Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Ősszel a nyári lúdról

Hosszú évek óta állandó program az életemben, hogy november utolsó szombatját, vagy annak pár óráját a Tatai Vadlúd Sokadalomban töltöm. Nem tudom megunni! Pedig a ludakat bármelyik nap láthatnám, amikor elsétálok az Öreg-tó partján október végétől, november elejétől egészen a következő év februárjáig.

Fotó: Csonka Péter

Minden alkalommal tanulok valami újat ezekről a szerintem különleges madarakról, büszke vagyok arra, hogy sikerült már néhányat élőben a tópartról, teleszkópon át felismernem. Egyik szebb, mint a másik, ám most csak arról a fajról írok, amelyik hazánkban is fészkel, a ludak közül egyedüliként. A neve, nyári lúd, is erre utal. Nem mindig hívták így. Az 1840-es években még rendes lúd néven szerepelt, valamint márciusi lúd néven is ismert volt. Szürke lúdként is említik, mert tollazatának fő színe a szürke, azaz pontosabban a világosszürke. Talán épp ezért nevezik az Alföldön szőke libának.

A lábuk a hússzínűtől egészen a rózsás árnyalatokig többféle lehet. A csőrük hússzínű vagy narancssárga. Ez a legnagyobb termetű európai vadlúd. Hossza kb. 80 cm, szárnyfesztávolsága átlagosan 170 cm, testtömege pedig 2,5-4 kg. Alfaja a 4-5000 éve háziasított házi lúd, így nem csoda, hogy mindkét faj gágog.

A nyári lúd a Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, Európában sokfelé költ, például a Skandináv félszigeten, Izlandon, Írországban és Skóciában, Lengyelországban, a teljesség igénye nélkül. Itt jellemzően egy-egy területen, ám Ázsiában nagy, összefüggő területeken élnek.

Vonuló madár, Közép-Európából szeptember és november között nyugatabbra és délebbre vonul, ezzel egy időben az északon élő példányok szintén délebbre vonulnak, például Norvégiából Svédország déli területeire, vagy Izlandról Skóciába. Hazánkba is érkeznek Oroszországi területekről nyári ludak telelni. A nyári ludak vonuláskor nagy csapatokban járnak, jellegzetes V alakban repülnek.

A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. Magyarországon a tavak és mocsarak nádasaiban, gyékényeseiben költ. Nem szereti, ha háborgatják. Növényi táplálékkal él, füvet, gabonát, lágy szárú növényeket eszik, de a nagy kedvence a kukorica. Csapatokban járnak a kukoricatarlókra.

A tojó egyedül építi fészkét nagy nádasokba, mindig valami védett, kiemelkedő felületre, a nádszálakat letördelve és egymásra halmozva alakítja ki a költőhelyet, amelyet saját tollaival bélel ki. Sokszor kolóniákban építkeznek, társaságkedvelő madarak. Hűségesek. Az udvarlási szakasz hosszabb ideig tart, az elköteleződés jele, hogy a két madár kórusban gágog. A párok kitartanak egymás mellett életük végéig. Amelyik madár párját veszti, sokszor nem is talál már társat magának.

Az általában 5-6 tojáson a tojó 28 napig kotlik, a tojó és a gúnár egyaránt vezeti a kikelt kislibákat, ivaréretté 2-3 éves korukban válnak. A nyári ludak általában 20 évig élnek.

Egy 2000-ben megjelent tanulmány* megállapításai szerint „Európa nyári lúd állománya mintegy 984.000 példányra tehető, ezen belül Közép-Európában 56.000-os állománya van.” Magyarország 1965. évi fészkelő nyári lúd állományát 250 párra becsülték, 1977-ben már 350-400 pár volt. Az 1980-as évek elején 650-760 pár, 2000. évi fészkelő pár felmérés legalább 2000 párban határozta meg Magyarország fészkelő nyári lúd állományát.

A nyári ludat hazánkban 1954-ben fokozottan védetté nyilvánították, majd a szigorú védelmi intézkedések következtében egyre nagyobb és stabilabb állományúvá vált, ezért 2012-től a szakminisztérium feloldotta védelmét, és vadászhatóvá tette.

 *NYÁRI LÚD (Anser anser) FAJKEZELÉSI TERV MAGYARORSZÁGON MANAGEMENT PLAN FOR GREYLAG GOOSE (Anser anser) IN HUNGARY Faragó Sándor, Kovács Gyula & Hajas Péter Pál Magyar Vízivad Kutató Csoport, Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

Tovább a teljes bejegyzéshez
752 Hits
0 hozzászólás

Egy példaértékű vizes élőhely

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Fotó: Nyári lúd – Csonka Péter

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1279 Hits
0 hozzászólás