Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Ők csak tudják, hogy mi a dürgés! Legdrágább madaraink egyike: a túzok

A túzok (Otis tarda) nem kicsi madár, nagyobb a pulykánál. Szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert. Tehát ha a túzok szembe áll az IKEA egyik legnagyobb, három személyes Grönlid kanapéjával, és szétterjeszti szárnyait, bőven eléri a bútor két végét, még túl is nyúlik rajta. Jó, jó, ez kicsit abszurd, ám engem mindig foglalkoztat, hogy felfogjuk-e igazán a mértékeket. Talán egy egyszerű hasonlat segítségével könnyebb elképzelni, mennyi az annyi. Ha már méreteknél tartunk: a nősténynél jóval nagyobb a túzokkakas. Magassága közel egy méter, tömege többnyire 15 kiló körül lehet, a túzoklányok ennek kb. a harmadára nőnek.

 Vonul is meg nem is

A pulykahasonlatból kiindulva, arra gondolhatnánk, hogy a túzok inkább a földön szeret helyet változtatni. Nem is tévedünk nagyot. Erős futólába van, és ezt ki is használja. Viszont képes, ha nem is villámgyorsan, de kb. 60 km/órával, kitartóan repülni. A túzok Európa legnagyobb repülni tudó madara. Szüksége is van erre a képességére, mert jellemzően vonuló madár. Igaz, az európai állomány (ami leginkább Közép és Dél-Európát jelenti, Oroszország déli területeit, Portugáliát, Spanyolországot, Magyarországot, Romániát, Szlovákiát) lényegében állandó, nem költözködik. Csak abban az esetben vonulnak délebbre, például a Balkánra, ha igen kemény tél köszönt rájuk, azaz hosszan hó fedi a táplálékot adó területet. A vonulás inkább az Közép- és Kelet-Ázsiában élő populációra jellemző.

A keleti, ázsiai kapcsolat emléke talán az is, hogy a túzok madárnevünk ótörök jövevényszó. Vannak népnyelvi nevei is: vadpulyka, póka (a pulyka régies alakváltozata), vadpóka, az irodalmi nyelvben még a strucchoz is hasonlították, magyar strucc néven.

Hol és hogyan élnek?

A túzokállomány, egykori vadászhatóságuk miatt és az élőhelyek változásával, valamint, hogy a mezőgazdasági művelés egyre intenzívebbé vált, erősen lecsökkent.

A Keleti-tenger déli partján, Közép- és Kelet-Ázsiában találhatóak még szép számmal, Európában pedig a legtöbb Spanyolországban. A világállomány kétharmada az Ibériai félszigeten él. Magyarország specialitása, hogy nálunk van az európai populáció legnagyobb egybefüggő fészkelőhelye. A Körös–Maros Nemzeti Park területén létrehozott dévaványai túzokrezervátumban, valamint a Hortobágyon található jelentős populáció, és élnek még túzokcsapatok a Nagykunságon és a Nagy-Sárréten. A múlt század végén az itthon még tömeges túzokállomány mára nagyon lecsökkent, tíz évvel ezelőtt alig másfél ezer példány élt hazánkban.

Nem csak országok vagy földrészek között vonul a túzok, az otthonát, „cserkészbirodalmát” az év során is változtatja. A dürgési időszakban a legkisebb az a terület, amit bejár, mindössze néhány hektár. A szaporodási időszak elmúltával a kakasok csapatokban jelentős távolságokat kóborolnak be, akár több ezer hektárt. Ugyan ezt teszik a fiatal, ivaréretlen példányok és az utódot nem nevelő tyúkok. Ősszel és télen akár 50 kilométeres körzetből mind összegyűlnek egy-egy jó táplálékot nyújtó területre.

Mini struccok?

Nem véletlen, hogy strucchoz is hasonlították és nem pusztán azért, mert jó futó. Kicsit emlékeztetnek egymásra. A túzok nyaka is megnyúlt a testéhez képest és a feje mókásan aránytalan az egész alakhoz viszonyítva.

Engem a vörösesbarna alapszíne a tyúkokra emlékeztet. A hasonlóság ebben persze ki is merül, a túzok tollazata bonyolultabb, fekete és világosabb haránt irányú sávok díszítik. A hasa fehér, a melle világosbarna. Három ujjú lábát hatszögletű pikkelyek borítják. Az igazi különlegessége a kakasok bajsza, ami lényegében fehér dísztollszálakból áll, ami az életkoruk előrehaladtával egyre dúsabbá és hosszabbá válik.

