Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Nem kéne eldobni, mert felvenni sokkal nehezebb – hétvégén lesz a takarítási világnap

Két okból felemás érzésem van ezzel a világnappal kapcsolatban. Nagyon tetszik, hogy a téma évről évre divatosabb, egyre többen vesznek részt ilyen akciókban, cégek, civil szervezetek és magánszemélyek.

Nem kedvelem azonban, hogy sok esetben az akció felszínes, csak a látszat kedvéért csinálják vagy csináltatják. Egy nagyobb nemzetközi vállalatnál dolgozó ismerősömtől hallottam a következő történetet. Elmesélte, hogy a cégnek több vidéki telephelye működik, ő ezek közül az egyiken dolgozik. A HR-esük megszervezte tavaly, hogy a takarítási világnapon olyan helyen dolgozzanak, amit a helyi önkormányzat fontosnak tart. A hivatal azt javasolta nekik, hogy a település főútja mentén haladjanak végig, mindkét oldalon. Kivonultak 20-an, szigorúan önkéntes alapon, kaptak a cégtől zsákot és kesztyűt, ám szemetet nem sokat találtak. Később kiderült, hogy azért nem, mert az önkormányzat egy héttel korábban közmunkásokkal elvégeztette a munkát. Semmi rossz szándék nem volt ebben, csak kis szervezetlenség. Aki a javaslatot adta, sajnos nem volt teljesen képben. A kollégák mégis úgy döntöttek, először és utoljára vettek részt ilyen akcióban.

Persze nem ez az általános gyakorlat, és remek, hogy a témának van egy jeles napja. Ilyenkor a figyelem írásban és a gyakorlatban egyaránt erre irányul. Számos ötletet kaphatunk, hogyan és mit takarítsunk, melyek ehhez a legmegfelelőbb eszközök. Civil szervezetek vannak, akik közös szemétszedési akciót hirdetnek, amelyekre bárki bejelentkezhet. Ha valakinek csak egy-két szabad órája van, annyira is beállhat a többiek közé, és ezen a módon hasznossá teheti magát. Érdemes, ezt a gyakorlatból tudom. Magam is részt vettem ilyen akciókban, és mindig őszinte elégedettség töltött el a nap végén.

Nem csak patak- vagy tópartot lehet ilyenkor rendbe tenni, de átnézhetjük a saját lakásunkat is. Például elvihetjük otthonról az összes feleslegessé vált elektronikai hulladékot a legközelebbi hulladékudvarba. Már ezzel is tettünk valamit. Sőt! Amennyiben van autónk, akkor felajánlhatjuk a lakókörnyezetünkben azoknak, akiknek nincs, hogy begyűjtjük tőlük és elszállítjuk a veszélyes hulladékot. Akinek van garázsa, nézze át ezen a napon, vajon szüksége van-e mindarra, amit ott tárol? Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a lomtalanítás ideje!

1992-ben hirdette meg első alkalommal az ENSZ a takarítási világnapot. Azt olvastam, hogy már 80 országban több tíz millióan szednek szemetet ezen a napon, tehát minden év szeptemberének 3. szombatján.

Mégis van még valami, ami zavar ezzel a világnappal kapcsolatban. Ha nem szórnánk szét a szemetet, ha nem hagynánk felgyűlni a felesleges tárgyakat a lakásunkban, akkor erre a napra nem is lenne szükség.

Szívem szerint meghirdetném az „Egyetlen napon se szemetelj!” akciót. Nagyon kevés energiába kerülne, hogy ne kelljen PET-palackokat kihorgászni egy folyóból. Annyi erőfeszítés kellene mindössze, hogy a csónakból ne dobjam a vízbe a kiürült vizespalackot. Amikor egy tóparton vagy parkban, erdőben sétálok, figyelnem kellene, hogy ne ejtsem mintegy véletlenül a földre az üres sörösdobozt, a használt papírzsebkendőt, a kiürült ropis zacskót… Ha odáig el tudtam vinni, pedig akkor még nehezebb volt, bírjam ki még kicsit, amíg találok egy kukát. Ha pedig nem látok sehol, akkor vigyem csak haza a szemetet, és dobjam ki otthon. Igazán nem nehéz!

