Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Karácsonyfa-dilemma – néhány gondolat a jó választáshoz

A boltokban már karácsonyi dalokat játszanak, az utcák díszkivilágításba öltöztek, mindenki az ünnepekről beszél: kétségtelen, egyre kevesebbet kell aludni karácsonyig. Mi magunk is elkezdünk készülni: elővesszük a nagyi receptkönyvét, megkeressük a padláson várakozó díszeket, és – ami a leginkább képviseli a karácsonyt – fenyőfát veszünk.

A karácsonyfa jelképe ősi időkre visszanyúlik. A germán, római, kelta népek tisztelték, hogy a fenyőfa ágai akkor is zöldek maradnak, mikor minden más fa csupasz, így a kopár természet jelt ad, hogy igenis télvíz idején is van élet. A házba hozott fa hagyománya a középkorra tehető. A zöld fa jelképezi a kis Jézus megszületését, aki örök életet hoz nekünk. Az 1660-as évekre tehető az első írásos emlék, amikor gyertyával és egyéb díszekkel öltöztették fel a fenyőfát, hogy fényesebben hirdesse az örömhírt.

Ma viszont több lehetőségünk van, hogy milyen formában szeretnénk ezt a hagyományt folytatni. Az egyértelmű, hogy a kivágott és utána eldobott fa nem környezetbarát megoldás. Ha minden magyar család kivágatna egy fát magának, Magyarország fenyőállománya nagyon hamar kipusztulna. Természetesen sarkítottam: a megvásárolható fákat nem a mátrai erdőkből vágják ki, hanem erre szakosodott cégek nevelik 5-8 éven keresztül, és az ünnep közeledtével eladják őket. Magyarországon egész falvak a mezőgazdasági ipar ezen ágából élnek.

Ha nem ragaszkodunk a fa természetességéhez, vegyünk műfenyőt. Előnye, hogy sok-sok évre megoldjuk vele a karácsonyfa-kérdést, vásárolnunk csak egyszer kell. A környezetbarát emberek véleménye viszont megoszlik a műfenyőről. Aki szereti a természetet, nem kedveli maga körül a mesterséges dolgokat. Így sokan élő növény helyett nem tennének műanyag másolatot szobájukba. Aki viszont megbarátkozott az ötlettel, tudnia kell, hogy a műfenyők (mint minden más) előállítása ipari tevékenység, ami környezetszennyezéssel (légszennyezés, vegyszerek használata stb.) jár. Legközelebb az igazsághoz akkor állunk, ha újrahasznosított anyagokból készült műfenyőt vásárolunk. Így nem csak fa kerül otthonunkba, de a körülöttünk lévő hulladéktenger sem nő.

Ha élőfát szeretnénk az ünnepekre természetes fenyőillattal, az nem csak kivágott fenyővel valósítható meg. Megjegyzem, a kivágott fa tulajdonképpen nem is nevezhető élőnek. Gondoljunk a fenyőre mint ideiglenes szobanövényre! Kertészetekben vásárolhatunk fenyőcsemetéket, melyeket földlabdával, vagy cserépben vihetünk haza. Ha ezt a megoldást választjuk, nem pusztítjuk el az éveken keresztül növekedő növényt a pár hetes pompáért.

Bármely megoldást is választjuk, a vásárlás előtt gondoljuk végig, mihez kezdünk fenyőnkkel az ünnep után! Hiába veszünk műfenyőt, ha minden évben kidobjuk, mert megunjuk, kisebbet vagy nagyobbat akarunk. Az élő fával sincs ez másként. Ha cserepes fenyőt vettünk, a legtöbb kertészet vissza is fogadja az örökzöldeket, így gyakorlatilag béreltünk egy szobadíszt az ünnepre. Ha netán mégis kivágott fával ünnepeltünk, azt felszecskázhatjuk, komposztálhatjuk, tűzifaként használhatjuk.

Mindig gondoljunk környezetünkre, hiszen a fenyőfa az örömhír hordozója, ne terheljük vele környezetünket!

