Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Ne vásárolj semmit! – egynapos böjt a túlfogyasztással szemben

A megnövekedett kínálat, a folyamatos akciók, a kupondömping és a reklámok miatt sokan hajlamosak túlvásárolni magukat. Nem csak karácsony közeledtével, ám az ünnepi időszakban az is beleveti magát a boltok kínálatának böngészésbe, aki az év más időszakában visszafogottan költ. Mintha az ünnepekre másképp nem lehetne felkészülni, csak vásárlással! Ezt a tévhitet erősíti a november végi „fekete péntek” akció. A kifejezés még 1966-ban keletkezett az Egyesült Államokban. A hálaadást követő péntek elnevezése, amely egyenlővé vált a karácsonyi ajándékbeszerzés kezdetével. A név arra utal, amit mi is megtapasztalunk: a karácsony előtti közel egy hónapban elviselhetetlenebbek a közlekedési dugók, mint bármikor máskor az év során.

 

Idén 8 hónap alatt 12 hónapnyit „faltunk föl” a Földből!

Sajnos egyre kevésbé vagyunk figyelemmel arra, hogy a fogyasztói boldogságérzetet hosszú távon fenntarthatatlan mértékben veszi igénybe környezetünket: mindenki igyekszik autóval közlekedni, és csomagolunk, ha kell, ha nem. És akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg hulladékról, amely a gyártás, a forgalmazás és a használat révén keletkezik. A társadalom ökológiai lábnyomának növekedésével Földünk erőforrásai, nyersanyagai korlátozottabbá váltak, mint valaha. A Global Footprint Network (Nemzetközi Ökológiai Lábnyom Hálózat) számításai szerint idén már augusztus eleje óta tartalékainkat éljük fel.

Keresd máshol a boldogságot!

A túlköltekezés jelenségére már a ’90-es évek elején felfigyelt egy kanadai aktivista, Ted Dave és támogatóival tüntetést szervezett a túlzásba vitt vásárlások ellen. Céljuk az volt, hogy felhívják a társadalom figyelmét a túlfogyasztás problémájára, annak környezeti hatásaira. Ez a tiltakozás egy külön napot érdemelt ki magának: ez a Buy Nothing Day (Ne vásárolj semmit! nap) nevet kapta. Nem véletlenül, november utolsó péntekén rendezik meg, egy időben a „fekete péntekkel”, amely idén november 23-ra esett, bár egészen november 30-ig tart.

Tanulj inkább, vagy lazíts!

Hazánkban 2004 óta a Tudatos Vásárlók Egyesülete a Ne vásárolj semmit! nap programjainak kezdeményezője. Akcióikhoz azóta számos szervezet csatlakozott. Honlapjukon javasoltak száz másik tevékenységet ahelyett, hogy vásárolnánk (https://tudatosvasarlo.hu/cikk/100-tennivalo-ne-vasarolj-semmit-napra), érdemes ötletet meríteni a listából. Az én kedvenceim a Böngéssz a Wikipédiában! és a Tanulj meg egy verset!, mert mindkettő gazdagít minket. A Vidd vissza az üzletbe a múlt hétvégén vásárolt holmikat! – igazi fricska a vásárlásmániának, bár némi kockázatot jelent, mert az igazi megszállott, amint visszaadta a cuccot, újakat vásárol.

Vannak egyéb módon abszurd javaslatok, mint a Tanulj meg franciául!, amelyre sok-sok év is kevésnek bizonyulhat, vagy a következő: A rád jutó résznél lélegezz többet a levegőből! Szó mi szó, ezt nem is igazán értem. Nos, aki az ötleteket összeállította, bizonyára nem vásárolt közben! Javaslom tehát a lista bővítését: Állíts össze listákat!

Persze egy vásárlás nélküli nap nem kerül senkinek nagy erőfeszítésbe – ünnepek, ajándékok, akciók és kedvezmények ide vagy oda. Egy nap alatt természetesen nem oldódnak meg a fogyasztói társadalom problémái sem, akármilyen sokan is vesznek részt az antivásárlási akcióban. Üzenetet azonban hordozhat a gesztus, hogy elgondolkodjunk kicsit azon, szükségünk van-e még egy plüss rénszarvasra, vagy egy piros-zöld, norvégmintás karácsonyi pulóverre?

