Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Otthon, akár a természetben

A héten beköszönt a csillagászati ősz, a meteorológiaiban pedig már benne járunk. Ha ezt nem is tudnánk, nap mint nap érezhetjük ebben a különösen hűvös szeptemberben. Tempósan rövidülnek a nappalok, kevesebb természetes fénnyel kell beérnünk, és bár rövid időre elkápráztat bennünket a színpompás ősz, a megnyugtató, harmóniát sugárzó zöld szín napról napra fogyatkozik körülöttünk.

Ha kertes házban élünk, szerencsések vagyunk, mert annyi örökzöldet ültethetünk magunk köré, amennyit szeretnénk, így a téli hónapokban sem kell lemondanunk e szín jótékony hatásáról. Aki városban él, és ritkán jut ki a természetbe, vagy akár egy szépen gondozott parkba, annak csak ritkábban van része ebben a kellemes élményben.

De van megoldás, lakásunkba is varázsolhatunk egy kis természetet, szobanövényekkel. Nem csak azért érdemes zöld növényeket beszerezni otthonunkba, mert nyugtatóan hatnak ránk jelenlétükkel, színükkel, de még a levegőt is frissítik.

Sokan azért nem vesznek szobanövényt, mert félnek, hogy nem értenek a gondozásukhoz, vagy úgy érzik, nem eléggé napfényes a lakásuk. Esetleg tartanak attól, hogy nem lesz elegendő idejük foglalkozni a növényekkel.

Nos, arra bátorítom olvasóimat, hogy ha még nincs otthon cserepes növényük, bátran szerezzenek be néhány könnyedén kezelhető, igénytelen, mégis szép növényt. Mert természetesen vannak ilyenek. Szerintem a következőkből érdemes válogatni.

Az anyósnyelv hosszú, általában zöld-sárga leveleivel kimondottan szépen mutat még egy sötét lakásban is. Igazi túlélő. Egyetlen, amit nem tolerál, ha túlöntözzük. Elég, ha csak akkor kap vizet, amikor földje már nagyon száraz. A NASA kutatásai szerint sok mérgező anyagot szűr ki a levegőből (benzol, formaldehid). Árnyékos helyen és félárnyékban egyaránt tarthatjuk, sőt, ha az ajtó mellé helyezzük, még a szerencsehozó sárkányokat is bevonzza – a kínai hiedelem szerint. Bár nem vagyok biztos abban, hogy tudnánk velük mit kezdeni, hiába láttuk az „Így neveld a sárkányodat!” című filmet. :-)

A könnyezőpálma otthona a dzsungel, ahol az aljnövényzet alig jut fényhez. Így ez a növény sem igényel sok fényt. Szereti a nyári melegeket (ilyenkor bőségesen kell öntöznünk, sőt jó, ha vízzel permetezzük a leveleit), de a téli, fűtött szobában szintén jól érzi magát. Néha érdemes lezuhanyozni, vagy ha túl nagyra nőtt ehhez, vizes szivaccsal lemosni.

A díszcsalánt elsősorban gyönyörű színes leveleiért szeretjük. Pompás dísze lehet lakásunknak. A Távol-Keletről származó növény szereti a fényt, de a félárnyékban is jól elvan. Tápdús virágföldbe ültessük, és nyáron öntözzük bőségesen!

A sárkányfa (szerintem leginkább az IKEA által teremtett divatnak köszönhetően) a modern lakások egyik legelterjedtebb dísznövénye. Levegőtisztító tulajdonsága miatt városi lakásokba kifejezetten hasznos. Ha azt szeretnénk, hogy szépen növekedjen, tartsuk félárnyékos helyen! A talaja legyen mindig nyirkos, de ne öntözzük túl, mert gyökere könnyen rothadásnak indul. Meghálálja, ha tápoldattal kezeljük.

Ha nagyobb növénnyel díszítenénk lakásunkat, a zámia tökéletes megoldás. Öröm ránézni ragyogó fényes, méregzöld leveleire. Nagy túlélő. Olyan, mint a teve, csak nem a púpjában, hanem a gyökérgumóiban raktároz sok vizet, ezért ritkán kell öntöznünk. Télen ajánlatos még kevesebb vizet adni neki. Világos vagy félárnyékos szobába helyezzük, a közvetlen napfényt nem szereti.

