnás fekete árnyalatú sárgásfehér pettyekkel vagy csíkokkal borítva. Feje zöldes fekete, csepp alakú, sárga foltokkal tarkított. A teknősök nem vedlenek, hanem a szarulemezeik felületesen lehámlanak.

Ahhoz, hogy a hímet és a nőstényt megkülönböztessük, legegyszerűbb, amennyiben persze sikerül, ha belenéznünk szemükbe, mivel szivárványhártyájuk színe eltér. A hímé narancsszínű, illetve vöröses-barnás, míg a nőstényeké – mint páncélmintájuk – sárgásfehér. Eltérés van még lábkarmuk és farkuk méretében, haspáncéljuk formájában és színezetében is. Utóbbi formája a nősténynél lapos és világosabb tónusokkal díszített.

Légzésük is különleges. A páncél lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Ezért amikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, az orrlyukaikon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök esetében a légzés másképpen működik. Amikor kinyújtják nyakukat a páncélból, a tüdő kitágul, és ezzel együtt a levegő beáramlik, majd amikor visszahúzzák, a levegő kiáramlik a tüdőből.

A szárazföldiek vegetáriánusok

A vízi teknősök ragadozók. Ízeltlábúakat, kisebb kétéltűeket (békák és gőték), puhatestűeket, férgeket eszik, zsákmányul ejti a beteg halakat, kis mennyiségben vízinövényeket is fogyasztanak. Velük ellentétben a szárazföldi teknősök növényevők. Tudják, hogy miért? Egyszerű: annyira lassúak, hogy képtelenek lennének egy mozgó élőlényt levadászni.

Téli álmát október végén kezdi, ekkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát. Olyan is előfordul, hogy a tavi jégpáncél alatt húzódik meg. Időjárástól függően március végén, április elején kerül ki nyugalmi állapotából.

A nőstények különösen kedvelik a meleget

Áprilisban kezdődik párzási időszaka, júniusban kisméretű, vékony héjú tojásokat (hat-tíz darabot) helyez el a víztől messzebb (néha több száz méterre vagy akár néhány kilométerre) magasabban fekvő, laza talajú helyekre, nyolc-tíz centi mély gödrökbe.

Este, naplemente környékén rakja le tojásait. A nőstény teknőst annyira kifárasztja ez a kb. negyedórás művelet, hogy utána pihennie kell, csak később tudja az üreget földdel befedni. A tojásokat a nap melege kelti ki. A későn lerakott tojások, amelyeket már nem érhette sok meleg nyári nap, áttelelik az esztendőt és csak a következő év tavaszán születnek meg belőlük az utódok. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt: ha nagyon meleg van, nőneműek lesznek az egyedek, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek olyan teknősfajok is, ahol genetikailag meghatározott a nem.

A mindössze két centis, puha páncélú kisteknősök egyből a víz felé szaporázzák lépteiket. Útjuk nem veszélytelen, számos természetes ellenségük, többek között a borz, a róka, a vaddisznó, valamint a réti sas szívesen vadászik rájuk.

Hazánk egyedüli őshonos teknőce mérsékelten fenyegetett, egyedszámát a természetes élőhelyek csökkenése mellett visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő, agresszív „vetélytársa”, a mesterségesen betelepített, hobbiállatként is tartott vörösfülű ékszerteknős, ezeket gyakran a gazdáik engedik szabadon.

Védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
849 Hits
0 hozzászólás