Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Napsütéses szüreti felvonulás

Idén is szeptember 21-én rendezték meg a szokásos Kesztölci Szüreti Vidámságokat. Az esemény a hagyomány szerint két fő részből áll, az egyik maga a felvonulás, amikor a szüreti menet végigvonul a falun, és csak akkor állnak meg, amikor a helybeliek régi jó szokás szerint megvendégelik őket kis pogácsával és persze az elmaradhatatlan pohárka borral. A festői szépségű Kesztölc lankáin ugyanis kiváló szőlő terem, remek, „szép” borokat kóstolhat, aki erre jár.

A menetet az elmúlt években többször is elmosta az eső, tavaly is kevésen múlott, hiszen a délelőtti felhőszakadás csak kora délutánra szánta meg a kesztölcieket. Idén azonban semmi sem akadályozta meg, hogy lovaskocsi helyett egy traktorral az élen bejárják a hangulatos hegyi utcácskákat. A cél most is a Művelődési Ház volt. Ez a helyszíne ugyanis a másik fő programpontnak, a műsoros rendezvénynek, és az elsősorban a gyerekek szórakoztatására kitelepült kézműves foglalkozásoknak.

A műsor, mint rendesen, most is színvonalas volt, a teljesség igénye nélkül említek csak pár fellépőt a sok jó produkció közül. Örömmel láttuk a Nyugdíjas Klub fellépését, a csinos kék egyenruhába bújt, ügyes mazsoretteket, az óvodások és az iskolások kedves műsorát, jó volt ismét hallani a Pávakört is. A rendezvény bent zajlott a házban, de a szervezők kihangosítással gondoskodtak arról, hogy aki már nem fért be, az is hallhassa a jó hangulatú zenét és a beszédeket az udvaron.

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. Hiszen tavaly megígértük, hogy újra jövünk! Néhány gyerek szavaiból kiderült, hogy számítottak is erre.

Alapvetően kétféle foglalkozással, játékkal készültünk. Az egyik lényege, hogy kicsit elgondolkoztassa a gyerekeket, mennyire nem mindegy, hova tesszük azt a sok hulladékot, amelyet rendszeresen, napról napra „megtermelünk” otthon. Nagy öröm számomra, hogy évről évre tapasztalom, egyre több családban gyűjtik már szelektíven a hulladékot, és otthon ezt nem csak a felnőttek ügyének tekintik, hanem a kicsiket is bevonják. Az is jó tendencia, hogy a komposztálás sem újdonság ma, többen mondták, hogy ők is komposztálnak. Merem remélni, kicsit mi is hozzájárulunk ehhez a környezettudatossághoz. Már azt eredménynek tartom, ha a szelektív gyűjtés lényege, fő üzenete eljut a gyerekekhez játék közben is.

Vittük tehát a táblás szelektív játékunkat és a lényegében megunhatatlan hulladékhorgászatot. Évről évre gondolkodunk azon, hogy nem, ezt már nem hozzuk Kesztölcre, hiszen itt volt minden évben, biztosan unalmas, de be kell látnunk, még ma is igen népszerű.

A másik foglalkozásfajta pedig a kézműveskedés. A korongozás szintén a „sohanemelég” kategóriába tartozik, Zsilinszky András kézműves végtelen türelemmel segít évről évre, hogy használható kis csuprok vagy tálak készüljenek, amelyeket aztán ki is színezhetnek kedvükre a gyerekek.

Kézműveskedhettek a kicsik az újrahasznosítás jegyében is. Idén mini cserepekből, maradék fonálból babákat barkácsolhattak, és az egyre népszerűbb kavicsfestés is telitalálat volt. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek úgy tekintsenek az őket körülvevő tárgyakra, hogy azok értéket jelentenek. Ne az legyen az első gondolatuk, hogy kidobják, ami megkopott, vagy amit meguntak, hanem alakítsák át, keltsék új életre azokat.

Persze nem lenne teljes a szüreti mulatság bor és ennivaló nélkül. Az ízletes tepertős kenyér, a finom, sűrű, forró gulyás és az óriási palacsinta bőven fogyott, jó étvággyal falatozott mindenki.

Idén is kiváló volt a hangulat, aranyosak voltak a gyerekek, ismét jó délutánt töltöttünk Kesztölcön.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
249 Hits
0 hozzászólás

Láttunk csodát Kesztölcön!

Idén szeptember 21-én rendezték meg a szokásos, az évek során méltán híressé vált Kesztölci Szüreti Vidámságokat, ezt a szívet melengető, tiszteletre méltó hagyományt, amely összehozza a falu közösségét néhány órára. A rendezvény a tervek szerint minden évben a felvonulással kezdődik, ha az égiek is úgy akarják. Az időjárás ugyanis éveken át lehetetlenné tette, hogy a szüreti menet végigjárja a települést. Ám tavaly fordult a kocka, és a természeti erők idén is kedvezni próbáltak az ünnepi sokadalomnak. Délelőtt ugyan szakadt az eső, ám a menet indulásának idejére elállt, és szerencsénkre így is maradt egész délután.

