A citromsármány csicsergése egybeolvad erdők-mezők alapzajával. Kétstrófás éneke Beethovent is megidézi, méghozzá a szerző egyik legismertebb zenei kompozícióját, az 1800-as évek elején íródott c-moll szimfónia nyitányának motívumait ismerhetjük fel játékában. A népnyelv aranyárulónak, sárgyókának is hívja – ezek a nevek is sárga színezetére utalnak. A madár többek között Weöres Sándort is megihlette Arany ágon ül a sármány kezdetű versében.

Citromsármánnyal kontinensünkön túl Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is találkozhatunk. Mezőgazdasági területek, bokros, fás legelők, sík és dombvidékek, bozótosok, nyílt területek lakója. Itthon leggyakoribb sármányfajunk, rendszeres és széles körben elterjedt fészkelőnk. Hazánkban állandó, nem költöző faj – az északibb területeken viszont jellemző, hogy a téli, hideg időszakra délre vonulnak a sármányok, nálunk ilyenkor a lakott területeket választja otthonául. Télen gyakran csapatokba verődve vészelik át az időjárás megpróbáltatásait, előfordul, hogy más pintyfélékkel is közösséget alkotnak.

Első megfigyelésre olyan a citromsármány, mintha egy jól megtermett veréb lenne, amelyik beleesett egy sárga festékkel teli vödörbe. Vagy egy kisebb sárgarigó, akinek csak félig sikerült a sminkje. Testhossza kb. tizenhét centiméter, testtömege harminc gramm. A hím feje és testének alsó része rikító sárga, felső részén hosszanti irányban sötétbarna sávok díszítik kabátját. Fartöve és háta fahéjbarna színű. A tojó tollazata is sárgával díszített, de kevésbé feltűnő árnyalatú, mint a hímé, az olívabarna színű sávok rá is jellemzőek, különösen a torkánál és a fejénél. Farka fehér széle csak repülés közben villan elénk. Csőre rövid, kúp alakú, felső csőrkávájának töve fogszerű csúccsal indul – ez nagyban segíti az apróbb magvak hámozásában, amelyek fő táplálékául szolgálnak. Olyan erős és hegyes ez a csőr, hogy még a fűmagot is képes meghántolni. A gyommagok mellett bogyók és kisebb rovarok is részét képezik táplálékának.

Nem olyan egyszerű kiszúrni a citromsármányt, mint ahogy elsőre gondoljuk. Dacára tollazata színének, kiváló rejtőzködő: könnyen szem elől veszthetjük a sárgás-zöldes levelű lomberdőkben. Az órákon keresztül éneklő hímet azért könnyebb észrevenni, mert magaslaton ülve már februártól „fújja pici dalát furulyáján”. Ezt az órákon át tartó dalolászást területvédés miatt csinálja.

Az ivarérettséget egyéves korában éri el. A hím felemelt szárnyakkal, futva közelíti meg kiszemelt társát. Az utódnemzést megelőzően mindkét fél egy-egy fűszálat vesz csőrébe, amit leejt, kölcsönösen biztatva egymást „rakjanak közösen fészket” – ezt végül a tojó építi meg fű közé vagy közel a talajhoz, sűrű bokrok ágaira vékony gyökérdarabokból és növényi szálakból. A költés április és július között van, akár kétszer is születhetnek fiókák ebben az időszakban. Az eredmény négy-öt vörösesfehér, márvány csíkozású kis tojás, amelyen főként az anya kotlik kb. két héten keresztül. Olykor szerepét a hím is átveszi, ám ő leginkább a táplálékszerzéssel és az énekes területvédéssel van elfoglalva. A fiatal madarak nem egész kéthetesen már kirepülnek a családi lakból és ugyan még vissza-vissza járnak egy-egy „ebédre”, egy héten belül azonban már maguk gondoskodnak táplálékukról.

A citromsármány igen hosszú életű, akár tizenkét évig is élhet. Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000.- forint.