Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

Mára a síelés is a tömegturizmus része, telente tömegek indulnak el, hogy hódoljanak ennek a nálunk, Magyarországon sajnos csak korlátozottan űzhető sportszenvedélyüknek. Belegondoltak már, mekkora kárt okozunk ezzel a természetnek? Magam is síelek, és eszem ágában sincs lemondani róla, valamint senkit nem szeretnék lebeszélni erről a nagyszerű élményről. Sőt! Minél többen síelnek, annál jobb szolgáltatást nyújtanak a síparadicsomok, de az is igaz, ha érzékelik, hogy egyre többeknek fontos, hogy a természet érdekeit is figyelembe vegyék, ehhez is gyorsan alkalmazkodni fognak, és ez szerintem mindenkinek előnyére lesz.

Már a helyszínválasztással és az odautazással is sokat tehetünk környezetünkért. Itt is igaz, hogy a helyi, a minél közelebbi jobb, mint ha mondjuk a trópusok hófödte hegycsúcsaira utaznánk síelni. Esetünkben, mivel a magyar pályák száma korlátozott és üzemelési időszaka sem túl hosszú, leginkább a szomszédos országok ajánlhatók. Igen széles kínálatot találunk mind árban, mind szolgáltatásban.

Miért jó közelre utazni? Azon túl, hogy így a saját idegrendszerünket is óvjuk, valamint nem fárasztjuk le magunkat síelésünk első és utolsó napján, vannak más érvek is. Például, hogy nem kell repülőre ülnünk. Talán már mindenki olvasott egy-két írást arról, milyen jelentős mértékben szennyezi a légiközlekedés Földünk légkörét. Az osztrák környezetvédelmi hivatal jelentése szerint a légiforgalom utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsát ki, kétszeresét annak, amit a dízeles és benzines autók eregetnek a levegőbe. Ennél még látványosabb az összehasonlítás a vasúttal, mert ott harmincszoros a szorzó. (Forrás: napi.hu – 2018. december) Ebből azonnal következik, hogy ha európai síterepet választunk, lehetőség szerint utazzunk vonattal vagy autóbusszal, esetleg autóval, de semmiképpen ne repülővel!

Ez talán nem olyan nehezen teljesíthető, hiszen a magyarok által leginkább kedvelt osztrák és szlovák sípályák autóval kényelmesen elérhető távolságban vannak, és ha többen utazunk, nem csak kényelmes, de költséghatékony is így az út. Jó hír, hogy GKI Digital és a Bónusz Brigád tavaly év eleji kutatása szerint sokan az autóbuszos utazást választják. (Forrás: origo.hu – 2019. február)

Az sem mindegy, hogy helyben a szállásunktól a sípályáig mivel közlekedünk, amennyiben nem pályaszállást választottunk. Érdemes a helyi síüzleteknél és -kölcsönzőknél, valamint a szállodában érdeklődni, mert sok bolt és szállásadó szervez ingajáratokat a pályákhoz!

Aki szeret síelni, nem szívesen mondana le szenvedélyéről akkor sem, ha az adott évben a környező országokban nincs elegendő és megfelelő minőségű természetes hó. Egy jó színvonalas, forgalmas sípályához kb. 30 centiméter vastag hóra van szükség. Márpedig olvashatjuk, hogy a klímaváltozás következtében ez egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen teljesül. Nem lehet senki szemére vetni, hogy ilyenkor szívesen megy olyan helyre, ahol műhóval feljavított pályákra számíthat. Nem árt azonban tudni, hogy a hóágyúk és a hókotrók, -terítőgépek jellemzően nem növénybarát berendezések. Igen, tudnunk kell, hogy ezek mind-mind pusztítják a természetes növényzetet, és lassan, de biztosan átalakítják a sípályák környékét.

Mit gondolnak, a műhó károsítja a környezetet? Mit tippelnek? Hogy ugyan, az csak vízből van, tavasszal elolvad. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis nem csak vízből, de hozzáadott más kémiai anyagok elegyéből áll a műhó. De ha „csak” víz lenne, sem lenne környezetbarát. Részben azért, mert luxusra használnak sokszor ivóvízminőségű vizet, ami ma, amikor sokaknak gond, hogy természetes, jó minőségű vízhez jussanak, eleve rossz szájízt okoz. Olvastam olyan becslésekről, amelyek szerint az Alpok sípályáin annyi vizet használnak fel hóágyúzásra, amennyi másfél millió ember teljes éves vízfogyasztására elegendő lenne. Számomra ez ijesztő!

Gondot jelent a hóágyúzás feltételeinek kialakítása is. Belegondoltak valaha, hogy ehhez víztározókat kell építeni a hegyoldalba, csővezetékeket kell kialakítani, elektromos kábeleket kihúzni, szivattyúkat működtetni. Ez mind-mind pusztítja a természetet!

A hóágyúval behavazott pályákon később tavaszodik, mert a műhó jóval később olvad fel. Így az ilyen pályák alatti növényzet később indul virágzásnak, ezért sokszor a sípályák tavasszal szomorú saras sávként húzódnak a hegyoldalakban, mintha bányák, vagy útépítések lennének, elősegítve ezzel a gyorsabb eróziót.

A sor folytatható a szinte folyamatos fény és zajszennyezéssel, amely teljesen átalakítja a hegyvidéken élő állatok életét.

De mit tegyünk mi? Ne síeljünk?

Szerintem nem ez a megoldás. Ám tegyünk meg mindet a környezetünkért, ami módunkban áll!

Az utazás módjának, vagy a pályának a megválasztásán túl is van még lehetőségünk. Vegyünk például környezetbarát sílécet és síruhát! Egyre több gyártó kínálatában megtalálhatóak a fenntartható erdőgazdaságból, természetes, gyorsan megújuló anyagból, bambuszból, császárfából (amúgy erről is mondják, hogy nem környezetbarát) készült lécek. Ma már választhatunk növényi alapú waxot és organikus ruházatot. Ám ennél is jobb, ha nem új felszerelést veszünk, hanem használtat, esetleg csak kölcsönzünk, különösen, ha csak ritkán síelünk. Ha pedig valami miatt már nem felel meg a meglévő, saját felszerelésünk, de dobjuk ki, hanem adjuk tovább!

Van még egy kiváló környezetkímélő megoldás. Tudták, hogy a sífutás a síelés leginkább környezetbarát változata? Igaz, nem adja meg a lesiklás örömét, de komoly és intenzív mozgásélményt nyújt, lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a tájat, a környezetet. Ma nagyon divatos a futás, látok arra reményt, hogy a sífutás is egyre népszerűbb lesz. Ráadásul sífutásra alkalmas a sík terep is, tehát nem kell magas hegyekbe utazni, igaz, hóra mindenképpen szükség van, de szinte semmi másra. Nem kell hozzá sífelvonó sem! Próbálják ki egyszer, ha még nem tették!