A vidám sokadalomban résztvevők nem zavartatták magukat a hidegtől, inkább rétegesen öltöztek fel, és persze volt, akit a jó bor is melegített. A helyiek ugyanis nagy szeretettel és a remek helyi nedűvel, azaz finom házi borral várták a felvonulókat. A festői szépségű Kesztölc lankáin kiváló szőlő terem, vannak errefelé értő borosgazdák és remek pincészetek, például a Szívek Pince, akik a rendezvényen is képviseltették magukat.

A menet célpontja a Művelődési Ház volt, a délutáni programok itt zajlottak. Nemcsak műsor várta a falu apraja-nagyját, hanem kiváló ételek és persze italok. A kertben, bográcsban vadpörkölt készült, amelyhez puliszkát kínáltak. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a hús omlós volt, és kiválóan illett hozzá a kukoricakása. Az érdeklődőket bent az épületben, a színházteremben színes műsor szórakoztatta. Már hagyomány, hogy ilyenkor lehetőséget kapnak a helyiek a fellépésre. Az óvodások idén is aranyosak voltak, jó volt hallgatni a Pávakört, megcsodálni a zumbások dinamikus mozgását. A magam részéről nagyon vártam a nyugdíjas klub műsorát, mert még ma is emlékszem tavalyi, igen jó humorú szereplésükre. Nem csalódtam most sem. A Piliscsévi Trnka néptáncegyüttes mindenkit elvarázsolt, és a közönség nagy élvezettel hallgatta Egri József operett műsorát is.

Édes finomságok

Kint, a Művelődési Ház előtti kert sem maradt üres. Nemcsak a pörkölt illata csábította be ide az arra járókat, hanem például az igen megosztó vattacukoré. Sok szülő boldog lenne, ha többé soha nem árulnák ezt az igen egészségtelen édességet, ám a gyerekek közül kevesen tudnak ellenállni neki, hiszen divatos színekben pompázik és igen látványos. Szerencsére a vattacukorárus mellett ott sütötték a kürtőskalácsot is, szorgos kezek tekergették folyamatosan a finom kalácsot, mindannyiunk nagy örömére.

„Okos” játékok

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. A cégnél nagyon figyelünk arra, hogy a játékok valamilyen módon kötődjenek a természethez, vagy legyen valamilyen környezetvédelmi kapcsolódásuk, tanulságuk.

A kézműves-foglalkoztató asztalnál azt próbáltuk bemutatni, hogy egy-egy tárgyat fantáziával, és például akril-festékkel, milyen egyszerű átalakítani. Ha a gyerekek így tekintenek az őket körülvevő tárgyakra, akkor talán majd nem dobják ki azt, amit például megunnak, hanem átalakítják, új életre keltik. A gyerekek papír gurigából most manó házat készíthettek, virágcserepekből kis színes harangot vagy tolltartót alakíthattak, hogy aztán ezek, „második életükben”, lakásdíszek lehessenek. Nem csak kézműveskedtünk! A hulladékok helyes szelektálását gyakorolhatták, akiknek volt kedvük kipróbálni táblás játékunkat, és idén is elhoztuk a kicsik kedvencét, a hulladékhorgászatot.

Láthatóan mindenki nagyon jól szórakozott, így remélhetőleg sokan visszatérnek jövőre is. Mi biztosan örömmel jövünk!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
903 Hits
0 hozzászólás

Részese lehetettem pár órára egy falu pezsgő közösségi életének - Vendégségben Kesztölcön

A szőlőnek napfényre, jó táptalajra és gondoskodásra van szüksége, hogy jól teremjen. Kesztölcön mindhármat megkapja. Ezt a helyiek évente meg is ünneplik: borral, musttal, jókedvvel köszöntik az évi szőlőtermést. A hagyományos szüreti mulatság idén sem maradt el, fiatal, idős, férfi, nő, mindenki kivette a részét belőle. Hogy mennyire gazdag a település borokban, azt Kochnyák Sándornak, a falu kisbírójának köszöntőjéből is kitűnik: „Itt annak is van bora / Ki kapát nem fogott soha.”

Volt olyan év, amikor nem sikerült megtartani a felvonulást a rossz időjárás miatt, idén viszont kegyesek voltak az égiek, délután kettőre elállt az eső. Így hintós, lovas, kisvonatos kísérettel vonulhattak át Kesztölcön az ünneplők egészen a rendezvénysátorig.

Az ünnepi programot szintén a hagyományokhoz híven tartották meg. Büszke lehet magára Kesztölc, mert a műsor javát helyiek szolgáltatták, és talán részben ennek is köszönhető, hogy olyan volt a rendezvény, mint egy nagy családi összejövetel.

