Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Érzelmi intelligencia Kádár Annamária pszichológus, tréner volt az Almásfüzitői Egészségklub vendége 1. rész

Fejben dől el!

Aki jelen volt november utolsó délutánján az életmód klub rendezvényén, igen sokat tanulhatott gyereknevelésről, önmagáról, és mindezt igen szórakoztató módon. A hosszú előadás egy percig sem volt unalmas, és olyan sok érdekes, fontos részletre kitért, amiről blogomban is szívesen beszámolok. Hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú, inkább több részletben teszem.

Kádár Annamáriának szinte minden elméleti tételhez volt egy könnyen befogadható példatörténete. Rögtön egy ilyennel indított.

Trénerként középvezetőknek csapatépítőt vezetett egy barlangban, ahol a segítő barlangász egy ponton kijelentette: ahhoz hogy tovább haladjanak, egy egészen szűk nyíláson át kell préselniük magukat, lényegében centiről centire, nagyjából úgy, hogy magzati pózt kell közben felvenni. Az egyik fiatalember azonnal rávágta, hogy ő egészen biztosan nem fog átférni. 190 centi magas, így a lábszára túl hosszú, tehát ahol a nyílásban fordulni kellene, ott az ő lába nem fogja „bevenni a kanyart”. Ez igazi önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Fél órán keresztül a csapat bízott abban, hogy együtt megoldják a problémát, „Micimackójukat” át fogják húzni-vonni a lyukon, ahova látványosan beragadt. Nem jutottak eredményre. A barlangász ekkor elővett egy kalapácsot, és elkezdte - a csapattól távolabb - kocogtatni a falat, majd kis idő elteltével kijelentette, semmi gond nincs, mert kitágította a nyílást. A fiatalember szinte azonnal átjutott a megfelelő oldalra. Persze, a nyílás egy centit sem tágult!

A fiatalembernek ez az élmény túlzás nélkül megváltoztatta az életét, más lett az érzelmi hozzáállása a világhoz, átértékelt magában sok mindent. A történet az ottlét élménye nélkül is tanulságos.

Az érzelmi intelligenciával régebb óta foglalkozik a tudomány, az igazi áttörést a TIME magazin címlapos cikke jelentette 1995-ben. A cikk szinte lavinaként indította el a média érdeklődését az érzelmi intelligenciával kapcsolatban, és hozzájárult ahhoz, hogy életre kelt néhány tévhit is vele kapcsolatban.

Mint megtudtuk, ilyen például az, hogy az EI gyorsan és szinte korlátlanul fejleszthető. Pedig az érzelmi változások egyáltalán nem feltétlenül gyorsak, és van, ami egy embernél egy egész élet során nem változik. Vagy az, hogy az EI a szeretet művészete. Ezt még ma is sokan gondolják, miközben az érzelmeknek éppúgy része például a csalódás, a szomorúság, vagy a gyász, mint az öröm. A teljes érzelmi skálán helye van a pozitívnak és negatívnak is, mindennek meg van a maga jelentősége.

Mi is az az érzelmi intelligencia?

Egyszerűen fogalmazva saját érzéseink felismerése, egyben az a képesség, hogy ezeket megnevezzük, és ki is fejezzük. Az érzelmi intelligencia kutatásával foglalkozó két tudós, John D. Mayer és Peter Salovey szerint az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát határoz meg, az érzelmi intelligenciát az érzelmek megértésének képességével, és az érzelmekkel való érvelés képességével határozták meg.

Kádár Annamária végigvitte hallgatóságát azon a négy területen, amelyet a Mayer és Salovey az érzelmi intelligencia négy fő képesség-területeként határozott meg:

1.     Képesség az érzelmek pontos érzékelésére

2.     Képesség a gondolkodás érzelmek segítségével való előremozdításában

3.     Képesség az érzelmek jelentésének megértésére

4.     Képesség az érzelmek kezelésére

Hitelesség és ambivalencia

Az előadó felhívta a hallgatóság figyelmét arra, mennyire fontos, hogy hitelesek legyenek az érzelmeink. Hogy amit megélek, és amit kifejezek, az összhangban legyen egymással. A gyerekeknek nincs ezzel gondjuk, amit éreznek, azt ki is mutatják.

