Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Főszerepben a vadludak – most már online is

Amikor november utolsó szombatján az elmúlt években kilátogattam a Tatai Vadlúd Sokadalomba, mindig elfogott az az érzés, hogy ezt a rendezvényt Magyarországon mindenki ismeri, és ha nem is járt még ott személyesen, ám lelke mélyén vágyik rá. Sem a hideg, sem az eső vagy a hó nem riasztja el az érdeklődőket. A rendezvény honlapján olvastam, hogy tavaly közel 20.000 ember látogatott ki aznap a tópartra, és vett részt valamelyik programon: a madárgyűrűzésen, az egyik előadáson, az állatbemutatókon, vagy megfigyelte a ludakat valamelyik kihelyezett teleszkópon át.

Az, hogy több tízezer madarat lehet egyszerre egy város közepén látni, reggel a táplálkozó helyre indulásukat, majd késő délután a visszaérkezésüket, a tömeges behúzást átélni, még azokat is megmozgatja, akik nem madárrajongók. Jelenleg már közel 47 000 lúd éjszakázik a tavon.

Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak évszázadok, évezredek óta a tatai Öreg-tó leeresztett medrében, előtte pedig az egykori mocsárvidéken találtak pihenőhelyet maguknak hosszú vonulásuk során. Minden év októberében-novemberében visszatérnek, hogy a telet nálunk töltsék, majd február végén, március elején visszaindulnak északi költőhelyeik felé.

Nem csak hozzánk jönnek a ludak, és hazánkban sem csak Tatára, mégis az itteni látványosság Európa-szerte egyedülálló. Az Öreg-tó ugyanis az egyetlen olyan madárpihenőhely, melyet egy város szinte teljesen körülvesz.

Pontosan mi ez a rendezvény –kérdezheti az, aki valami oknál fogva nem hallott róla.

Minden év novemberének utolsó szombatján a tatai Öreg-tó partján rendezik meg a szervezők (a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom Megyei csoportja) a Tatai Vadlúd Sokadalmat. Mára igazi természetvédelmi fesztivállá nőtte ki magát, hiszen környezettudatos – például csak környezetbarát termékeket, minőségi élelmiszereket előállító kistermelőknek, művészeknek adnak lehetőséget árusításra, kiállításra. Itt minden a természet tiszteletéről szól.

Húsz évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy minél több ember figyelmét felhívják ennek a különleges eseménynek, a ludak itt telelésének a segítségével a város különleges adottságaira, és a madárvilág szépségére.

Idén a szervezőket is váratlan helyzet elé állította a koronavírus-járvány. Nem tétlenkedtek, izgalmas online programokkal, játékokkal igyekeznek pótolni a személyes élményt. Ebben a különös, sokak szerint szomorú, mások szerint egészen új lehetőségekkel teli évben könnyebben hozzáférhet bárki a Sokadalom eseményeihez, mint eddig bármikor. Ehhez idén senkinek nem kell Tatára utaznia.

Megtartják a nap egyik kiemelkedő programját, a Madármegfigyelő versenyt. Erre sok madarász készül évről évre. A szervezők nagyon figyelnek arra, hogy a járványügyi előírásokat mindenképpen betartsák. Aki nem regisztrált résztvevő, a nap során Orbán Zoltán, az MME szóvivője közvetítésének köszönhetően, szinte folyamatosan nyomon követheti az eseményt. A Sokadalom Facebook-oldalán folyamatosan tájékozódhat bárki, mikor milyen program következik.

11 órakor lesz például az Envirotis - Madarak fényben és árnyékban madaras fotópályázat eredményhirdetése. Szerintem sokan kíváncsiak arra, hogy a több mint 900 remek fotó közül melyek lettek a díjazottak.

Remélem, sokan követik november 28-án a Sokadalom online eseményeit, és bízom abban, hogy jövőre többen leszünk a tóparton, a rendezvényen, mint eddig bármikor.

Fotók: Csonka Péter

Tovább a teljes bejegyzéshez
1143 Hits
0 hozzászólás

Egy példaértékű vizes élőhely

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Fotó: Nyári lúd – Csonka Péter

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Normal 0 21 false false false EN-GB X-NONE X-NONE

Egy kedves ismerősömmel beszélgettünk nemrég arról, mi is az a vizes élőhely. Hogyan lett ez téma köztünk így télvíz idején? Ahogy az lenni szokott, egy beszélgetés asszociációs láncában bukkant fel. Barátom tavaly ugyanis sok-sok év tervezgetés után végre ellátogatott a Tatai Vadlúd Sokadalomba. Elmesélte, milyen kellemes élmény volt ez számára, én pedig hozzátettem, hogy a tatai Öreg-tó a ludaknak köszönhetően lett vizes élőhelyként 1989 óta Ramsari terület.

