Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Vajon a 21. század második évtizedét zöld évtizedként emlegetik majd az annalesek? Tegyünk érte mi is!

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Tovább a teljes bejegyzéshez
138 Hits
0 hozzászólás

Éghajlatvédelmi töprengések

Időről időre néhány látványosabb akció is jellemzi az október 24-ei éghajlatvédelmi világnapot, de inkább iskolák, iskolai csoportok emlékeznek meg róla. Persze a téma maga top-aktuális.

A nap kezdeményezője a 350.org nevű nemzetközi klímavédelmi mozgalom. Már a nevükben ott a lényeg. Ez a szám ugyanis az atmoszféra biztonságos szén-dioxid-szintjére utal, ami ma inkább álomhatár, vagy inkább reményhatár. Ma a légkör messze több szén-dioxidot tartalmat 350 ppt-nél (ppt= az egész milliomod része).

Az elmúlt pár évben klíma ügyben jelentős változások történtek, és ennek jó része igen pozitív. A téma napjainkra trendi lett, ma már választásokat lehet nyerni azzal, ha valaki a klímavédelmet emeli politikája fő üzenetévé. Nem ma volt, de a 2015. decemberi párizsi klímacsúcs igen fontos lépést jelent ebben a küzdelemben. Az egyezményt több hasonló témájú nemzetközi egyeztetés előzte meg, ám ezek rendre kudarccal zárultak, megmaradtak a vágyak, az üres nyilatkozatok szintjén.

Az első egyetemes, jogilag kötelező klímamegállapodás a párizsi esemény volt. De mi is a lényege? Az iparosodás óta ismert globális felmelegedés mértékét 2 °C alatt kívánta tartani, sőt megcélozta a 1,5 °C alatt tartását. Fontos célként jelölték meg az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentését.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EU a harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó a világon Kína és az Egyesült Államok után. Az üvegházhatású gázok 78%-a az energiaiparból származik Európában (2015.). /Forrás europa.eu/

Jelentősen csökkenti a lehetőségeket, hogy Donald Trump amerikai elnök 2017 nyarán, amikor még egy év sem telt el az egyezmény hatályba lépése után, kijelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az egyezményből. Ami bíztató ennek ellenére, hogy a világ továbbra is komolyan veszi a kitűzött célt, köztük egyértelműen Kína is.

De miért gond, hogy melegszik a Föld éghajlata? Mi történne, ha csak 4 fokkal emelkedne a korábbi átlag?

Ez esetben a tengerpartokon áradások várhatóak, így az ott élő népesség bizonyára el kell, hogy vándoroljon a kockázatnak kitett területekről, valamint azokról, amelyeket extrém aszály sújt. Igazi népvándorlás indulna meg. A felmelegedés következménye lehet, hogy fokozódni fog a társadalmi egyenlőtlenség, vízhiányra, a természeti erőforrások elapadására kell számítani. A mediterrán térségben nagyobb szárazság és kánikula várható, addig Európa belső területein a folyók áradása és erdőtüzek várhatóak. Becslések szerint ez nem a távoli jövőben, hanem már 2050-2060 között bekövetkezhet.

Köszönjük az információt, mondhatja bárki, de mit kezdjünk vele? Nagyon is sokat! A nemzetközi összefogás mellett mindannyian tehetünk valamennyit éghajlatunk megóvása érdekében.

Kapcsoljuk le a villanykapcsolót, amikor nincs senki a helyiségben! Csökkentsük a fűtést, ne 25 fokban üldögéljünk télen, elegendő a 22 fok is, és feltétlenül szigeteltessük a nyílászárókat, hogy ne az utcát fűtsük. Egyáltalán, minden területen éljünk felelős, takarékos életet, ne pazaroljuk a vizet, a nyersanyagot.

Autó helyett gyalogoljunk, biciklizzünk, vagy rollerezzünk, járjunk tömegközlekedési eszközzel! Repülő helyett utazzunk inkább vonattal.

Hús helyett fogyasszunk több zöldséget, mert ezek előállítása fenntartható! Ennek része, hogy ne pazaroljunk az étellel se! Komposztáljunk! Ne vigyünk haza sok tucat műanyag flakont benne olyan ivóvízzel, ami otthon jó minőségben a csapból folyik! Ha nem vesszük meg, előbb-utóbb majd kevesebbet gyártanak.

Az csak kifogás, hogy egy ember nem számít. Ha 1000 ember válik környezettudatossá az már érzékelhető változás. És 1000 ember legalább 3000 emberre lehet hatással, és így tovább…

Tovább a teljes bejegyzéshez
409 Hits
0 hozzászólás