Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Ez nem fából vaskarika! Reális lehetőség a vörösiszap újrahasznosítása

Az idei, szám szerint ötödik Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítás helyszíne a budapesti Vasúttörténeti Park csarnoképülete volt. A tömegközlekedési eszközzel nehezen megközelíthető helyszín is szerepet játszott abban, hogy kevés laikus érdeklődő látogatta meg az eseményt. Igaz, egy szakkiállítás elsősorban a szakmának szól, de több olyan kiállítóval találkoztam, akik civileknek is igazán sok érdekességet tudtak volna mondani, nem is beszélve azokról a környezetvédelmi civil szervezetekről, akik számos érdekes témát bemutattak. Örültem volna, ha sok nem szakmabeli érdeklődő hallhatta volna Dr. Kovács Balázs előadását a vörösiszap újrahasznosításának lehetőségeiről. Persze ez egy igen bonyolult, több szakmát érintő ügy, ám nem kevés olyan vetülete van, ami bárki számára izgalmas lehet, aki népszerű tudományos szinten csak kicsit is érdeklődik a környezetvédelem, vagy a technika fejlődése iránt. Almásfüzitőn cégem több vörösiszap-tározó tájba illesztését végzi, számunkra tehát magától értetődően ez fontos kérdés, minden vonatkozásában.

Egyre több tudományos munka foglalkozik a vörösiszap újrahasznosításával – kezdte előadását Kovács Balázs. A több szempontból is előremutató újrahasznosítást az EU hulladékgazdálkodási irányelve is kiemelten fontosnak tartja. Földünket tesszük élhetőbbé azzal, hogy egy legalább részben újrafeldolgozható vagy új nyersanyaggá alakítható anyagot nem tározókban helyezzük el, nem ott őrizzük az idők végeztéig. A vörösiszap ritka fémeket tartalmaz, melyek a világon csak korlátozott mennyiségben és csak bizonyos területeken bányászhatóak, miközben különböző ipari tevékenységeknél létfontosságúak. Jogosan merül fel hát a kérdés, hogyan lehetne ezekhez hozzájutni.

Különböző országok más és más módszerekkel kezelik a vörösiszapot – ismertette az előadó. Sok ország, köztük Görögország, Ausztrália, Franciaország, évtizedeken keresztül egyszerűen a tengerbe engedte, ami, lássuk be, nem túlzottan környezetbarát megoldás. Ezt a módszert néhány éve betiltották, így jelentősen felgyorsítva az újrahasznosítást célzó kísérleteket. A világ számos országában ugyanis a gyárak nagy része nincs felkészülve a tárolásra. Pedig éppen ez a másik lehetőség a vörösiszap kezelésére, hogy mint Almásfüzitőn is, tározókban helyezik el. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ma a feldolgozás lehetőségein gondolkodjunk. A jövő egyértelműen az újrahasznosításé! Bár illúzió, hogy nulla hulladék keletkezzen ennek során, de jelentősen csökkenthető a tárolandó anyag mennyisége, ráadásul a ritka földfémeket kinyerhetjük. A maradék anyag egy részét fel tudja használni az építőipar. A vörösiszap és az erőművi pernye elegyéből például geopolimer állítható elő, ami a térkőgyártás egyik alapanyaga lehet. A cél csak a haszonanyagok minél nagyobb mértékű kinyerése és a vörösiszap közel teljes mennyiségének hasznosítása esetén valósítható meg. 

A vörösiszapok, függően a feldolgozott bauxit minőségétől, az alkalmazott technológiától, különböző összetételűek lehetnek. Almásfüzitőn a vörösiszap egyebek mellett céliumban, lantánban, neodímiumban, ittriumban gazdag. Mind kiváló nyersanyag a hi-tech ipar számára.

A kinyerés módozatát illetően fontos kísérletek folynak szerte a világon és Almásfüzítőn is. Ma már az a legfőbb kérdés, hogyan lehet a laboratóriumi folyamatokat az iparba átültetni, mennyire lehet a folyamat költséghatékony és környezetbarát. A kutatás csak számos szakterület képviselőjének együttes munkájával oldható meg, így részt vesz a munkálatokban vegyész, kémiai analitikus, mineralógus, alkalmazott matematikus, környezetmérnök, folyamattervező mérnök, anyagmérnök, eljárástechnikus és még sokan mások. Almásfüzitőn hazai egyetemek és neves szakértők is részt vettek a munkában, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Cemkut Cementipari Kutató Kft. és egyéni szakértők.

Minden módszer számos előnnyel és hátránnyal bír – hallottuk az előadótól. A savas kioldás vagy hidrometallurgia nagy savigénnyel jár, ami költségessé teszi az eljárást. Ekkor sav hozzáadásával a vörösiszapból ülepítés során különböző anyagok válnak ki, mint vas, alumínium vagy szkandium. Egyszerűségét tekintve előnyös ez a módszer, hiszen a sav munkájához csak a gravitáció kell, azaz, hogy leülepedjenek ezek az anyagok. Egy másik módszer a pirometallurgia, ami a magas hőmérsékleten való kezelést jelent. Az olvasztás során nyersvasat nyerhetünk ki, a salak savazása során pedig alumíniumhoz és különböző ritka földfémekhez juthatunk.

Hogy minél hatékonyabban kinyerhessük a ritka földfémeket, a kísérlet része az is, hogyan lehetne a vörösiszapot előkészíteni, hogy jobban viselkedjen a folyamat során. A savas kioldás és ülepítés mellett például különböző szeparációs módszereket is teszteltek. Rázás, centrifugálás, ultrahangos aktiválás, savazással való gélesítés – szerepelt eddig.

Összefoglalva a tanulságokat, azt mondhatjuk, hogy bár még nincs meg a tökéletes felhasználási eljárás, a mozaik darabjai kezdenek összeállni. A jövőben a legjobb módszerek kikísérletezésére ajánlatos egy kisüzemi technológiai sort összeállítani, hogy élethűbb körülmények között folytatódhasson a tesztelés. A vörösiszap felhasználásának nem ismerjünk minden lehetőségét, idővel újak jelenhetnek meg – jelentette ki Kovács Balázs. 

 

Bennünk van boldogságunk kulcsa
Hogyan lehet barátunk a stressz?

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2017. december 17. vasárnap