Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Sokaknak csak föld, aki megműveli, annak élet

Az ENSZ élelmezésügyi világszervezetének kezdeményezésére 2013 óta december 5. a talaj világnapja.

Egyszerű definícióval a talaj a Föld legkülső, szilárd, ám laza rétege. Szerintem vannak olyanok, akik úgy vélik, ez nem túl izgalmas téma. Azt például, aki városban él, nem nagyon foglalkoztatja a talaj-kérdés. Talán még akkor sem, ha kertje van. Miért is gondolkodna azon, mi mindent köszönhet az emberiség a föld felső néhány centijének, a termőföldnek? Hiszen nincs vele dolga, nem kell megművelnie, értenie, mikor mi a teendő vele, hogy például szépen növekedjenek rajta a termények. Rájöttem, hogy azért ez nem ilyen egyszerű.

Egy barátom nemrég ugyanis rádöbbentett arra, hogy a talaj erőforrás, termelőeszköz, sőt, világméretű biológiai nagyüzem. Nem sokáig élnénk nélküle. Olyan, mint a levegő, a napfény és a víz. Szinte minden, amit megeszünk, a talajból származik: a zöldség, a gyümölcs, a gabona, növényekkel táplálkozik az állatok egy része, a húsevők pedig megeszik a növényevőket. Így leírva ez lényegében magától értetődő, mégsem vagyunk ennek tudatában. Talán azon sem gondolkodunk eleget, hogy nem kimeríthetetlen erőforrás. A növényeknek szükségük van nitrogénre, foszforra, kénre, vasra, hogy csak néhány nélkülözhetetlen tápanyagot említsek. Mindezt a talajból, annak a szerves anyagokat, humuszt tartalmazó felső rétegéből szívják magukba az ott élő mikroorganizmusok segítségével, amelyeknek a feladata, hogy a növények számára hozzáférhető tápanyagokká alakítsák át a szerves anyagokat. Ha azonban a növény valamit felhasznált, annak újra kell termelődnie. Ez a természet körforgásában persze megtörténik, ám a humuszréteg képződése nem túl gyors folyamat, itt nincs gyorsítósáv vagy futószalag.

Miközben a talaj regenerálódási képessége lassú, a pusztulása sajnos akár negyvenszer gyorsabb lehet. Természetesen a világon nem mindenütt egyforma ez az arány. Kínában ötvenhétszeres, Ausztráliában csak ötszörös. A talaj pusztulásának számos oka van, részben a természetes, szél és víz okozta erózió, részben a nem szakszerű emberi beavatkozás, túlhasználat, a föld kizsigerelése, az ipari szennyezőanyagok felelőtlen kezelése. Egy tanulmány szerint 3 cm jó minőségű termőréteg képződéséhez több ezer év szükséges.

A talajnak számos csodás tulajdonsága, jellemzője, képessége van.

Fontos szerepet játszik például a biodiverzitás fenntartásában, hiszen megannyi élő szervezet otthona! Baktériumok, gombák, egysejtűek, rovarok, férgek nyüzsögnek benne káprázatos sokféleségben.

A talaj a felszín közeli hőmérsékleti szélsőségeket ki tudja egyenlíteni, valamint bizonyos mértékig kivédi, hogy a negatív környezeti hatások, mint például aszály, túl sok csapadék, fagy, kárt okozzanak a növényzetben. Képes arra, hogy megkössön, lebontson és átalakítson anyagokat. Ezt az emberiség ki is használja, gondoljunk csak a temetőinkre, halottainkat az emberi történelem kezdete óta többnyire a földbe temetjük. A talaj bizonyos mértékig megbirkózik a hulladékainkkal, legyen az akár kommunális, ipari vagy mezőgazdasági. Nem véletlen, hogy hét évvel ezelőtt a talaj is kapott egy kiemelt napot – riasztó mértékű ugyanis a talajpusztulás a világon.

