Vörös és Zöld

Almásfüzitő

„…zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” (József Attila: A Dunánál)

 Európában a második leghosszabb folyó, nemzetköziségben azonban élenjáró. Tíz országon halad át hosszabban vagy rövidebben, hol szélesen hömpölyög, hol gyorsan szalad. Vízgyűjtő területén ennél is több ország osztozik. Hossza 2857 kilométer, vízgyűjtő területe pedig több mint 800 ezer négyzetkilométer. A Rajna-Majna-Duna csatorna 1992-es megnyitásával tengereket (Északi-tenger és Fekete-tenger) összekötő vízi út fontos része lett.

Fortepan/Adományozó. Cím: Evezősök Vác környékén. A háttérben a Visegrádi-hegység és a dunabogdányi kőfejtő látható. 1925.

 

 Nagyon nem mindegy tehát, melyik ország hogyan bánik vele, hol mennyire fontos a természet és környezetvédelem, hogy csak a legkézenfekvőbb kérdéseket említsem. A dunai országok ezt felismerve 1994. június 29-én elfogadták a Duna Védelmi Egyezményt a folyó védelmének érdekében és fenntartható használatáért. Négy évvel később, hogy minden gördülékenyen haladjon, hogy az egyezmény ne csak papíron éljen, megalakították a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottságot (ICPDR). A tagországok egy-egy évre töltik be a szervezet elnöki tisztét, hazánk 2019-ben volt soros. Az államok angol neve alapján, abc-sorrendben követik egymást az egyes Duna-országok.

 A nemzetközi Duna-nappal a Védelmi Egyezmény aláírásának tízedik évfordulóját ünnepelték, és egyben hagyományt teremtettek, az idei immár a tizenhetedik. Mivel igen hosszú a folyó, számtalan a vele kapcsolatos feladat, a jeles napot a bizottság mindig egy-egy témára építi. Csak néhányat kiemelve az elmúlt évekből: a társadalmi felelősségvállalás és az összefogás fontossága, a Duna és a kultúra kapcsolata, a vízhasználat kérdése, a dunai vízgyűjtő-gazdálkodási terv társadalmi vitája.

 Az idei év témája mindenkit érint, mindenkit megmozgathat: Fedezd fel a Dunát! Már el is indult egy online játék, ami egészen július elejéig tart, szerintem érdemes kipróbálni! Itt lehet regisztrálni. Egy-egy ilyen kvíz jó lehetőség arra, hogy ellenőrizzük, valóban olyan sokat tudunk-e, mint gondoltunk, ám még ennél is fontosabb, hogy bővíthetjük ismereteinket, esetleg arra ösztönöz, hogy még többet olvassunk a folyóról.

 Fedezzük fel! Mert van mit! Nyolc kérdéses „tesztemet” ízelítőnek szánom.

 Vajon tudja-e mindenki, mit jelent maga a szó? Honnan ered a Duna neve? Az írásos emlékek nélküli messzi-messzi múltból, az úgynevezett közös indoeurópai alapnyelvből (hívják még az angol elnevezésből proto-indoeurópainak), a jelentése folyó, vagy folyóvíz. Akinek erről eszébe jutott a Don folyó, eltalálta, igen, annak sem bonyolították egykoron az elnevezését, egyszerűen rámutattak: ez a folyó. Majd teltek-múltak az évtizedek, évszázadok, az egykori jelentés már csak nyelvtörténet, de itt a Folyó, azaz a Duna, a szóból tulajdonnév lett és fogalom.

 Olvasták már Claudio Magris Duna című könyvét? 1986-ban írta, amikor az Y generáció még épp, hogy megszületett, és elképzelésünk sem volt arról, hogy lesz Z és Alfa, de sokan azt sem tudták, hogy pár év és egész Közép-Európa átalakul. Izgalmas kép közeli és távolabbi múltunkról, egyben kultúrtörténeti utazás, történelmi ízelítő a Duna melletti országokról.

 Tudták, hogy 1830-ban indult el az első gőzhajó a Dunán, ami kényszerűen magával hozta a meder szabályozását.

 Hány magyarországi mellékfolyója van? Aki hármat mondott, eltalálta: Rába, Ipoly, Sió.