Az agglegénypálma – mint neve is utal rá – nem igényel túlzott gondoskodást, mégis felfelé törő viaszos leveleinek köszönhetően mutatós. Bármilyen adottságú lakásban, irodában jól érzi magát. Megmaradásának szinte egyetlen feltétele, hogy ne öntözzük túl. Jól tolerálja a száraz környezetet. Egész évben növekszik.

Ha futónövényt szeretnénk ültetni, a zebrapletyka az egyik legjobb választás. A Mexikóból származó dísznövény nem bírja a fagyot, úgyhogy csak szobában tarthatjuk. Közvetlen napsütésnek ne tegyük ki, ha nyárra ki tudjuk tenni az erkélyre, válasszunk árnyékos helyet neki! Öntözni rendszeresen kell, de a túlöntözés a zebrapletyka halálát jelenti. Hogy növényünk dús maradjon, az elnyúlt hajtásokat csípjük vissza!

El tudunk képzelni lépcsőházat zöldike nélkül? Nehezen, ugye? Legjobb, ha polc tetejére vagy mennyezetről lelógatva helyezzük el. Alkalmazkodóképessége meglepő: bármilyen körülmények között szép dísze lehet lakásunknak. Kedveli a világos helyeket, de a közvetlen napsütés tönkre teheti leveleit. Két öntözés között a földet hagyjuk szinte teljesen kiszáradni, és ne felejtsük el, hogy ez nyáron hamarabb bekövetkezik, mint télen!

Talán néhány olvasómat sikerült rábeszélnem, hogy befogadjon lakásába legalább egy zöld növényt. Reménykedem!

Tovább a teljes bejegyzéshez
744 Hits
0 hozzászólás

Réti legyezőfű: a természetes aszpirin

Ha nem szívesen veszünk be gyógyszereket, és hiszünk a hagyományos gyógymódokban, a réti legyezőfű igazi adu ász. Ha például aszpirinra lenne szükségünk, tökéletes helyettesítő ez a növény. Magyarországon kevésbé elterjedt, de vannak országok Európában és Nyugat-Ázsiában, ahol nagy mennyiségben nő, sőt Észak-Amerikában is meghonosították egykor a telepesek.

A franciák „a mezők királynőjének” nevezik, talán azért, mert a virágát magasan fenn hordja, királyi a tartása, vagy mert rendkívül hasznos gyógynövény. Hazánkban több néven ismert, egyes vidékeken Szent János kenyerének, máshol bajnócának vagy varjúmogyorónak hívják.

Fotó: Csonka Péter

A réti legyezőfű a nedves környezetet kedveli, ezért élőhelye leginkább mocsarak, nyirkos talajú rétek vagy patakok partja. Két méter magasra nő általában, szára szögletes, üreges, pirosan erezett. Levele tagolt, fűrészes széle miatt leginkább a cickafark leveléhez hasonlít. Virágai legyező alakú bogernyőkben nyílnak (innen a növény neve). A virágok hat szirma halványsárga. Kisebb testvére a koloncos legyezőfű, melyet részben levele és mérete alapján különböztethetünk meg tőle. És míg a réti legyezőfű a vizes terepet kedveli, a koloncos legyezőfű a szárazabb, napsütötte rétek virága.

Július-augusztus hónapban nyílnak ki a réti legyezőfű virágai, ekkor gyűjthetjük, ha házilag szeretnénk gyógyhatását hasznosítani. Érdemes is foglalkozni ezzel, mert sokféle betegséget enyhít, gyógyít. Másfél évszázaddal ezelőtt fedezték fel kutatók, hogy a legyezőfű egyik fontos hatóanyagát, a szalicilsavat mesterségesen is elő lehet állítani. Így születhetett meg a világ talán legáltalánosabban használt gyógyszere, az aszpirin. Igaz persze, hogy a növény hatóanyag tartalma ennél gazdagabb, és nincs mellékhatás-kockázata sem. Persze egyszerűbb bemenni a patikába aszpirinért, mint a vízparton hajolgatva legyezőfüvet keresni, szedni, szárítani…

Fotó: Csonka Péter

A virágos hajtást megszárítva finom teafüvet nyerünk. Kombinálhatjuk más gyógynövényekkel is, például kiváló megfázás elleni teát főzhetünk, ha összekeverjük hársvirággal, bodzavirággal és mezei kakukkfűvel. Ebből a keverékből két evőkanálnyit tegyünk egy liter forró vízhez, és hagyjuk tíz percet állni. Napi 3-5 csésze tea segít egészségünk visszaszerzésében. Emellett közismerten jó vizelethajtó és vértisztító hatású. Izzasztóként is szokták használni, de hólyaghurut, vesegyulladás és reuma esetén is segít.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1939 Hits
0 hozzászólás

Egerészölyv: a mezei pockok réme

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben első alkalommal internetes szavazással választotta ki, hogy melyik védett madarunk legyen az év madara. A felkínált három lehetőség közül az egerészölyv kapta a legtöbb szavazatot.

