Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Főszerepben a vadludak – most már online is

Amikor november utolsó szombatján az elmúlt években kilátogattam a Tatai Vadlúd Sokadalomba, mindig elfogott az az érzés, hogy ezt a rendezvényt Magyarországon mindenki ismeri, és ha nem is járt még ott személyesen, ám lelke mélyén vágyik rá. Sem a hideg, sem az eső vagy a hó nem riasztja el az érdeklődőket. A rendezvény honlapján olvastam, hogy tavaly közel 20.000 ember látogatott ki aznap a tópartra, és vett részt valamelyik programon: a madárgyűrűzésen, az egyik előadáson, az állatbemutatókon, vagy megfigyelte a ludakat valamelyik kihelyezett teleszkópon át.

Az, hogy több tízezer madarat lehet egyszerre egy város közepén látni, reggel a táplálkozó helyre indulásukat, majd késő délután a visszaérkezésüket, a tömeges behúzást átélni, még azokat is megmozgatja, akik nem madárrajongók. Jelenleg már közel 47 000 lúd éjszakázik a tavon.

Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak évszázadok, évezredek óta a tatai Öreg-tó leeresztett medrében, előtte pedig az egykori mocsárvidéken találtak pihenőhelyet maguknak hosszú vonulásuk során. Minden év októberében-novemberében visszatérnek, hogy a telet nálunk töltsék, majd február végén, március elején visszaindulnak északi költőhelyeik felé.

Nem csak hozzánk jönnek a ludak, és hazánkban sem csak Tatára, mégis az itteni látványosság Európa-szerte egyedülálló. Az Öreg-tó ugyanis az egyetlen olyan madárpihenőhely, melyet egy város szinte teljesen körülvesz.

Pontosan mi ez a rendezvény –kérdezheti az, aki valami oknál fogva nem hallott róla.

Minden év novemberének utolsó szombatján a tatai Öreg-tó partján rendezik meg a szervezők (a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom Megyei csoportja) a Tatai Vadlúd Sokadalmat. Mára igazi természetvédelmi fesztivállá nőtte ki magát, hiszen környezettudatos – például csak környezetbarát termékeket, minőségi élelmiszereket előállító kistermelőknek, művészeknek adnak lehetőséget árusításra, kiállításra. Itt minden a természet tiszteletéről szól.

Húsz évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy minél több ember figyelmét felhívják ennek a különleges eseménynek, a ludak itt telelésének a segítségével a város különleges adottságaira, és a madárvilág szépségére.

Idén a szervezőket is váratlan helyzet elé állította a koronavírus-járvány. Nem tétlenkedtek, izgalmas online programokkal, játékokkal igyekeznek pótolni a személyes élményt. Ebben a különös, sokak szerint szomorú, mások szerint egészen új lehetőségekkel teli évben könnyebben hozzáférhet bárki a Sokadalom eseményeihez, mint eddig bármikor. Ehhez idén senkinek nem kell Tatára utaznia.

Megtartják a nap egyik kiemelkedő programját, a Madármegfigyelő versenyt. Erre sok madarász készül évről évre. A szervezők nagyon figyelnek arra, hogy a járványügyi előírásokat mindenképpen betartsák. Aki nem regisztrált résztvevő, a nap során Orbán Zoltán, az MME szóvivője közvetítésének köszönhetően, szinte folyamatosan nyomon követheti az eseményt. A Sokadalom Facebook-oldalán folyamatosan tájékozódhat bárki, mikor milyen program következik.

11 órakor lesz például az Envirotis - Madarak fényben és árnyékban madaras fotópályázat eredményhirdetése. Szerintem sokan kíváncsiak arra, hogy a több mint 900 remek fotó közül melyek lettek a díjazottak.

Remélem, sokan követik november 28-án a Sokadalom online eseményeit, és bízom abban, hogy jövőre többen leszünk a tóparton, a rendezvényen, mint eddig bármikor.