A kérdés számukra az ambivalens érzések kezelése. Lehet-e ebben segíteni egy gyereknek, tette föl a kérdést Kádár Annamária. Hiszen ez a felnőttek számára sem könnyű. Sokszor felnőtt emberek is azt élik meg, hogy valami probléma van a párkapcsolatukkal, ha néha vitáznak, veszekszenek egymással. Pedig ezzel nincs semmi gond! Képesnek kell lennünk arra, hogy az érzelmeink ambivalenciáját elviseljük. A szeretet nem zárja ki, hogy néha dühösek legyünk arra, akit szeretünk!

A gyerek számára ez ismeretlen óvodás, kisiskolás korban, mert a gondolkodása – ahogy előadónk fogalmazott – olyan, mint a mesében. A dolgok tehát vagy fehérek, vagy feketék, az emberek jók vagy rosszak. Egy gyerek számára nem könnyű feldolgozni, annak az ambivalenciáját, hogy este, amikor ő még nem akar lefeküdni, de édesanyja erre „kényszeríti”, akkor ő dühös rá.

A mesék nagyon sokat segítenek abban, hogy ezeket a negatív érzelmeket a kicsik megtanulják, a helyükön kezelni. Az érzelmek felcímkézését is a családban tanulják meg. Óvodás korban még nem tud egy kicsi arról beszélni, hogy hogyan érzi magát.

Lassan felnövünk

Fontos mások érzelmeinek a felismerése és az ezzel kapcsolatos empátia.

Sokunk számára ismerős volt az előadó ezzel kapcsolatos példája: nem egyszer megtörténik, hogy szeretnénk, ha a kicsi a játékát megosztaná a másik gyerekkel, aki valamiért azt nagyon szeretné megkapni. Ilyenkor sokszor rászólunk gyermekünkre, add oda neki egy kicsit, hadd játsszon ő is, szegény hogy sír. És nem értjük, a kicsi miért nem érzi át a másik szomorúságát. Pedig nem rossz a gyerekünk, csak még nem tart ott a fejlődésben, hogy empátiát érezzen. Megtanulják később, különösen, ha jó példát látnak maguk körül, de ez is egy hosszú folyamat.

A zöld szemű „testvérszörny”

Ahol több gyerek van a családban, szinte mindenki találkozott a testvérféltékenységgel. Sokszor a szülők elbagatellizálják, pedig könnyű átérezni, milyen fájdalmas lehet letaszíttatni egy korábbi pozícióból.

A szülői alapállásunk általában: szeretned kell a testvéredet, ám ezzel terhet rakunk a nagyobbra, vagy éppen irracionális módon vigasztaljuk: örülj, milyen jókat fogtok majd együtt játszani! De hát arra leghamarabb 4 évvel később kerülhet sor, az pedig még egy felnőtt számára is szinte beláthatatlan időtáv. A helyzet Kádár Annamária szerint pont olyan, mintha a férj egy nap egy új nővel állítana haza, mondván: „drágám, hoztam egy új feleséget, nagyon jól meglesztek majd egymással, kávézgattok, beszélgettek…”

Néhány példa is elhangzott, amikor a nagyobb gyerekből egyszer csak kiszakad őszintén, hogyan is éli meg a korábbi családi egyensúlyi állapot hirtelen felbomlását.

Egy tapasztalt pszichológus anyuka úgy gondolta, semmi gond nem lesz hét és fél éves fiával, nem lesz féltékeny kishúgára. Részben, mert a hét évesnél nagyobb életkori különbség esetén általában már nem gyakori a testvérféltékenység, részben meg is tudták beszélni, és a fia látszólag nagyon örült a kislány érkezésének. Amikor már otthon voltak, volt pár apró jel, hogy mégsem stimmel minden, ám amikor egy este megkérte az anyuka a fiát, hogy tegye meg, menjen, nézze meg, hogy a húga elaludt-e, a srác felsóhajtott: „Remélem, megdöglött!”