 Ma még nyüzsögnek apró rákok a Dunán, ám arról hallottak-e, hogy miért tűntek el az egykor nagy számban itt élt folyami rákok? Nem, nem azért, mert levadászták és elfogyasztották volna őket, vagy mert az ipari szennyezés tönkretette volna élőhelyüket, hanem mert egy betegség, a „rákpestis” végzett velük. Igaz, ennek a kórnak is nyilván volt valami oka, de ezt most ne firtassuk!

 Vannak-e dunai halfajok? Igen, természetesen vannak, több mint 50 féle. Nekem ez soknak tűnik, a szakemberek szerint azonban inkább kevés. Van két olyan halfaj is, amely csak és egyedül itt él: a dunai galóca és a selymes durbincs.

Hát a hódokkal mi a helyzet? Kihaltak, akárcsak az aranysakál, ám néhány éve sikeresen visszatelepítették őket.

 Ha már a természetnél tartunk, még egy találós kérdés: hány nemzeti park kapcsolódik a Dunához? Összesen tizenhét – felfedezésre egy kiváló lehetőség szép sorban mindet felkeresni. Lehet a négy hazaival kezdeni!

 Számtalan módja van a felfedezésnek, egy élet is kevés lenne, ha mindent szeretnénk tudni a Dunáról. Aki alapos, áttekintő összefoglalóra kíváncsi, érdemes a Wikipédia Duna szócikkével kezdeni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
447 Hits
0 hozzászólás

Egy-két nap alatt elnyíló műremek – a golgotavirág

 Szeretem a kúszónövényeket, különösen azokat, amelyek nyáron virágözönnel borítják be a kerti lugast, vagy a ház falát, esetleg egy kiszáradt fa törzsére felfuttatva, hirtelen a semmiből kinőve pompáznak. Egyik gyerekkori kedvencem a klemátisz. Az oka igen egyszerű. Nagyszüleim kertjében volt egy hangulatos, klemátisszal befuttatott kis lugas, nyaranta az volt sok-sok meghitt beszélgetés, kakaós reggeli, kürtőskalácsos délután helyszíne. Az igazi különlegessége az volt, hogy a településen ugyan sok kertben volt kék klemátisz, de nálunk legalább hat féle színárnyalatban pompáztak a virágok. Mindenki a csodájára járt. Most mégsem erről írok, hanem egy másik gyönyörű futónövényről, a golgotavirágról.

 Számtalan másik neve is van, ám mind, még a latin szaknyelvi Passiflora is, ugyan arra utal, ugyan azt fogalmazza meg másképpen. Nevezik krisztusvirágnak, Krisztus koronájának, kínfűnek, kínvirágnak vagy passióvirágnak. Miért? Több elmélet van arra, hogy ki nevezte el a növényt, de bármelyiket nézzük, mindnek egy az alapja. A növény virágának alkotórészei szokatlanok és igen karakteresek, az ember pedig szívesen értelmezi a látottakat, ahogy arcot lát például a felhőben. Az első spanyol misszionáriusokat Krisztus szenvedéseire és a töviskoszorúra emlékeztette a virág, ezért úgy vélték, hogy még a természet is arra ösztönzi őket, hegy megtérítsék a dél-amerikai indiánokat.

A Golgota a hegy neve, ahol Jézust keresztre feszítették, a golgotavirág pedig az értelemzők szerint a megkínzatás stációira, a kínzás eszközeire utal. A nyeles magház a keserű pohár, amelyet ki kellett innia, a szőrkoszorú a töviskoszorú, amelyet a fejére helyeztek, a kacs az ostor, amivel megkorbácsolták, a hármas levél a kereszt három ága, más értelmezés szerint a lándzsa hegye, a három bibeszál a három szög, amelyekkel Jézust a kereszthez szögezték, az öt portok az öt sebhelye. A fehér szín Krisztus ártatlanságát, a 10 szirom pedig az igaz apostolokat jelképezi.

 Egy csodás virág szép értelmezése.

 A golgotavirág trópusi és szubtrópusi övezetekben őshonos, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Ausztrália egy részén, ám a világon szinte mindenütt termesztik. Európában a 17. században terjedt el. Indái az őshonos környezetben a 80 méter hosszúságot is elérhetik. A legtöbb passiónövény liánféle, de van cserje és fa változata is. A virága mellett a fényes zöld, háromkaréjos, sima levelek kevésbé feltűnőek. Néhány faj virágának átmérője elérheti a 10 centimétert. A legtöbb faj csak tűző napon virágzik, egy-egy virág pedig mindössze 24-48 óráig nyílik. Micsoda pazarlás!

