Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Egy közösség komposztálás tapasztalatai

A komposztálás az újrahasznosítás egy módja, és messze több embernek elérhető, mint hinnénk. Kifogás sem nagyon lehet vele szemben. A komposztálás esetében például fel sem merülhet az az amúgy abszurd vád, hogy felesleges szelektíven gyűjteni a hulladékot, mert a begyűjtés során úgyis mindent összeöntenek. A komposztálásnál csak rajtunk múlik, milyen lesz az eredmény, és a hasznát azonnal megtapasztalhatjuk.

Hallottam már olyan kifogást, hogy nem mindenkinek van lehetősége rá. Nézzünk ehhez egy kis statisztikát! Az eurostat adatai szerint 2018-ban az EU-27 országok közül a családi házban élők aránya Horvátország (69,7%), Szlovénia (66,2%) és Románia (65,2%) mögött Magyarországon (64,6%) volt a legmagasabb. Ez azt jelenti, hogy hazánkban nagy eséllyel a lakosság több mint a felének módjában áll komposztálni. Megjegyzem, számos bérháznak van udvara, ezek között sok olyan akad, amely gondozott kertet rejt.

Egy munkatársam mesélte, hogy náluk, Budapesten az egyik budai kerületben, a ház közössége úgy döntött pár éve, hogy belevágnak a komposztálásba. Az udvaruk leginkább félárnyékban van, így nagyon sokat nem kellett töprengeniük, hogy hova helyezzék el a komposztládát. Egy újrahasznosított műanyagból készül láda mellett döntöttek. Összedobták az árát, vettek vasvillát a forgatáshoz, és még egy kisebb baltát is beszereztek, hogy a lehulló gallyakat fel tudják aprítani. A házból hárman vállalták, hogy felváltva felügyelik a láda tartalmát, ehhez készítettek egy táblázatot, amit megosztottak egy felhőtárhelyen, hogy mindenki láthassa, és közösen szerkeszthessék. Összeállítottak egy tájékoztató füzetkét, ezt kinyomtatták, minden egyes postaládába behelyezték. Biztos, ami biztos, a lift melletti hirdetőtáblájukra kitettek egy plakátot a legfontosabb tudnivalókról.

Hogy mi volt az információs kiadványukban? Általános tájékoztatással kezdték. Leírták, hogy a komposztálással a céljuk kettős. Szeretnék, ha csökkentenék a szürke kukába kerülő hulladék mennyiségét, és újrahasznosítanák azokat az anyagokat, amelyeket lehet. Ez utóbbira legalább két okuk volt. Általában a környezetünk védelme: évente ugyanis naponta és fejenként kb. fél kiló olyan hulladék keletkezik, amit így nem kell a kukába dobni, mert komposztálható. Fontos volt számukra természetesen a saját jól felfogott érdekük: ha humuszt tudnak érlelni az udvaron, akkor közös munkával értékes, a kertben, és a lakások balkonládáiban felhasználható tápanyaghoz jutnak.

Leírták, hogy ne aggódjon senki, a komposzt nem lesz büdös, ugyanis a házban néhányan alaposan felkészültek arra, hogyan kell gondozni az elegyet, illetve, hogy mit és milyen arányban szabad belehelyezni. Tudomására hozták a lakóközösségnek, hogy mindenki csatlakozhat a munkához, szívesen felkészítenek bárkit egy rövid tanfolyamon, amelynek esetükben szerencsésen gyakorlati képzési része is volt. Mint megtudtam, voltak jelentkezők, sőt a résztvevők közül ketten a nyaralójukban maguk is elkezdtek komposztálni.

Részletesen leírták magát a folyamatot és azt, hogy mi kerülhet a komposztba. Megkérték a lakókat, hogy a szerintük komposztálható háztartási hulladékukat egy külön edényben gyűjtsék, és időről időre tegyék ki a megbeszélt közös gyűjtőhelyre. Meg tudtak állapodni abban, hogy az edényekre ki-ki ráírja a nevét, hogy visszajelzést kaphasson, helyesen ítélte-e meg, mi kerülhet a komposztba. Mondhatná erre bárki, hogy ez a privátszféra megsértése. Voltak olyanok, akik ezt így gondolták, és természetesen nem vett részt mindenki a komposztáló-projektben. Senkit nem kényszerítettek erre, még csak megjegyzést sem tettek arra, aki elzárkózott az közös ügytől. Viszont az sikerült elérniük, hogy minden egyes lakótárs tiszteletben tartotta az ügyet, bár nem volt aktív részese mindenki, de nem is gáncsoskodott senki. A projekt nyitott volt, bármikor lehetett csatlakozni, vagy éppen kiszállni a közös ügyből.

