Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Madarak és fák napja ürügyén a városi fákról

A Vörös és Zöld gyakran foglalkozik valamely környezetvédelmi és természetvédelmi szempontból fontos világnappal. Így esett, hogy egy évvel ezelőtt írtam a Madarak és fák napjáról. Hosszú múltja van ennek a májusi ünnepnek. Chernel István magyar ornitológus 1902-ben, a mezőgazdaságra hasznos madarak védelmére kötött párizsi egyezmény után, még abban az évben megszervezte az első ilyen eseményt. Közel 120 évvel ezelőtt!

Tavaly a fákról írtam, idén is ezt teszem. Az apropója, hogy levelet kaptam az ismerősömtől, akinek a panaszát a 2020-as bejegyzésemben megemlítettem. Egy társasházakkal körbevett udvaron múlt ősszel kivágtak két, több mint 60 éves ecetfát, mert az udvar egy részén parkoló autókra időnként gallyak és levelek hullottak, ez pedig nem tetszett a tulajdonosaiknak. Ismerősöm most bánatosan írta: eljött a tavasz, így még jobban fáj neki a fák hiánya. Nincs olyan nap, amikor ne jutna eszébe, milyen kellemes volt egykor kinézni a konyhája ablakán. Azóta inkább behúzva tartja a függönyöket. Szerinte a lakása értékét is csökkentette, hogy eltűnt a megnyugtató zöld látvány.

Valószínűleg igaza van, hiszen ezt hivatalos felmérések is igazolják. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO - Food and Agriculture Organisation) információja szerint városi környezetben a fák egy ház udvarán, az épület előtti utcában, téren, akár 15%-kal növelhetik az ingatlan értékét. Miért? A leginkább kézenfekvő érv a vizuális vonzerő, a barátságos látvány, a kellemes utcakép. Ám a látványon túl, ami nem lebecsülendő, több oka is van.

A fák oázist jelentenek a betonrengetegben. Segítenek az urbanizáció negatív hatásait és társadalmi következményeit enyhíteni. Egy forró nyári napon ki ne érezte volna már, hogy a házfalak kályhaként ontják magukból az elraktározott hőséget. Egy olyan utcában azonban, ahol árnyas fasor fogja fel a napsugarakat, a levegő minimum 2, de akár 8 fokkal is hűvösebb lehet. A fák azzal, hogy csökkentik a hőmérsékletet a környezetükben, hatással vannak arra is, hogy a klímaberendezést hányszor és milyen intenzíven működtessük. Az árnyas fáknak köszönhetően akár 10%-kal takarékosabban használhatjuk, így lakásunk energiafelhasználása csökkenhet. Egy kifejlett fa felveszi a versenyt 10 légkondicionálóval. Persze ez pusztán elmélet, ám igen elgondolkodtató.

Nem csak a hőséget fogja fel a lombkorona, de a szennyező anyagokat és port is, így javítja a levegő minőségét. A fák a fotoszintézis során feldolgozzák a szén-dioxidot és oxigént állítanak elő. A megkötött szenet tárolják a törzsükben, ágaikban, leveleikben. Faültetéssel, könnyen belátható, költséghatékonyan csökkenthetjük a széndioxid jelenlétét légkörünkben. Egy kifejlett, közepesen nagy fa évente akár 25 kg széndioxidot képes elnyelni. Városokban, ha a fatelepítéssel a zöld felületet 10%-kal növelik, az ózonterhelés 3-7 százalékkal csökken.

A dús lombú fák a zajcsökkentésben is szerepet játszanak, tompítják az utcazajt. Az épületek között az utcákba, mint csatornákba terelt szél erejét jelentősen csökkenti egy barátságos fasor.

Ismerősöm amiatt is szomorkodott, hogy nem jár udvarukba annyi madár, mint korábban, nincs már hol megpihenjenek, táplálékot keressenek. Beszélgetett több ott lakóval, akik mind emlegették, mennyire jó volt reggel rigófüttyöt hallgatni, vagy megfigyelni a zöld küllőt, ahogy kopogtatja a fa kérgét. Azok a fák részét képezték az élővilág sokféleségének, ami szegényebb lett a pusztulásukkal.