Ne vágj ki minden fát!

Tény, hogy itthon is bővül a társadalmilag érzékeny, környezettudatos vevők köre, mégis fontos rögzíteni: érdemes átgondoltabban vásárolni, szemléletmódot váltani. A felesleges dolgok meg nem vásárlásával azok gyártója kénytelen lesz visszafogni termelését, a le sem gyártott termékeket be sem kell csomagolni, így megmenekülhet néhány fa, mi pedig megtakarított pénzünket értelmesen is elkölthetjük, így a saját életünk is élhetőbb lesz.

Tegyünk tehát egy lépést „hátrafelé”: tartsunk minden hónapban vagy akár minden héten egy ilyen vásárlásmentes napot, és fordítsuk az időt más, sokkal hasznosabb és élvezetesebb tevékenységekre.

Tovább a teljes bejegyzéshez
786 Hits
0 hozzászólás

Vadlúd Sokadalom

Tatán és környékén, de ma már az ország madárkedvelőinek körében is, november utolsó szombatja a ludak jegyében telik. Nem, ez nem a Márton-nap utóélete, sőt! Ilyenkor Tatán a messzi földről ide vándorló vadludakat ünnepelik.

Különös hangulatot kölcsönöz a városnak ősszel ez az Európában egyedülálló jelenség. Tudták, hogy az Öreg-tó Európa egyetlen olyan városi tava, amelyet a vonuló madarak tízezrei látogatnak meg hosszabb-rövidebb időre? Felmerül persze a kérdés, hogy nem zavaró-e ez a folyamatos gágogás, lik-likezés és ang-angozás? Igen, igen! A lúdfélék nem csak gágognak, más nyelveket is beszélnek. A nyári lúd, mellesleg a legnagyobb termetű európai lúdfaj, gágog, de a vetési lúd hangja az ang-ang betűkombinációval írható le leginkább. A nagy lilik pedig még a nevét is a hangjáról kapta, ezek a madarak jól felismerhetőek hangos lik-likjükről.

Tata környékén már november elején 65 ezer vadludat számoltak össze idén a szakemberek. Vannak közöttük fokozottan védett, veszélyeztetett lúdfajok is mint a vörösnyakú lúd és a kis lilik.

Ez az év rekordgyanús a ludak száma alapján, ennek az oka valószínűleg a Kárpát-medencében tapasztalt aszály. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén nincs elegendő táplálék, így a madarak a dunántúli pihenőhelyeken gyülekeznek.

A ludak persze nincsenek egész nap a városban, hiszen az egyik legfontosabb mozgatóerő, ami a vonulásra készteti őket, az az élelem. Táplálékot leginkább a város környéki mezőkön találnak magunknak: magokat, fűféléket. Persze nem vetik meg a hínárféléket és a nádhajtásokat sem.

A nap leglátványosabb eseménye, amikor kora délután berajzanak a városba. A Vadlúd Sokadalom szervezői 18 évvel ezelőtt kigondolták, hogy ezt érdemes lenne azoknak is megmutatni, akik nem itt élek. Ma már ez a rendezvény jóval gazdagabb programot kínál, mint madármegfigyelést, ám továbbra is ez a legfőbb attrakciója. Ezt nem lehet megunni, évről-évre érdemes idelátogatni miatta. A madármegfigyelő versenyre évek óta az ország számos területéről neveznek érdeklődők.

A két napos rendezvény szombati napja igazi családi nap. Részben itt mindet meg lehet tudni a ludakról, akinek kedve és türelme van hozzá, alaposan meg is figyelheti őket, erre szolgálnak a kiváló távcsövek. Emellett vásározók portékáinak megtekintése és izgalmas gyerekprogram nyújt hosszabb időre elfoglaltságot. Aki ennél komolyabbra, szellemi táplálékra vágyik, az is jó helyen jár. Egész nap előadások követik egymást, nem csak ludas témában, hanem a természetvédelem széles körét érintve, más madárfajokról, vizes élőhelyekről, illetve lesz előadás egy Tatán sokakat foglalkoztató kérdésről, a tűzijátékról.

