Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Takarítási világnap – Amikor felsóhajt a Föld

A kezdetek

A Takarítási világnap nem kötődik konkrét dátumhoz, minden évben egy szeptember 20-a körüli hétvégén rendezik meg (idén szeptember 15-ét jelölték ki). Ez a szép hagyományokra visszatekintő ünnep Ausztráliából indult 1989-ben, amikor egy vitorlásversenyen az egyik versenyző, Ian Kiernan, teljesen felháborodott, hogy szemetes az óceán, és hulladékkal borított a partja is. Gyorsan megszervezte hát az első szemétszedéssel egybekötött közösségi programot Sydney kikötőjében és környékén. Mottója a következőképpen hangzott: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon! Ha mindenki tisztán tartaná a saját környezetét az egész világ tiszta lenne…”

 

Fotó: Pixabay

A Takarítási Világnapot hivatalosan először 1992-ben hirdették meg az ENSZ Környezetvédelmi Programjában (UNEP), és az óta minden évben megrendezik. Ma már 80 országban csaknem 35 millióan látnak neki környezetük rendbetételéhez: hulladékot szelektálnak, szemetet szednek, patak- és folyópartot takarítanak, fát ültetnek.

 

Micsoda mennyiség!

A programot nálunk először a Magyar Cserkészszövetség karolta fel, azóta a pozitív fogadtatásnak és a civil szervezeteknek köszönhetően ez a világméretű takarítás egyre nagyobb népszerűségnek örvend itthon is. Szerencsére ma már rendszeresen indítanak ehhez a világnaphoz kapcsolódóan akciókat, és sok cég is részt vesz az általános „nagytakarításban”. A mi cégünk is több alkalommal részt vett a mozgalomban, takarítottunk mi is árokmedret, Duna-partot, adtunk konténert a gyűjtéshez, és elszállíttattuk az összegyűlt hulladékot.

Az országos adatok szerintem igen imponálók. 2017-ben 2324 helyszínen, hozzávetőlegesen 210 000 ember, 3122 tonna szemetet (Forrás: kormany.hu) gyűjtött össze. Ez a 3 tonnányi hulladék több mint az a szemétmennyiség, amelyet Észak-Magyarország lakossága egy nap alatt „megtermel”.

Fotó: Pixabay

 

Természetesen takarítunk!

Hatékonyan takarítani nem kizárólag a reklámokból jól ismert vegyszerekkel lehet. Ezek sokszor irritáló hatásúak és a környezetünkre is kifejezetten károsak. Többek között a citrom, a teafaolaj, az ecet, a krumplihéj, a só, illetve a mosószappan vagy szódabikarbóna felhasználásával – a régi jó módszerekkel –, sokkal szebb eredményt érhetünk el, mint a drága vegyszerek segítségével.

 

A Takarítási világnap célja, hogy jobb és élhetőbb környezetben éljük mindennapjainkat, nemcsak otthon, hanem a közterületeken, az utcákon, tereken, vagy az iskolában és a munkahelyünkön. Van, aki úgy gondolja, hogy egy nap nem váltja meg a világot, és ebben persze igaza is van. De nekem meggyőződésem, hogy ez legalább egy alkalom, amikor erről a fontos ügyről beszélünk, amikor a sajtó, a média is foglalkozik vele. Ilyenkor olyanokhoz is eljut az üzenet, akik addig nem gondoltak arra, hogy egy eldobott tárgy, egy kocsiablakon kidobott pillepalack nem csak elcsúfítja a környezetet, de károsítja is.

Amúgy mi magunk minden napot takarítási világnappá tehetünk, mert szerintem nem érdemes másokra várni, kinek-kinek a maga környezetében kell rendet tennie. Ha minden nap teszünk egy keveset, a nagytakarítás is kisebb feladat lesz.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1280 Hits
1 hozzászólás

Láttunk csodát Kesztölcön!