Rövid listát írtak azokról az anyagokról, amelyek gyakrabban előfordulnak a háztartásban, és jól komposztálhatók, vagy nem illenek a komposztba.

Komposztálható a háztartásban

Ne tedd a komposztba!

kávézacc

sült konyhai maradék

teafű

olaj, zsír

apróra tört tojáshéj

csont, hús

gyümölcsmaradék (almacsutka, gyümölcshéj)

papír (főként azért, mert jobban hasznosul a szelektív gyűjtéssel)

zöldség (krumplihéj, karalábélevél, spenótszár…)

 

fűrészpor

 

virágok (lehulló levelek, elhervadt vágott virág…)

 

déli gyümölcs (csak módjával, megmosva, felaprítva)

 

 

Tájékoztatást adtak arról, hogy a kerti hulladékok közül mi kerülhet a komposztba.

Komposztálható a kertben

Ne tedd a komposztba!

levelek

nagy ágdarabok

diólevél, vadgesztenye, tűlevél (csak nagyon kevés)

felaprított gallyak

 

 

A komposztálás során figyeltek arra, hogy a mikroorganizmusok munkájához szükséges szén és nitrogén megfelelő arányban legyen jelen az elegyben. Tartották magukat az ökölszabályhoz, kétharmad rész zöld hulladékot (levelek, fú, gyom, zöldség, gyümölcs) és egyharmad rész barna hulladékot (gallyak, mulcs) adtak a keverékhez. Időről időre egy-egy réteg földet is terítettek az anyagokra, részben mert ígérték, hogy szagmentesen tartják a komposztot, és ebben segített a föld, részben mert a föld maga is gazdag mikroorganizmusokban, ami segítette az érés folyamatát és az elegy szerkezetének jót tett. 4-6 hetenként átforgatták az anyagot, hogy lazítsák a komposztot, biztosítsák minden rész szellőzését, ne induljanak el kellemetlen rothadási folyamatok.

Éveken át jól működött a rendszer, a jó minőségű komposztból jutott a kertbe, és kaptak belőle azok is, akik kértek szobanövényeik gondozásához. Aztán a kezdeményezés egyik motorja elköltözött a házból, egy másik pedig romló egészségi állapota miatt nem vállalta már a közös munkát. Egy ideig még futott tovább a rendszer, aztán akadozni kezdett, az új beköltözőket már nem tájékoztatta senki. A téma azért került most elő, mert feléledt a remény, hogy újrakezdik, akadt ugyanis két lelkes házbeli fiatalember, akik elkötelezetten környezettudatos életet élnek, és szánnának időt és energiát arra, hogy közvetlen környezetüket is jobbá tegyék.

Tovább a teljes bejegyzéshez
922 Hits
0 hozzászólás

Adjuk vissza a természetnek, ami az övé! Komposztáljunk!

A növényi hulladék leginkább környezetbarát újrahasznosítása a komposztálás. Sokan nem tudják mit is fed ez a kompótra emlékeztető szó, vagy nincsenek tisztában azzal, mit lehet, vagy mit érdemes komposztálni, és hogyan.

A komposztálás biológiai oxidáció, ennek során a természet (ennek részeként néhány földlakó organizmus) lebontja a hulladékot, legyen az lehullott falevél, krumplihéj vagy egyéb szerves anyag. A biológiai folyamat során a hulladék szilárd, morzsalékos, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú, humuszhoz hasonló anyaggá, sőt részben humusszá alakul át. Azaz kiváló tápanyag kertünknek – ha ezt a természetes anyagot használjuk, növényeink elégedettek lesznek és örömmel növekednek.

