Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Most akkor rágják a kecskék vagy nem? – A kecskerágó-rejtély nyomában

 Kolléganőm mesélte egyszer, hogy gyerekkorában sokat járt kirándulni édesapjával. Minden évszaknak megvolt a maga jellegzetessége, valami kis extra, amit lehetett várni, ami kis plusz élményt adott közös sétájuknak. Tél végén a hóvirág, majd az ibolya megjelenése mindenképpen ilyen esemény volt, áprilisban pitypangkoszorút fontak, május táján tobzódtak az út mentén virágzó orgonabokrok tömény illatában. Gyűjtöttek medvehagymát, felkutatták a legédesebb szederbokrokat. Még sok növényt felsorolt, és megtudtam, hogy számára az ősz nagy kedvence a kecskerágóbokor volt, sosem tudott betelni a látványával. Nem volt kertjük és városi parkokban sem nagyon találkozott vele. Pompás látványt nyújtottak rózsaszínes termésükkel. Mindig gyűjtöttek néhány ággal, sokáig szép volt otthon a vázában. Talán a neve is hozzájárult ahhoz, hogy az egyik kedvence lett.

Gondolhatnánk, hogy ezt a nevet nagyon nem kell magyarázni, hiszen egyszerű: a kecske szereti ezt a bokrot rágni, ebből lett nyilván a kecskerágó-bokor, majd egyszerűsödött a kifejezés (szakszerűen: tapadással keletkezett), így lett kecskerágó. Nos, kicsit utána olvasva kiderül, hogy azért ez nem ennyire magától értetődő, és egyáltalán nem biztos, hogy ezzel a bokorral, vagy termésével kellene etetnünk kecskénket, már ha lenne nekünk ilyenünk.

Theophrasztosz, akit a botanika atyjaként emlegetnek Euonymus néven egy fát említ, „amely olyan mérges, hogy a marhát, kivált a kecskét, már akkor is megöli, ha gyümölcsét vagy levelét ezek az állatok megízlelik”. Igen, éppen itt a bökkenő. Természetes nyelvérzékünk ugyanis azt mondatja velünk, hogy inkább kecskegyilkosnak, vagy kecskeűzőnek kellene ennek alapján a bokrot nevezni. Hacsak nem úgy gondolkodunk, hogy a kecskerágót rágott kecskét „titkos féreg foga rágja”, azaz tulajdonképpen kecskerágó rágja a kecskét. Tréfának tűnhet, de ezen a kérdésen több évszázadon át töprengtek tudós férfiak, megfejtés még nincs a talányra, miért hívunk egy ártalmas növényt úgy, mintha az, akire ártalmas, kedvelné.

Van más népi neve is, például a barátcserje és a pilátusfa. A csíkos kecskerágó kedves népi neve a papsapka, amely metaforikus elnevezés a termése alapján. Az ugyanis emlékeztet a katolikus papok barettjére.

A közönséges, avagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) egész Európában megél, hazánkban is honos. Terméseik 4-5 részből álló, rózsaszín, sárga vagy vörös színű húsos termések. Magjukat húsos, élénk színű magköpeny borítja. A terméssel és magokkal a gyümölcsevő madarak táplálkoznak, a magok sértetlenül áthaladnak a madarak emésztőrendszerén, majd az ürülékkel távoznak. A magok így sokfelé eljutnak, közülük nem kevés meg is ered, így tovább éltetve a fajt.

Kertben vagy parkokban akkor is megélnek, ha a talaj nem a legjobb minőségű, jól tűrik városi környezetet is. A tűző napot viszont nem kedvelik.

A kecskerágót használják a gyógyászatban ma is. Régen titokzatosság lengte körül, mert kérge drog, hatóanyaga az evonymin növeli a szív összehúzódási erejét. Terméséből egykor rüh elleni gyógyszer készült. A kéreg porával az ótvart gyógyították, valamint olajat is préseltek belőle.

