Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A talicskahangú szárcsa

Mondhatjuk, hogy a szárcsa fekete, mint a holló, ám van a homloka és a csőre találkozásánál egy jellegzetes, tollatlan, világító fehér homlokpajzsa. Még nevét (sőt népi elnevezéseinek többségét) is erről kapta. A szár főnév egykori jelentését „kopasz, világos”, ma már többnyire csak a nyelvészek ismerik. Ebből a csa kicsinyítő képzővel kiegészülve született a szárcsa elnevezés. Érdekesség, hogy ugyan ez a szó ismerhető fel a kopasz I. Béla király népi nevében, a Szegszárban. Innen pedig már csak egy lépés, hogy tudjuk, a szár szerepel Szekszárd nevében, ugyanis ott temették el I. Bélát, akit, azért emlékezzünk meg róla, hívtak Bajnok Bélának is.

Fotó:Arpingstone

A szárcsa hazánkban gyakori madár, itt költ, de vonuló madár lévén telelni többnyire délebbre költözik. Afrikában, Dél-Ázsiában, sőt Ausztráliában is előfordul. Hozzánk korán érkezik, általában már februárban hallani nyekergő hangjukat, ősszel pedig csak a fagyok beköszöntével, novemberben, vagy még később indulnak tovább. Enyhébb teleken, különösen meleg vizű forrásoknál, néhány másik költöző madárhoz hasonlatosan itt marad, nem indul vándorútra.

A síkvidéki vizes élőhelyeket kedveli, tehát hegyi tengerszemek mellett kár keresni. Leginkább a sűrű növényzettel benőtt tavakat, nádasokat keresi, külön élvezet számára, ha a víz hínárnövényzetben is gazdag, az sem zavarja, ha ez egy város kellős közepén van. Az ember közelségét jól viseli.

Nem kicsi madár, testhossza akár 40 centiméter is lehet, kiterjesztett szárnya két széle közötti távolság pedig ennek közel kétszerese, tömege fél kiló és egy kiló között van. Testük erős, fejük sem kicsi, csőrük összenyomott kúp alakú, széle fogazott és rendkívül éles, ha egyszer elkapta, egy halacska sem menekülhet. Apró tollazatuk rendkívül sűrű annak érdekében, hogy a szárcsák jól bírják a vízi életmódot,.

A szárcsák szeme világos piros, csőrük és homloklemezük, ahogy már volt róla szó, vakító fehér. A csüdjük sárgászöld, a lábujjaik zöldek, hosszúak, rajtuk bőrlebenyekkel, karéjos úszóhártyával, az úszás megkönnyítésére.

A víz alá bukásban sok úszómadárral felveszi a versenyt. Igen mélyre le tud merülni, sőt, szárnyai segítségével még evez is a víz alatt. Erről a képességéről még egy mese is megemlékezik. A holdvilág ebben arra kéri, hogy hozza fel neki azt az igazgyöngyöt, amit a Balaton vizébe ejtett.

A szárcsa hímje és a tojó messziről nem különböztethető meg egymástól, közelebbről látszik csak, hogy árnyalatnyi eltérések vannak csak közöttük. Nem túl kecses madár, lássuk be. Szárnyai rövidek, így nekifutva is nehézkesen száll fel. Amikor szalad a vízen, hatalmas, messziről hallható robajjal teszi, mint egy kis repülőgép.

Érdemes kicsit elidőznünk a hangjánál. A szárcsákról a visszafogottabbak azt állítják, hogy jellegzetes „kiv-kiiv-kiüv-kiv” hangot adnak. Sokan azonban nem finomkodnak. Általános a nézet, hogy a szárcsa hangja egy nyikorgó talicskára emlékeztet. Persze az sem jobb, amikor többen kijelentik róluk, hogy cipákolnak, kittyentenek, csikorognak, sőt, egyesek szerint ugatnak.

A szárcsa viszonylag nagy fészkét a parti növényzet szélére, a nyílt vízhez közel építi, és gyakran tervez hozzá lejárót is. A fészek anyaga elsősorban a nád és a sás. A hím és a tojó megosztozik az építkezés feladatain, a hím szállítja az alapanyagot, a tojó pedig beépíti.

Évente egyszer, olykor kétszer, ritkán háromszor is költ. 7–9 ovális, simahéjú, matt, a szürkés-árnyalatútól a vöröses-, sőt sötétbarnáig terjedő alapszínű, olykor barna foltokkal tarkított tojásán 21–24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, és kikelésük után nem sokkal követik anyjukat a vízbe. A csibék eleinte fekete színűek pirosas fejjel, később szürkés tollruhájuk alakul ki. Őszre alakul ki fehér homlokpajzsuk és a felnőtt szárcsákra jellemző koromfekete tolluk.

Hogy a szárcsa a halastavakra mennyire veszélyes, arról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy általában nem látják szívesen, hiszen a növényi magvak, hínár, zsenge hajtások, valamint a vízi rovarok és férgek mellett kedveli a halakat is, szívesen megdézsmálja az állományt.

Nem védett madár, sőt vadászható, kivéve az általános tilalom idején, április közepétől június végéig. Bár lehet vadászni, ennek hazánkban nincs nagy hagyománya, pedig még Brehm szerint is ehető a húsa. Ehhez meg kell nyúzni és kicsontozni, majd akár pörköltet, akár vagdaltat lehet belőle készíteni.

Hát gusztus dolga!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Tovább a teljes bejegyzéshez
657 Hits
0 hozzászólás

Réti margitvirág – azaz a Nap szeme

Szerintem mindenki ismeri a réti margitvirágot, ezt az üde színű évelőt, mely bőségben pompázik a mezőkön, kitűnve ragyogó fehérségével a színes virágok közül.

A növény mélyen gyökerezik a földben és erőteljesen növekszik, a földön borulva vagy szétterülve fejlődik. Húsz-hetven centire magasodó szára egyszerű, néhol elágazó. Élénkzöld levelei tojásdad alakúak vagy lapát formájúak, szélük csipkés. Igen hosszan, májustól októberig virágzik, ekkor egy-egy hajtás húsz-harminc virágot is hoz. Az aranyszínű csöves virágok köré fehér szirmokból álló, jellegzetes virágkoszorú illeszkedik. A réti margitvirág fészkes virágzatú, azaz egy-egy „virág” valójában sok apró virágocskából áll, melyek közül a középső sárga színűek (a csöves virágok) termékenyek, míg a szélső fehér szirmokat produkáló nyelves virágok meddők, csupán a porzók odacsalogatását szolgálják. Ezek a fészekvirágzatok tíz centisek is lehetnek, a magas szárakon magányosan hintáznak a szélben. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg, szívós növény. Kedveli a napfényt és a félárnyékot is.

Ez az egyszerű, mégis kifinomult virág vidámságot és bőséget sugároz. Nem csak vadon él, ismert és gyakori díszítője kerteknek, vágottvirág-csokroknak is. Az angolszász elnevezését (daisy) korai virágzása miatt kapta: a margaréta ugyanis már hajnalban szirmot bont, sok virágtársát megelőzve, így a Nap szemének is hívják.

A margaréta története hosszú évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza. A lovagkor idején vált divatossá a hölgyek körében leszedni a réteket, gyepeket, útszéleket borító sárga porzójú fehér virágot. Szirmait tépegetve játékos szerelmi jövendőmondást reméltek tőle. Ezt megelőzően, még a germánok idején a népi gyógyászatba is bekerült, virágos hajtásait és leveleit hasznosították.

Gyulladáscsökkentő, értágító és enyhén nyugtató hatása van, jól használható migrénes panaszok enyhítésére. A virágokat leforrázva fej- és ízületi fájdalmakat, valamint menstruációs görcsöket enyhítő teát készíthetünk. Ezen kívül külsőleg sebek kezelésére, belsőleg légúti megbetegedések gyógyítására, illetve idegesség, álmatlanság ellen is ajánlják.

Javaslom, mindenképpen bio- vagy gyógyászati boltban keressünk előre feldolgozott margarétát, mert a növény számos allergént tartalmaz: pl. letépésekor váladéka az arra érzékenyeknél allergiás bőrgyulladást okozhat.

Szóval bánjunk csak óvatosan ezekkel a bájos királylányokkal!

Tovább a teljes bejegyzéshez
748 Hits
0 hozzászólás

„Tarka lepke, kis mese…”

Erdők, mezők, rétek szépségei a nappali lepkék. Kontinensünk országaiban számos fajuk védett, így hazánkban is jelentős részük oltalom alatt áll, nem csupán „illetlenség”, hanem büntetendő cselekmény engedély nélkül gyűjteni őket. A mai kor adta technikával már bőven elég igényesen fotózni, nem kell gombostűre tűzni tanulmányozás végett a lepkéket avagy a szöglenceket. Ez a régi magyar elnevezés egyébként a pillék szárnyának csipkés (szöges) szegélyére utal, és általánosan használták korábban a lepkékre. Én a szöglencek közül a vörösiszap-tározók környékén is gyakorta fellelhető nagy tarkalepkét ismertem meg közelebbről.

Kép: Csonka Péter

Ez egy különösen dekoratív lepkefaj. Ragyogó színével zöldbe borult fák és bokrok között sem nehéz észrevenni. Tág életterű rovarról van szó, száraz és nedves vidékeken egyaránt jól érzi magát. Erdei tisztásokon, réteken, utak mentén repked lassú szárnycsapásokkal, a fűszálak végén gyakran megpihenve. Szárnyfesztávolsága elérheti a majd’ öt centimétert. Sok fajjal ellentétben náluk nőstények nagyobbak hím társaiknál. Szárnyuk színezete és a fekete mintázat kiterjedése is meglehetősen változékony. Sárgásvörös, gesztenyebarna, rozsda-, krém- és fekete színek alkotnak művészi motívumokat, pöttyök, csíkok sorakoznak egészen a csipkés szélű szárnyvégekig – a szárnyak felső és alsó felülete eltérő rajzolatú. Első pár lábuk csökevényes (főleg a hímeké), azt csak fejük tisztogatására használják. Hátsó lábuk pedig ízérzékelő receptorokban gazdag.

Május és szeptember között figyelhetők meg leginkább példányai, ekkor repül két nemzedéke (egy májusjúniusban, egy pedig július végeszeptember elején) egyszerre. A hímekre jellemző a területőrző viselkedés. Rendszerint magasabb kórók vagy fűszálak csúcsán és a cserjék vagy alacsonyabb fák kihajló ágain posztolnak, területükről igyekeznek a rivális fajtársakat, illetve a hozzájuk hasonló színezetű más lepkéket elkergetni.

Kép:Maria Sibylla Merian

A lepkék igen praktikusak, mert ügyelnek arra, hogy a párzásra a peterakóhely közelében kerüljön sor. A nőstény leginkább kőrisfák leveleinek fonákjára, félárnyékos helyeken, változó magasságban egy-két nagy csomóban rakja le mintegy két-háromszáz petéjét. Ezek a peték eleinte világos okkersárgák vagy narancsszínűek, az idő előrehaladtával barnás téglavörösre sötétülnek. A színváltás a lárvák kikelésének közeledtét jelzi. A peteállapot kb. tíz napig tart. A fiatal hernyók társasan szövedéket készítenek, ahol gyakran több mint száz lárva él együtt. Megmásszák a takarmánynövényeket, és egészen télig megállás nélkül rágják azok leveleit, majd az áttelelést követően tavasszal ismét habzsolni kezdenek. A bársonyfekete alapon sárgán foltozott hernyók tíz hónapos korukra bebábozódnak, ami általában május elejére tehető. Ezek fekete pettyes narancsszín mintázatú bábok könnyen észrevehetőek, és nem csak színük miatt feltűnőek, hanem mert kellemetlen szagot árasztanak saját védelmük érdekében. Bábállapotban szintén kb. tíz napig vannak, ez után bújnak elő rejtekükből az imágók.

A kifejlett lepkék főként nagy energiatartalmú nektárral, virágporral táplálkoznak, amelyből szervezetük képes a repülés energiaigényét is fedezni. Az imágó fő nektárkészletét az ernyős és fészekvirágzatú lágyszárú növényekből nyeri, gyakran csoportosan látogatja táplálékforrásait. Trópusi hangulatot idéz nagytermetű ernyős virágokon a tömegesen szívogató példányok látványa. Lakmározást követően gyakran pihennek szétterjesztett szárnyakkal a földön, szemlátomást napozva. Így „vakációzik” a rövid életű, nagy tarkalepke. A kifejlett állat ugyanis csupán néhány hétig élvezheti a napsütést és a szárnyalást, azután a lepkék új nemzedékének adja át a terepet.