„Tudod” – nevette el magát –, „nekem viszont a gyerekkorom jut erről eszembe, amikor néha a Balatonnál nyaraltam. Egy-egy nagy vihar után boldogan figyeltem a nehezen kiszáradó pocsolyákat, és bámultam a benne hamar kialakult életet. Számomra ez volt a vizes élőhely, meg az út mellett a vízelvezető árok.”

Hát, „Ramsari-értelemben” ezek bizony nem vizes élőhelyek. A téma nekem azonban éppen kapóra jött, mert közeleg a vizes élőhelyek napja, ez az évfordulója a Ramsari Egyezménynek, amelyet 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadtak el.

Ma már szinte naponta téma a klímaváltozás a médiában, a környezetvédő civil szervezetek online felületein és természetesen az európai és világpolitikában. A klímaproblémát nem ma kezdte el érzékelni az emberiség. Az már több évtizeddel ezelőtt egyértelműen látszott, hogy a fokozódó emberi beavatkozás következtében csökken a vizes élőhelyek száma és felülete, és ha ez ügyben nem születik nemzetközi összefogás, akkor visszafordíthatatlanul pusztulni fognak vízi madaraink. 18 ország volt a kezdeményező, az egyezményhez az elmúlt közel öt évtized alatt több mint 150 ország csatlakozott. Belépni a programba viszonylag egyszerű: már egy, a feltételeknek megfelelő vizes élőhely elegendő hozzá. A jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felelősséget vállal az adott élőhely védelméért, köteles tehát az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és biztosítania kell az adott ökoszisztéma fenntarthatóságát. A hosszú távú stratégia mellett évente végrehajtási tervet is kell készíteni.

Nagyon sokféle vizes terület kerülhet fel a Ramsari listára, ám bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. A vizes élőhely lehet természetes vagy mesterséges, állandó vagy időszakos (például időszakosan kiszáradó szikes tavak), sós vagy édesvizű, a lényeg, hogy őshonos vagy veszélyeztetett élőlényeknek nyújtson élőhelyet, menedéket. Ramsari terület besorolást nyerhet az a terület is, ahol 20 ezernél több, akár többféle vízimadár él, esetleg egy vízimadár faj egy százalékát tartja el az élőhely. Tengervíz is felkerülhet a listára, ha a víz mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert. Ennek megfelelően öt nagy csoportba sorolják a területeket: tengeri élőhelyek (tengerparti lagúnák, sziklás partok és korallszirtek); deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (köztük a mangrove mocsarak), tavi, folyó menti, valamint mocsári élőhelyek. Jelenleg több mint 1200 terület, összesen mintegy 100 millió négyzetkilométer tartozik az egyezmény hatálya alá.

Hazánk már 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, jelenleg csaknem 30 területtel szerepelünk a listán. Ezeket itt most nem sorolom fel, remélem, aki olvassa ezt a bejegyzést, utánanéz, milyen hazai értékek szerepelnek a nemzetközi listán. Ahogy már említettem, ott van köztük az Öreg-tó is. 2006 óta a terület Tatai-tavak néven szerepel, mert felkerült a listára három közeli tó, tórendszer is.

Az Öreg-tó és környéke vonuló és telelő vízimadarai miatt jelentős. Arról akár már a Sokadalom látogatói is beszámolhatnak, hogy itt bizony évente nem csak húszezer vadlúd pihen meg vonulásában, vagy telel át, ha enyhe az időjárás. Volt olyan év, amikor 40-50 ezer lúd is itt időzött egyszerre.

2019-ben az Öreg-tavon és környékén novemberben több mint harmincezer ludat számláltak, 24 ezer lúd a városban éjszakázott, 6200 a Ferencmajori-halastavakon. (Forrás: vadludsokaladom.hu). A madármegfigyelők különösen örülhettek, mert a rendszeresen ideérkező vetési lúd, nagy lilik vagy nyári lúd mellett szinte valamennyi ritka faj is jelen volt a tavon.

Mára harmonikusnak mondható a tavat használók között az együttműködés, sokszor persze nem volt egyszerű megegyezésre jutni. Más az érdeke a halászatnak, vagy akár a turizmusban érdekelteknek. Ha voltak korábban nézetletérések, ezek mára elcsitultak és a városban élők megszokták, megszerették a ludakat. Erre talán jó bizonyíték, hogy Tata az első város, ahol 2018 októbere óta a város jelentős részén tilos a tűzijátékok használata november 1 és február 28 között.

Sok tatai kifejezetten örül a ludaknak, és talán mindenki büszke, hogy Európában egyedülálló jelenségnek ad otthont a város. Jó példát nyújtanak mindenkinek, hogyan lehet felelősen gondoskodni egy vizes élőhelyről.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1351 Hits
0 hozzászólás