 E különleges virágzatból fejlődik ki a kerek, sárga vagy narancssárga, édes-savanykás passiógyümölcs, amelynek legismertebb ehető fajtája a maracuja. Ha már a különlegesen hosszú indáról írtam, megemlítek még egy különlegességet: a brazíliai Passiflora macrocarpa termése a négy kilogrammot is eléri. A termést spanyolul granadillának, azaz gránátalmácskának is nevezik, mert az egyrekeszű, sokmagvú bogyó kerekded, apró magjai miatt kicsit hasonlít a gránátalmára.

 Az Andok indiánjai egykoron teát főztek a golgotavirágból. Európában nyugtatónak és fájdalomcsillapítónak használták a növényt. A benne lévő bétakarbolin jó hatással van az idegrendszerre, így nyugtatóként, a szorongásoldóként alkalmazzák. Bár a golgotavirágnak ismert mellékhatásai nincsenek, de ahogy általában semmivel, ezzel sem szabad túlzásba esni.

 Ám gyönyörködni benne májustól egészen őszig lehet, hiszen virágai ha rövid ideig élnek is, ám egész nyáron új és új bimbókat hoz a növény.

Tovább a teljes bejegyzéshez
638 Hits
0 hozzászólás

Lábatlan is, törékeny is – mi az?

 Nem más, mint egy szerintem igazán érdekes hüllő. Egy korábbi bejegyzésemhez fűzött kommenteket olvasva meglepett, mekkora ellenérzést vált ki sokakból a kígyó, még akkor is, ha kicsike. Mivel hiszek abban, hogy ha megismerünk valamit, félelmeink oldhatók, tovább próbálkozom. Írásom témája ez úttal a gyík, amelyik valójában kígyó szeretett volna lenni. Igen, a törékeny gyíknak ez szinte sikerült, bár a szakértőknek azonnal feltűnnek a különbségek.

 Kis közvélemény-kutatást tartottam ismerőseim körében. A megkérdezettek között nem volt egyetlen hüllőrajongó, de még természettudományos érdeklődésű ember sem, ez nyilván megmagyarázza azt, miért nem akadt senki, aki hallott volna a lábatlangyíkokról. Tudományos nevük Anguis fragilis, azaz tükörfordítással törékeny gyík. E kígyóformát öltött gyík neve az egyik legismertebb gyíktulajdonságból ered, abból ugyanis, hogy ha szükséges, képes a farkát ledobni, majd újat növeszteni helyette. Nevezik még népiesen kuszmának, ez pedig bizonyára a mozgására utal, azaz, hogy kúszik, de nem igazán siklik. De erről majd később!

A ma ismert és elismert négyféle lábatlangyík, a közönséges, a kékpettyes, a görög és a peloponnészoszi közül hazánkban az első kettővel találkozhatunk. Nem nagyon közösködnek, más-más területen élnek, bár van ezek között átfedés. A határvonal a Duna. A közönséges lábatlangyík a Dunántúlon él, a kékpettyes pedig a Dunától keletre, leginkább például a Börzsönyben, Királyrét környékén.

Kígyó ez, vagy mi?

Adódik a kérdés, hogy ha olyan, mint egy kígyó, akkor hogyan állapítható meg, hogy mégsem az. Nem olyan bonyolult, mint elsőre gondolnánk. Amennyiben van módunk megfigyelni, már a mozgásából egyértelmű, hogy nem kígyó. A kígyókkal ellentétben a lábatlangyíkok csak az oldalsó izmaikkal haladnak, a hasi izmok nem vesznek részt a mozgásban. Ráadásul a testük jelentős része, kb. kétharmada a farkuk, amely merevebb a benne lévő csontos lemezek miatt. Emiatt kevésbé harmonikus a „mozgáskultúrájuk”, mint a kígyóké. A szépség persze csak egy dolog. Ennél nagyobb gondot jelent a törékeny gyíkoknak, hogy sima felületen nehezen jutnak előre, mert nekik a tempós haladáshoz kell valami „mankó”, aminek a segítségével tovább tudják tolni magukat. Egyértelmű, ugye? Igen, ez a természetben némi kiszolgáltatottságot jelent.

