Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Napsütéses szüreti felvonulás

Idén is szeptember 21-én rendezték meg a szokásos Kesztölci Szüreti Vidámságokat. Az esemény a hagyomány szerint két fő részből áll, az egyik maga a felvonulás, amikor a szüreti menet végigvonul a falun, és csak akkor állnak meg, amikor a helybeliek régi jó szokás szerint megvendégelik őket kis pogácsával és persze az elmaradhatatlan pohárka borral. A festői szépségű Kesztölc lankáin ugyanis kiváló szőlő terem, remek, „szép” borokat kóstolhat, aki erre jár.

A menetet az elmúlt években többször is elmosta az eső, tavaly is kevésen múlott, hiszen a délelőtti felhőszakadás csak kora délutánra szánta meg a kesztölcieket. Idén azonban semmi sem akadályozta meg, hogy lovaskocsi helyett egy traktorral az élen bejárják a hangulatos hegyi utcácskákat. A cél most is a Művelődési Ház volt. Ez a helyszíne ugyanis a másik fő programpontnak, a műsoros rendezvénynek, és az elsősorban a gyerekek szórakoztatására kitelepült kézműves foglalkozásoknak.

A műsor, mint rendesen, most is színvonalas volt, a teljesség igénye nélkül említek csak pár fellépőt a sok jó produkció közül. Örömmel láttuk a Nyugdíjas Klub fellépését, a csinos kék egyenruhába bújt, ügyes mazsoretteket, az óvodások és az iskolások kedves műsorát, jó volt ismét hallani a Pávakört is. A rendezvény bent zajlott a házban, de a szervezők kihangosítással gondoskodtak arról, hogy aki már nem fért be, az is hallhassa a jó hangulatú zenét és a beszédeket az udvaron.

Idén is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vállalása volt, hogy a délután során játékok kössék le a gyerekek figyelmét. Hiszen tavaly megígértük, hogy újra jövünk! Néhány gyerek szavaiból kiderült, hogy számítottak is erre.

Alapvetően kétféle foglalkozással, játékkal készültünk. Az egyik lényege, hogy kicsit elgondolkoztassa a gyerekeket, mennyire nem mindegy, hova tesszük azt a sok hulladékot, amelyet rendszeresen, napról napra „megtermelünk” otthon. Nagy öröm számomra, hogy évről évre tapasztalom, egyre több családban gyűjtik már szelektíven a hulladékot, és otthon ezt nem csak a felnőttek ügyének tekintik, hanem a kicsiket is bevonják. Az is jó tendencia, hogy a komposztálás sem újdonság ma, többen mondták, hogy ők is komposztálnak. Merem remélni, kicsit mi is hozzájárulunk ehhez a környezettudatossághoz. Már azt eredménynek tartom, ha a szelektív gyűjtés lényege, fő üzenete eljut a gyerekekhez játék közben is.

Vittük tehát a táblás szelektív játékunkat és a lényegében megunhatatlan hulladékhorgászatot. Évről évre gondolkodunk azon, hogy nem, ezt már nem hozzuk Kesztölcre, hiszen itt volt minden évben, biztosan unalmas, de be kell látnunk, még ma is igen népszerű.

A másik foglalkozásfajta pedig a kézműveskedés. A korongozás szintén a „sohanemelég” kategóriába tartozik, Zsilinszky András kézműves végtelen türelemmel segít évről évre, hogy használható kis csuprok vagy tálak készüljenek, amelyeket aztán ki is színezhetnek kedvükre a gyerekek.

Kézműveskedhettek a kicsik az újrahasznosítás jegyében is. Idén mini cserepekből, maradék fonálból babákat barkácsolhattak, és az egyre népszerűbb kavicsfestés is telitalálat volt. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek úgy tekintsenek az őket körülvevő tárgyakra, hogy azok értéket jelentenek. Ne az legyen az első gondolatuk, hogy kidobják, ami megkopott, vagy amit meguntak, hanem alakítsák át, keltsék új életre azokat.

Persze nem lenne teljes a szüreti mulatság bor és ennivaló nélkül. Az ízletes tepertős kenyér, a finom, sűrű, forró gulyás és az óriási palacsinta bőven fogyott, jó étvággyal falatozott mindenki.

Idén is kiváló volt a hangulat, aranyosak voltak a gyerekek, ismét jó délutánt töltöttünk Kesztölcön.

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
343 Hits
0 hozzászólás