Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Vajon a 21. század második évtizedét zöld évtizedként emlegetik majd az annalesek? Tegyünk érte mi is!

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Tovább a teljes bejegyzéshez
632 Hits
0 hozzászólás

Kis karácsony, nagy karácsony - Hogyan lehetnek békések, boldogok és környezettudatosak ünnepnapjaink

Nem újdonság, hogy itt a karácsony, vele minden szép és jó, valamint persze az árnyoldal is. Arról már többször írtam korábban, hogy környezettudatosságunkat az ünnepekre készülve sem kell félretennünk: érdemes átgondolnunk, milyen fenyőt veszünk, mit és mennyit főzünk-sütünk, mibe csomagoljuk az ajándékainkat. Nem csak a szép fényes, látványos és kényelmes ünnepi papírtasakokban lehet ajándékokat átadni. Sokkal érdekesebb a csomag, ha egy maradék fényes anyag, netán saját rajzzal díszített fehér papír burkolja. Most azonban nem erről fogok írni.

Azon töprengtem el, vajon ki, hogyan ajándékoz meg másokat? Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy régi rutinjainkon változtassunk? Nemrég egy külföldi utazáson ott álltam egy gigantikus méretű bóvliárus bódé előtt: az értelmetlen, felesleges tárgyak halmazán hüledeztem. Ezeket a cuccokat is megveszi valaki, hiszen ha nem lenne rá igény, nyilván eltűnnének a piacról a csicsás képeslapok, kulcstartók, pólók, bögrék, öngyújtók és társaik. Megvásárolják őket, ám a többség a kukában végzi. Sok ilyen holmit azért veszünk meg, mert úgy érezzük, valamit vinnünk kell a külföldi útról a barátainknak, a rokonainknak, de annyira nem ismerjük őket, hogy értelmes tárgyat vegyünk, aminek biztos örülne, hasznát venné, vagy csak szívesen nézegetné.

Karácsonykor is sokszor ebben a helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen kell vennünk valamit rokonainknak, ismerőseinknek, ezzel őket is arra kényszerítve, hogy viszonozzák ezt. Vajon ez lenne a legfontosabb az ünnepben? Talán a gyerekeknek igen, de nekik sem feltétlenül.

Ismerek több olyan családot, ahol már a kicsiknek sem vesznek karácsonyra újabb és újabb játékokat, legfeljebb könyvet kapnak, vagy valamilyen „élményt”. Egy extra állatkerti látogatást az unokatestvérekkel, egy utazást együtt néhány baráttal, vagy jegyeket egy színházi előadásra.

Talán mostanában már változóban vannak ajándékozási szokásaink, egyre több családtól hallom, hogy beszüntették a „mindenki mindenkinek vesz valamit” gyakorlatát. Sokan nem is azért, mert anyagilag megterhelő lenne számukra. Persze ez sem egy szégyellnivaló szempont! Ha egy nagy család szívesen összejön az ünnepeken, és vannak tízen, húszan, akkor már nem mindegy, hány ajándékot kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy egy családban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki azonos anyagi lehetőségekkel bír.

Két remek gyakorlatról hallottam, ami biztosan nem egyedi, nyilván vannak mások is, akik alkalmazzák, de most megosztom, mert talán még eddig nem jutott eszébe mindenkinek. Remélem, ezzel többeknek segítek abban, hogy karácsonykor ne az üzleteket járja kétségbeesetten, hogy még a nagynénjének és a sógorának kell vennie valamit, ami legalább olyan értékű, mint amit ő kapott tőlük egy évvel korábban.

Az egyik lehetőség, hogy a nagy család tagjai közül mindenki húz egy nevet, és egyes-egyedül annak vesz ajándékot, akit a szerencse dobott neki. Ráadásul adott, előre meghatározott összeghatáron belül. Nekem nagyon teszik ez a megoldás. Sőt, akitől hallottam erről, elmesélte, hogy ajándékozáskor körbeülnek, és egyszerre mindig csak egy családtagra figyelnek. Vele örülnek, ha tetszik neki, amit kapott, dicsérik azt, akinek köszönhető az ötletes ajándék, ami lehet vásárolt áru, de akár saját készítésű tárgy is. Így bensőségesebb az ünnep, beszélgetnek közben, mindenki ajándéka figyelmet kap, nem egy őrült, „mindenki bontogat magányosan” karácsonyi ámokfutás náluk az ünnep.