Amit talál, azt eszi, és legszívesebben ott él, ahol többféle eledelt is kínál a természet

Füves pusztákon, jól belátható, erdőkkel nem tagolt területeken, nagy repce-, gabona- és kukoricatáblákban él. Fészkét ezek közé a termesztett növények közé is rakhatja, dürgőhelynek inkább a réteket, alacsony füves területeket választja. Szereti a változatosságot.

A túzok mindenevő, ám nem eszik meg mindig mindent. Mással táplálkozik a fiatal és az öreg egyed, és mást esznek attól függően, hogy egy-egy évszak mit kínál. Maximálisan alkalmazkodnak a körülményekhez. A kicsik főként ízeltlábúakat esznek, mert kell a növekedéshez az energia, csak később térnek át a növényi táplálékra. A túzok tavasszal vegyesen táplálkozik, nyár elején, amikor gazdag a vegetáció, inkább növényeket eszik, nyár végén megnő étrendjében a rovarok aránya. Állati eredetű táplálékra ekkor azért is van igénye, mert nyáron a teljes tollazatát levedli, és az új létrehozásához sok fehérjére van szüksége. Ősz vége felé, amikor kevesebb a rovar, a növényi táplálék ismét meghatározóvá válik.

A túzok, amikor vonulásra készül, főként rovarokon, bogarakon él, és néhány kisebb emlős is bekerül a menübe. Ismét csak azért, hogy legyen elegendő energiája, ez úttal a repülőúthoz. Ehhez komoly mennyiségű zsírt kell felhalmoznia. A túzok képes arra is, hogy a minőségi táplálékot mennyiségivel váltsa ki, növényekből tehát sokkal nagyobb adagot fogyaszt.

Tudták, hogy a túzok és a repce elválaszthatatlanok? Pontosabban repce nélkül képtelenek lennének áttelelni.

Veszélyes és látványos: a dürgés

A túzok poligám, ám a szaporodás érdekében meg kell küzdenie a többi hímmel. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat. A tojóknak tánccal udvarolnak: fejüket hátrahajtják, farktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskójukat felfújják. Ez maga a dürgés.

A tél végi-kora tavaszi, sokszor fizikai sérülésekkel is járó vetélkedést követően a domináns, győztes kakasok április elejétől a nyílt, zavartalan dürgőhelyeken fogadják a tyúkokat. A párzás után a tyúkok egyedül választják ki a fészkek helyét. A fészekalj átlagosan két tojásból áll.

A fiókák 28 nap kotlás után kelnek ki, és bár mintegy 6 hét múlva röpképessé válnak, még hetekig a fészek közelében táplálkoznak, és akár egy évig is ott maradnak még a „mamahotelben”.

Érthető is, hogy óvják a fiókákat a tyúkok, a kicsiknek ugyanis csupán 30 százalékuk éri el az egyéves kort. Még drámaibb a helyzet, ha azt nézzük, hogy a tojók 8-10 évente átlagosan mindössze egy fiókát nevelnek fel sikeresen, röpképessége eléréséig.

Védelemre szorul

Hazánkban idestova 50 éve védett a túzok, természetvédelmi értéke egymillió forint, ami a legmagasabb kategória, kevés madarunk „ér ennyit”. Érthető a figyelem és a védelem, hiszen évszázadok óta fogyatkozó faj. Mivel az egyedszám igen lecsökkent, ma már nem lenne megmenthető a faj pusztán passzív eszközökkel, ezért, akár a rákosi viperának, a túzoknak is létrehoztak egy rezervátumot.

A LIFE Túzokvédelmi Program keretében megvásárolt területen túzokvédő szakemberek dolgoznak. Gyepesítenek, lucernát és a túzok kedvencét, repcét telepítenek. Mesterségesen nevelik a fiókákat. A természetes élőhelyükön meg nem védhető fészekaljakat megmentik, a csibéket felnevelik, és visszajuttatják a természetbe.

A Hortobágyi Nemzeti Parkban madarak, így a túzok védelme érdekében, 80 kilométer hosszan föld alatt vezetik az elektromos vezetékeket, más vezetékekre pedig Firefly-t, azaz „szentjánosbogár” nevű, fluoreszkáló eszközöket szereltek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
700 Hits
0 hozzászólás

Különös formájú gyökér, hallucinogén hatóanyag – ismerkedjünk meg egy legendás növénnyel!