Fotók: Csonka Péter

Tovább a teljes bejegyzéshez
1143 Hits
0 hozzászólás

Ősszel a nyári lúdról

Hosszú évek óta állandó program az életemben, hogy november utolsó szombatját, vagy annak pár óráját a Tatai Vadlúd Sokadalomban töltöm. Nem tudom megunni! Pedig a ludakat bármelyik nap láthatnám, amikor elsétálok az Öreg-tó partján október végétől, november elejétől egészen a következő év februárjáig.

Fotó: Csonka Péter

Minden alkalommal tanulok valami újat ezekről a szerintem különleges madarakról, büszke vagyok arra, hogy sikerült már néhányat élőben a tópartról, teleszkópon át felismernem. Egyik szebb, mint a másik, ám most csak arról a fajról írok, amelyik hazánkban is fészkel, a ludak közül egyedüliként. A neve, nyári lúd, is erre utal. Nem mindig hívták így. Az 1840-es években még rendes lúd néven szerepelt, valamint márciusi lúd néven is ismert volt. Szürke lúdként is említik, mert tollazatának fő színe a szürke, azaz pontosabban a világosszürke. Talán épp ezért nevezik az Alföldön szőke libának.

A lábuk a hússzínűtől egészen a rózsás árnyalatokig többféle lehet. A csőrük hússzínű vagy narancssárga. Ez a legnagyobb termetű európai vadlúd. Hossza kb. 80 cm, szárnyfesztávolsága átlagosan 170 cm, testtömege pedig 2,5-4 kg. Alfaja a 4-5000 éve háziasított házi lúd, így nem csoda, hogy mindkét faj gágog.

A nyári lúd a Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, Európában sokfelé költ, például a Skandináv félszigeten, Izlandon, Írországban és Skóciában, Lengyelországban, a teljesség igénye nélkül. Itt jellemzően egy-egy területen, ám Ázsiában nagy, összefüggő területeken élnek.

Vonuló madár, Közép-Európából szeptember és november között nyugatabbra és délebbre vonul, ezzel egy időben az északon élő példányok szintén délebbre vonulnak, például Norvégiából Svédország déli területeire, vagy Izlandról Skóciába. Hazánkba is érkeznek Oroszországi területekről nyári ludak telelni. A nyári ludak vonuláskor nagy csapatokban járnak, jellegzetes V alakban repülnek.

A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. Magyarországon a tavak és mocsarak nádasaiban, gyékényeseiben költ. Nem szereti, ha háborgatják. Növényi táplálékkal él, füvet, gabonát, lágy szárú növényeket eszik, de a nagy kedvence a kukorica. Csapatokban járnak a kukoricatarlókra.

A tojó egyedül építi fészkét nagy nádasokba, mindig valami védett, kiemelkedő felületre, a nádszálakat letördelve és egymásra halmozva alakítja ki a költőhelyet, amelyet saját tollaival bélel ki. Sokszor kolóniákban építkeznek, társaságkedvelő madarak. Hűségesek. Az udvarlási szakasz hosszabb ideig tart, az elköteleződés jele, hogy a két madár kórusban gágog. A párok kitartanak egymás mellett életük végéig. Amelyik madár párját veszti, sokszor nem is talál már társat magának.

Az általában 5-6 tojáson a tojó 28 napig kotlik, a tojó és a gúnár egyaránt vezeti a kikelt kislibákat, ivaréretté 2-3 éves korukban válnak. A nyári ludak általában 20 évig élnek.

Egy 2000-ben megjelent tanulmány* megállapításai szerint „Európa nyári lúd állománya mintegy 984.000 példányra tehető, ezen belül Közép-Európában 56.000-os állománya van.” Magyarország 1965. évi fészkelő nyári lúd állományát 250 párra becsülték, 1977-ben már 350-400 pár volt. Az 1980-as évek elején 650-760 pár, 2000. évi fészkelő pár felmérés legalább 2000 párban határozta meg Magyarország fészkelő nyári lúd állományát.