A tarkalepkefélék számos faja hazánkban védett. Míg a kis tarkalepke eszmei értéke ötezer, a díszes vagy magyar tarkalepkéé ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
841 Hits
0 hozzászólás

Gyermekzsivaj, napsütés, környezetvédelem − ilyen volt az idei Füzitői Napok

A gyerkőcöké volt a május 25-i hétvége Almásfüzitőn. A XXVII. Füzitői Napokat, amely hagyományosan a gyermeknappal esik egybe, a falu szabadidőparkjában rendezték meg.

A 10 órakor kezdődő megnyitóra összegyűlt népes érdeklődő sereget Beró László polgármester köszöntötte, majd Popovics György, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke kapott szót. A Közgyűlés ünnepélyes keretek között Almásfüzitőnek ajándékozott egy megyezászlót, illetve a községi elismerések, úgy mint az „Almásfüzitő díszpolgára” cím is itt találtak gazdára. A díjak átadásakor dr. Szeidl Bernadett jegyző méltatatta a kitüntetetteket.

A hivatalos programot követően a Sün Balázs Óvoda apróságai mutatták be műsorukat nem csak a büszke hozzátartozók örömére. A köszöntőkkel párhuzamosan a fakanál forgatásba is belekezdtek a főzőverseny résztvevői. Kellemes pörkölt- és gulyásillat áradt a levegőben, az odasétálókat kóstolóval is kínálták. Ebéd után habpartit rendeztek a helyi tűzoltóság jóvoltából a kicsik nagy örömére, mely hűsítő élménynek bizonyult a szép, napsütéses időben. Három órától a nyergesújfalui Total Dance tánccsoport mutatta be különleges koreográfiáit. A KicsiÓriás zenekar aztán a közönséget is megmozgatta, majd bűvészműsor és további koncertfellépők szórakoztatták az egybegyűlteket egészen késő estig. A falunap várva várt fellépője az este kilenckor koncertet adó, nemrég az Izraelben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivált megjáró Pápai Joci volt.

A különféle vásári portékák mellett a gyerekeket két ugrálóvárral lepték meg, amelyet az ácsi Természetjáró Bakancsos Klub biztosított. A csillámtetoválást, az arcfestést és a hennát is kipróbálhatták kicsik és nagyok. A felnőtt látogatókat vércukormérésre és egészségügyi tanácsadásra várták a helyi védőnők, illetve a regionális mentőszolgálat közreműködésével egy rövid újraélesztési gyorstalpalóval frissíthette ki-ki tudását.

Sok-sok mókás feladattal, feladvánnyal vártuk mi is a gyerekeket a Tatai Környezetvédelmi Zrt. jókora sátrában egészen a reggeli óráktól. A kézműves asztalunknál kishalat és pillangót festhettek a gyerekek újrahasznosított papírgurigából és újságpapírból, valamint cserépharangot is készíthettek. A nap végére már sok alkotás száradt a napsütésben. Szintén népszerűek voltak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos állomásaink. Az egyiken különféle műanyag- és papírhulladékot kellett kihorgásznia a gyerekeknek játékpecabot segítségével, majd kitalálni, melyik szelektív kukába raknák a fogásukat. Ha ezzel megvoltak, ügyességüket fejleszthették kislabdadobással. Egy erre kitalált céllövöldén kellett a megfelelő szelektív lyukba hajítaniuk egy-egy szivacslabdát, szimbolizálva választásukat. Egy másik feladatban különféle hulladékokat ábrázoló hűtőmágneseket kellett a megfelelő szelektív gyűjtőre illeszteniük egy színes, szép ábrán.

Környezettudatos életmóddal kapcsolatos totónkhoz ugyan néha elkelt a felnőtt segítség, örömmel állapítottuk meg azonban, hogy nagyon sok helyes megoldás érkezett. Gyönyörű, nagy liliket ábrázoló, fa óriáskirakónkat a tavaly novemberi Tatai Vadlúd Sokadalmon avattuk fel. A játék itt és most is megmozgatta főként a nagyobb gyerekek fantáziáját. A kisebbeket a kis játék markológépek kötötték le hosszú percekre, amelyek segítségével bátran próbálkozhattak, hogy a kishelyezett homokot átrendezzék. Minden állomásnál jutalomzsetont kaptak az adott feladatot teljesítők, amellyel egy-egy pörgetési esélyt kaptak szerencsekerekünkön. 17-féle ajándék közül választhattak annak megfelelően, mit szánt nekik a sorskerék: van, aki tornazsákkal, kis ébresztőórával, filckészlettel, szövegkiemelő-szettel, tolltartóval vagy LED-fényes kulcstartóval lett gazdagabb. Egy biztos: mindenki nagyon elégedett volt a választásával és büszkén mutatta szüleinek ajándékát. Mi abban bízunk, hogy a tárgyi jutalom mellett új ismeretekkel is gazdagodtak a gyerekek.

Felejthetetlen napot töltöttünk el ismét Almásfüzitőn, várjuk a legközelebbi alkalmat. Jövőre ugyanitt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
642 Hits
0 hozzászólás

A pettyes hasú hangutánzómester

Közép-, Észak- és Nyugat-Európában az énekes rigó sokfelé gyakori látvány, bár nem annyira, mint feketekabátos fajtársa. Rajtuk kívül még négy rigófaj elterjedt Közép-Európában, ezek a fenyő-, a szőlő-, az örvös és a léprigó. Kontinensünkön túl Közel-Keleten és Észak-Afrikában ismert, sőt az 1800-as évek közepén Ausztrália területére is betelepítették, ahol hamar stabil állománya alakult ki, majd néhány évvel később Új-Zélandon szintén honosították.

Dús aljnövényzetű lombos és tűlevelű erdőkben, erdőszéleken él, a hegyekben egészen az erdőhatárig húzódik fel. Könnyen alkalmazkodik az emberi lakókörnyezethez, így szinte állandó madarunkká vált: egyre gyakrabban él parkokban, kertekben, megművelt területeken. Akár a város közepén is költ egy üres, növényzettel benőtt telken. A feketerigókkal ellentétben az énekes rigó, költöző madarunk, ám korán, már február elején visszatér, ezért időnként szenved a késői fagyoktól.

A rigó szó hangutánzó eredetű, a rikkant, rikolt szavakból. Teljes nevét, azaz az „állandó jelzőt” onnan kapta, hogy nagyon szépen énekel, az egyik legszebb hangú madárénekesünk. A mai latin szaknyelvi neve, a Turdus philomelo, korábban Turdus musicus volt. Könnyen felismerhető, erőteljes, tiszta csengésű éneke különböző motívumokból áll, néhány ismétléssel. Főként hajnalban és alkonyatkor dalol, közben legszívesebben egy fa csúcsára telepszik, ám repülés közben is rázendít. Remek hangutánzási képessége miatt trilláiban sok madár hangjára ráismerhetünk. Itt hallható ebből egy kis ízelítő.

Mind a hím, mind a tojó hasonló ruhát kapott a természettől, megjelenésükben a földszínek dominálnak: hátuk olajbarna, hasuk és torkuk fehéres vagy bézs színű, mellük rozsdasárga, amelyet szív- vagy csepp alakú sötét foltok tarkítanak. Szemük fölött világosabb szemöldökvonást fedezhetünk fel, röptükben pedig láthatjuk, hogy szárnyuk belül okkeres árnyalatú. Csőrük és lábuk sárgásbarna. Testhosszuk kb. 23 centiméter, és nemtől függően súlyuk 65−100 gramm között változik.

Igen gyorsan képes repülni, akár a 48 km/h sebességet is elérheti. A hím énekkel jelzi a területét és a tojó iránti igényét. Vetélytársa előtt fenyegető tartásban borzolja fel tollát, fejét peckesen felemeli, farktollazatát szétteríti. Násztáncot járva futkos kiszemelt párja előtt, közben fejét dobálja, csőrét csattogtatja, farkát illegeti. A sikeres lánykérést követően a párok szívesen fészkelnek sűrű bozótban, kúszónövények, bokrok belsejében vagy örökzöld fákon, általában néhány méterrel a talaj fölött. A madárlakás ágakból, fűből és mohából készül, szabályos csészealakot formál. Alját vastagon bélelik sárral, trágyával és korhadt fával, amely megkeményedve, évekig hű lakhelyükké válik. A tojó egyedül kotlik a három-öt, elszórtan fekete pettyes, világoskék tojásokon. A fiókák két héten belül kikelnek, és még ugyanennyi időt töltenek a fészekben. Felnevelésükben mindkét szülő részt vesz. A kirepülést követően előfordul, hogy még további két fészekaljat is költ a rigópáros.

Az énekes rigó vegyes táplálékot fogyaszt, ezt a talajon mozogva teszi, nem röptében. Többnyire ugrálva közlekedik, illetve rövid szakaszokat futva tesz meg. Amikor megáll, oldalra hajtja a fejét, mintha figyelmesen hallgatózna, pedig valójában oldalt ülő szeme kényszeríti arra, hogy ebben a tartásban kutasson eleség után. A táplálékkínálat erősen függ az évszaktól, az időjárástól és az élőhelytől. Kora tavasszal, amikor a föld már felengedett, de még nem szárította ki a nap, földigiliszta-túrára indul, a talajból ügyesen húzkodja ki zsákmányát. Májusban és júniusban sok hernyót fogyaszt, ezekből fiókáinak is visz. Ha hernyót már nem talál, visszatér a földigiliszta-étrendhez, mellette pedig bőséggel fogyaszt szezonális bogyókat és gyümölcsöket. Kedvenc ínyencsége a házas csiga. A többi, Európában honos rigótól eltérően ehhez sajátos technikát fejlesztett ki. A művelethez először keres egy nagyobb követ, amelyet magasra emelve hozzáverdes a csigaházhoz, majd az immár meztelen csigát jóízűen elfogyasztja. Több más gerinctelen állat is szerepel étlapján, így legyeket, pókokat és százlábúakat is eszik.

Védett madarunk, eszmei értéke huszonötezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1149 Hits
0 hozzászólás

Ősi korokat idéz – de pontosan milyen is a mocsári teknős?

A teknősök első példányai 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ez bámulatos! Rajtam kívül bizonyára még sokan vannak, akik kedvelik a teknősöket, ehhez nyilván hozzájárulnak a rajzfilmek teknőc-figurái. Látszólag pedig a természetben élő egyedekben nincs sok szerethető. Rideg, merev jószágok, nem nagyon lehet velük kapcsolatot teremteni. Látszólag. Egyik barátnőm mesélte, hogy amikor a fia ajándékba kapott egy kis teknőst, a gondozása rá maradt, miközben irtózott ettől az élőlénytől. Ám nem telt el egy hónap sem, gyökeresen megváltozott a véleménye. Észrevette ugyanis, hogy a teknős egészen másképp viselkedik, ha a közelében van, nyújtogatja a nyakát, várja, „köszön” neki. Hát nem is tudom. Szerintem ez inkább a „rókaszelídítés” jelensége. Így vagy úgy, én kedvelem a teknősöket, legyenek óriásteknősök, vagy mocsáriak, netán Teknőc Ernő a „Kérem a következőt! rajzfilmsorozatból.

A Kárpát-medence őshonos páncélosa

Európa leggyakoribb teknősfaja ez a kb. harminc centiméter hosszú hüllő. Dél- és Kelet-Európa nagy részétől kezdve egészen az Üzbegisztán-Kazahsztán határterületén húzódó Aral-tóig találkozhatunk vele. A Kárpát-medencében kizárólag ez a faj őshonos. Kedvelt helye az iszapos állóvíz (ahogy azt neve alapján is feltételezhetjük), illetve a lassan folydogáló csatornákat, holtágakat, napsütötte, sűrű növényzettel borított erdei tavakat is szívesen választja lakóhelyéül.

Szárazföldön kissé esetlen, a vízben viszont annál fürgébben és ügyesebben mozog. Időnként látni, hogy a vízen lebegő faágakon vagy a kiálló köveken napfürdőzik. A teknősök életük felét alvással és napozással töltik. Óvatos állat: bármilyen gyanús jelet lát vagy neszel, azonnal a vízbe csobban vagy páncéljába bújik: képes fejét, lábait és farkát is elrejteni benne.

Nézz a szemébe és megmondod, ki ő!

