Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Ősi korokat idéz – de pontosan milyen is a mocsári teknős?

A teknősök első példányai 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ez bámulatos! Rajtam kívül bizonyára még sokan vannak, akik kedvelik a teknősöket, ehhez nyilván hozzájárulnak a rajzfilmek teknőc-figurái. Látszólag pedig a természetben élő egyedekben nincs sok szerethető. Rideg, merev jószágok, nem nagyon lehet velük kapcsolatot teremteni. Látszólag. Egyik barátnőm mesélte, hogy amikor a fia ajándékba kapott egy kis teknőst, a gondozása rá maradt, miközben irtózott ettől az élőlénytől. Ám nem telt el egy hónap sem, gyökeresen megváltozott a véleménye. Észrevette ugyanis, hogy a teknős egészen másképp viselkedik, ha a közelében van, nyújtogatja a nyakát, várja, „köszön” neki. Hát nem is tudom. Szerintem ez inkább a „rókaszelídítés” jelensége. Így vagy úgy, én kedvelem a teknősöket, legyenek óriásteknősök, vagy mocsáriak, netán Teknőc Ernő a „Kérem a következőt! rajzfilmsorozatból.

A Kárpát-medence őshonos páncélosa

Európa leggyakoribb teknősfaja ez a kb. harminc centiméter hosszú hüllő. Dél- és Kelet-Európa nagy részétől kezdve egészen az Üzbegisztán-Kazahsztán határterületén húzódó Aral-tóig találkozhatunk vele. A Kárpát-medencében kizárólag ez a faj őshonos. Kedvelt helye az iszapos állóvíz (ahogy azt neve alapján is feltételezhetjük), illetve a lassan folydogáló csatornákat, holtágakat, napsütötte, sűrű növényzettel borított erdei tavakat is szívesen választja lakóhelyéül.

Szárazföldön kissé esetlen, a vízben viszont annál fürgébben és ügyesebben mozog. Időnként látni, hogy a vízen lebegő faágakon vagy a kiálló köveken napfürdőzik. A teknősök életük felét alvással és napozással töltik. Óvatos állat: bármilyen gyanús jelet lát vagy neszel, azonnal a vízbe csobban vagy páncéljába bújik: képes fejét, lábait és farkát is elrejteni benne.

Nézz a szemébe és megmondod, ki ő!

A zömök testalkatú mocsári teknős kb. tizenöt-húsz centiméteres, ovális hátpáncélja olajzöld és barnás fekete árnyalatú sárgásfehér pettyekkel vagy csíkokkal borítva. Feje zöldes fekete, csepp alakú, sárga foltokkal tarkított. A teknősök nem vedlenek, hanem a szarulemezeik felületesen lehámlanak.

Ahhoz, hogy a hímet és a nőstényt megkülönböztessük, legegyszerűbb, amennyiben persze sikerül, ha belenéznünk szemükbe, mivel szivárványhártyájuk színe eltér. A hímé narancsszínű, illetve vöröses-barnás, míg a nőstényeké – mint páncélmintájuk – sárgásfehér. Eltérés van még lábkarmuk és farkuk méretében, haspáncéljuk formájában és színezetében is. Utóbbi formája a nősténynél lapos és világosabb tónusokkal díszített.

Légzésük is különleges. A páncél lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Ezért amikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, az orrlyukaikon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök esetében a légzés másképpen működik. Amikor kinyújtják nyakukat a páncélból, a tüdő kitágul, és ezzel együtt a levegő beáramlik, majd amikor visszahúzzák, a levegő kiáramlik a tüdőből.

A szárazföldiek vegetáriánusok

A vízi teknősök ragadozók. Ízeltlábúakat, kisebb kétéltűeket (békák és gőték), puhatestűeket, férgeket eszik, zsákmányul ejti a beteg halakat, kis mennyiségben vízinövényeket is fogyasztanak. Velük ellentétben a szárazföldi teknősök növényevők. Tudják, hogy miért? Egyszerű: annyira lassúak, hogy képtelenek lennének egy mozgó élőlényt levadászni.

Téli álmát október végén kezdi, ekkor az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát. Olyan is előfordul, hogy a tavi jégpáncél alatt húzódik meg. Időjárástól függően március végén, április elején kerül ki nyugalmi állapotából.

A nőstények különösen kedvelik a meleget

Áprilisban kezdődik párzási időszaka, júniusban kisméretű, vékony héjú tojásokat (hat-tíz darabot) helyez el a víztől messzebb (néha több száz méterre vagy akár néhány kilométerre) magasabban fekvő, laza talajú helyekre, nyolc-tíz centi mély gödrökbe.

Este, naplemente környékén rakja le tojásait. A nőstény teknőst annyira kifárasztja ez a kb. negyedórás művelet, hogy utána pihennie kell, csak később tudja az üreget földdel befedni. A tojásokat a nap melege kelti ki. A későn lerakott tojások, amelyeket már nem érhette sok meleg nyári nap, áttelelik az esztendőt és csak a következő év tavaszán születnek meg belőlük az utódok. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt: ha nagyon meleg van, nőneműek lesznek az egyedek, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek olyan teknősfajok is, ahol genetikailag meghatározott a nem.

A mindössze két centis, puha páncélú kisteknősök egyből a víz felé szaporázzák lépteiket. Útjuk nem veszélytelen, számos természetes ellenségük, többek között a borz, a róka, a vaddisznó, valamint a réti sas szívesen vadászik rájuk.

Hazánk egyedüli őshonos teknőce mérsékelten fenyegetett, egyedszámát a természetes élőhelyek csökkenése mellett visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő, agresszív „vetélytársa”, a mesterségesen betelepített, hobbiállatként is tartott vörösfülű ékszerteknős, ezeket gyakran a gazdáik engedik szabadon.

Védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
959 Hits
0 hozzászólás