Máté Bencétől származik az idézet: „Bár Magyarország nagyon kis helye ennek a bolygónak, hiszem, hogy egyetlen ember példamutatása is képes nagyon sokakra jó hatást gyakorolni.” Meggyőződésem, hogy igaza van. Ha háztartásunkban felelősen kezeljük a hulladékokat, a veszélyes hulladékokat elvisszük a hulladékudvarba, a vegyszert, olajat nem öntjük ki a földre, ha van kertünk a természetes növénytermesztési módszereket alkalmazzunk, már tettünk valamit azért, hogy a sajnos jelenleg nem kellően megbecsült talaj, még sokáig éltessen minket, embereket.

Tovább a teljes bejegyzéshez
44 Hits
0 hozzászólás

Egy közösség komposztálás tapasztalatai

A komposztálás az újrahasznosítás egy módja, és messze több embernek elérhető, mint hinnénk. Kifogás sem nagyon lehet vele szemben. A komposztálás esetében például fel sem merülhet az az amúgy abszurd vád, hogy felesleges szelektíven gyűjteni a hulladékot, mert a begyűjtés során úgyis mindent összeöntenek. A komposztálásnál csak rajtunk múlik, milyen lesz az eredmény, és a hasznát azonnal megtapasztalhatjuk.

Hallottam már olyan kifogást, hogy nem mindenkinek van lehetősége rá. Nézzünk ehhez egy kis statisztikát! Az eurostat adatai szerint 2018-ban az EU-27 országok közül a családi házban élők aránya Horvátország (69,7%), Szlovénia (66,2%) és Románia (65,2%) mögött Magyarországon (64,6%) volt a legmagasabb. Ez azt jelenti, hogy hazánkban nagy eséllyel a lakosság több mint a felének módjában áll komposztálni. Megjegyzem, számos bérháznak van udvara, ezek között sok olyan akad, amely gondozott kertet rejt.

Egy munkatársam mesélte, hogy náluk, Budapesten az egyik budai kerületben, a ház közössége úgy döntött pár éve, hogy belevágnak a komposztálásba. Az udvaruk leginkább félárnyékban van, így nagyon sokat nem kellett töprengeniük, hogy hova helyezzék el a komposztládát. Egy újrahasznosított műanyagból készül láda mellett döntöttek. Összedobták az árát, vettek vasvillát a forgatáshoz, és még egy kisebb baltát is beszereztek, hogy a lehulló gallyakat fel tudják aprítani. A házból hárman vállalták, hogy felváltva felügyelik a láda tartalmát, ehhez készítettek egy táblázatot, amit megosztottak egy felhőtárhelyen, hogy mindenki láthassa, és közösen szerkeszthessék. Összeállítottak egy tájékoztató füzetkét, ezt kinyomtatták, minden egyes postaládába behelyezték. Biztos, ami biztos, a lift melletti hirdetőtáblájukra kitettek egy plakátot a legfontosabb tudnivalókról.

Hogy mi volt az információs kiadványukban? Általános tájékoztatással kezdték. Leírták, hogy a komposztálással a céljuk kettős. Szeretnék, ha csökkentenék a szürke kukába kerülő hulladék mennyiségét, és újrahasznosítanák azokat az anyagokat, amelyeket lehet. Ez utóbbira legalább két okuk volt. Általában a környezetünk védelme: évente ugyanis naponta és fejenként kb. fél kiló olyan hulladék keletkezik, amit így nem kell a kukába dobni, mert komposztálható. Fontos volt számukra természetesen a saját jól felfogott érdekük: ha humuszt tudnak érlelni az udvaron, akkor közös munkával értékes, a kertben, és a lakások balkonládáiban felhasználható tápanyaghoz jutnak.

Leírták, hogy ne aggódjon senki, a komposzt nem lesz büdös, ugyanis a házban néhányan alaposan felkészültek arra, hogyan kell gondozni az elegyet, illetve, hogy mit és milyen arányban szabad belehelyezni. Tudomására hozták a lakóközösségnek, hogy mindenki csatlakozhat a munkához, szívesen felkészítenek bárkit egy rövid tanfolyamon, amelynek esetükben szerencsésen gyakorlati képzési része is volt. Mint megtudtam, voltak jelentkezők, sőt a résztvevők közül ketten a nyaralójukban maguk is elkezdtek komposztálni.