A zömök testalkatú mocsári teknős kb. tizenöt-húsz centiméteres, ovális hátpáncélja olajzöld és barnás fekete árnyalatú sárgásfehér pettyekkel vagy csíkokkal borítva. Feje zöldes fekete, csepp alakú, sárga foltokkal tarkított. A teknősök nem vedlenek, hanem a szarulemezeik felületesen lehámlanak.

Ahhoz, hogy a hímet és a nőstényt megkülönböztessük, legegyszerűbb, amennyiben persze sikerül, ha belenéznünk szemükbe, mivel szivárványhártyájuk színe eltér. A hímé narancsszínű, illetve vöröses-barnás, míg a nőstényeké – mint páncélmintájuk – sárgásfehér. Eltérés van még lábkarmuk és farkuk méretében, haspáncéljuk formájában és színezetében is. Utóbbi formája a nősténynél lapos és világosabb tónusokkal díszített.

Légzésük is különleges. A páncél lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Ezért amikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, az orrlyukaikon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök esetében a légzés másképpen működik. Amikor kinyújtják nyakukat a páncélból, a tüdő kitágul, és ezzel együtt a levegő beáramlik, majd amikor visszahúzzák, a levegő kiáramlik a tüdőből.

A szárazföldiek vegetáriánusok

A vízi teknősök ragadozók. Ízeltlábúakat, kisebb kétéltűeket (békák és gőték), puhatestűeket, férgeket eszik, zsákmányul ejti a beteg halakat, kis mennyiségben vízinövényeket is fogyasztanak. Velük ellentétben a szárazföldi teknősök növényevők. Tudják, hogy miért? Egyszerű: annyira lassúak, hogy képtelenek lennének egy mozgó élőlényt levadászni.

Téli álmát október végén kezdi, ekkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát. Olyan is előfordul, hogy a tavi jégpáncél alatt húzódik meg. Időjárástól függően március végén, április elején kerül ki nyugalmi állapotából.

A nőstények különösen kedvelik a meleget

Áprilisban kezdődik párzási időszaka, júniusban kisméretű, vékony héjú tojásokat (hat-tíz darabot) helyez el a víztől messzebb (néha több száz méterre vagy akár néhány kilométerre) magasabban fekvő, laza talajú helyekre, nyolc-tíz centi mély gödrökbe.

Este, naplemente környékén rakja le tojásait. A nőstény teknőst annyira kifárasztja ez a kb. negyedórás művelet, hogy utána pihennie kell, csak később tudja az üreget földdel befedni. A tojásokat a nap melege kelti ki. A későn lerakott tojások, amelyeket már nem érhette sok meleg nyári nap, áttelelik az esztendőt és csak a következő év tavaszán születnek meg belőlük az utódok. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt: ha nagyon meleg van, nőneműek lesznek az egyedek, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek olyan teknősfajok is, ahol genetikailag meghatározott a nem.

A mindössze két centis, puha páncélú kisteknősök egyből a víz felé szaporázzák lépteiket. Útjuk nem veszélytelen, számos természetes ellenségük, többek között a borz, a róka, a vaddisznó, valamint a réti sas szívesen vadászik rájuk.

Hazánk egyedüli őshonos teknőce mérsékelten fenyegetett, egyedszámát a természetes élőhelyek csökkenése mellett visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő, agresszív „vetélytársa”, a mesterségesen betelepített, hobbiállatként is tartott vörösfülű ékszerteknős, ezeket gyakran a gazdáik engedik szabadon.

Védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1069 Hits
0 hozzászólás

Az erdei egerek nyomában

Tudták, hogy a rágcsálók faja a legelterjedtebb a földön? Az emlősök közel fele (43%-a) rágcsáló, közülük pedig az egyik legáltalánosabban elterjedt európai emlősállatunk az erdei egér. Bevallom, azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik, pedig igen tekintélyes múltra tekint vissza. Kétmillió éves leletet is találtak, amely egykori létét bizonyítja, kutatások pedig alátámasztják, hogy Kárpát-medencei jelenléte tíz-tizenkétezer éve folyamatos.

Európán túl fellelhető Ázsia egész területén, valamint Észak-Afrikában. Hazánkban a közönséges erdei egér mellett a sárganyakú, a kislábú erdei egérrel és a pirókegérrel találkozhatunk. Az erdei egér neve nem kizárólagos lakóhelyét jelöli – persze ott a legelterjedtebb –, de szántóföldeken, homokdűnéknél, mocsaras területeken, városi parkokban, kertekben is előfordulnak.

Félénk és fürge

Ezt a pici élőlényt félénk természete mellett azért sem könnyű észrevenni, mert rejtőző színekkel áldotta meg a természet. Az erdei egér valamivel nagyobb házi társánál. Hosszúkás teste kb. nyolc-tíz centiméternyi, csupasz, gyűrűs farka pedig képes ugyanolyan hosszúra megnőni, mint törzse. Szőrzete hátoldalán szürkésbarna vagy rőt, hasa piszkosfehér. A sárganyakú erdei egérnek toroktájékán sárga folt díszeleg, szeme és füle pedig nagyobb rokonfajainál, a pirókegér hátát pedig hosszanti irányban fekete csík díszíti. A kislábú erdei egér – a neve is árulkodó – a legkisebb az egérrokonságban, súlya kb. húsz gramm, míg a sárganyakúé elérheti a negyvenöt grammot is. Mindegyik egérfajnak hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva haladnak. Gyakran szimatolnak felemelkedve, hátsó lábukon állva. Nyakuk rövid, ám villámgyorsan tudják forgatni vele fejüket. Szemük éles, fülkagylójuk pedig nagy, kerek, és ezeket a helyes kis „tányérantennákat” képesek a hangforrás irányába fordítani. Erdei egérkénk minden rezdülésre odafigyel, hiszen pompás táplálékforrást jelent olyan környezetében élő állatoknak, mint a vörös róka, a menyét, a hermelin, a borz vagy a bagoly- és héjafélék.

Legfőképpen falánk

Ügyesen másznak fel fákra, bokrokra és a természetes fészekodú mellett nem vetik meg a mesterséges kialakítású madárlakóhelyeket sem, oda is szívesen beköltöznek. Legjellemzőbben azonban földalatti járatokban készítik el fészküket, amelyet mohával és egyéb puha növényzettel bélelnek ki. Az így kialakított otthonuknak mindig két kijáratot terveznek, és építenek bele külön lakókamrát valamint éléskamrát. Ezekben az üregekben a nappalt főként pihenéssel töltik, majd szürkületkor, illetve az éj leple alatt indulnak táplálékszerző útjukra. Apró, melegvérű állatok lévén igen falánkak: akár napi hússzor is megtöltik bendőjüket, ami azt jelenti szerintem, hogy lényegében folyamatosan esznek. Növényi táplálékok (magok, bogyók, makk, mogyoró, gyümölcsök, rügyek) mellett rovarokat fogyasztanak, tavasszal kisebb madárfiókákat is bekebeleznek, a téli ínséges időkben pedig a fakérget sem vetik meg.

Ősszel, a nagy téli raktározás előtt messzebbre is elmerészkednek otthonuktól, és több száz méteres körzetben gyűjtik élelmüket. Egy nap alatt akár másfél kilométert is megtesznek ennek érdekében. Egy ilyen kicsiny állattól ez igen nagy teljesítmény! Emberléptékre átfordítva ez azt jelenti, mintha 15-20 kilométert kellene gyalogolnunk azért, hogy ehessünk.

Kár lenne nélkülük

Az időjárás függvényében április környékétől kezdődik az utódnemzés. Egy év alatt négy almot is kinevelhetnek az egérszülők, ahol átlagosan négy-kilenc csupasz, csukott szemű kölyök születik alkalmanként. A kisegereknek kéthetes korukban nyílik ki a szemük, s már nyolc hetes koruktól ivarérettnek számítanak. A testvérek több nemzedéken át szüleikkel maradnak, szoros, nagycsaládos életet folytatva.

Bár az egerekről először kártékonyságuk juthat eszünkbe, ökológiai rendszerekben betöltött szerepét illetően hasznos állatok, mivel számos ragadozó emlős és madár (pl. baglyok) eltartói. Eltűnésük ezért hosszú távon a ragadozóink eltűnését, a biológiai sokféleség csökkenését eredményezné.

Tovább a teljes bejegyzéshez
824 Hits
0 hozzászólás

Vajon miért szurkálja a töviseket a gébics?

Különös madárka a tövisszúró gébics (Lanius collurio). Látszólag ártatlan kis apróság, ám annak csak van valami oka, hogy családja latin nevének jelentése „hentes”. Ejha! Mintha egy tigrisről vagy minimum keselyűről beszélnénk! Van még jobb is! Az egyik rokon, a vörösfejű gébics német nevének tükörfordítása: pirosfejű gyilkos! A gébics szó valószínűleg a Gáborján keresztnévből származik, erre utal a madár számos népi neve: vasfejű gábor, vasfejű gaborján, vasgaborján, nagyfejű gábor. A jelző, a név első eleme igazi eufemizmus, hiszen nem hóhérnak, csak tövisszúrónak nevezik. A gébics ugyanis nem a töviseket szurkálja, hanem a növények, bokrok töviseire tűzködi fel áldozatait. Vajon miért alakult ki ez a kíméletlen szokása?

A tövisszúró gébics elsősorban rovarokkal, sáskákkal, tücskökkel táplálkozik. Kedvenc időszaka például a májusi cserebogárrajzás, ez olyan neki, mint északon a medvéknek a lazacívás. Elegendő egy helyben gubbasztaniuk, és a szájukba repül az elemózsia. Gébicsünk előrelátó madár, szeret tartalékolni, ezért szokása, hogy több rovart öl meg, mint amennyit ténylegesen elfogyaszt. A tövisszúró a „spájzoláshoz” szabályosan „karóba húzza” áldozatát: bokrok tüskéire bökve tárolja a megmaradt falatokat, ha alkalmasint nem jut friss táplálékhoz, ezekhez nyúljon. Sőt! Nem csak rovarokat preparál, kisebb számban akár rágcsálókkal, gyíkokkal, madárfiókákkal is elbánik.

Európában csaknem mindenütt, Ázsiában pedig egészen Szibériáig van költőhelyük. Hazánkban a zárt erdők kivételével szinte bárhol találkozhatunk vele, legjellemzőbben bokros domboldalakon, kiváltképpen galagonyásokban, kökényesekben, gyümölcsösökben, folyók ártereinek szélén.

Vártamadár, azaz gyakran üldögél kiemelkedő ponton, és így lesi zsákmányát. Ősszel, a fecskékkel egy időben, korán távozik, és vonuló madár lévén, a telet Afrikában, a Szaharában, illetve a füves szavannákon tölti, majd április végén, május elején, azaz nem túl korán érkezik vissza többek között hozzánk is.

Jellegzetes külsejű, elegáns madárka, különösen szép látvány, amikor szétterjeszti a szárnyát. A hím tövisszúró gébicset akár a madarak „Zorrójának” is hívhatnánk, hiszen a színes hímet a hamuszürke fejtető, gesztenyebarna hát mellett, a szemén áthúzódó széles fekete csík jellemzi. Elsőre kisméretű ragadozó madárnak is szokták nézni fekete, enyhén kampós csőre miatt. Torka fehér, oldalt rózsás árnyalattal. A tojó, ahogy ez a madaraknál lenni szokott, rejtőző színű: fejteteje barna, tarkója szürkés, szemsávja szintén barna, ahogy háta és farktollai is, hasa pedig sárgás-piszkosfehér, halvány harántcsíkokkal. Testhossza kb. 1618 cm, testtömege kb. 2535 g között mozog.

Alighogy visszatérnek telelésükből, ami lássuk be, inkább nyaralás, a hímek máris heves udvarlásba fognak. Peckesen járnak kiszemelt hölgymadaruk előtt, pózolnak, és halk, sok utánzást tartalmazó énekükkel próbálják elbűvölni választottjukat. Siker esetén a tojóval együtt keresik meg a költőhelyüket. A fészket már a tojó építi, alacsonyan, minimum húsz centiméter, maximum két méter magasságban, többnyire indás cserjékben vagy tüskés növények, mint a vadrózsa-, kökény- vagy galagonyabokrok belső ágain. A munkálatok akár hat napig is eltarthatnak – az építőanyag beszerzésében segítségére van társa. Pettyes tojások, szám szerint öt-hét, kerül ezután a fészekaljba, ezeket a tojó kb. két hétig melengeti. Mindkét szülő eteti a kikelt fiókákat, akik újabb két hét elteltével már el is hagyják otthonukat. A sikeres költéssel a gébicspár számára le is zárul az az évi utódnemzés – sikertelenség esetén azonban újrapróbálkoznak.