Nem mindegy, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket! A legjobb, ha esélyt adunk a gyereknek, hogy megélhesse a szomorúságát és a dühét. Ne akarjuk elfojtani, és legfőképpen kezeljük a helyén, hiszen egy ilyen megfogalmazott vágy (kinek-kinek nyilván megvan a maga vonatkozó mondata: Nem lehetne visszavinni? Esetleg nem tudnád újra lenyelni?...) csak a jogos keserűség megfogalmazása: elvesztettem a jó pozíciómat a családban.

 

Az előadás folytatása jövő héten a dackorszakkal és az átkeretezéssel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
486 Hits
0 hozzászólás

Ne vásárolj semmit! – egynapos böjt a túlfogyasztással szemben

A megnövekedett kínálat, a folyamatos akciók, a kupondömping és a reklámok miatt sokan hajlamosak túlvásárolni magukat. Nem csak karácsony közeledtével, ám az ünnepi időszakban az is beleveti magát a boltok kínálatának böngészésbe, aki az év más időszakában visszafogottan költ. Mintha az ünnepekre másképp nem lehetne felkészülni, csak vásárlással! Ezt a tévhitet erősíti a november végi „fekete péntek” akció. A kifejezés még 1966-ban keletkezett az Egyesült Államokban. A hálaadást követő péntek elnevezése, amely egyenlővé vált a karácsonyi ajándékbeszerzés kezdetével. A név arra utal, amit mi is megtapasztalunk: a karácsony előtti közel egy hónapban elviselhetetlenebbek a közlekedési dugók, mint bármikor máskor az év során.

 

Idén 8 hónap alatt 12 hónapnyit „faltunk föl” a Földből!

Sajnos egyre kevésbé vagyunk figyelemmel arra, hogy a fogyasztói boldogságérzetet hosszú távon fenntarthatatlan mértékben veszi igénybe környezetünket: mindenki igyekszik autóval közlekedni, és csomagolunk, ha kell, ha nem. És akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg hulladékról, amely a gyártás, a forgalmazás és a használat révén keletkezik. A társadalom ökológiai lábnyomának növekedésével Földünk erőforrásai, nyersanyagai korlátozottabbá váltak, mint valaha. A Global Footprint Network (Nemzetközi Ökológiai Lábnyom Hálózat) számításai szerint idén már augusztus eleje óta tartalékainkat éljük fel.

Keresd máshol a boldogságot!

A túlköltekezés jelenségére már a ’90-es évek elején felfigyelt egy kanadai aktivista, Ted Dave és támogatóival tüntetést szervezett a túlzásba vitt vásárlások ellen. Céljuk az volt, hogy felhívják a társadalom figyelmét a túlfogyasztás problémájára, annak környezeti hatásaira. Ez a tiltakozás egy külön napot érdemelt ki magának: ez a Buy Nothing Day (Ne vásárolj semmit! nap) nevet kapta. Nem véletlenül, november utolsó péntekén rendezik meg, egy időben a „fekete péntekkel”, amely idén november 23-ra esett, bár egészen november 30-ig tart.

Tanulj inkább, vagy lazíts!

Hazánkban 2004 óta a Tudatos Vásárlók Egyesülete a Ne vásárolj semmit! nap programjainak kezdeményezője. Akcióikhoz azóta számos szervezet csatlakozott. Honlapjukon javasoltak száz másik tevékenységet ahelyett, hogy vásárolnánk (https://tudatosvasarlo.hu/cikk/100-tennivalo-ne-vasarolj-semmit-napra), érdemes ötletet meríteni a listából. Az én kedvenceim a Böngéssz a Wikipédiában! és a Tanulj meg egy verset!, mert mindkettő gazdagít minket. A Vidd vissza az üzletbe a múlt hétvégén vásárolt holmikat! – igazi fricska a vásárlásmániának, bár némi kockázatot jelent, mert az igazi megszállott, amint visszaadta a cuccot, újakat vásárol.

