Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Húsmentes hétfő mozgalom

Meglepődtem, amikor először olvastam a húsmentes hétfő kezdeményezésről. Régi emlékeket idézett föl bennem. Szüleim mesélték, hogy még a rendszerváltás előtt hétfőnként adásszünet volt a Magyar Televízióban. Nagy változást jelentett, amikor ezt 1989 január elsejétől megszüntették. Nyilván sokan voltak, akik úgy gondolták, inkább a tv-mentes napok számát kellett volna növelni, a többség azonban a szabadság első lépésnek tekintette.

Mit gondoljunk a húsmentes hétfőről? A mozgalom 2003-ban indult az Egyesült Államokból, Magyarországon 2012. október 1-jén tartották meg először. Mindenekelőtt nézzük meg, mi minden tudhatunk a húsfogyasztásunkról!

Mit mond a statisztika?

Kiindulásként nézzük meg, mennyi húst fogyasztunk! Mit tippelnek? Mit gondolnak csökkenő vagy növekvő a húsfogyasztás mennyisége hazánkban?

A KSH adatai szerint 2000-hez képest jól állunk, mert akkor az egy főre eső éves húsfogyasztásunk 70 kg volt, 2016-ban viszont már csak 66,4 kg. Ám hozzá kell tennem, hogy a tendencia inkább ingadozó, voltak jobb évek, 2010-ban például 56,7 kiló húst fogyasztott átlagban minden egyes ember. Ami persze azt jelenti, hogy vannak, akik ennél jelentősen többet esznek, azaz hetente több kiló húst. A statisztikai adatban mindenféle hús benne van, a kolbásztól a felvágottig, tehát nem csak az a steak, ami például egy étteremben kerül a tányérunkra. A statisztikáról és a húsról még annyit, hogy ha egy éhes ember egy étterem ablakán át néz egy másikat, aki bent ül, és éppen hozzákezd két szép szelet hús elfogyasztásához, akkor egy excel táblázatban fejenként és átlagban egy-egy szelet húst esznek. De hát épp ilyen a statisztika, nagyban és messziről jól mutatja a képet.

Az ember mindenevő

Számtalan koncepció él a világban arról, hogyan lehet egészségesen táplálkozni, mit kell, kellene enni, mit mivel szabad együtt fogyasztani, mi tiltott, mi nem az. Abban a többség egyetért, hogy a túlzott húsfogyasztás nem igazán egészséges, a zsíros húsok pedig inkább károsak, különösen, ha valaki rendszeresen és nagyobb mennyiségben fogyasztja azokat. A húsfogyasztás csökkentése jó hatással van szervezetünkben a vérnyomásra, alacsonyabb lesz a telített zsír és a koleszterin szintünk is. Egy barátnőm egy ideje a flexitárius étrend híve, azaz nem mondott le a húsevésről, te túlnyomó részben zöldségeket fogyaszt. A háziorvosa évente elküldi laborvizsgálatra. Legutóbb az eredményeket látva megkérdezte tőle, hogy vegetárius lett-e.

De mi köze mindennek az ökológiai lábnyomhoz?

A húsfogyasztás túl a saját egészségi állapotunkon még a világ klímahelyzetére is kihatással van. Így kerül a hús témája például a Föld Napja Alapítványnál is terítékre, ezért is kampányolnak a környezetvédők amellett, hogy fogjuk vissza húsfogyasztásunkat.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint a világ üvegházgáz-kibocsátásának közel 18%-áért az állattartás a felelős, 1 kg marhahús előállítása során 27 kg szén-dioxid kerül a légkörbe. Gondot jelent az is, hogy az állattenyésztés rendkívül vízigényes. Barátnőm mesélte azt is, hogy amikor hat éves kislányának igyekezett ezt elmagyarázni, ő csodálkozva nézett rá: ilyen sokat isznak a tehenek. Természetesen nem. Az állatok számára termesztett takarmánynövények előállításához van 1 kiló marhahúsra vetítve kb. 15.000 liter édesvízre szükség, amiből, mint tudjuk, amúgy sem állunk jól. Ha már a marhahúsnál tartunk, velük más gond is van, ezen jószágok metánkibocsátása része annak, hogy a Föld klímahelyzete közelít a válságoshoz. Megjegyzem, a nagyüzemi baromfitartás sem jobb, mellékterméke az ammónia, ami hozzájárul a savas esők kialakulásához.

A The American Journal of Clinical Nutrition (havi rendszerességgel megjelenő orvosbiológiai folyóirat) szerint a vegetáriánusokhoz képest a húsevők étrendje tizenhétszer több földterületet, tizennégyszer több vizet, valamint tízszer több energiát vesz igénybe, mint egy vegetáriánusé.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy antibiotikumokat a legnagyobb mennyiségben nem betegségekre szedünk, hanem az állatoknak adagolt gyógyszer formájában fogyasztjuk el őket. Igen, az állatok is kapnak antibiotikumokat, nem is keveset.

Ha hétfő, akkor…

Sok zöld szervezetet ér az a vád, hogy szélsőségesek, kevéssé veszik figyelembe a realitásokat, inkább egy ideális világban élnének. Hús-ügyben azonban toleránsak. Hiszen mi az az egy nap. Nem is kell, hogy a hétfő legyen. A hét kezdete persze megfelelő lehet, így gyomrunk kipihenheti, ha hétvégén, a családi ebédeknél kicsit belehúztunk. Lehet a kedd, ha hétfőn még megennénk a vasárnapi maradékot. Vagy választhatjuk akár a hagyományos húsmentes péntek. Vagy még tovább léphetünk, és csatlakozhatunk a hétköznapi vegetáriánusokhoz. Ők hét közben egyáltalán nem esznek húst, ám hétvégén nem fogják vissza magukat.

A húsmentes hétfő fogyasztásunk környezeti hatásáról és a tudatos választásról, felelősségünkről is szól. Ha még nem tették, egyszer próbálják ki!

Tovább a teljes bejegyzéshez
739 Hits
0 hozzászólás

Csomagolásmentesen vásárolni? Vissza az időben?

A hatvanas években nem csak a piacon lehetett kimérve tejet, túrót, vajat kapni. Édesanyám mesélte, milyen különleges esemény volt gyerekkorában, amikor a zacskós tej megjelent a boltokban. Ma fordított utat járunk be. Egy-két éve rácsodálkoztam arra a fiatal nőre, aki a szupermarket pénztáránál mögöttem saját tüllzacskóba gyűjtött almát helyezett a szalagra.

Mára mind több emberrel találkozhatunk, akik nem kérnek a bolti műanyag zacskókból. Az első lépés a tudatos vásárláshoz, hogy viszünk magunkkal egy bevásárló táskát. A következő, amikor már a zöldséget, gyümölcsöt saját szütyőkébe gyűjtjük. Van, aki itt megáll, akadnak azonban egyre többen, akik ennél tovább lépnek, nem vásárolnak előrecsomagolt felvágottat vagy sajtot, sőt, a kimért termékeket saját dobozba kérik. Amikor ilyen vásárlásnak először szemtanúja voltam, egyedül én lepődtem meg. Az eladó magától értetődően vette át a pult fölött az átnyújtott műanyag tartót.

Egy felmérés szerint Magyarországon, ha visszaosztjuk a felhasznált műanyag zacskók számát, mindenki 80 darabot használ el. Vannak szélsőségesebb adatok. Olvastam, hogy az Egyesült Államokban minden egyes ember naponta felhasznál egy bevásárlószatyrot. Ehhez képes jobban állunk, de nincs miért hátradőlnünk, hiszen Dániában, akiket nyugodtan tekinthetünk példaképnek, átlagosan évente egy szatyrot használ egy polgár.

Vannak nem kevesen, akik a bolt műanyag szatyrot otthon azonnal ki is dobják, ráadásul nem feltétlenül szelektíven. A műanyag zacskók lebomlási ideje a természetben több száz év. Borzalmas!

Ma már a legtöbb helyen a műanyag zacskóért pénzt kérnek az üzletekben. Sok ismerősöm dohogott emiatt, ám szerintem ez a változás sokakat arra ösztönzött, hogy vigyenek magukkal bevásárlótáskát. Sőt! Már láttam, hogy a zöldségek mellé kihelyezett zacskókért is pénzt kérnek. Helyes! Jó, hogy hazánkban 2021-től teljesen betiltják a használatukat más egyszer használatos műanyag eszközök mellett.

Sokan az alábbi négy ok miatt vonakodnak a csomagolásmentes vásárlástól.

Körülményes

Valóban körülményesebb csomagolásmentesen vásárolni, de senki nem várja a kezdőktől, hogy minden kimérve vegyenek meg. Az viszont már elvárható, hogy ha van alternatíva, a csomagolásmentest válasszák. És sose kérjenek az üzletben extra csomagolóanyagot!

Kinevetik őket, ha saját dobozzal és szütyővel érkeznek

Ma már trendi csomagolásmentesen vásárolni! Senki nem akad fenn ezen.

Drága

Igen, a legolcsóbb termékeknél drágább, amit a csomagolásmentes boltokban lehet vásárolni, de nem kerül többe, mint egy közepes szupermarketben. Nem győzöm hangsúlyozni, kicsiben kell kezdeni. Gondolja végig mindenki, hogy azok a termékeket, amit eddig vásárolt, megvehetők-e extra csomagolóanyag nélkül.

Kevés csomagolásmentes bolt létezik

Valóban, de jó hír, hogy folyamatosan bővül a számuk. Ugye tudják, hogy nem csak csomagolásmentes boltban csomagolásmentesen vásárolni, hanem például a piacon is?!

Az azonban bizonyos, hogy tudatos felkészülés és előre összeállított lista nélkül nem szabad belevágni. Minden a listával kezdődik. Az előre tervezés nélkülözhetetlen a környezettudatos élethez. Fejben, papírra vetve vagy mobiltelefonba bepötyögve – kell egy lista. Erika barátnőm például akkor lett elkötelezett listaíró, amikor férje néhány hétre külföldre utazott munka ügyben. Addig Erika, amikor bement egy szupermarketbe, nézelődött, ezt-azt megvett, sok mindent feleslegesen, és általában otthon jutott eszébe, hogy mit kellett volna még vennie, amire valóban szüksége lenne. Az otthoni szereposztás szerint ez nem volt gond, mert a férj vásárolt rendszeresen, barátnőm csak „hobbiból” ugrott be néha egy élelmiszerboltba. Az első lista szinte véletlenül született, aztán rákapott, mert döbbenten tapasztalta, mennyi időt takarít meg ezzel. Vele ma már nem történhet meg, hogy főzés közben veszi észre: kifogyott egy alapvető hozzávaló.

Ha lista van, akkor a csomagolásmentesség is működik. Ha csomagolásmentesen vásárolunk, akkor magunkkal kell vinnünk a szükséges csomagolóanyagot. Nem pusztán szatyrot vagy kosarat, amibe a kifizetett árut helyezzük. A felkészülés ennél bonyolultabb. Vinnünk kell szütyőket, dobozokat, üveget, műanyag palackot.

A PET-palackok egyelőre tovább szennyezik a környezetet, pedig környezetünk érdekében jelentős mértékben csökkenteni kellene a számukat. Egészen pontos adat nincs, de becslések szerint évente több mint 500 milliárd PET-palackot adnak el szerte a világon (egy évtizeddel korábban még csak közel a felét). A PET-palack lebomlási ideje több száz év, így évszázadokig fogja még szennyezni élővilágunkat, nagyrészt mikro-műanyag formájában. Ne legyen kétségünk! A részecskék visszakerülnek a táplálékláncba az édesvízi, a tengeri és a szárazföldi élőlényeken keresztül, amelyek képtelenek kikerülni ezeket a mindent elborító apró szemcséket.

Tovább a teljes bejegyzéshez
332 Hits
0 hozzászólás

Nem kéne eldobni, mert felvenni sokkal nehezebb – hétvégén lesz a takarítási világnap

Két okból felemás érzésem van ezzel a világnappal kapcsolatban. Nagyon tetszik, hogy a téma évről évre divatosabb, egyre többen vesznek részt ilyen akciókban, cégek, civil szervezetek és magánszemélyek.

Nem kedvelem azonban, hogy sok esetben az akció felszínes, csak a látszat kedvéért csinálják vagy csináltatják. Egy nagyobb nemzetközi vállalatnál dolgozó ismerősömtől hallottam a következő történetet. Elmesélte, hogy a cégnek több vidéki telephelye működik, ő ezek közül az egyiken dolgozik. A HR-esük megszervezte tavaly, hogy a takarítási világnapon olyan helyen dolgozzanak, amit a helyi önkormányzat fontosnak tart. A hivatal azt javasolta nekik, hogy a település főútja mentén haladjanak végig, mindkét oldalon. Kivonultak 20-an, szigorúan önkéntes alapon, kaptak a cégtől zsákot és kesztyűt, ám szemetet nem sokat találtak. Később kiderült, hogy azért nem, mert az önkormányzat egy héttel korábban közmunkásokkal elvégeztette a munkát. Semmi rossz szándék nem volt ebben, csak kis szervezetlenség. Aki a javaslatot adta, sajnos nem volt teljesen képben. A kollégák mégis úgy döntöttek, először és utoljára vettek részt ilyen akcióban.

