Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Egy fogalom, három jelkép

 „Te tünde fény! futó reménység vagy te,

forgó századoknak ritka éke:

zengő szavakkal s egyre lelkesebben

szóltam hozzád könnyűléptű béke!”

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

(részlet)

 

Az ENSZ kezdeményezésére 2000 óta minden év első napja, január elseje, az emberiség egyik legfőbb vágyát jelképezi: ez a békevilágnap. Méltó megünneplése volt az ezredfordulónak! Ez a kezdetben katolikus egyházi ünnep (VI. Pál pápa javaslatára vezették be 1968-től) eleinte „Egy nap békében” címszó alatt futott, ma inkább „Nemzetközi családi nap” a megnevezése, jelképezve, hogy a Föld lakói egy nagy, békés családot alkotnak.

Több értelmezése van a béke szónak, jelenthet háborúmentes, vagy két háború közötti időszakot, esetleg egy háború lezárását. A januári ünnepnap általánosabb jelentésű: emlékeztet minket arra, hogy törekedjünk békében élni a velünk vagy a körülöttünk élőkkel és legfőképpen önmagunkkal.

A békének több jelképe létezik, a galambot szerintem mindenki ismeri. Ez egy ősi, több jelentésű szimbólum. Egyiptomban a halhatatlanság madara, az életfa ágán ülve, csőrében a fa gyümölcsét tartja az ábrázolásokon. A zsidó hagyományban ehhez nagyon közeli, a halál fölött aratott győzelem jelképe. Az ókeresztények tovább vitték ezt az értelmezést. A Bibliában Noé galambjai, az, amelyik olajággal tér vissza és amelyik már nem tér vissza, a helyreállt harmóniát, megbékélést, a békét jelképezik. Általánosan ismert békejellé mégis akkor vált, amikor a második világháború után, 1949-ben Picasso megrajzolta az azóta számtalan reprodukcióban és verzióban testet öltött, olajágat tartó galambját, a Béke Világtanács felkérésére.

Egy későbbi jelkép, amelyet a 60-as években szinte mindenki ismert, mára talán kikopott a köztudatból. Érdekes lenne megkérdezni a Z-generáció néhány tagját, vajon tudják-e, mit jelent az a jel, amely mintha egy, a kezét az égre emelő pálcikaember lenne fejjel lefelé, egy körbe zárva. Eredetileg a Nukleáris Lefegyverkezési Kampány (Campaign for Nuclear Disarmament) szimbóluma volt. Érdekes módon éppen katonai jelzésekből alakult ki. 1958-ban rajzolta meg Gerald Holtom művész, designer a Nukleáris Háború Elleni Bizottság (Committee Against Nuclear War) számára. A Nuclear Disarmament szavak kezdőbetűit jelképezi az ikon, zászlójelzéseket alapul véve. A két kezében jelzőzászlókat tartó ember szorosan teste mellett tartva két karját, az egyikkel lefelé mutat, a másikat magasba emeli, ezzel egy d-t formáz. Az n-t jelöli, amikor mindkét zászlóval lefelé mutat, két kezét 45 fokban eltartva magától. A jel a hatvanas évek háborúellenes mozgalmaiban lett a béke szimbóluma, és bizonyos értelemben az egész korszak jelképe.

A szivárványzászlót inkább a melegmozgalmak jelképeként ismerjük, de eredetileg a békemozgalom szimbóluma. Olaszországban tűnt fel első alkalommal, szintén a 60-as években, egy békemenetben. 2002-ben az iraki háború elleni tiltakozás jegyében meghirdették a „Béke minden erkélyről” mozgalmat, ekkor is a szivárványos zászlót használták, melynek hét sávja a lila, kék, világoskék, zöld, sárga, narancssárga és piros, középen pedig többnyire ott a PEACE, azaz béke felirat.

A békének létezik egy újabb keletű szimbóluma is, a Gong, igaz ez inkább egy emlékmű. Indonéziában alkották meg, a világbékét jelképezi: közepén a kék földgolyót láthatjuk, amelyet a főbb világvallások szimbólumai vesznek körül, valamint a Föld országainak zászlói. Szomorú apropó ösztönözte a megalkotását. Az indonéz Világbéke Bizottság rendelte meg az alkotást a Bali szigetén a fővároshoz közeli üdülőfaluban, Kutában 2002-ben elkövetett robbantásos merénylet áldozatainak emlékére. A zsúfolt belváros egyik bárjába öngyilkos merénylő sétált be egy októberi estén, majd felrobbantotta a hátizsákjában lévő pokolgépet. Az utcában egy közeli, robbanószerekkel megrakott mikrobusz szinte ezzel egy időben robbant fel. A támadásnak 202 halottja és 209 sebesültje volt – a legtöbbjük ausztrál állampolgár. A merényletet a Dzsema Iszlamíja, az al-Káida indonéziai szervezete vállalta magára.

Az első 2 méter átmérőjű, 150 kilós Gongot Indonézia akkori köztársasági elnöke szólaltatta meg Balin, 2002. december 31-én, pontban éjfélkor. 2007-ben a világon az ötödik, Európában az első és máig egyetlen emlékművet Indonézia Gödöllőnek adta ajándékba, mert a város részt vállalt a 2004-es cunami utáni magyar mentő- és orvoscsoportok által nyújtott segítségben.

Még egy érdekesség a béke világnapjával kapcsolatban. Tudták, hogy létezik az ún. GPI, azaz Global Peace Index (Globális békeindex)? Egy nonprofit békeszervezet hozta létre, különböző mutatók – milyen az ország közbiztonsága, törekszik-e a békés együttélésre a szomszédos országokkal stb. – alapján rangsorolják az országokat. A 2009-ben megalkotott index ma már 163 országot értékel. Az első helyen, hosszú évek óta, Izland áll, hazánk 2019-ben a 21 volt a listán.

Tovább a teljes bejegyzéshez
439 Hits
0 hozzászólás