A másik megoldás sem rossz. Ott a nagy család egy háztartásban élő családrészei egy-egy karácsonyi zsákocskát töltenek meg kisebb ajándékokkal. Minden családnak megvan a maga zsákja, amit évről évre megőriznek, és ez így megy már sok-sok éve. A csomagokba általában édesség, saját készítésű lekvár, finom tea, kakaó vagy különleges fűszer kerül.

Mindkét család elmondhatja magáról, hogy nem szennyezik felesleges tárgyak vásárlásával a környezetet. Sőt tudom, arra is odafigyelnek, hogy élelmiszert se pazaroljanak. Nem az evésről szól így a közös ünnep, hanem az együttlétről, a beszélgetésről, a közös társasjátékozásról. Mert számukra különösen értékesek ezek a karácsonyok, hiszen nem tud mindig együtt lenni a teljes család. Sokan már nem is egy városban élnek.

Persze terített asztal mellett is lehet jókat beszélgetni, de az ünnep második napján már mindenki telítődött az addig elfogyasztott finomságokkal, már sokkal több marad meg ilyenkor a kirakott ételből, mind amennyi elfogy.

Ez csak két ötlet, bizonyára még van számos másik is. Arra bíztatom hát olvasóimat, hogy osszák meg velünk saját jó ünnepi gyakorlatukat: hogyan lehet visszafogottan, az emberi oldalra figyelve együtt tölteni ezt a szép ünnepet.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Nem újdonság, hogy itt a karácsony, vele minden szép és jó, valamint persze az árnyoldal is. Arról már többször írtam korábban, hogy környezettudatosságunkat az ünnepekre készülve sem kell félretennünk: érdemes átgondolnunk, milyen fenyőt veszünk, mit és mennyit főzünk-sütünk, mibe csomagoljuk az ajándékainkat. Nem csak a szép fényes, látványos és kényelmes ünnepi papírtasakokban lehet ajándékokat átadni. Sokkal érdekesebb a csomag, ha egy maradék fényes anyag, netán saját rajzzal díszített fehér papír burkolja. Most azonban nem erről fogok írni.

Azon töprengtem el, vajon ki, hogyan ajándékoz meg másokat? Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy régi rutinjainkon változtassunk? Nemrég egy külföldi utazáson ott álltam egy gigantikus méretű bóvliárus bódé előtt: az értelmetlen, felesleges tárgyak halmazán hüledeztem. Ezeket a cuccokat is megveszi valaki, hiszen ha nem lenne rá igény, nyilván eltűnnének a piacról a csicsás képeslapok, kulcstartók, pólók, bögrék, öngyújtók és társaik. Megvásárolják őket, ám a többség a kukában végzi. Sok ilyen holmit azért veszünk meg, mert úgy érezzük, valamit vinnünk kell a külföldi útról a barátainknak, a rokonainknak, de annyira nem ismerjük őket, hogy értelmes tárgyat vegyünk, aminek biztos örülne, hasznát venné, vagy csak szívesen nézegetné.

Karácsonykor is sokszor ebben a helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen kell vennünk valamit rokonainknak, ismerőseinknek, ezzel őket is arra kényszerítve, hogy viszonozzák ezt. Vajon ez lenne a legfontosabb az ünnepben? Talán a gyerekeknek igen, de nekik sem feltétlenül.

Ismerek több olyan családot, ahol már a kicsiknek sem vesznek karácsonyra újabb és újabb játékokat, legfeljebb könyvet kapnak, vagy valamilyen „élményt”. Egy extra állatkerti látogatást az unokatestvérekkel, egy utazást együtt néhány baráttal, vagy jegyeket egy színházi előadásra.