Persze nem ez az általános gyakorlat, és remek, hogy a témának van egy jeles napja. Ilyenkor a figyelem írásban és a gyakorlatban egyaránt erre irányul. Számos ötletet kaphatunk, hogyan és mit takarítsunk, melyek ehhez a legmegfelelőbb eszközök. Civil szervezetek vannak, akik közös szemétszedési akciót hirdetnek, amelyekre bárki bejelentkezhet. Ha valakinek csak egy-két szabad órája van, annyira is beállhat a többiek közé, és ezen a módon hasznossá teheti magát. Érdemes, ezt a gyakorlatból tudom. Magam is részt vettem ilyen akciókban, és mindig őszinte elégedettség töltött el a nap végén.

Nem csak patak- vagy tópartot lehet ilyenkor rendbe tenni, de átnézhetjük a saját lakásunkat is. Például elvihetjük otthonról az összes feleslegessé vált elektronikai hulladékot a legközelebbi hulladékudvarba. Már ezzel is tettünk valamit. Sőt! Amennyiben van autónk, akkor felajánlhatjuk a lakókörnyezetünkben azoknak, akiknek nincs, hogy begyűjtjük tőlük és elszállítjuk a veszélyes hulladékot. Akinek van garázsa, nézze át ezen a napon, vajon szüksége van-e mindarra, amit ott tárol? Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a lomtalanítás ideje!

1992-ben hirdette meg első alkalommal az ENSZ a takarítási világnapot. Azt olvastam, hogy már 80 országban több tíz millióan szednek szemetet ezen a napon, tehát minden év szeptemberének 3. szombatján.

Mégis van még valami, ami zavar ezzel a világnappal kapcsolatban. Ha nem szórnánk szét a szemetet, ha nem hagynánk felgyűlni a felesleges tárgyakat a lakásunkban, akkor erre a napra nem is lenne szükség.

Szívem szerint meghirdetném az „Egyetlen napon se szemetelj!” akciót. Nagyon kevés energiába kerülne, hogy ne kelljen PET-palackokat kihorgászni egy folyóból. Annyi erőfeszítés kellene mindössze, hogy a csónakból ne dobjam a vízbe a kiürült vizespalackot. Amikor egy tóparton vagy parkban, erdőben sétálok, figyelnem kellene, hogy ne ejtsem mintegy véletlenül a földre az üres sörösdobozt, a használt papírzsebkendőt, a kiürült ropis zacskót… Ha odáig el tudtam vinni, pedig akkor még nehezebb volt, bírjam ki még kicsit, amíg találok egy kukát. Ha pedig nem látok sehol, akkor vigyem csak haza a szemetet, és dobjam ki otthon. Igazán nem nehéz!

Sosem értettem, aki sétál egy parkban, azt nem zavarja, hogy másnap, ha visszamegy, a saját szemetét kell majd néznie? Vagy úgy gondolja, vigye el valaki onnan? Szedje fel valaki más? De ki és miért tenné? Nem állhat parkőr minden fűszálnál!

A szemét pár órára is szemét. Nem pusztán zavaró, de sok esetben a vadon élő állatok szenvednek tőle. Számtalan alkalommal olvashattunk arról, hogy a vizekbe bekerülő műanyag szemét bejuthat a halak gyomrába, elpusztítva őket. Vagy nem gondolnak arra a lazán, vagy éppen felelőtlenül, sőt cinikusan szemetelők, hogy például a játszótéren eldobott szemét könnyen egy kisgyerek kezébe kerülhet? Nem kell hozzá koronavírusos időszak, hogy fertőzést terjesszen. Tavasz óta pedig tudjuk, még jobban kellene vigyáznunk. Mégis számtalan szétszórt szájmaszkot látok az utcán. Talán a takarítási világnap felhívja erre a figyelmünket, és kevesebben fognak szemetelni. Legalább remélem!

Tovább a teljes bejegyzéshez
464 Hits
0 hozzászólás

Natura 2000 – hogy unokáink is láthassák a minket körülvevő gazdag és változatos természetet

 Nem olvastam olyan statisztikát, hányan ismerik a Natura 2000 hálózatot. Szerintem egyre többen vannak ilyenek. Aki érdeklődik a természet-, vagy az élőhelyvédelem iránt nyilván olvasott róla, hiszen a média rendszeresen foglalkozik valamilyen módon a témával, nem is kell szakmai oldalakat böngészni ehhez.

 A Natura 2000 besorolás az adott természetes élőhely számára fokozott védelmet nyújt. Képtelenség lenne itt felsorolni, mi mindenre terjed ki a hatása. A Natura 2000 területek kezelési terve sok-sok egyéb mellett arról is rendelkezik, hogy mikor és milyen módon lehet kaszálni, vagy, hogy a védett térségtől adott távolságon belül működő mezőgazdasági földeken alkalmazható-e bármilyen vegyszeres kezelés, trágyázás, esetleg egy szántó és az élőhely között mekkora puffer zónát kell létrehozni. Természetesen a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági tevékenység leállítása a cél. Minden gazdálkodási forma folytatható egy-egy területen, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet kizárólag azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek miatt a területet kijelölték.

 A világon egyedülálló

 A Natura 2000 hálózat Európának több mint 18%-át, tengeri területeinek pedig több mint 6%-át lefedi. Ez a világ legnagyobb kiterjedésű élőhelyvédelmi hálózata. Büszkék lehetünk rá! Körülbelül 230 élőhelytípus és 2000 olyan faj létezik, amelynek legfontosabb előfordulási területeit védetté nyilvánították, és ebből már könnyű kitalálni, hogy honnan ered a név. Magyarországon a Natura 2000-es területeket 46 közösségi jelentőségű élőhelytípus, 36 növény-, 91 madár- és 105 egyéb állatfaj hazai állományai alapján jelölték ki.

Hol kell „bevetni” a Natura 2000-et?

Szükséges a védelem, ha az adott területen olyan állatfajok élnek, amelyek sehol máshol nem. Ilyen hazánkban például a múlt heti bejegyzésemben szerepelt rákosi vipera. De van más bennszülött, ún. endemikus faj is Magyarországon, a magyar kökörcsin, amely szintén téma volt ebben az évben a Vörös és Zöldben. A pilis lenre, vagy a magyarföldi husángra előbb utóbb szintén sort kerítek. Leginkább a magyar vakcsiga keltette fel a kíváncsiságomat, már pusztán a nevével is.

Léteznek olyan élőhelytípusok, amelyek csak egy ország területén találhatóak meg, itt nagy a felelőssége az adott államnak, hogy a fenntartásukról megfelelően gondoskodjon. A csak Magyarországon előforduló területek és maguk a fajok az ún. „pannonikumok”. Nálunk ilyen, a pannon régióra jellemző élőhelyek a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok.

Van, amikor egy faj Európában már megritkult, de itthon még nagy számban élnek példányai. Ilyen mások mellett a szarvasbogár, a mocsári teknős, a tövisszúró gébics, az örvös légykapó, a kisfészkű aszat, vagy a már említett pannon gyertyános-tölgyes. Ezekre az összeurópai állomány biztonsága érdekében szintén figyelmet kell fordítanunk.

A madárvédelem kiemelt terület a Natura 2000 esetében. Általános célja a tagállamok területén előforduló összes, természetes madárfaj védelme.

Hogyan kap egy terület Natura 2000 besorolást?

A kijelölési folyamat nálunk 2004-ban, hazánk EU-csatlakozása után indult meg. A különleges természetmegőrzési-területekre egy-egy tagország csak javaslatot tehet. A döntést szakértők bevonásával, hosszadalmas eljárás eredményeként hozzák meg. Magyarország területén a madárvédelmi és a természetmegőrzési-területek mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, ez az ország területének 21,39 százaléka. A területtípusok átfedése közel 42 százalék.

Hol tartunk most?

Mint említettem, az eljárás évekig eltart, és nem pusztán a bürokrácia miatt, hanem mert egy rendkívül összetett és sok megfontolást igénylő folyamatról van szó. Az Európai Bizottság hét évvel az első megtett lépés után, 2011-ben deklarálta hivatalosan, hogy Magyarországnak nem kell több Natura 2000 területet kihirdetnie, azaz jóváhagyta a hazai hálózatot.

Jelenleg Magyarországon összesen 479 különleges természetmegőrzési- és 56 különleges madárvédelmi terület található.

Tovább a teljes bejegyzéshez
855 Hits
0 hozzászólás

„Otthon van az ember, ahol (...) nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.” /Lénárd Sándor/

Ha valaki még nem hallott volna arról, hogy létezik madarak és fák napja, miért jött létre, mi a lényege, az interneten számos hiteles forrásból tájékozódhat a részletekről, arról, hogy egy-egy évben mely szervezet hogyan ünnepli meg május 10-ét. A 1902-ben, a mezőgazdaságra hasznos madarak érdekében kötött Párizsi egyezmény évében Chernel István ornitológus szervezte meg hazánkban első alkalommal. Alapvetően iskolai programként indult azzal a céllal, hogy a fiatalok ismerjék meg a természet jelentőségét. Kezdetben is fontosnak tartották a faültetést, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterként, 1931-es vonatkozó rendeletében megfogalmazta azt az elvárást, hogy minden gyermek ültessen egy fát.

A madarakról sokszor írok, ezért főszereplők most a fák!

A jeles nap apropóján az emlékeimről írnék. Szeretném, ha legalább néhányan ennek hatására visszagondolnának arra, hányszor ültettek már fát, mikor álltak valaki mellett, aki éppen fát ültetett, vagy ettek-e már gyümölcsöt olyan fáról, amit egy számukra kedves és fontos ember nevelgetett féltő gondossággal. Ünnepeljük meg ezt a napot azzal, hogy átgondoljuk, van-e személyes élményünk a fákkal kapcsolatban! Talán így jobban megbecsüljük majd mások fáit is.

Kolléganőm, amikor megosztottam vele, miről szól majd e heti blogbejegyzésem, elmesélte, hogy édesapja 80 éves elmúlt, amikor kivágta azt a diófát a kertben, amit ő maga ültetett 10 évvel korábban. A család értetlenkedett, hiszen végre termőre fordult a fa. Ám éppen ez lett a veszte, nem hozott jó termést, kicsi és ízetlen volt a diója. Így újabb diófa került a helyére, hiszen olyan nem lehet, hogy egy kivágott fa helyére nem ültetünk másikat. „Szép és jó termést fog hozni nektek” – mosolygott rá lányára az idős ember.

Szerintem nincs olyan, aki ne szeretné a fákat úgy általában. Ám olyan ember is sok van, aki gyilkos indulatot érez egy-egy konkrét fa iránt. Aki kertes házban él, annak többnyire szomszédja is van, és sokszor érdekellentétek feszítik a köztük lévő viszonyt. Mert például az egyik telken növő fa beárnyékolja a másik veteményesét. Vagy városi környezetben egy bérházak ölelte udvaron álló fa zöld lombkoronája egyeseknek béke, megnyugvás, oxigén, daloló madarak, másoknak sötétség, lehulló gallyak és felsöprendő avar.

A „ne vágj ki minden fát” helyett azt mondom, ne vágjunk ki egyetlen fát se, inkább ültessünk, amennyit csak tudunk. A fa nem egynyári virág, hogy csak elvetem a magját, és pár hónappal később már virágzik is. Hosszú-hosszú évek alatt teljesedik igazi szépségében. Egy ismerősöm mesélte, hogy ahol él, ott több bérház körbe vesz egy közös légterű, ám külön tulajdonrészekre osztott udvart. Így történhetett meg, hogy ezen a tavaszon kivágták azokat a 60 éves fákat, amelyek szép lombkoronájukkal elviselhetővé tették az udvar látványát, amelyeken sok madár osztozott, a nagy nyári melegekben enyhet adtak a lakóknak. Mert a gyökerük megbontotta két ház udvara között a kerítést, és fontosabb volt egy új betonkerítés, a kényelmes autóbeállás, mint a fák zöldje. Ez sajnos nem egyedi eset. Arra biztatok mindenkit, akinek fakivágásról kell döntenie, mindig jusson eszébe, milyen sok évbe telik, mire egy fa legalább 3-4 méter magasságra nevelkedik. Mindig elszomorít azoknak az új építésű, frissen parcellázott telkeken felépült családi házaknak a látványa, ahol egy árva fa sem nő.

Hányat ismerünk úgy igazán?

A gyümölcsfákon kívül sokan talán ismerik a leggyakrabban előforduló hazai fák nevét (tölgy, bükk, hárs, kőris, szil, juhar, gyertyán…), ám nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a felismerésükkel már sokunknak gondunk lenne. Pedig ezek csak a hazai fák, őshonos fánk még 30 féle sincs, igaz ennél jóval több féle fa nő itthon is. Tudták, hogy a világon több mint 60 ezer féle fa létezik? Mit gondolnak, a Föld melyik országában él a legtöbb fafaj? Ha Brazíliára tippeltek, eltalálták, ott több mint 8000 féle fával találkozhatnánk, ha bejárnánk a teljes területét.