A végére hagytam az egyik legfontosabbat: kutatások igazolják, hogy azoknak a lelki és testi egészsége, akik a városi zöldterületek közvetlen közelében élnek sokkal jobb, mint azoknak, akiknek ilyen lehetőségük nincs. Ez nem pusztán egy érzés, a zöld területek közelsége mérhetően csökkenti a stresszt és részben ezáltal például a magas vérnyomást. A városi fák pozitívan befolyásolják a mentális egészséget. A Helmholtz Környezetkutató Központ azt mérte, hogy az utcákon álló fák száma és fajtája, valamint a lakásoktól való távolsága hogyan viszonyul az utcában lakóknak felírt antidepresszánsokhoz. Kiderült, hogy a lakóházakhoz közel, száz méteren belül álló fák csökkentik az antidepresszánsok felírásának kockázatát.

Ültessünk fákat a mentális egészség javításának és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének érdekében! Bár szerintem még mindig sokkal több fára lenne szükség városainkban, de örömmel olvastam, hogy legalább két nagyszabású faültetési program zajlik jelenleg Magyarországon.

Tovább a teljes bejegyzéshez
749 Hits
0 hozzászólás

„Otthon van az ember, ahol (...) nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.” /Lénárd Sándor/

Ha valaki még nem hallott volna arról, hogy létezik madarak és fák napja, miért jött létre, mi a lényege, az interneten számos hiteles forrásból tájékozódhat a részletekről, arról, hogy egy-egy évben mely szervezet hogyan ünnepli meg május 10-ét. A 1902-ben, a mezőgazdaságra hasznos madarak érdekében kötött Párizsi egyezmény évében Chernel István ornitológus szervezte meg hazánkban első alkalommal. Alapvetően iskolai programként indult azzal a céllal, hogy a fiatalok ismerjék meg a természet jelentőségét. Kezdetben is fontosnak tartották a faültetést, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterként, 1931-es vonatkozó rendeletében megfogalmazta azt az elvárást, hogy minden gyermek ültessen egy fát.

A madarakról sokszor írok, ezért főszereplők most a fák!

A jeles nap apropóján az emlékeimről írnék. Szeretném, ha legalább néhányan ennek hatására visszagondolnának arra, hányszor ültettek már fát, mikor álltak valaki mellett, aki éppen fát ültetett, vagy ettek-e már gyümölcsöt olyan fáról, amit egy számukra kedves és fontos ember nevelgetett féltő gondossággal. Ünnepeljük meg ezt a napot azzal, hogy átgondoljuk, van-e személyes élményünk a fákkal kapcsolatban! Talán így jobban megbecsüljük majd mások fáit is.

Kolléganőm, amikor megosztottam vele, miről szól majd e heti blogbejegyzésem, elmesélte, hogy édesapja 80 éves elmúlt, amikor kivágta azt a diófát a kertben, amit ő maga ültetett 10 évvel korábban. A család értetlenkedett, hiszen végre termőre fordult a fa. Ám éppen ez lett a veszte, nem hozott jó termést, kicsi és ízetlen volt a diója. Így újabb diófa került a helyére, hiszen olyan nem lehet, hogy egy kivágott fa helyére nem ültetünk másikat. „Szép és jó termést fog hozni nektek” – mosolygott rá lányára az idős ember.

Szerintem nincs olyan, aki ne szeretné a fákat úgy általában. Ám olyan ember is sok van, aki gyilkos indulatot érez egy-egy konkrét fa iránt. Aki kertes házban él, annak többnyire szomszédja is van, és sokszor érdekellentétek feszítik a köztük lévő viszonyt. Mert például az egyik telken növő fa beárnyékolja a másik veteményesét. Vagy városi környezetben egy bérházak ölelte udvaron álló fa zöld lombkoronája egyeseknek béke, megnyugvás, oxigén, daloló madarak, másoknak sötétség, lehulló gallyak és felsöprendő avar.