Talán mostanában már változóban vannak ajándékozási szokásaink, egyre több családtól hallom, hogy beszüntették a „mindenki mindenkinek vesz valamit” gyakorlatát. Sokan nem is azért, mert anyagilag megterhelő lenne számukra. Persze ez sem egy szégyellnivaló szempont! Ha egy nagy család szívesen összejön az ünnepeken, és vannak tízen, húszan, akkor már nem mindegy, hány ajándékot kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy egy családban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki azonos anyagi lehetőségekkel bír.

Két remek gyakorlatról hallottam, ami biztosan nem egyedi, nyilván vannak mások is, akik alkalmazzák, de most megosztom, mert talán még eddig nem jutott eszébe mindenkinek. Remélem, ezzel többeknek segítek abban, hogy karácsonykor ne az üzleteket járja kétségbeesetten, hogy még a nagynénjének és a sógorának kell vennie valamit, ami legalább olyan értékű, mint amit ő kapott tőlük egy évvel korábban.

Az egyik lehetőség, hogy a nagy család tagjai közül mindenki húz egy nevet, és egyes-egyedül annak vesz ajándékot, akit a szerencse dobott neki. Ráadásul adott, előre meghatározott összeghatáron belül. Nekem nagyon teszik ez a megoldás. Sőt, akitől hallottam erről, elmesélte, hogy ajándékozáskor körbeülnek, és egyszerre mindig csak egy családtagra figyelnek. Vele örülnek, ha tetszik neki, amit kapott, dicsérik azt, akinek köszönhető az ötletes ajándék, ami lehet vásárolt áru, de akár saját készítésű tárgy is. Így bensőségesebb az ünnep, beszélgetnek közben, mindenki ajándéka figyelmet kap, nem egy őrült, „mindenki bontogat magányosan” karácsonyi ámokfutás náluk az ünnep.

A másik megoldás sem rossz. Ott a nagy család egy háztartásban élő családrészei egy-egy karácsonyi zsákocskát töltenek meg kisebb ajándékokkal. Minden családnak megvan a maga zsákja, amit évről évre megőriznek, és ez így megy már sok-sok éve. A csomagokba általában édesség, saját készítésű lekvár, finom tea, kakaó vagy különleges fűszer kerül.

Mindkét család elmondhatja magáról, hogy nem szennyezik felesleges tárgyak vásárlásával a környezetet. Sőt tudom, arra is odafigyelnek, hogy élelmiszert se pazaroljanak. Nem az evésről szól így a közös ünnep, hanem az együttlétről, a beszélgetésről, a közös társasjátékozásról. Mert számukra különösen értékesek ezek a karácsonyok, hiszen nem tud mindig együtt lenni a teljes család. Sokan már nem is egy városban élnek.

Persze terített asztal mellett is lehet jókat beszélgetni, de az ünnep második napján már mindenki telítődött az addig elfogyasztott finomságokkal, már sokkal több marad meg ilyenkor a kirakott ételből, mind amennyi elfogy.

Ez csak két ötlet, bizonyára még van számos másik is. Arra bíztatom hát olvasóimat, hogy osszák meg velünk saját jó ünnepi gyakorlatukat: hogyan lehet visszafogottan, az emberi oldalra figyelve együtt tölteni ezt a szép ünnepet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1705 Hits
0 hozzászólás

Hogyan neveljünk sikeres és boldog gyermeket? - A recept, amelyre minden szülő vágyik

Régebben a nők elsősorban anyák szerettek volna lenni, és minden más csak ezután következett. Jó anyának lenni maximálisan elég volt. Jelenleg nőként azonban több szerepben is helyt szeretnénk állni, és lehetőleg mindenhol a maximumot akarjuk kihozni magunkból. Jó barátok, jó szakemberek, jó társak és mindemellett még jó anyák is szeretnénk lenni. Ma az anyaság nem a fő szerep, hanem egy a sok közül. Ezzel a gondolatkörrel indította előadását Váradi Hajnalka pszichológus az almásfüzitői Egészségklub idei záró eseményén.

Akár a maximális teljesítményre törekvés, akár a szerepben való bizonytalanság az ok, ugyanúgy, mint a szakmánkban, itt is megfogalmazódik a kérdés: hogyan lehet ezt a legjobban csinálni? Vajon jól csinálom-e?