Sosem értettem, aki sétál egy parkban, azt nem zavarja, hogy másnap, ha visszamegy, a saját szemetét kell majd néznie? Vagy úgy gondolja, vigye el valaki onnan? Szedje fel valaki más? De ki és miért tenné? Nem állhat parkőr minden fűszálnál!

A szemét pár órára is szemét. Nem pusztán zavaró, de sok esetben a vadon élő állatok szenvednek tőle. Számtalan alkalommal olvashattunk arról, hogy a vizekbe bekerülő műanyag szemét bejuthat a halak gyomrába, elpusztítva őket. Vagy nem gondolnak arra a lazán, vagy éppen felelőtlenül, sőt cinikusan szemetelők, hogy például a játszótéren eldobott szemét könnyen egy kisgyerek kezébe kerülhet? Nem kell hozzá koronavírusos időszak, hogy fertőzést terjesszen. Tavasz óta pedig tudjuk, még jobban kellene vigyáznunk. Mégis számtalan szétszórt szájmaszkot látok az utcán. Talán a takarítási világnap felhívja erre a figyelmünket, és kevesebben fognak szemetelni. Legalább remélem!

Tovább a teljes bejegyzéshez
288 Hits
0 hozzászólás

Most akkor rágják a kecskék vagy nem? – A kecskerágó-rejtély nyomában

 Kolléganőm mesélte egyszer, hogy gyerekkorában sokat járt kirándulni édesapjával. Minden évszaknak megvolt a maga jellegzetessége, valami kis extra, amit lehetett várni, ami kis plusz élményt adott közös sétájuknak. Tél végén a hóvirág, majd az ibolya megjelenése mindenképpen ilyen esemény volt, áprilisban pitypangkoszorút fontak, május táján tobzódtak az út mentén virágzó orgonabokrok tömény illatában. Gyűjtöttek medvehagymát, felkutatták a legédesebb szederbokrokat. Még sok növényt felsorolt, és megtudtam, hogy számára az ősz nagy kedvence a kecskerágóbokor volt, sosem tudott betelni a látványával. Nem volt kertjük és városi parkokban sem nagyon találkozott vele. Pompás látványt nyújtottak rózsaszínes termésükkel. Mindig gyűjtöttek néhány ággal, sokáig szép volt otthon a vázában. Talán a neve is hozzájárult ahhoz, hogy az egyik kedvence lett.

Gondolhatnánk, hogy ezt a nevet nagyon nem kell magyarázni, hiszen egyszerű: a kecske szereti ezt a bokrot rágni, ebből lett nyilván a kecskerágó-bokor, majd egyszerűsödött a kifejezés (szakszerűen: tapadással keletkezett), így lett kecskerágó. Nos, kicsit utána olvasva kiderül, hogy azért ez nem ennyire magától értetődő, és egyáltalán nem biztos, hogy ezzel a bokorral, vagy termésével kellene etetnünk kecskénket, már ha lenne nekünk ilyenünk.

Theophrasztosz, akit a botanika atyjaként emlegetnek Euonymus néven egy fát említ, „amely olyan mérges, hogy a marhát, kivált a kecskét, már akkor is megöli, ha gyümölcsét vagy levelét ezek az állatok megízlelik”. Igen, éppen itt a bökkenő. Természetes nyelvérzékünk ugyanis azt mondatja velünk, hogy inkább kecskegyilkosnak, vagy kecskeűzőnek kellene ennek alapján a bokrot nevezni. Hacsak nem úgy gondolkodunk, hogy a kecskerágót rágott kecskét „titkos féreg foga rágja”, azaz tulajdonképpen kecskerágó rágja a kecskét. Tréfának tűnhet, de ezen a kérdésen több évszázadon át töprengtek tudós férfiak, megfejtés még nincs a talányra, miért hívunk egy ártalmas növényt úgy, mintha az, akire ártalmas, kedvelné.