A nyári ludat hazánkban 1954-ben fokozottan védetté nyilvánították, majd a szigorú védelmi intézkedések következtében egyre nagyobb és stabilabb állományúvá vált, ezért 2012-től a szakminisztérium feloldotta védelmét, és vadászhatóvá tette.

 *NYÁRI LÚD (Anser anser) FAJKEZELÉSI TERV MAGYARORSZÁGON MANAGEMENT PLAN FOR GREYLAG GOOSE (Anser anser) IN HUNGARY Faragó Sándor, Kovács Gyula & Hajas Péter Pál Magyar Vízivad Kutató Csoport, Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

Tovább a teljes bejegyzéshez
971 Hits
0 hozzászólás

Gyertek haza ludaim!

Tatán, ebben a barátságos, nyugodt városban gyakran pezseg az élet, köszönhetően sok olyan rendezvénynek, amelyek méltán országos hírűek, és mindig jelentős számú látogatót vonzanak. Közülük szerintem a legkülönlegesebb a jövő hétvégi esemény. Immár 19. éve, hogy november utolsó szombatján Tata ismét vendégeket vár, mégpedig a Vadlúd Sokadalomba. Ez a rendezvény nemcsak Magyarországon egyedülálló, de Európában is. Különlegességét több tényező adja.

Hogyan jöhetett létre a Sokadalom?

Az egyik mindenképpen az Öreg-tó, ez a sekély vizű, nagyrészt mesterséges partfalú, szabályozott működésű, mesterséges tó, amellyel kapcsolatban az ide látogatók jó része valószínűleg arra tippelne, hogy természetes eredetű. Az Öreg-tó az Által-ér vízgyűjtő része.

A tó önmagában persze nem lenne elegendő. Az ideális állapot csak úgy jöhetett létre, hogy a tavat használók és a tó hatását élvezők, valamint a tó természettel való kapcsolatát erősíteni szándékozók, a téli szállást kereső vadludak „képviselői”, egyetértésre tudtak jutni. Közösen ki tudtak alakítani egy olyan működési módot, amellyel mindenki jól jár, és amely mindenkitől a legkisebb kompromisszumot igényli. Hiszen nem mindegy, mikor és mennyire engedik le a tó vizét, más a jó a halgazdaságnak és más a természetvédőknek, a vadludaknak.

A főszereplők persze a vadludak, akik egykor ráleltek erre a különös adottságú helyre. Egy tóra, amelyben van még annyi víz télen, amennyi nekik szükséges, egy tóra, amely bár egy város kellős közepén van, de az itt lakók nem zavarják el őket, hanem örömmel veszik jelenlétüket. Egy tóra, amely városias környezetben van, ám szinte karnyújtásnyi, vagy inkább szárnycsapásnyi közelségben gazdag táplálékot adó mezőgazdasági területek veszik körül.

A legfontosabb azonban, hogy akadt a városban és környékén néhány elkötelezett és hozzáértő természetvédő, akiknek még fantáziájuk és víziójuk is volt, valamint kellő erejük és energiájuk, hogy kitalálják a rendezvényt, és évről évre meg is valósítsák. Aztán találjanak hozzá támogatókat, és sok-sok lelkes önkéntest. Majd képesek legyenek a „fesztivált” évről évre megújítani, alkalmazkodva a változó igényekhez, miközben a lényegből sosem engedtek: itt minden a természetről kell, hogy szóljon. Ez a rendezvény nem kihasznál és lerabol egy természeti jelenséget, hanem arra törekszik, hogy évről évre egyre több ember élje át, milyen csodálatos a minket körülvevő természet és annak élővilága, hogy milyen örömet jelenthet a puszta megfigyelésük. A szervezők elkötelezettek abban, hogy évről évre bővüljön a madárbarátok népes tábora.