 A mandragóra (Mandragora officinarum) a burgonyafélék családjába tartozik, ám eszébe se jusson senkinek enni belőle! Szerencsére Európában igen ritka, inkább csak délen, Görögországban, Olaszországban található meg. A Földközi-tengertől egészen Kis-Ázsiáig terjed természetes élőhelye, de a világ számos országában termesztették.

A mandragóra nagyra növő, szokatlan formájú gyökeréről híres. Az évelő növény széles, hosszú levelei tőrózsát alkotva nőnek ki a földből, és a közepéből nőnek ki a kék vagy lila harangocskák, a virágok. A növény föld feletti része igazi „álca”, olyan, mint egy jelentéktelen gyomnövény. Sárga bogyótermése gyümölcsös illatú. Népnyelvi nevei részben erre utalnak: kutyaalma, földialma, ördögalma. Más megnevezések a növénynek tulajdonított szinte csodatevő erőt emelik ki (varázsgyökér), illetve a benne lévő anyagok hatását (álomfű).

Aligha van olyan ember, aki ne találkozott volna a mandragóra nevével. Régen is ismert volt, sokak fantáziáját megmozgatta, mostanság pedig valószínűleg leginkább J. K. Rowlingnak köszönheti népszerűségét. A Titkok kamrájában határozott kézzel kell bánni az izgő-mozgó, kicsit kelletlen gyökéremberkékkel, és csakis fülvédőben szabad kihúzni őket a földből, mert aki meghallja visításukat, szörnyethal. Nos, ez kezelhető kockázat a varázslótanoncok számára, igazán apróság ahhoz képest, hogy a főzete oldja a mágikus bénultságokat. A Harry Potter sikoltozó növényemberkéje félelmetes lehet a gyerekeknek. A legendákban élő növény azonban ennél sokkal ijesztőbb, és több mindenre alkalmasnak tartották.

„Elkábítottak olcsó mandragórák” (Ady Endre: Vágyakozás)

Túlértékelték, csodatévő erőt tulajdonítottak neki már az ókorban, nem pusztán a benne lévő hatóanyagok miatt, de azért is, mert gyökere emberi alakra hasonlít. Ez már az ősidőkben a termékenység jelképévé tette, az egyiptomiak elsősorban afrodiziákumként tartották számon. A görögök a gyökerét nyugtató és az emésztést serkentő szernek tartották.

Mi, emberek magyarázatot akarunk mindenre, még akkor is, ha nincs hozzá elég tudásunk. Ez történt a középkorban is. Úgy tartották, a mandragórának szelleműző energiája, varázsereje van. Hitték egykor, ha a szigorú előírásokat betartják, a kiásott gyökér hatalmat, pénzt, szerelmet hoz birtoklójának. Sokan amulettként a nyakukban viselték. Mások kis fadobozban tartották. Ám nem volt elég csak őrizni, minden pénteken meg kellett fürdetni, mert ha ez elmaradt, a mandragóra ismét csak sikoltozni kezdett. Még a fürdető vizet is eladták, terhes nőknek, mert a hiedelem úgy tartotta, ettől könnyebb lesz a szülés. Szárított gyökere a boldog otthon biztosítéka volt, megvédett a betegségektől és a gonosztól. Nem csoda, hogy aranyárban mérték!

Nem mindegy persze, hogyan ásunk!

Mandragórához jutni fáradságos és veszélyes művelet volt, tudta ezt mindenki. A biztonság növelésére többféle módszer járta, mind kellően bonyolult volt. Akadtak, akik úgy tartották, egész csapat kell az ásáshoz. Egyikük folyamatosan nyugat felé nézve három kört húzott a kiásandó gyökér körül. A többiek közben körtáncot lejtettek erotikus szavakat suttogva.