Tovább a teljes bejegyzéshez
530 Hits
0 hozzászólás

Inváziós, de hasznos növény a kanadai aranyvessző

Aranyeső, aranyfa, aranyvessző – nevükben hasonlítanak, ám mindhárom elnevezés más-más növényt takar. Nem csoda, hogy sokan összetévesztik őket, hiszen a nevük mellett színük is hasonló: mindhárom növény arany színbe öltözteti a tájat élénksárga virágzatával. Az aranyeső pillangósvirágú, gyerekkorunk egyik legismertebb növénye, az aranyfa pedig az olajfélék családjába tartozik. Mostani főhősünk, a kanadai aranyvessző az őszirózsák „családtagja”.

Fotó: Csonka Péter

A növény az amerikai földrész felfedezése után került át kontinensünkre. A fészekvirágzatúak azon túl, hogy népes család, evolúciós szempontból fejlettek, ezért könnyen hódítják meg az új területeket. Európában a kanadai aranyvesszőt inváziós fajként tartják számon. Bár eleinte csak dísznövényként termesztették, hamar kivadult, és a környező ökoszisztémákat rendre elfoglalta. A faj elterjedését segíti, hogy gyengébb minőségű termőföldeken is megél.

Ez a lágyszárú évelő növény akár 2 méter magasra is megnőhet. Föld alatti gyökértörzse számos járulékos gyökeret ereszt, melyekből később újabb szárak nőnek ki. Ez azonban csak a vadon nőtt növényekre jellemző, a nemesített faj nem ilyen „erőszakos”. Szőrös, hosszú szárából kinövő levelei váltakozó állásúak, sötétzöldek és alsó felükön szintén szőrösek. A virágok a szár csúcsán nőnek. A könnyen felismerhető sárga füzéreket a rovarok előszeretettel porozzák be, ugyanis a kanadai aranyvessző bőségesen termel nektárt. Kaszattermése apró, melyet kis, pitypangéhoz hasonló ernyő repít messze. A földre érkező termés a téli fagyokat is átvészeli, akár 2 év múlva is kicsírázhat!!

A 17. századi európai megjelenését követően sokáig kertészetekben, botanikus kertekben nevelték a kanadai aranyvesszőt. Később a méztermelők húztak hasznot a bőséges virágzatból. A 19. századra viszont meghonosodott, és gyorsan elterjedt Európa-szerte. Parlagföldeket, útszéleket, vasúti nyomvonalakat sajátított ki, sokszor az őslakos fajok rovására.

Fotó: Georg Slickers

Annak ellenére, hogy sokan gyomnövényként tekintenek rá, gyógynövényként is megállta a helyét az idők során. Légúti panaszokat enyhít, ha teát főzünk belőle. Vesebajt gyógyít hatékonyan, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó tulajdonsága jótékony hatással van vese- és hólyagbántalmak, húgyúti fertőzések, vesegyulladás esetén, de kisebb vesekövet is képes kihajtani a szervezetből. Nők gombás fertőzés esetén hüvelyöblítőként vehetik hasznát. Borogatás formájában segíthet sebek, ekcéma, bőrgyulladás gyógyulásában.

Bár sok hasznos felhasználása van, fölösleges termeszteni, hiszen találunk belőle eleget a környező domboldalakon, ligeterdőkben vagy akár mezőkön. Ha mégis úgy döntünk, hogy szépsége vagy gyógyhatása miatt kertünkbe ültetnénk, figyeljünk rá, ne hagyjuk nagyon elszaporodni! Gondozására sok figyelmet nem kell szentelnünk, hiszen az egyik legéletrevalóbb növényfajról beszélünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
71 Hits
0 hozzászólás

Hogyan lehet barátunk a stressz?

Az időjárási viszontagságok ellenére voltak érdeklődők az almásfüzitői Egészség- és életmódklubban, ami nem csoda, hiszen a témája szinte mindenkit érint. A stressz következményeitől bárki szenvedhet, legyen férfi vagy nő, nyugdíjas, vagy még naponta munkába járó ember, állást kereső fiatal, vagy akár kisgyerekével otthon lévő anyuka.

