Vörös és Zöld

Almásfüzitő

A „svéd” madár - Néhány érdekesség a fekete rigóról

Az óvodások biztosan tudják, hogy „…korán reggel ritkán rikkant a rigó”, de vajon mennyit tudunk ezen túl erről a nem ritka madárkáról? Például a nagynéném gyerekkorában sokáig azt hitte, hogy a fekete rigó kizárólag kerti madár. Budapesten éltek, ott csak galambokat, verebeket és a Duna-parton sirályokat látott. Nem jártak parkokba, és mivel akkoriban nem volt divat a madarakat etetni, az ő utcájukban sosem bukkant fel fekete rigó. A hétvégi kirándulásokról leginkább a harkályokra emlékezett. A nyaralójuk kertjében viszont, a szépen karbantartott füvön rendszeresen ott billegett egy-két fekete rigó. Közös sétáink egyikén mesélte, mennyire tetszett neki a hím madár rikítóan sárga csőre, és hogy örömmel hallgatta éneküket. A rigó kiváló énekes, erről itt bárki meggyőződhet.

A fekete rigót szinte az egész világon ismerik, Európában és Ázsiában őshonos, más kontinenseken behurcolt, ezért például Ausztráliában vagy Új-Zélandon nem igazán kedvelik, kártevőként tekintenek rá. Európában nagyságrendileg száz-százötvenmillió fekete rigó él, és az egyedszámuk nem csökken.

Nyilvánvaló, hogy a jelzője miért fekete, de vajon miért rigó, mi a szó jelentése? Elég visszamennünk a már idézett nyelvtörő mondókához – a név minden bizonnyal hangutánzó eredetű, és éppen a rikkant vagy rikolt igékből származhat. Népi nevei is vannak, például rézorrú rigó, gyászos rigó, mindkettő külső jegyei alapján. A francia (merle), olasz (merlo) és spanyol (mirlo) név bizonyára nem csak a borkedvelők számára ismerős. A jófajta merlot szőlő és bor mélybordó, szinte fekete színe adta az alapot a hasonlóság alapján. Igaz, ez a szín nem jellemző mindkét nemre. A hím fekete rigó szinte egész teste fekete, kivéve narancssárga csőrét és érdekes szemgyűrűjét, míg a nőstények és a fiókák sötétbarnás színűek. Nem kicsi, nem nagy madár a maga 25 centis hosszával és 10 dekás súlyával.

Élőhelyben a fekete rigó nem válogatós, jól alkalmazkodik a körülményekhez. Sík vidéken, dombságon, hegyvidéken, kertekben és parkokban, erdőben és falvakban, kis és nagyvárosban, ott van mindenütt. Az igazán magas hegyektől sem riad vissza, Európában 1000 méteren is megél, Ázsiában még magasabbra tör. Kedveli a sűrű aljnövényzetet, de a kerteket is. A fekete rigók életük jelentős részét a földön töltik élelem után kutatva. Mindenevők. Legyenek bár bogarak, esetleg azok lárvái, rovarok, netán giliszta vagy cserebogár, bármit elfogyaszt. Kedvelik emellett a gyümölcsöket és bogyókat is.

A násztánc a fekete rigóknál sem marad el: a hím fejét le-fel hajtva rohangál ide-oda, ezzel jelzi a tojónak érdeklődését, közben pedig nyitott csőrrel énekel hozzá. A fekete rigó monogám, általában életük végéig kitartanak választott párjuk mellett, igaz, az is jellemző, hogy a hímek el-elkalandoznak, és más nőstényekkel is párosodnak. A fekete rigó „házaspárok” csak akkor válnak el, ha nem működik jól a fajfenntartás, tehát, ha nem eredményes a megtermékenyítés.

A fekete rigó pár bokrokra építi fészkét, ha lehet, akkor tüskés örökzöldeket választanak, a városi rigók viszont akár fészerekben, csűrökben is fészkelhetnek. Nem nagyon törődnek a fészek álcázásával, ezért igen gyakran dúlják fel ragadozók a rigófészket. Maga a fészek mély, csésze alakú, belül sárral tapasztott, és egyedül a nőstény munkáját dicséri. A hím a fészek védelmezésében jeleskedik.

A tojó általában négy, kékeszöld, barnáspiros pöttyös tojást rak, és két hétig kotlik rajtuk. A fiókák 2-3 hetet töltenek a fészekben kirepülésük előtt. Mindkét szülő részt vesz a táplálásukban. A fekete rigók általában 2-3 évig élnek, de a gyűrűzés alapján ismert legidősebb példány több mint 20 éves volt.

A fekete rigó Svédország nemzeti madara.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1145 Hits
1 hozzászólás