A tövisszúró gébics védett madarunk, természetvédelmi értéke: 25 000 forint. Gyakorlati védelmét elsősorban élőhelyének biztosítása, a bokrosok, bokorsávok védelme, telepítése segíti. 2006-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1491 Hits
0 hozzászólás

A holló ötven árnyalata

A hollóhoz számtalan asszociáció, szóláshasonlat és hiedelem kötődik. Valószínűleg azért, mert Földünk egyik legtermetesebb, a verébalakúak rendjébe tartozó madara már az ősidők óta együtt él az emberrel – először hegyvidékes területeken, majd a városiasodással kibővítette lakóhelyét. Területileg a legelterjedtebbnek számít a varjúfélék családjában, leelőzve a csókát, szajkót, szarkát, varjút: Észak-Amerikától Ázsiáig megfigyelhető, egyedül az esőerdők környékén nem találkozhatunk vele.

Egy igen figyelemreméltó madár

Ez a koromfekete szárnyas nagyjából akkora, mint egy csirke, kétszer nagyobb, mint a vele gyakran összekeverhető fajtársa, a varjú. Testhossza 60−70 centiméter, szárnyfesztávolsága másfél méter, míg testtömege elérheti a két kilogrammot is. Erős, vaskos csőre enyhén ívelt, tollazata olykor a napfényben kékesen csillog. Ezt nem színanyag okozza, hanem a tollak szerkezete által előidézett fénytörés. Farktollai ék alakban kerekítettek. Röpte erőteljes, egyenes vonalú, gyakran kering hosszasan kiterjesztett szárnyakkal – a sólymokhoz hasonlóan – a magasban. A földön kimért járás jellemzi. Átlagosan 10−15 évig él, de nyilvántartanak negyvenéves és afölötti egyedeket is. A holló mindenevő. Opportunistának mondható, tápláléka nagyban függ az élőhelyétől és az adott évszaktól. Amellett, hogy gyümölcsöket, bogyókat, gabona magvakat eszik, férgeket, rovarokat kóstol, rágcsálókra is vadászik, egyes madarak tojásait, fiókáit szintén megeszi, illetve szeméttelepek és állati tetemek környékén is felbukkan, ha mást nem talál. Talán éppen ezért nevezi a népnyelv gyászmadárnak.

A hűség mintaképe

Korán párt keres, társát egy életre választja. A hímek udvarlási sikerének záloga a különféle akrobatikus légi bemutatók mellett a táplálékszerzésben rejlik. Fészekrakáskor körültekintő és óvatos, így magas fák koronájára, sziklaszirtekre, villanyoszlopokra kerül a gallyakból, gyökerekből készült költőhely, amelynek helyét rendszerint nem változtatja. A hollók költőpáronként birtokolnak egy-egy területet, ezt illetéktelen betolakodó (akár fajtárs) esetén is erőteljesen védelmezik. Gyakran civakodnak egymással, ám családjuk iránti ragaszkodásukról is tanúbizonyságot tesznek. A tojásrakás már február környékén megkezdődik, három−hét barna pöttyökkel tarkított kékeszöld tojáson kotlik a tojó kb. húsz napon keresztül. A fiókákat mindkét szülő táplálja, kb. negyvennapos korukban repülnek ki először, de még fél évig a szüleikkel maradnak.

Agyas madár

A holló hangja jellegzetes, ismétlődő, mély „klong klong” vagy „krúg krúg”, ám e „károgás” mellett széles hangskálával rendelkezik, így némi emberi tréning után szavakra, akár rövid mondatokra is megtanítható. Emellett csőrcsattogtatással, füttyökkel is kommunikál társaival, valamint nyaka megnyújtásával mélyebb vagy magasabb hanggal szól egy-egy ismerős vagy idegen egyedhez. Tizenöt-harminc különböző hangot képes kiadni. Mindebből is következik, hogy a holló igen intelligens állat. Kimutatták, hogy az összes madárfaj közül a holló rendelkezik a legnagyobb agytérfogattal. Számos megfigyelés bizonyítja tanulékonyságát, problémamegoldó-képességét, fejlett memóriáját és kommunikációját. Ravaszságát és éberségét alátámasztja, hogy olykor kilesi vetélytársai táplálék-rejtekhelyét, és egy óvatlan pillanatban ellopja a másik tartalékát. Olyan is előfordul, hogy megtévesztésképp csak úgy tesz, mintha eldugná az élelmet, de végül máshová rejti zsákmányát.

Tisztelik, vagy tartanak tőle

Kultúrája válogatja, hogy épp fenséges vagy gyűlölt tulajdonságokat, esetleg misztikus történeteket kötnek hozzá. A hollóhoz ébenfekete tollazata, károgó hangja, dögevő szokása miatt Európa-szerte baljós képzetek tapadnak. Például Svédországban vagy Németországban úgy tartották, hogy a hollók a meggyilkolt vagy elkárhozott emberek szellemei. Nálunk is él ez a negatív szellem, rossz ómen, ha felbukkan egy holló, ám más szimbólumként is megjelenik kultúrkörünkben. Gondoljunk csak Hunyadi Mátyás címermadarára vagy a kézzel írott kódexeket, azaz Corvinákat tartalmazó díszes könyvtárára. Innen származik a Corvin előnév is (corvus latinul hollót jelent).

Hírnöki szerepét Görögországban, Tibetben és a viking kultúrában jegyzik. Arany János A londoni Tower hollói is megemlítendők a témában. A monda szerint, amíg hollók laknak a Tower udvarában (akiket gazdag ellátással és szárnymetszéssel marasztalnak gondozóik), addig Angliát nem szállják meg az ellenséges erők. A modern irodalom is számos hollóval kapcsolatos művet jegyez olyan neves alkotóktól, mint Charles Dickens, Edgar Allen Poe vagy J.R.R. Tolkien.

Ha már Mátyás királyról írtam: a magyar irodalomban például Arany Jánoshoz köthető egy ismert, hollóval kapcsolatos vers. Arany Mátyás anyja című művében Szilágyi Erzsébet Prágában raboskodó fiának, Hunyadi Mátyásnak minden lovas futárnál gyorsabban kívánta eljuttatni levelét, és ezzel a madárral kézbesíti üzenetét. Ezért is volt hosszú ideig hazánkban a holló a posta emblémája is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1447 Hits
0 hozzászólás

Az egyik legősibb kétéltű fajunk a vöröshasú unka

Ez a békák családjába tartozó kétéltű egész Európában elterjedt, hazánkban sík- és dombvidékeknek egyaránt lakója. Élőhelye megválasztásában szereti a változatosságot, egy szempontot azonban mindig figyelembe vesz: a víz tisztaságát. Ezért különösen örülök annak, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározó környékén nem csak hódot lehetett lencsevégre kapni, hanem unkát is. Ennek ellenére persze ez a kétéltű kedveli a gyorsan felmelegedő pocsolyákat, út menti saras, mocsaras területeket, holtágakat, lápokat, ingoványokat, ahogy kerti tavak környékén is megtelepszik. Egy biztos tehát, az unka és az ember nem feltétlenül ugyan azt gondolja a víztisztaságról.

Március végén, április elején népesíti be választott lakóhelyét, és a tavasz beköszöntével azonnal kezdetét veszi a párzási időszak, ahol a hím unka a víz felszínén lebegve, belső hanghólyagja segítségével, jellegzetes „unk-unk” hangjával (innen kapta nevét is) kitartóan szólongatja nőstény társát. Hívás közben lábával vízrezgéseket keltve területe nagyságát is kijelöli. A párzást követően a nőstény alkalmanként 100300 petét rak le kisebb csomókban. Az algát evő ebihalak bő két hónap alatt, jellemzően nyár derekára már kifejlett unkákká alakulnak át.

A hímek kórust alkotva éjszaka aktívabbak, ilyenkor hallani leginkább unkogásukat – ezernyi törpe dalnok jellegzetes éneke töri meg a csendes, nyári éjszakákat. Hangjukat – hasonlóan a leveli békához – a toroktáj ütemes felfújásával erősítik. Október elején elhagyják a vizet és fagymentes területet keresnek a hideg időre, ahol téli álmukat töltik.

A vöröshasú unka teste zömök, a feje pedig rövid és lapos. Háta szürke vagy fekete színű, bőrét szaruszemölcsök borítják. Hasoldala fekete, narancssárga vagy sötétpiros színárnyalatú, jól elkülönülő, szabálytalan formájú foltokkal tarkított. Egy kifejlett példány 45 cm hosszú, kis méretűnek számít fajtársai körében. Tápláléka főként rovarokból, pókokból áll, ragadós nyelvével szerzi be zsákmányát, őket viszont madarak és ragadozó kisemlősök fogyasztják előszeretettel.

Az unkafélékről tudni érdemes, hogy hiányzik a dobhártyájuk, hallószervük tehát fejletlen, viszont több fogsor (vagy inkább ínyfogsor) segíti a táplálkozásukat, a felső ajkon kettő, az alsón három. Más különös ismertetőjegyük is van, csak hátulsó lábaikat köti össze úszóhártya, elülső lábujjaik szabadok. Erre a fajra egy bizonyos „unkareflex” produkálása is jellemző. Ha már nem tud gyorsan elmenekülni, bár nem holtnak tetteti magát, de a sajátos pózba dermed. Jellegzetes tartást vesz fel: fejét és végtagjait felfeszíti, így homorítva vörös, pettyes hasát mutatja az ellenségnek, megmerevedik és enyhén mérgező bőrváladékot bocsát ki magából. Veszély érzékelésekor segítségére van még a rejtőzködésben szürkésfekete háta, amely könnyen beleolvad környezetébe.

A vizek elszennyezése sajnos az unkapopuláció csökkenéséhez vezetett, ezért védett fajnak számít. Természeti értéke: tízezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1229 Hits
0 hozzászólás

Számtalan problémára kínál megoldást a gyújtoványfű

Nem túlzok, valóban sokrétűen felhasználható és értékes gyógynövény a közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris). Nem is nagyon kell keresni, vagy messzire menni érte, mert ez az évelő növény a kontinens nagy részén fellelhető, főként szántóföldek mentén vagy erdei tisztásokon, esetleg patakparton. Sűrű fürtben álló, élénksárga virágai a gyertya lángjára emlékeztetnek, innen kaphatta nevét: mintha lángra lobbantaná a nyári rétet. Számos más népi megnevezése is elterjedt. Mivel a tátikához hasonló a virágzata, vadtátikának, tatincsnak is hívják, valamint a lenlevelű fű, a serpentyűfű, a békalen, sőt a pintyő is ezt az évelő növényt jelöli.

Húsz centinél magasabb egy méternél kisebb. Egyenesen felálló szára a tőnél elágazik, levelei lándzsa alakúak, tömötten állnak, színük szürkészöld. Öt csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, a kétajkú párta halványsárga, a „torka” pedig narancssárga. Rovar- és önmegporzású. Toktermése tojásdad alakú, magvai összenyomottak, széles hártyás-szárnyas szegélyűek, sötétbarnák vagy feketék, közepük kipúposodó, ráncos. Ha ennek alapján nem ismernék föl, semmi gond, a fotó alapján megállapítható, hogy szinte mindenki találkozott már vele.

Már a középkorban elismert gyógynövényként tartották számon, sőt a rontás ellenszereként is ismerték a gyújtoványfüvet. Ha valakin rossz átok vagy varázslat ült (ilyennek tartották egykoron az impotenciát vagy a derékfájást) és megfürdött egy kád gyújtoványfüves vízben, megszabadulhatott a rontástól. Így a jelen korból visszagondolva, a meleg vizes áztatás legalább a derékfájást enyhíthette. Azért a szegény „áldozatnak” a biztonság kedvéért tartania kellett a fürdés után is a zsebében a növényből a további rontás elkerülése érdekében.

Nos, a hiedelmeken túl a gyújtoványfű valóban segít. Nem is gondolnánk, hányféle területen lehet alkalmazni ma is például virágos hajtását. Külsőleg kenőcsként bőrbetegségek (pl. bőrirritáció, szőrtüsző-gyulladás) tüneti kezelésére használják. Pépes borogatásként fekélyes sebekre, pikkelysömörre jótékony. Kötőhártya-gyulladásra, szemárpa gyógyítására, egyéb fertőzéses szemgyulladásra kiváló a főzete lemosóként vagy borogatásként. Ismert lázcsillapító hatása is. Az aranyér enyhítésére szintén ajánlott, ilyenkor ülőfürdőt szükséges készíteni a gyújtoványfű virágából.