Vannak egyéb módon abszurd javaslatok, mint a Tanulj meg franciául!, amelyre sok-sok év is kevésnek bizonyulhat, vagy a következő: A rád jutó résznél lélegezz többet a levegőből! Szó mi szó, ezt nem is igazán értem. Nos, aki az ötleteket összeállította, bizonyára nem vásárolt közben! Javaslom tehát a lista bővítését: Állíts össze listákat!

Persze egy vásárlás nélküli nap nem kerül senkinek nagy erőfeszítésbe – ünnepek, ajándékok, akciók és kedvezmények ide vagy oda. Egy nap alatt természetesen nem oldódnak meg a fogyasztói társadalom problémái sem, akármilyen sokan is vesznek részt az antivásárlási akcióban. Üzenetet azonban hordozhat a gesztus, hogy elgondolkodjunk kicsit azon, szükségünk van-e még egy plüss rénszarvasra, vagy egy piros-zöld, norvégmintás karácsonyi pulóverre?

Ne vágj ki minden fát!

Tény, hogy itthon is bővül a társadalmilag érzékeny, környezettudatos vevők köre, mégis fontos rögzíteni: érdemes átgondoltabban vásárolni, szemléletmódot váltani. A felesleges dolgok meg nem vásárlásával azok gyártója kénytelen lesz visszafogni termelését, a le sem gyártott termékeket be sem kell csomagolni, így megmenekülhet néhány fa, mi pedig megtakarított pénzünket értelmesen is elkölthetjük, így a saját életünk is élhetőbb lesz.

Tegyünk tehát egy lépést „hátrafelé”: tartsunk minden hónapban vagy akár minden héten egy ilyen vásárlásmentes napot, és fordítsuk az időt más, sokkal hasznosabb és élvezetesebb tevékenységekre.

Tovább a teljes bejegyzéshez
615 Hits
0 hozzászólás

Vadlúd Sokadalom

Tatán és környékén, de ma már az ország madárkedvelőinek körében is, november utolsó szombatja a ludak jegyében telik. Nem, ez nem a Márton-nap utóélete, sőt! Ilyenkor Tatán a messzi földről ide vándorló vadludakat ünnepelik.

Különös hangulatot kölcsönöz a városnak ősszel ez az Európában egyedülálló jelenség. Tudták, hogy az Öreg-tó Európa egyetlen olyan városi tava, amelyet a vonuló madarak tízezrei látogatnak meg hosszabb-rövidebb időre? Felmerül persze a kérdés, hogy nem zavaró-e ez a folyamatos gágogás, lik-likezés és ang-angozás? Igen, igen! A lúdfélék nem csak gágognak, más nyelveket is beszélnek. A nyári lúd, mellesleg a legnagyobb termetű európai lúdfaj, gágog, de a vetési lúd hangja az ang-ang betűkombinációval írható le leginkább. A nagy lilik pedig még a nevét is a hangjáról kapta, ezek a madarak jól felismerhetőek hangos lik-likjükről.

Tata környékén már november elején 65 ezer vadludat számoltak össze idén a szakemberek. Vannak közöttük fokozottan védett, veszélyeztetett lúdfajok is mint a vörösnyakú lúd és a kis lilik.

Ez az év rekordgyanús a ludak száma alapján, ennek az oka valószínűleg a Kárpát-medencében tapasztalt aszály. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén nincs elegendő táplálék, így a madarak a dunántúli pihenőhelyeken gyülekeznek.

A ludak persze nincsenek egész nap a városban, hiszen az egyik legfontosabb mozgatóerő, ami a vonulásra készteti őket, az az élelem. Táplálékot leginkább a város környéki mezőkön találnak magunknak: magokat, fűféléket. Persze nem vetik meg a hínárféléket és a nádhajtásokat sem.

A nap leglátványosabb eseménye, amikor kora délután berajzanak a városba. A Vadlúd Sokadalom szervezői 18 évvel ezelőtt kigondolták, hogy ezt érdemes lenne azoknak is megmutatni, akik nem itt élek. Ma már ez a rendezvény jóval gazdagabb programot kínál, mint madármegfigyelést, ám továbbra is ez a legfőbb attrakciója. Ezt nem lehet megunni, évről-évre érdemes idelátogatni miatta. A madármegfigyelő versenyre évek óta az ország számos területéről neveznek érdeklődők.