Nem véletlen, hogy a témában több mint 40.000 különböző könyv áll a rendelkezésünkre, bőven találunk tanácsot a gyereknevelés fortélyairól.

Szabályok: a korlát lehet ketrec és kapaszkodó

A szabály szó hallatán sokszor negatív érzésünk támad. Valami nem jó, korlátozó, kifejezetten káros dolog. A jó szabály viszont inkább olyan, mint az út szegélye. Kijelöli mit és meddig lehet, meddig tart az út. Az úton belül vagyunk biztonságban, azon eljutunk A-ból B-be. Szülőként neveljük a gyerekeinket. A nevelés pedig arról szól – fogalmazott a pszichológus –, hogy szabályok mentén kijelölünk neki egy utat, amin ha végigmegy, elér A-ból B-be. Abban viszont már nagy különbség van, hogy az az út, amin megy, az általunk kijelölt út, vagy a sajátja. Ha a miénk, sosem fog rajta szívesen járni; de ha a sajátja, és abban segítjük, hogy azon a lehető legkönnyebben mehessen végig, akkor a végén egy egészséges önbizalmú, önálló, életképes embert kapunk. A szülő feladata a nevelés során a határok felállítása. A gyereké pedig az, hogy ezeket a határokat feszegesse: „Idáig még jó, tovább már nem.”

A jó szabályok olyanok, mint a kapaszkodást segítő korlátok egy meredek hegyen. Segítségükkel sokkal magabiztosabban törünk a csúcsra. Nélkülük a szakadék látványa sokkal megfontoltabb és félősebb haladást eredményez. A határok azonban nem állandóak. Ahogy nő a gyermek, és halad az úton, úgy tágítjuk ezeket a határvonalakat. Például általános iskolában délután 5-re otthon kell lenni, míg felsőben már ez inkább 7-8, aztán gimnáziumban egészen kitolódik este 10-12-re. A határok tágítása növeli azt a teret, amiben még komfortosan mozog a gyerek. Ezért kell hagyni, hogy tesztelje a képességeit, és feszegesse a határokat, hogy saját tapasztalata legyen arról, hogy mit és meddig lehet. Így egyre több mindent fog megpróbálni, tovább gazdagítva a saját világát. Ha leraktuk azokat az alapokat, amelyekre biztonságban építkezhet, ha sikerül a gyerek önállóságát, önbizalmát és saját határait egyre jobban kiszélesíteni, akkor biztosan boldog felnőtt embert kapunk, és a későbbiekben sem lesz vele probléma – állította a pszichológus.

Sikeres emberek nyomában

Váradi Hajnalka végül tíz pontban összefoglalta a sikeres nevelés titkát. Ezt egy kutatásra alapozta, amely azt vizsgálta, hogy a sikeres gyerekek szülei milyen elvek mentén nevelték a gyereküket. A kutatásban 2000 szülő vett részt, az eredmények pedig a következők:

1. Szeretet, odafigyelés

Nem elég a gyereket szeretni, ki is kell azt mutatni, éreztetni kell vele. Az odafigyelés pedig annyit jelent, hogy ténylegesen figyelünk rá, és érdekel, hogy mi történik vele.

2. Önállóságra nevelés

Olyan feladatokat kell adni a gyereknek, amire már képes, hogy megoldja, de sokszor erőfeszítésbe kerül. Ez így az önbizalmát erősíti, hogy „igen, erre is képes vagyok már!”.

3. Stresszkezelés

Ez a pont nagyon érdekes, mert itt az segít a legtöbbet, ha gyerekünk látja, hogy stresszhelyzeteket jól tudunk kezelni. Mivel a mintánkat követik, ezért amit mutatunk nekik, azt ők is úgy fogják csinálni.

4. A párunkkal való kapcsolat

A konfliktusokat magunknak is meg kell tanulnunk békés úton rendezni. Nagyon fontos, hogy ez egy esetleges válás során is így legyen, különben rossz példát adunk. Ha a gyerek mégis lát egy csúnya veszekedést, akkor figyeljünk rá, hogy még az ő jelenlétében kérjünk is bocsánatot a másiktól. Ezáltal megtanulja, hogy nem baj, ha hibázunk, lehetünk haragosak, de tudjunk bocsánatot kérni!