Boda Gabriella életvezetési és humán tanácsadó előadásának legfőbb üzenete, hogy a stressz nem üldözendő rossz, hanem olyan jelenség, amelyre figyelnünk kell, és meg kell tanulnunk kezelni. Az ő tapasztalata szerint az emberek nagy része a stresszt rossznak, problémának, kerülendőnek tartja. Más az ő meggyőződése, és hamar rávezette a jelenlévőket is, hogy a stressznek van pozitív hatása, sőt, aki ügyes, lelki fejlődése szolgálatába állíthatja. Látszólag egyszerű a recept: figyelnünk kell testünk jelzéseire, így felismerhetjük, hogy egy-egy helyzet következményeként, mikor válaszol stressz-reakcióval szervezetünk, így azonnal tehetünk is ellene.

A stresszről, különösen Magyarországon nehéz úgy beszélni, hogy ne hangozzék el Selye János neve, akit több ország is magáénak vall, joggal. Bécsben született, édesapja magyar (több apai ági felmenője magyar orvos), édesanyja osztrák volt, ő maga pedig állampolgárságát tekintve kanadai osztrák, aki soha nem tagadta meg magyarságát. Előadónk is beszélt röviden Selye stresszelméletéről, az általános adaptációs szindrómáról. Szóba került az úgynevezett üss vagy fuss válasz (avagy őz reakció), amelyet először Walter Bradford Cannon, amerikai orvos, neurológus írt le. Ennek a lényege, anélkül, hogy részletes fiziológiai fejtegetésbe bonyolódnánk, hogy a szervezetünk vészhelyzetben készenléti állapotba kerül, amelyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus része szervez meg. Ez biztosítja az esetleges önvédelmet vagy menekülési lehetőséget. Gyorsul a lélegzés, emelkedik a vérnyomás, több vérhez és energiához jutnak az izmok azáltal, hogy kitágulnak az erek és nő a vércukorszint, azokon a testtájakon pedig, amelyekre nincs szükség a menekülésnél, beszűkülnek az erek. Látszólag egyszerű folyamat, ám valójában igen bonyolult védekező mechanizmus szervezetünk részéről. Ez tette egykor lehetővé, hogy az ősembereknek legyen valami esélye például a kardfogú tigrissel szemben, vagy ennek köszönhető ma, hogy autót vezetve, vészhelyzetben sokan félre tudják rántani a kormányt, elkerülendő egy frontális ütközést.

A stressz ilyen helyzetekben egyértelműen hasznos, váratlan vészhelyzetre adott reakció, jön és elmúlik, amint elmúlt a veszély. Ha azonban tartósan fennmarad, könnyen belátható, hogy pusztító is lehet, a szervezetünk képtelen károsodás nélkül elviselni az állandó készenlétet.

Nehézséget jelenthet, hogy manapság egészen más helyzetek is kihozzák belőlünk ugyanezt a reakciót, olyan események, amelyekkel kapcsolatban sokszor nem gondolunk arra, hogy stressz-reakciót váltott ki belőlünk. Amikor például nem állunk ki magunkért, nem képviseljük az érdekeinket, folyton stresszben élünk, ez pedig életminőségünket rombolja, sőt számos betegség forrása lehet. Pedig ha időnként visszaszólunk kiabáló főnökünknek, megvédjük magunkat, nő önbizalmunk, és ez esélyt ad arra, hogy jobban, kiegyensúlyozottabban éljünk hosszabb távon.

Az első lépés a jó stresszkezelésre, hogy felismerjük ezeket a szituációkat, akár a fizikai jelekből. Erre konkrét példákat is kaptunk az előadótól. Ilyen lehet, hogy mellkasi légzésre váltunk, azaz kapkodjuk a levegőt, ha felgyorsul, szaporává válik szívverésünk, vagy ha valaki hirtelen nagyon sokat beszél, bár nem jellemző rá, vagy épp elakad a szava. Tünet lehet még tartós stressz esetén a koncentrációhiány, a motiválatlanság, a levertség és a depresszió. Ha felismerjük a problémát, dolgozhatunk a megoldáson.