A két napos rendezvény szombati napja igazi családi nap. Részben itt mindet meg lehet tudni a ludakról, akinek kedve és türelme van hozzá, alaposan meg is figyelheti őket, erre szolgálnak a kiváló távcsövek. Emellett vásározók portékáinak megtekintése és izgalmas gyerekprogram nyújt hosszabb időre elfoglaltságot. Aki ennél komolyabbra, szellemi táplálékra vágyik, az is jó helyen jár. Egész nap előadások követik egymást, nem csak ludas témában, hanem a természetvédelem széles körét érintve, más madárfajokról, vizes élőhelyekről, illetve lesz előadás egy Tatán sokakat foglalkoztató kérdésről, a tűzijátékról.

A városban ugyanis a szilveszteri tűzijáték – sőt játékok, hiszen manapság bárki vehet ilyenkor petárdát –, sajnos évről-évre elriasztotta az Öreg-tóról az áttelelő vadludakat. A madarak nem csak felrebbentek ilyenkor, hanem a puskaropogás-szerű hanghatás miatt sokszor akár 100 km-re is elmenekültek, és hosszú hetekre távol maradtak. Ezért döntött úgy nemrégiben a városvezetés, hogy a téli időszakban betiltja a tűzijátékot és petárdázást.

Még egy különlegessége van a rendezvénynek: fokozottan természetbarát, és ezt a gyerekprogramoknál épp úgy szem előtt tartják, mint azzal például, hogy mindenkinek javasolják: hozza magával a saját bögréjét!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
560 Hits
0 hozzászólás

Lehet-e még újat mondani erről a témáról? - Kiút az alkoholizmusból

Ősrégi kérdés: átok, vagy áldás az alkohol. A bölcsek már az időszámításunk előtti századokban is óva intettek a bor káros hatásaitól. Az Ószövetség a mértékletességet hirdette. Az ókori görögök sem tagadták a kockázatait, különösen károsnak tartották az alkoholos állapotban történő gyermeknemzést. Ugorjunk az időben egy nagyot! Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben 13 éven át, 1920 és 1933 között. Bevezetésének hátterében az állt, hogy a tapasztalatok szerint az alkoholfogyasztás nagyon visszavetette a munkaerő hatékonyságát. A tiltás, mint tudjuk, nem működött, inkább csak a maffia húzott hasznot belőle és talán a filmipar. Részleges tilalom ma is érvényben van többfelé a világon, például néhány városban (köztük Stockholmban és Debrecenben is), de ez általában az éjszakai órákra korlátozódik, és egy-egy környék nyugalmát hivatott szolgálni.

Akkor most igyunk, vagy ne igyunk?

Az Almásfüzitői Egészségklub november 7-ei rendezvényének előadója Boda Gabriella életvezetési tanácsadó, ha nem is szó szerint így, de feltette ezt a kérdést hallgatóságának. Jó vagy rossz az alkohol?

A válasz egyértelműen az volt, hogy is-is, attól függ. Az interneten sok cikk szól arról, hogy a vörösbor antioxidáns hatása révén egyenesen egészséges. Persze vannak olyan megrögzött antialkoholisták, akik úgy gondolják, hogy ez csak a boros lobbi jó pr-tevékenységének eredménye. Boda Gabriella is osztja azt a ma általános álláspontot, hogy vörösbort fogyasztani, ha az nem lépi át a napi 1-1,5 decit, nem káros. De ennél több jót nem mondhatunk.

Legális drog

Sok szülő fél attól, hogy a gyereke drogfogyasztó lesz, jegyezte meg az előadó, pedig az alkohol sokkal kockázatosabb, éppen a könnyű hozzáférhetősége és elfogadottsága miatt. A szülők közül van, aki könnyen túllép azon, hogy a gyereke becsípve ér haza egy buliból, talán még azt is gondolja, hogy jobb, mintha drogozott volna. Pedig ez tévedés, az alkohol is roncsolja a szervezetet, ennek részeként az idegrendszert, és függőséget okozhat.