5. Tanulási lehetőség

Biztosítani kell azt, hogy a gyerek minél többet láthasson és tudhasson meg az őt körülvevő világról. Minél többet tud, annál érdeklődőbb és annál nyitottabb lesz. Több összefüggést fedez fel, és a saját világát is tágabbra szabhatja.

6. Anyagi biztonság

Ha a folyamatos számlatologatást és a pénztelenséget éli meg egy gyerek, akkor ez őt is korlátozni fogja a vágyaiban és az álmaiban. (Bizonyára igaza van ebben is a Váradi Hajnalkának, ám megjegyzem, ez nagyon sok szülő esetében igazán nem elhatározás kérdése.)

7. Jutalmazás

A gyereket nem kell mindenért megjutalmazni, hanem csak akkor, ha tényleg olyan dolgot csinált, amire igenis büszke lehet, mert az nem mindennapi.

8. Egészség

Szinte közhely, de sporttal, mozgással, megfelelő táplálkozással segíteni lehet a gyermek fejlődését.

9. Vallásos nevelés

Ha egészséges, szabályokon alapuló vallási rendszerben nő fel a gyerek, akkor hamarabb megtanulja, hogy vannak kötelezettségek, és azok be nem tartása következményekkel jár. Így később sem fogja sokként érni, amikor az élet szinte minden területén ezt fogja tapasztalni. (Persze – teszem hozzá –, szabályokat és elvárásokat nem pusztán egy vallási közösségben tapasztal meg a gyerek, hanem az otthonán kívül az óvodában vagy az iskolában is.)

10. Biztonság

Az egyik legjobb nevelési stratégia, ha biztos érzelmi és családi hátteret nyújtunk gyermekünknek.

Összefoglalva

Azt, hogy elég jó szülők voltunk-e, a gyermekünk tükrözi majd vissza 20-25 évesen. Addig pedig igyekezzünk megtenni minden tőlünk telhetőt és reméljük, hogy az a legjobb a gyermekünknek is. Ha következetesen, szeretve és támogatva neveljük őt, akkor biztos, hogy a végén boldog és sikeres felnőtt lesz belőle.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1287 Hits
0 hozzászólás

Hormonok háborúja

Nem csak orvosi segítség létezik a változókor tüneteinek enyhítésére

A klubdélután vendége Tóthné Dr. Herbály Judit szülész-nőgyógyász, endokrinológus úgy beszélt a változókor jellemzőiről, hogy egyszerre volt szakmailag pontos és közérthető. Lendületes, érdekes előadásából sokat tanulhattak a jelenlévők. Hány éves korban kezdődik, meddig tart, mi az, ami normálisnak tekinthető a tünetei közül, mikor van szükség onkológiai vizsgálatra, mert lehet, hogy nem a klimax, hanem rosszindulatú daganat az ok. Csak néhány, a sok elhangzott információ közül.

Természetes, ám gyakran kellemetlen, néha pedig szinte elviselhetetlen

Hogyan kezeljék a nők a változókor teljesen természetes, ám kellemetlen, sokszor kínzó tüneteit, hogy ne ez legyen életük meghatározó része? A mindennapokban is alkalmazható tanácsokat is kapott a hallgatóság.

Ha megkérdezünk egy nőt arról, mik a klimax tünetei, biztosan az is fel tudja a többségüket sorolni, aki még nem érintett benne: ingerlékenység, hőhullámok, alvászavar, hangulatingadozások, súlygyarapodás. A sor folytatható: depresszió, fáradékonyság, éjszakai izzadás. A többségük összefügg egymással, egyik a másik következménye, ha izzadunk éjjel, nem tudunk aludni, kialvatlanok, fáradtak leszünk, ingerlékenyek, előbb-utóbb azt érezzük, hogy már nem úgy teljesítünk, mint régen, és már közel is járunk a depresszióhoz.