Van más népi neve is, például a barátcserje és a pilátusfa. A csíkos kecskerágó kedves népi neve a papsapka, amely metaforikus elnevezés a termése alapján. Az ugyanis emlékeztet a katolikus papok barettjére.

A közönséges, avagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) egész Európában megél, hazánkban is honos. Terméseik 4-5 részből álló, rózsaszín, sárga vagy vörös színű húsos termések. Magjukat húsos, élénk színű magköpeny borítja. A terméssel és magokkal a gyümölcsevő madarak táplálkoznak, a magok sértetlenül áthaladnak a madarak emésztőrendszerén, majd az ürülékkel távoznak. A magok így sokfelé eljutnak, közülük nem kevés meg is ered, így tovább éltetve a fajt.

Kertben vagy parkokban akkor is megélnek, ha a talaj nem a legjobb minőségű, jól tűrik városi környezetet is. A tűző napot viszont nem kedvelik.

A kecskerágót használják a gyógyászatban ma is. Régen titokzatosság lengte körül, mert kérge drog, hatóanyaga az evonymin növeli a szív összehúzódási erejét. Terméséből egykor rüh elleni gyógyszer készült. A kéreg porával az ótvart gyógyították, valamint olajat is préseltek belőle.

Tovább a teljes bejegyzéshez
577 Hits
0 hozzászólás

A fizioterápia egy szelete – természetes gyógymód, ami a lelket is felfrissíti

Szeptember 8. a fizioterápia világnapja 1995 óta. Magyarországon 3 évvel később emlékeztek meg róla először. Azért éppen erre a dátumra esett a választás, mert 1951-ben e napon alapították meg a Gyógytornászok Világszövetségét, a gyógytorna pedig ma az egyik legismertebb fizikoterápiás módszer.

A fizioterápia elnevezés a görög, természet jelentésű, „füzosz” szóból ered. Azon gyógyító, gyógyhatású kezelési módszerek összefoglaló megnevezése, amelyek a természet fizikai és kémiai erejét, a természet adta lehetőségeket hasznosítják. Az orvosláson belül az egyik legrégebbi terület. Fizioterápiás módszerek a gyógytorna mellett például a gyógymasszázs, a balneo- és a hidroterápia. A fizioterápiás kezelések feladata általában a beteg fájdalmainak csillapítása, a mozgásszervi funkciók helyreállítása.

Szerintem igen fontos ünnep ez a világnap, mégis kicsit háttérbe szorult az elmúlt években, miközben a természetes életmód, az egészséges táplálkozás és a „wellness-ezés” igen trendi. Úgy érzem, a gyógytorna vagy a gyógyfürdős kezelés sokak fejében összekapcsolódott az idős kori problémákkal. Egy középkorú ismerősöm rendszeresen jár gerinctornára, mert úgy gondolja, hogy a hát- és hasizmait így tudja a legegyenletesebben fejleszteni, karbantartani. Bármikor szóba kerül – mesélte –, hogy gyógytornázik, kicsit aggódva, sajnálkozva kezdik méregetni, beszélgetőpartnerei szemében hirtelen éveket öregszik. A vele egykorú barátai pedig – akik amúgy semmit nem mozognak –, a háta mögött kinevetik, hogy nyámnyila, gerinctornázik, ahelyett, hogy valami komolyan vehető sportot űzne, futna vagy jógázna.

