Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Zéró hulladék: kevés szemét, kis gond

Hulladékot mindig is termeltünk és a jövőben is fogunk. Vannak viszont, akik szerint ez nem szükségszerű, és azon dolgoznak, hogy minimális hulladékot hagyjanak maguk után. Nehéz elsőre elképzelni, ám a világ minden táján egyre nagyobb teret nyer ez a mozgalom. Azzal érvelnek, hogy így nem csak Földet kímélik meg több tonnányi szeméttől, de olcsóbb lesz az életük, életminőségük pedig javul. Mindössze néhány szabályt kell ehhez követni!

A legfontosabb, hogy megtanuljunk előre gondolkodni. Kis figyelmetlenség, és egy nap alatt annyi hulladékot halmozunk fel, mint a „zero waste” guruk egy egész hónap alatt.

Tudták, hogy a legtöbb hulladék a megvett termékek csomagolásából adódik? Ha ezt tudatosítjuk, akkor már egy lépéssel közelebb járunk a „mostantól kevesebb hulladékot termelek” programban. Első és legfontosabb szabály, hogy kerüljük az egyszer használatos termékeket! Vásároljunk inkább tartós termékeket, amelyek hónapokon, éveken át ellátják szerepüket, így nem kell újra és újra újabb adagot venni belőlük! Bár egy buli után többet kell mosogatni, de nem landol a kukában a műanyag evőeszköz és tányér, minimális használat után. Ha az irodaház büféjében, netán a kis kínai kifőzdében vesszük meg ebédünket vagy vacsoránkat, vigyünk magunkkal ételhordót, vagy egy műanyag dobozt otthonról, így nem szaporítjuk a kidobandó műanyag dobozok mennyiségét. Bár nehezebb cipelni, de inkább vásároljunk üveges, mint dobozos sört, a természet biztosan hálás lesz nekünk. És ha már itt tartunk: tegyük a megvásárolt holmit inkább egy kerekes bevásárló táskába, így az üzletben nem veszünk fölöslegesen műanyag szatyrot vagy papírzacskót, és a hazaszállítás is könnyebb lesz.

Még ma is létezik például nem eldobható borotva! Ha pedig akkut veszünk, nem elemet, akkor nem csak, hogy nem növeljük pazarlóan a hulladék mennyiségét, de dühöngenünk sem kell, amikor számítógépünknél ülve, banki utalás közben egerünkből a lemerült elemeket nem tudjuk kicserélni, mert elfelejtettünk újat venni. Ilyenkor fogjuk a feltöltött tartalék akkut, és folytathatjuk is a bankolást.

Persze az alapigazság az, hogy ne vásároljunk olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségünk! Marketingesek sokasága dolgozik azon sikeresen, hogy termékeket eladhatóbbá tegyék, még ha számunkra semmi haszna sincs. Ne dőljünk be a csábításnak, gondoljuk végig valós igényeinket! Vásárlásaink 70%-a impulzusvásárlás! Sokaknak nagyon nehéz megállniuk, hogy ne vásárolják meg a hirtelen megtetsző termékeket. Legyünk mi a kivétel! Ha ez nem menne csak úgy magunktól, van néhány taktika, hogyan vegyük elejét annak, hogy a pénztár után csodálkozva nézzük kosarunkat, egy-egy terméket vajon miért is vettünk meg. Induljunk például bevásárlólistával a zsebünkben a boltba! Próbálják ki, nem csak, hogy nem fognak fölösleges holmit venni, de sokkal gyorsabban végeznek a beszerzéssel!

Ha vásárolunk, részesítsük előnyben a természetes anyagból készült termékeket! A fából, gyapjúból, lenből stb. készült tárgyak sokkal egészségesebbek, és használatuk után nem kell lebontásukhoz bonyolult kémiai módszereket alkalmazni.

Ne dobjuk ki azt, amire végképp nincs szükségünk, mert lehet, hogy valaki még örülne neki! Mindenki lakásában van számos tárgy, ami teljesen jó állapotban van, de a családtagok egyike sem használja. Ruhásszekrényből, garázsból, gyerekszobából egyaránt kerülnek ki ilyen tárgyak. Adjuk tovább! Az interneten könnyen tájékozódhatunk, hol fogadják szívesen a különböző ezeket. Vannak például adományboltok, érdemes megnézni például a Cseriti weboldalát!

Az egyik legfölöslegesebb papírtermék, ha a reklámújság olyan emberhez kerül, aki nem olvassa el, és csak kidobja a postaládájából az első szembe jövő kukába. Már azzal is tehetünk valamit környezetünkért, ha kiírjuk a postaládánkra: Nem kérek reklámot!

A kert végében, vagy a sufniban raktározott deszkákból házilag is lehet egyszerűbb bútort készíteni, nem szükséges drágán megvásárolni a tömeggyártott polcot. Kis kreativitással gyermekjátékokat, konyhai eszközöket, használati tárgyakat vagy egyszerűen dísztárgyakat készíthetünk magunknak. Olcsóbb, egészségesebb, és elkészíteni is jó móka!