A programokról

A rendezvény alapprogramja az országos madármegfigyelő verseny, ami bizony felkészültséget és elkötelezettséget igényel, hiszen reggel hattól este hatig már az sem kis feladat, hogy valaki kitartson a posztján.

A másik, inkább a nagyközönségnek szóló, igen látványos programelem a vadludak reggeli kirepülése és esti behúzása. Korán kell kelnie annak, aki nem akar a reggeli élményekről lemaradni, mert a ludak nem várnak. Hét körül indulnak „reggelizni”. Az esti behúzás pedig már négy óra körül kezdődik. Az sem kis élmény, amikor már besötétedett, és a sok-sok ezer madár megérkezett éjjeli szállására – ezt legalább egyszer az életben érdemes meghallgatni.

Bár kiváló minőségben, élőben lehet ma már látni a webkamerának köszönhetően a ludakat a tavon az interneten, de ez azért nem ugyan az, mint élőben. Ráadásul szombaton igazi vásári forgatagba csöppen, aki idejön. Madarakról szóló előadások, madárgyűrűzés, természetvédelmi tanácsadás, könyvdedikálás, vásár, állatbemutatók – csak néhány a számos lehetőség közül. A gyerekek órákat eltölthetnek a gyerekprogramok sátrában anélkül, hogy unatkoznának. Délután Ferencz József Fittikém vezetésével még egy élő kvízjátékon is részt vehetnek, akik szeretnék próbára tenni a madarakkal kapcsolatos tudásukat. Na persze nagyon bonyolult kérdésekre nem kell számítani.

Azért nem bánnák a szervezők, a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, valamint a főtámogató Envirotis Holding Zrt., ha kicsit bővülne mindenkinek a tudása, aki a Sokadalomban jár.

Tudjon mindenki a ludakról legalább ennyit:

A hazánkba érkező ludak túlnyomó része körülbelül 18 nagy gyülekező helyet használ rendszeres pihenőhelyként. Egy-egy kiemelt éjszakázó helyen, mint amilyen a tatai Öreg-tó, akár 40-50 ezer madár is összegyűlhet. Enyhe teleken végig kitartanak, és innen indulnak vissza a költőhelyre, de ha nagy hideg és hó jön, akkor tovább állnak dél felé.

Az eurázsiai tundrák vidékén fészkelő vadludak ősszel érkeznek hozzánk, és kora tavasszal indulnak vissza északra. Sok lúdfajta érkezik, köztük a nagy lilikek, amelyek a sarkkörön túli költőhelyeikről a nyugat- vagy közép-európai telelőhelyükig akár 7000 kilométert is repülhetnek. Az egész út, persze pihenőkkel, közel négy hónapon át tart. A hazánkban telelő vadlúdcsapatok túlnyomó többségét a nagy lilik adja.

A vetési lúd költőterülete az eurázsiai tundra és tajga övezetben húzódik. A vetési lúd térségünk igazi nevezetessége, ez a lúdfaj tette nemzetközi jelentőségűvé a tatai Öreg-tavat. A tó a vetési lúd egyik legfontosabb Kárpát-medencei telelőhelyének számít.

Ezekről és a többi lúdfajról sok érdekességet meg lehet tudni a program hivatalos weboldalán (vadludsokadalom.hu), ahol élő webkamerán követni lehet az egyre bővülő sokadalom életét.