Teaforrázatként az emésztőrendszer tisztítására javallott. Csodaszer székrekedés ellen, epe- és májbántalmakkor. Gyomorégés, savtúltengés esetén is gondolhatunk rá megoldásként. Segítség lehet prosztata-megnagyobbodás, hólyaghurut, vizelettartási problémák enyhítésére. Fokozottan figyelni kell azonban a mértékre kúraszerű alkalmazásakor. Mivel has- és vizelethajtó hatása miatt kiszáradást okozhat, fontos orvossal, gyógyszerésszel konzultálni hosszabb távú fogyasztása esetén.

Érdemes június-júliusban egy-egy kirándulás alkalmával keresgélni és gyűjtögetni ebből az ezerarcú gyógynövényből (aki szeretné, tehet a zsebébe is egy-két sziromnyit játékos babonából). Van ennél kényelmesebb és gyorsabb megoldás is, ugyanis gyógyászati szaküzletekben, bioboltokban is beszerezhető szárított, szálastea-változata.

Tovább a teljes bejegyzéshez
940 Hits
0 hozzászólás

Téli, színpompás vendégünk: a süvöltő

A jellegzetes hangú, pintyfélékhez tartozó madárnak beszélő név jutott. Éneke szomorkásnak hat és messzire szól: „phjü-phjü”, vagy hi-üp kiáltása egyesek szerint lágy füttyentésre, elnyújtott fuvolahangra emlékeztet, mások szerint inkább a talicska csikorgására hasonlít. Sokan innen, és nem is díszes tollazatáról ismerik fel először. Pedig igencsak feltűnő, főleg a hím egyed: kékes fényű, fekete farktollai, kékes, hamuszürke háta, fehér farcsíkja és hasi oldala mellett begyszíne a legékesebb, amely az eperszíntől a cinóberpiros árnyalatokig pompázik. Fekete csőrét, barna szemét fekete sapka keretezi. A tojó visszafogottabb árnyalatú, tollazata vöröses hamuszürke az élénk vörös helyett. Szép piros színének köszönheti másik, ma a szaknyelvben már nem annyira használt nevét, a pirókot, ami a piros, pirít, pirongat szócsalád tövéből keletkezett kicsinyítő képzővel.

Karácsonykor különösen népszerű, főként az angolszász területeken, kedves gömbölyded, piros begyes alakjával ugyanis szívesen illusztrálják a karácsonyi üdvözlőket.

Európa és Ázsia fenyőerdeiben fészkel, télen pedig ártereken, városi parkokban, sőt temetőkben fedezhető fel. Hozzánk október vége felé, novemberben érkezik meg és késő márciusig marad. Vendége lehet a madáretetőknek is. Növényi táplálékot fogyaszt, így gyommagvak, rügyek, különféle bogyók szerepelnek étlapján. Személyes kedvence a kőrisfa és a juharfa termése, ilyen lelőhelyeken is gyakran találkozhatunk vele.

Költési időszaka április és augusztus között tart, évente kétszer halványkék, vörös foltos tojásokból kelnek ki az utódok. Az apróságokat mindkét szülő táplálja, ők a különféle növényi élelem mellett rovarokat, pókokat is lakmároznak. Hazánkban költő párok főként az Alpokalja és az Északi-középhegység területén láthatók. A süvöltőt itthon védett madárként tartjuk nyilván, értéke 25 000,- forint.

A csodás, impozáns külseje miatt korábban kalitkamadárként is tartották, mint többi pinty rokonát. A viktoriánus korban, Angliában különösen népszerű volt a fogságban nevelésük. Könnyű volt befogni a példányokat, mert igen barátságos, társaságkedvelő madár, ráadásul hangját könnyű utánozni, így egyszerű közel csalogatni. E tulajdonsága, becsaphatósága miatt egyes területeken a népi neve gimpli, a német Gimpel, tökfilkó, balek jelentésű szóból.

A süvöltő vonzerejét szépségén túl az adta, hogy megvan a tehetsége a hangutánzáshoz. Néhány rövidebb dallam vagy kisebb nóta elfütyülésére könnyen betanítható. Kutatások szerint erre főként a hímekben van ügyesség, s akkor a legsikeresebb, ha már fióka koruktól megkezdik a trenírozásukat. Ehhez a 19. században egy, a fuvolához hasonlító kis hangszert is létrehoztak, de az is elég volt, ha „oktatójuk” naponta tíz-tizenötször ugyanúgy elfütyülte a visszahallani kívánt dallamot.

Amondó vagyok, akármilyen kedvesen is hangozhat egy ember alkotta dallam a süvöltő előadásában, mégis szívesebben leszek figyelmes egy csendes, téli vagy kora tavaszi sétán melankolikus, finom „phjü-phjü” énekére.

Tovább a teljes bejegyzéshez
707 Hits
0 hozzászólás

Nehéz téma, de beszélni kell róla - Időskori demencia

A múlt évet a klubban nehéz témával zártuk, az időskori demenciáról tartott előadást dr. Sátori Mária neourológus. Sok idős ember életét megkeseríti, olykor pokollá teszi a szellemi hanyatlás. Többen már az időskor kezdete előtt, „előre” szoronganak, nehogy elérje őket ez a csapás. A szüleit, nagyszüleit szerető fiatalabb korosztálynak gyakran a tehetetlenség fojtó érzését jelenti. Segíteni akkor tudunk, ha tisztában vagyunk az alapvető tényekkel.

A korai felismerés fontos

Kíváncsiak voltunk, nem is kevesen, hogyan látja a kérdést a szakember, létezik-e bármilyen lehetőség, hogy a demencia kialakulását megelőzzük, segít-e az egészséges életmód, és ha már megtörtént a baj, van-e rá orvosság? Mit tehet a hozzátartozó, hogyan lehet felismerni a kezdődő demencia tüneteit?

A demencia igen sokféle lehet, de mindenképpen valamilyen memóriazavart jelent, ami persze különböző módokon jelentkezhet, akár a tájékozódás zavarában, például a beteg nem tudja megkülönböztetni a pénzeket, nem tudja a bankkártyákat kezelni, és általában véve problémássá válik a napi megszokott életvitel.

A tudomány fejlődésével az utóbbi években már megkérdőjelezik, hogy az olyan mértékű feledékenység, ami még nem zavarja a szokásos életvitelt, az öregedés „normális” részjelensége lenne, ugyanis az enyhe szellemi hanyatlás 10-20%-a néhány éven belül Alzheimer-kórba megy át. Foglalkozni kell tehát vele, mert itt is igaz, mint sok más betegség esetében, hogy a korai felismerés jobb gyógyulási eséllyel, lassabban romló folyamattal kecsegtet.

Ne menjünk el a tünetek mellett, sem akkor, ha önmagunkról van szó, sem akkor, ha egy rokonunkról. Ha a feledékenység egyértelművé és gyakorivá válik, vagy látványos viselkedésváltozást érzékelünk, például az addig szívesen beszélgető rokonunk magába zárkózik, vagy éppen szokatlan érzelemkitöréseket tapasztalunk nála, érdemes orvoshoz menni, hogy kiderüljön, mi áll a változások hátterében. Ha nem depresszió, vagy olyan belgyógyászati betegség az ok, ami okozhat hasonló tüneteket, mint a demencia, a betegnél gondolni kell kezdődő Alzheimer-kórra, és legalább félévente ellenőrzendő, nem következik-e be állapotromlás.

Az orvosi szakma megkülönböztet elsődleges demenciát, ilyen az, ami az idegrendszer károsodása következtében lép fel, például az Alzheimer-kór, és van a másodlagos, amelyik egy másik betegség következményeként lép föl, például a sclerosis multiplex miatt korábban állhat be az elbutulás, mint, ami az életkorból következhetne, és ilyen a Parkinson-kóros emberek 30%-ánál fellépő demencia is.

Az összes demencia 20-30%-ában érrendszeri eredetű a baj, például a tartós, nem kezelt, vagy nem jól beállított magas vérnyomás, vagy az agyi érkatasztrófa, a stroke. Az elsődleges demenciák 50-60%-a Alzheimer-kór. Nagyon gyakoriak a kevert típusok, és kicsit ijesztő volt hallani, hogy biztos diagnózis sokszor csak halál után, neuropathológiai vizsgálattal állapítható meg.

Pontosan mi az Alzheimer-kór?

A pontosan szót e betegség esetében nem nagyon lehet alkalmazni, hiszen kiváltó oka ismeretlen, jelenleg leginkább autoimmun eredetűnek tartják, de nincs biztos vélemény, hogy mi okozza.

A diagnózis sem mindig egyszerű. Az Alzheimer-kór kicsit emlékeztet a cukorbetegségre: már régen benne vagyunk, amikor orvosilag nyilvánvalóvá válik, és egyben tudatosul a betegség. Ez is egy nagyon lassan alakul ki, a fokozódó feledékenység egyre romló folyamata akár 5-15 évig is tarthat, mire egyértelművé válik az Alzheimer-kór. Idős korban, 84 év felett, már a lakosság 54%-a érintett. Ma Magyarországon körülbelül kétszázezer ember szenved ebben a betegségben. Az előrejelzések szerint világszerte rohamosan nő az Alzheimer-kórban szenvedők száma, egyes becslések szerint a számuk 20 évente megduplázódik.

A tünetek, és ami odavezet

Ami elősegíti a kialakulást az több tényező összjátéka. Állhat a háttérben ismételt fejtrauma, kiváltó ok lehet az agyérbetegségek valamelyike, a tartósan magas, nem kezelt koleszterinszint, és, bármilyen meglepő, a fájdalomcsillapítók, a nem szteroid gyulladásgátlók tartós szedése.

Kezdetben gyakran „normális” öregkori feledékenység látszatát kelti az Alzheimer. Elsősorban az epizodikus memória károsodik, azaz neveket nem tud felidézni, egyszerű napi eseményekre nem emlékszik, nem tud időpontokat megjegyezni, ugyanakkor a régmúlt eseményeire tökéletesen emlékszik a beteg, vagy a feledékenység miatt újra- és újra visszakérdez ugyanarra a dologra.

Később tér- és időbeli tájékozódási zavar alakul ki, ez nagyon jellemző az Alzheimer-kórra. A beteg ember összekeveri a napszakokat, a napokat, hónapokat, az évszakokat. Egy új környezetben, egy pillanat alatt eltévednek. Például nyaraláskor, ha a beteg a lakóhelyétől akár csak az utca túloldalára átmegy, hogy valamit vegyen, sokszor már nem tudja, hova kellene hazamennie.

Könnyen elvész a rutin tudásanyag, a háziasszony elfelejti a mindennap használt receptjeit, a beteg elfelejti a naponta bejárt utat, nem tud parkolni, képtelenné válik az autóvezetésre, nem tudja például, hova kell a slusszkulcsot bedugni. Beszéd közben elfelejti a beszéd fonalát, nem talál egyszerű szavakat, inkább körbeírja azokat, szókincse beszűkül, nem tudja megnevezni a környezetében lévő ismert tárgyakat. Nem ismer fel egyszerű összefüggéseket, például, hogy mi a közös a karfiolban és a répában. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy mindkettő zöldség, lehet, az Alzheimer-kóros ember válasza sok esetben az, hogy nincs is bennük semmi közös, mert az egyik fehér, a másik piros.

Emellett az általános udvariassági szokások, például, hogy az ismerősnek köszönünk, sokáig megmaradnak, de inkább csak mechanikusan. Az Alzheimeres beteg nem tud tervezni, döntéseket hozni, aztán számolási és olvasási zavar lép fel, később nem ismeri fel az arcokat, gyakran közeli hozzátartozóit sem.

Gyakorivá válnak a viselkedési, hangulati zavarok, sokszor minden ok nélkül elsírják vagy elnevetik magukat. Vagy éppen dühroham tör a betegekre kezelhetetlenül, megmagyarázhatatlanul. Megtörténhet, hogy üldöztetéses, meglopatásos téveszmék lépnek fel, kóros féltékenységi gondolatok jelentkeznek náluk.

Az egyes demencia-típusok között vannak a szakember számára jól megkülönböztethető, könnyen felismerhető különbségek, a kezelésmódjuk, a gyógykezelés mindegyik esetében más és más.

Tehetünk-e ellene bármit?

Aki képzi magát, foglalkoztatja az agysejtjeit, annál később indul el a leépülés folyamata, és magasabb szintről kezdődik az „elbutulás”.