A városban ugyanis a szilveszteri tűzijáték – sőt játékok, hiszen manapság bárki vehet ilyenkor petárdát –, sajnos évről-évre elriasztotta az Öreg-tóról az áttelelő vadludakat. A madarak nem csak felrebbentek ilyenkor, hanem a puskaropogás-szerű hanghatás miatt sokszor akár 100 km-re is elmenekültek, és hosszú hetekre távol maradtak. Ezért döntött úgy nemrégiben a városvezetés, hogy a téli időszakban betiltja a tűzijátékot és petárdázást.

Még egy különlegessége van a rendezvénynek: fokozottan természetbarát, és ezt a gyerekprogramoknál épp úgy szem előtt tartják, mint azzal például, hogy mindenkinek javasolják: hozza magával a saját bögréjét!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
732 Hits
0 hozzászólás

Lehet-e még újat mondani erről a témáról? - Kiút az alkoholizmusból

Ősrégi kérdés: átok, vagy áldás az alkohol. A bölcsek már az időszámításunk előtti századokban is óva intettek a bor káros hatásaitól. Az Ószövetség a mértékletességet hirdette. Az ókori görögök sem tagadták a kockázatait, különösen károsnak tartották az alkoholos állapotban történő gyermeknemzést. Ugorjunk az időben egy nagyot! Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban szesztilalom volt érvényben 13 éven át, 1920 és 1933 között. Bevezetésének hátterében az állt, hogy a tapasztalatok szerint az alkoholfogyasztás nagyon visszavetette a munkaerő hatékonyságát. A tiltás, mint tudjuk, nem működött, inkább csak a maffia húzott hasznot belőle és talán a filmipar. Részleges tilalom ma is érvényben van többfelé a világon, például néhány városban (köztük Stockholmban és Debrecenben is), de ez általában az éjszakai órákra korlátozódik, és egy-egy környék nyugalmát hivatott szolgálni.

Akkor most igyunk, vagy ne igyunk?

Az Almásfüzitői Egészségklub november 7-ei rendezvényének előadója Boda Gabriella életvezetési tanácsadó, ha nem is szó szerint így, de feltette ezt a kérdést hallgatóságának. Jó vagy rossz az alkohol?

A válasz egyértelműen az volt, hogy is-is, attól függ. Az interneten sok cikk szól arról, hogy a vörösbor antioxidáns hatása révén egyenesen egészséges. Persze vannak olyan megrögzött antialkoholisták, akik úgy gondolják, hogy ez csak a boros lobbi jó pr-tevékenységének eredménye. Boda Gabriella is osztja azt a ma általános álláspontot, hogy vörösbort fogyasztani, ha az nem lépi át a napi 1-1,5 decit, nem káros. De ennél több jót nem mondhatunk.

Legális drog

Sok szülő fél attól, hogy a gyereke drogfogyasztó lesz, jegyezte meg az előadó, pedig az alkohol sokkal kockázatosabb, éppen a könnyű hozzáférhetősége és elfogadottsága miatt. A szülők közül van, aki könnyen túllép azon, hogy a gyereke becsípve ér haza egy buliból, talán még azt is gondolja, hogy jobb, mintha drogozott volna. Pedig ez tévedés, az alkohol is roncsolja a szervezetet, ennek részeként az idegrendszert, és függőséget okozhat.

Az alkohol nagy csapdája, hogy bár függőséget okozó szer, ám fogyasztása legális. Igen jelentős a társadalmi elfogadottsága, számtalan reklám azt üzeni, hogy az egészséges, vidám, magabiztos társasági élet az alkoholtól még izgalmasabb és nagyszerűbb lesz, hogy a barátságok egyik fontos értékmérője, összekapcsoló közös élménye az alkoholfogyasztás. Számos orvos, drogszakértő és mentálhigiénés szakember viszont azon az állásponton van, hogy az alkohol az egyik legkárosabb idegméreg, és keveset sem kellene belőle fogyasztani.

Az alkoholizmus betegség. Az előadó szerint akkor beszélhetünk alkoholizmusról, függőségről, ha a fogyasztás mértéke már az életünk minőségére és a kapcsolatainkra is hat.