Faültetési programok

A fa nem csak szép, nem csak élményforrás, enyhet adó árnyék nagy melegben, hanem létfontosságú erőforrás, élelmet nyújtanak számos állatfajnak, és nem utolsó sorban hozzájárulnak az egészséges légkör fenntartásához oxigéntermeléssel és a széndioxid elnyelésével. Az ETH Zürich, svájci egyetem kutatói szerint egy globális faültetési programmal a légkörben lévő káros anyagok kétharmadát ki lehetne vonni. Jó hír, hogy léteznek faültetési programok, köztük van igazán nagyszabású is.

A Bonn Challenge program célkitűzése, hogy újra termővé tegyenek a Földön 150 millió hektárnyi erdőtlen, erózió sújtotta területet 2020-ig, majd 350 millióra növelnék a tétet 2030-ig. Most 170 millió hektárnál tartanak. A kezdeményezést a német kormány és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) indította el 2011-ben. A program tovább bővült 2014-ben, amikor a New York-i klímacsúcson több mint harminc ország csatlakozott az erdőirtások korlátozásához és az erdőtelepítésekhez.

Kisebb, ám hazai, civil kezdeményezés a „10 millió fa” projekt. A tavaly nyáron indult programhoz bárki csatlakozhat. Interaktív térképükön, fotókon megtekinthető, hol milyen fákat ültettek eddig.

Most így májusban, a legtöbb fa már túl van a rügyfakadáson, tehát nem érdemes az elültetésükkel próbálkozni, de hamar itt lesz az ősz, a faültetésre ideális évszak. Tervezzék meg, hova, milyen fát ültetnének, ősszel pedig valósítsák meg elképzelésüket!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1553 Hits
0 hozzászólás

Különös évforduló - Mit tehetek én a Földért?

Április 22-ét 1970 óta ünnepelik a világon, Magyarországon 1990-ben indult a mozgalom. A mostani tehát kettős, kerek évforduló. Különös ünnepnap. A koronavírus-járvány miatt, erről már sokat olvashattunk, kicsit fellélegezhetett a Föld. Mégis egyik szemünk sír, mert a csökkenő levegőszennyezés hátterében nem tudatos döntések, ésszerű kompromisszumok, okos vállalások állnak, hanem a kényszerűség. Kedvesebbet utazunk országon belül, országhatárokon túlra pedig valóban szinte csak az utazik, akinek a munkája miatt szükséges. A turizmus, ennek részeként a sokat kárhoztatott tömegturizmus, szinte egyik napról a másikra leállt, nincsenek repülőjáratok, nem hömpölyögnek tömegek a turistalátványosságok környékén. Sok cégnél a termelés leállt, ez is hozzájárul a környezetterhelési adatok javulásához. De mi lesz „holnap”? Segít-e a mai tapasztalat abban, hogy ne ott folytassuk, ahol a kényszerű leállás előtt abbahagytuk. Olvasni mindkét véleményt, azt is, hogy a jövőben okosabban, környezettudatosabban fogunk élni, termelni. Nem utazunk majd rendszeresen konferenciákra, mert megtapasztaltuk, hogy online is kiválóan lehet egymással eszmét cserélni, kapcsolatokat ápolni. Át fog alakulni a munka világa, egyre többen maradnak majd home office-ban, mert mind a munkavállaló, mind a munkáltató megismerte az előnyeit, kidolgozták a működésmódját, munkát és pénzt fektettek bele kölcsönösen, nem fognak lemondani róla. A másik ezzel homlokegyenest ellenkező nézet a szkeptikusoké, akik azt mondják, hogy minden ott fog folytatódni, ahol március elején abbamaradt.

Azt hiszem, lehetetlenség, hogy minden úgy folytatódjon, ahogy március előtt működött, de ezt majd az idő eldönti. Engem sokkal inkább az foglalkoztat most az ünnep ürügyén, hogy mit tehet az egyén. Mit lépjen az, aki nem elkötelezett környezetvédő mozgalmár, nem vezet elszántan hulladékmentes háztartást, csak egyszerűen szeretne kicsit tenni a saját jóérzéséért, meg – hát igen, ezek nagy szavak, de mégiscsak –, a Földért.

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?!” – hangzik a Föld napja mozgalom egyik fontos üzenete. Szeretem ezt a gondolatot. Mert erőt és energiát ad, amikor annak ellenére, hogy a szomszéd nem teszi, szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Mert bíztatja mindazokat, akik egy kicsit hozzátesznek ahhoz, hogy a Föld hosszabb távon élhető maradjon.

Listázzuk, mi minden lehet ez az apróság! Ilyen listákat összeállítottak sokan, magam is megtettem már, de most mégis leírok néhány alapötletet. Ez az én Föld napi hozzájárulásom, így ünneplek én. Hiszem ugyanis, hogy minden lista jó, mert lehet, hogy éppen akkor, éppen ahhoz az emberhez, éppen ez a lista jut el, aki éppen olyan hangulatban van, hogy választ legalább egy ötletet, sőt, meg is valósítja. Mi mindent tehet és tesz is természetesen, kedves, nyitott, elszánt, képzeletbeli hősünk?

 

Hősünk minden héten tart legalább egy vagy két húsmentes napot (Felvágottat sem eszik!)

Miért jó nekünk? A nagyüzemi állattartás komoly környezeti károkat okoz. Minél többen döntenek a kevesebb hús fogyasztása mellett, annál esélyesebb, hogy csökken a hústermelés mértéke, így környezetterhelő hatása is. Hősünk a húsmentes étkezésével hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, nagyságrendileg naponta 4 kilóval.

Miért jó neki? Rájön arra, milyen gazdag és változatos az élelmiszerek világa. Sok izgalmas, korábban ki nem próbált fűszerrel és fehérjében gazdag alapanyaggal találkozhat, és rájön arra, hogy tévedés volt elhinnie, hogy a zöldségek unalmasak.

 

Bár van kocsija, és szereti is, a jövőben hetente két-három napot gyalogol inkább, vagy biciklizik

Miért jó nekünk? Mert eggyel kevesebb autó rongálja a levegőt napra nap, teljesen feleslegesen. Mert így a busz, amivel utazunk, könnyebben tud majd közlekedni (ha egyre többen döntenek kedves hősünk példája alapján a gyaloglás és kerékpározás mellett), mert – ehhez persze már igen távlatosan kell gondolkodnunk –, kevesebb olajat kell kitermelni, és kevesebb autót gyártani.

Miért jó neki? Mert jóval kevesebbet fog üzemanyagra költeni, több marad másra, jobb dolgokra. Mert sokkal, de sokkal egészségesebb lesz, a gyaloglással jobb lesz a fizikai, sőt a mentális állapota, jobb lesz a vérkeringése, hogy csak egy-két előnyt említsek.

 

Csapvizet fog inni a jövőben, megteheti, mert nem olyan helyen lakik, ahol nitrátos a víz

Miért jó nekünk? Mert csak az ásványvizes palackokból Magyarországon évente közel 50 ezer tonnányi keletkezik. Ennek sajnos csak egy részét gyűjtik vissza szelektíven, a többi szemétként végzi, és várja azt a közel 500 évet, mire végre lebomlik. L Vagy a folyóinkon át eljutnak a tengerbe, ott hányódnak, lassan természeti katasztrófával fenyegetve. És akkor a gyártás során felemésztett energiáról nem is szóltam.

Miért jó neki? Miután a jövőben esze ágában sem lesz hazacipelni több liter vizet, káros műanyag palackokban, felszabadul az ideje, amit eddig vízvásárlással töltött, és anyagilag is jól jár, hiszen naponta megtakarít legalább 100-200 forintot!

 

Nem dob ki élelmiszert

Miért jó nekünk? Kezdjük azzal, hogy engem elszomorít, amikor degeszre töltött bevásárlókocsikat látok a szupermarket pénztáránál. Tudom ugyanis, hogy azokból az élelmiszerekből nagyon sok a kukában fog landolni. Rossz érzés, hány emberen segíthetnénk a fölöslegesen kikukázott élelmiszerekkel. Sokan kidobnak egy pár napja kibontott, teljesen fel nem használt tejfölös poharat, vagy mivel lejárt a ráírt szavatossági határidő, bontatlanul teszik a szemetesbe. Szóval, ha hősünk nem így cselekszik, nem vesz fölöslegesen semmit, akkor nem kell a végén bármit is kidobnia. Hazánkban fejenként közel egy kiló élelmet dobunk ki hetente! Az élelmiszerpazarlás nem pusztán érzelmi nyavalygás. Gondolom, sokan tudják, de talán van még, aki nem, hogy a mezőgazdaság az egyik legnagyobb kibocsátója az üvegházhatású gázoknak. Arról nem beszélve, hogy a rengeteg, fölösleges, élelmiszer megtermeléséhez újabb és újabb területeket kell művelésbe vonni, ezért például erdőket vágnak ki.

Miért jó neki? Mert sokkal kevesebbet kell élelmiszerre költenie. Mert a háztartás izgalmas kihívássá válik, el kell ugyanis gondolkodnia azon, hogyan tudja felhasználni a tegnapi maradékot. Mert kétség ne legyen afelől, hogy lehet.

Nem kér műanyag szatyrot

Miért jó nekünk? Mert ha végre eltűnik a műanyag szatyor, nem fulladnak majd bele a tengeri állatok, nem kell a fákon, bokrokon lengedező rusnyaságokkal együtt élnünk, nem kell a műanyag károsanyag-kibocsátását elfogyasztanunk, amikor a tápláléklánccal visszakerül az asztalunkra.

Miért jó neki? Tudatosabb lesz, előre megtervezi a vásárlást, hiszen már az indulásnál tudja, vinnie kell bevásárlótáskát vagy kosarat. A tudatosságának köszönhetően kevesebbet fog költeni, egészségesebben fog élni.

 

Ne feledjük! A Föld napja cselekvő ünnep, bárki részt vehet benne, mindannyiunknak részt kell vennünk benne!

 

A Föld napja mozgalomnak van egy rendkívül gazdag, sok hasznos információt és számos remek ötletet tartalmazó honlapja: www.fna.hu – érdemes olvasgatni!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
823 Hits
0 hozzászólás

Takarékoskodunk-e az energiával, vagy csak legyintünk, hogy nem számít?

Március 6-dika is jeles nap, az energiatakarékosság világnapja. „Jaj!” – sóhajtott fel a barátnőm, amikor szóba került, hogy éppen erről írok. „Mit lehet még erről újat mondani?! Unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki, már te sem először veszed elő ezt a témát.” – tette hozzá.

Igen, már sokan és sokszor írtak az energiatakarékosság fontosságáról, szerintem mégsem történt alapvető változás. Igaz, egyre többen vannak, akik nagyon is tudatosan élik az életüket, tehát

·         mindent újrahasznosítanak, amit lehet,

·         nem dobnak ki ruhát, hanem megvarrják, átalakítják vagy elajándékozzák,

·         nem vásárolnak feleslegesen semmit, főleg nem élelmiszert,

·         egyáltalán nem esznek húst, vagy ha mégis, csak keveset,

·         amit lehet, nem előre csomagolva vesznek meg, hanem kimérve,

·         mindig visznek magukkal szatyrot, sőt, a felvágottnak, sajtnak, zöldségnek is külön visznek kis táskát,

·         biciklivel, tömegközlekedéssel járnak vagy gyalog,

·         nyaralni általában vonattal utaznak, repülőre csak akkor szállnak, ha a tengerentúlra utaznak

·         és nem mutogatnak másra, hogy majd akkor lesznek környezettudatosak, amikor mindenki más is.

Az is igaz, hogy azokon a falunapokon, amelyeken környezetvédelmi programokkal, játékokkal részt veszek, évről évre egyre többet tudnak a gyerekek például a szelektív hulladékgyűjtés lényegéről, vagy az energiatakarékos eszközökről. Ám az is kiderül a beszélgetésekből, hogy otthon azért nem sok minden változik.

A háztartások egy részében az energiatakarékosság nem prioritás. Részben mert sok jó megoldás többletkiadással jár, és a megtérülés csak középtávon várható, részben pedig tudatos és következetes hozzáállás kellene hozzá, de a rohanó hétköznapokban, amikor annyi mindent muszáj előre tervezni, a nem azonnali szükségletek háttérbe szorulnak.

Pedig a KSH adataiból* tudható, hogy a háztartások költésének legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki. Mégsem átélhető sokak számára, hogy az egyéni odafigyelés vagy közömbösség hatással van a Föld klímájára is. 2016-ban az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás Magyarországon 12%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. Szerintem ez nagy luxus. Azt még értem, bár elfogadni nem tudom, hogy sokakat hidegen hagy, hogy minden egyes háztartás fogyasztása része a nagy közösnek, és ha egyéni szinten visszafogjuk a pazarlást, azzal a közösség is jól jár. Azt azonban már nem is értem, miért nem fontos mindenkinek, hogy energetikai kiadásait akár 10%-kal csökkentse. Mert egyes számítások szerint minimum ennyi megtakarítható, ha izzóink energiatakarékosak, nem túlfűtött lakásunk jól hőszigetelt, és energiatakarékos berendezéseket használunk.

Annyi biztos tehát, hogy van még mit tenni, és lehet, bár a csapból is ez folyik, de valahogy még nem sikerült az érdektelenségen mindenkinél átjutnia az üzeneteknek. Vagy az üzenet már megérkezett, de még a kényelmesség uralkodik.

