Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Egy szép madár, néhány különös szokással

Barátaim tudják rólam, mennyire szeretem a Tisza-tavat. Kaland számomra minden ott töltött nap, és ki nem hagynám, hogy csónaktúrát tegyünk. Egy ilyen túrán találkoztam először fattyúszerkőkkel. Fogalmazzunk pontosan: egy ilyen alkalommal láttam fattyúszerkőt is. Először azt hittem, hogy sirály, de hamar rájöttem, tévedek.

A fattyúszerkő csőre vastag és piros. A feje egészen különleges, két színsáv jellemzi: fekete és fehér. A feje teteje fekete, alatta pedig hófehér az arca. Az a kép ugrott be nekem erről, mintha sapkát húzott volna, hogy a nap ne süsse meg. Mint megtudtam, nem is olyan abszurd ez a hasonlat, hiszen ez a színösszeállítás a nyári időszakban jellemző a kifejlett egyedekre, a nyugalmi időszakban csak némi sötét csíkozás marad meg a fejtető hátsó részén. A csőrük színe is változik, télen feketés és nem piros. A fattyúszerkő testét a szürke különböző árnyalatai jellemzik, de a fehér még megjelenik a szárnyfedőin. Amikor kitárja szárnyát akkor érvényesül igazán ennek szépsége. A szerkők között nagyobbnak számít a 24-28 centiméteres testhosszával. Nevét, hogy „fattyú”, onnan kapta, hogy két szerkőfaj kereszteződésének tartották.

Magyarországon a leggyakoribb szerkőfaj, az Alföldön és a Kis-Balaton térségében rendszeres fészkelő. Természetes tavakon, holtágakban vagy halastavakon telepszik meg szívesen. Április második felében érkeznek hazánkba, aztán vedlésük után, általában szeptember közepén kelnek útra délfelé. Az európai populációk a mediterrán régióban és Afrika északi területein töltik azt az időszakot, amikor Európában hűvösebb van.

A fattyúszerkők röpte könnyed, kicsit a fecskékre emlékeztet. Zsákmányukat a vízfelszín felett repülve, vagy egyhelyben szitálva szemelik ki, onnan csapnak le áldozatukra, de nem merülnek a víz alá. Táplálékukat elsősorban vízirovarok, például szitakötőlárvák, apró halak, ebihalak, kisebb békák alkotják.

Fészküket vízi növények szárrészeiből, mélyebb víz felszínén rakják, igen kedvelik az összefüggő növényszőnyeget alkotó fehér tündérrózsát, vízitököt, vidrakeserűfüvet és kolokánt. A fészek helyét többnyire küllőszerűen rakott nád, káka, vagy hasonló növényrészekkel alapozzák meg, és erre építik rá hínárból, mocsári növényekből és levelekből álló kupacszerű fészküket.

A fattyúszerkő május közepe után kezdi a fészkelést, ami július közepéig is elhúzódhat. Nagyon gyakori a pótköltés, amikor a különböző okból elpusztult első fészekaljat másik telephez csatlakozva pótolják. Telepesen költenek, fészkeik egymás közelében, egymástól 3-5 méterre épülnek. A telepek nagysága változó, a leginkább alkalmas, bevált helyeken (ilyen van például a Hortobágyon), akár 200-250 pár is összegyűlik. Ennél jellemzőbb, hogy kb. 10 pár telepszik egymás közelébe.

Nem teljesen békés az egymás mellett élésük, ugyanis igen jellemző a fészekanyaglopkodás.

A fattyúszerkő telepek néha más vízimadáréval keverednek. Gyakran fészkelnek együtt a kormos szerkővel, a dankasirályokkal, de leginkább a feketenyakú vöcsökkel alkotnak vegyes fészektelepet. Ez a fattyúszerkők részéről persze érthető, ám a vöcskök nem járnak ezzel a közösködéssel mindig jól. A szerkőpárok ugyanis nemegyszer elfoglalják a vöcskök fészkeit, néha még akár a tojásokkal együtt is.

A fattyúszerkő Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft. A legnagyobb veszélyt a fajra nézve a költésre alkalmas élőhelyek fogyatkozása jelenti.

Leginkább a túrákon látott madárvilág sokszínűsége...

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. október 19. kedd