Alkohol és statisztika

Ijesztő számokat is hallottunk Boda Gabriellától. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) adatai szerint évente átlagban 3,3 millió ember hal meg az alkoholizmussal kapcsolatba hozható okok miatt. Sajnos, az alkoholbetegek 80-90% nem kér segítséget, leginkább azért, mert képtelenek belátni, hogy baj van, nem ismerik el, hogy alkoholisták.

Ki miért iszik?

A jelenlévők csaknem minden okot fel tudtak sorolni előadói segítség nélkül. Iszunk a társaságért, mert a többiek is isznak, ám iszunk azért is, mert magányosak vagyunk. Iszunk, mert sok bennünk a feszültség, amit másképpen azt hisszük, nem tudnánk feloldani, és iszunk jókedvünkben. Iszunk, hogy ne kelljen szembenézni a problémáinkkal, és iszunk, mert szembenéztünk velük, döntöttünk, és ennek a következményeit nehezen viseljük. Iszunk, mert nincs önbizalmunk, és reméljük, hogy az alkohol megerősít minket, és iszunk, mert bizalmatlanok vagyunk a világgal. Iszunk, mert szörnyű ürességet érzünk magunkban, és iszunk, mert már csak afölött van hatalmunk, hogy önmagunkat tönkretegyük, de ezt az erőt a végsőkig ki akarjuk élvezni. Ezer és ezer okunk van tehát arra, hogy igyunk. Közben pedig ritkán gondolunk a körülöttünk élőkre, vagy ha gyötrődünk is emiatt, az csak újabb ok arra, hogy igyunk.

Az alkoholista játszma és a gyógyulás lehetősége

Az úgynevezett alkoholista játszmáról Eric Berne, svájci pszichiáter írt először Emberi játszmák című könyvében. Néhány példa a játszható szerepek közül: a Megmentő újra és újra bizalmat szavaz a betegnek, segíti, és azt reméli, hogy ettől majd abbahagyja az ivást. A Balek hagyja magát átverni, és segíti az alkoholistát azzal, hogy elhiszi a hazugságait, hisz a fogadkozásában, sőt ha kell, pénzt ad neki. A játszma csak akkor szűnik meg, ha a függő egyedül marad, tehát a „játszótársa” kiszáll. Persze az azért is nehéz, mert nem csak az alkoholfüggőnek van szüksége a játszmára, hanem a társnak is.

Nincs könnyű helyzetben, akinek a családjában alkoholbeteg él. Sok családtag úgy érzi, hogy meg tud birkózni a problémával, türelme, szeretete, kitartása, szigora… a sor folytatható, elegendő ehhez. Ez hibás hozzáállás, és általában abból fakad, hogy magunk sem tekintjük az alkoholistát betegnek. Márpedig a szívbetegről egy percig sem gondoljuk, hogy házi kezeléssel meg tudjuk gyógyítani. Fel kell tehát ismerni, hogy külső segítség kell.

A gyógyulásnak sokféle útja van

A család abban segíthet, hogy hozzátartozó fel- és beismerje betegségét, és szakszerű segítséget kérjen. Sokak számára kiváló megoldás az AA, azaz az Anonim Alkoholisták. A lényeg náluk is a szembenézés, és a közösség ereje.

A hosszú távú tünetmentességben fontos, hogy a beteg, ha kell terápiás kezeléssel, szembenézzen a háttérben álló okokkal, ha például családi motívum áll mögötte, azt felkutassa, elismerje, meggyászolja, elengedje. Lényeges, hogy szépséget és értelmet találjon az életében akár gyerekkori vágyak megvalósításával, vagy úgy, hogy megtanul akár a kis dolgoknak is örülni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1398 Hits
0 hozzászólás

A fehér hasú világutazó

Létezik egy aprócska, nem túl színes madárka, amely szívesen nyaral nálunk, ám mostanság, ahogy hűvösödik az ősz, inkább átteszi székhelyét Afrika szavannáira. A hantmadár, mert róla lesz most szó, amellett, hogy igen kedves jelenség, rendkívül hasznos is, ugyanis szorgalmasan pusztítja a kártékony rovarokat, persze szívesen lakmározik bogyókkal és magvakkal is.