A Grimm testvérek szerint az sem mindegy, hogy melyik nap állunk neki mandragórát gyűjteni. Az alkalmas nap a péntek, persze napfelkelte előtt. Fontos kellék a gyapjú, vagy a viasz, amivel a fülünket bedughatjuk, és szükséges még egy kellően nagy és éhes, fekete kutya. Biztos, ami biztos, vessünk három keresztet, majd lazítsuk fel a mandragóra körül a földet. A növény föld feletti részét kössük a kutya farkához, majd egy kis kenyérrel ösztökéljük mozgásra a kutyát, mi pedig még nála is sebesebben rohanjunk el, nehogy meghalljuk az előbukkanó gyökér sikolyát. A kutyáért persze nem kár, gondolták, akkoriban még nem nagyon volt érték az állatvédelem.

Középkori hiedelem volt az is, amire a növény egyik népi neve, az akasztófamanó utal, hogy a mandragóra a bitófa alatt növekszik. Ugyancsak a középkorban a boszorkányok egyik kedvenc növényének tartották: úgy vélték, a mandragóra a „repülőzsír” egyik fontos alkotóeleme, aki ezzel bekeni a varázsseprűt, máris repülhet.

A mandragóra az orvoslásban

Gyógynövényként sem az ókorban, sem pedig a középkorban nem volt ismeretlen a mandragóra. Az ókori görögök a friss vagy szárított mandragórát borban áztatták és afrodiziákumként használták, akár az egyiptomiak. Az ókori Kínában érzéstelenítő és altatószerként alkalmazták. Az asszírok használták fogfájásra, szülési komplikációk esetén valamint aranyér és gyomorbetegségek kezelésére. Hippocrates mandragórával javított a melankolikus emberek hangulatán. Platón erős érzéstelenítőnek tartotta, és az orvoslásban használták is sebészeti műtéteknél.

A középkorban fájdalomcsillapításra és altatónak, valamint sebgyógyításra alkalmazták. A 20. században a morfiumfüggőséget próbálták vele kezelni. A mandragóra volt talán a legszélesebb körben használt gyógynövény a régi időkben.

Ma már nem alkalmazzák, mert inkább árt, mint használ. A nadragulyával kapcsolatban senkinek kétsége sincs, hogy mérgező, méghozzá a benne lévő alkaloidok miatt. A mandragóra is hasonló anyagokat tartalmaz, kábultságot, látomásokat okoz, egyértelműen mérgező.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3018 Hits
0 hozzászólás

Mindannyian szeretjük a madárfotókat

Soha meg nem unható téma: egyszerűen szeretjük a madarakat. Ennek része a csodálat, ők ugyanis képesek valamire, amit mi csak technikai segítséggel tudhatunk: repülnek. Az emberiség örök vágya ez, szabadon szárnyalni, mint a madarak.

A láthatatlan jelentésen túl van kézzelfoghatóbb oka lankadatlan érdeklődésünknek, a madarak szépek és érdekesek. Még a veréb is. A kicsi és nagy szárnyasok legegyszerűbb tollazatán egyaránt izgalmas részleteket fedezhetünk fel. Egy-egy madár kinézetét leírni nem egyszerű feladat, annyi árnyalat, apró díszcsík vagy pötty gazdagíthatja akár a látszólag egyszínű tollakat.

Mókásak, félelmetesek, káprázatosak, magányosan vagy csapatban élnek, vonulnak, vagy nem költöznek, mi pedig gyönyörködünk bennük. Ezért van az, hogy a róluk készült fotókat is örömmel nézzük meg. Ez lehet a hátterében annak, hogy sokan képesek hosszú órákon át lesben állni, és várni a megfelelő pillanatra. Mert remélik, hogy elkapnak egy-egy soha vissza nem térő villanást, mozdulatot, életképet, amivel bemutathatják saját kitartásukat, leleményességüket, valamint egy-egy madár életét, szépségét. A les általában nem egy kényelmes kempingszék, hanem valamilyen bonyolult álca, ami alá be kell bújni, és mozdulatlanul kell várakozni még akkor is, ha például hangyák futkároznak rajtunk. Vagy a vízben kell álldogálni nyakig merülve, és hiába a neoprén öltözék látszólagos biztonsága, azért a víz hidege egy-két óra elteltével már mindenképpen érződik.

Senki nem szeretnék elriasztani a madárfotózástól, sőt, éppen egy madaras fotóversenyre szeretném felhívni olvasóim figyelmét.

Sok fotóverseny létezik, ismert, nemzetközi seregszemlék komoly díjakkal, ahol talán a legfontosabb, hogy aki azon akár csak említésre kerül, nevet szerez magának. Vannak kisebb, helyi vagy országos versenyek, újak és nagy hagyományúak.