Az első lépés az azonnali feszültségoldás. Végezhetünk néhány egyszerű gyakorlatot: lélegezzünk tudatosan, figyeljünk arra, hogyan veszünk levegőt és jó erősen fújjuk ki. Sétáljunk mezítláb a fűben, ha tehetjük, vagy álljunk szó szerint két lábbal a földön. Néha még egy-egy hirtelen kicsúszott káromkodás is oldhatja a feszültséget, de érdemes bizonyos feszültségoldó módszerekkel mértékkel élni, mert például van, akit a tányértörés megnyugtat, de esetleg abban, akihez hozzávágtuk, stresszt generál.

Sokszor az üresjárat sem jó, mert amikor nincs semmi dolgunk gyakran megoldatlan ügyeinken kezdünk rágódni. Ilyenkor tegyünk valamit! Még egy „nemszeretem” mosogatás is jobb, segít oldani a feszültséget. Vagy relaxáljunk! A rendszeres táplálkozás és a mozgás is fontos. Sokszor elég egy kellemes séta, egy jó kirándulás, vagy a zenehallgatás esetleg a tánc. Figyelmet kell fordítanunk a pihenésre is, bátran álljunk meg néha egy kicsit, lazítsunk, nem kell mindent azonnal megcsinálni, sok minden megvár. Az a rengeteg inger, amely egy hétköznapi bevásárlás közben ér minket – zene a bevásárlóközpontban, reklámdömping, színek kavalkádja, villogó feliratok – szintén ellensúlyozható, ha otthon például vacsora közben nem kapcsoljuk be a tévét, csökkentjük az ingereket.

Ugye, milyen egyszerű?!

Tovább a teljes bejegyzéshez
665 Hits
0 hozzászólás

Ez nem fából vaskarika! Reális lehetőség a vörösiszap újrahasznosítása

Az idei, szám szerint ötödik Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítás helyszíne a budapesti Vasúttörténeti Park csarnoképülete volt. A tömegközlekedési eszközzel nehezen megközelíthető helyszín is szerepet játszott abban, hogy kevés laikus érdeklődő látogatta meg az eseményt. Igaz, egy szakkiállítás elsősorban a szakmának szól, de több olyan kiállítóval találkoztam, akik civileknek is igazán sok érdekességet tudtak volna mondani, nem is beszélve azokról a környezetvédelmi civil szervezetekről, akik számos érdekes témát bemutattak. Örültem volna, ha sok nem szakmabeli érdeklődő hallhatta volna Dr. Kovács Balázs előadását a vörösiszap újrahasznosításának lehetőségeiről. Persze ez egy igen bonyolult, több szakmát érintő ügy, ám nem kevés olyan vetülete van, ami bárki számára izgalmas lehet, aki népszerű tudományos szinten csak kicsit is érdeklődik a környezetvédelem, vagy a technika fejlődése iránt. Almásfüzitőn cégem több vörösiszap-tározó tájba illesztését végzi, számunkra tehát magától értetődően ez fontos kérdés, minden vonatkozásában.

Egyre több tudományos munka foglalkozik a vörösiszap újrahasznosításával – kezdte előadását Kovács Balázs. A több szempontból is előremutató újrahasznosítást az EU hulladékgazdálkodási irányelve is kiemelten fontosnak tartja. Földünket tesszük élhetőbbé azzal, hogy egy legalább részben újrafeldolgozható vagy új nyersanyaggá alakítható anyagot nem tározókban helyezzük el, nem ott őrizzük az idők végeztéig. A vörösiszap ritka fémeket tartalmaz, melyek a világon csak korlátozott mennyiségben és csak bizonyos területeken bányászhatóak, miközben különböző ipari tevékenységeknél létfontosságúak. Jogosan merül fel hát a kérdés, hogyan lehetne ezekhez hozzájutni.

