Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Nem kéne eldobni, mert felvenni sokkal nehezebb – hétvégén lesz a takarítási világnap

Két okból felemás érzésem van ezzel a világnappal kapcsolatban. Nagyon tetszik, hogy a téma évről évre divatosabb, egyre többen vesznek részt ilyen akciókban, cégek, civil szervezetek és magánszemélyek.

Nem kedvelem azonban, hogy sok esetben az akció felszínes, csak a látszat kedvéért csinálják vagy csináltatják. Egy nagyobb nemzetközi vállalatnál dolgozó ismerősömtől hallottam a következő történetet. Elmesélte, hogy a cégnek több vidéki telephelye működik, ő ezek közül az egyiken dolgozik. A HR-esük megszervezte tavaly, hogy a takarítási világnapon olyan helyen dolgozzanak, amit a helyi önkormányzat fontosnak tart. A hivatal azt javasolta nekik, hogy a település főútja mentén haladjanak végig, mindkét oldalon. Kivonultak 20-an, szigorúan önkéntes alapon, kaptak a cégtől zsákot és kesztyűt, ám szemetet nem sokat találtak. Később kiderült, hogy azért nem, mert az önkormányzat egy héttel korábban közmunkásokkal elvégeztette a munkát. Semmi rossz szándék nem volt ebben, csak kis szervezetlenség. Aki a javaslatot adta, sajnos nem volt teljesen képben. A kollégák mégis úgy döntöttek, először és utoljára vettek részt ilyen akcióban.

Persze nem ez az általános gyakorlat, és remek, hogy a témának van egy jeles napja. Ilyenkor a figyelem írásban és a gyakorlatban egyaránt erre irányul. Számos ötletet kaphatunk, hogyan és mit takarítsunk, melyek ehhez a legmegfelelőbb eszközök. Civil szervezetek vannak, akik közös szemétszedési akciót hirdetnek, amelyekre bárki bejelentkezhet. Ha valakinek csak egy-két szabad órája van, annyira is beállhat a többiek közé, és ezen a módon hasznossá teheti magát. Érdemes, ezt a gyakorlatból tudom. Magam is részt vettem ilyen akciókban, és mindig őszinte elégedettség töltött el a nap végén.

Nem csak patak- vagy tópartot lehet ilyenkor rendbe tenni, de átnézhetjük a saját lakásunkat is. Például elvihetjük otthonról az összes feleslegessé vált elektronikai hulladékot a legközelebbi hulladékudvarba. Már ezzel is tettünk valamit. Sőt! Amennyiben van autónk, akkor felajánlhatjuk a lakókörnyezetünkben azoknak, akiknek nincs, hogy begyűjtjük tőlük és elszállítjuk a veszélyes hulladékot. Akinek van garázsa, nézze át ezen a napon, vajon szüksége van-e mindarra, amit ott tárol? Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a lomtalanítás ideje!

1992-ben hirdette meg első alkalommal az ENSZ a takarítási világnapot. Azt olvastam, hogy már 80 országban több tíz millióan szednek szemetet ezen a napon, tehát minden év szeptemberének 3. szombatján.

Mégis van még valami, ami zavar ezzel a világnappal kapcsolatban. Ha nem szórnánk szét a szemetet, ha nem hagynánk felgyűlni a felesleges tárgyakat a lakásunkban, akkor erre a napra nem is lenne szükség.

Szívem szerint meghirdetném az „Egyetlen napon se szemetelj!” akciót. Nagyon kevés energiába kerülne, hogy ne kelljen PET-palackokat kihorgászni egy folyóból. Annyi erőfeszítés kellene mindössze, hogy a csónakból ne dobjam a vízbe a kiürült vizespalackot. Amikor egy tóparton vagy parkban, erdőben sétálok, figyelnem kellene, hogy ne ejtsem mintegy véletlenül a földre az üres sörösdobozt, a használt papírzsebkendőt, a kiürült ropis zacskót… Ha odáig el tudtam vinni, pedig akkor még nehezebb volt, bírjam ki még kicsit, amíg találok egy kukát. Ha pedig nem látok sehol, akkor vigyem csak haza a szemetet, és dobjam ki otthon. Igazán nem nehéz!

Sosem értettem, aki sétál egy parkban, azt nem zavarja, hogy másnap, ha visszamegy, a saját szemetét kell majd néznie? Vagy úgy gondolja, vigye el valaki onnan? Szedje fel valaki más? De ki és miért tenné? Nem állhat parkőr minden fűszálnál!