Fotó: Csonka Péter

A hantmadár Európa és Ázsia nagy részén megtalálható, de Kanadában és még Alaszkában is előfordul. A nagy utazó hírében álló kis tollas néha Iránban és az Arab-félszigeten is felfedezhető. Nos, nem bonyolítom: lényegében az Antarktisz és Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul.

Ennek a mindig éber kismadárnak a feje búbja, háta, tarkója világosszürke, torka fehéres árnyalatú. A szeme körül és fültájon szélesedő fekete folt található. Hasa fehéres, begyét pedig sárgás tollak tarkítják. Szárnyai sötétbarnás színezetűek. A fark oldalsó tollai tövükön fehérek, végükön a középsőkkel együtt feketék. A fiatal példányok és a tojó, mint sok más fajta esetében, szerényebb színezetű.

A hantmadár nagyon ügyes, és mindig rendkívül éber. Miután eldöntötte, hol szeretne élni, ragaszkodik a kiválasztott területhez, és védelmezi fajtársaival szemben. Előszeretettel választja lakhelyéül a nyílt terepet, a jól átlátható térségeket, így a legelőket, ugarokat, tisztásokat, különösen akkor, ha azokat szép nagy vakondtúrások díszítik, mert szívesen üldögél kiemelkedő pontokon. A fűvel benőtt vakondtúrás, népies nevén hancsik, vagy éppen hant, remek kilátóhely számára. Innen is ered a neve: hantmadár. Latinul Saxicola oenanthe-nek hívják, kicsiny méretéből adódóan talán nem meglepő, hogy a verébszerűek rendjébe, illetve a légykapók családjába tartozik. Természetesen ennek a nyugtalan, élénk madárnak is vannak nép elnevezései: földi szarka (utalva a főként fekete-fehér tollazatára), földi pacsirta, földi kalapács, sőt findzsa.

Fészkét a ragadozók elől kőrakásokba, kisebb hasadékokba rakva rejtegeti, fontos szempont a fészekhely megválasztásánál, hogy azt valami fedje. A tojó általában négy-hét tojást költ, melyek csodaszép kék színben pompáznak. A tojásokon többnyire a tojó kotlik, és bizony önmagáról is kell gondoskodnia, mert a hím nem eteti. Így különösen érthető, hogy védett fészket épít, hiszen időről időre őrizetlenül maradnak a tojások. Körülbelül két hét telik el, mire az első fiókák meglátják a napvilágot. A kicsinyek gyorsan növekednek, bármily hihetetlen, 13-15 napot követően már „saját lábukon”, azaz szárnyukon hagyják el a fészket.

A mindössze 14-15 centiméter hossza és 25 grammos tömege ellenére a hantmadár tartja a madárvonulás világrekordját: német kutatók megfigyelése szerint évente csaknem 30 ezer kilométert tesz meg. A wilhelmshaveni Madárkutató Intézet megfigyelői parányi adatrögzítők révén, melyek hónapokon keresztül rögzítették a madarak mozgását, meglepő információkhoz jutottak. A hantmadár órákon keresztül, akár 50 kilométeres sebességet meghaladva képes repülni, és egy éjszaka leforgása alatt akár 400 kilométeres távolságot is megtesz.

Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1159 Hits
0 hozzászólás

Virtuális függőségeink - Újraindult az Almásfüzitői Egészségklub

Utoljára tavaly ősszel volt klubrendezvény, így nagyon kíváncsian vártam, vajon lesznek-e érdeklődők az októberi előadásra. A téma nagyon aktuális és érdekes volt: a virtuális világ és a valóság címmel arról szólt az előadó, mennyire határozza meg életünket a tévé, az internet és a mobil-, azaz ma már inkább okostelefon. Egyáltalán tehetünk-e ellene bármit, vagy mindez természetes, és semmilyen korlátozásra nincsen szükség, el kell fogadnunk, hogy megváltozott a világ? Tudunk-e még hatni az IT-világba született generációra, érdemes-e őket korlátozni ebben?

Dr. Váradi Hajnalka, pszichológus, az esztergomi Egészséges Lélek, Egészséges Élet Alapítvány kuratóriumi elnöke tanulságos és egyben szórakoztató előadást tartott hallgatóságának, akiket igen sűrűn be is vont kérdéseivel. Így még mozgalmasabb lett a délután, egy perce sem lankadt senkinek a figyelme. Igaz, a téma is mindenkit személyesen érintett.