Részletesen leírták magát a folyamatot és azt, hogy mi kerülhet a komposztba. Megkérték a lakókat, hogy a szerintük komposztálható háztartási hulladékukat egy külön edényben gyűjtsék, és időről időre tegyék ki a megbeszélt közös gyűjtőhelyre. Meg tudtak állapodni abban, hogy az edényekre ki-ki ráírja a nevét, hogy visszajelzést kaphasson, helyesen ítélte-e meg, mi kerülhet a komposztba. Mondhatná erre bárki, hogy ez a privátszféra megsértése. Voltak olyanok, akik ezt így gondolták, és természetesen nem vett részt mindenki a komposztáló-projektben. Senkit nem kényszerítettek erre, még csak megjegyzést sem tettek arra, aki elzárkózott az közös ügytől. Viszont az sikerült elérniük, hogy minden egyes lakótárs tiszteletben tartotta az ügyet, bár nem volt aktív részese mindenki, de nem is gáncsoskodott senki. A projekt nyitott volt, bármikor lehetett csatlakozni, vagy éppen kiszállni a közös ügyből.

Rövid listát írtak azokról az anyagokról, amelyek gyakrabban előfordulnak a háztartásban, és jól komposztálhatók, vagy nem illenek a komposztba.

Komposztálható a háztartásban

Ne tedd a komposztba!

kávézacc

sült konyhai maradék

teafű

olaj, zsír

apróra tört tojáshéj

csont, hús

gyümölcsmaradék (almacsutka, gyümölcshéj)

papír (főként azért, mert jobban hasznosul a szelektív gyűjtéssel)

zöldség (krumplihéj, karalábélevél, spenótszár…)

 

fűrészpor

 

virágok (lehulló levelek, elhervadt vágott virág…)

 

déli gyümölcs (csak módjával, megmosva, felaprítva)

 

 

Tájékoztatást adtak arról, hogy a kerti hulladékok közül mi kerülhet a komposztba.

Komposztálható a kertben

Ne tedd a komposztba!

levelek

nagy ágdarabok

diólevél, vadgesztenye, tűlevél (csak nagyon kevés)

felaprított gallyak

 

 

A komposztálás során figyeltek arra, hogy a mikroorganizmusok munkájához szükséges szén és nitrogén megfelelő arányban legyen jelen az elegyben. Tartották magukat az ökölszabályhoz, kétharmad rész zöld hulladékot (levelek, fú, gyom, zöldség, gyümölcs) és egyharmad rész barna hulladékot (gallyak, mulcs) adtak a keverékhez. Időről időre egy-egy réteg földet is terítettek az anyagokra, részben mert ígérték, hogy szagmentesen tartják a komposztot, és ebben segített a föld, részben mert a föld maga is gazdag mikroorganizmusokban, ami segítette az érés folyamatát és az elegy szerkezetének jót tett. 4-6 hetenként átforgatták az anyagot, hogy lazítsák a komposztot, biztosítsák minden rész szellőzését, ne induljanak el kellemetlen rothadási folyamatok.

Éveken át jól működött a rendszer, a jó minőségű komposztból jutott a kertbe, és kaptak belőle azok is, akik kértek szobanövényeik gondozásához. Aztán a kezdeményezés egyik motorja elköltözött a házból, egy másik pedig romló egészségi állapota miatt nem vállalta már a közös munkát. Egy ideig még futott tovább a rendszer, aztán akadozni kezdett, az új beköltözőket már nem tájékoztatta senki. A téma azért került most elő, mert feléledt a remény, hogy újrakezdik, akadt ugyanis két lelkes házbeli fiatalember, akik elkötelezetten környezettudatos életet élnek, és szánnának időt és energiát arra, hogy közvetlen környezetüket is jobbá tegyék.

Tovább a teljes bejegyzéshez
921 Hits
0 hozzászólás