Az emberiség régóta komposztál, az egykori gazdaságokban nem volt kérdés, hogy újrahasznosítják-e a hulladékot. Elsősorban a termőföld minőségének javítására használták fel akkor is a komposztot. Változott a világ. Sokan messze kerültek a falusi vagy farmergazdálkodástól. Vannak, akiknek bár van házuk vidéken, viszonylag nagy kerttel, ám a városban az iparban vagy a szolgáltató szektorban dolgoznak, nem művelik a földjüket. Sokan vettek nyaralót úgy, hogy előtte soha nem gazdálkodtak, és meg sem fordult a fejükben, hogy a komposztálás hasznos lehet a kertben.

Részben a szabályozóknak, törvényi kötelezettségeknek, részben a környezettudatos életszemlélet terjedésének köszönhetően manapság sokan kezdtek komposztálni, vagy van ilyen tervük a jövőre. Komoly érv a komposztálás mellett, hogy szinte semmibe nem kerül, és szállítani sem kell a kész tápanyagot. Nagy beruházásra sincs szükség hozzá. Mindössze néhány összetevő kell, mint például komposztálható hulladék, oxigén, víz, és persze egy jó lapát és rosta, valamint türelem és idő.

Ma már tudatosan állíthatunk össze különböző összetételű komposztot. Kertes házakban ez könnyű, hiszen a hely adott, van levegő és esővíz, a kertből és a konyhából pedig folyamatosan érkezik a nyersanyag. Nincs más dolgunk, csak építenünk kell egy keretet, ez a legegyszerűbb megoldás, és nap mint nap tölthetjük bele a szerves hulladékot. A munka nagyját elvégzi a természet. Ilyen egyszerű. Aki pedig úgy érzi, hogy mégsem egyszerű, számos weboldal segít abban, hogy megtudja, pontosan mi a teendője. Például ez.

Azt azonban mindenkinek érdemes tudnia, még ha nincs is komposztálója, hogy pontosan mi kerülhet a komposztba. Miért gondolom ezt? Szerintem ez is segít abban, hogy tudatosan bánjunk a környezetünkben termelődő hulladékkal. Ami a természetből származó szerves anyag, azt a természet gond nélkül le is bontja. Így almacsutkát, uborkahéjat vagy a saláta külső leveleit nyugodtan bedobhatjuk a komposztba. A tea filter mindenestül komposztálható, hiszen a teafű növény, és a szűrő anyagát is természetbarát anyagból készítik. A kávézacc szintén kiváló alapanyag, és oda való a tojás héja is, de ezt a gyorsabb lebomlás érdekében törjük össze, mivel az apróbb darabkák nagyobb felületen indulnak oszlásnak.

A hétköznapi háztartásból számos hulladék kerülhet a komposztba, melyek maradéktalanul lebomlanak. Ilyen például a hervadt virág vagy az elöregedett virágföld. Vannak növények, melyek csak feldarabolva kerülhetnek a komposztládába, mert újból kihajthatnak a tápanyagban gazdag földben. A porszívó porzsákjának tartalma, valamint a fahamu vagy a faforgács is jó helyen van a komposztban. Mértékkel, de belekerülhetnek hétköznapi papírtárgyak, például a tojástartó vagy a papírzacskó. Fontos, hogy a papíron ne legyen műanyag vagy alumínium fóliás bevonat, mert ez utóbbi anyagok nem bomlanak le, csak nagyon sok idő alatt. Lehet, hogy többen meglepődnek, de a növényevő háziállatok ürülékét is bátran a komposztba dobhatjuk.

Viszont ne kerüljön bele főtt ételmaradék, mert kártevők jelenhetnek meg értékes humuszunkban. Ugyan ebből az okból ne dobjunk semmilyen húst, csontot oda! Vegyszerrel kezelt növényeket se komposztáljunk, azok ugyanis továbbadják a kémiai anyagokat a „következő generációnak”.

Aki nem kertes házban lakik, annak sem kell kimaradnia a komposztálásból! Egy társasház udvara is lehetőséget ad erre, ha a lakóközösség egyetért vele. Ha pedig elég eltökélt valaki, akár a lakásban is komposztálhat. Nem kell hozzá más csak egy gilisztaláda és pár száz vörös giliszta. Mivel egy giliszta egy nap testsúlyának felével megegyező hulladékot tud átalakítani humusszá, egy kiló giliszta egy nap alatt fél kilónyi hulladéktól szabadíthat meg bennünket. Az eljárás néha embert próbáló lehet, de a bátrabbak itt olvashatnak többet a módszerről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3589 Hits
0 hozzászólás