Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Egy-két nap alatt elnyíló műremek – a golgotavirág

 Szeretem a kúszónövényeket, különösen azokat, amelyek nyáron virágözönnel borítják be a kerti lugast, vagy a ház falát, esetleg egy kiszáradt fa törzsére felfuttatva, hirtelen a semmiből kinőve pompáznak. Egyik gyerekkori kedvencem a klemátisz. Az oka igen egyszerű. Nagyszüleim kertjében volt egy hangulatos, klemátisszal befuttatott kis lugas, nyaranta az volt sok-sok meghitt beszélgetés, kakaós reggeli, kürtőskalácsos délután helyszíne. Az igazi különlegessége az volt, hogy a településen ugyan sok kertben volt kék klemátisz, de nálunk legalább hat féle színárnyalatban pompáztak a virágok. Mindenki a csodájára járt. Most mégsem erről írok, hanem egy másik gyönyörű futónövényről, a golgotavirágról.

 Számtalan másik neve is van, ám mind, még a latin szaknyelvi Passiflora is, ugyan arra utal, ugyan azt fogalmazza meg másképpen. Nevezik krisztusvirágnak, Krisztus koronájának, kínfűnek, kínvirágnak vagy passióvirágnak. Miért? Több elmélet van arra, hogy ki nevezte el a növényt, de bármelyiket nézzük, mindnek egy az alapja. A növény virágának alkotórészei szokatlanok és igen karakteresek, az ember pedig szívesen értelmezi a látottakat, ahogy arcot lát például a felhőben. Az első spanyol misszionáriusokat Krisztus szenvedéseire és a töviskoszorúra emlékeztette a virág, ezért úgy vélték, hogy még a természet is arra ösztönzi őket, hegy megtérítsék a dél-amerikai indiánokat.

A Golgota a hegy neve, ahol Jézust keresztre feszítették, a golgotavirág pedig az értelemzők szerint a megkínzatás stációira, a kínzás eszközeire utal. A nyeles magház a keserű pohár, amelyet ki kellett innia, a szőrkoszorú a töviskoszorú, amelyet a fejére helyeztek, a kacs az ostor, amivel megkorbácsolták, a hármas levél a kereszt három ága, más értelmezés szerint a lándzsa hegye, a három bibeszál a három szög, amelyekkel Jézust a kereszthez szögezték, az öt portok az öt sebhelye. A fehér szín Krisztus ártatlanságát, a 10 szirom pedig az igaz apostolokat jelképezi.

 Egy csodás virág szép értelmezése.

 A golgotavirág trópusi és szubtrópusi övezetekben őshonos, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Ausztrália egy részén, ám a világon szinte mindenütt termesztik. Európában a 17. században terjedt el. Indái az őshonos környezetben a 80 méter hosszúságot is elérhetik. A legtöbb passiónövény liánféle, de van cserje és fa változata is. A virága mellett a fényes zöld, háromkaréjos, sima levelek kevésbé feltűnőek. Néhány faj virágának átmérője elérheti a 10 centimétert. A legtöbb faj csak tűző napon virágzik, egy-egy virág pedig mindössze 24-48 óráig nyílik. Micsoda pazarlás!

 E különleges virágzatból fejlődik ki a kerek, sárga vagy narancssárga, édes-savanykás passiógyümölcs, amelynek legismertebb ehető fajtája a maracuja. Ha már a különlegesen hosszú indáról írtam, megemlítek még egy különlegességet: a brazíliai Passiflora macrocarpa termése a négy kilogrammot is eléri. A termést spanyolul granadillának, azaz gránátalmácskának is nevezik, mert az egyrekeszű, sokmagvú bogyó kerekded, apró magjai miatt kicsit hasonlít a gránátalmára.

 Az Andok indiánjai egykoron teát főztek a golgotavirágból. Európában nyugtatónak és fájdalomcsillapítónak használták a növényt. A benne lévő bétakarbolin jó hatással van az idegrendszerre, így nyugtatóként, a szorongásoldóként alkalmazzák. Bár a golgotavirágnak ismert mellékhatásai nincsenek, de ahogy általában semmivel, ezzel sem szabad túlzásba esni.

 Ám gyönyörködni benne májustól egészen őszig lehet, hiszen virágai ha rövid ideig élnek is, ám egész nyáron új és új bimbókat hoz a növény.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1159 Hits
0 hozzászólás