Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Az erdei egerek nyomában

Tudták, hogy a rágcsálók faja a legelterjedtebb a földön? Az emlősök közel fele (43%-a) rágcsáló, közülük pedig az egyik legáltalánosabban elterjedt európai emlősállatunk az erdei egér. Bevallom, azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik, pedig igen tekintélyes múltra tekint vissza. Kétmillió éves leletet is találtak, amely egykori létét bizonyítja, kutatások pedig alátámasztják, hogy Kárpát-medencei jelenléte tíz-tizenkétezer éve folyamatos.

Európán túl fellelhető Ázsia egész területén, valamint Észak-Afrikában. Hazánkban a közönséges erdei egér mellett a sárganyakú, a kislábú erdei egérrel és a pirókegérrel találkozhatunk. Az erdei egér neve nem kizárólagos lakóhelyét jelöli – persze ott a legelterjedtebb –, de szántóföldeken, homokdűnéknél, mocsaras területeken, városi parkokban, kertekben is előfordulnak.

Félénk és fürge

Ezt a pici élőlényt félénk természete mellett azért sem könnyű észrevenni, mert rejtőző színekkel áldotta meg a természet. Az erdei egér valamivel nagyobb házi társánál. Hosszúkás teste kb. nyolc-tíz centiméternyi, csupasz, gyűrűs farka pedig képes ugyanolyan hosszúra megnőni, mint törzse. Szőrzete hátoldalán szürkésbarna vagy rőt, hasa piszkosfehér. A sárganyakú erdei egérnek toroktájékán sárga folt díszeleg, szeme és füle pedig nagyobb rokonfajainál, a pirókegér hátát pedig hosszanti irányban fekete csík díszíti. A kislábú erdei egér – a neve is árulkodó – a legkisebb az egérrokonságban, súlya kb. húsz gramm, míg a sárganyakúé elérheti a negyvenöt grammot is. Mindegyik egérfajnak hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva haladnak. Gyakran szimatolnak felemelkedve, hátsó lábukon állva. Nyakuk rövid, ám villámgyorsan tudják forgatni vele fejüket. Szemük éles, fülkagylójuk pedig nagy, kerek, és ezeket a helyes kis „tányérantennákat” képesek a hangforrás irányába fordítani. Erdei egérkénk minden rezdülésre odafigyel, hiszen pompás táplálékforrást jelent olyan környezetében élő állatoknak, mint a vörös róka, a menyét, a hermelin, a borz vagy a bagoly- és héjafélék.

Legfőképpen falánk

Ügyesen másznak fel fákra, bokrokra és a természetes fészekodú mellett nem vetik meg a mesterséges kialakítású madárlakóhelyeket sem, oda is szívesen beköltöznek. Legjellemzőbben azonban földalatti járatokban készítik el fészküket, amelyet mohával és egyéb puha növényzettel bélelnek ki. Az így kialakított otthonuknak mindig két kijáratot terveznek, és építenek bele külön lakókamrát valamint éléskamrát. Ezekben az üregekben a nappalt főként pihenéssel töltik, majd szürkületkor, illetve az éj leple alatt indulnak táplálékszerző útjukra. Apró, melegvérű állatok lévén igen falánkak: akár napi hússzor is megtöltik bendőjüket, ami azt jelenti szerintem, hogy lényegében folyamatosan esznek. Növényi táplálékok (magok, bogyók, makk, mogyoró, gyümölcsök, rügyek) mellett rovarokat fogyasztanak, tavasszal kisebb madárfiókákat is bekebeleznek, a téli ínséges időkben pedig a fakérget sem vetik meg.

Ősszel, a nagy téli raktározás előtt messzebbre is elmerészkednek otthonuktól, és több száz méteres körzetben gyűjtik élelmüket. Egy nap alatt akár másfél kilométert is megtesznek ennek érdekében. Egy ilyen kicsiny állattól ez igen nagy teljesítmény! Emberléptékre átfordítva ez azt jelenti, mintha 15-20 kilométert kellene gyalogolnunk azért, hogy ehessünk.

Kár lenne nélkülük

Az időjárás függvényében április környékétől kezdődik az utódnemzés. Egy év alatt négy almot is kinevelhetnek az egérszülők, ahol átlagosan négy-kilenc csupasz, csukott szemű kölyök születik alkalmanként. A kisegereknek kéthetes korukban nyílik ki a szemük, s már nyolc hetes koruktól ivarérettnek számítanak. A testvérek több nemzedéken át szüleikkel maradnak, szoros, nagycsaládos életet folytatva.

Bár az egerekről először kártékonyságuk juthat eszünkbe, ökológiai rendszerekben betöltött szerepét illetően hasznos állatok, mivel számos ragadozó emlős és madár (pl. baglyok) eltartói. Eltűnésük ezért hosszú távon a ragadozóink eltűnését, a biológiai sokféleség csökkenését eredményezné.