Fotó: Csonka Péter

Hazánk, egyben Komárom-Esztergom megye leggyakoribb ragadozómadara. Szinte mindenütt megtalálható, ahol erdős területek, ligetek vagy nagyobb facsoportok vannak. Nem csoda hát, hogy számos népi nevét ismerjük, melyek leginkább viselkedésére, megjelenésére és vadászati módjára utalnak: sívókánya, sírókánya, nyávogó kánya, egerésző ölyv, egerész-kánya, nyulászú kánya, nyulászú kanyó, egerésző, ölü, ülü, tarló kánya, berki kánya stb.

Európa teljes területén fellelhető, valamint Közép-Ázsiában is találkozhatunk vele. Északról télen Afrikába vándorol, Magyarországról viszont nem mozdul, itthon van egész évben. Ragadozó madarakhoz méltóan nagyméretű: 110-130 cm-s szárny-fesztávolságának köszönhetően az égen már messziről felfedezhetjük. Tollazatának színe a barna szinte összes árnyalatát magában foglalja: a fiatal egyedek világosak, részben már-már fehérek, de az idő múltával egyre sötétedik színük. A kifejlett madarak sötétbarnák, ám földrajzi fekvéstől függően léteznek világos és vöröses tollú példányok is.

Nyílt helyen vadászik, gyakran láthatjuk szántók, tarlók, legelők vagy mezőgazdasági területek fölött keringeni. Rendszeresen ül ki magányos fára, oszlopokra vagy más kiemelkedő pontokra. Rövid, de erős lábával és éles karmaival főként kisebb emlősöket ejt el. A földművelők körében kedvelt madárfaj, hiszen a kártékony rágcsálókat előszeretettel pusztítja. Étrendje mindemellett változatos, az apró rovarokra, békákra, kígyókra, pockokra, mókusokra is lecsap – attól függően mit talál. Olyannyira alkalmazkodik a fellelhető táplálékmennyiséghez, hogy azokban az években, mikor elszaporodnak a mezei pockok, az egerészölyv is több tojást költ. Télen, mikor kevesebb a táplálék, beéri más állatok által elejtett dögökkel.

Fotó: Csonka Péter

Az egerészölyv 2-3 évesen válik ivaréretté, és kiválasztott párjával általában életük végéig együtt maradnak, ami sokszor 26 évet is jelenthet. Fészkét szinte mindig fára építi, melyben 2-3, ritkán 4 tojást rak március-április fordulója környékén. Bár a 35 napos költésben a tojóé a főszerep, a hím is kiveszi belőle a részét. A fiókák már júniusban elhagyják a fészket, majd még pár hétig a szülőkkel együtt maradnak.

Hazánkban 15-30 ezer pár él, de sok példány elpusztul áramütés, gázolás vagy vadászat miatt, ezért védett fajként tartják nyilván. Eszmei értéke 25 ezer forint.

Fotó: Csonka Péter

Tovább a teljes bejegyzéshez
1051 Hits
0 hozzászólás

Zéró hulladék: kevés szemét, kis gond

Hulladékot mindig is termeltünk és a jövőben is fogunk. Vannak viszont, akik szerint ez nem szükségszerű, és azon dolgoznak, hogy minimális hulladékot hagyjanak maguk után. Nehéz elsőre elképzelni, ám a világ minden táján egyre nagyobb teret nyer ez a mozgalom. Azzal érvelnek, hogy így nem csak Földet kímélik meg több tonnányi szeméttől, de olcsóbb lesz az életük, életminőségük pedig javul. Mindössze néhány szabályt kell ehhez követni!

A legfontosabb, hogy megtanuljunk előre gondolkodni. Kis figyelmetlenség, és egy nap alatt annyi hulladékot halmozunk fel, mint a „zero waste” guruk egy egész hónap alatt.