Manapság sokat hallani, hogy egyáltalán nem segít, ha idős korban, vagy akár kezdődő demencia esetén az érintettek például rejtvényt fejtenek. Ezt előadónk egyértelműen cáfolta. Hasznos a rejtvényfejtés, hasznos, ha valamit elkezdünk tanulni, vagy ha például egy-egy film- vagy könyvélményünket elmeséljük másoknak, ám a leghasznosabb védelem, ha van társaságunk. Sok ember magányossá válik idős korára. Meghal a férje-felesége, a családja elfoglalt, nem törődnek vele annyit, amennyire szüksége lenne, már nincs kivel megbeszélni a napi ügyeket. Mindannyian találkoztunk már olyan idős emberel, aki a háziorvossal próbál beszélgetni, vagy a közértben igyekszik legalább a pénztárossal kapcsolatot építeni. Nem ez a jó út! Vannak napközik időseknek – érdemes élni a lehetőséggel, vagy akár, amíg fizikailag még megy, egy civil szervezetben tevékenykedni. Bármi jó, csak olyan közösség legyen, akikkel beszélgetni lehet, akikkel van közös élmény. Lehet a társaság akár egy teke-, vagy táncklub.

A laikus számára tehát a legfőbb tanulság az, hogy bár a demencia, illetve különösen az Alzheimer-kór nem előzhető meg 100%-ban az életmóddal, de nagyon sokat tehetünk, hogy ez az állapot, minél később következzen be, vagy ha már benne vagyunk, a romlás üteme minél lassabb legyen. Foglalkoztassuk az agyunkat, ne hagyjuk, hogy erőt vegyen rajtunk a szellemi restség, mindig kezdjünk valami új dolog megtanulásába, és vegyük körül magunkat emberekkel, ápoljuk baráti és rokoni kapcsolatainkat!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1014 Hits
0 hozzászólás

A fehér hasú világutazó

Létezik egy aprócska, nem túl színes madárka, amely szívesen nyaral nálunk, ám mostanság, ahogy hűvösödik az ősz, inkább átteszi székhelyét Afrika szavannáira. A hantmadár, mert róla lesz most szó, amellett, hogy igen kedves jelenség, rendkívül hasznos is, ugyanis szorgalmasan pusztítja a kártékony rovarokat, persze szívesen lakmározik bogyókkal és magvakkal is.

Fotó: Csonka Péter

A hantmadár Európa és Ázsia nagy részén megtalálható, de Kanadában és még Alaszkában is előfordul. A nagy utazó hírében álló kis tollas néha Iránban és az Arab-félszigeten is felfedezhető. Nos, nem bonyolítom: lényegében az Antarktisz és Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul.

Ennek a mindig éber kismadárnak a feje búbja, háta, tarkója világosszürke, torka fehéres árnyalatú. A szeme körül és fültájon szélesedő fekete folt található. Hasa fehéres, begyét pedig sárgás tollak tarkítják. Szárnyai sötétbarnás színezetűek. A fark oldalsó tollai tövükön fehérek, végükön a középsőkkel együtt feketék. A fiatal példányok és a tojó, mint sok más fajta esetében, szerényebb színezetű.

A hantmadár nagyon ügyes, és mindig rendkívül éber. Miután eldöntötte, hol szeretne élni, ragaszkodik a kiválasztott területhez, és védelmezi fajtársaival szemben. Előszeretettel választja lakhelyéül a nyílt terepet, a jól átlátható térségeket, így a legelőket, ugarokat, tisztásokat, különösen akkor, ha azokat szép nagy vakondtúrások díszítik, mert szívesen üldögél kiemelkedő pontokon. A fűvel benőtt vakondtúrás, népies nevén hancsik, vagy éppen hant, remek kilátóhely számára. Innen is ered a neve: hantmadár. Latinul Saxicola oenanthe-nek hívják, kicsiny méretéből adódóan talán nem meglepő, hogy a verébszerűek rendjébe, illetve a légykapók családjába tartozik. Természetesen ennek a nyugtalan, élénk madárnak is vannak nép elnevezései: földi szarka (utalva a főként fekete-fehér tollazatára), földi pacsirta, földi kalapács, sőt findzsa.

Fészkét a ragadozók elől kőrakásokba, kisebb hasadékokba rakva rejtegeti, fontos szempont a fészekhely megválasztásánál, hogy azt valami fedje. A tojó általában négy-hét tojást költ, melyek csodaszép kék színben pompáznak. A tojásokon többnyire a tojó kotlik, és bizony önmagáról is kell gondoskodnia, mert a hím nem eteti. Így különösen érthető, hogy védett fészket épít, hiszen időről időre őrizetlenül maradnak a tojások. Körülbelül két hét telik el, mire az első fiókák meglátják a napvilágot. A kicsinyek gyorsan növekednek, bármily hihetetlen, 13-15 napot követően már „saját lábukon”, azaz szárnyukon hagyják el a fészket.

A mindössze 14-15 centiméter hossza és 25 grammos tömege ellenére a hantmadár tartja a madárvonulás világrekordját: német kutatók megfigyelése szerint évente csaknem 30 ezer kilométert tesz meg. A wilhelmshaveni Madárkutató Intézet megfigyelői parányi adatrögzítők révén, melyek hónapokon keresztül rögzítették a madarak mozgását, meglepő információkhoz jutottak. A hantmadár órákon keresztül, akár 50 kilométeres sebességet meghaladva képes repülni, és egy éjszaka leforgása alatt akár 400 kilométeres távolságot is megtesz.

Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1407 Hits
0 hozzászólás

Virtuális függőségeink - Újraindult az Almásfüzitői Egészségklub

Utoljára tavaly ősszel volt klubrendezvény, így nagyon kíváncsian vártam, vajon lesznek-e érdeklődők az októberi előadásra. A téma nagyon aktuális és érdekes volt: a virtuális világ és a valóság címmel arról szólt az előadó, mennyire határozza meg életünket a tévé, az internet és a mobil-, azaz ma már inkább okostelefon. Egyáltalán tehetünk-e ellene bármit, vagy mindez természetes, és semmilyen korlátozásra nincsen szükség, el kell fogadnunk, hogy megváltozott a világ? Tudunk-e még hatni az IT-világba született generációra, érdemes-e őket korlátozni ebben?

Dr. Váradi Hajnalka, pszichológus, az esztergomi Egészséges Lélek, Egészséges Élet Alapítvány kuratóriumi elnöke tanulságos és egyben szórakoztató előadást tartott hallgatóságának, akiket igen sűrűn be is vont kérdéseivel. Így még mozgalmasabb lett a délután, egy perce sem lankadt senkinek a figyelme. Igaz, a téma is mindenkit személyesen érintett.

Még mindig sokat ülünk előtte!

Az életünket 20 évvel ezelőtt még nagyban meghatározó, ám számomra meglepő módon életünkből még ma is jelentős időt elrabló (A Nielsen Közönségmérés 2017-es adatai szerint a 18 évnél idősebbek naponta átlagosan 4 óra 59 percet töltöttek a képernyők előtt.) televíziózással indított az előadó.

Sok családnál a tévé folyamatosan be van kapcsolva, olyan, mint a plázákban a háttérzene. Sokan talán azt gondolják, hogy így nem maradnak le semmiről, és semmiben nem is hátráltatja őket a mozgókép, így nem unatkoznak főzés közben, vagy amikor éppen nincs téma a családi asztalnál.

Arra persze kevesen gondolnak, hogy ez éppen fordítva van. Azért nem beszélgetnek egymással, mert ott van helyette a tévé. A mozgókép ugyanis – erősítette meg gyanúnkat Váradi Hajnalka –, elvonja a figyelmünket. Emiatt a tévé mellett az étkezés nem tölti be közösségi szintér szerepét, ahol normális esetben megbeszélhetnénk egymással, kivel mi történt aznap, mi történt a munkahelyen, iskolában, közös terveket szőhetnénk, egyeztethetnénk a hétvégi programot…

Ráadásul az ételre sem figyelünk, csak tömjük magunkba, messze többet, mint kellene, vagy mint amennyire a szervezetünk vágyna. Elmarad az étel élvezete is. Az evés és a mozgókép összekapcsolásának a következménye az állandó nassolási vágy filmnézés közben, ami pedig könnyen elhízáshoz vezethet. Sokszor elborzadva nézem, mennyi fölösleges kalóriát tömnek magukba fiatal lányok a moziban egy-egy film alatt, majd leöblítik fél liter cukros üdítővel, és aztán később rémülten nézik magukat a tükörben, hogy vajon mitől híztak meg.

A gyerekeknek a televízió még nagyobb kockázatot jelent. Például, mert passzivitásra neveli őket. A kicsik mindig keresik a kapcsolatot a körülöttük lévő világgal, de a rajzfilmfigurákhoz hiába beszélnek, onnan nem érkezik válasz – az eredmény pedig: passzív bambulásba merülnek.

A két évesnél kisebb gyerek számára a tévé egyenesen „gyilkos” eszköz, mert a látott képek okozta feszültséget ebben a korban nem tudják feldolgozni. Ugyan az a történet, amelynek a képeit a tévé készen adja számukra, elmesélve egészen másképpen működik, mert a hallott mesét a gyermek maga képzeli el úgy, ahogy az számára éppen megfelelő. Meséljünk hát minél többet gyermekeinek, unokáinknak!

Hozzánőtt a tenyerünkhöz

A telefonfüggőség nem csak a gyerekekre jellemző. Lássuk be, legtöbben nem tudjuk letenni a telefonunkat, folyamatosan kapaszkodunk bele, mindenünk, az egész életünk rajta van. Applikációk tömegét használjuk: a telefon megmondja hányat léptem, hány csokit ettem, figyelmeztet, ha indulnom kell valahova, ha vizet kell innom. Ha akarjuk, bármikor megmondja, mit kell csinálnunk. Megállás nélkül bámuljuk a telefonunkat, viszonyban vagyunk vele. Még éjszakára sem tudjuk letenni. Az alvászavar első lépése, hogy ott van mellettünk, ha véletlenül felébrednénk, azonnal kéznél legyen a segítség, valami, ami leköti a figyelmünket, hogy azonnal ellenőrizhessük a Facebook-ot, hogy ne maradjunk le semmiről.

Nehéz ellenállni ennek a társadalmi nyomásnak, hogy azonnal reagáljunk, azonnal válaszoljunk minden sms-re, e-mailre. Ha nem jön azonnal válasz, megsértődünk, vagy egyenesen azt hisszük, hogy valami baj van a másikkal.

Váradi Hajnalka elmesélte, a rendelőjében sokszor megkérdezi a pácienseit, hogy a hozzá vezető úton mit láttak, mi történt, meséljék el. Tapasztalata szerint a nagy többségnek fogalma sincs, mert az utcán is a telefonjukat bámulják, így szó szerint elmennek a világ mellett anélkül, hogy észlelnék.

Itt, most, azonnal!

Az okostelefonok, a Facebook világában nem csak kapcsolatainkra nem szánunk elegendő „offline” időt, de önmagunkra, saját belső világunkra, gondolatainkra sem figyelünk eléggé. Ha valami történik velünk, azonnal meg akarjuk osztani mással ahelyett, hogy előbb igyekeznénk megérteni, a történéseket feldolgozni, a lényeget meglátni benne.

Váradi Hajnalka példája volt erre, hogy ha a főnökünk reggel barátságtalan volt velünk, mi azonnal sms-t küldünk a férjünknek, vagy felhívjuk, és hosszan panaszkodunk. Pedig ha előbb végiggondolnánk, talán magunk is rájönnénk, hogy az esetnek semmi jelentősége, sőt, lehet, hogy valamit félreértettünk. Az azonnaliság miatt fölöslegesen eltöltöttünk sok-sok percet értelmetlen panaszunkkal, raboltuk a másik idejét, ráadásul önmagunkat sem sikerült jobban megértenünk.

Zaklatás

Az elhangzott sok érdekes és fontos gondolat közül még egyet kiemelek. Nagyon aktuális, most egy izgalmas magyar film is fut mozikban, amelyik a zaklatás témájával foglalkozik. Ám van az internetes zaklatásnak egy olyan vetülete, ami, hogy őszinte legyek, számomra újdonság volt, és amelynek a lényegét ez a film kiválóan összefoglalja. Érdemes megnézni, mert azonnal világossá válik belőle, hogy az internet anonim világa milyen kockázatokat rejt, és hogy a bűnözők milyen könnyen élnek vissza a fiatalok naivitásával és bizalmával.