Tavaly indult az a kezdeményezés, amelynek a madarak iránti hódolat kifejezésén túl vállalt szándéka, hogy a Tatai Vadlúd Sokadalomra is felhívja a figyelmet, hogy ne csak november végén essék szó erről a rendkívüli, rangos és immár 20 éves természetvédelmi rendezvényről. A fotópályázatot idén is kiírták, már lehet nevezni. A címe: Envirotis - Madarak fényben és árnyékban – 2020. Minden fontos információ megtalálható a pályázat honlapján. Most csak a legfontosabbakat emelem ki.

Nevezési időszak: 2020. július 20. és szeptember 20. között. Bárki nevezhet, profi és hobbifotós egyaránt.

Fődíj egy 10 alkalmas les-bérlet, amely úgy gondolom, jó kis nyeremény annak, aki lelkes madárfotós. Nem pusztán azért, mert egy-egy les bérlet nem olcsó, hanem különösen azért, mert a lesek többsége már 2021 nyaráig foglalt, lényegében nincs szabad hely.

Közönségdíjat is kiadnak a szervezők. Minden benevezett fotót feltöltenek egy Facebook alkalmazásba, és a fotókra 2020. szeptember 30. és október 31. között lehet szavazni.

Eredményhirdetés a Tatai Vadlúd Sokadalom napján lesz, november 28-án, szombaton, amire már csak azért is érdemes lesz elmenni, mert a legjobb 50 fotót megnézhetik egy kiállításon maguk a szerzők, valamint az érdeklődő közönség, bárki, aki arra jár.

Ne hagyják ki, pályázzanak!

Tovább a teljes bejegyzéshez
394 Hits
0 hozzászólás

Neved legyen: ökörszem

 A madarak tulajdonságáról, kinézetéről, szokásairól igen sokat elmond nevük – akár a tudományos név, akár az általánosan használt magyar megnevezés és különösen a népi nevek. Nincs ez másképpen az ökörszemnél sem. A latin szaknyelvi Troglodytes troglodytes jelentése üreglakó, ami egyértelműen jelzi, ez a kis madár szívesen fészkel üregekben, sziklavájatokban, fák odvában.

 A magyar ökörszem valószínűleg tükörfordítással jött létre a német Ochsenäugleinből, több más nyelvben is ez az elnevezése. Egyértelmű, hogy a név a madár méretére utal. Erre az igen markáns jellemzőjére más elnevezései is alapoznak. Hívták diómadárnak, a kedvencem pedig a Turkesztánban használatos „egy falat” jelentésű neve.

Az örökszem feltűnő tulajdonsága a hihetetlen mozgékonysága is, nem véletlen, hogy Erdélyben a ficánkol igéből képzett szóval, ficánkának nevezik.

A világon sokfelé találkozhatunk ökörszemmel, így Európában mindenütt, Északnyugat-Afrikában, Észak-Amerikában valamint Ázsia nagy részén is. Leginkább a hegyvidéket, az erdőket és víz közeli területeket, a patakpartokat kedveli, így hazánkban főként északon és a nyugati országrészben él. Télen gyakrabban láthatjuk, mert lehúzódik a hegyekből, és még a településekre is ellátogat.

Hazánk, sőt Európa egyik legkisebb madara, nincs akkora, mint egy kicsi Túró Rudi. Mindössze 9 centis, tömege még ennyi sincs, általában 6-8 gramm mindössze. Kinézetre hasonlít a verébre. Barnás kis gömböcske, némi rozsdás árnyalattal. Apró, sűrű keresztcsíkok díszítik tollazatát. A farktollait szinte mindig felcsapja, így még kerekdedebbnek látszik. Csőröcskéje picit ívelt és tűhegyes.

Ki sem néznék termetéből erős hangocskáját. A hím olykor 90 decibellel zengeti énekét, ami akkora zajt jelent, mint egy gyerekekkel zsúfolásig telt játszóház hangkavalkádja. Ennek ellenére kellemes az éneke. Váltakozó, tisztán csengő szólamokból áll, a vége felé elhalkuló trillává alakul, amit mintegy refrénként megismétel. Hallgassák meg, kedves élmény! Mondják, hogy a kanári dalára emlékeztet.