Mindenesetre most én is nyújtok egy rövid listát, mit tehetünk akár azonnal, hogy csökkentsük energiafogyasztásunkat. Hátha van, akinek legalább valami „megtetszik” belőle.

·         Elektromos berendezéseink jó része alkalmas stand-by üzemmódra, amit ki is használunk, mert kényelmesek vagyunk, és mindent azonnal akarunk. Kihúzzuk a telefonunkat, notebookunkat a töltőből, de a töltőket áram alatt hagyjuk. Ezek persze közben mind áramot fogyasztanak – teljesen feleslegesen! Ne használjuk tehát a stand-byt, és alkalmazzunk olyan hosszabbítót, amit ki lehet kapcsolni.

·         Fürdés helyett zuhanyozzunk, így kevesebb meleg vízre lesz szükségünk, ne folyassuk a meleg vizet fogmosásnál (se) fölöslegesen.

·         A mosógépünk már 40 vagy 30 fokon is kiválóan megbirkózik az enyhébb szennyeződésekkel, fölöslegesen ne mossunk 60 vagy 90 fokon! Gyűjtsük össze a mosnivalót, egy-két darabért ne indítsuk el a mosógépet, ha szükséges, inkább mossunk kézzel! Ez érvényes a mosogatógépre is.

·         Egy apróság: ne tegyünk meleg ételt a hűtőbe, várjuk meg mindig, míg kihűl, mert így nem kényszerítjük hűtőnket többletfogyasztásra, arra, hogy a szükségesnél több áramot vegyen fel.

·         Ahol magunk szabályozhatjuk lakásunk vagy házunk fűtését, ne melegítsünk fölöslegesen túl olyan tereket, amelyeket tartósan nem használunk. Ezekben a helyiségekben állítsuk alacsonyra a hőmérsékletet.

·         Ha már okosotthonunk van, akkor az egész lakásban érdemes lejjebb venni arra a néhány órára a hőmérsékletet, amikor senki nincs otthon, hiszen a várható hazaérkezés előtt a termosztát bekapcsolja a fűtést, hogy kellemes meleg várja a hazatérőket.

·         Aki megteheti, nyáron locsoljon esővízzel, akkor nem kell szivattyút használnia.

·         Ha a házunkat, vagy lakásunkat nem tudjuk teljesen hőszigetelni, legalább a nyílászárókat korszerűsítsük! Így fűtési szezonban nagyon sokat megtakaríthatunk a napi fogyasztáson.

·         Aki megengedheti magának és módjában áll, alkalmazzon megújuló energiaforrást otthona világítására vagy fűtésére, szereltessen föl napelemet vagy napkollektort.

 

*Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Március 6-dika is jeles nap, az energiatakarékosság világnapja. „Jaj!” – sóhajtott fel a barátnőm, amikor szóba került, hogy éppen erről írok. „Mit lehet még erről újat mondani?! Unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki, már te sem először veszed elő ezt a témát.” – tette hozzá.

Igen, már sokan és sokszor írtak az energiatakarékosság fontosságáról, szerintem mégsem történt alapvető változás. Igaz, egyre többen vannak, akik nagyon is tudatosan élik az életüket, tehát

·         mindent újrahasznosítanak, amit lehet,

·         nem dobnak ki ruhát, hanem megvarrják, átalakítják vagy elajándékozzák,

·         nem vásárolnak feleslegesen semmit, főleg nem élelmiszert,

·         egyáltalán nem esznek húst, vagy ha mégis, csak keveset,

·         amit lehet, nem előre csomagolva vesznek meg, hanem kimérve,

·         mindig visznek magukkal szatyrot, sőt, a felvágottnak, sajtnak, zöldségnek is külön visznek kis táskát,

·         biciklivel, tömegközlekedéssel járnak vagy gyalog,

·         nyaralni általában vonattal utaznak, repülőre csak akkor szállnak, ha a tengerentúlra utaznak

·         és nem mutogatnak másra, hogy majd akkor lesznek környezettudatosak, amikor mindenki más is.

Az is igaz, hogy azokon a falunapokon, amelyeken környezetvédelmi programokkal, játékokkal részt veszek, évről évre egyre többet tudnak a gyerekek például a szelektív hulladékgyűjtés lényegéről, vagy az energiatakarékos eszközökről. Ám az is kiderül a beszélgetésekből, hogy otthon azért nem sok minden változik.

A háztartások egy részében az energiatakarékosság nem prioritás. Részben mert sok jó megoldás többletkiadással jár, és a megtérülés csak középtávon várható, részben pedig tudatos és következetes hozzáállás kellene hozzá, de a rohanó hétköznapokban, amikor annyi mindent muszáj előre tervezni, a nem azonnali szükségletek háttérbe szorulnak.

Pedig a KSH adataiból* tudható, hogy a háztartások költésének legnagyobb részét a lakásfenntartási és energiakiadások teszik ki. Mégsem átélhető sokak számára, hogy az egyéni odafigyelés vagy közömbösség hatással van a Föld klímájára is. 2016-ban az egy főre jutó lakossági energiafogyasztás Magyarországon 12%-kal haladta meg az EU-28 átlagát. Szerintem ez nagy luxus. Azt még értem, bár elfogadni nem tudom, hogy sokakat hidegen hagy, hogy minden egyes háztartás fogyasztása része a nagy közösnek, és ha egyéni szinten visszafogjuk a pazarlást, azzal a közösség is jól jár. Azt azonban már nem is értem, miért nem fontos mindenkinek, hogy energetikai kiadásait akár 10%-kal csökkentse. Mert egyes számítások szerint minimum ennyi megtakarítható, ha izzóink energiatakarékosak, nem túlfűtött lakásunk jól hőszigetelt, és energiatakarékos berendezéseket használunk.

Annyi biztos tehát, hogy van még mit tenni, és lehet, bár a csapból is ez folyik, de valahogy még nem sikerült az érdektelenségen mindenkinél átjutnia az üzeneteknek. Vagy az üzenet már megérkezett, de még a kényelmesség uralkodik.

Mindenesetre most én is nyújtok egy rövid listát, mit tehetünk akár azonnal, hogy csökkentsük energiafogyasztásunkat. Hátha van, akinek legalább valami „megtetszik” belőle.

·         Elektromos berendezéseink jó része alkalmas stand-by üzemmódra, amit ki is használunk, mert kényelmesek vagyunk, és mindent azonnal akarunk. Kihúzzuk a telefonunkat, notebookunkat a töltőből, de a töltőket áram alatt hagyjuk. Ezek persze közben mind áramot fogyasztanak – teljesen feleslegesen! Ne használjuk tehát a stand-byt, és alkalmazzunk olyan hosszabbítót, amit ki lehet kapcsolni.

·         Fürdés helyett zuhanyozzunk, így kevesebb meleg vízre lesz szükségünk, ne folyassuk a meleg vizet fogmosásnál (se) fölöslegesen.

·         A mosógépünk már 40 vagy 30 fokon is kiválóan megbirkózik az enyhébb szennyeződésekkel, fölöslegesen ne mossunk 60 vagy 90 fokon! Gyűjtsük össze a mosnivalót, egy-két darabért ne indítsuk el a mosógépet, ha szükséges, inkább mossunk kézzel! Ez érvényes a mosogatógépre is.

·         Egy apróság: ne tegyünk meleg ételt a hűtőbe, várjuk meg mindig, míg kihűl, mert így nem kényszerítjük hűtőnket többletfogyasztásra, arra, hogy a szükségesnél több áramot vegyen fel.

·         Ahol magunk szabályozhatjuk lakásunk vagy házunk fűtését, ne melegítsünk fölöslegesen túl olyan tereket, amelyeket tartósan nem használunk. Ezekben a helyiségekben állítsuk alacsonyra a hőmérsékletet.

·         Ha már okosotthonunk van, akkor az egész lakásban érdemes lejjebb venni arra a néhány órára a hőmérsékletet, amikor senki nincs otthon, hiszen a várható hazaérkezés előtt a termosztát bekapcsolja a fűtést, hogy kellemes meleg várja a hazatérőket.

·         Aki megteheti, nyáron locsoljon esővízzel, akkor nem kell szivattyút használnia.

·         Ha a házunkat, vagy lakásunkat nem tudjuk teljesen hőszigetelni, legalább a nyílászárókat korszerűsítsük! Így fűtési szezonban nagyon sokat megtakaríthatunk a napi fogyasztáson.

·         Aki megengedheti magának és módjában áll, alkalmazzon megújuló energiaforrást otthona világítására vagy fűtésére, szereltessen föl napelemet vagy napkollektort.

 

*Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018

Tovább a teljes bejegyzéshez
818 Hits
0 hozzászólás

Egy példaértékű vizes élőhely

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Fotó: Nyári lúd – Csonka Péter

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1182 Hits
0 hozzászólás

Síelni jó, ám még jobb, ha a fenntarthatóságára is figyelünk

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Tovább a teljes bejegyzéshez
926 Hits
0 hozzászólás

Vajon a 21. század második évtizedét zöld évtizedként emlegetik majd az annalesek? Tegyünk érte mi is!

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

2019-ben biztosan többször találkozott a klímavédelem kérdéskörével még az is, aki nem olvas közéleti, társadalmi vagy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalakat, hanem csak a közösségi média valamely platformján aktív. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó valamilyen apropóból a környezetvédelemről. Egyre több a környezetvédelemmel, hulladékgyűjtéssel, műanyagmentességgel foglalkozó kisebb-nagyobb kezdeményezés, ma már az iskolákban, óvodákban is tanulnak a gyerekek a természet- és környezetvédelem fontosságáról, gyakorlati tudnivalóiról.

Az elmúlt néhány évben egyre többet hallatják hangjukat a radikális környezetvédők, ám új jelenség, hogy leginkább a fiatalok számára is látványosan értékké vált a klímavédelem, trendibb lett a zöld gondolat, mint valaha. Úgy tűnik nem múló divatról van szó. Sokan ma már nem üres fenyegetésnek tartják, hogy világunk, a Föld veszélyben van. Ebben bizonyára szerepet játszik az egyre melegebb és szélsőségesebb időjárás, a szokatlan tavaszi nyár és téli tavasz úgy tűnik, valóban a klímaváltozás jele.

Világméretű mozgalmak indultak el a közelmúltban. Nem az egyetlen, ám talán a legismertebb a 2018-ban létrejött FridaysForFuture. A szervezet arca, fő aktivistája, a pro- és kontra erős érzelmeket kiváltó Greta Thunberg. A szervezet irányelvei között szerepel, hogy csakis önkéntes alapon szervezett, legális és békés demonstrációkat támogatnak. A FFF kezdeményezésére tavaly év végéig már a világ 228 országának közel 7 ezer városában indult valamiféle önkéntes kezdeményezés a klímavédelem érdekében, összesen 78 ezer alkalommal. Vajon van-e jövője ennek a kezdeményezésnek? Van-e benne elegendő erő a folytatáshoz? Greta az ígéri, hogy 2020 a cselevés éve lesz.

Amire szükség is lenne, különösen annak fényében, hogy 2019. december elején az ENSZ Klímaváltozási konferenciája (COP25) Madridban nem büszkélkedhetett túl jelentős eredménnyel, nem szültetett ugyanis új megállapodás.

A konferencia egyik fontos témája az volt, hogy a jelenlegi széndioxid-kibocsátási egyezmény számait felül kellene vizsgálni. Ha nem változtatunk ugyanis, az beláthatatlan következményekkel jár. Sajnos igen rosszul állunk, mert jelenleg még a korábban kitűzött célt sem tudjuk globális szinten tartani, nem hogy további vállalásokat tegyünk!

A résztvevő országok szakértői pontosan tudják, hogy 2 Celsius fokos felmelegedés mellett a világ népességének 37 %-a, míg 1,5 esetén kevesebb, mint a fele, 14 %-a szenved majd az extrém hőség következményeitől ötévente legalább egyszer. Ahhoz, hogy a korábbi párizsi klímacsúcs (2015) kitűzött céljait (a globális felmelegedést 2°C de inkább 1,5 °C alatt tartani) elérjük, az ötödére kellene csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Sajnos messze vagyunk ettől, és a madridi csúcs is ezt igazolta vissza. Kis túlzással az egyetlen, amire a résztvevők jutottak, hogy meg kellene egyezni. Nem „inspirálta” őket a közel tízezer fős tüntetés sem Madrid utcáin.

Azt már lassan senki nem vitatja, hogy gond van, de a mai gazdasági érdekek még mindig fontosabbak, mint az, hogy a távolabbi jövő érdekében erőfeszítéseket tegyünk. Nagyobb csodának kellene történnie, hogy a világ két legnagyobb szennyezője (az Egyesült Államok a globális kibocsátás 15, Kína a 25%-áért felelős) további csökkentést vállaljon. Kína szén-dioxid-kibocsátása 2019 első félévében például 4 százalékkal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest.

Bíztató jelek azért vannak. Olvashattunk arról például, hogy bár az Amerikai Egyesült Állomok szövetségi szinten nem jeleskedik, de az egyes államok, köztük Kalifornia és New York hajlandóak jó példával elöl járni a klímavédelemben. Európa több államában megerősödtek a zöld pártok, most éppen Ausztriában váltak megkerülhetetlen kormányzati tényezővé. Ez pedig azt jelzi, hogy „társadalmi igény” van arra, hogy a környezetvédelem ne üres szólam legyen, hanem tettekre is váltsák.