Tovább a teljes bejegyzéshez
630 Hits
0 hozzászólás

Eurázsiai hód: a fanyűvő vízi emlős

A hódfélék családjának két faja van, egyik a nálunk is élő eurázsiai hód, a másik az Atlanti-óceánon túl őshonos kanadai hód. A kettő közül a kontinensünkön élő faj a nagyobb termetű. Skóciától Mongóliáig a legtöbb országban fellelhető, de a hidegebb területeket (Skandinávia, Balti államok, Oroszország stb.) jobban kedveli. Az eurázsiai hód (amely európai vagy közönséges hód néven is ismert) a legnagyobb termetű rágcsáló Európában. A 19. században az állomány a természetes európai élőhelyein nagyon lecsökkent, mert módszeresen vadásztak rájuk részben húsuk, prémjük és pézsmájuk miatt, részben, mert „fanyűvő” táplálkozási szokásaik miatt kártékonynak tartották. Magyarországon, természetes élőhelyen, közel 150 évig egyáltalán nem élt hód. Az 1920-as években indult európai visszatelepítési hullám a század utolsó két évtizedére Magyarországra szintén elért, ennek és a védelmi intézkedéseknek köszönhetően, mára növekedőben van a számuk itthon is. 2004 óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető chippel látnak el.

Az európai hód testtömege 20-33 kg, testhossza 75-100 cm. Jellegzetes pikkelyes farka testhossza harmadát, sőt felét is elérheti, így nem ritka a közel másfél méteres hód sem. Barna bundája alkalmazkodott a vízi élethez, a tömött, selymes szőrme teljes mértékben vízálló. A bundáját a hód folyamatosan karbantartja, a testén lévő két szagmirigy segítségével gondoskodik a tartós impregnálásról. Hogy víz ne kerüljön szervezetébe, orrát és fülét egy bőrlebennyel le tudja zárni. A gyors és magabiztos úszást biztosítja a lábujjait (a vízi madarakhoz hasonlóan) összekötő hártya.

A katolikus vallás a hódhúst a 15. században böjti időben is fogyaszthatóvá nyilvánította azon az elven, hogy hallal táplálkozik, így a hallal egy lényegűvé válik. Ám ebben tévedtek, a hód növényevő. Az európai hód a vízpart legfeljebb 40-50 méteres, még inkább 10-20 méteres szélességében szerzi be kizárólag növényi eredetű táplálékát. Elsősorban a lágyszárúakat kedveli, legfőbb csemegéje a vízitök. Télen a fák kérgét rágcsálja. Leginkább az 5 cm-nél kisebb átmérőjű puhafákat kedveli, de nem riad vissza a vastagabb, 60-80 cm-es példányoktól sem. A táplálékszerzés mellett fogaik karbantartására is szolgál a rágcsálás, mert gyorsan kopó metszőfogai folyamatosan nőnek. Ha télen befagy a víz tükre, a nyáron elraktározott táplálékból tartja fenn magát. Kevés természetes ellensége van.

Sok hit és tévhit övezi a hódokat: megrágott és kidöntött fák, folyókat elzáró gátak. A rajzfilmekben-filmekben látható gátak és hódvárak a kanadai rokonok munkáját dicséri. Az eurázsiai hód élőhelye nem a fából épített gát, hanem a víz partfalába ásott alagútrendszer. A tíz méter körüli folyosók bejárata a vízből nyílik, a lakóodú természetesen a víz szintje fölött helyezkedik el. Számos más állathoz hasonlóan területét kijelöli, és sajátjának tekinti. Ritkán költöznek. A hódlakban három generáció él egymás mellett, a párok monogámok.

A hideg hónapok a hód esetében nem téli álommal telnek el, ez a szaporodás időszaka. A hód, mint minden emlős, elevenszülő. A nőstények 50-70%-a szül évente 1 vagy 2 utódot. Az újszülöttek szőrösen jönnek a világra, és 2 óra elteltével már úszni is tudnak, bár otthonukat nem hagyják el. Anyjuk három hónapos korukig szoptatja őket. Bár már 16 naposan elkezdenek fakérget rágni, csak egy hónapos koruktól kezdve fogyasztanak szilárd táplálékot.

Szeressük, vagy ne szeressük a hódokat?

Mi a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-nél kifejezetten örültünk, amikor a VII-es vörösiszaptározó melletti Fényes-patakban az elmúlt években megjelent néhány hód. Mivel ezek az állatok csak tiszta vízben élnek, így természetes módon igazolják, amit a számok és a rendszeres hatósági ellenőrzések is bizonyítanak, hogy rekultivációs munkánkat jól végezzük.

Aki viszont nem kedveli a hódokat, mert fáit félti, az is élhet velük békében. A legegyszerűbb megoldás, ha elkerítjük a fás területet, persze figyelve arra, hogy a kerítés mélyen a földben is folytatódjon, mert a hódok kiválóan ásnak. Ha nem egy erdőt akarunk elkeríteni, csak néhány fát megóvni, akkor a fákat is körbekeríthetjük hálóval, vagy erre kifejlesztett, speciális hódriasztó anyagokkal bekenhetjük a kérgüket. Esetleg helyezzünk ki a hódoknak faforgácsot, vagy hagyjunk a területen néhány kidöntött fát!

A hódbarát eljárás azért is javasolt, mert Magyarországon az európai hód védett állat, eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2432 Hits
0 hozzászólás