Ám a lényeg: aki csak tud, látogasson Tatára november 30-án szombaton!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1208 Hits
0 hozzászólás

A sok szép vadlúd egyike: a családszerető nagy lilik

November Tata életében kiemelt hónap, egy híján 20 éve, hogy néhány elkötelezett madárbarát úgy döntött, fel akarják hívni a városban élők figyelmét arra, milyen szép, érdekes, lenyűgöző természeti jelenségnek ad otthont évről évre. A Tatai Vadlúd Sokadalomra ma már az egész országból, sőt jelentős számban külföldről is érkeznek madárbarátok, és persze sokan olyanok is, akik inkább a színes gyerekprogramok vagy a színvonalas kirakodóvásár miatt látogatnak ki az Öreg-tó partjára. A vadludak persze nem csak itt szállnak meg, hanem minden olyan nagyobb víznél, amelynek közelében jó táplálkozásra alkalmas helyeket, kukoricatarlót, őszi vetést, találnak. A tatai vadlúdtábor azért különleges, mert egy város közepén helyezkedik el, és az itt élők megtanultak ezzel a jelenséggel együtt élni. Elismerésre méltó például, hogy a ludak érdekében a város tavaly úgy döntött, hogy szilveszterkor nem rendeznek tűzijátékot, és az itt lakók sem eregetnek petárdákat.

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONETaken by Adrian Pingstone in June 2003

Magyarország vizes élőhelyein ősszel 10 különböző vadlúdféle jelenik meg, közülük a legtöbb igen távoli északi, európai és leginkább szibériai tundrákról, természetes költőhelyeikről érkezik ide általában október elejétől. Sok tízezer madár pihen meg ilyenkor nálunk, és gyűjt erőt, a sokszor 4-5000 kilométeres út után. Közülük az egyik, általában a többséget alkotó, a nagy lilik. Nevét erős, jellegzetes hangjáról, „lilik-lilik” kiáltásáról kapta. A nagy lilik enyhe teleken nem vonul tovább, egészen márciusig marad, amikor visszatér költőhelyére.

Hogyan lehet felismerni a többi vadlúd között? Amennyiben hangja alapján nem sikerülne, keressünk egy 60-80 centi terjedelmű, 1,5-3 kilós madarat. Abban az esetben, ha ennek alapján tanácstalanok lennénk, várjuk meg, míg kiterjeszti a szárnyát. 130-165 centiméter közötti a fesztávolság? Nos, így esélyes, hogy egy nagy lilikhez van szerencsénk. Vagy még mindig bizonytalanok vagyunk? A tollazat teljesen egyértelműen segít: az uralkodó színe sötét szürkésbarna tónusú. A homlokán jellegzetes fehér folt virít, amelynek szélessége a csőrével megegyező, felül kerek, íves. Ám, hogy ne legyen teljesen egyszerű a dolgunk, ez a fiatal példányoknál hiányzik. A nagy lilik hasán feltűnő, széles, fekete keresztsávok húzódnak. Farcsíkja, fara és alsó farkfedői fehérek. Csőre rózsaszín, lába élénk okkersárga. Ha olyan szerencsénk van, hogy még a szemét is megfigyelhetjük a madárnak, jó, ha tudjuk, hogy a nagy liliké sötétbarna.

Bevallom, nem tudtam, hogy létezik ilyen az állatvilágban: a nagy lilik párok egy-két évig jegyben járnak, és csak azt követően költenek, évente egyszer. A tojó a fészket a mocsaras, nedves tundra száraz kiemelkedésein, nyílt helyen, kisebb mélyedésekbe rakja, majd 5-6 tojáson közel egy hónapig kotlik a nyár derekán, június-júliusban. Összetartó családban élnek a nagy lilikek. Amíg a tojó kotlik, párja, a gúnár őrzi a fészket, a kikelt fiókákat közösen tanítgatják, és még azután is sokáig együtt maradnak a kicsikkel, amikor azok már önálló életre képesek, és remekül repülnek.

A nagy lilik növényekkel táplálkozik, északon, költőhelyén fűféléket eszik, vonuláskor gabonafélék vetéseit, kukoricatarlókat, repceföldeket látogat.

Nem védett, sőt, vadászható faj.

Tovább a teljes bejegyzéshez
983 Hits
0 hozzászólás

Vadlúd Sokadalom

Tatán és környékén, de ma már az ország madárkedvelőinek körében is, november utolsó szombatja a ludak jegyében telik. Nem, ez nem a Márton-nap utóélete, sőt! Ilyenkor Tatán a messzi földről ide vándorló vadludakat ünnepelik.

