Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Szóló szőlő – a mesebeli gyümölcs

Az emberiség szőlőtermesztéssel már 6-8 ezer éve foglalkozik. A Kis-Ázsiából származó szőlő, a Kárpát-medencében is igen korán meghonosodott és népszerűsége – sokunk örömére – máig töretlen. Ez a színében, ízében, felhasználásában igen változatos gyümölcsünk már nyár közepén megjelenik a piacokon, mégis leginkább az őszt idézi számomra. Bizonyára azért, mert a szüret, a borszőlő betakarításának ideje leginkább az őszi időszakhoz köthető. Pedig ez sem egyértelműen igaz, hiszen sok helyen már augusztus végén megkezdődik a szüret. Hogy pontosan mikor látnak neki egy-egy termőhelyen, sok mindentől függ. Számít, milyen volt az adott évben az időjárás, vagy, hogy milyen bort szeretne készíteni a borász. Ha például testesebb vörösbor szeretnénk, akkor tovább kell a fürtöket érlelni. Az is fontos, mennyire csapadékos ősznek nézünk elébe, hiszen az eső nem csak a szüretelőknek kellemetlen, de a szőlőnek sem tesz jót.

Igyál jó barátom!?

A bor a világon a szőlő legfontosabb felhasználási módja, a teljes termésnek mindössze a negyedét fogyasztjuk el feldolgozatlanul.*

Bár a szőlőből a statisztika szerint elsősorban bor készül, a borfogyasztás, mint tudjuk, számos kérdést vet fel. A káros hatásaival kapcsolatban a nagymértékű fogyasztást hangsúlyozzák kockázatként, ám ez egyénenként eltérő. Jó minőségű, valódi szőlőborból napi egy pohárnyi (2-3 dl) egészségére válhat a felnőtt embereknek. Nem csak borászok, bortermelők és forgalmazók állítják, hogy egészséges étkezés mellett a mértékkel fogyasztott jó bor védi a szívet, javítja az étvágyat. Nos, felnőttként ki-ki eldöntheti, hogy iszik-e bort, ám azt jó tudni, hogy az alkohol káros egészségügyi hatásainak igen gazdag az irodalma, és a társadalmi veszélyeiről még nem is beszéltünk.

Ennek a fantasztikus gyümölcsnek számtalan más, a bornál egészségesebb felhasználási módja létezik. A már említett bor mellett többnyire megesszük, vagy mazsolaként fogyasztjuk.

Egy kis statisztika

A legtöbb étkezésre szánt szőlőt Kínában termesztik, fogyasztásban is az élen állnak, őket követi India, majd Törökország. Mazsolakészítésben az Egyesült Államok viszi a prímet, bár tulajdonképpen írhattam volna Kalifornia államot, hiszen lényegében a teljes mennyiség előállítása ide koncentrálódik.

Tápanyagban gazdag bogyók

A szőlő szó ótörök eredetű, a csuvas „sirla”, azaz bogyó szóból származik. Érthető, hiszen a szőlő termése bogyótermés, amelyek 6-300 szemből álló fürtökben lógnak a szőlőtőkén. Színük változatos, a fehér szőlő színe a zöld és az aranysárga, sőt barna között igen gazdag skálát mutat, a piros szőlő lehet a lila vagy a bordó valamely árnyalata, és akkor még nem beszéltünk a kékszőlőről vagy a lágy rózsaszínes árnyalatúakról.

18 százalékos vagy magasabb cukortartalma miatt a legnagyobb energiatartalmú lédús gyümölcs. Kilogrammonként átlagban 6-9 g fehérjét, 5 g zsírt; 180 g, a szervezet számára közvetlenül feldolgozható szőlőcukrot, 5 g szerves sót, 130 g rostot tartalmaz, valamint legalább hetven százalékban vizet.

Gazdag tápanyagforrásként számos jótékony hatása ismert. Káliumot, valamint és sokféle ásványi anyagot (vas, magnézium, réz, cink, szelén) és elsősorban B-vitaminokat tartalmaz. Található benne C-vitamin is, de más gyümölcsökhöz képest elenyésző mennyiségben. Káliumtartalmának köszönhetően vízhajtó hatású, segít a vesekövek kialakulásának megelőzésében. Tisztítja, méregteleníti a bélrendszert, fokozza az epeelválasztást és a bélmozgást.

A flavonoidokat tartalmazó szőlőmagkivonat, a szőlőmag-olaj elsősorban antioxidáns-tartalmának köszönhetően erősíti az érfalakat, megelőzi az érelmeszesedést, csökkenti a szívinfarktus és a szélütés veszélyeit, erősíti a hajszálereket, fokozza a véráramlást. Jó ízületi gyulladásra, visszértágulatok, aranyér kezelésére, sőt rákmegelőző hatást is tulajdonítanak neki.

Már a népi orvoslásban is alkalmazták minden olyan bajra, ami a rossz emésztéssel függ össze pl. székrekedés, vese- és májbajok. De alkalmazták idegesség, szívbaj esetén és női bajok ellenszereként, valamint a köszvény, asztma és reuma kezelésére.

Kozmetikai alapanyag

Kozmetikusok állítják, hogy a szőlőkészítmények késleltetik a ráncok kialakulását.

A szőlőolajat az aromaterápiában hordozóolajként használják. A bőr könnyen beissza, valamennyi bőrtípus ápolására kiváló (testápolóként és masszázsolajként is), enyhe összehúzó hatása erősíti és feszessé teszi a bőrt.

Az éretlen szőlőfürt kipréselt leve fehéríti a bőrt, bár ez manapság nem biztos, hogy igényként merül föl bárkiben is, hiszen a napbarnított bőr divatosabb. A szőlő metszésekor keletkezett nedvvel szeplőinket halványíthatjuk.

Gasztronómiai szerepe

Bár nem olyan gyakran találkozni vele a konyhaművészetben, mint például a szilvával vagy almával, de a szőlős süteményeket sokan szeretik, és sültek, vadak mellé párolva is kiváló csemege. A szőlő levelét is érdemes felhasználni, a káposztalevelekhez hasonlóan. Ez a darált hússal töltött, párolt finomság a tőtike.

Az Alföldön készítenek szőlőbefőttet is, ehhez a megmosott szemeket musttal leöntik, majd dunsztolással tartósítják. Sokan használják a szőlő borecetet, mert lágyabb az íze a háztartási ecetnél, ezt törkölyre öntött gyenge borból érlelik.

Különlegesség a borélesztő kenyérsütéshez, ami az erjedő must habjából és korpából készül, valamint a levelek, a kacsok és a másodtermés felhasználása téli savanyúságok savanyításhoz.

Azt pedig talán igazán csak kevesen tudják, hogy a szőlőlé besűrítésével készül a törökméz.

 

* Az adatok forrása: KSH Statisztikai tükör, 2015.

Tags:
Tovább a teljes bejegyzéshez
589 Hits
0 hozzászólás