Nos, ha valakinek kétségei lennének, a gyógytorna nem „babapiskóta”, hanem komoly fizikai igénybevétellel járó mozgás, amellyel javítható a mozgásszervi problémákkal küzdő fiatal és idősebb emberek életminősége. Sok esetben a gyógytorna segít abban, hogy ismét mozogni tudjon például egy műtét után a beteg. Rengeteg ember él együtt krónikus fájdalommal. Már meg sem lepődöm azon, hogy 30 évesnél idősebb ismerőseim közül mind többen panaszkodnak, hogy rendszeresen fáj a hátuk, a válluk vagy a derekuk.

Tudták, hogy a népesség 80%-a életének egy bizonyos szakaszában derék-, vagy derékkörnyéki fájdalomtól szenved? Az ülő életmód, a túlzott gépkocsi használat mind hibáztatható ezért, ezt jól tudjuk. Szerintem azonban ez a fájdalom részben a miatt van, mert bár sokan sportolnak, a legtöbben ezt szakértő tanácsadó, személyi edző nélkül teszik. Sokan nem megfelelő testtartással, nem speciális sportcipőben, vagy épp alkalmatlan talajon futnak. Edzés előtt nem melegítenek be, edzés után nem nyújtanak. Ami ennél nagyobb gond, hogy egyszerűen tudomásul veszik, hogy kisebb-nagyobb gyakorisággal a fájdalom az életük része lett. Teljesen értelmetlenül, hiszen a fizioterápiás módszerek valamelyikével meg is szabadulhatnának tőle. Szerintem ezért van szükség erre a világnapra, és arra, hogy a híre minél többekhez eljusson.

A gyógytorna viszonylag új tudomány, korábban a balneoterápia volt a fizioterápia sztárja. Közhely, hogy Magyarország igen gazdag gyógyvizekben. Most nem sorolom fel gyógyfürdőinket, egyet kivéve.

Két évvel ezelőtt Hévízen töltöttem pár napot. Február volt, borongós hűvös idő, bár már érezni lehetett, hogy hamarosan megérkezik a tavasz. Arra gondoltam, ha már ott vagyok, kipróbálom a tófürdőt. Ajánlom mindenkinek, különleges élmény. Nem vagyok fázós, mégis aggódtam, nincs-e túl hideg ahhoz, hogy a szabadban ússzak, ám utóbb már csodálkoztam, miért nem vállalkoznak erre többen. Fantasztikus volt már a látvány is, bármerre néztem finom pára borította a vízfelszínt. A víz kellemes volt, a környezet barátságos.

Tudták, hogy a Hévízi tó a világ legnagyobb biológiailag aktív termáltava, amiben úszni is lehet? A vizét egy 38 méter mélyen fakadó forrás táplálja. Hogy mennyire különleges, az talán egyetlen információból megérthető. Akkora a vízhozama, hogy a közel 4 és fél hektáros tó teljes vízmennyiségét kicseréli három nap alatt. Kénben, rádiumban és egyéb ásványi anyagokban, oldott és gáznemű anyagokban igen gazdag. A fürdő honlapján elolvasható, mi mindenre jó.

Nekem semmi bajom nem volt, csak a kíváncsiságomat „kezeltem”, ám bónuszként lélekben felfrissültem és sokáig nem felejthető élményekkel gazdagodtam.

Tovább a teljes bejegyzéshez
390 Hits
0 hozzászólás

Nem, ez nem pingvin!

Egy kisebb társasággal szójátékokat játszottunk nemrég. Az egyik feladat az volt, hogy mindenkinek egy fekete-fehér állatot kellett megneveznie, olyat, amit a körben korábban még nem említett senki. Már túl voltunk a pingvinen, a zebrán, a dalmatán, a szarkán, a borzon, sőt a gyilkos bálnán is, amikor a barátnőm kisfia bedobta az alkát. Mondanom sem kell, volt közöttünk olyan, aki azt sem tudta, hogy madár-e vagy hüllő, vagy miféle lény, ám utánanéztünk, és én meg is kedveltem. Nekem olyan, mintha egy papagájt és egy pingvint kereszteztek volna. El is döntöttem, hogy írok róla, hátha olvasóim közül másnak is újdonság lesz.