Röpte egyenes vonalú, ám mivel szárnya kerek és rövid, nem nagyon indulhat hosszabb távolságokra, inkább ugrándozik, akárcsak a veréb. A szárnyait leginkább a bokrok közötti nagyobb távolság leküzdésére alkalmazza, hogy minél gyorsabban fedezékbe jusson. Mivel picike és szárnyfesztávolsága sem nagy, képes a legsűrűbb bokrok között is villámgyorsan repülni. Táplálékát is itt keresi, valamint az avarban. Bábokat, petéket, pókokat, kisebb rovarokat szedeget. Télen apróbb magvakat is fogyaszt.

Évente kétszer költ a tavasz és nyárvége közötti időszakban. Talán saját alkatából ihletett kerekded vagy ovális fészkét növényi részekből építi, és puhára béleli mohával, tollakkal. Bár maga az építmény zárt, ám a „kapuja” viszonylag nagy, különlegessége pedig, hogy a madárka épít elé egy lépcsőt, vagy inkább kapaszkodót, egy ágat vagy kicsi lécet, innen eteti aztán a fiókákat. A fészkét mindig védett, nehezen észrevehető helyre építi, partoldalba, sűrű bokrokba, folyondárok indái közé, csupa olyan terepre, ami a nála nagyobb ellenségeinek nehezen megközelíthető. A fészket a hím egyedül rakja, ám rögtön kettőt, hármat is, amelyek közül a tojó választ. A fészekalja általában 6-8 fehér, helyenként piros pöttyökkel szórt tojás. A kotlási idő rövid, 14-16 nap és az utódok ugyanennyi idő alatt nőnek fel és röpülnek ki. Mindkét szülő részt vesz az etetésükben.

Nemrég írtam a madárbarát kertről. Nos, az sem lehetetlen, hogy kertünket egy ökörszem látogassa, ám ehhez ökörszembarát etetőt kell építenünk. Hogy ez pontosan milyen, arról részletesen olvashatnak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalán. Most csak annyit, hogy ehhez bokrok között kell a talajetetőt elhelyeznünk, hiszen ennek a madárkának ez a természetes közege.

Az ökörszem Magyarországon védett, eszmei értéke 25.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
978 Hits
0 hozzászólás

Ehető gombák – egy kicsi megye a gombák hatalmas országában

 Legyen most terítéken a gomba, hiszen szezonjuk van! Kellemes az idő, de nem ritka a kiadós eső sem, most érdemes gombászni. Barátnőm gyerekei, a kilencéves Luca és Vili, aki hatéves, egymás szavába vágva mesélték lelkesen, hogy kirándulni voltak egyik hétvégén a szüleikkel, kulcsos házban aludtak, és képzeljem, vacsorára a napközben gyűjtött erdei gombákból nagyon finom étel készítettek bográcsban, tábortűz fölött. Pontosan tudták, milyen gombákat találtak, és a receptet is elárulták: sok hagymát pirítottak, majd a felaprított gombát rádobták, sózták, borsozták, és nem bonyolították tovább – kenyérrel ették, mesebeli volt.

 Ámultam, mert korábban azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nem igazán szeretik a gombát. Talán csak azért, mert kevesen járnak szüleikkel közösen gombászni. Lássuk be, a szupermarketben vásárolható, mégoly gyönyörű csiperke íze finoman szólva is csak szerény élményt nyújt. Ha nem teszünk hozzá valamennyi szárított gombát, talán bele se kezdjünk.

 A gombák országa hatalmas, igazából nem is tudjuk pontosan, hogy mekkora, de az egészen biztos, hogy csak a töredékét ismerjük a létező fajoknak. Egyes becslések szerint kb. 1,5 millió gombafaj él a Földön, de lehet, hogy akár kétszer ennyi.

Élőlények, ám sokáig nem volt egyértelmű, hova kellene sorolni őket: állat-e vagy növény a gomba. Sokan még a növénytan részeként ismerkedtünk meg velük, leginkább azért, mert a gombák helyhez kötöttek. Mégis az állatokhoz állnak közelebb, mert heterotrófok, tehát (leegyszerűsítve) az élethez szükséges energiát szerves anyagokból fedezik.

