Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Havasi partfutó: a vizek szerelmese

A partfutók családja igen gazdag: nagy partfutó, kis, sőt apró partfutó, alaszkai partfutó, tengeri partfutó és még Bonaparte-partfutó is létezik, hogy csak néhányat említsek. A havasi partfutó a leggyakoribb a Kárpát-medencében, Magyarországon leginkább a tavaszi és őszi átvonulás alkalmával találkozhatunk velük. Rokonaik a világ különböző tájain élnek.

Fotó: Csonka Péter

Az északi havasi partfutó a hideg területek kedvelője, Grönland és Izland területéről vonul Franciaországba és az Ibériai-félszigetre. A parti havasi partfutók Alaszka és Észak-Kanada területeiről költöznek át télire a meleg Floridába és Mexikóba. A hazánkban fellelhető „alpina” alfaj a skandináv országokból és Oroszország északi partvidékeiről vándorol a Balkán-félszigetre és a Kaszpi-tó környékére.

Egy fontos hasonlóság közös mindegyik partfutók által kedvelt területben: egytől egyig óceán- vagy tengerpart. Ugyanis a partfutók, mint nevük is mutatja, lételeme a víz. Azokat a vízpartokat szeretik, ahol a föld homokos, sáros, ahol a víz réttel, legelővel találkozik, mozgása lassú. Hazánkban leginkább az Alföld és a Dunántúl állóvizeit részesíti előnyben, de a hegyvidékek alacsonyan fekvő tavai körül is láthatunk pár példányt.

Már megjelenéséből is következtethetünk, hogy vízi madárral van dolgunk. Hosszú fekete lába segíti a vízben való haladásban. A lilealakúak rendjébe, ezen belül a szalonkafélék családjába tartozik. Méretében a pacsirtához hasonló, testének hossza 16-22 cm, míg szárnyfesztávja 33-40 cm. Hosszú csőre kissé lehajló, amelyet kiváló vadászfegyverként használ. Tollazata szezonálisan változik. A tavaszi-nyári nászidőszakban, mint a legtöbb madárnak, a partfutó színezete is pompásabb. Ilyenkor fejteteje, dolmánya, válla és farcsíkja rozsdavörös és barna árnyalatú. Minden tollának közepe fekete, ami még díszesebbé teszi. Hasán egy nagy fekete folt pompázik, teste többi része fehér, de tollazatának szára fekete. Téli öltözéke sokkal egyszerűbb: hasa fehér, teste többi részét szürkésbarna tollazat borítja, szépen belesimul a tájba.

Életmódja a vízhez kötött. Élelmét a vízben gázolva szerzi be. Alapvetően rovarlárvákkal, szúnyogokkal, apró rákokkal, pókokkal táplálkozik, de a növényi részeket is elfogyasztja. Ritkább esetben magvakkal is beéri. Mezőgazdasági haszna is van, hiszen kiváló és szorgalmas rovarirtó a vízparti ökoszisztémákban.

Tavaszi nászrituáléját az északi területeken tartja. A hímek hívogató hangját éjjel-nappal hallani lehet. Szárnyukat ilyenkor szokatlan módon tartják repülés közben, végül rezgő szárnnyal, trillázva ereszkednek alá. Mint egy látványos operaénekesi belépő, nem csoda tehát, ha a partfutólányok elalélnak. A havasi partfutó a legtöbb vízimadárhoz hasonlóan a szárazföldön rak fészket, erre megfelelő kisebb mélyedésekbe költ. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 21-22 napot kotlik.

A hazánkon átvonuló madárfaj Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
580 Hits
0 hozzászólás

Szöszös ökörfarkkóró: csodaszer köhögésre

Télen könnyen megfázunk, a köhögés pedig az egyik leggyakoribb panaszunk ebben az időszakban. A gyógyszerek használata azonban nem minden esetben indokolt. A szöszös ökörfarkkóró, bár neve mást sugall, nem akad meg a torkunkon, sőt, hatékonyan orvosolja köhögésünket.

A népnyelv számos néven nevezi. Vannak, amelyek hasonlóak, mint a tudományos neve: borjúfarkfű, farkkóró. Feltűnő színe és formája is ihlető volt a névadásnál: sárga virág, mezei gyertya, királygyertya, fáklyafű. A sárga virágok nyilván önmagukban jelképezhetik a lángot, de ennél több kapcsolat van a láng és a szöszös ökörfarkkóró között. A rómaiak a szárát zsírba mártották, és fáklyaként használták az ókorban. A kelták szertartásaikon ökörfarkkórót égettek, mert úgy tartották, hogy aki belélegzi füstjét, megszerzi az ősök tudását. A magyar néphagyomány szerint, ha Nagyboldogasszony napján megszentelik a növényt, az elűzi a démonokat, és a villámcsapástól is megvéd. Indiában is oltalmazó virágként tisztelik, ajtók, ablakok fölé akasztják, mint a fény jelképét, hogy távol tartsa a rossz szellemeket.