Sajnos hazánkban nemhogy nem honos, de még csak látogatóba sem jön ide, mert a tengerek szerelmese, a szárazföld belseje nem érdekli. Ha rákeresnek az interneten, biztosan megtalálják azt az információt, hogy egy példány ennek ellenére eljutott Magyarországra, 1935-ben feljegyezték, hogy látták. Szegény! Novellát lehetne írni arról, vagy még inkább verset, hogyan kerülhetett hozzánk. Ám a történet, bárhogyan is indult, szomorú véget ért, a Magyarországon turistáskodó alka Hajdúböszörményben nekiröpült egy templomtoronynak és elpusztult. Talán egy hajóskapitány hozta magával hosszú tengeri útjáról hazatérve. Lehet, hogy megkedvelte, és nem tudott megválni kis barátjától, kalitkába tette és hazahozta.

Az alka nem is olyan apró, testhossza 40 centi körül van, kicsi, kardszerűen hajlott szárnyát több mint másfélszer ekkorára tudja kiterjeszteni. Olyan, mintha nem is lenne szeme, mert a fején a fekete tollakba beleolvad fekete gombszeme. A torka ragyogó sárga, szinte világít, amikor kitátja csőrét.

Mivel kizárólag tengerparton él, ebből egyértelműen következik, hogy a tenger gyümölcseivel táplálkozik. Leginkább halakat fogyaszt, valamint angolnát, férgeket, csigákat. Az alka kiváló úszó, háromujjú úszólábai segíti ebben.

Telepesen költ, akár például a kormoránok. A párok évente visszatérnek ugyanahhoz a fészkekhez. Leginkább a sziklás partokat kedveli, fészkét sziklafalak üregeibe rakja, bár nem ez a pontos megfogalmazás, mert semmit nem tesz a fészekbe, nem béleli ki, nem rejti el a bejáratát. Egyszerűen a sziklára teszi a tojást, amin több mint egy hónapig kotlik. A hosszú időt egy madár nem bírná, ezért a szülők felváltva melengetik, őrzik a tojást. Az alka évente egyetlen tojást rak. Az alkatojások szépek és többfélék. Az alapszíne lehet bézs, barna, de türkiz is, amelyet sötét foltok tarkítanak művészi elrendezésben.

A kikelt fiókák azonnal teszik a dolgukat, és alig két héttel a születésük után bár bele is vetik magukat a tengerbe, bár a szülői gondoskodást még sokáig nem kell nélkülözniük.

Mondanom sem kell, hogy az alka populációra sincs jó hatással a környezetszennyezés, valamint a halászat. Ez utóbbi részben a halállomány, tehát a táplálék csökkenését eredményezte, de az sem ritka, hogy a halászhálóba gabalyodva pusztul el egy-egy alka.

Tovább a teljes bejegyzéshez
438 Hits
0 hozzászólás

A címertan kedvelt virága: a liliom

 Amikor virágüzletbe megyek, sokszor játszom azzal, vajon ismerem-e mindegyik növény nevét. Az eladók, amikor egy kevésbé ismert fajtát nevén nevezve kérek, nem csak rámutatok, néha nevetve megjegyzik, ezt nem sokan tudják a vásárlók közül. Nos, olyan ember viszont, aki a liliomot ne ismerné fel, szerintem nincs. Nem pusztán azért, mert csak elvétve akad olyan virágos, ahol nem árulják. Nem is csak azért, mert kertekben gyakran látni, legyen az egy falusi előkert, vagy egy üdülőhelyi díszkert, valamint parkokba is előszeretettel ültetik, különösen a tűzliliomot. Hanem mert ott él a költészetünkben, a nyelvünkben. A magyar virágkultuszban a rózsa mellett a liliom neve szerepel leggyakrabban. Jelen van népköltészetünkben, költőink verseiben, és becéző szavainkban is gyakran élünk vele.