Idén szeptember 21-én rendezték meg a szokásos, az évek során méltán híressé vált Kesztölci Szüreti Vidámságokat, ezt a szívet melengető, tiszteletre méltó hagyományt, amely összehozza a falu közösségét néhány órára. A rendezvény a tervek szerint minden évben a felvonulással kezdődik, ha az égiek is úgy akarják. Az időjárás ugyanis éveken át lehetetlenné tette, hogy a szüreti menet végigjárja a települést. Ám tavaly fordult a kocka, és a természeti erők idén is kedvezni próbáltak az ünnepi sokadalomnak. Délelőtt ugyan szakadt az eső, ám a menet indulásának idejére elállt, és szerencsénkre így is maradt egész délután.

A vidám sokadalomban résztvevők nem zavartatták magukat a hidegtől, inkább rétegesen öltöztek fel, és persze volt, akit a jó bor is melegített. A helyiek ugyanis nagy szeretettel és a remek helyi nedűvel, azaz finom házi borral várták a felvonulókat. A festői szépségű Kesztölc lankáin kiváló szőlő terem, vannak errefelé értő borosgazdák és remek pincészetek, például a Szívek Pince, akik a rendezvényen is képviseltették magukat.

A menet célpontja a Művelődési Ház volt, a délutáni programok itt zajlottak. Nemcsak műsor várta a falu apraja-nagyját, hanem kiváló ételek és persze italok. A kertben, bográcsban vadpörkölt készült, amelyhez puliszkát kínáltak. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a hús omlós volt, és kiválóan illett hozzá a kukoricakása. Az érdeklődőket bent az épületben, a színházteremben színes műsor szórakoztatta. Már hagyomány, hogy ilyenkor lehetőséget kapnak a helyiek a fellépésre. Az óvodások idén is aranyosak voltak, jó volt hallgatni a Pávakört, megcsodálni a zumbások dinamikus mozgását. A magam részéről nagyon vártam a nyugdíjas klub műsorát, mert még ma is emlékszem tavalyi, igen jó humorú szereplésükre. Nem csalódtam most sem. A Piliscsévi Trnka néptáncegyüttes mindenkit elvarázsolt, és a közönség nagy élvezettel hallgatta Egri József operett műsorát is.

Édes finomságok

Kint, a Művelődési Ház előtti kert sem maradt üres. Nemcsak a pörkölt illata csábította be ide az arra járókat, hanem például az igen megosztó vattacukoré. Sok szülő boldog lenne, ha többé soha nem árulnák ezt az igen egészségtelen édességet, ám a gyerekek közül kevesen tudnak ellenállni neki, hiszen divatos színekben pompázik és igen látványos. Szerencsére a vattacukorárus mellett ott sütötték a kürtőskalácsot is, szorgos kezek tekergették folyamatosan a finom kalácsot, mindannyiunk nagy örömére.

„Okos” játékok

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. A cégnél nagyon figyelünk arra, hogy a játékok valamilyen módon kötődjenek a természethez, vagy legyen valamilyen környezetvédelmi kapcsolódásuk, tanulságuk.

A kézműves-foglalkoztató asztalnál azt próbáltuk bemutatni, hogy egy-egy tárgyat fantáziával, és például akril-festékkel, milyen egyszerű átalakítani. Ha a gyerekek így tekintenek az őket körülvevő tárgyakra, akkor talán majd nem dobják ki azt, amit például megunnak, hanem átalakítják, új életre keltik. A gyerekek papír gurigából most manó házat készíthettek, virágcserepekből kis színes harangot vagy tolltartót alakíthattak, hogy aztán ezek, „második életükben”, lakásdíszek lehessenek. Nem csak kézműveskedtünk! A hulladékok helyes szelektálását gyakorolhatták, akiknek volt kedvük kipróbálni táblás játékunkat, és idén is elhoztuk a kicsik kedvencét, a hulladékhorgászatot.