Tehetünk-e mi a hétköznapokban azért bármit, hogy a most következő évtizedben tovább erősödjön a zöld gondolat. Szerintem igen, és ehhez még klímatüntetésen sem kell részt vennünk. Csak minden nap tegyünk meg néhány dolgot, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!

Például járjunk többet gyalog, biciklivel, rollerrel, vagy tömegközlekedéssel! Ha tehetjük, utazzunk vonattal repülő helyett! Vásároljunk tudatosan, és egyre többször csomagolásmentesen. Vigyünk magunkkal mindig bevásárlótáskát és kis anyagból készített zsákocskákat a zöldségnek, gyümölcsnek, kimért felvágottnak, sajtnak. Gyűjtsük a háztartási hulladékot szelektíven, akinek van rá módja, komposztáljon! Mindig gondoljuk végig, hogy amit éppen ki akarunk dobni, nem lenne-e hasznos valaki másnak? Ne dobjunk ki élelmiszert! Ma már kiváló szakácskönyvek is vannak, amelyekből meg lehet tanulni a maradékok okos és jó hasznosítását. Bár karácsonyon már túl vagyunk, de nem lehet elég korán kezdeni arra kondicionálni magunkat, hogy legközelebb még kevesebb felesleges ajándékot vegyünk! Ha pedig mindezt megtesszük, az szerintem a lelki egészségünkre is kihat.

Boldog és klímatudatos új évet és évtizedet kívánok minden jelenlegi és leendő olvasómnak!

Tovább a teljes bejegyzéshez
862 Hits
0 hozzászólás

Éghajlatvédelmi töprengések

Időről időre néhány látványosabb akció is jellemzi az október 24-ei éghajlatvédelmi világnapot, de inkább iskolák, iskolai csoportok emlékeznek meg róla. Persze a téma maga top-aktuális.

A nap kezdeményezője a 350.org nevű nemzetközi klímavédelmi mozgalom. Már a nevükben ott a lényeg. Ez a szám ugyanis az atmoszféra biztonságos szén-dioxid-szintjére utal, ami ma inkább álomhatár, vagy inkább reményhatár. Ma a légkör messze több szén-dioxidot tartalmat 350 ppt-nél (ppt= az egész milliomod része).

Az elmúlt pár évben klíma ügyben jelentős változások történtek, és ennek jó része igen pozitív. A téma napjainkra trendi lett, ma már választásokat lehet nyerni azzal, ha valaki a klímavédelmet emeli politikája fő üzenetévé. Nem ma volt, de a 2015. decemberi párizsi klímacsúcs igen fontos lépést jelent ebben a küzdelemben. Az egyezményt több hasonló témájú nemzetközi egyeztetés előzte meg, ám ezek rendre kudarccal zárultak, megmaradtak a vágyak, az üres nyilatkozatok szintjén.

Az első egyetemes, jogilag kötelező klímamegállapodás a párizsi esemény volt. De mi is a lényege? Az iparosodás óta ismert globális felmelegedés mértékét 2 °C alatt kívánta tartani, sőt megcélozta a 1,5 °C alatt tartását. Fontos célként jelölték meg az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentését.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EU a harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó a világon Kína és az Egyesült Államok után. Az üvegházhatású gázok 78%-a az energiaiparból származik Európában (2015.). /Forrás europa.eu/

Jelentősen csökkenti a lehetőségeket, hogy Donald Trump amerikai elnök 2017 nyarán, amikor még egy év sem telt el az egyezmény hatályba lépése után, kijelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az egyezményből. Ami bíztató ennek ellenére, hogy a világ továbbra is komolyan veszi a kitűzött célt, köztük egyértelműen Kína is.

De miért gond, hogy melegszik a Föld éghajlata? Mi történne, ha csak 4 fokkal emelkedne a korábbi átlag?

Ez esetben a tengerpartokon áradások várhatóak, így az ott élő népesség bizonyára el kell, hogy vándoroljon a kockázatnak kitett területekről, valamint azokról, amelyeket extrém aszály sújt. Igazi népvándorlás indulna meg. A felmelegedés következménye lehet, hogy fokozódni fog a társadalmi egyenlőtlenség, vízhiányra, a természeti erőforrások elapadására kell számítani. A mediterrán térségben nagyobb szárazság és kánikula várható, addig Európa belső területein a folyók áradása és erdőtüzek várhatóak. Becslések szerint ez nem a távoli jövőben, hanem már 2050-2060 között bekövetkezhet.

Köszönjük az információt, mondhatja bárki, de mit kezdjünk vele? Nagyon is sokat! A nemzetközi összefogás mellett mindannyian tehetünk valamennyit éghajlatunk megóvása érdekében.

Kapcsoljuk le a villanykapcsolót, amikor nincs senki a helyiségben! Csökkentsük a fűtést, ne 25 fokban üldögéljünk télen, elegendő a 22 fok is, és feltétlenül szigeteltessük a nyílászárókat, hogy ne az utcát fűtsük. Egyáltalán, minden területen éljünk felelős, takarékos életet, ne pazaroljuk a vizet, a nyersanyagot.

Autó helyett gyalogoljunk, biciklizzünk, vagy rollerezzünk, járjunk tömegközlekedési eszközzel! Repülő helyett utazzunk inkább vonattal.

Hús helyett fogyasszunk több zöldséget, mert ezek előállítása fenntartható! Ennek része, hogy ne pazaroljunk az étellel se! Komposztáljunk! Ne vigyünk haza sok tucat műanyag flakont benne olyan ivóvízzel, ami otthon jó minőségben a csapból folyik! Ha nem vesszük meg, előbb-utóbb majd kevesebbet gyártanak.

Az csak kifogás, hogy egy ember nem számít. Ha 1000 ember válik környezettudatossá az már érzékelhető változás. És 1000 ember legalább 3000 emberre lehet hatással, és így tovább…

Tovább a teljes bejegyzéshez
967 Hits
0 hozzászólás

Korszakváltás hajnalán – egyre népszerűbbek az e-autók

Egyre több zöld rendszámú autóval találkozhatunk úton, útfélen. A magas ár és a viszonylag korlátozott hatótáv ellenére egyre népszerűbb sokak körében, hiszen a károsanyag-kibocsátás Földünk egyik legégetőbb problémája.

Az elektromos autó olyan villanymotorral meghajtott gépjármű, amely többségében beépített akkumulátorából nyeri energiáját. Gondolták volna, hogy ez a típusú autó egyidős hagyományos, azaz a benzinmotoros társával? Thomas Parker brit villamosmérnök fejlesztette ki az 1800-as évek végén, amikor is újratölthető akkumulátorokat tervezett a gépekbe. Ez igazi áttörésnek számított, és az idő tájt kb. harmincezer villanyautó közlekedett az utakon. A belső égésű motorok dinamikus fejlődése aztán háttérbe szorította környezetkímélőbb társát – bár abban az időben még nem gondoltak bele a tervezők, mennyi kárt fognak okozni mindezzel.

Az elektromosautó-piacon az áttörés, mert egyértelmű, hogy napjainkban ennek vagyunk tanúi, alig tíz éve indult el, amikor a gyártósorról legurultak az első Teslák. Ma már sok autógyártó cégnek vannak saját modelljei, folyamatosan bővül a kínálat. 2015-re a forgalmazott elektromos autók száma globálisan átlépte az egymillió darabot. 2018-ra pedig majdnem ötvenféle villanyautó közül lehet válogatni Európa-szerte. Már Magyarországon sem újdonság az e-autó, az utakon közlekedve mind sűrűbben találkozhatunk zöld rendszámú járművekkel.

Elterjedésüket több országban egyértelműen támogatja a kormányzat. Norvégiában például 2025-től már csak elektromos és hidrogén-meghajtású autók kerülhetnek forgalomba. 2030-ra India szeretné elérni, hogy csak elektromos meghajtású gépkocsik közlekedjenek területén belül, ahogy ugyanezt tervezi 2050-re az Egyesült Királyság, Hollandia, Németország és az USA több tagállama, valamint Kanada Québec tartománya. Hazánk is támogatja az új elektromos autó beszerzését, illetve több nagyvárosban (köztük a fővárosban is) a zöld rendszámú autók kedvezményes áron vagy ingyenesen parkolhatnak a közterületeken.

Miért jó villanyautósnak lenni? Fontos, hogy környezetkímélő. Ám ennél vannak kézzelfoghatóbb érvek is. A fenntartási költségei például sokkal kedvezőbbek a benzines autóknál. Az áram költsége alacsonyabb a benzinnél vagy a gázolajnál, kb. két liter üzemanyag árával száz kilométert lehet megtenni az elektromos autóval, ennél a legalacsonyabb fogyasztású benzines is többet fogyaszt.

Az elektromos autó a zajszennyezést is csökkenti, hiszen nem robbanómotor van benne, így indításkor és haladáskor csak a gumik, a menetszél, illetve az elektromotorok halkan „sípoló-süvítő” hangját hallhatjuk. A fenntartási költsége is alacsonyabb a hagyományos autóénál. Egy elektromos autóban jelentősen kevesebb alkatrész található, mint benzines vagy dízeles társaiban, mivel hajtáslánca jóval egyszerűbb. Nincs kipufogórendszer, önindító, váltómű és sok más alkatrész. Az olajcsere is értelemszerűen a múlté egy e-autóval. Sőt a kuplunghasználat is, mivel a villanyautók szinte mindegyike fokozatmentes váltóval van felszerelve, amelynek köszönhetően csak előre vagy hátramenetet kell kapcsolnunk, illetve csak gáz és fékpedál található benne.

Problémaként szokták felvetni, hogy egy-egy töltéssel rövidebb távot lehet megtenni, mint a hagyományos tankolással, ráadásul az elektromos töltés több időt vesz igénybe. A középkategóriás e-autók kb. száz-százharminc kilométer megtételére képesek egyhuzamban. Arra is fontos odafigyelni, hogy az autóban használt különböző tartozékok használata (klíma, ülésfűtés stb.) csökkentik valamelyest a hatótávolságot, hiszen ezek is elektromos energiával működnek – így nagy hidegben és kánikulában jelentősen csökkenhet a hatótáv. Ám ez csak annyit jelent, hogy utazásainkat meg kell terveznünk, tudatosabban kell autóznunk.

A járművek töltésére nemcsak otthon, útközben is van lehetőség – ráadásul nagyon olcsón. Gyorstöltéssel valamivel hosszabb időbe (kb. két-három óra) telik, villámtöltéssel azonban igen rövid idő (húsz-harminc perc) alatt feltölthető a négykerekű. Ha az otthoni töltést választjuk, azt saját energiatermelő-rendszer segítségével tehetjük meg (pl. napenergia), amellyel szintén kíméljük világunkat.

Utazásainkat nagyban segíti, hogy a legtöbb e-autóban található navigációs rendszer, amely megmutatja a töltőállomásokat, illetve segítenek bennünket az okostelefon-alkalmazások is, amelyek a legközelebbi töltőpontokhoz irányítanak minket.

Azt gondolom, néhány év kérdése, és csökkenni fog az e-autók ára, a használtautó-piac is megtelik velük, így egyre többen lecserélik régi benzinesüket. Földünk pedig nyilván minden egyes új e-autó üzembe helyezésénél megkönnyebbülten sóhajt egy picit.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1020 Hits
0 hozzászólás

Gyermekzsivaj, napsütés, környezetvédelem − ilyen volt az idei Füzitői Napok

A gyerkőcöké volt a május 25-i hétvége Almásfüzitőn. A XXVII. Füzitői Napokat, amely hagyományosan a gyermeknappal esik egybe, a falu szabadidőparkjában rendezték meg.

A 10 órakor kezdődő megnyitóra összegyűlt népes érdeklődő sereget Beró László polgármester köszöntötte, majd Popovics György, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés elnöke kapott szót. A Közgyűlés ünnepélyes keretek között Almásfüzitőnek ajándékozott egy megyezászlót, illetve a községi elismerések, úgy mint az „Almásfüzitő díszpolgára” cím is itt találtak gazdára. A díjak átadásakor dr. Szeidl Bernadett jegyző méltatatta a kitüntetetteket.

A hivatalos programot követően a Sün Balázs Óvoda apróságai mutatták be műsorukat nem csak a büszke hozzátartozók örömére. A köszöntőkkel párhuzamosan a fakanál forgatásba is belekezdtek a főzőverseny résztvevői. Kellemes pörkölt- és gulyásillat áradt a levegőben, az odasétálókat kóstolóval is kínálták. Ebéd után habpartit rendeztek a helyi tűzoltóság jóvoltából a kicsik nagy örömére, mely hűsítő élménynek bizonyult a szép, napsütéses időben. Három órától a nyergesújfalui Total Dance tánccsoport mutatta be különleges koreográfiáit. A KicsiÓriás zenekar aztán a közönséget is megmozgatta, majd bűvészműsor és további koncertfellépők szórakoztatták az egybegyűlteket egészen késő estig. A falunap várva várt fellépője az este kilenckor koncertet adó, nemrég az Izraelben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivált megjáró Pápai Joci volt.