A „ne vágj ki minden fát” helyett azt mondom, ne vágjunk ki egyetlen fát se, inkább ültessünk, amennyit csak tudunk. A fa nem egynyári virág, hogy csak elvetem a magját, és pár hónappal később már virágzik is. Hosszú-hosszú évek alatt teljesedik igazi szépségében. Egy ismerősöm mesélte, hogy ahol él, ott több bérház körbe vesz egy közös légterű, ám külön tulajdonrészekre osztott udvart. Így történhetett meg, hogy ezen a tavaszon kivágták azokat a 60 éves fákat, amelyek szép lombkoronájukkal elviselhetővé tették az udvar látványát, amelyeken sok madár osztozott, a nagy nyári melegekben enyhet adtak a lakóknak. Mert a gyökerük megbontotta két ház udvara között a kerítést, és fontosabb volt egy új betonkerítés, a kényelmes autóbeállás, mint a fák zöldje. Ez sajnos nem egyedi eset. Arra biztatok mindenkit, akinek fakivágásról kell döntenie, mindig jusson eszébe, milyen sok évbe telik, mire egy fa legalább 3-4 méter magasságra nevelkedik. Mindig elszomorít azoknak az új építésű, frissen parcellázott telkeken felépült családi házaknak a látványa, ahol egy árva fa sem nő.

Hányat ismerünk úgy igazán?

A gyümölcsfákon kívül sokan talán ismerik a leggyakrabban előforduló hazai fák nevét (tölgy, bükk, hárs, kőris, szil, juhar, gyertyán…), ám nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a felismerésükkel már sokunknak gondunk lenne. Pedig ezek csak a hazai fák, őshonos fánk még 30 féle sincs, igaz ennél jóval több féle fa nő itthon is. Tudták, hogy a világon több mint 60 ezer féle fa létezik? Mit gondolnak, a Föld melyik országában él a legtöbb fafaj? Ha Brazíliára tippeltek, eltalálták, ott több mint 8000 féle fával találkozhatnánk, ha bejárnánk a teljes területét.

Faültetési programok

A fa nem csak szép, nem csak élményforrás, enyhet adó árnyék nagy melegben, hanem létfontosságú erőforrás, élelmet nyújtanak számos állatfajnak, és nem utolsó sorban hozzájárulnak az egészséges légkör fenntartásához oxigéntermeléssel és a széndioxid elnyelésével. Az ETH Zürich, svájci egyetem kutatói szerint egy globális faültetési programmal a légkörben lévő káros anyagok kétharmadát ki lehetne vonni. Jó hír, hogy léteznek faültetési programok, köztük van igazán nagyszabású is.

A Bonn Challenge program célkitűzése, hogy újra termővé tegyenek a Földön 150 millió hektárnyi erdőtlen, erózió sújtotta területet 2020-ig, majd 350 millióra növelnék a tétet 2030-ig. Most 170 millió hektárnál tartanak. A kezdeményezést a német kormány és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) indította el 2011-ben. A program tovább bővült 2014-ben, amikor a New York-i klímacsúcson több mint harminc ország csatlakozott az erdőirtások korlátozásához és az erdőtelepítésekhez.

Kisebb, ám hazai, civil kezdeményezés a „10 millió fa” projekt. A tavaly nyáron indult programhoz bárki csatlakozhat. Interaktív térképükön, fotókon megtekinthető, hol milyen fákat ültettek eddig.

Most így májusban, a legtöbb fa már túl van a rügyfakadáson, tehát nem érdemes az elültetésükkel próbálkozni, de hamar itt lesz az ősz, a faültetésre ideális évszak. Tervezzék meg, hova, milyen fát ültetnének, ősszel pedig valósítsák meg elképzelésüket!

Tovább a teljes bejegyzéshez
2207 Hits
0 hozzászólás