Aranyosak voltak az óvodások, akik az óvónők segítségével körtáncokat és népi játékokat adtak elő magyar és szlovák nyelven. Őket már a készülődésnél megcsodáltam, mert a hideg ellenére nagy fegyelemmel készülődtek, öltözködtek a sátorral szomszédos fogadóban. A falu büszkesége, a Pávakör vegyes kórus magabiztos, színvonalas produkciójával megalapozta a rendezvény hangulatát: azzal, hogy a közönség egy része lelkesen velük énekelt, egy közösségé kovácsolták a jelenlévőket.

Számomra mindig élmény az is, hogy Kesztölc kétnyelvű. A több mint 300 éve érkezett szlovák telepesek részévé váltak a falu életének, itt maradtak családjukkal együtt. Kestúcon ma is működik szlovák önkormányzat és gazdag együttműködést ápolnak szlovák testvértelepülésekkel. Így aztán természetes, hogy a szüreti mulatságon is voltak szlovák vendégfellépők. A CSEMADOK kórus például szlovák és magyar népdalokat énekelt. Ezen a ponton már a Szlovákiából érkezett vendégek is bekapcsolódtak az öröméneklésbe. A kórus után fellépő énekes-harmonikás duó produkcióját is remek élmény volt hallgatni: lehetetlen volt ellenállni a sodró lendületű, jókedvű párosnak. Bár szinte egy szót sem értettem, a dalok tematikáját-hangulatát kiválóan átadták.

Az ének után a tánc vette át a főszerepet, és nem csak a néptánc. Volt hip-hop és hastánc egyaránt. A pálmát mégis a nyugdíjasok vitték el humoros fellépésükkel. Bár mindegyikük két szerepet vállalt magára, szerepzavarban senki nem volt. Az asszonyok hátukon férfiruhát viseltek, és tarkójukra férficelebek álarcát tették, így illusztrálva Oroszlán Szonja Micsoda nő ez a férfi dalát.  Fergeteges sikert arattak, és ekkor már az egész sátor énekelt, tapsolt és táncolt.

Nem volt egyszerű dolgunk nekünk, akik főként a gyerekek számára hoztunk játékokat, mert a rendezény helyszínén szinte egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyian voltak a vendégek. A sátor egyik sarkában igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak, és azt hiszem, ez sikerült is, mi (a Tatai Környezetvédelmi Zrt.), ahogy szoktuk, részben gondoskodtunk arról, hogy a már hagyománnyá vált korongozás idén se maradjon el. Zsilinszky András felkérésünkre évek óta Zala megyéből eljön, és hosszú órákon át tanítja a fiatalokat, hogyan kell korongozni, és a megformázott tárgyakat megfesteni. Türelme és jó kedélye úgy tűnik, végtelen. Emellett környezetvédelmi cégként természetesen környezettudatosságra nevelő játékokat vittünk: hulladékhorgászós, célba dobálós aktivitásunkat az ifjabb korosztálynak szántuk. Bizonyítékát is kaptuk annak, hogy megfeleltünk az elvárásoknak. Nem csak abból, hogy amíg ott voltunk folyamatosan tolongtak a gyerekek, és játszani szerettek volna, egymás kezéből kapva ki a horgászbotot, de egy helyi apuka meg is jegyezte: „Nahát, hogy maguk milyen ügyesen lekötik a gyerekek figyelmét!”. Természetesen vittünk idén is totót, és számomra igazi öröm, hogy évről évre jobb eredmények születnek. Pedig minden évben új kérdéssort állítunk össze!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1425 Hits
0 hozzászólás

Bor, kalács, jókedv – a szőlő ünnepe Kesztölcön

Kesztölcön hagyománya van a szüret megünneplésének, amit idén sem mulasztott el a pilisi település népe. A Szüreti Mulatságok több évtizedes múltra tekint vissza, így komoly megtiszteltetés nekem és cégemnek, hogy évről évre visszajárhatunk erre az eseményre. Szombaton is minden rendelkezésre állt, ami egy falusi mulatsághoz kell, igaz, az időjárás lehetett volna kicsit kegyesebb.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1425 Hits
0 hozzászólás

Május végén mindenki ünnepel

Kesztölcön is van telephelye a Tatai Környezetvédelmi ZRt.-nek, így évről évre meghívást kapunk az ottani önkormányzat május végi rendezvényére. Az idei majális különleges, összevont esemény volt: egyszerre ünnepelték a gyerekeket és az apákat. Kesztölcön évek óta megtartják a világon először 1910-ben, Amerikában megrendezett apák napját. Élenjárók, hiszen, bár hazánkban csak néhány éve kezd divatba jönni, ez a nap náluk már hagyomány, ráadásul idén mindenkit megelőzve tartották meg. Ugyan a hivatalos ünnep Magyarországon június utolsó vasárnapján lesz, de szerintem a kesztölci apukák nem bánták a korai ünnepet.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1519 Hits
0 hozzászólás