Tehetünk-e bármit szülőként a mai világban, amikor a gyerekek messze jobban eligazodnak az internet világában, legalább is technikailag. Nos, a pszichológus szerint van remény, csak tartanunk kell magunkat néhány szabályhoz és elvhez.

Néhány alapvető tanács, amit szülőként, nagyszülőként érdemes megjegyeznünk és követnünk:

·        -  Sokan azt hiszik, hogy a gyerekük egyáltalán nem hallgat rájuk. Ez inkább csak egy kényelmes hárítás a szülő részéről! A gyerekeknek, még ha látványosan mást is kommunikálnak, számít, hogy mit mond a szülő. Ne felejtsük: fontos a minta, hogy mi mikor, hogyan és mennyi időt töltünk velük, illetve mire használjuk az internetet és a mobiltelefont, tévézünk-e, amikor a társunk inkább beszélgetne velünk, ez inkább hat, mint 1000 okos szólam.

·       -  Meg kell tanítani a gyerekeket a telefon és az internet helyes használatára. Ne dugjuk homokba a fejünket, ne válasszuk a kényelmesebb „majd csak lesz valahogy” utat, beszéljünk velük a veszélyekről.

·         - Ne tiltsuk az elektronikai eszközök használatát, nem érdemes, inkább állítsunk fel közösen szabályokat!

·        -  Ne utáljuk a közösségi médiát, hanem próbáljunk megismerkedni vele, fogadjuk el, hogy megváltozott a 21. században a kommunikáció.

·         - Töltsünk minél több minőségi időt a gyermekünkkel, így csökken a gép előtt töltött idő is. Ne hagyjuk, hogy a valódi világ és kapcsolatok helyett a virtuális világ váljon számukra igazi valósággá. Mert ne legyenek kétségeink, minél több időt töltenek benne, annál inkább ez történik.

·         - Amíg lehet, tartsuk távol a kisebb gyereket az okos-eszközöktől.

·         - Építsünk ki bizalmi viszonyt a gyerekekkel, így ha bármilyen zaklatás éri, tudni fogunk róla!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1105 Hits
0 hozzászólás

Katángkóró, a napra néző orvosság

Ez az égszínű szirmú gyógynövény nem csak szép, de rendkívül hasznos is. A kellemetlen emésztési problémák kezelésére épp oly hatékony, mint a vércukorszint-csökkentésre. A katángkóró, avagy mezei katáng, egy Európa-szerte mindenhol megtalálható, vadon termő gyógynövény, amelyet már az ókori Egyiptomban is ismertek és használtak gyógyászati célokra.

Fotó: Csonka Péter

A hűséges és pontos

A virágok jelentéséről szóló régi könyvek a hű szerelem jelképének tartották a katángot, mert örökre a nap szerelmese, hiszen mindig feléje fordul.

Főként nyaranta a reggeli-délelőtti órákban, ha egy parlagon hagyott terület, mező mellett haladunk el, szinte biztosan látunk néhány virágzó katángkórót. Az almásfüzitői vörösiszap-tározó rekultivált, zöld felületein is gyakran találkozunk vele.

Fontos a napszak, mert a katáng virága a nap bizonyos erősségére nyílik csak ki, és déltájban már be is csukódik. A virágnyílás időpontja a földrajzi szélességtől is függ tehát. Mivel virágát meghatározott időben nyitja, és öt óra elteltével zárja, régen virágórákba ültették. A virágaiban még ősszel is gyönyörködhetünk egy ideig, mert virágzása hosszasan, júliustól sokszor decemberig, azaz akár a tél beálltáig is elhúzódhat.

De mi az a katáng?

A fészkes virágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjába tartozó növényt már régóta ismeri az ember, erre utal magyar és latin neve egyaránt. A magyar neve az ősmagyar nyelvben is jelen volt, vélhetően a dravida kattangu (kóró), illetve kattu (kemény) szavakból vándorolva érkezett meg hozzánk.

Számos társneve ismert, hogy csak néhányat említsek: pattangóré, cikória, napkövetőfű, napranéző, napraforduló, mezei kék liliom, csattogófű, Isten ostora, nagyapó füve. Akad népetimológiás neve is. Ez az eset az, amikor a hallgató, az ismeretlen nevet értelemmel próbálja felruházni, eszerint értelmezi a szót, így lett a katángkóróból például katlankóró. Így mégis jobban hangzik, ugye?! A Balaton mellett és a Kiskunságon jajkóró, Nagykőrösön jajjajkóró a neve. Hogy miért? A növény magtokja ugyanis egy kemény bunkó, amellyel nagyot lehet ütni.

A katáng tudományos neve ókori eredetű. Több műben is szerepel, Plinius intubus néven írt le egy fejfájás ellen használható, a katángra emlékeztető növényt, amelyet szerinte már az egyiptomiak ismertek. Általános vélemény, hogy onnan, Egyiptomból származik a cichorium név. Egyes feltételezések szerint azonban az olasz aláfut jelentésű „cuccerere” szóból származik, ennek magyarázata pedig, hogy a növény igen mély gyökeret ereszt. Bárhogy is, a mezei katáng jelölésére Linné a fenti két nevet, az intubust és a cichoriumot használta föl.

Inni vagy enni?

A mezei katáng megtisztított, megpörkölt és porított gyökeréből készülő cikóriakávé ma már nem a legközkedveltebb kávéfajta. Régebbi időkben azonban sokan használták a cikóriát kávépótlékként. Ezt még gyerekek is megihatták, ugyanis a kávé alkaloidája, a koffein nem található meg benne. Magyarországon az 1950-es évekig mintegy 3000 hektáron vetették, főként „kávé”-alapanyagként.

A katáng régen igen népszerű zöldségféle is volt, fehérrépára emlékeztető gyökerét, valamint a leveleit is fogyasztották, sőt a gyökérzetet télire is eltették, és sokszor annak friss hajtásait is felhasználták. Szeszt is főznek belőle, illetve megpörkölt gyökerével sört festettek néhol.

Nyersen fogyasztva salátaként, vagy párolva ma is épp olyan ízletes kiegészítője lehet ételünknek, mint amilyen egészséges. Jó szívvel ajánlom szendvicsbe sonkával, sajttal, esetleg egy kevés majonézzel körítve. Esetleg salátának, ahogy régen fogyasztották.

Hol volt, hol nem volt…

A katánghoz legendák is kapcsolódnak. Egy régi angol népmese szerint a katángkóró virágai azért olyan vakítónak kékek, mert egy elhajózott, ám soha vissza nem térő matróz után síró leányka szeme tükröződik benne.

Gyógyászati felhasználása

A virágos hajtásból készülő főzet az epekiválasztást fokozza. Májproblémák, és enyhe emésztési gondok kezelésére szintén javallott. Gyógytea-készítmények alapanyagaként gyakran találkozhatunk vele, nem csak az olyan emésztési zavarok, mint a felfúvódás, bélrenyheség, bélgázképződés kezelésében hatásos, hanem a köszvény és különböző bőrbetegségek tüneteinek csökkentésében.

A leszedett virág hűvös helyen hetekig is eltárolható, bár C-vitamin tartalma idővel lecsökken. A vadcikória gyűjtése során ügyeljünk arra, hogy a föld feletti zöld részek annál értékesebbek, minél több apró levelet tartalmaznak. A levágott részeket a szedés után érdemes rögtön felaprítani, majd ezt követően fénytől védett helyen kiszárítani, és tárolni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3632 Hits
0 hozzászólás

A növények tevéje

A héjakút mácsonya az út menti rétek tevéje. Remekül bírja a hőséget, és bár nem a testében tárolja a folyadékot, mint a sivatag hajója, de a szárán a levelek úgy állnak, hogy kis öblöt képezve felfogják az esővizet vagy a harmatot. A levelei tövén akár több deci vizet is képes tárolni a mácsonya. Nem csak a nedvességet hasznosítja a növény, hanem kutatók kimutatták, hogy a vízben az elpusztult rovarok testének fehérjéiből felszabaduló nitrogént, foszfort és más ásványi elemeket is felszívja. Így sokkal gyorsabban és erőteljesebben fejlődik, több magot terem.

Fotó: Csonka Péter

Predátor

Persze nem mindenütt, Európában és Ázsiában őshonos, ám Észak-Amerikában, miután betelepítették, özönfajjá vált.

A loncfélék családjába, a mácsonyaformák alcsaládjába tartozó mácsonya nemzetségbe mintegy 15 faj tartozik. Egyikük a nálunk is honos héjakút mácsonya útszéli és parlagi gyomtársulásokban előforduló növényünk. Gyakran két méteresre is megnő. Az első évben tőleveleket növeszt, amelyek tagolatlanok, fordított tojásdadok. A második évben fejlődik ki szárának felső, elágazó része. Szárlevelei jellemzően átellenesen állnak, szabálytalanul szárnyasan osztottak. Virágai felálló, fészekszerű, hengeres virágzatba tömörülnek, amelyet elálló, hegyes murvalevelek vesznek körül. Kisméretű virágainak 4 lilás vagy fehér sziromlevele van, amelyek csővé forrtak össze. Nyáron virágzik több hónapon át, termése kaszat. Kertekben is találkozhatunk vele dísznövényként. Mivel önszaporító, érdemes vigyázni, nehogy túlburjánozzon, és más növényeket háttérbe szorítson.

Titkos forrás

A mácsonya név a növény bunkószerű, csomós termésére utal. A héjakút pedig egyértelműen a víztároló képességből eredeztethető. Népi nevei még: Vénusz asszony fejfedője, vénuszfürdő, betyárkulacs, szomjútövis, ez utóbbiak utalnak arra, hogy a madarak, vagy régen még a szomjas vándorok vagy mezőn dolgozó emberek is megitták az itt őrzött vizet, ha más nem volt éppen. Sőt! A mácsonya vizének még gyógyhatást is tulajdonítottak, leginkább szeplők ellen alkalmazták. Nincs róla persze hírünk, hogy milyen eredménnyel.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Készítette: Simon Eugster --– Simon / ?! 07:03, 9 September 2007 (UTC) - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2707701

Hasznos gyom

A népgyógyászat a héjakút mácsonya gyökerét széles körben használta. Főzetével daganatos bőrbetegségeket, sipolyt és szemölcsöt kezeltek. Belsőleg hatásásos ellenszere az emésztési gondoknak. A gyomorfájás, hasmenés kezelésére használták és vízhajtóként is hatásos. A gyökereket kora ősszel gyűjtötték, szárították. Levélből készült teájával mitesszeres bőrt borogattak. Manapság homeopátiás alkalmazásban is elsősorban bőrbetegségek kezelésére használják.

Ipartörténeti kultúrnövény

A héjakút mácsonya egy rokona a takácsmácsonya megbecsült ipari növény volt, egykor haszonnövényként termesztették. Elsősorban a posztó finom megmunkálására használták, nagy kártolódobokra, vagy kézi kártolóra erősítették kiszárított virágzatát. Billiárdasztalok filcének készítéséhez még ma is használják olykor.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1975 Hits
0 hozzászólás

Vízisikló: a veszélytelen kígyó

Ha korábban kétségei lettek volna bárkinek, Gryllus Vilmos Sikló című gyerekdalának (pontosabban Félnótájának) megjelenése óta mindenki tudja, hogy a vízisikló nem bánt embereket. Sokan mégis félnek tőlük. Az egyszeri természetjáró ugyanis nem feltétlen hüllőszakértő, és nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy ami a lába előtt tekereg, sikló, vipera vagy anakonda. Na, jó, ez utóbbit csak tréfából írtam. Megjegyzem nem is olyan könnyű felismerni a vízisiklót, hiszen annyira változatos a megjelenése. Leginkább a háta: ennek alapszíne lehet szürke, sötétzöld, barna vagy fekete, melyet többnyire különféle mintázatba rendeződő pettyek díszítenek. Ám van csíkos vízisikló is! Akad azonban olyan ismertetőjegyük, amelynek alapján mégiscsak beazonosíthatja őket még egy laikus is. Amennyiben képesek vagyunk nyugodtan szemlélni a lábunk előtt tekergő kígyót, és látunk rajta egy világos nyakszirtfoltot, melynek színe a tört fehértől az élénk sárgán át a narancssárgáig terjedhet, formája pedig egy hátrafele domborodó félhold, és egy hasonló alakú fekete félhold követi, megnyugodhatunk: siklóval futottunk össze. Ugye, milyen egyszerű?! Persze egyáltalán nem biztos, hogy lesz időnk ilyen alapos tanulmányozásra, mert a vízisikló nálunk sokkal jobban fél és találkozás esetén iszkolva menekül előlünk.