Tudták, hogy a legtöbb hulladék a megvett termékek csomagolásából adódik? Ha ezt tudatosítjuk, akkor már egy lépéssel közelebb járunk a „mostantól kevesebb hulladékot termelek” programban. Első és legfontosabb szabály, hogy kerüljük az egyszer használatos termékeket! Vásároljunk inkább tartós termékeket, amelyek hónapokon, éveken át ellátják szerepüket, így nem kell újra és újra újabb adagot venni belőlük! Bár egy buli után többet kell mosogatni, de nem landol a kukában a műanyag evőeszköz és tányér, minimális használat után. Ha az irodaház büféjében, netán a kis kínai kifőzdében vesszük meg ebédünket vagy vacsoránkat, vigyünk magunkkal ételhordót, vagy egy műanyag dobozt otthonról, így nem szaporítjuk a kidobandó műanyag dobozok mennyiségét. Bár nehezebb cipelni, de inkább vásároljunk üveges, mint dobozos sört, a természet biztosan hálás lesz nekünk. És ha már itt tartunk: tegyük a megvásárolt holmit inkább egy kerekes bevásárló táskába, így az üzletben nem veszünk fölöslegesen műanyag szatyrot vagy papírzacskót, és a hazaszállítás is könnyebb lesz.

Még ma is létezik például nem eldobható borotva! Ha pedig akkut veszünk, nem elemet, akkor nem csak, hogy nem növeljük pazarlóan a hulladék mennyiségét, de dühöngenünk sem kell, amikor számítógépünknél ülve, banki utalás közben egerünkből a lemerült elemeket nem tudjuk kicserélni, mert elfelejtettünk újat venni. Ilyenkor fogjuk a feltöltött tartalék akkut, és folytathatjuk is a bankolást.

Persze az alapigazság az, hogy ne vásároljunk olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségünk! Marketingesek sokasága dolgozik azon sikeresen, hogy termékeket eladhatóbbá tegyék, még ha számunkra semmi haszna sincs. Ne dőljünk be a csábításnak, gondoljuk végig valós igényeinket! Vásárlásaink 70%-a impulzusvásárlás! Sokaknak nagyon nehéz megállniuk, hogy ne vásárolják meg a hirtelen megtetsző termékeket. Legyünk mi a kivétel! Ha ez nem menne csak úgy magunktól, van néhány taktika, hogyan vegyük elejét annak, hogy a pénztár után csodálkozva nézzük kosarunkat, egy-egy terméket vajon miért is vettünk meg. Induljunk például bevásárlólistával a zsebünkben a boltba! Próbálják ki, nem csak, hogy nem fognak fölösleges holmit venni, de sokkal gyorsabban végeznek a beszerzéssel!

Ha vásárolunk, részesítsük előnyben a természetes anyagból készült termékeket! A fából, gyapjúból, lenből stb. készült tárgyak sokkal egészségesebbek, és használatuk után nem kell lebontásukhoz bonyolult kémiai módszereket alkalmazni.

Ne dobjuk ki azt, amire végképp nincs szükségünk, mert lehet, hogy valaki még örülne neki! Mindenki lakásában van számos tárgy, ami teljesen jó állapotban van, de a családtagok egyike sem használja. Ruhásszekrényből, garázsból, gyerekszobából egyaránt kerülnek ki ilyen tárgyak. Adjuk tovább! Az interneten könnyen tájékozódhatunk, hol fogadják szívesen a különböző ezeket. Vannak például adományboltok, érdemes megnézni például a Cseriti weboldalát!

Az egyik legfölöslegesebb papírtermék, ha a reklámújság olyan emberhez kerül, aki nem olvassa el, és csak kidobja a postaládájából az első szembe jövő kukába. Már azzal is tehetünk valamit környezetünkért, ha kiírjuk a postaládánkra: Nem kérek reklámot!

A kert végében, vagy a sufniban raktározott deszkákból házilag is lehet egyszerűbb bútort készíteni, nem szükséges drágán megvásárolni a tömeggyártott polcot. Kis kreativitással gyermekjátékokat, konyhai eszközöket, használati tárgyakat vagy egyszerűen dísztárgyakat készíthetünk magunknak. Olcsóbb, egészségesebb, és elkészíteni is jó móka!

Miért ne tennénk meg a környezetünkért, saját jóérzésünkért akár csak azokat az apróságokat, amelyekről most írtam?