A különféle vásári portékák mellett a gyerekeket két ugrálóvárral lepték meg, amelyet az ácsi Természetjáró Bakancsos Klub biztosított. A csillámtetoválást, az arcfestést és a hennát is kipróbálhatták kicsik és nagyok. A felnőtt látogatókat vércukormérésre és egészségügyi tanácsadásra várták a helyi védőnők, illetve a regionális mentőszolgálat közreműködésével egy rövid újraélesztési gyorstalpalóval frissíthette ki-ki tudását.

Sok-sok mókás feladattal, feladvánnyal vártuk mi is a gyerekeket a Tatai Környezetvédelmi Zrt. jókora sátrában egészen a reggeli óráktól. A kézműves asztalunknál kishalat és pillangót festhettek a gyerekek újrahasznosított papírgurigából és újságpapírból, valamint cserépharangot is készíthettek. A nap végére már sok alkotás száradt a napsütésben. Szintén népszerűek voltak a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos állomásaink. Az egyiken különféle műanyag- és papírhulladékot kellett kihorgásznia a gyerekeknek játékpecabot segítségével, majd kitalálni, melyik szelektív kukába raknák a fogásukat. Ha ezzel megvoltak, ügyességüket fejleszthették kislabdadobással. Egy erre kitalált céllövöldén kellett a megfelelő szelektív lyukba hajítaniuk egy-egy szivacslabdát, szimbolizálva választásukat. Egy másik feladatban különféle hulladékokat ábrázoló hűtőmágneseket kellett a megfelelő szelektív gyűjtőre illeszteniük egy színes, szép ábrán.

Környezettudatos életmóddal kapcsolatos totónkhoz ugyan néha elkelt a felnőtt segítség, örömmel állapítottuk meg azonban, hogy nagyon sok helyes megoldás érkezett. Gyönyörű, nagy liliket ábrázoló, fa óriáskirakónkat a tavaly novemberi Tatai Vadlúd Sokadalmon avattuk fel. A játék itt és most is megmozgatta főként a nagyobb gyerekek fantáziáját. A kisebbeket a kis játék markológépek kötötték le hosszú percekre, amelyek segítségével bátran próbálkozhattak, hogy a kishelyezett homokot átrendezzék. Minden állomásnál jutalomzsetont kaptak az adott feladatot teljesítők, amellyel egy-egy pörgetési esélyt kaptak szerencsekerekünkön. 17-féle ajándék közül választhattak annak megfelelően, mit szánt nekik a sorskerék: van, aki tornazsákkal, kis ébresztőórával, filckészlettel, szövegkiemelő-szettel, tolltartóval vagy LED-fényes kulcstartóval lett gazdagabb. Egy biztos: mindenki nagyon elégedett volt a választásával és büszkén mutatta szüleinek ajándékát. Mi abban bízunk, hogy a tárgyi jutalom mellett új ismeretekkel is gazdagodtak a gyerekek.

Felejthetetlen napot töltöttünk el ismét Almásfüzitőn, várjuk a legközelebbi alkalmat. Jövőre ugyanitt!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1138 Hits
0 hozzászólás

A víz mindenkit megillet!

1993 óta, immár több mint 25 éve március 22-én ünneplik az ENSZ kezdeményezésére a víz világnapját. Szerintem ez jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mit is jelent számunkra az életet adó víz.

Víz, víz, tiszta víz

A világszervezet tematikus éveket szervez az ünnep alkalmából. Idén a „Vizet mindenkinek!” jelmondat köré épül a világnap. Sajnos a fejlődő országokban a megszámlálhatatlan akció, a témával foglalkozó kongresszus és segélykampány ellenére még mindig hatalmas problémát jelent, hogy az ott élőknek minden nap legyen tiszta ivóvizük, ráadásul elérhető távolságban. Sok gyerek és nő naponta kilométereket, több órát gyalogol egy vízgyűjtő helyig, majd vissza az otthonához, hogy inni és főzni tudjanak, tisztálkodhassanak vagy mossanak.

Az ENSZ Fenntartható Fejlődés kampányának hatodik pontját képzi a tiszta víz és higiénia. 2015-ös felmérésük szerint abban az évben a világon minden hatodik, tehát több mint 1 milliárd ember, olyan területen élt, ahol vízhiány uralkodott, illetve nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségben vagy megfelelő minőségben víz.

Az ENSZ célja, hogy 2030-ra mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a biztonságos és megfizethető, tiszta ivóvizet, továbbá a megfelelő és méltányos higiéniai hozzáférést. Nem kis feladat! A vízminőség javítását a veszélyes vegyi anyagok kibocsátásának minimalizálásával, a kezeletlen szennyvíz arányának felére csökkentésével, valamint az újrahasznosítás és a biztonságos újrafelhasználás általános gyakorlattá tételével segítik elő, nemzetközi együttműködésben. Jelenünk és az utánunk érkező generációk sorsa múlhat azon, miképpen gazdálkodunk a Föld vízkészleteivel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk.

A vízhiány nem csak Afrika gondja!

Örömmel látom, hogy a világnaphoz kapcsolódóan számos hazai pályázattal és eseménnyel is népszerűsítik a kezdeményezést, ráirányítva a lakosság figyelmét a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára, a vizes élőhelyek védelmére és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. Mert már tényként kezelik, hogy az éghajlat változásával egyre szárazabb napok várnak ránk itt, Európában is.

Többek között ezért is lényeges, hogy mindenki tisztában legyen a saját felelősségével, már ami a vízpazarlást illeti. Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik megszokhattuk, hogy amikor megnyitjuk a csapot, abból emberi fogyasztásra alkalmas, egészséges víz folyik. Nem becsüljük meg eléggé a vezetékes vízellátást, és olykor nem figyelünk arra sem, hogy tusoláskor, fürdéskor vagy fogmosáskor mennyi vizet nyel el a lefolyó. Felmérések szerint mi, magyarok napi 140 liter ivóvizet használunk el fejenként. Ki-ki megítélheti, hogy ez sok-e, ha belegondol, hogy egy Afrikában élő kisgyereknek napi 4-5 liter egészséges víz már a túlélést jelenti.

Szerintem minden csepp tiszta víz számít, és számít minden ember magatartása, viszonya a vízhez. Ahhoz, hogy megmaradhassanak a patakok, folyók és tavak, mindenkinek szükséges tenni a felszín feletti és alatti vizek megóvása, a körülöttünk lévő világ kímélése érdekében.

Takarékoskodjunk együtt 2019-ben!

Mindannyian tehetünk valamit azért, hogy hozzájáruljunk a pazarlás csökkentéséhez, netán megszüntetéséhez. Tudom, nem könnyű a feladat, mert hiába takarékoskodom, nem látszik számomra jól láthatóan az eredménye. Mégis van néhány olyan javaslatom, amit nem nehéz betartani:

1.       ha csöpög a csap, gyorsan javítsák vagy javíttassák meg, mert egy csöpögő csap miatt egy nap alatt elfolyhat 40120 liter víz (ez a vízhiányos területeken ez 1030 gyerek napi túléléséhez elegendő!)

2.       ne mosogassanak folyó vízzel (egy tízperces folyóvizes mosogatás cca. 60-100 liter víz elhasználásával jár)

3.       csökkentsék a zuhanyozási időt (egy ötperces zuhanyzás kb. 60-65 liter vízhasználatot jelent, minden újabb perc plusz 10-15 liter),

4.       ha megoldható, inkább zuhanyozzanak, mert a kád 100 liternél több vizet „elemészt” egy-egy alkalommal,

5.       fogmosás közben se folyassák feleslegesen a csapot (néhány liter így is megtakarítható),

6.       csak a kívánt mennyiségű vizet töltsék a vízforralóba, mert sokan a lefolyóba öntik a maradékot (ez naponta 5 liter vizet is jelenthet),

7.       a használt sütőolajat semmiképpen ne öntsék a vécé- vagy mosogatómedencébe (ezzel ugyanis sok száz liter vizet beszennyeznek),

8.       ha kertes házban élnek, gyűjtsék az esővizet, és hasznosítsák locsoláskor (ez is több mint 100 liter víz megtakarítását jelenti hetente)!

 

Ezek alapvető és könnyen betartható szabályok, amelyekkel kis lépésekben ugyan, de hozzájárulhatunk, hogy a jövő generációjának is megmaradjon ősi erőforrásunk. Ráadásul már rövidtávon rengeteget spórolhatunk, napi szinten száz liternyi vizet, és ez anyagi megtakarítást is jelent.

Ki hány tételt vállal a nyolcból? Kezdem én: nálunk otthon öt már teljesült a fentiekből, a hiányzó hármat pedig vállalom! Csatlakozzon, kedves olvasóm! Hány litert vállal?

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1213 Hits
0 hozzászólás

Befurakodott a mindennapokba, pedig nemet kéne mondani rá: bemutatkozik a pálmaolaj

Az utóbbi években igen sok ismeretterjesztő cikk jelent meg a pálmaolaj veszélyeiről, környezetpusztító és egészségünkre gyakorolt hatásairól. Napjainkban nehéz olyan termékeket találni, amelyek valamilyen formában ne tartalmaznának pálmaolajat. Ez a növényi anyag szinte mindenütt előfordul: használja az élelmiszeripar, kozmetikai cégek, de még üzemanyag-összetevőként is hasznosítható. Elsőre jól hangzik ez a sokrétű felhasználhatóság, ráadásul népszerűségét annak is köszönheti, hogy rendkívül olcsó, azonban számos árnyoldala van ennek az eredetileg nyugat-afrikai ősi növényből származó szerves olaj előállításának.

Pálmaolaj olajpálma

Elsősorban azokon a területeken termesztik, ahol jelentős az éves csapadékmennyiség, így az Egyenlítő környékén fordul elő a leggyakrabban.

Az olajpálmafák magassága elérheti a húsz métert is, átlagos élettartamuk pedig huszonöt év körül mozog. Narancssárga színű bogyóik már a három éves fákon megjelennek, igen nagy mennyiségben. Ebből a feltűnő színű, kb. négy centiméter hosszú termés külső, húsos részéből nyerik a pálmaolajat. A benne található zsírbontó enzimeket gőzöléssel hatástalanítják, majd a kapott anyagot sajtolják. Szappan, gyertya vagy gépzsír készül belőle, de tisztítószerekben, kozmetikai cikkekben és a biodízelben is megtalálható. A magokat is préselik, ebből nyerik a pálmamagolajat, amit az élelmiszergyártásban használnak fel. Kerül belőle például a margarinba, készételekbe, mélyhűtött tésztafélékbe, chipsekbe, leveskockákba, joghurtokba a tejzsír helyettesítőjeként, valamint alkalmazzák a csokoládégyártásban és a gyógyszeriparban is. Kimutatták, hogy a növényiolaj-termelés több mint 35%-át a pálmaolaj teszi ki, így a „legszélesebb körben használt” jelző megilleti.

Pálmaolaj és egészség

A finomítatlan pálmaolajnak jelentős a vitamin-, ásványi anyag és antioxidáns tartalma. Azonban az olaj szervezetünkre gyakorolt hatása nagymértékben függ annak feldolgozottsági fokától. A feldolgozás során kevesebb hőkezelésben részesült olaj jobb hatású, szemben a „túlfinomított” változatokkal. A pálmaolajat javarészt feldolgozott, finomított élelmiszerek készítéséhez használják. Szakorvosi egyesületek, társaságok komoly kétségeket fogalmaztak meg a feldolgozott pálmaolaj rendszeres fogyasztásával kapcsolatban. Kozmetikai cikkekben is előfordul, hiszen előnyös tulajdonsága, hogy mélyen hidratálja a bőrt, magas a béta-karotin és az E-vitamin tartalma. Ránctalanító hatása miatt gyakori összetevője például az öregedésgátló kozmetikumoknak.

Óránként, mintegy 300 focipályányi őserdőt égetnek fel újabb ültetvényekért

Jelenleg a világ pálmaolaj-termelésének kb. 90%-át Indonézia és Malajzia adja, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Kelet-Afrikában és Thaiföldön is elterjedt a termesztése. A trópusi éghajlatot kedvelő növény egyre több területet igényel, ezért az ültetvényekhez erdőirtással, lápok lecsapolásával nyernek további termőföldeket. A „Föld tüdeje” vagyis az esőerdők felégetésével gigantikus mennyiségű szén-dioxid és más üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, a légszennyezés egészségügyi határértékét sokszorosan meghaladva. Élőhelyük megsemmisítésével pedig számos vadon élő állat pusztul el, vagy esik az erdőtüzek áldozatává. Drasztikusan csökkennek ezáltal az őshonos állatfajok (mint például a borneói orángután vagy a szumátrai tigris) túlélési esélyei, amelyek már most a kihalás szélén vannak, súlyosan veszélyeztetettek.

Húsz év alatt több mint négyszeresére nőtt a pálmaolaj-kitermelés. A területszerzés célját szolgáló erdőirtással Indonézia a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid „termelőjévé” vált. A pálmaolaj gyökerei ráadásul olyan méreganyagot bocsátanak ki, hogy a közelében semmilyen más növényt nem lehet termeszteni, és hatása évtizedekig tart a talajban.