Rendszertani besorolásuk a 2000 években teljesen átalakult, addigra ugyanis lehetővé vált a DNS-alapú osztályozás, és így sok új dolgot megtudtak a gombákról. Olyannyira, hogy módosítani kellett a korábbi, fizikai tulajdonságok, morfológiai jellemzők alapján megállapított rendszerezést. Még ma sem végleges az egyes gombák taxonómiai besorolása – ez ma is egy dinamikusan alakuló tudományterület.

Vannak egysejtű és többsejtű gombák, közös bennük, hogy nincs gyökerük, sem lábuk, nincs levelük, sem viráguk, jellemző viszont rájuk, hogy gombafonalakból fejlődnek ki.

A gombák alapvetően háromféle módon táplálkoznak. Vagy elkorhadt, elpusztult élőlényeket fogyasztanak, vagy együtt élnek azzal a növénnyel –a növény gyökérzetéhez kapcsolódva –, amelyből energiát nyernek, azaz kölcsönösen előnyös viszonyban vannak egymással, vagy paraziták, tehát egy élő szervezetet bontanak le, saját túlélésük érdekében. Fontos tudni, hogy a gombák lebontó munkája nélkül, teljesen felborulna a természet egyensúlya.

Hogy mennyire gazdag és sokszínű a gombák világa, arra jó példa, hogy gomba a peronoszpóra, amely sok szőlőtermesztő rémálma, kezelés, permetezés nélkül elpusztítaná az egész szőlőtőkét, és a kalapos gomba is, legyen bár mérges, vagy ehető, mint például a vargánya vagy a fafülgomba.

Az ízletes vargánya a kedvencem. Nevezik még például úrigombának is. A nagyobb méretű gombák közé tartozik, az állaga kiváló, szárítva vagy frissen egyaránt jó. A vargánya régóta része a gasztronómiának, már a rómaiak is gyakran használták.

Luca kedvence a fafülgomba. A laskagombához hasonlóan félkörös tányérkákat képez a fák törzsén, de lehet csészeformájú. Kiváló alkalmazkodó, száraz időben összehúzódik és kivár. Kedvence a bodzafa. Valóban emlékeztet a fülre, legalább annyiban, hogy porcogós – aki evett kínai gyorsbüfében például fafülgombás csirkét, nem felejti el, hogy milyen. Nem az íze, inkább az állaga az, ami az ételben a jellegzetességét adja. A kínai konyha előszeretettel használja, sokáig úgy gondoltam, hogy a fafül-, vagy júdásfülgomba jellegzetes ázsiai gombafaj. Tévedtem, ma már tudom. Magyarországon igen gyakori, nem értem, miért nem része a hazai éttermek magyaros fogásainak.

Távol-keleti gomba viszont a siitake, amely egyben a legrégebben termesztett gombafaj. A csiperke és a laskagomba után ebből termesztenek a legtöbbet a világon. Bár eredeti élőhelye Kína, Japán Thaiföld, ma az egész világon termesztik, hazánkban is. Szinte csodaszernek tartják, némi joggal. Számos jótékony hatása ismert: csökkenti a koleszterinszintet, gyógyír a köszvényre, gyulladásos panaszokra, hogy csak néhányat említsek. Immunstimuláns hatása bizonyított, ezért fontos szerepet játszik a rákellenes küzdelemben.

Van olyan gomba, ami a cukorbetegség kezelésére kiváló szer. A téli fülőkének, ennek a különleges, télen szedhető gombának egyes alkotóelemeit pedig azért alkalmazzák műerek falában, hogy a vérrögképződés kockázatát csökkentsék. A gombák nélkülözhetetlenek az orvostudományban.

Ahogy az bizonytalan volt, hogy növény vagy állat, sokan azt a kérdést is felteszik, hogy zöldség vagy fűszernövény a gomba. Nos, szerintem a gomba nem más, mint gomba. Együnk minél többet, mert teljes értékű fehérjét tartalmaz, energiaszegény és finom.

Sokféle gomba gyűjthető erdeinkben, érdemes egy-egy kiadós eső után kirándulni egyet és gombászni. Ám egy dolgot mindenképpen be kell tartanunk. Ha saját magunk gyűjtünk gombát, vigyük el minden esetben egy kijelölt piacra átvizsgálásra, mert nagyon sok ehető gombának van hozzá megtévesztésig hasonló mérgező párja. Létezik olyan gomba is, amelyik frissen ehető, ám később mérgezővé válik. Már kevés mérgező gomba elfogyasztása is végzetes lehet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1106 Hits
0 hozzászólás