Láthatóan mindenki nagyon jól szórakozott, így remélhetőleg sokan visszatérnek jövőre is. Mi biztosan örömmel jövünk!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
143 Hits
0 hozzászólás

A növények tevéje

A héjakút mácsonya az út menti rétek tevéje. Remekül bírja a hőséget, és bár nem a testében tárolja a folyadékot, mint a sivatag hajója, de a szárán a levelek úgy állnak, hogy kis öblöt képezve felfogják az esővizet vagy a harmatot. A levelei tövén akár több deci vizet is képes tárolni a mácsonya. Nem csak a nedvességet hasznosítja a növény, hanem kutatók kimutatták, hogy a vízben az elpusztult rovarok testének fehérjéiből felszabaduló nitrogént, foszfort és más ásványi elemeket is felszívja. Így sokkal gyorsabban és erőteljesebben fejlődik, több magot terem.

Fotó: Csonka Péter

Predátor

Persze nem mindenütt, Európában és Ázsiában őshonos, ám Észak-Amerikában, miután betelepítették, özönfajjá vált.

A loncfélék családjába, a mácsonyaformák alcsaládjába tartozó mácsonya nemzetségbe mintegy 15 faj tartozik. Egyikük a nálunk is honos héjakút mácsonya útszéli és parlagi gyomtársulásokban előforduló növényünk. Gyakran két méteresre is megnő. Az első évben tőleveleket növeszt, amelyek tagolatlanok, fordított tojásdadok. A második évben fejlődik ki szárának felső, elágazó része. Szárlevelei jellemzően átellenesen állnak, szabálytalanul szárnyasan osztottak. Virágai felálló, fészekszerű, hengeres virágzatba tömörülnek, amelyet elálló, hegyes murvalevelek vesznek körül. Kisméretű virágainak 4 lilás vagy fehér sziromlevele van, amelyek csővé forrtak össze. Nyáron virágzik több hónapon át, termése kaszat. Kertekben is találkozhatunk vele dísznövényként. Mivel önszaporító, érdemes vigyázni, nehogy túlburjánozzon, és más növényeket háttérbe szorítson.

Titkos forrás

A mácsonya név a növény bunkószerű, csomós termésére utal. A héjakút pedig egyértelműen a víztároló képességből eredeztethető. Népi nevei még: Vénusz asszony fejfedője, vénuszfürdő, betyárkulacs, szomjútövis, ez utóbbiak utalnak arra, hogy a madarak, vagy régen még a szomjas vándorok vagy mezőn dolgozó emberek is megitták az itt őrzött vizet, ha más nem volt éppen. Sőt! A mácsonya vizének még gyógyhatást is tulajdonítottak, leginkább szeplők ellen alkalmazták. Nincs róla persze hírünk, hogy milyen eredménnyel.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Készítette: Simon Eugster --– Simon / ?! 07:03, 9 September 2007 (UTC) - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2707701

Hasznos gyom

A népgyógyászat a héjakút mácsonya gyökerét széles körben használta. Főzetével daganatos bőrbetegségeket, sipolyt és szemölcsöt kezeltek. Belsőleg hatásásos ellenszere az emésztési gondoknak. A gyomorfájás, hasmenés kezelésére használták és vízhajtóként is hatásos. A gyökereket kora ősszel gyűjtötték, szárították. Levélből készült teájával mitesszeres bőrt borogattak. Manapság homeopátiás alkalmazásban is elsősorban bőrbetegségek kezelésére használják.

Ipartörténeti kultúrnövény

A héjakút mácsonya egy rokona a takácsmácsonya megbecsült ipari növény volt, egykor haszonnövényként termesztették. Elsősorban a posztó finom megmunkálására használták, nagy kártolódobokra, vagy kézi kártolóra erősítették kiszárított virágzatát. Billiárdasztalok filcének készítéséhez még ma is használják olykor.

Tovább a teljes bejegyzéshez
939 Hits
0 hozzászólás

Itt az ősz, lassan a vadgerlék is tovaszállnak

Bár az időjárás jelenleg nem erről árulkodik, nálunk is beköszönt az ősz, amelynek egyik jele, hogy vonuló madaraink lassan elhagyják hazánkat. Így tesz a burukkolás, vagy turbékolás koronázatlan királya, a vadgerle is. A városokban élő balkáni gerle vad rokona május és szeptember között vendégeskedik nálunk, a telet többnyire a forró Afrikában, a Szavannán tölti.