További látványos különbség, hogy a törékeny gyík tud pislogni, a kígyó, mivel a szemhéjaik átlátszó hártyaként összenőttek, csak néz – nem véletlen, hogy bűvös tekintete legendás, még irodalmi művekben is olvashatunk róla. A kuszma a mozgásán kívül más hátrányos tulajdonságokat is begyűjtött a természettől, például a látása igen gyenge, ráadásul színvak. Így a nyelvét öltögetve tájékozódik. A kígyó szintén nagy nyelvöltögető, mint tudjuk, de míg a törékeny gyík eközben kicsit kinyitja a száját, a kígyók szája zárva marad. Bár a lábatlangyík ki tudja nyitni a száját, ám nem tudja úgy kiakasztani az állkapcsát, mint a kígyó, így korlátozott, hogy mivel, milyen méretű eledellel tud táplálkozni.

A fejük formája is más, a kígyóé laposabb, a lábatlangyíké magasabb bár kisebb, mint a kígyóké, kevésbé különül el a testtől.

A rejtőzködésben igazán kiváló

Rejtőzködő életmódját elősegítő testének színe és mintázata, többnyire a barna különböző árnyalatait öltik sima pikkelyei, de léteznek szürkés-ezüstös törékeny gyíkok is. Hasa általában szürkés-feketés. A hátukon sötét vonal húzódik. A nőstények és a hímek testmintázata eltérő. Érdekesség, hogy a kékpettyes törékeny gyíkokra jellemző égszínkék pettyek gyakran a közönséges lábatlangyíkok hím példányain is láthatóak.

Alapvetően rejtőzködő természetű állat, nem is lenne esélye másképpen a túlélésre, hiszen számos természetes ellensége van, többek között az ölyv, a héja, a vaddisznó, de még a sün is. Lomhasága miatt pedig nem nagyon van esélye a menekülésre. A táplálkozási szokásait is befolyásolja a tempója, a nála lassabbakra vadászik meztelen csigára, gilisztára.

Főleg este és esős időben aktív, ez sem véletlen, hiszen ilyenkor a kedvenc táplálékából is nagyobb a kínálat. A lábas gyíkoktól eltérően nem kövekre telepszik napozni, hanem könnyen felmelegedő tárgyak alatt veszi fel a szükséges hőt.

A telet átalussza, már októberben beássa magát a földbe és április közepéig színét sem láthatjuk. Ez után viszont azonnal a szaporodással foglakozik, rájuk is jellemző, hogy a hímek heves párharcot vívnak egymással. Álelevenszülők, a tojások az anya testében fejlődnek ki. A mintegy tíz centiméter hosszú gyíkocskák nyár végén, augusztus-szeptemberben bújnak ki.

Mindezek után meglepő, hogy tizenöt évig is elélnek, állítólag védett körülmények között még harmincig is. A lábatlan gyík Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
603 Hits
0 hozzászólás

Natura 2000 – hogy unokáink is láthassák a minket körülvevő gazdag és változatos természetet

 Nem olvastam olyan statisztikát, hányan ismerik a Natura 2000 hálózatot. Szerintem egyre többen vannak ilyenek. Aki érdeklődik a természet-, vagy az élőhelyvédelem iránt nyilván olvasott róla, hiszen a média rendszeresen foglalkozik valamilyen módon a témával, nem is kell szakmai oldalakat böngészni ehhez.

 A Natura 2000 besorolás az adott természetes élőhely számára fokozott védelmet nyújt. Képtelenség lenne itt felsorolni, mi mindenre terjed ki a hatása. A Natura 2000 területek kezelési terve sok-sok egyéb mellett arról is rendelkezik, hogy mikor és milyen módon lehet kaszálni, vagy, hogy a védett térségtől adott távolságon belül működő mezőgazdasági földeken alkalmazható-e bármilyen vegyszeres kezelés, trágyázás, esetleg egy szántó és az élőhely között mekkora puffer zónát kell létrehozni. Természetesen a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági tevékenység leállítása a cél. Minden gazdálkodási forma folytatható egy-egy területen, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet kizárólag azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek miatt a területet kijelölték.