Különböző országok más és más módszerekkel kezelik a vörösiszapot – ismertette az előadó. Sok ország, köztük Görögország, Ausztrália, Franciaország, évtizedeken keresztül egyszerűen a tengerbe engedte, ami, lássuk be, nem túlzottan környezetbarát megoldás. Ezt a módszert néhány éve betiltották, így jelentősen felgyorsítva az újrahasznosítást célzó kísérleteket. A világ számos országában ugyanis a gyárak nagy része nincs felkészülve a tárolásra. Pedig éppen ez a másik lehetőség a vörösiszap kezelésére, hogy mint Almásfüzitőn is, tározókban helyezik el. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ma a feldolgozás lehetőségein gondolkodjunk. A jövő egyértelműen az újrahasznosításé! Bár illúzió, hogy nulla hulladék keletkezzen ennek során, de jelentősen csökkenthető a tárolandó anyag mennyisége, ráadásul a ritka földfémeket kinyerhetjük. A maradék anyag egy részét fel tudja használni az építőipar. A vörösiszap és az erőművi pernye elegyéből például geopolimer állítható elő, ami a térkőgyártás egyik alapanyaga lehet. A cél csak a haszonanyagok minél nagyobb mértékű kinyerése és a vörösiszap közel teljes mennyiségének hasznosítása esetén valósítható meg. 

A vörösiszapok, függően a feldolgozott bauxit minőségétől, az alkalmazott technológiától, különböző összetételűek lehetnek. Almásfüzitőn a vörösiszap egyebek mellett céliumban, lantánban, neodímiumban, ittriumban gazdag. Mind kiváló nyersanyag a hi-tech ipar számára.

A kinyerés módozatát illetően fontos kísérletek folynak szerte a világon és Almásfüzítőn is. Ma már az a legfőbb kérdés, hogyan lehet a laboratóriumi folyamatokat az iparba átültetni, mennyire lehet a folyamat költséghatékony és környezetbarát. A kutatás csak számos szakterület képviselőjének együttes munkájával oldható meg, így részt vesz a munkálatokban vegyész, kémiai analitikus, mineralógus, alkalmazott matematikus, környezetmérnök, folyamattervező mérnök, anyagmérnök, eljárástechnikus és még sokan mások. Almásfüzitőn hazai egyetemek és neves szakértők is részt vettek a munkában, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Cemkut Cementipari Kutató Kft. és egyéni szakértők.

Minden módszer számos előnnyel és hátránnyal bír – hallottuk az előadótól. A savas kioldás vagy hidrometallurgia nagy savigénnyel jár, ami költségessé teszi az eljárást. Ekkor sav hozzáadásával a vörösiszapból ülepítés során különböző anyagok válnak ki, mint vas, alumínium vagy szkandium. Egyszerűségét tekintve előnyös ez a módszer, hiszen a sav munkájához csak a gravitáció kell, azaz, hogy leülepedjenek ezek az anyagok. Egy másik módszer a pirometallurgia, ami a magas hőmérsékleten való kezelést jelent. Az olvasztás során nyersvasat nyerhetünk ki, a salak savazása során pedig alumíniumhoz és különböző ritka földfémekhez juthatunk.

Hogy minél hatékonyabban kinyerhessük a ritka földfémeket, a kísérlet része az is, hogyan lehetne a vörösiszapot előkészíteni, hogy jobban viselkedjen a folyamat során. A savas kioldás és ülepítés mellett például különböző szeparációs módszereket is teszteltek. Rázás, centrifugálás, ultrahangos aktiválás, savazással való gélesítés – szerepelt eddig.

Összefoglalva a tanulságokat, azt mondhatjuk, hogy bár még nincs meg a tökéletes felhasználási eljárás, a mozaik darabjai kezdenek összeállni. A jövőben a legjobb módszerek kikísérletezésére ajánlatos egy kisüzemi technológiai sort összeállítani, hogy élethűbb körülmények között folytatódhasson a tesztelés. A vörösiszap felhasználásának nem ismerjünk minden lehetőségét, idővel újak jelenhetnek meg – jelentette ki Kovács Balázs. 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1630 Hits
0 hozzászólás

Bennünk van boldogságunk kulcsa

Novemberben igazi sztárelőadót hívott meg Almásfüzitőre a község Egészség- és életmódklubja. Ezt már a terembe lépve, a közönséget megpillantva is megállapíthattuk: a székekben leginkább fiatalok ültek, akik Győrből, Komáromról érkeztek, sőt, volt, aki Szlovákiából utazott át az előadásra.