A vadgerle latin neve, a Streptopelia decaocto a nyakék, nyaklánc jelentésű görög „sztreptósz” és feketés jelentésű „peliósz” szavakból jött létre, egyértelműen utalva a madár jellegzetes nyakdíszére. A magyar nyelvben a gerle szó régi alakja a gerlice volt, ebből jött létre utólagos elvonással a gerle, mert a nyelvérzék a -ce végződést képzőnek fogta fel. Baranyában egyedi neve van a vadgalambnak, ez a hangutánzó eredetű kukurú-madár. A vadgerlét az európai népek is hangutánzó alapon nevezték el, így a jellegzetes „turr-turr” hang miatt a németek Turteltaubénak, a románok turturikának nevezik, angolul pedig turtle dove.

A köznyelv a gerlét és a galambot szinonimaként használja, essék szó hát a galambok nevének eredetéről is. Ez a madárnév az azonos jelentésű latin columba szó egy olasz nyelvi változatából, a „golomba” alakból származik. A szó ott rejlik a felfedező Kolumbusz, így aztán a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében is. Sőt, sokan talán nem tudják, hogy a kolumbárium (a hamvakat befogadó fülkesorok a temetőkben) neve szintén a latin columbarium, galambdúc szóból ered. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul.

Térjünk vissza gerlénkhez, amely a legkisebb hazai galambféle, testhossza mindössze 27 centiméter, testtömege pedig 150 gramm. Szeme piros szegélyekkel tarkított. Mondhatjuk, hogy a természet ennél a madárnál elegáns színeket alkalmazott: fehéret, feketét, szürkét és vöröset. A vadgerle nyaka mindkét oldala jellegzetesen fekete-fehér csíkozású (mint írtam, a neve is innen ered), szárnyvédő tollai feketés árnyalatúak, rozsdavörös szegélyezéssel. Melle sötétvörös, teste többi része világosszürke. Farktollazata hosszú és fekete, a végén fehér díszítéssel.

Magokkal táplálkozik, de gabona- és gyom magvak mellett kisebb gyümölcsöket is szívesen fogyaszt, valamint nem veti meg a fenyőmagot és a makkot sem.

A vadgerle fészkét rendszerint bokrok magasabb, fák alacsonyabb ágai közé, néhány méter magasságban rakja. Mivel híres-hírhedt arról, hogy a fészke laza szerkezetű, ezért a túlélés érdekében szükséges, hogy jól védett helyen legyen, rejtve a ragadozóktól. A fészekanyagot a szülők közösen gyűjtik, de az összetákolt fészket csak a tojó építi. Ez a szokás inspirálhatta „A vadgalamb fészke” című ukrán film rendezőjét a címadásban, hiszen ez a film – természetesen leegyszerűsítve -, a nők olyan generációjáról szól, akik komoly áldozatokkal próbálnak hozzájárulni az otthonteremtéshez. Tavasz végén májusban kezdődik a gerlék első tojásrakása, amelyet még egy alkalom követ a nyár során. Legtöbbször két tojást rak, melyen a hím is kotlik. Az ovális tojások fehérek, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. A vadgerle fiókái fészeklakók, mindkét szülő eteti, míg kicsinyek melengetik is őket. A táplálás kezdetben begytejjel történik, csak fokozatosan térnek rá a szilárd táplálékra. A gerlék begyében képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. A fiókanevelés általában alig három hétig tart, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem repülnek tökéletesen. A vadgerle család később is együtt marad.

A gerlék hűséges madarak. Számon tartják azon 10 állat között, amely örök hűséget fogad párjának. Nem véletlen, hogy a gerle gyakori szereplője a szerelmes daloknak, a magyar nép egyik közismert és közkedvelt madara. A gerlék ugyanis nemcsak szépek, de hűségesek is egymáshoz, miközben mind látványban, mind a jellegzetes turbékoló hangban folyamatosan bizonygatják szerelmüket.