Még mindig sokat ülünk előtte!

Az életünket 20 évvel ezelőtt még nagyban meghatározó, ám számomra meglepő módon életünkből még ma is jelentős időt elrabló (A Nielsen Közönségmérés 2017-es adatai szerint a 18 évnél idősebbek naponta átlagosan 4 óra 59 percet töltöttek a képernyők előtt.) televíziózással indított az előadó.

Sok családnál a tévé folyamatosan be van kapcsolva, olyan, mint a plázákban a háttérzene. Sokan talán azt gondolják, hogy így nem maradnak le semmiről, és semmiben nem is hátráltatja őket a mozgókép, így nem unatkoznak főzés közben, vagy amikor éppen nincs téma a családi asztalnál.

Arra persze kevesen gondolnak, hogy ez éppen fordítva van. Azért nem beszélgetnek egymással, mert ott van helyette a tévé. A mozgókép ugyanis – erősítette meg gyanúnkat Váradi Hajnalka –, elvonja a figyelmünket. Emiatt a tévé mellett az étkezés nem tölti be közösségi szintér szerepét, ahol normális esetben megbeszélhetnénk egymással, kivel mi történt aznap, mi történt a munkahelyen, iskolában, közös terveket szőhetnénk, egyeztethetnénk a hétvégi programot…

Ráadásul az ételre sem figyelünk, csak tömjük magunkba, messze többet, mint kellene, vagy mint amennyire a szervezetünk vágyna. Elmarad az étel élvezete is. Az evés és a mozgókép összekapcsolásának a következménye az állandó nassolási vágy filmnézés közben, ami pedig könnyen elhízáshoz vezethet. Sokszor elborzadva nézem, mennyi fölösleges kalóriát tömnek magukba fiatal lányok a moziban egy-egy film alatt, majd leöblítik fél liter cukros üdítővel, és aztán később rémülten nézik magukat a tükörben, hogy vajon mitől híztak meg.

A gyerekeknek a televízió még nagyobb kockázatot jelent. Például, mert passzivitásra neveli őket. A kicsik mindig keresik a kapcsolatot a körülöttük lévő világgal, de a rajzfilmfigurákhoz hiába beszélnek, onnan nem érkezik válasz – az eredmény pedig: passzív bambulásba merülnek.

A két évesnél kisebb gyerek számára a tévé egyenesen „gyilkos” eszköz, mert a látott képek okozta feszültséget ebben a korban nem tudják feldolgozni. Ugyan az a történet, amelynek a képeit a tévé készen adja számukra, elmesélve egészen másképpen működik, mert a hallott mesét a gyermek maga képzeli el úgy, ahogy az számára éppen megfelelő. Meséljünk hát minél többet gyermekeinek, unokáinknak!

Hozzánőtt a tenyerünkhöz

A telefonfüggőség nem csak a gyerekekre jellemző. Lássuk be, legtöbben nem tudjuk letenni a telefonunkat, folyamatosan kapaszkodunk bele, mindenünk, az egész életünk rajta van. Applikációk tömegét használjuk: a telefon megmondja hányat léptem, hány csokit ettem, figyelmeztet, ha indulnom kell valahova, ha vizet kell innom. Ha akarjuk, bármikor megmondja, mit kell csinálnunk. Megállás nélkül bámuljuk a telefonunkat, viszonyban vagyunk vele. Még éjszakára sem tudjuk letenni. Az alvászavar első lépése, hogy ott van mellettünk, ha véletlenül felébrednénk, azonnal kéznél legyen a segítség, valami, ami leköti a figyelmünket, hogy azonnal ellenőrizhessük a Facebook-ot, hogy ne maradjunk le semmiről.

Nehéz ellenállni ennek a társadalmi nyomásnak, hogy azonnal reagáljunk, azonnal válaszoljunk minden sms-re, e-mailre. Ha nem jön azonnal válasz, megsértődünk, vagy egyenesen azt hisszük, hogy valami baj van a másikkal.