Az alkohol nagy csapdája, hogy bár függőséget okozó szer, ám fogyasztása legális. Igen jelentős a társadalmi elfogadottsága, számtalan reklám azt üzeni, hogy az egészséges, vidám, magabiztos társasági élet az alkoholtól még izgalmasabb és nagyszerűbb lesz, hogy a barátságok egyik fontos értékmérője, összekapcsoló közös élménye az alkoholfogyasztás. Számos orvos, drogszakértő és mentálhigiénés szakember viszont azon az állásponton van, hogy az alkohol az egyik legkárosabb idegméreg, és keveset sem kellene belőle fogyasztani.

Az alkoholizmus betegség. Az előadó szerint akkor beszélhetünk alkoholizmusról, függőségről, ha a fogyasztás mértéke már az életünk minőségére és a kapcsolatainkra is hat.

Alkohol és statisztika

Ijesztő számokat is hallottunk Boda Gabriellától. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) adatai szerint évente átlagban 3,3 millió ember hal meg az alkoholizmussal kapcsolatba hozható okok miatt. Sajnos, az alkoholbetegek 80-90% nem kér segítséget, leginkább azért, mert képtelenek belátni, hogy baj van, nem ismerik el, hogy alkoholisták.

Ki miért iszik?

A jelenlévők csaknem minden okot fel tudtak sorolni előadói segítség nélkül. Iszunk a társaságért, mert a többiek is isznak, ám iszunk azért is, mert magányosak vagyunk. Iszunk, mert sok bennünk a feszültség, amit másképpen azt hisszük, nem tudnánk feloldani, és iszunk jókedvünkben. Iszunk, hogy ne kelljen szembenézni a problémáinkkal, és iszunk, mert szembenéztünk velük, döntöttünk, és ennek a következményeit nehezen viseljük. Iszunk, mert nincs önbizalmunk, és reméljük, hogy az alkohol megerősít minket, és iszunk, mert bizalmatlanok vagyunk a világgal. Iszunk, mert szörnyű ürességet érzünk magunkban, és iszunk, mert már csak afölött van hatalmunk, hogy önmagunkat tönkretegyük, de ezt az erőt a végsőkig ki akarjuk élvezni. Ezer és ezer okunk van tehát arra, hogy igyunk. Közben pedig ritkán gondolunk a körülöttünk élőkre, vagy ha gyötrődünk is emiatt, az csak újabb ok arra, hogy igyunk.

Az alkoholista játszma és a gyógyulás lehetősége

Az úgynevezett alkoholista játszmáról Eric Berne, svájci pszichiáter írt először Emberi játszmák című könyvében. Néhány példa a játszható szerepek közül: a Megmentő újra és újra bizalmat szavaz a betegnek, segíti, és azt reméli, hogy ettől majd abbahagyja az ivást. A Balek hagyja magát átverni, és segíti az alkoholistát azzal, hogy elhiszi a hazugságait, hisz a fogadkozásában, sőt ha kell, pénzt ad neki. A játszma csak akkor szűnik meg, ha a függő egyedül marad, tehát a „játszótársa” kiszáll. Persze az azért is nehéz, mert nem csak az alkoholfüggőnek van szüksége a játszmára, hanem a társnak is.

Nincs könnyű helyzetben, akinek a családjában alkoholbeteg él. Sok családtag úgy érzi, hogy meg tud birkózni a problémával, türelme, szeretete, kitartása, szigora… a sor folytatható, elegendő ehhez. Ez hibás hozzáállás, és általában abból fakad, hogy magunk sem tekintjük az alkoholistát betegnek. Márpedig a szívbetegről egy percig sem gondoljuk, hogy házi kezeléssel meg tudjuk gyógyítani. Fel kell tehát ismerni, hogy külső segítség kell.

A gyógyulásnak sokféle útja van

A család abban segíthet, hogy hozzátartozó fel- és beismerje betegségét, és szakszerű segítséget kérjen. Sokak számára kiváló megoldás az AA, azaz az Anonim Alkoholisták. A lényeg náluk is a szembenézés, és a közösség ereje.