Lippai Marianna életútja nem a megszokott kerékvágást követte. 1997-ben született meg lánya, akiről 5 és fél évesen derült ki, hogy gyógyíthatatlan immunbetegsége halálos kimenetelű. Ezen a ponton a család élete alapjaiban változott meg, minden percüket úgy élték meg, mint fentről kapott ajándékot – vallja Marianna. Utolsó együtt töltött napjukon az anya ígéretet tett lányának: életét boldogan fogja tölteni nélküle is. Azóta az ország egyik legismertebb motivációs előadója lett, ÉLETKEdv nevű Facebook-oldalát több mint 185 ezren követik.

Nem kell betegnek lennünk, hogy ráébredjünk: minden okunk megvan, hogy örüljünk életünknek –kezdte legfőbb hitvallásával Almásfüzitői előadását. Ez nem azt jelenti, hogy életünkben minden hibátlanná és nehézségektől mentessé válik. Problémák mindig is lesznek, nem tudjuk elkerülni őket! Nem is érdemes, de mindig találhatunk kapaszkodót. A legfontosabb, hirdeti az Életkedv-szellemiség, hogy megtanuljunk örülni az apró dolgoknak is. Sokszor nem mérjük fel problémáink reális mértékét, hajlamosak vagyunk a bolhából elefántot csinálni. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy gyakran kifogásokat keresünk, okokat, miért is nem tudunk egy problémán túllendülni.

A megoldás bennünk van! Lippai Marianna őszintén úgy gondolja, hogy ha mérgesek tudunk lenni, ugyanúgy nyugodtak is lehetünk, ugyanis mi magunk döntünk, hogy melyik utat választjuk. A környező világtól különböző impulzusokat kapunk, melyekre nincs hatásunk: nem tőlünk függ, hogy a dugóban ledudálnak-e minket vagy sem. Az viszont igenis a mi választásunk, hogy ez 30 másodpercig zavar bennünket, vagy 2 órát bosszankodunk rajta. Sőt, rosszabb esetben még a munkába is magunkkal visszük, és másokkal megosztjuk, mintha ez egy lényeges információ volna, ahelyett, hogy egy vállrándítással letudtuk volna a történetet. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni, hiszen a bosszúsággal csak magunknak ártunk – a ránk dudáló sofőr életét ez semmiben nem befolyásolja.

Marianna egy másik példát is felhozott: sokak napját a horoszkóp rontja el már reggel. „Rossz előjelekkel” nehéz pozitívan hozzáállni a naphoz. A horoszkópok megbízhatóságáról mosolyogva gyónta meg: rádiósként az ő feladata volt megírni a napi jóslatokat, és tette ezt minden tudományos alap nélkül.

Nem is lehet mindig tudományosan megközelíteni az embert, hiszen érző lények vagyunk. A legtöbb esetben nem kell pszichológushoz fordulni, higgyük el, pár kedves szóval sokat segíthetünk a körülöttünk élőknek. Ugye, mennyivel jobban érzi magát kolléganőnk, ha észrevesszük újonnan vásárolt cipőjét vagy új frizuráját… Ami saját életünket illeti, igyekezzünk egyéni világunkat kifejezni! Szabad kakukktojásnak lennünk, ha ezzel a magunk világát tesszük élhetőbbé, kellemesebbé. Ugyanakkor nem kell utálnunk azt, aki ezért nem szeret minket, hiszen ezzel is csak magunknak ártunk.

Összegezve az este tanulságait, ne kívülről várjuk boldogságunkat! Gyógyszerek, pszichoterapeuta, kényszeres párkapcsolati ragaszkodás – ezek mind külső segítségek, de a valódi megoldást magunkban kell keresnünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3640 Hits
0 hozzászólás