A teljes lista egy részéről az ösztrogénhiány, a nyálkahártya elvékonyodása miatt kialakuló hüvelyszárazságról, a húgyúti fertőzések fokozott kockázatáról, vagy a vizelettartási nehézségekről nem szívesen beszélünk. Sokszor kellemetlenül érezzük magukat miattuk, mintha ez a természetes folyamat a mi hibánkból következne be, mintha emiatt szégyenkeznünk kellene. Ide tartozik a libidó csökkenése, ami pedig még a házasságunkat vagy a párkapcsolatunkat is tönkreteheti, sokszor még akkor is, ha a társunk figyelmes és türelmes. Vannak tünetek, amelyek jelentősen befolyásolják a későbbi, idős kori életünk minőségét, ilyen az ízületi fájdalom és a csontritkulás, vagy a memóriazavar, ami részben szintén a klimax velejárója, hiszen az ösztrogénszint kihat az agyi működésre is.

Mindezekről többet beszélünk sajnos, mint amennyit teszünk ellenük. Pedig sok lehetőségünk van arra, hogy kézben tartsuk az életünket, hogy ne a kellemetlen tünetek határozzák meg mindennapjainkat. Ehhez legtöbbször még gyógyszerre sincs szükség. Mit tehetünk, hogy életminőségünk ne szenvedjen kárt a változókor idején?

Dohányzás és alkohol

A dohányzás sok egyéb káros hatása mellett a petesejteket is pusztítja. A változókorban pedig sokszor olyan ördögi körbe hajszolják magukat a dohányos nők, amivel csak fokozzák a kellemetlen tüneteket. Feszültek vagyunk, ingerlékenyek, ezért rágyújtunk, amivel csak meghosszabbítjuk, felerősítjük a rossz állapotot, még ingerlékenyebbek leszünk. Tanács: ha korábban dohányoztunk is, 45 éves korunk táján tegyük le a cigarettát! Ugyan ez igaz az alkoholfogyasztásra is, nem segít, csak meghosszabbítja és felerősíti a kellemetlen tüneteket.

A doktornő ebben sem vall szélsőséges nézeteket, itt is a mértékletességet ajánlotta: a mérték pedig nőknek napi maximum 2 deci vörösbor, 1 pohár sör, vagy 2 cl tömény ital, mert ez az a mennyiség, amit a szervezetünk még fel tud dolgozni.

Étrend és vitaminok

Az ösztrogénszint csökkenésével tudomásul kell vennünk, hogy ha azt a kalóriamennyiséget, ami addig megfelelő volt a súlyunk megtartásához továbbra is elfogyasztjuk, garantáltan hízni fogunk. Legalább 200-300 kalóriával kevesebb táplálék elegendő változó szervezetünknek. 50-60 éves kora táján sok nő panaszkodik, hogy akár mit csinál, hízik. Talán éppen ez az oka: nem eszik többet, mint korábban, mégis egyre szűkebb minden ruhája. A megoldás: azt a néhány száz kalóriát ki kell hagyni a napi étrendből.

Persze nem csak a testsúlygyarapodás megelőzése a fontos, hanem az is, hogy tudatosan együnk. Olyan táplálékot vegyünk magunkhoz, amivel a számunkra legfontosabb vitaminok pótlásáról is gondoskodunk. Herbály Judit szerint erre az antioxidánsokban és oliva olajban gazdag mediterrán étrend a legideálisabb. Leegyszerűsítve: a naponta elfogyasztott táplálék legalább 50%-a zöldség és gyümölcs legyen, együnk gabonaféléket is, valamint könnyű húsokat, de leginkább halakat, ez utóbbit hetente egyszer vagy kétszer. Kerüljük a cukrot és a zsiradékot, valamint a sok sót.

A D-vitamint ma már nem is vitaminnak tekinti az orvostudomány, hanem hormonnak. Létfontosságú, a csontanyagcserében jelentős szerepe van, befolyásolja a szervezet inzulinérzékenységét, alacsony szintje kapcsolatban van a mentális állapot hanyatlásával az idősebb korú felnőttek esetében. Magas D-vitamin tartalmú ételek az olajos halak (lazac, makréla) a tőkehalmáj, a tojás és ma már sok élelmiszert is dúsítanak vele, például zabkásákat.