A hosszú távú tünetmentességben fontos, hogy a beteg, ha kell terápiás kezeléssel, szembenézzen a háttérben álló okokkal, ha például családi motívum áll mögötte, azt felkutassa, elismerje, meggyászolja, elengedje. Lényeges, hogy szépséget és értelmet találjon az életében akár gyerekkori vágyak megvalósításával, vagy úgy, hogy megtanul akár a kis dolgoknak is örülni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1218 Hits
0 hozzászólás

A fehér hasú világutazó

Létezik egy aprócska, nem túl színes madárka, amely szívesen nyaral nálunk, ám mostanság, ahogy hűvösödik az ősz, inkább átteszi székhelyét Afrika szavannáira. A hantmadár, mert róla lesz most szó, amellett, hogy igen kedves jelenség, rendkívül hasznos is, ugyanis szorgalmasan pusztítja a kártékony rovarokat, persze szívesen lakmározik bogyókkal és magvakkal is.

Fotó: Csonka Péter

A hantmadár Európa és Ázsia nagy részén megtalálható, de Kanadában és még Alaszkában is előfordul. A nagy utazó hírében álló kis tollas néha Iránban és az Arab-félszigeten is felfedezhető. Nos, nem bonyolítom: lényegében az Antarktisz és Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul.

Ennek a mindig éber kismadárnak a feje búbja, háta, tarkója világosszürke, torka fehéres árnyalatú. A szeme körül és fültájon szélesedő fekete folt található. Hasa fehéres, begyét pedig sárgás tollak tarkítják. Szárnyai sötétbarnás színezetűek. A fark oldalsó tollai tövükön fehérek, végükön a középsőkkel együtt feketék. A fiatal példányok és a tojó, mint sok más fajta esetében, szerényebb színezetű.

A hantmadár nagyon ügyes, és mindig rendkívül éber. Miután eldöntötte, hol szeretne élni, ragaszkodik a kiválasztott területhez, és védelmezi fajtársaival szemben. Előszeretettel választja lakhelyéül a nyílt terepet, a jól átlátható térségeket, így a legelőket, ugarokat, tisztásokat, különösen akkor, ha azokat szép nagy vakondtúrások díszítik, mert szívesen üldögél kiemelkedő pontokon. A fűvel benőtt vakondtúrás, népies nevén hancsik, vagy éppen hant, remek kilátóhely számára. Innen is ered a neve: hantmadár. Latinul Saxicola oenanthe-nek hívják, kicsiny méretéből adódóan talán nem meglepő, hogy a verébszerűek rendjébe, illetve a légykapók családjába tartozik. Természetesen ennek a nyugtalan, élénk madárnak is vannak nép elnevezései: földi szarka (utalva a főként fekete-fehér tollazatára), földi pacsirta, földi kalapács, sőt findzsa.

Fészkét a ragadozók elől kőrakásokba, kisebb hasadékokba rakva rejtegeti, fontos szempont a fészekhely megválasztásánál, hogy azt valami fedje. A tojó általában négy-hét tojást költ, melyek csodaszép kék színben pompáznak. A tojásokon többnyire a tojó kotlik, és bizony önmagáról is kell gondoskodnia, mert a hím nem eteti. Így különösen érthető, hogy védett fészket épít, hiszen időről időre őrizetlenül maradnak a tojások. Körülbelül két hét telik el, mire az első fiókák meglátják a napvilágot. A kicsinyek gyorsan növekednek, bármily hihetetlen, 13-15 napot követően már „saját lábukon”, azaz szárnyukon hagyják el a fészket.

A mindössze 14-15 centiméter hossza és 25 grammos tömege ellenére a hantmadár tartja a madárvonulás világrekordját: német kutatók megfigyelése szerint évente csaknem 30 ezer kilométert tesz meg. A wilhelmshaveni Madárkutató Intézet megfigyelői parányi adatrögzítők révén, melyek hónapokon keresztül rögzítették a madarak mozgását, meglepő információkhoz jutottak. A hantmadár órákon keresztül, akár 50 kilométeres sebességet meghaladva képes repülni, és egy éjszaka leforgása alatt akár 400 kilométeres távolságot is megtesz.

Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
981 Hits
0 hozzászólás