Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Itt az ősz, lassan a vadgerlék is tovaszállnak

Bár az időjárás jelenleg nem erről árulkodik, nálunk is beköszönt az ősz, amelynek egyik jele, hogy vonuló madaraink lassan elhagyják hazánkat. Így tesz a burukkolás, vagy turbékolás koronázatlan királya, a vadgerle is. A városokban élő balkáni gerle vad rokona május és szeptember között vendégeskedik nálunk, a telet többnyire a forró Afrikában, a Szavannán tölti.

A vadgerle latin neve, a Streptopelia decaocto a nyakék, nyaklánc jelentésű görög „sztreptósz” és feketés jelentésű „peliósz” szavakból jött létre, egyértelműen utalva a madár jellegzetes nyakdíszére. A magyar nyelvben a gerle szó régi alakja a gerlice volt, ebből jött létre utólagos elvonással a gerle, mert a nyelvérzék a -ce végződést képzőnek fogta fel. Baranyában egyedi neve van a vadgalambnak, ez a hangutánzó eredetű kukurú-madár. A vadgerlét az európai népek is hangutánzó alapon nevezték el, így a jellegzetes „turr-turr” hang miatt a németek Turteltaubénak, a románok turturikának nevezik, angolul pedig turtle dove.

A köznyelv a gerlét és a galambot szinonimaként használja, essék szó hát a galambok nevének eredetéről is. Ez a madárnév az azonos jelentésű latin columba szó egy olasz nyelvi változatából, a „golomba” alakból származik. A szó ott rejlik a felfedező Kolumbusz, így aztán a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében is. Sőt, sokan talán nem tudják, hogy a kolumbárium (a hamvakat befogadó fülkesorok a temetőkben) neve szintén a latin columbarium, galambdúc szóból ered. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul.

Térjünk vissza gerlénkhez, amely a legkisebb hazai galambféle, testhossza mindössze 27 centiméter, testtömege pedig 150 gramm. Szeme piros szegélyekkel tarkított. Mondhatjuk, hogy a természet ennél a madárnál elegáns színeket alkalmazott: fehéret, feketét, szürkét és vöröset. A vadgerle nyaka mindkét oldala jellegzetesen fekete-fehér csíkozású (mint írtam, a neve is innen ered), szárnyvédő tollai feketés árnyalatúak, rozsdavörös szegélyezéssel. Melle sötétvörös, teste többi része világosszürke. Farktollazata hosszú és fekete, a végén fehér díszítéssel.

Magokkal táplálkozik, de gabona- és gyom magvak mellett kisebb gyümölcsöket is szívesen fogyaszt, valamint nem veti meg a fenyőmagot és a makkot sem.

A vadgerle fészkét rendszerint bokrok magasabb, fák alacsonyabb ágai közé, néhány méter magasságban rakja. Mivel híres-hírhedt arról, hogy a fészke laza szerkezetű, ezért a túlélés érdekében szükséges, hogy jól védett helyen legyen, rejtve a ragadozóktól. A fészekanyagot a szülők közösen gyűjtik, de az összetákolt fészket csak a tojó építi. Ez a szokás inspirálhatta „A vadgalamb fészke” című ukrán film rendezőjét a címadásban, hiszen ez a film – természetesen leegyszerűsítve -, a nők olyan generációjáról szól, akik komoly áldozatokkal próbálnak hozzájárulni az otthonteremtéshez. Tavasz végén májusban kezdődik a gerlék első tojásrakása, amelyet még egy alkalom követ a nyár során. Legtöbbször két tojást rak, melyen a hím is kotlik. Az ovális tojások fehérek, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. A vadgerle fiókái fészeklakók, mindkét szülő eteti, míg kicsinyek melengetik is őket. A táplálás kezdetben begytejjel történik, csak fokozatosan térnek rá a szilárd táplálékra. A gerlék begyében képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. A fiókanevelés általában alig három hétig tart, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem repülnek tökéletesen. A vadgerle család később is együtt marad.

A gerlék hűséges madarak. Számon tartják azon 10 állat között, amely örök hűséget fogad párjának. Nem véletlen, hogy a gerle gyakori szereplője a szerelmes daloknak, a magyar nép egyik közismert és közkedvelt madara. A gerlék ugyanis nemcsak szépek, de hűségesek is egymáshoz, miközben mind látványban, mind a jellegzetes turbékoló hangban folyamatosan bizonygatják szerelmüket.

A hazánkban mindenütt elterjedt vadgerlék csapatokba gyűlve keresik a táplálékot. Mezőgazdasági területeken, tarlókon, ligetekben, erdőszéleken telepszenek meg leggyakrabban, ugyanakkor a zárt erdőket kerülik. Nálunk az almásfüzitői vörösiszap-tározók rekultivált, bokros területein szintén lehet találkozni velük. Korábban a városokban is előfordult, ám a 30-as években megjelent közeli rokona, a nálánál jóval agresszívebb balkáni gerle kiszorította innen. A balkáni társa a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, igaz a nagyobb testű, elvadult házigalambokkal ők sem mindenütt bírják a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így ebben nincs vita a két faj között. Ám a vadgerle fajt eközben sajnos a kihalás fenyegeti, számuk nagyon lecsökkent az utóbbi években.

A madár, amellyel most tele van az internet: a gól...

Kapcsolódó hozzászólások

Hozzászólások

 
Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2018. szeptember 18. kedd