Miért ne tennénk meg a környezetünkért, saját jóérzésünkért akár csak azokat az apróságokat, amelyekről most írtam?

Tudták, hogy vannak a szelektív hulladékgyűjtésben élenjáró országok és városok? Franciaország például betiltotta a műanyag zacskókat, Svédország más országoktól vesz át hulladékot, hogy újrahasznosíthassa. Ljubljana pedig az első európai „zéró hulladék” főváros címmel büszkélkedhet. 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1666 Hits
0 hozzászólás

Bakszakáll – titkos kulináris csemege

Az őszirózsafélék családjába tartozó bakszakáll hazánkban kevésbé ismert növény, pedig számos jótékony hatása miatt más országokban előszeretettel alkalmazzák a gyógyászatban és gasztronómiában. A növény neve először 1578-ban jelenik meg magyar nyelven, Melius Juhász Péter bak szakál és bakfű néven hivatkozik rá Herbarium című művében. A név egyértelműen a német Bocksbartból született tükörfordítással, bár magyar nyelvterületen is több néven ismert a növény. Kecskedísznek, tejes fűnek, zabgyökérnek, kakukksalátának, de kígyómarást gyógyító fűnek is nevezik.

A mediterrán éghajlatról költözött hazánkba, dombságainkon országszerte találkozhatunk vele. Ritkán termesztik, inkább réteken, kaszálókon, legelőkön, gyomtársulásokban lelhetjük fel. Világszerte hozzávetőlegesen több száz fajtája ismert, de Magyarországon csak 5 féle bakszakáll terem meg. A két évet élő növény 20-70 cm magasra nő meg. Mélyre nyúló karógyökere erősen tartja hosszú szárát. Hegyes tőlevelei a földfelszínen terülnek el, melyek megtörve, fehér tejnedvet bocsátanak ki. Az enyhén elágazó szárai végén júniustól szeptemberig egy-egy virág ékeskedik, ezek ősszel kaszatterméssé érnek. A gyermekláncfűhöz hasonló ernyőcskéket a szél hordja szét, hogy a következő generáció jövője biztosítva legyen.

Az ókori rómaiak körében kedvelt zöldségnövény volt, ma is sok kultúra étlapján szerepel a bakszakáll. Íze a karalábéhoz vagy articsókához hasonló. Vigyázzunk, pucoláskor kezünket a gyökér feketére festi, és csak lassan kopik le. Ezért kesztyűben vagy víz alatt pucoljuk, de a legbiztosabb, ha mindkét módszert egyszerre alkalmazzuk. Gyökerét a spárgához hasonlóan használhatjuk fel. Saláták alapanyagául is szolgálhat, de akár egy teljes menüt is elkészíthetünk belőle, ha éppen szeretnénk. Amennyiben bakszakáll-levest szeretnénk az asztalra tenni, sós vízben egy kanálnyi citromlével főzzük puhára a növényt! Lisztes-tejes habarás után készen is vagyunk. Főfogásnak csőben sült bakszakállt pedig úgy készíthetünk, hogy a fiatal hajtásokat puhára főzzük, majd levével és besamelmártással leöntve, előmelegített sütőbe helyezzük. 8-10 perc sütés után öntsünk rá tojást, és szórjuk meg reszelt sajttal! Amikor aranybarnára sült, tálalhatjuk is.

Nem csak étel formájában kényeztethetjük vele magunkat, különböző részeinek gyógyhatásai vannak. El lehet veszni a megnevezésekben, de ha tudjuk, hogy a feketegyökér, a spanyol pozdor és a fekete bakszakáll egy és ugyanaz a növény, talán könnyebben találunk gyógyító recepteket. A bakszakáll fogyasztása jótékony hatással van idegrendszerünkre. A gyökérben található fehér, tejszerű lének nyugtató hatása van. A folyadékot egyszerűen kenjük a sebre, gyógyítja a fekélyt, gennyes sebet, kiütést, enyhülést nyújt az irritált bőrnek. A növény levelét a nadálytőhöz hasonlóan használhatjuk közvetlenül gyulladásra, például fogfájás esetén. A gyökérből oldatot is készíthetünk: 2 teáskanál reszelt gyökérre öntsünk 200 ml forralt vizet! Hagyjuk 2 órát állni, majd naponta 4 evőkanállal fogyasszunk belőle, hogy enyhítse a gyomorfekély, gyomorhurut, sárgaság vagy vesekő okozta panaszokat. A koncentrációt is nagyban segíti. Párizsban húsz idősotthonban tesztelték, hogy a rendszeres feketegyökér-fogyasztók agyi működése sokkal hatékonyabb volt. Magnéziumtartalma erősíti a szívet és javítja a vérkeringést. Úgyhogy ne ódzkodjunk a „szegények spárgájától”, vásároljuk, vagy gyűjtsük bátran, esetleg ültessünk kertünkbe is, ha lehetőségünk van rá!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1784 Hits
0 hozzászólás

Lépjünk okosan! Mit árul el ökológiai lábnyomunk?