A hideg északi területeket leszámítva, Európában bárhol találkozhatunk vele, de Közép-Ázsiában is megtalálható, egész a Bajkál-tóig nyúlik el lakóterülete, illetve Afrika északi csücskein is honos. Bennszülött alfajaival a Földközi-tenger szigetein is találkozhatunk, így Korzika és Ciprus szintén élőhelyének számít.

Beszélő neve elárulja, hogy lételeme a víz, így nedves helyeken érzi jól magát. A lassú folyású vizek a kedvelt lakóhelyei, így csendes folyókban, tavakban, holtágakban, lápokban, mocsarak mellett él. Sík területeken és dombvidéken a leggyakoribb, de alacsony hegyvidékeken is fellelhető. Az ember által mesterségesen létrehozott vizes területeket is kedveli, legyen az kavicsbánya vagy vízgyűjtő tó. Mivel testhőmérsékletét a környezete befolyásolja, előnyben részesíti a napos réteket. Valójában a táplálékszerzés lehetőségei szabják meg lelőhelyét. A hideg időszak kivételével, amikor mint egy rendes hüllő téli álmot alszik, az év bármely időszakában találkozhatunk vele. Az idő hidegre fordulásával a vízisikló száraz és meleg rejtekhelyet keres magának, ahonnan csak márciusban kúszik elő.

A vízisikló általában nappali életet él, de előfordulhat, hogy éjszaka is vadászni indul. „Vékony, kicsi és gyenge/ És csak halakat enne” – szól a gyerekdal. Menüjének nagy részét halak és kétéltűek teszik ki. Békák, unkák retteghetnek tőle, de akár a mérgező szalamandrát is gond nélkül megeszi. Zsákmányát nem kábítja el, nem fojtja meg, élve nyeli le őket.

Természetes ellenségei között vannak emlősök és madarak egyaránt. Életét úgy próbálja menteni, hogy bűzös mirigyváladékot bocsát ki. Ha ez a csel nem válik be, kobrához hasonlóan felágaskodik, és így próbálja megijeszteni támadóját. Másik taktikája, hogy halottnak tetteti magát, a veszély elmúltával pedig csendben tovasiklik.

A nőstények nagyobbra nőnek a hím egyedeknél, előbbieknél a 120 cm az átlagos, míg utóbbiak 1 méter körülire nőnek. Ember által háborítatlan vidékeken a nőstények akár a másfél méteres hosszt is elérhetik. Attól függően, hogy milyen éghajlat alatt él, a párzási időszaka március végétől május közepéig tart. A nőstények viszont csak nyár közepén rakják le tojásaikat, a 15-30 darab füzérré ragad össze. Fészekként elkorhadt növényeket, faodvakat használ, vagy partfalak üregeit. A szeptemberben kikelő következő generáció 15 cm hosszú mini felnőttekből áll, ugyanis méretüket kivéve semmiben nem különböznek szüleiktől.

Hazánkban gyakori, de veszélyeztetetté válhat. A legnagyobb veszélyt még mindig az ember jelenti számára: a kevésbé tájékozottak félnek tőle, és végeznek vele, illetve a szennyezett vizű területeket kénytelen elhagyni. A vízisikló Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
7543 Hits
0 hozzászólás

Ha egy nem is, de több ezer partifecske már csinálhat tavaszt

Európa legkisebb fecskefaja a partifecske. Nevét kedvelt lakóhelyéről kapta, ugyanis léte szorosan kapcsolódik a vízhez. Többnyire a víz által kimosott területeken, függőleges, löszös partfalakba építi fészeküregét. A munkálatokat a hím kezdi el, de később a tojó is bekapcsolódik a családi lak elkészítésébe. Minden pár 5-14 nap alatt egy-egy 40-120 cm hosszú járatot készít.

Fotó: Csonka Péter

A partifecske táplálkozása meglepő módon nem kötődik a vízhez, így az ember által kialakított területeken (pl. elhagyott homokbánya, régészeti ásatás) is szívesen fészkel. Nálunk a tározón is élnek fecskék, a rekultivált területen kialakítottunk számukra egy löszfalat, amelyet évről évre karbantartunk. Ha nem tennénk, az erodálódó falban nem sokáig maradnának meg kis vendégeink, keresnének maguknak újabb, jobb helyet. Természetes körülmények között a partifecske minden évben más területet szemel ki lakóhelyül, ugyanis a tavaszi és őszi esőzések során megemelkedett vízszint miatt sok esetben elmállik a homokfal egy-egy része, így a partifecske lakóüregei is beomlanak sokszor.

A partifecske szinte az egész Földet hazájának tekintheti, nyáron közel az egész északi féltekén találkozhatunk példányaival, míg a hűvös hónapokra a bolygó déli felére vándorol. Március-május között érkezik az északi területekre. Az augusztus-október hónapokban hatalmas távolságot tesz meg a sok százezer szárnyas, hazánkból például a Szaharától délre eső területekre költöznek át.

Fotó: Csonka Péter

A partifecske a verébalakúak rendjébe tartozik, ennek megfelelően kisméretű, szárnyfesztávja 26-29 cm, testének hossza pedig mintegy 10-12 cm. A 11-16 grammra növő madár háta, szárnyának és fejének felső része barna, alsó oldala fehér. Farka – mint minden fecskének– villás, csőre rövid. Közmondásunk úgy tartja, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Érthető, hiszen, ritkán találkozhatunk magányos partifecskével, kolóniájuk több száz, de akár több ezer egyedből is állhat. Ebből adódóan szinte mindig rajban repülnek. Bár repte nem olyan kecses, mint a füstifecskéé vagy a molnárfecskéé, de ő is ritkán száll le a talajra.

Táplálékául apró rovarok szolgálnak, különösen kedveli a levéltetveket, legyeket, szúnyogokat. Ezeket a levegőben kapja el. Noha vízparton él, a víz körül élő rovarokat csak kedvencei hiányában fogyasztja. Számos természetes ellensége van. Szinte minden közepes vagy nagyobb testű ragadozó madár vadászik rá, így a fecskeraj villámgyorsan szétriad, ha sólyom, héja vagy karvaly közeledik. Gyors repülőként viszont a vadásznak villámsebesnek kell lennie, komoly kihívás a fecskét elkapni. A szárazföldön is sok veszély leselkedik rájuk: macskák, kígyók, nagyobb testű rágcsálók, menyétfélék lesnek rájuk. Sőt, a róka képes felülről leásni a fecskeüregbe. Hogy hol érdemes próbálkoznia, azt hang alapján ítéli meg.

Fotó: Csonka Péter

A magyarországi fecskeállomány csökkenőben van, melynek több oka közül az egyik legjelentősebb, hogy természetes élőhelyei emberi beavatkozások következtében pusztulóban vannak. A másik az afrikai vízhiány, amely szintén képes megtizedelni az állományt. Hazánkban nem fenyegetett, de védett madárfaj, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2271 Hits
0 hozzászólás

Igazi majális-hangulatban telt a Füzitői Napok szombati eseménye

Sokak örömére idén sem maradt el a szokásos, gyereknapra időzített falunap az almásfüzitői Szabadidőparkban, ismét gyerekzsivajtól volt hangos a környék az utolsó májusi szombaton. A Füzitői Napok programkínálata most sem okozott csalódást. A szikrázó napsütésben kilátogató családok minden tagja találhatott kedvére való programot.

Az eseményt Beró László, Almásfüzitő polgármestere nyitotta meg, majd a rövid köszöntést követően a testvértelepülések képviselői üdvözölték a szép számban összegyűlt almásfüzitőieket. Szép hagyomány, hogy ilyenkor a polgármester átadja a község díszpolgára és a Városért díjakat azoknak, akik az elmúlt évben kiemelkedően sokat tettek a településért.

Ekkor már igazán nagy volt már a sürgés-forgás a színpad körül, a fellépésre készülő gyerekek izgatottan várták, hogy bemutathassák programjukat. Az előadások sorát a Sün Balázs Óvoda kezdte. Ezúttal felvidéki népi játékokat és dalokat adtak elő a közönségnek. A Tekeredik a kígyó vagy a Száz forint a csibe ára tánc és ének jó kedvre derítette nem csak a szülőket, rokonokat, hanem a teljes nézősereget. Az óvodásokat a Fekete István Általános Iskola diákjai követték, és ők is nagy sikert arattak.

Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) egyik programja már hagyománnyá vált, a sátrunkban minden évben adott témában rajzolhattak a gyerekek, és a legjobbakat meg is jutalmaztuk. Idén szélesebb körnek megnyitottuk a lehetőséget, hogy részt vegyenek a rajzversenyen. Már hónapokkal a Füzitői Napok előtt kiírtunk egy rajzpályázatot, sőt, a nagyobbakra gondolva, fotó és videó pályázatot is a Vörös és Zöld blogomon. A pályázatot Almásfüzitőn meg is hirdettük, a beérkezett anyagokat három tagú zsűri bírálta el. Közönségdíjat is hirdettünk, a beérkezett anyagokra a Vörös és Zöld Facebook-oldalán lehetett szavazni. A legjobb pályázatokat készítő gyerekek szombaton, a színpadon vehették át megérdemelt nyereményeiket.

A díjátadó után folytatódott a zenés műsor. Különleges színfoltot jelentett a Boquilla Negra fúvószenekar, akik az interbellikus swing és jazz zenét művelik. Az előadás annyira hangulatos volt, hogy sokszor úgy éreztem, időutazáson veszek részt a múlt század húszas éveibe. A délelőtti műsort Hamza Viktória zárta, aki a közönség nagy örömére lovasbemutatót tartott. A ló hátán lovaglástól, az összehangolt, már-már táncszerű koreográfiáig, mindent láthattunk, amiről el sem hittük volna, hogy ló képes rá.

Egy órakor a Jó ebédhez szól a nóta műsor vette kezdetét, és nem sokkal később kihirdették a főzőverseny eredményét. Délután a Szeva együttes szolgáltatta a talpalávalót, amit a várva várt habparti követett. A hőségben sok gyerek és felnőtt hűtötte le magát a tűzoltóság által szolgáltatott habban. A Liget Line Dance vadnyugati hangulatot teremtett country zenéjével. Az est tetőpontja a népszerű Szabyest Youtube-sztár és Dorina előadása volt.

A TKV ebben az évben is tematikus játékokkal készült erre a rendezvényre. A környezetvédelem ügye iránt elkötelezett cégként mindig ilyen tematikájú programokkal voltunk jelen a Füzitői Napokon, idén viszont nagyobb hangsúlyt fektettünk a gyakorlati oldalra, alapvetően az újrahasznosítás fontosságára. A gyerekek cipős dobozból csocsóasztalt készíthettek, a doboz tetejéből pedig falra akasztható képeket. Kis maradék anyagokból poháralátétet gyárthattak egy mini szövőszéken.

Sikeres volt a kirakós-sorozatunk. Hat-hat madár és növény fotójával – amelyekről korábban a blogomon is írtam –, gyönyörű kirakóst készítettünk. A gyerekek szívesen elpepecseltek a csodaszép képekkel.

Nagyon jó hallani, hogy kicsik és nagyobbak évről évre egyre ügyesebben válaszolnak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseinkre. Ezeket mindig játékos formában fogalmazzuk meg természetesen, most egy szép színes táblán, a megfelelő szelektív gyűjtőre kellett helyezniük a játékosoknak a hulladékokat ábrázoló kis hűtőmágneseket.

Nem maradt el a jutalom sem. Aki egy tárgyat elkészített, vagy sikerrel megoldott egy feladatot, megforgathatta a szerencsekerekünket, és aki jól pörgetett, kis ajándékot nyert.

Újdonság volt idén, és nagy sikert aratott a kicsi gyerekeknek szánt két játékmarkoló-gép, amellyel homokot rendezhettek az arra kijelölt területen. A játékgépek mellett a helyszínre szállítottunk egy igazi markológépet is, sok, többnyire fiúgyermek élvezettel ült be a vezetőfülkébe, és elképzelte, hogy működteti, hatalmas földhalmokat megmozgatva.

A részvételünk egyik hagyományos eleme a Füzitői Napokon, hogy a sátrunkban valódi fazekaskorongon, igazi agyagból, mindenféle tárgyakat, vázát, kancsót, tálakat, lehet készíteni. Mindenki nagyon csalódott lenne, ha ezt egyik évben elhagynánk, így aztán most is lehetett nálunk korongozni a végtelen türelmű és kedves fazekasok segítségével.

Jó kis nap volt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1435 Hits
0 hozzászólás