Tovább a teljes bejegyzéshez
589 Hits
0 hozzászólás

A címertan kedvelt virága: a liliom

 Amikor virágüzletbe megyek, sokszor játszom azzal, vajon ismerem-e mindegyik növény nevét. Az eladók, amikor egy kevésbé ismert fajtát nevén nevezve kérek, nem csak rámutatok, néha nevetve megjegyzik, ezt nem sokan tudják a vásárlók közül. Nos, olyan ember viszont, aki a liliomot ne ismerné fel, szerintem nincs. Nem pusztán azért, mert csak elvétve akad olyan virágos, ahol nem árulják. Nem is csak azért, mert kertekben gyakran látni, legyen az egy falusi előkert, vagy egy üdülőhelyi díszkert, valamint parkokba is előszeretettel ültetik, különösen a tűzliliomot. Hanem mert ott él a költészetünkben, a nyelvünkben. A magyar virágkultuszban a rózsa mellett a liliom neve szerepel leggyakrabban. Jelen van népköltészetünkben, költőink verseiben, és becéző szavainkban is gyakran élünk vele.

 A magyar nyelvben már 13. században megjelent. A liliom nevünk a latinból származik, akár a franciában vagy a németben. Hozzánk a liliom a középkori kolostorkertekből került, ám előtte már nagy utat tett meg. Története messze időszámításunk előtt indult.

 Egykori domborművek tanúsága szerint az asszírok is ismerték, sőt a királyság szimbóluma, hatalmi jelkép volt.

 A bibliai Énekek énekében több helyen előfordul, mindenütt erotikus szimbólumként. Ezt indokolja a karcsú száron csüngő buja, nehéz virág kitárulkozó kelyhe és tömény, édes illata. „Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.” (2,1). A görög és a római mondakörben is a nőiesség, az igaz szerelem, valamint a termékenység szimbóluma. Termékenység szimbólumként későbbi korokban gyakran ajándékoztak nőknek születésnapra vagy házasságkötésük alkalmából, hogy fiúgyermeket szüljenek.

 A bibliai Zsuzsanna (a héber eredetű Sosanna név jelentése fehér liliom) történetében a liliom már egyértelműen a tisztaság, az ártatlanság jelképe. Ebben szerepet játszott a virág fehér színe. Sok szent attribútuma: Szent Anna, Páduai Szent Antal, Szent Imre, Szent József, Aquinói Szent Tamás, Sienai Szent Katalin ábrázolásain gyakori motívum, tiszta életük jelképe. Szűz Mária virága is a liliom. Az Angyali üdvözlet-ábrázolásokon vagy az arkangyal kezében látjuk a liliomot virágként esetleg liliomos jogar formájában, vagy Mária mellett egy vázába állítva. A tisztaság kifejezésére számos festő – Fra Angelico, Tiziano, Murillo, Botticelli – fehér liliommal ábrázolta a kis Jézust tartó Máriát.

 Krisztushoz, mint a világ világosságához társítják, szintén a virág fehér színe miatt. Ezért szokás ma is liliommal díszíteni a húsvéti oltárt. A liliom jelképként alkalmazása annyira gyakorivá vált, hogy a 17. század elejétől pápai rendelet szabályozta a virág alkalmazási módját a művészetekben.

 A címertan talán legkedveltebb virága. A középkorban a fejedelmi jelképek részévé vált (pl. Anjouk, Firenze), a francia Bourbonok jól ismert címervirága. Igaz, az egykori eredet a nőszirom lehetett. Nem csak a rózsa volt történelmi jelkép egymással viaskodó családok között, a liliom is hasonló szerepet játszott, csak nem családok, hanem felekezetek között. Az ír katolikusok mindig fehér liliomot ültettek a kertjükbe, a skót protestánsok narancssárgát.

 A liliom változatos virág, legalább 90 faja ismert, a hibridek száma pedig ennél jóval több. Főként az északi félteként elterjedt, Európában az első termesztett virág. A fehér liliom a legrégibb kerti növények közé tartozik, igaz, egykor ízletes hagymája miatt termesztették, amelyet Ázsiában még ma is szívesen fogyasztanak. Kínában a hagymát meghámozzák, cukros vízben megfőzik, és csemegeként fogyasztják.

 Perzsiában kenőcsöt készítettek belőle. Gyógynövény volt az ókori Rómában, és a középkori kolostorkertekbe is így kerülhetett. Fájdalomcsillapítónak tartották, sebgyógyításra alkalmazták és a liliomolajjal kezelték a napozás miatt leégett bőrt.

 Nyárvégi aktualitása, hogy hagymáit ilyenkor érdemes elültetni. Érdemes, mert mutatós. Amikor gyönyörködnek benne, eszükbe juthat, hogy több ezer éven át hány és hány ember csodálta meg a liliomok szépségét.

Tovább a teljes bejegyzéshez
797 Hits
0 hozzászólás

A neve hűvös, de a meleget kedveli – mi az?

