Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Vágott vagy földlabdás, illatos vagy tartós, trendi vagy hagyományos – fenyőválasztások és indokok

Bori barátnőm családja az állatorvosi ló, ami fenyőhasználatban elképzelhető karácsonykor, annak minden lehetséges variációját szemléltetni lehet velük.

 Bori és szűkebb családja

Boriék a férjével minden otthoni feladatot megosztanak, és a gyerekek sem ússzák meg a teendőket. Meg is lennének bántva, ha kimaradnának a teendőkből. Közösen döntenek arról is, milyen legyen a karácsonyfa, együtt választják ki és díszítik fel. Bori nem osztja azoknak az aggodalmát, akik ellenzik, hogy karácsonykor vágott fenyőket árulnak. Ez szerinte olyan, mintha tiltakoznánk a vágott virágok ellen. Az ünnepekre szánt fákat ültetvényeken nevelik azért, hogy decemberben eladják őket. Nincs lelkifurdalása, pedig elkötelezett környezetvédő. A hulladékot szelektíven gyűjtik, a veszélyes hulladékot hulladékudvarba viszik, sőt anyagilag támogatnak egy zöld szervezetet. Karácsonykor vágott fenyőfát vesznek. Sokfélét kipróbáltak már.

Nagyon szerette a narancsos illatú duglászfenyőt, az egész családnak tetszett kicsit szokatlan puha, világoszöld levelei miatt. Sokáig szép maradt, nem hullatta a tűleveleket. A laza ágrendszerének köszönhetően könnyű volt díszíteni, de a súlyosabb, párosan kötött szaloncukroknak nem könnyen találtak megfelelően stabil helyet. Szomorúan, de úgy döntöttek, tovább próbálkoznak.

Egyik évben nemes jegenyefenyőt vettek, ezt persze csak utólag tudta meg. Az eladónak fogalma sem volt arról, milyen fajta, egy másik vásárló Fraser-fenyőnek mondta, tévedett. A szép sötétzöld fa különlegessége az volt, hogy egészen szellősen álltak erős ágai. Nem szúrtak a tűlevelei, így könnyen feldíszíthették, és a felaggatott kincsek nagyon jól mutattak az ágak közében. A következő évben azonban hiába kerestek hasonlót, akkor éppen nem találtak.

Váltottak, kipróbálták az erdeifenyőt, ám nem kedvelték meg. Nehéz volt feldíszíteni a hosszú tűlevelek miatt, jót összeszurkálta őket. Igaz, még húsvétkor is ott állt a nappaliban, rendületlenül. Így aztán azoknak ajánlja, mondta egyszer nekem, akik szeretnék, ha egész évben, de legalább egész télen karácsony lenne.

Az ezüstfenyőt szerették, mert már önmagában a kékes-ezüstös színe is dísze volt a lakásnak. Viaszos tűlevelei nem hullottak, öröm volt ránézni, erős, szép ágai, alul duci, felfelé keskenyedő formája mindenkinek tetszett a családban. Aztán lemondtak róla, mert a sűrű, tömött ágak közé a sok-sok szép díszüket nem igazán tudták felaggatni. Rengeteg karácsonyfadíszük van. Édesanyja éveken át gyűjtötte a különböző figurákat, kecses teáskannát, szódásüveget, bohócot, hóembert, gólyát, málnát, epret, kiskosarat, szívecskéket, tarka és csíkos gömböket, csavart függőket és még hosszan sorolhatnám. Minden évben odaajándékozott közülük néhányat Boriénak. Kapott volna a nővére, Dóra is, de ő köszönte, nem kérte, mert csak az egyszínű gömböket szereti. Boriék imádják gazdagon díszíteni a fát.

Végül a nevére rácáfolóan, a Kaukázusban őshonos, nordmann fenyőnél kötöttek ki, ehhez ragaszkodnak évek óta. Szép formájú, tömött, mégsem áthatolhatatlanul sűrű fa. Ágai felfelé állnak, de nem túl sűrűn, így könnyű díszíteni. A színe ragyogó fényes zöld, a tűlevelek fonákján fehér csík húzódik. Illata finom, de nem túl erős. Szeretik, hogy nem hullatja a levelét, igaz, januárra náluk szinte üvegesre szárad.