 A magyar nyelvben már 13. században megjelent. A liliom nevünk a latinból származik, akár a franciában vagy a németben. Hozzánk a liliom a középkori kolostorkertekből került, ám előtte már nagy utat tett meg. Története messze időszámításunk előtt indult.

 Egykori domborművek tanúsága szerint az asszírok is ismerték, sőt a királyság szimbóluma, hatalmi jelkép volt.

 A bibliai Énekek énekében több helyen előfordul, mindenütt erotikus szimbólumként. Ezt indokolja a karcsú száron csüngő buja, nehéz virág kitárulkozó kelyhe és tömény, édes illata. „Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.” (2,1). A görög és a római mondakörben is a nőiesség, az igaz szerelem, valamint a termékenység szimbóluma. Termékenység szimbólumként későbbi korokban gyakran ajándékoztak nőknek születésnapra vagy házasságkötésük alkalmából, hogy fiúgyermeket szüljenek.

 A bibliai Zsuzsanna (a héber eredetű Sosanna név jelentése fehér liliom) történetében a liliom már egyértelműen a tisztaság, az ártatlanság jelképe. Ebben szerepet játszott a virág fehér színe. Sok szent attribútuma: Szent Anna, Páduai Szent Antal, Szent Imre, Szent József, Aquinói Szent Tamás, Sienai Szent Katalin ábrázolásain gyakori motívum, tiszta életük jelképe. Szűz Mária virága is a liliom. Az Angyali üdvözlet-ábrázolásokon vagy az arkangyal kezében látjuk a liliomot virágként esetleg liliomos jogar formájában, vagy Mária mellett egy vázába állítva. A tisztaság kifejezésére számos festő – Fra Angelico, Tiziano, Murillo, Botticelli – fehér liliommal ábrázolta a kis Jézust tartó Máriát.

 Krisztushoz, mint a világ világosságához társítják, szintén a virág fehér színe miatt. Ezért szokás ma is liliommal díszíteni a húsvéti oltárt. A liliom jelképként alkalmazása annyira gyakorivá vált, hogy a 17. század elejétől pápai rendelet szabályozta a virág alkalmazási módját a művészetekben.

 A címertan talán legkedveltebb virága. A középkorban a fejedelmi jelképek részévé vált (pl. Anjouk, Firenze), a francia Bourbonok jól ismert címervirága. Igaz, az egykori eredet a nőszirom lehetett. Nem csak a rózsa volt történelmi jelkép egymással viaskodó családok között, a liliom is hasonló szerepet játszott, csak nem családok, hanem felekezetek között. Az ír katolikusok mindig fehér liliomot ültettek a kertjükbe, a skót protestánsok narancssárgát.

 A liliom változatos virág, legalább 90 faja ismert, a hibridek száma pedig ennél jóval több. Főként az északi félteként elterjedt, Európában az első termesztett virág. A fehér liliom a legrégibb kerti növények közé tartozik, igaz, egykor ízletes hagymája miatt termesztették, amelyet Ázsiában még ma is szívesen fogyasztanak. Kínában a hagymát meghámozzák, cukros vízben megfőzik, és csemegeként fogyasztják.

 Perzsiában kenőcsöt készítettek belőle. Gyógynövény volt az ókori Rómában, és a középkori kolostorkertekbe is így kerülhetett. Fájdalomcsillapítónak tartották, sebgyógyításra alkalmazták és a liliomolajjal kezelték a napozás miatt leégett bőrt.

 Nyárvégi aktualitása, hogy hagymáit ilyenkor érdemes elültetni. Érdemes, mert mutatós. Amikor gyönyörködnek benne, eszükbe juthat, hogy több ezer éven át hány és hány ember csodálta meg a liliomok szépségét.

Tovább a teljes bejegyzéshez
782 Hits
0 hozzászólás