A hazánkban mindenütt elterjedt vadgerlék csapatokba gyűlve keresik a táplálékot. Mezőgazdasági területeken, tarlókon, ligetekben, erdőszéleken telepszenek meg leggyakrabban, ugyanakkor a zárt erdőket kerülik. Nálunk az almásfüzitői vörösiszap-tározók rekultivált, bokros területein szintén lehet találkozni velük. Korábban a városokban is előfordult, ám a 30-as években megjelent közeli rokona, a nálánál jóval agresszívebb balkáni gerle kiszorította innen. A balkáni társa a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, igaz a nagyobb testű, elvadult házigalambokkal ők sem mindenütt bírják a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így ebben nincs vita a két faj között. Ám a vadgerle fajt eközben sajnos a kihalás fenyegeti, számuk nagyon lecsökkent az utóbbi években.

Tovább a teljes bejegyzéshez
156 Hits
0 hozzászólás

A madár, amellyel most tele van az internet: a gólyatöcs

A Magyar Madártani Egyesület minden évben kiválaszt néhány madárfajtát, közöttük dől el közönségszavazással, hogy melyik lesz az adott év madara. Ez nem egy öncélú madárszépségverseny, az egyesület szándéka az, hogy felhívják a figyelmet egyes természetvédelmi problémákkal érintett, esetleg veszélyeztetett fajokra, madárcsoportokra. A szavazást mindig a tárgyévet megelőző év közepén tartják, mert az adott évben minden lehetséges módon népszerűsítik a nyertes madarat, és erre elő is kell készülniük. A program igen sikeres, ami abból is látszik, hogy még csak 2018-at írunk, de a nagyobb portálok már mind hírt adtak a győztesről.

2019 madara a gólyatöcs, szép, régies népi nevén a széki gólya. Van még egyéb megnevezése is: gólyalábú töcs, széki szarka. Az összetett névből a gólya vélhetően hangutánzó szó, kapcsolódhat a tájnyelvi gagóhoz. A töcs szintén hangfestő eredetű lehet, a madár kedvenc tartózkodási helyére utalhat, amely vizes, nedves, „tocsogó” terület. Amúgy a gólyatöcs nevet hallva nekem mindig az jut eszembe, hogy ez a madár biztosan a gólya kisöccse. Hát, ha nem is az, mert a faj a gulipánfélék családjába tartozik, természetesen a megjelenése emlékeztet a gólyára. A gólyatöcs is fekete-fehér, hosszú, piros lábú vízparti madár.

Készítette: Alnus - CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4070345

Csőre hajlékony, rugalmas, vége hosszú, vékony és lapos, kiváló eszköz a táplálék hatékony beszerzéséhez. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Hosszú lábával mélyebbre gázol, mint más parti madarak. Szárnya evezői közül az első egyenes farka hegyén túl ér.

Ahogy a neve is utal rá, lételeme a víz. Szikes tavak mellett, a víz közelében él, itt a telejre rakra fészkét, pontosabban olyan helyre, amely a víz közelében van, sőt figyel arra is, hogy sok, viszonylag magas növény vegye körül. Több madár olykor laza telepeket alkot, máskor egyesével fészkelnek. Engem még az igazán szép tojása is a vízre emlékeztet, a formája ugyanis olyan, mint egy nagy kövér vízcsepp. Igaz, a színe már inkább "földjegyű". A sárga alapon barna foltos tojások jól belesimulnak a környeztő táj mintázatába. A gólyatöcs évente egyszer, 3-5 tojást rak, melyeken közel egy hónapig kotlanak felváltva a szülők. A fiókák egy hónap alatt önállósulnak, kirepülnek, fészekhagyók.

Költöző madár, hazánkban csak márciustól augusztusig tartózkodik szívesen, az év többi hónapját Afrikában vagy Ázsia déli területein tölti.

Bár az európai állomány stabil, hazánkban a gyakran aszályos időjárás miatt kedvelt lakóterületeik csökkennek, ezért számuk idehaza ingadozó. A rendszeresen fészket rakó párok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200 és 1000 között mozog.

A gólyatöcs jelentősebb költőhelyei védelem alatt állnak, ezek megfelelő kezelésén múlik a faj hosszú távú jövője hazánkban.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
2323 Hits
0 hozzászólás