Nem régi hír, hogy idén hét hónap alatt feléltük a Föld egy év alatt újratermelődő energiáját. Az emberiség soha nem látott mértékben aknázza ki a bolygót, jelenlegi fogyasztásunkhoz mérten 1,7-szer nagyobbnak kéne lennie a Földnek, hogy eltarthassa a rajta élőket.

Az ipari forradalommal kezdődő expanzió napjainkra hihetetlen méreteket öltött. Többen élünk a Földön, megnőtt a fogyasztási igényünk, a termeléssel egyre több szennyezőanyagot juttatunk a vízbe, levegőbe, földbe.

Az ökológiai lábnyom fogalma a XX. század második felében jelent meg. William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok arra találták ki, hogy mérhetővé tegyék az emberiség természetre gyakorolt hatását. Ez a szám azt fejezi ki, hogy egy embernek mekkora területre van szüksége önmaga fenntartásához. Az ökológiai lábnyomot hektárban mérik. Ebbe beletartoznak a beépített területek, az állattartásra és növénytermesztésre használt területek, de a szén-dioxid kibocsátást is erre a mértékegységre számítják át. Azt kalkulálják ki, hogy adott kibocsátás lebontásához, mekkora területnyi erdőre, növényre lenne szükség.

A világ lakosságának átlagosan 2,7 ha földterületre van szüksége az élethez. Ez persze a statisztikai átlag. Éppen olyan, mint amikor az étterem terített asztalánál egy jó étvágyú vendég két szelet rántott húst eszik, amit kintről néz egy éhező ember. Statisztikailag nézve fejenként egy szelet hús jut nekik. Nos, az ökológiai lábnyom esetében egy bangladesi lakosnak 0,5 ha, egy Kuvaitban élőnek pedig 10,3 ha az igénye. Magyarországon 2,9 ha a fogyasztásunk. Rosszabb tehát az átlagunk a középértéknél. 1961-ben volt utoljára egyensúlyban a bolygó termőképessége és az emberi fogyasztás. Azóta öt évtized telt el, ez alatt több mint kétszeresére nőtt a Föld lakosságszáma.

Ökológiai lábnyomot nem csak országokra lehet számítani, ezzel a módszerrel fel lehet mérni családok, egyének vagy akár vállalkozások hatását is a természetre. Az interneten számos kalkulátort találhatunk, melyek segítségével kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat. Bár a kérdőív eredményeként csak hozzávetőleges adatot kaphatunk, jó tudnunk, hogy nagyságrendileg hol tartunk, mennyire terheljük a természetet létezésünkkel. Az eredményt aztán összevethetjük az országos, vagy a világátlaggal. Minél kisebb értéket kapunk, annál környezetkímélőbbek vagyunk, de a tesztekből tippeket is kapunk, hogy hogyan vigyázhatnánk jobban Földünkre.

Ha részletesebb kérdőívet töltünk ki, azt is megtudhatjuk, hogyan javíthatnánk szokásainkon, például takarékoskodjunk jobban a vízzel, vagy figyeljünk oda a szelektív hulladékgyűjtésre, esetleg autózás helyett utazzunk tömegközlekedéssel.

Egymagunk persze nem tudjuk megváltoztatni a világot, de ha mindenki odafigyel arra, amit a saját maga megtehet, már előrébb tartanánk, már nagyobb túlélési esélye lenne Földünknek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
777 Hits
0 hozzászólás

Mi újság a vörösiszap-tározókon?

Az almásfüzitői vörösiszap-tározókon sem más az élet, mint bárhol egy nyár végi mezőn: a tavaszi harsogó zöld után ebben a forróságban inkább a fakóbb színek dominálnak, érik a mezei virágok termése. Még kitart a cickafark, a fehér párnácskák a magas fűből is kikandikálnak. A szellőrózsabokrok üde színfoltként színesítik a tájat. A rekkenő hőségben egy nagy zümmögő kórusként az apró rovarok és bogarak teszik a dolgukat, a környező fák ágait pedig a rájuk leső madarak szállják meg. Így van ez minden évben, ahogy az is megszokott, hogy a terület folyamatos karbantartásának részeként idén is lekaszáltatjuk a füvet a tározókon. Ez nemcsak azért szükséges és hasznos, hogy az inváziós növényfajok ellen védekezzünk, hanem hozzájárul a rét sokszínűségének fenntartásához, ahhoz, hogy sokféle növényfaj gazdagítsa a területet. Persze látványnak is szebb a frissen kaszált terület, mint a derékig érő elsárgult növénytenger. Természetesen a kaszálást hozzáértők végzik, akik figyelnek az ilyenkor kötelező szabályok betartására, a vadvédelemre és arra is, hogy búvósávok maradjanak munka közben az állatoknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
484 Hits
0 hozzászólás

Szarvaskerep: nem szarvas és nem madár

Első olvasásra egyértelműnek gondoltam: ez csak állat lehet, leginkább egy ritka madár. Kiderült, rosszul tippeltem. A szarvaskerep növény, és ugyan összességében nem túl látványos, de virágzatának színe gyönyörű sárga.

Tovább a teljes bejegyzéshez
670 Hits
0 hozzászólás