 A világon egyedülálló

 A Natura 2000 hálózat Európának több mint 18%-át, tengeri területeinek pedig több mint 6%-át lefedi. Ez a világ legnagyobb kiterjedésű élőhelyvédelmi hálózata. Büszkék lehetünk rá! Körülbelül 230 élőhelytípus és 2000 olyan faj létezik, amelynek legfontosabb előfordulási területeit védetté nyilvánították, és ebből már könnyű kitalálni, hogy honnan ered a név. Magyarországon a Natura 2000-es területeket 46 közösségi jelentőségű élőhelytípus, 36 növény-, 91 madár- és 105 egyéb állatfaj hazai állományai alapján jelölték ki.

Hol kell „bevetni” a Natura 2000-et?

Szükséges a védelem, ha az adott területen olyan állatfajok élnek, amelyek sehol máshol nem. Ilyen hazánkban például a múlt heti bejegyzésemben szerepelt rákosi vipera. De van más bennszülött, ún. endemikus faj is Magyarországon, a magyar kökörcsin, amely szintén téma volt ebben az évben a Vörös és Zöldben. A pilis lenre, vagy a magyarföldi husángra előbb utóbb szintén sort kerítek. Leginkább a magyar vakcsiga keltette fel a kíváncsiságomat, már pusztán a nevével is.

Léteznek olyan élőhelytípusok, amelyek csak egy ország területén találhatóak meg, itt nagy a felelőssége az adott államnak, hogy a fenntartásukról megfelelően gondoskodjon. A csak Magyarországon előforduló területek és maguk a fajok az ún. „pannonikumok”. Nálunk ilyen, a pannon régióra jellemző élőhelyek a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok.

Van, amikor egy faj Európában már megritkult, de itthon még nagy számban élnek példányai. Ilyen mások mellett a szarvasbogár, a mocsári teknős, a tövisszúró gébics, az örvös légykapó, a kisfészkű aszat, vagy a már említett pannon gyertyános-tölgyes. Ezekre az összeurópai állomány biztonsága érdekében szintén figyelmet kell fordítanunk.

A madárvédelem kiemelt terület a Natura 2000 esetében. Általános célja a tagállamok területén előforduló összes, természetes madárfaj védelme.

Hogyan kap egy terület Natura 2000 besorolást?

A kijelölési folyamat nálunk 2004-ban, hazánk EU-csatlakozása után indult meg. A különleges természetmegőrzési-területekre egy-egy tagország csak javaslatot tehet. A döntést szakértők bevonásával, hosszadalmas eljárás eredményeként hozzák meg. Magyarország területén a madárvédelmi és a természetmegőrzési-területek mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, ez az ország területének 21,39 százaléka. A területtípusok átfedése közel 42 százalék.

Hol tartunk most?

Mint említettem, az eljárás évekig eltart, és nem pusztán a bürokrácia miatt, hanem mert egy rendkívül összetett és sok megfontolást igénylő folyamatról van szó. Az Európai Bizottság hét évvel az első megtett lépés után, 2011-ben deklarálta hivatalosan, hogy Magyarországnak nem kell több Natura 2000 területet kihirdetnie, azaz jóváhagyta a hazai hálózatot.

Jelenleg Magyarországon összesen 479 különleges természetmegőrzési- és 56 különleges madárvédelmi terület található.

Tovább a teljes bejegyzéshez
458 Hits
0 hozzászólás

Egyik legféltettebb kincsünk – a rákosi vipera, Magyarország egyetlen bennszülött gerincese

 Hogyan került ilyen kitüntetett helyzetbe ez a kicsi, szép hüllő, hogy külön védelmi központot alapítottak számára? Sajnos igen egyszerű: nem vigyáztunk rá eléggé. A kunpeszéri Rákosivipera-védelmi Központ létrehozásának az oka, hogy mesterséges beavatkozás nélkül rövid időn belül Magyarországról is eltűnt volna a mára szinte kizárólag nálunk előforduló, rendkívül ritka mérges kígyó, a rákosi vipera. Pedig korábban Közép- és Kelet-Európában elterjedt volt. Ausztriában azonban 50 éve láttak utoljára élő példányt. Jó hír, hogy Erdélyben a 2000 évek elején újra felfedezték néhány állományát. Magyarországon a Hanságban és az Alföldön élt egykor nagy számban, mára legfeljebb 500 egyedet számlál, és azok is inkább elszigetelt populációkban találhatók.