Bori sógornője kertes házban él, sokszor földlabdás fát választ

A sógornő hatalmas kertjében álló szép fenyők közül több karácsonyfaként kezdte. Klára eleinte nem járt sikerrel, mert rosszul választott. Ma már csak megbízható helyen vásárol, mindig ellenőrzi a fenyő frissességét: meghajlítja valamelyik levelet, és ha azonnal kiegyenesedik, amint elengedi, csak akkor veszi meg a fát. Így biztos lehet abban, hogy még nem indult el a kiszáradás. Otthon a melegebb nappaliban csak egy hétig áll a fa, január legelején kiteszik a hűvösebb verandára, akkor még a díszekkel együtt. Január vége felé leszedik a díszeket, és a fácska a teraszon várja meg a tavaszt, amikor az első adandó alkalommal el is ültetik.

Bori nővére, Dóra, a műfenyőre esküszik

A nővére tanult a gyerekkori karácsonyokból, neki semmi kedve ahhoz, hogy tülekedjen a zöldségesnél vagy valamelyik élelmiszerlánc parkolójában, válogasson a fák között, minden évben új talpat vegyen, vagy otthonról cipelje magával az előző évit, hogy az árusok beleállítsák a fát. Neki ugyanis sosem volt otthon megfelelő eszköze, baltája, fűrésze ehhez. Ha lett volna se tudta volna használni, mert nem egy ezermester. A férje persze, ha kell, mindent megszerel, de karácsonyfát faragni nem tartozik a szükséges teendők közé. Legalább is a férje szerint. Nem rajong ugyanis a karácsonyi díszítésért, nem is hajlandó részt venni a folyamatban. Nem zavarja, nem üldözi, de köszöni, ezt nélküle kell megoldani. Dóra ezért úgy döntött pár éve, hogy vásárol egy műfenyőt. Drága volt, de három év alatt meghozta az árát. A karácsonyok így felszabadult élménnyé váltak számára, ugyanis korábban a fenyővadászat okozta neki a legnagyobb stressz. Ezt hagyta mindig a sor végére – a kifogás az volt, hogy ne száradjon otthon a melegben több nappal karácsony előtt a fa. Persze csak halogatott. Utálta, hogy minden évben csalódott, mert nordmannak mondták, de otthon rájött, hogy lucfenyőt adtak, mert egyenesnek látta a törzsét, de a díszítésnél világossá vált, hogy csálé. Most mindig dús, tömött, egyenes a fa, sosem kell küzdeni január elején, hogyan kösse össze, hogy ne legyen tele a lehulló maradék tűlevelekkel az egész lépcsőház, és hogyan porszívózzon, hogy húsvétkor ne bukkanjon újabb és újabb kósza tűlevelekre a padlórésekben.

Jó megoldás a műfenyő, mert kényelmes és szép. Ma már kiváló minőségű példányokat lehet kapni, igaz, borsos áron. Ám, ha állandó a lakásban a helye, és nem bánjuk, hogy minden évben szinte ugyanolyan a fa, akkor érdemes emellett dönteni.

Bori és Dóra szülei: a karácsonyfa csakis luc lehet

A szülők, akár generációjuk sok más tagja, hagyománytisztelők. Ott ragadtak azokban az években, amikor a gyerekek még kicsik voltak, és szerették volna őket évről évre elbűvölni. Na jó, kicsit nekik is tetszett. Mindig legalább két méter magas fát vettek, és titokban díszítették fel. Amikor fenyőfákat kezdtek vásárolni, még nem is volt nagyon másfajta, mint a luc. Ők nem bánták sosem, hogy hullatják a tűleveleket, számukra ez a folyamat része volt. Sosem szerették a nagy meleget a lakásban, így a fa is jobban bírta, mint másoknál. Egy időben még lefűrészelték a törzs alját, és beleállították egy vödör vízbe a fát. Aztán leszoktak erről, mert január 6-ig, vízkeresztig, mindig kitartottak a választott példányok nagyobb tűlevéláldozat nélkül. Szép formájú, jól díszíthető fák és mind közül a lucfenyőnek a legintenzívebb az illata. Az a gyantás fenyőfaillat náluk az ünnep nélkülözhetetlen része.

Sokan vannak, aki nem vesznek fenyőfát, mert nem engedhetik meg maguknak, vagy számukra túl sok gonddal járna. Vannak, akik fenyőágakat állítanak vázába, esetleg a trendi, alternatív megoldásokat kedvelik. Bárhogy legyen is, mindenkinek nagyon békés, kellemes ünnepeket kívánok!

Tovább a teljes bejegyzéshez
437 Hits
0 hozzászólás