A szemét pár órára is szemét. Nem pusztán zavaró, de sok esetben a vadon élő állatok szenvednek tőle. Számtalan alkalommal olvashattunk arról, hogy a vizekbe bekerülő műanyag szemét bejuthat a halak gyomrába, elpusztítva őket. Vagy nem gondolnak arra a lazán, vagy éppen felelőtlenül, sőt cinikusan szemetelők, hogy például a játszótéren eldobott szemét könnyen egy kisgyerek kezébe kerülhet? Nem kell hozzá koronavírusos időszak, hogy fertőzést terjesszen. Tavasz óta pedig tudjuk, még jobban kellene vigyáznunk. Mégis számtalan szétszórt szájmaszkot látok az utcán. Talán a takarítási világnap felhívja erre a figyelmünket, és kevesebben fognak szemetelni. Legalább remélem!

Tovább a teljes bejegyzéshez
464 Hits
0 hozzászólás

Takarítási világnap – Amikor felsóhajt a Föld

A kezdetek

A Takarítási világnap nem kötődik konkrét dátumhoz, minden évben egy szeptember 20-a körüli hétvégén rendezik meg (idén szeptember 15-ét jelölték ki). Ez a szép hagyományokra visszatekintő ünnep Ausztráliából indult 1989-ben, amikor egy vitorlásversenyen az egyik versenyző, Ian Kiernan, teljesen felháborodott, hogy szemetes az óceán, és hulladékkal borított a partja is. Gyorsan megszervezte hát az első szemétszedéssel egybekötött közösségi programot Sydney kikötőjében és környékén. Mottója a következőképpen hangzott: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon! Ha mindenki tisztán tartaná a saját környezetét az egész világ tiszta lenne…”

 

Fotó: Pixabay

A Takarítási Világnapot hivatalosan először 1992-ben hirdették meg az ENSZ Környezetvédelmi Programjában (UNEP), és az óta minden évben megrendezik. Ma már 80 országban csaknem 35 millióan látnak neki környezetük rendbetételéhez: hulladékot szelektálnak, szemetet szednek, patak- és folyópartot takarítanak, fát ültetnek.

 

Micsoda mennyiség!

A programot nálunk először a Magyar Cserkészszövetség karolta fel, azóta a pozitív fogadtatásnak és a civil szervezeteknek köszönhetően ez a világméretű takarítás egyre nagyobb népszerűségnek örvend itthon is. Szerencsére ma már rendszeresen indítanak ehhez a világnaphoz kapcsolódóan akciókat, és sok cég is részt vesz az általános „nagytakarításban”. A mi cégünk is több alkalommal részt vett a mozgalomban, takarítottunk mi is árokmedret, Duna-partot, adtunk konténert a gyűjtéshez, és elszállíttattuk az összegyűlt hulladékot.

Az országos adatok szerintem igen imponálók. 2017-ben 2324 helyszínen, hozzávetőlegesen 210 000 ember, 3122 tonna szemetet (Forrás: kormany.hu) gyűjtött össze. Ez a 3 tonnányi hulladék több mint az a szemétmennyiség, amelyet Észak-Magyarország lakossága egy nap alatt „megtermel”.

Fotó: Pixabay

 

Természetesen takarítunk!

Hatékonyan takarítani nem kizárólag a reklámokból jól ismert vegyszerekkel lehet. Ezek sokszor irritáló hatásúak és a környezetünkre is kifejezetten károsak. Többek között a citrom, a teafaolaj, az ecet, a krumplihéj, a só, illetve a mosószappan vagy szódabikarbóna felhasználásával – a régi jó módszerekkel –, sokkal szebb eredményt érhetünk el, mint a drága vegyszerek segítségével.

 

A Takarítási világnap célja, hogy jobb és élhetőbb környezetben éljük mindennapjainkat, nemcsak otthon, hanem a közterületeken, az utcákon, tereken, vagy az iskolában és a munkahelyünkön. Van, aki úgy gondolja, hogy egy nap nem váltja meg a világot, és ebben persze igaza is van. De nekem meggyőződésem, hogy ez legalább egy alkalom, amikor erről a fontos ügyről beszélünk, amikor a sajtó, a média is foglalkozik vele. Ilyenkor olyanokhoz is eljut az üzenet, akik addig nem gondoltak arra, hogy egy eldobott tárgy, egy kocsiablakon kidobott pillepalack nem csak elcsúfítja a környezetet, de károsítja is.

Amúgy mi magunk minden napot takarítási világnappá tehetünk, mert szerintem nem érdemes másokra várni, kinek-kinek a maga környezetében kell rendet tennie. Ha minden nap teszünk egy keveset, a nagytakarítás is kisebb feladat lesz.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2668 Hits
1 hozzászólás