A B-vitaminok segíthetnek a mentális egészség javításában. A szervezet homociszteinszintje növekszik az öregedés során: a B12, a B9 és a B6 vitamin segíthet újra egyensúlyba hozni a rendszert. Forrásai: disznóhús, csirke, pulyka, máj, lazac, tőkehal, teljes értékű gabonafélék, mint pl. a zabkása, a búzacsíra és a barna rizs. A sor folytatható: tojás, tej, sajtok, szója, földimogyoró, burgonya, brokkoli, kelbimbó, spenót, spárga, borsó és csicseriborsó. Több jel utal a szója izoflavonok menopauzán túli agyműködést és vizuális memóriát serkentő hatására, ha a menopauza után közvetlenül alkalmazzák.

Az E-vitamin is nélkülözhetetlen. Forrásai: növényi olajok, a búza- és egyéb gabonacsírák, a mogyoró, mandula, az édes burgonya és a müzli.

Herbály Judit kiemelte a bőséges folyadékfogyasztás (napi 8 pohár – 1 pohár=2,5 dl) fontosságát.

Fizikai és mentális aktivitás

A mozgás mindenkinek erősen ajánlott, nem meglepő tehát, ha a klimax idején is fontos. Rendben tartja a cukor- és inzulinháztartást, fokozza az anyagcserét, csökkenti a depressziót, különösen, ha olyan mozgásformát választunk, amelyik társaságban művelhető. Az ízületek szempontjából a változókorban az úszás a legjobb választás, de nem rossz a kerékpározás sem, vagy például a jóga, esetleg a Tai Chi.

A társas életet jótékony hatással van az agyi működésre, így például az emlékezőképességre is. Azoknak a nagyszülőknek, akik rendszeresen foglakoznak az unokájukkal, kimutathatóan jobb a memóriájuk. Bármi jó lehet, például a társasjátékozás vagy akár a közös zenehallgatás és természetesen a beszélgetés.

Hormonkezelés – hasznos vagy káros?

A doktornő részletesen beszélt a hormonterápia lehetőségéről is. Orvosi meggyőződése szerint sokaknak nagy segítség lehet, de csak akkor, ha a tünetek komoly életminőség-romlást okoznak, és csak alapos elővizsgálatok után, valamint folyamatos kontroll (évente onkocytológiai szűrés, hüvelyi ultrahang, mammográfia, valamint csontsűrűség-vizsgálat és laborvizsgálat) mellett. Fontos tudni, hogy a menopauzát követően 5 évvel már nem indítható, mert inkább árt, mint használ.

 

Az előadás legfontosabb tanulsága: nem érdemes megadóan tűrni a változókor kellemetlen kísérőjelenségeit, ne hagyjuk, hogy életminőségünk rosszabb legyen emiatt. Életmódváltással sokat tehetünk önmagunkért, ha pedig szükséges, kérjünk orvosi segítséget!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1309 Hits
0 hozzászólás

Közeleg a karácsony - Élelmiszerpazarlásról és az élelmezési világnapról az ünnep ürügyén

Nem akarok ünneprontó lenni, de a karácsony közeledtével egyre többször gondolok arra, hogy most még kedvesebbet kellene ennem, mert akárhogy vigyázok, az ünnepek alatt szinte mindig felszedek valamennyi plusz súlyt. Tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a probléma egyik része, a másik az, hogy ilyenkor még több élelmiszer megy a szemétbe, mint egyébként. Mert nem csak mi főzünk bőségesebb mennyiséget, hanem a látogatóba érkező családtagok is hoznak valamit magukkal, hogy kedveskedjenek, és egy idő után már a hűtő sem bírja.

Ahogy ezen eltöprengtem, eszembe jutott, hogy egy hónappal ezelőtt volt egy most is aktuális világnap, aminek az üzenete nagyon illik a fenti, ünnep előtti gondolatomhoz.

A World Food Day magyar kezdeményezésre jött létre 1979-ben, október 16-án.

Felfoghatatlan számok

A 2. világháború befejezésének évében 2,4 milliárd ember élt a Földön. A WFD kezdeményezésének a napjára, tehát 40 évvel ezelőttre a szám szinte megduplázódott, a mostani évfordulón pedig már 7 701 666 677-an* vagyunk. A népességbővülés üteme ugyan csökkent a 60-as évek óta, de az ENSZ becslése szerint 2024-re biztosan elérjük a 8 milliárdot.