„Az esti ablak csupa jégvirág.” (Radnóti Miklós: Este a hegyek között)

Írhatnék akár az idézetben szereplő jégvirágról, amelyik manapság, a jól szigetelő ablakok korában, egyre ritkább jelenség. Nem, egy valódi, élő növényről lesz most szó. A nevéről egy olyan virágra asszociálhatnánk, amelyik, akár a hóvirág, a hideggel dacolva telente nyílik. Ám a jégvirág (Euphorbia marginata), csak látványában emlékeztet a télre. Felső, hófehér levelei, mint kis jégszilánkok veszik körül az apró virágokat. Erről a leginkább jégkására emlékeztető levélketengerről kapta magyar nevét. Más nyelveken is a hideg ihlette meg névadóit, tükörfordításban „hó a hegyen” a neve. Ez is találó, hiszen a fehér levelek csak a bokorszerű növény ágainak csúcsán jelennek meg.

Nos, mikor is nyíljon egy ilyen jeges nevű növény, ha nem nyáron, jelezve, hogy a világ nem fekete-fehér és a botanikusoknak is van humoruk.

A jégvirág egy Észak-Amerikából származó dísznövény, bár ránézésre és tulajdonságai alapján akár gyomnövény is lehetne. Nevezik hívatlan vendégnek is, ha ugyanis egyszer elültettük, és ott jól érzi magát, önmaga gondoskodik arról, hogy többé akkor se tűnjön el, ha megfeledkeznénk az újravetésről.

A kutyatejfélék családjába tartozik, tehát tejnedvet tartalmaz, ami sajnos mérgező, ezért óvatosnak kell lennünk, ha úgy döntünk, hogy kertünk egyik díszének szánjuk.

A növény szárai dúsan levelesek, a legalsók zöldek, a feljebb lévők, ahogy már írtam is, fehérrel mintázottak. A nyár során tempósan 60-80 cm magasra nő. Igénytelen egynyári növény, még sziklakertbe is ültethető. Elvan tehát a soványabb földen és jól bírja a tűző napot még akkor is, ha nem kap túl sok nedvességet. Nem csak, hogy szereti a napot, ha igazán szép növényt szeretnénk, minél több fehér fellevéllel, akkor semmiképpen ne ültessük árnyékba! Bár szívós és igen életképes, az átültetést mégsem szereti.

Az interneten számos hasznos tanácsot lehet arról olvasni, hogy pontosan hova érdemes ültetni, milyen módon kell magról vetni vagy palántázni. Nem csak kerti dísznek jó, egy-egy csokorba szép zöldet helyettesítő lehet, kiemeli a virágok színét.

A jégvirág családja igen változatos, például ide tartozik népszerű téli dísznövényünk, a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). Ez az adventi és karácsonyi időszakban népszerű dísznövény abban is igen eltér szerény rokonától, hogy rendkívül érzékeny. Nem bírja a hideget, és a túlöntözést, de a szárazságot sem, valamit igényli a párás levegőt. Nekem például sosem volt vele szerencsém, azt pedig csak olvastam eddig, hogy újra lehet virágoztatni. Örömmel venném, ha az, akinek ez már valaha sikerült, megosztaná velünk a tapasztalatait.

A sok családtag közül a háromélű kutyatejet (Euphorbia trigona) is kedvelem, mert szerintem igen impozáns növény, bár meglehetősen szúrós. A háromélű kutyatej is gyorsan nő, ha jól érzi magát, akár két méter magas oszlopokat növeszt. Viszonylag igénytelen, bár télen szereti a hűvösebb környezetet, ekkor kevesebb a vízigénye is. Nyárok kitehetjük a szabadba is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2163 Hits
0 hozzászólás

Egy egész patikára való gyógyszert helyettesít az orbáncfű

Az orbáncfüvet (közönséges orbáncfű, orbáncvirág) már az ókorban ismerték, a középkori kertekben pedig sűrűn lehetett vele találkozni, gyógyhatású anyagként már akkor nyilvántartották hivatalosan. Gyógyító erejének tisztelete a kezdetektől fogva töretlen, és az évszázadok során csak bővült a felhasználási területe.

Ma például már ritkán használják ördögűzésre, míg a középkorban ez gyakorta megtörtént, innen a növény ördögűző elnevezése. Levelének perforáltsága miatt a néphitben még ma is él az az elképzelés, hogy rossz szellemek búvóhelye.

Tovább a teljes bejegyzéshez
6817 Hits
0 hozzászólás