 A szerény képességű vadász

 Abban, hogy a rákosi vipera egyedszáma rohamosan csökkent, szerepet játszott, hogy az emberek pusztán tájékozatlanságból adódó félelemből vagy néha rosszindultból pusztították, sőt kereskedelmi célból gyűjtötték, ám az okok között élőhelyeinek drasztikus megváltozását is fel kell sorolnunk. A rákosi vipera ugyan mérges kígyó, de nem a legjobb vadász, így táplálékban gazdag vadászterület nélkül eléggé elveszett. Az elmúlt évtizedekben a vizes élőhelyek látványosan megváltoztak, a gyepek jelentős részét felszántották, bevetették, vegyszeresen kezelték. Mindez nem kedvezett a rákosi vipera fennmaradásának. Csökkent a táplálék mennyisége, és nem változott ellenségeinek száma, amely az emberen kívül sem kevés. Az nem volt meglepetés számomra, hogy a róka megeszi, de azon már elcsodálkoztam, hogy a túzoknak és a sünnek is kedvelt csemegéje. Persze a rákosi viperát sem kell félteni. A fiatal egyed csak bogarakat és rovarokat fogyaszt, ám a nagyobbak megbirkóznak kisebb emlősökkel, gyíkokkal, madárfiókákkal is.

Mondd a neved…

A rákosi viperát Herman Ottó mutatta be a „világnak”, azaz a tudományos élet képviselőinek egy előadáson, ennek köszönhető, hogy Méhely Lajos, jeles zoológus elkezdett foglalkozni vele, majd egy évvel később már rákosi vipera néven írt róluk külön alfajként. A név eredete egyértelmű: a Rákos-patak melletti réten fogták az első két beazonosított példányt. Ezzel sokáig nem is volt gond, ám az 1950-es évek során parlagi viperára keresztelték. Miért? Igen egyszerű. Állítólag Rákosi Mátyást bosszantotta a közös név. 1989-ben aztán a rákosi vipera végre visszakaphatta eredeti nevét.

Kicsi és szép – de hogy is néz ki?

Maximum 50 centis hosszával kígyók között a kisebbek közé tud csak bekerülni. A rákosi vipera számomra tele van meglepetéssel, ugyanis a nőstények a hosszabbak, akadnak 60 centi körüli példányok is. Az alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán sötétbarna cikcakkminta fut végig, az oldalán pedig hasonló színű foltok láthatóak. A hasa szürke, foltos. Tarkótájékán jellegzetes, viperákra jellemző, „X” vagy „Λ” minta található. A feje háromszögletű, a hátrafelé kiszélesedés oka, hogy ott találhatóak a méregmirigyek.

Mérges, de mégsem!

Fontos tudni! Nincs miért félni a rákosi viperától – már ha valaha is találkoznánk vele a szabadban. Még akkor sem történhet baj, ha megmar minket, hiszen kevés és gyenge a mérge, olyasmit érezhetünk ilyenkor, mintha egy méh csípett volna meg. Egyetlen problémát egy általa kiváltott esetleges allergiás reakció okozhat. Ezért tehát minden esetben érdemes orvoshoz fordulni.

Október közepe táján a rákosi vipera – mint minden hazai hüllő – elvonul egy fagymentes helyre telelni és áprilisban bújik csak elő. Ez egyben a párzási időszaka. Ezt követően mindegy 100 nappal később, július-augusztusban, néha szeptember elején fial. Tojásainak száma 4–16. Az utódok átlátszó, puha burokban fejlődnek. Újabb különlegesség: gyakran már az anyaállat testében kikelnek. Amikor nem elevenen születnek, a tojásból azonnal kikelnek, és hamarosan levedlenek.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az Európai Unió LIFE-Nature programjának segítségével indította el azt a védőprogramot 2004-ben, melynek része a már említett központ is. Itt a kígyók tenyésztése 10, különböző élőhelyről befogott egyeddel indult és mára már 700-nál több vipera él a központban. Fontosnak tartják, hogy minél több információt és élményt osszanak meg a viperákkal és hüllőkkel kapcsolatban, tanösvényt alakítottak ki, ahol a környék jellemző élőhelyeit mutatják be és oktatótermük is van. Az intézmény egész évben látogatható.

A rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1688 Hits
0 hozzászólás