Tudták, hogy vannak a szelektív hulladékgyűjtésben élenjáró országok és városok? Franciaország például betiltotta a műanyag zacskókat, Svédország más országoktól vesz át hulladékot, hogy újrahasznosíthassa. Ljubljana pedig az első európai „zéró hulladék” főváros címmel büszkélkedhet. 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1912 Hits
0 hozzászólás

Bakszakáll – titkos kulináris csemege

Az őszirózsafélék családjába tartozó bakszakáll hazánkban kevésbé ismert növény, pedig számos jótékony hatása miatt más országokban előszeretettel alkalmazzák a gyógyászatban és gasztronómiában. A növény neve először 1578-ban jelenik meg magyar nyelven, Melius Juhász Péter bak szakál és bakfű néven hivatkozik rá Herbarium című művében. A név egyértelműen a német Bocksbartból született tükörfordítással, bár magyar nyelvterületen is több néven ismert a növény. Kecskedísznek, tejes fűnek, zabgyökérnek, kakukksalátának, de kígyómarást gyógyító fűnek is nevezik.

A mediterrán éghajlatról költözött hazánkba, dombságainkon országszerte találkozhatunk vele. Ritkán termesztik, inkább réteken, kaszálókon, legelőkön, gyomtársulásokban lelhetjük fel. Világszerte hozzávetőlegesen több száz fajtája ismert, de Magyarországon csak 5 féle bakszakáll terem meg. A két évet élő növény 20-70 cm magasra nő meg. Mélyre nyúló karógyökere erősen tartja hosszú szárát. Hegyes tőlevelei a földfelszínen terülnek el, melyek megtörve, fehér tejnedvet bocsátanak ki. Az enyhén elágazó szárai végén júniustól szeptemberig egy-egy virág ékeskedik, ezek ősszel kaszatterméssé érnek. A gyermekláncfűhöz hasonló ernyőcskéket a szél hordja szét, hogy a következő generáció jövője biztosítva legyen.

Az ókori rómaiak körében kedvelt zöldségnövény volt, ma is sok kultúra étlapján szerepel a bakszakáll. Íze a karalábéhoz vagy articsókához hasonló. Vigyázzunk, pucoláskor kezünket a gyökér feketére festi, és csak lassan kopik le. Ezért kesztyűben vagy víz alatt pucoljuk, de a legbiztosabb, ha mindkét módszert egyszerre alkalmazzuk. Gyökerét a spárgához hasonlóan használhatjuk fel. Saláták alapanyagául is szolgálhat, de akár egy teljes menüt is elkészíthetünk belőle, ha éppen szeretnénk. Amennyiben bakszakáll-levest szeretnénk az asztalra tenni, sós vízben egy kanálnyi citromlével főzzük puhára a növényt! Lisztes-tejes habarás után készen is vagyunk. Főfogásnak csőben sült bakszakállt pedig úgy készíthetünk, hogy a fiatal hajtásokat puhára főzzük, majd levével és besamelmártással leöntve, előmelegített sütőbe helyezzük. 8-10 perc sütés után öntsünk rá tojást, és szórjuk meg reszelt sajttal! Amikor aranybarnára sült, tálalhatjuk is.

Nem csak étel formájában kényeztethetjük vele magunkat, különböző részeinek gyógyhatásai vannak. El lehet veszni a megnevezésekben, de ha tudjuk, hogy a feketegyökér, a spanyol pozdor és a fekete bakszakáll egy és ugyanaz a növény, talán könnyebben találunk gyógyító recepteket. A bakszakáll fogyasztása jótékony hatással van idegrendszerünkre. A gyökérben található fehér, tejszerű lének nyugtató hatása van. A folyadékot egyszerűen kenjük a sebre, gyógyítja a fekélyt, gennyes sebet, kiütést, enyhülést nyújt az irritált bőrnek. A növény levelét a nadálytőhöz hasonlóan használhatjuk közvetlenül gyulladásra, például fogfájás esetén. A gyökérből oldatot is készíthetünk: 2 teáskanál reszelt gyökérre öntsünk 200 ml forralt vizet! Hagyjuk 2 órát állni, majd naponta 4 evőkanállal fogyasszunk belőle, hogy enyhítse a gyomorfekély, gyomorhurut, sárgaság vagy vesekő okozta panaszokat. A koncentrációt is nagyban segíti. Párizsban húsz idősotthonban tesztelték, hogy a rendszeres feketegyökér-fogyasztók agyi működése sokkal hatékonyabb volt. Magnéziumtartalma erősíti a szívet és javítja a vérkeringést. Úgyhogy ne ódzkodjunk a „szegények spárgájától”, vásároljuk, vagy gyűjtsük bátran, esetleg ültessünk kertünkbe is, ha lehetőségünk van rá!

Tovább a teljes bejegyzéshez
2099 Hits
0 hozzászólás