Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Néhány tény, amit az ecetről tudni érdemes

Története egyidős magával az emberi civilizációval: akik készítettek sört vagy bort, elkerülhetetlenül találkoztak az ecettel, hiszen amikor az alkoholos italok hosszabb ideig érintkeznek a levegővel „megecetesednek”. Az egyiptomiak – a perzsákhoz, babilónokhoz hasonlóan – már ismerték és használták pl. élelmiszerek tartósítására. Szomjoltó hatását is megtapasztalták: vízbe keverték, úgy itták régi idők földművesei, katonái, utazói. Tették ezt azért is, hogy javítsanak a higiéniai körülményeken: az ecettől ihatóvá vált a víz, ugyanis elpusztította belőle a baktériumokat.

Az ókori görögök mézzel dúsított ecetes vizet ittak, lényegében a limonádé ősét, amelyet különleges edényekben, amfórákban tároltak. Hippokratész ókori görög orvos felfedezte gyógyító hatását is, sebgyógyításra, légzőszervi panaszok enyhítésére, sőt lepra ellen alkalmazta. A római katonák is használták sebeik, sérüléseik fertőtlenítésére. A víz és ecet elegye emésztést elősegítő hatását szintén ismerték a rómaiak: kenyérdarabkákat mártogattak ecetes vízbe főétkezések előtt, és különféle mártásokat készítettek vele.

Hazánkban a honfoglalás idejéről vannak adatok arról, miként használtak őseink a borecetet ételkészítésnél és tartósításra. Elődeink az ecetet szirupok, emulziók, kenőcsök, szájvizek, oldatok, testápolók, szemcseppek és szappanok készítésénél szintén alkalmazták, illetve még öblítésre, masszírozásra, szájöblögetésre, lábáztatásra, mosására, inhalálásra, borogatásra is. Fejfájás, rosszullét esetén ecetet szagoltattak a beteggel.

Az „ipari” ecetgyártásról már a 14. század végéről vannak adatok – először Franciaország területéről. Sok más mellett rózsaszirommal, málnával, borssal ízesítették, több mint 150 féle illatosított ecetet készítettek. Nagy-Britanniában még ecet-adó is létezett, ez is jelzi, hogy nagy tételben készítettek ecetet, mert igény volt rá. Ipari mértékben nálunk a 19. században jelent meg. Napjainkban az ecetet ún. gyors vagy fermentációs eljárás szerint, mezőgazdasági eredetű finomszeszből állítják elő. Az ecetet a háztartásban főként vízkőoldáshoz, hígított változatát főzéshez, az élelmiszeriparban savanyúság szabályozására használják (ezt E260-ként jelölik a termékeken).

A zöld flakonon túl - ecetfajták

A borecetet főként a mediterrán térségben használják, készítéséhez pedig asztali minőségű, tiszta, legalább egyszer fejtett, alacsony cukor- és alkoholtartalmú rosé-, fehér- vagy vörösbor szükséges.

Ennek a továbbfejlesztett változata a balzsamecet. Tudták, hogy sötét színű mellett fehér változata is létezik? A balzsamecet eredetvédett, és csupán az itáliai Modena környékén készíthetik. A tradíció szerint legalább tizenkét éven keresztül érlelik különleges, e célra gyártott fahordókban. Ahogy érik, úgy lágyul az íze, sűrűsödik, zamatosabb lesz, s sötétedik, míg majdnem feketévé válik. Maga a szőlőalapanyag is csak Modena környéki fajtákból kerülhet ki. A gondos előállítás következménye a borsos ár: egy deciliter, igazoltan eredeti balzsamecetért kb. tízezer forintot is elkérnek.

A gyümölcsborecetet leggyakrabban almából és almaborból vagy barackból készítik. A minőségi gyümölcsborecet illatán egyértelműen érződik, hogy mi a fő összetevője, tehát, hogy milyen gyümölcsből állították elő.

A rizsecet itthon kevéssé ismert, pedig a világ egyik legősibb ecetfajtája. Nem meglepő módon az ázsiai konyha használja a leggyakrabban. Biológiai úton állítják elő fermentált rizsből vagy rizsborból. Alacsonyabb ecetsavtartalma miatt lágyabb íze van, amelyet egyszerre jellemeznek édesnek és sósnak. A rizsecetről azt tartják, hogy csökkenti a koleszterinszintet, valamint hatásos a rákos tumorok elleni küzdelemben.

Kalandozzunk kicsit az Ibériai-félszigeten, a sherryecet hazájában! Andalúzában, Jerez de la Frontera vidékén szintén biológiailag, első osztályú, hosszú éveken át érlelt brandyből és Jerez környéki borból készítik a különleges, borostyán színű ecetet. Három fajtája is ismert: a hat hónapig érlelt Vinegra de Jerez, a kétéves Vinegra de Jerez Reserva és a tíz évig hordókban álló Vinegra de Jerez Gran Reserva.

Az ecet a természetes környezetért

A végére hagytam azt, ami miatt a bejegyzésbe belekezdtem, hiszen egy zöld blognak a környezetvédelmi szempont a legfontosabb. Ha vegyszermentesen szeretnénk takarítani, ráadásul kedvező áron beszerezhető tisztítószert keresünk, az ecet kihagyhatatlan. Általános tisztításhoz, ablakpucoláshoz, háztartási gépek takarításához, fertőtlenítéshez igen hatékony szer. De van további kreatív felhasználási lehetősége, íme, néhány hasznos praktika:

        Vágott virágok felfrissítéséhez érdemes két evőkanál ecet és egy evőkanál cukor keverékét beleönteni a vázába, ez növeli a növények tartósságát.

    Vegyszermentes mosogatószert is készíthetünk belőle, ha egy háztartási szappant lereszelünk, egy bögrényi vízben megfőzzük, majd hozzávegyítünk 2 evőkanál ecetet és 510 csepp teafaolajat!

       Gyümölcs- és zöldségtisztításra is ajánlott az ecetes víz – két deci vízhez két evőkanál ecet a jó arány, és hatékonyabban eltávolíthatók a baktériumok, növényvédő szerek róluk. Persze aztán csapvízzel le kell öblíteni a szóban forgó finomságokat.

       Vágódeszka tisztításához szintén az ecet jelenthet hatékony megoldást: hígítatlanul öntsünk rá némi folyadékot, majd öblítsük le tiszta vízzel a felületet!

       Darázs- vagy szúnyogcsípés esetén néhány csepp ecet az érintett területen naponta 2-3 alkalommal csodákra képes.

       Az ecetes borogatást jól ismerjük és alkalmazzuk duzzanatokra, de a leégésre is tökéletes: hűsíti a bőrt és felgyorsítja a gyógyulási folyamatot.

Zárásként egy kirándulásötletet. Ha Tokaj környékén járnak, érdemes megnézni az ország első ecetmúzeumát. Az Acetánia Ecetmúzeum 2015-ben nyílt meg Bodrogkeresztúron, és látványos módon mutatja be az ecetfajták történetét, előállítási módjukat.

Tovább a teljes bejegyzéshez
455 Hits
0 hozzászólás