Különös hangulatot kölcsönöz a városnak ősszel ez az Európában egyedülálló jelenség. Tudták, hogy az Öreg-tó Európa egyetlen olyan városi tava, amelyet a vonuló madarak tízezrei látogatnak meg hosszabb-rövidebb időre? Felmerül persze a kérdés, hogy nem zavaró-e ez a folyamatos gágogás, lik-likezés és ang-angozás? Igen, igen! A lúdfélék nem csak gágognak, más nyelveket is beszélnek. A nyári lúd, mellesleg a legnagyobb termetű európai lúdfaj, gágog, de a vetési lúd hangja az ang-ang betűkombinációval írható le leginkább. A nagy lilik pedig még a nevét is a hangjáról kapta, ezek a madarak jól felismerhetőek hangos lik-likjükről.

Tata környékén már november elején 65 ezer vadludat számoltak össze idén a szakemberek. Vannak közöttük fokozottan védett, veszélyeztetett lúdfajok is mint a vörösnyakú lúd és a kis lilik.

Ez az év rekordgyanús a ludak száma alapján, ennek az oka valószínűleg a Kárpát-medencében tapasztalt aszály. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén nincs elegendő táplálék, így a madarak a dunántúli pihenőhelyeken gyülekeznek.

A ludak persze nincsenek egész nap a városban, hiszen az egyik legfontosabb mozgatóerő, ami a vonulásra készteti őket, az az élelem. Táplálékot leginkább a város környéki mezőkön találnak magunknak: magokat, fűféléket. Persze nem vetik meg a hínárféléket és a nádhajtásokat sem.

A nap leglátványosabb eseménye, amikor kora délután berajzanak a városba. A Vadlúd Sokadalom szervezői 18 évvel ezelőtt kigondolták, hogy ezt érdemes lenne azoknak is megmutatni, akik nem itt élek. Ma már ez a rendezvény jóval gazdagabb programot kínál, mint madármegfigyelést, ám továbbra is ez a legfőbb attrakciója. Ezt nem lehet megunni, évről-évre érdemes idelátogatni miatta. A madármegfigyelő versenyre évek óta az ország számos területéről neveznek érdeklődők.

A két napos rendezvény szombati napja igazi családi nap. Részben itt mindet meg lehet tudni a ludakról, akinek kedve és türelme van hozzá, alaposan meg is figyelheti őket, erre szolgálnak a kiváló távcsövek. Emellett vásározók portékáinak megtekintése és izgalmas gyerekprogram nyújt hosszabb időre elfoglaltságot. Aki ennél komolyabbra, szellemi táplálékra vágyik, az is jó helyen jár. Egész nap előadások követik egymást, nem csak ludas témában, hanem a természetvédelem széles körét érintve, más madárfajokról, vizes élőhelyekről, illetve lesz előadás egy Tatán sokakat foglalkoztató kérdésről, a tűzijátékról.

A városban ugyanis a szilveszteri tűzijáték – sőt játékok, hiszen manapság bárki vehet ilyenkor petárdát –, sajnos évről-évre elriasztotta az Öreg-tóról az áttelelő vadludakat. A madarak nem csak felrebbentek ilyenkor, hanem a puskaropogás-szerű hanghatás miatt sokszor akár 100 km-re is elmenekültek, és hosszú hetekre távol maradtak. Ezért döntött úgy nemrégiben a városvezetés, hogy a téli időszakban betiltja a tűzijátékot és petárdázást.

Még egy különlegessége van a rendezvénynek: fokozottan természetbarát, és ezt a gyerekprogramoknál épp úgy szem előtt tartják, mint azzal például, hogy mindenkinek javasolják: hozza magával a saját bögréjét!

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1494 Hits
0 hozzászólás