Fenntarthatóság

A termelés társadalmilag sem fenntartható. Az ültetvények létrehozása, feldolgozása több szinten is sérti az alapvető emberi jogokat, így sokszor előfordul, hogy az új földterületek ára a kényszer-kilakoltatás, és sokszor a fegyveres erőszaktól sem riadnak vissza a cégek. Ebben az üzletágban nem ritka a gyermekmunka és az adósrabszolgaság sem.

Évek óta több civil szervezet kampányol aktívan, hogy a gyártók kizárólag fenntartható forrásból származó olajat tegyenek termékeikbe, vagyis olyan helyről származó olajat használjanak, ahol figyelembe veszik a természetes környezet megőrzését és az ott élő embereket is. 2004-ben alakult meg a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (Roundtable of Sustainable Palm Oil, RSPO). Információjuk szerint a világ pálmaolaj-készletének mindössze 19%-a származik méltányos kereskedelemből ez valamivel kevesebb, mint 3 millió hektárnyi területet jelent.

Mit tehetünk mi, vásárlók?

Figyeljünk az összetevőkre a termékek csomagolásán! A bio minősítés még nem jelenti azt, hogy valami pálmaolaj-mentes. Lassan tizenöt éve, hogy minden hazai gyártó is köteles feltüntetni, hogy terméke tartalmaz-e pálmaolajat. Böngésszük végig az összetevők listáját!

Ha leszámolunk a gyorsételekkel, készételekkel, és inkább magunk főzünk természetes alapanyagokból, könnyebben elkerülhetjük a pálmaolajat. Talán ma még furcsa és szokatlan, de ha étteremben eszünk, ott is bátran rákérdezhetünk, milyen olajjal készítik az ételeket.

Legyünk tudatosabbak! Igenis számít, amit teszünk és veszünk: odafigyeléssel, tudatos fogyasztással, a pálmaolajat tartalmazó termékek elkerülésével mi magunk is védelmezőivé válhatunk az esőerdők élővilágának. Az effajta tudatosság, felelősség mellett elköteleződni nem mindig egyszerű, de többszörösen kifizetődő.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2652 Hits
0 hozzászólás

Néhány tény, amit az ecetről tudni érdemes

Története egyidős magával az emberi civilizációval: akik készítettek sört vagy bort, elkerülhetetlenül találkoztak az ecettel, hiszen amikor az alkoholos italok hosszabb ideig érintkeznek a levegővel „megecetesednek”. Az egyiptomiak – a perzsákhoz, babilónokhoz hasonlóan – már ismerték és használták pl. élelmiszerek tartósítására. Szomjoltó hatását is megtapasztalták: vízbe keverték, úgy itták régi idők földművesei, katonái, utazói. Tették ezt azért is, hogy javítsanak a higiéniai körülményeken: az ecettől ihatóvá vált a víz, ugyanis elpusztította belőle a baktériumokat.

Az ókori görögök mézzel dúsított ecetes vizet ittak, lényegében a limonádé ősét, amelyet különleges edényekben, amfórákban tároltak. Hippokratész ókori görög orvos felfedezte gyógyító hatását is, sebgyógyításra, légzőszervi panaszok enyhítésére, sőt lepra ellen alkalmazta. A római katonák is használták sebeik, sérüléseik fertőtlenítésére. A víz és ecet elegye emésztést elősegítő hatását szintén ismerték a rómaiak: kenyérdarabkákat mártogattak ecetes vízbe főétkezések előtt, és különféle mártásokat készítettek vele.

Hazánkban a honfoglalás idejéről vannak adatok arról, miként használtak őseink a borecetet ételkészítésnél és tartósításra. Elődeink az ecetet szirupok, emulziók, kenőcsök, szájvizek, oldatok, testápolók, szemcseppek és szappanok készítésénél szintén alkalmazták, illetve még öblítésre, masszírozásra, szájöblögetésre, lábáztatásra, mosására, inhalálásra, borogatásra is. Fejfájás, rosszullét esetén ecetet szagoltattak a beteggel.

Az „ipari” ecetgyártásról már a 14. század végéről vannak adatok – először Franciaország területéről. Sok más mellett rózsaszirommal, málnával, borssal ízesítették, több mint 150 féle illatosított ecetet készítettek. Nagy-Britanniában még ecet-adó is létezett, ez is jelzi, hogy nagy tételben készítettek ecetet, mert igény volt rá. Ipari mértékben nálunk a 19. században jelent meg. Napjainkban az ecetet ún. gyors vagy fermentációs eljárás szerint, mezőgazdasági eredetű finomszeszből állítják elő. Az ecetet a háztartásban főként vízkőoldáshoz, hígított változatát főzéshez, az élelmiszeriparban savanyúság szabályozására használják (ezt E260-ként jelölik a termékeken).

A zöld flakonon túl - ecetfajták

A borecetet főként a mediterrán térségben használják, készítéséhez pedig asztali minőségű, tiszta, legalább egyszer fejtett, alacsony cukor- és alkoholtartalmú rosé-, fehér- vagy vörösbor szükséges.

Ennek a továbbfejlesztett változata a balzsamecet. Tudták, hogy sötét színű mellett fehér változata is létezik? A balzsamecet eredetvédett, és csupán az itáliai Modena környékén készíthetik. A tradíció szerint legalább tizenkét éven keresztül érlelik különleges, e célra gyártott fahordókban. Ahogy érik, úgy lágyul az íze, sűrűsödik, zamatosabb lesz, s sötétedik, míg majdnem feketévé válik. Maga a szőlőalapanyag is csak Modena környéki fajtákból kerülhet ki. A gondos előállítás következménye a borsos ár: egy deciliter, igazoltan eredeti balzsamecetért kb. tízezer forintot is elkérnek.

A gyümölcsborecetet leggyakrabban almából és almaborból vagy barackból készítik. A minőségi gyümölcsborecet illatán egyértelműen érződik, hogy mi a fő összetevője, tehát, hogy milyen gyümölcsből állították elő.

A rizsecet itthon kevéssé ismert, pedig a világ egyik legősibb ecetfajtája. Nem meglepő módon az ázsiai konyha használja a leggyakrabban. Biológiai úton állítják elő fermentált rizsből vagy rizsborból. Alacsonyabb ecetsavtartalma miatt lágyabb íze van, amelyet egyszerre jellemeznek édesnek és sósnak. A rizsecetről azt tartják, hogy csökkenti a koleszterinszintet, valamint hatásos a rákos tumorok elleni küzdelemben.

Kalandozzunk kicsit az Ibériai-félszigeten, a sherryecet hazájában! Andalúzában, Jerez de la Frontera vidékén szintén biológiailag, első osztályú, hosszú éveken át érlelt brandyből és Jerez környéki borból készítik a különleges, borostyán színű ecetet. Három fajtája is ismert: a hat hónapig érlelt Vinegra de Jerez, a kétéves Vinegra de Jerez Reserva és a tíz évig hordókban álló Vinegra de Jerez Gran Reserva.

Az ecet a természetes környezetért

A végére hagytam azt, ami miatt a bejegyzésbe belekezdtem, hiszen egy zöld blognak a környezetvédelmi szempont a legfontosabb. Ha vegyszermentesen szeretnénk takarítani, ráadásul kedvező áron beszerezhető tisztítószert keresünk, az ecet kihagyhatatlan. Általános tisztításhoz, ablakpucoláshoz, háztartási gépek takarításához, fertőtlenítéshez igen hatékony szer. De van további kreatív felhasználási lehetősége, íme, néhány hasznos praktika:

        Vágott virágok felfrissítéséhez érdemes két evőkanál ecet és egy evőkanál cukor keverékét beleönteni a vázába, ez növeli a növények tartósságát.

    Vegyszermentes mosogatószert is készíthetünk belőle, ha egy háztartási szappant lereszelünk, egy bögrényi vízben megfőzzük, majd hozzávegyítünk 2 evőkanál ecetet és 510 csepp teafaolajat!

       Gyümölcs- és zöldségtisztításra is ajánlott az ecetes víz – két deci vízhez két evőkanál ecet a jó arány, és hatékonyabban eltávolíthatók a baktériumok, növényvédő szerek róluk. Persze aztán csapvízzel le kell öblíteni a szóban forgó finomságokat.

       Vágódeszka tisztításához szintén az ecet jelenthet hatékony megoldást: hígítatlanul öntsünk rá némi folyadékot, majd öblítsük le tiszta vízzel a felületet!

       Darázs- vagy szúnyogcsípés esetén néhány csepp ecet az érintett területen naponta 2-3 alkalommal csodákra képes.

       Az ecetes borogatást jól ismerjük és alkalmazzuk duzzanatokra, de a leégésre is tökéletes: hűsíti a bőrt és felgyorsítja a gyógyulási folyamatot.

Zárásként egy kirándulásötletet. Ha Tokaj környékén járnak, érdemes megnézni az ország első ecetmúzeumát. Az Acetánia Ecetmúzeum 2015-ben nyílt meg Bodrogkeresztúron, és látványos módon mutatja be az ecetfajták történetét, előállítási módjukat.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1240 Hits
0 hozzászólás

Nem mind ócska, ami használt

Szeretjük ruhatárunkat megújítani, bútorainkat kicserélni, könyvespolcunkat érdekes könyvekkel bővíteni, mert a változatosság gyönyörködtet. Nem mások ebben a környezettudatos emberek sem. Ám ők pontosan tudják, hogy ha rendszeresen új tárgyakat vásárolnak, akkor ösztönzik ezek gyártását, aminek persze többnyire következménye valamiféle környezetszennyezés. Ezt mérsékelhetjük, ha mások által már használt dolgokat vásárolunk. Ez felelős hozzáállás a fenntartható jövő érdekében.

Senki nem szeretne visszamenni az őskorba! Nem arról van szó, hogy fogjuk vissza a termelést önmagáért, és aki új dolgokat vesz, az elvetemült gazfickó. A környezettudatos életforma sokkal inkább arra törekszik, hogy ne pazaroljunk energiát fölösleges dolgokra, mert a Föld készletei végesek, saját érdekünkben fontos, hogy jól gazdálkodjunk velük. Minden mindennel összefügg. Ha törekszünk arra, hogy amikor csak lehet, használt termékeket vásároljunk, nyilván mi magunk sem fogjuk kidobni azokat a tárgyakat, amelyekre már nincs szükségünk. Például, ha kifogytunk egy régi ruhánkból, kiolvastunk egy könyvet, amit bizonyosan nem akarunk újra elolvasni, meguntuk a régi kávéscsészéket, a fehérek helyett színeseket szeretnénk, nem dobjuk a kukába, hanem eladjuk, vagy elajándékozzuk.

Van más összefüggés is! A környezetbarát személet természetes része, hogy vigyázunk a minket körülvevő tárgyakra, ápoljuk és gondozzuk azokat, amíg nálunk vannak, hogy nekünk is minél tovább örömünk legyen bennük, és ha tovább kell adnunk, más is szívesen használja. A használt nem egyenlő az ócskával, lehordottal, divatjamúlttal. Még csak azt sem jelenti, hogy nem futná újra.

Ha változatosan szeretnének öltözködni, a zöld szemléletű embereknek elég nehéz dolga van. Kevés ruhamárka figyel oda a környezetbarát gyártásra. Viszont amikor használt ruhát vásárolunk, ha nem is teljes mértékben, de megspóroljuk az új ruha elkészítéséhez szükséges vegyi szennyezést. Hogy kiszűrhessük, melyik ruhadarabot érdemes használtan megvenni, ahhoz elég egy alapos átnézés. Nem minden használtruha-bolt egyforma, érdemes megnézni többet, hogy kiderüljön, hol lehet minőségi, divatos darabokat vásárolni.

Lakásunkat is újratervezhetjük használt bútorokkal. Nem csak százéves, dédi korabeli, vagy éppen a hatvanas években általános szocreál darabokba futhatunk bele, hanem sok esetben moderneket is vásárolhatunk. Ha egy-egy bútordarab sérült, ma már az interneten számos jó tanácsot kaphatunk, hogy akár saját barkácsműhely nélkül is fel tudjuk újítani, át tudjuk alakítani.

Használati tárgyakat, sőt játékot és könyveket is vásárolhatunk használtan. Plüssmackó, játékautó vagy építőkocka, csupa olyan tárgy, amelyik egy-két hónap vagy év alatt fölösleges kacattá válik egy-egy otthonban. Miért ne hozhatna örömöt egy másik gyereknek, akinek korban éppen megfelelő lenne.

A használt könyveknek külön kultúrája van. Az antikváriumok tele vannak jobbnál jobb olvasnivalókkal, sőt, különleges kiadásokba, már újonnan nem kapható darabokba, vagy akár régi dedikált példányokba is belefuthatunk.

A használt tárgyak egyik járulékos nagy előnye, hogy többnyire kedvezőbb az áruk, persze nem a régiségek esetében. De a sportszereknél igen! A sportolás elkezdésére általában számos kifogásunk van. Az egyik leggyakoribb, hogy drága a szükséges eszközök beszerzése, hiszen egy bicikli, kajak, sziklamászó vagy túrafelszerelés megvásárlásához igencsak mélyre kell nyúlnunk a zsebünkbe. Érdemes ilyenkor a használt eszközök között keresgélni.

