Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Mitológiák madara: a hattyú

Nemrég írtam a rigóról, Svédország nemzeti madaráról. Ha már ott „jártam” északon, megnéztem, Finnországét is, így megtudtam, hogy az az énekes hattyú, Dánia pedig a bütykös hattyúra szavazott. Ez utóbbi azt hiszem sokunk számára érthető, hiszen a hattyú jól ismert szereplője az Andersen meséknek.

A magány, a bölcsesség, a tisztaság, a halál és az újjászületés, valamint a költészet szimbóluma.

Az eurázsiai hiedelemvilágban totemállat, a sámán madara, de vannak olyan népek, amelyek eredettörténetében is szerepet játszik a hattyú. E szerint a nép őse, a vadász egy olyan lányt vett feleségül, akit meglátott, amikor a nő a hattyútollait levetette. A Kalevalában is megjelenik mint szent madár.

A hattyú a görög mitológiában is jól ismert, nem egy mítosz szereplője. Aphrodité madara, Apollón jelképe és szent állata. Az egyik legismertebb görög mítosz szerint Zeusz, olümposzi főisten, hattyú képében csábította el Lédát. A görög mítoszok között Küknosz néven több szereplőt is találunk, és mindegyikük valamilyen kapcsolatban áll egy hattyús történettel, hiszen maga a madár latin neve (Cygnus) is erre vezethető vissza. Ovidius elbeszélése szerint az egyik történetben szereplő Küknos királyfi, Phaethónnak, Heliosz napisten fiának rokona és barátja. Phaetón balsorsáról ismert: kölcsönkérte ugyanis apjától a napszekeret, hogy egy napig ő hajthassa, de nem birkózott meg a feladattal, a megbokrosodott lovak túlságosan megközelítették a földet, közben sivataggá égették például Észak-Afrikát. Zeusz, hogy megakadályozza a teljes katasztrófát, villámjával halálra sújtotta a fiút, akinek a teste egy folyóba zuhant. Küknos olyan kétségbeesetten gyászolta barátját, és próbálta megtalálni a víz alatt, hogy Apollón megszánta, hattyúvá változtatta, és csillagképként az égre emelte.

A hattyú név a magyar nyelvben már nagyon korán felbukkan, a Történeti Etimológiai Szótár szerint még az ugor korból származik, ahol egykor ótörök jövevényszó volt. Érdekessége, hogy gödény (korábbi blogbejegyzés) szavunk is innen ered.

De térjünk vissza az énekes és a bütykös hattyúhoz! Az énekes hattyú Európa és Ázsia északi területeinek mocsaras vidékein költ. A bütykös hattyú Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, szintén a mocsaras, vizes terepet kedveli. Érdekesség számunkra, hogy egészen az 1960-as évekig Magyarországon az énekes hattyú gyakoribb volt. Ez persze ma már messze nem igaz, itthon ugyanis ritka vendég, általában november és február között találkozhatunk velük is, akár a vadludakkal. Az Ipoly mentén viszont megfigyelték, hogy a faj egyedei rendszeresen költenek immár több mint 15 éve. A bütykös hattyú Magyarországon őshonos, ám volt egy időszak, amikor teljesen kipusztult. Ma számos tavunkon, halastavainkon gyakori, mert visszatelepítették.

Testhosszban szinte egyformák, de a bütykös hattyú tömege néhány kilogrammal több, mint az énekes hattyúé, és a szárnyfesztávolsága akár egy méterrel i nagyobb lehet. Mindkét faj nekifutással száll föl, majd könnyedén és kitartóan repül.

Táplálkozásuk is hasonló, vízinövényeket esznek, rovarokat, kagylókat, kisebb halakat és kétéltűeket. Amikor szűkösebb a táplálék, télen, mert például nincsenek vízinövények, a gabonát, esetleg a burgonyát is felveszik étlapjukra.

A hattyúk monogámok, ám az együtt élő párok is násztáncot járnak, ami igen látványos, mintha vízibaletteznének. A tojó hosszan elnyújtja a víz fölött a nyakát, ezzel jelzi, hogy készen áll a nászra. Ilyenkor szorosan egymás mellé úsznak, együtt mozgatják szép hosszú nyakukat, sokszor át is kulcsolják egymás nyakát. És ez még csak a kezdet!

A párok külön költenek, saját territóriumot alakítanak ki, amelyet megvédenek más pároktól, sőt még az embert is megtámadják, ha költési időszakban túl közel kerül. A fészket a tojó építi, vagy még inkább kupacolja. A tavak nádasainak szélén vízinövényeket, nádszálakat és gyékényt szakít és maga köré halmozza, meglehetősen nagy rakást alakít ki ezzel a módszerrel, majd ráhelyezi a tojásait. Közel egy hónapig (35-38 napig) költ, a hím közben őrködik. A fiókák, ezt már az Andersen meséből is megtanulhattuk, eleinte szürke pelyhesek, de az első tollazatuk is szürke. Bár már az első évben megjelenik rajtuk néhány fehér toll, de szép fehér tollazatukat csak a második évben, a vedlés után nyerik el, és ez egyben az ivarérettségüket is jelöli.

Fontos! Mivel városi tavaknál is élnek hattyúk, sokan puszta jószándékból etetik a őket, többnyire azzal, ami éppen kéznél van, így sokszor valamilyen pékáruval. Pedig nem szabad! Ez a táplálékfajta károsíthatja elsősorban a fejlődésben lévő madarakat, a sok szénhidráttól úgynevezett angyalszárny-betegséget kaphatnak. Ilyenkor nem megfelelően nőnek a madár szárnytollai, aminek következtében nem fog tudni repülni. Aki mindenképpen etetni szeretné a hattyúkat, kukoricamagot vagy búzát használjon!

A bütykös hattyú hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25.000,- forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
739 Hits
0 hozzászólás