Váradi Hajnalka elmesélte, a rendelőjében sokszor megkérdezi a pácienseit, hogy a hozzá vezető úton mit láttak, mi történt, meséljék el. Tapasztalata szerint a nagy többségnek fogalma sincs, mert az utcán is a telefonjukat bámulják, így szó szerint elmennek a világ mellett anélkül, hogy észlelnék.

Itt, most, azonnal!

Az okostelefonok, a Facebook világában nem csak kapcsolatainkra nem szánunk elegendő „offline” időt, de önmagunkra, saját belső világunkra, gondolatainkra sem figyelünk eléggé. Ha valami történik velünk, azonnal meg akarjuk osztani mással ahelyett, hogy előbb igyekeznénk megérteni, a történéseket feldolgozni, a lényeget meglátni benne.

Váradi Hajnalka példája volt erre, hogy ha a főnökünk reggel barátságtalan volt velünk, mi azonnal sms-t küldünk a férjünknek, vagy felhívjuk, és hosszan panaszkodunk. Pedig ha előbb végiggondolnánk, talán magunk is rájönnénk, hogy az esetnek semmi jelentősége, sőt, lehet, hogy valamit félreértettünk. Az azonnaliság miatt fölöslegesen eltöltöttünk sok-sok percet értelmetlen panaszunkkal, raboltuk a másik idejét, ráadásul önmagunkat sem sikerült jobban megértenünk.

Zaklatás

Az elhangzott sok érdekes és fontos gondolat közül még egyet kiemelek. Nagyon aktuális, most egy izgalmas magyar film is fut mozikban, amelyik a zaklatás témájával foglalkozik. Ám van az internetes zaklatásnak egy olyan vetülete, ami, hogy őszinte legyek, számomra újdonság volt, és amelynek a lényegét ez a film kiválóan összefoglalja. Érdemes megnézni, mert azonnal világossá válik belőle, hogy az internet anonim világa milyen kockázatokat rejt, és hogy a bűnözők milyen könnyen élnek vissza a fiatalok naivitásával és bizalmával.

Tehetünk-e bármit szülőként a mai világban, amikor a gyerekek messze jobban eligazodnak az internet világában, legalább is technikailag. Nos, a pszichológus szerint van remény, csak tartanunk kell magunkat néhány szabályhoz és elvhez.

Néhány alapvető tanács, amit szülőként, nagyszülőként érdemes megjegyeznünk és követnünk:

·        -  Sokan azt hiszik, hogy a gyerekük egyáltalán nem hallgat rájuk. Ez inkább csak egy kényelmes hárítás a szülő részéről! A gyerekeknek, még ha látványosan mást is kommunikálnak, számít, hogy mit mond a szülő. Ne felejtsük: fontos a minta, hogy mi mikor, hogyan és mennyi időt töltünk velük, illetve mire használjuk az internetet és a mobiltelefont, tévézünk-e, amikor a társunk inkább beszélgetne velünk, ez inkább hat, mint 1000 okos szólam.

·       -  Meg kell tanítani a gyerekeket a telefon és az internet helyes használatára. Ne dugjuk homokba a fejünket, ne válasszuk a kényelmesebb „majd csak lesz valahogy” utat, beszéljünk velük a veszélyekről.

·         - Ne tiltsuk az elektronikai eszközök használatát, nem érdemes, inkább állítsunk fel közösen szabályokat!

·        -  Ne utáljuk a közösségi médiát, hanem próbáljunk megismerkedni vele, fogadjuk el, hogy megváltozott a 21. században a kommunikáció.

·         - Töltsünk minél több minőségi időt a gyermekünkkel, így csökken a gép előtt töltött idő is. Ne hagyjuk, hogy a valódi világ és kapcsolatok helyett a virtuális világ váljon számukra igazi valósággá. Mert ne legyenek kétségeink, minél több időt töltenek benne, annál inkább ez történik.

·         - Amíg lehet, tartsuk távol a kisebb gyereket az okos-eszközöktől.

·         - Építsünk ki bizalmi viszonyt a gyerekekkel, így ha bármilyen zaklatás éri, tudni fogunk róla!

Tovább a teljes bejegyzéshez
910 Hits
0 hozzászólás