Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Egy nem szívesen látott madár – a kárókatona

A halak valószínűleg nem egészen értik, hogy erre a madárra ugyan mi szüksége volt a természetnek. Remekül ellennének nélkülük, és ezen a véleményen van bizonyára számos halgazdaság is. Ehhez képest a kormoránok, más néven kárókatonák köszönik, jól vannak, az Antarktisz kivételével minden egyes kontinensen megtalálhatóak, és mindenütt elkötelezett halpusztítók. Sokszor csapatosan vadásznak, ilyenkor a víz alatt közösen terelik zsákmányukat! Teszik ezt annak ellenére, hogy a vízimadarak többségével ellentétben nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem borítja vízlepergető réteg. Így rendszeresen ki kell menniük a partra, hogy az átázott tollazatukat megszárítsák.

A jó étvágyú kárókatonák általában 5-25 centis halakkal táplálkoznak, de könnyedén bekapnak egy fél kilós, vagy akár nagyobb halat is. Testméretüket látva, nem csoda, hogy sokat esznek. Az átlagos testhosszuk 80-100 centiméter, szárnyukat, ha kiterjesztik, a két vég közötti távolság eléri, néha meg is haladja a másfél métert. A legkisebb példányok súlya is több másfél kilónál, de sok kormorán ennél kétszer nehezebb. Testük ennek ellenére nyúlánk ám igen erős. Lábuk rövid, úszóhártyás, ezért a szárazföldön ügyetlenül mozognak, ám repülési sebességük akár a 80 km/h sebességet is elérheti.

Hosszú, vékony nyaka kis fejet tart, csőre erős és kampós. Az egész madár fénylőn feketészöld, ami annyira karakteres, hogy nevét is erről kapta. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a franciából /cormoran/ kerülhetett. Anélkül, hogy részletes nyelvetimológiai fejtegetésbe bocsátkoznék, a lényegre térek: a név eredeténél a latin corvus „holló” és marinus „tengeri” szavakat találjuk. Azaz a kormorán egy tengeri, vagy általánosabb értelemben vízi holló. Megjegyzem, a nép büdösmadárként is emlegeti, ami egyértelműen fészkelési szokásukra utal.

Jellemzően sok madár együtt, telepekben rak fészket. A helyeket a hímek választják ki, ezek lehetnek sziklák, tengerpartok, fák. Ha fát választanak. a fészkét az ágvillába építik gallyakból. A kormoránok mindent elborító ürüléke hamar elpusztítja a fészkeket tartó fákat, de a madarak se ki nem takarítanak, se odébb nem állnak.

A hímek párosodás előtt kisebb násztáncot járnak, szárnyukat csapkodják, világos torkukat mutogatják. Átlagosan 3 tojáson a két szülő felváltva kotlik, a fiókákat is együtt gondozzák.

Hazánkból a vizek befagyásával egy időben a kormoránok jelentős része délre vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány itt marad. Az enyhe teleknek köszönhetően az áttelelő populáció száma egyre növekszik, és sajnos egyre több kárt okoznak, mert sokszor még a télre az iszapba húzódott halakat is pusztítják. A kormoránok hazai riasztása és ritkítása megengedett, bár igen sok jogszabályt kell ehhez az érintetteknek figyelembe venniük.

Tovább a teljes bejegyzéshez
581 Hits
0 hozzászólás