Hogyan lehet ennyi embert jóllakatni? Leginkább talán ellentmondásosan, hiszen az éhezés és a túltápláltság egyszerre van jelen világunkban, ráadásul pazarlóak is vagyunk. Az élelmiszer-pazarlás globális költségét 2,6 trillió dollárra becsülik.

Az élelmiszerpazarlásban Európa, így hazánk is élen jár. Mi is tehetünk azért, hogy kevesebben éhezzenek a Földön. Ha nem vásárolunk feleslegesen élelmiszert, ha nem dobjuk ki a maradékot, hanem átalakítva felhasználjuk, már tettünk egy lépést. Tudják: sok kicsi…

Tegyük meg legalább azt, ami a hatalmunkban áll, és akkor kevesebben fognak éhezni a világban. Mondjuk süssünk két rúddal kevesebb bejglit, vagy talán elegendő a négy tagú családnak 10 szelet rántott ponty, 15 már fölösleges.

A kilencedik éhen marad

Ma minden kilencedik ember számára nem egyértelmű és magától értetődő, hogy naponta tud-e enni valamit, akár csak egyszer is.

1999-ben a világ vezető gazdasági nagyhatalmai az ENSZ kezdeményezésére úgy döntöttek, hogy felszámolják a világban a szegénységet, ezért elfogadták a Millenniumi Fejlesztési Célokat (MDG). Vállalása részeként az MDG-ben részt vevő 129 ország közül 73 csökkentette is az éhezők számát. 2015-ben pedig a világ országai megállapodtak, hogy 2030-ra teljes mértékben felszámolják az éhezést, ez bizonyos számítások szerint azt jeleni, hogy 60%-kal több élelmiszert kellene termelni, ami persze újabb kérdéseket vet föl.

Adnának, de miből? Kérdés a hogyan is

Nincs például korlátlan számban megművelhető terület, sőt a klímaváltozással jelenleg sok helyütt a mértékük tovább csökken. A megoldás módja összetett, legkevésbé a direkt élelmiszer-segélyezés a megoldás, ám a családi gazdaságok támogatása, a nők képzése, a mezőgazdasági fejlesztések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy elérhető legyen a kitűzött cél.

Vannak olyan kezdeményezések is, amelyek az étrendben látják a megoldást. A vegetáriánus étrendet népszerűsítő cikkek tömege ellenére túl sok húst eszünk, ami nem csak az egészségünkre káros, hanem a környezetünket is terheli. Ahhoz például, hogy egy kilónyi marhahúst megvehessünk, szinte hihetetlen mennyiségű vízre van szükség, nagyságrendileg 13000 literre. Persze ezt nem a feldolgozás során használják fel, ebben benne van az a mennyiség is, amelyet az állat élete során megiszik. Ezzel szemben a sok és jó minőségű fehérjét tartalmazó hüvelyesek „vízbarátabbak”, 1 kiló lencse megtermeléséhez elegendő 50 liter víz.

A húst hússal már nem divat

Egy újabb apróság, amit mi is megtehetünk: gondoljuk át, mennyi húst eszünk! Az EAT-Lancet Commission, egy az étkezéssel tudományos alapon foglalkozó nemzetközi szervezet szerint állati fehérjéből naponta elegendő például 29 gramm, ami azt jelenti, hogy kb. 15 deka csirkehúsnál többet nem kellene enni. Szerintem ez nem is kevés! J

Mi például eldöntöttük, hogy bár nem vagyunk vegetáriánusok, de idén húsmentes karácsonyt rendezünk. Szép dolog a hagyomány, ám az egészségünk érdekében még jobb újítani.

 

Ebben a témában szintén ajánlanám még az Élelmiszerbank weboldalát is meglátogatni, valamint támogatással segíteni a szervezet élelmiszermentő tevékenységét.

 

*a http://nepesseg.population.city/world/ oldal segítségével számítva

Tovább a teljes bejegyzéshez
831 Hits
0 hozzászólás