Az autóknál már évek óta sokan úgy gondolják, hogy fölösleges luxus új autót venni, mert a telepről kihajtva az autó azonnal veszít az értékéből 20-30 százalékot. Minek kidobni azt a pár milliót az ablakon, amikor egy néhány éves használt autó szinte pontosan azt tudja, amit egy új?

Jó lenne, ha ez a szemlélet általános lenne más tárgyaknál is, és senki nem rekedne meg annál a régimódi nézetnél, hogy a használt az ócska, és ki kell dobni.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2230 Hits
0 hozzászólás

Napi fél liter tej

Tudták, hogy Földünk elektromos áramfogyasztása 2013 és 2017 között csaknem megduplázódott? Így persze érthető, hogy egyre többet hallunk zöld irodákról vagy környezetbarát számítógépekről. Igen, ma már az új gépek többsége sokkal energiatudatosabb, és ha okosan használjuk ezeket, akkor elmondhatjuk: e téren is tettünk unokáink jövőjéért egy keveset.

Kezdjük egy rövid fejszámolással! Egy ötéves asztali számítógép éves fogyasztása hozzávetőlegesen 17 ezer forint, az összeg 44 ezerre felmehet, ha bekapcsolva hagyjuk a gépet, akkor is, amikor nem használjuk. 130 forintunk bánja, ha éjszakára „készenléti üzemmódban” hagyjuk számítógépünket. Ha új gépet, de régebbi típust vásárolunk, szintén ezzel a költséggel kell kalkulálnunk. Jobb választás ennél egy modern kettő az egyben, azaz tabletként és notebookként is használható készülék. Ezeknek az eszközöknek jelentős előnye a passzív hűtés, amelynek köszönhetően éves fogyasztásuk mindössze 550-1100 forint körül van. Amennyiben önálló notebook mellett döntünk, ehhez képest akkor is csak kétszeres költséggel számolhatunk. Ez még mindig töredéke az asztali számítógép energiazabálásának! Ráadásul a gépünk mobil, ha szükséges, magunkkal vihetjük, és otthon sem csak az íróasztalunknál ülve használhatjuk.

Tehát nagyságrendileg napi fél liter tej árát megtakarítjuk, ha energiatakarékos gépet választunk, és azt környezettudatosan működtetjük. Van, akinek ez semmi, másoknak nem sok, sokaknak pedig számít. A legtöbbet azonban a Föld lakossága nyeri, ha az áramfogyasztással minden lehetséges módon takarékoskodunk. Nem lemondásról beszélek, csak a pazarlás elkerüléséről.

Léteznek úgynevezett az all-in-one megoldások, azaz egybegépek. Aki még nem látott ilyet, úgy tudja elképzelni, mintha az asztala melletti tornyocskát a monitor hátába építették volna. És valóban ez történik! Miért jobb egy ilyen gép? Leegyszerűsítve, mivel nincs benne hűtőventilátor, ezért kevesebb energiát fogyaszt, tehát környezetkímélőbb egy hagyományos gépnél. Van még egy nagy értéke: a felhasználó idegrendszerét is kíméli, mert nem zúg. Hátrányuk, hogy áruk általában magasabb a hagyományos gépekénél.

Nagy áramfogyasztó alkatrész egy számítógépben a grafikus kártya is. Érdemes minél modernebbre cserélni, mert így nemcsak jobb eszközünk lesz, de takarékosabb is.

Lépjünk tovább! Önnek, kedves olvasóm, hány úgynevezett perifériás berendezés kapcsolódik a gépéhez? Van nyomtatója, szkennere, hangszórója, DVD-olvasója esetleg TV-tunere? Ha még nincs, csak szeretne venni a közeljövőben, érdemes átgondolnia, hogy pontosan mire van szüksége. Ha például évente csak egyszer-kétszer szkennel, lehet, hogy nem érdemes ilyen eszközbe beruháznia, jobb megoldás alkalmanként egy másolószalonba elmennie.

Ha pedig vásárol, válasszon minél gazdaságosabb eszközt! Egy nyomtatónál az alacsony áramfogyasztás mellett szempont a hatékony festékfogyasztás is. A monitor kiválasztásakor számos paraméter segít dönteni, hogy melyik inkább környezetbarát. Ha viszont már megvettük, fényerejét vegyük alacsonyabbra, és állítsuk be, hogy ha huzamosabban nem használjuk, váltson „alvó” üzemmódra, ugyanis a számítógép tartozékai közül a képernyő fogyaszt a legtöbbet.

A legfontosabb szabály minden egyes eszközre, amit már említettem is: mindig kapcsoljuk ki a gépet, ha nem használjuk! Ez egyetlen gombnyomás, mindössze! Még jobb, ha a számítógépet és minden tartozékát kapcsolható elosztóba csatlakoztatjuk, így az összes eszközt lezárhatjuk egy mozdulattal.

Gondolta volna, hogy az sem mindegy, hány program fut párhuzamosan a gépen (a böngészőben megnyitott számtalan oldalról nem is beszélve)? Ezek sokszor teljesen feleslegesek, csak értelmetlenül eszik az elektromos energiát.

Lépjünk tovább az asztali gépnél!

Miért is kell, hogy a telefonunk vagy tabletünk wi-fi jelet keressen akkor is, amikor éppen semmi szükségünk rá, mert éppen kirándulunk, edzésen vagyunk vagy színházban? A Bluetooth-os kapcsolatkeresés is rengeteg energiát emészt fel, a nap nagy részében fölöslegesen! Vajon a mobiltelefonunk minden energiatakarékos lehetőségét kihasználtuk már? Valószínűleg nem. Pedig minden operációs rendszer felkínálja az energiatakarékos üzemmódot. Szerintem érdemes ennek beállítására rászánnunk pár percet!

Tovább a teljes bejegyzéshez
3291 Hits
0 hozzászólás

Mit kívánok környezetemnek 2018-ra?

Még néhány nap, és új évet írunk. Van, aki ilyenkor fogadalmakat köt, amelyek alapján igyekszik újraértelmezni életét, és legalább reméli, hogy meg is változtatja. Én viszont egy kívánságlistát írtam össze azokról a dolgokról, melyek szebbé, egészségesebbé, sőt örömtelibbé tennék életünket. Sok bejegyzést írtam arról, hogyan változtathatunk mi magunk életünk minőségén. Ebben a mostani írásban kicsit elrugaszkodok ettől, és olyan vágyakat fogalmazok meg, amelyeknek megvalósítása túlnő rajtunk – de hát álmodni nagyot érdemes.

Első és legnagyobb kívánságom, hogy környezetünkben legyen egyre több zöld övezet. Legfőbb törekvésünk, hogy életünk egyre kényelmesebb legyen. Ennek során nem sűrűn gondolunk arra, hogy közben a környezetünkön ejtünk sebeket, ami azonnal vissza is hat ránk. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy az autópálya vagy egy irodaház az ördögtől való lenne. De testi és lelki egészségünkre egyaránt jó hatással van, ha körülöttünk fák nőnek, füves területek zöldellnek, virágok nyílnak. Kívánom ezért, hogy 2018-ban több ilyen terület szülessen, az önkormányzatok döntsenek ilyen beruházásokról is. Legyen tér biciklizni, sétálni, sportolni, vagy egyszerűen csak lenni kint a szabad levegőn, szép, gondozott zöld környezetben.

Milyen szép lenne, ha év végére még több természetvédelmi területtel büszkélkedhetnénk! És nem csak itthon! Mert veszélyeztetett terület akad bőven. Miután az óriáspandát sikerült megmenteni, és a veszélyeztetett állatok listájáról levenni, remélem, hogy sikerülhet több állatfajt is biztonságosan továbbörökíteni. Ha belegondolok, hogy a blogomon szereplő madarak szinte mindegyike védettnek számít (tehát védelemre szorul!) hazánkban, elég nagy munka áll előttünk.

Jó lenne látni, hogy a hulladék jó helyre kerül. Nem látok rá esélyt, hogy Svédország mintájára a szemét közel 100%-át újrahasznosítsuk, de a 2020-ra kiírt EU-s irányelvhez, az 50%-hoz jó lenne közelebb kerülni. Persze ez nem csak a begyűjtésen és a feldolgozáson múlik, ezért mi magunk nagyon sokat tehetünk. Szeretném ezért, ha holnaptól mindenki szelektíven gyűjtené otthon a szemetet!

Az is jó lenne, ha jövőre több elektromos autó kerülne forgalomba, elérhető áron, hogy csökkenjen a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyisége.

Elbizakodott lennék, ha azt gondolnám, hogy blogom megváltoztatja a világot. Remélem azonban, hogy néhány olvasóm elgondolkodik azon, amit írok. Ezért bízom abban, hogy 2018-ban is sokan olvassák írásaimat, szóljanak bár madarakról, növényekről, eseményekről vagy általános környezetvédelmi javaslatokról.

Kívánom, hogy az idei jó rendezvények, amelyeken cégemmel részt vettünk, jövőre is folytatódjanak. Várom a Füzitői Napokat, a Fűzfanapot, a kesztölci szüreti mulatságot. Minden évben jó ezekre ellátogatni, és látni, hogy környezetvédelmi játékaink hatnak, a gyerekek egyre többet tudnak arról, miért fontos óvni környezetünket. Remélem, jövőre is lesz Almásfüzitőn Életmód- és Egészségklub, mert nem csak érdekesek az előadások, de a hallgatók gyakorlati segítséget is kapnak ahhoz, hogyan tudnak akár másnaptól kicsivel többet tenni önmagukért, jó közérzetükért.

Mindent egybevetve kíváncsian tekintek az érkező esztendőre, ezt kívánom olvasóimnak is, és persze azt, hogy legyen nagyon boldog új évük!

Tovább a teljes bejegyzéshez
2346 Hits
0 hozzászólás

Lépjünk okosan! Mit árul el ökológiai lábnyomunk?

Nem régi hír, hogy idén hét hónap alatt feléltük a Föld egy év alatt újratermelődő energiáját. Az emberiség soha nem látott mértékben aknázza ki a bolygót, jelenlegi fogyasztásunkhoz mérten 1,7-szer nagyobbnak kéne lennie a Földnek, hogy eltarthassa a rajta élőket.

Az ipari forradalommal kezdődő expanzió napjainkra hihetetlen méreteket öltött. Többen élünk a Földön, megnőtt a fogyasztási igényünk, a termeléssel egyre több szennyezőanyagot juttatunk a vízbe, levegőbe, földbe.

Az ökológiai lábnyom fogalma a XX. század második felében jelent meg. William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok arra találták ki, hogy mérhetővé tegyék az emberiség természetre gyakorolt hatását. Ez a szám azt fejezi ki, hogy egy embernek mekkora területre van szüksége önmaga fenntartásához. Az ökológiai lábnyomot hektárban mérik. Ebbe beletartoznak a beépített területek, az állattartásra és növénytermesztésre használt területek, de a szén-dioxid kibocsátást is erre a mértékegységre számítják át. Azt kalkulálják ki, hogy adott kibocsátás lebontásához, mekkora területnyi erdőre, növényre lenne szükség.

A világ lakosságának átlagosan 2,7 ha földterületre van szüksége az élethez. Ez persze a statisztikai átlag. Éppen olyan, mint amikor az étterem terített asztalánál egy jó étvágyú vendég két szelet rántott húst eszik, amit kintről néz egy éhező ember. Statisztikailag nézve fejenként egy szelet hús jut nekik. Nos, az ökológiai lábnyom esetében egy bangladesi lakosnak 0,5 ha, egy Kuvaitban élőnek pedig 10,3 ha az igénye. Magyarországon 2,9 ha a fogyasztásunk. Rosszabb tehát az átlagunk a középértéknél. 1961-ben volt utoljára egyensúlyban a bolygó termőképessége és az emberi fogyasztás. Azóta öt évtized telt el, ez alatt több mint kétszeresére nőtt a Föld lakosságszáma.

Ökológiai lábnyomot nem csak országokra lehet számítani, ezzel a módszerrel fel lehet mérni családok, egyének vagy akár vállalkozások hatását is a természetre. Az interneten számos kalkulátort találhatunk, melyek segítségével kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat. Bár a kérdőív eredményeként csak hozzávetőleges adatot kaphatunk, jó tudnunk, hogy nagyságrendileg hol tartunk, mennyire terheljük a természetet létezésünkkel. Az eredményt aztán összevethetjük az országos, vagy a világátlaggal. Minél kisebb értéket kapunk, annál környezetkímélőbbek vagyunk, de a tesztekből tippeket is kapunk, hogy hogyan vigyázhatnánk jobban Földünkre.

Ha részletesebb kérdőívet töltünk ki, azt is megtudhatjuk, hogyan javíthatnánk szokásainkon, például takarékoskodjunk jobban a vízzel, vagy figyeljünk oda a szelektív hulladékgyűjtésre, esetleg autózás helyett utazzunk tömegközlekedéssel.

Egymagunk persze nem tudjuk megváltoztatni a világot, de ha mindenki odafigyel arra, amit a saját maga megtehet, már előrébb tartanánk, már nagyobb túlélési esélye lenne Földünknek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2340 Hits
0 hozzászólás