Fotó: Csonka Péter

A növény kedveli a homokos legelőket, tisztásokat, ezért hazánkban sűrűn találkozhatunk vele. Első évben csak tőlevelei jelennek meg a földfelszínen, egyenes száruk csak a második évben nő ki. Az 1-2 méter magas növény alsó részében a tőlevelekhez hasonló 20-30 cm hosszú csipkézett szélű, tojásdad alakú levelek nőnek, melyeket sűrű szőr borít – innen a növény neve. A szár felső részén kisebb levelek ülnek. A virágok a szár tetején hosszú fürtökben nőnek. Egy-egy virág 3-5 cm átmérőjűre nő, színük – mint népi nevei is mutatják – élénksárga. Júniustól augusztusig gyönyörködhetünk a szép látványban, ez a szöszös ökörfarkkóró virágzási ideje.

Hogy a rossz szellemektől megvéd-e, arra nincs tudományos bizonyíték, ellenben számos testi betegséget gyógyít, és ez persze átvitt értelemben lehet szelleműzés is. Leginkább torok- és légzőszervi problémákban segít. A növény begyűjtése roppant egyszerű: a gyógyító vegyületek a virág szirmában találhatóak, így virágzás idején gyűjthetjük. Szárítást követően teafűként használhatjuk. Egy evőkanálnyi szirmot öntsünk föl 2 dl meleg (nem forró!!) vízzel! 15 percig hagyjuk állni, szűrjük le, és már ihatjuk is. Mivel a belőle készült teának nincs jellegzetes íze, hozzákeverhetjük más teához, gyógyhatásából mit sem veszít. Igyunk naponta 3 pohárral!

Az észak-amerikai indiánok a növény leveléből cigarettát sodortak, ezzel enyhítve a hörghurutot.

Már a középkorban is közkedvelt gyógynövénynek számított, köptetőnek, lázcsillapítónak, gyomorfájásra, hasmenésre használták. Nyálkaoldó hatása miatt a letapadt váladékot fellazítja, így azt könnyebben felköhögjük, így panaszunk hamarabb elmúlik. Mivel légzőrendszerünket kiválóan tisztítja, asztmásoknak is javasolt használata. A belőle nyert tea emésztőrendszerünkre is jó hatással van, hasmenésre kiváló orvosság. Sárga színe miatt szőkéknek szánt samponokban is találkozhatunk a szöszös ökörfarkkóróval.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1076 Hits
0 hozzászólás

Erdei fülesbagoly: szemüveges tudós és halálhírnök

Az emberiség egyik leggyakoribb madárszimbóluma a bagoly. Az európai kultúrkörben többnyire a tudást, a bölcsességet kapcsolják hozzá. Számos tanintézmény viseli címerállataként, de a könyvtárak, könyvesboltok is előszeretettel használják logójukban. Magyarországon ki ne ismerné minden idők legtalálékonyabb bagoly orvosát, Dr. Bubót? Egy legenda szerint a bagoly azért éjszakai állat, mert ellopta a legszebb virágot, a rózsát. Bűnéért lakolnia kellett, ezért a többi madár száműzte őt az éjszakába. Sok olyan fogalmat, tulajdonságot is hozzá kapcsolnak, amelyekkel az emberek az éjszakát, a sötétséget hozzák összefüggésbe. Az ókori rómaiak a boszorkánysággal azonosították ezt az éjszakai ragadozó madarat, kontinensünkön pedig sokfelé a halál hírnökének tartják. A néphiedelem szerint a bagolyhuhogás a legrosszabb hírt tudatja velünk: valaki itt hagyta a földi létet. Ezért régen nagy számban pusztították a baglyokat, ami sajnos, létszámuk drasztikus fogyatkozásához vezetett.

Hogy a bagoly név honnan ered, etimológusainknak nem sikerült ez idáig megfejteni, de az erdei és füles jelzők könnyen érthetőek, nem is igényelnek magyarázatot.

A fülesbagoly előszeretettel költözik ritkás erdőkbe, a lombhullatók közt érzi igazán otthon magát. Az ember közelsége nem riasztja, ezért falvakban és városokban is találkozhatunk vele. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. A kellemes éghajlatú vidékeken egész évben fellelhető, de a hidegebb területekről télen délebbre vándorol. Sokan nem tudják, de az erdei fülesbagoly nem épít fészket, más nagytestű madarak (szarkák, varjúfélék) fészkébe költözik be. Egyéb rokonai sem jeleskednek a lakásépítésben, az uhu sziklamélyedésekbe, a macskabagoly pedig faodvakba költözik be.

Fotó: Csonka Péter

Megjelenése meglehetősen egyedülálló. Tollazata finoman mintázott, rozsdabarna színe remekül álcázza a vadászt. Tollpihékkel díszített puha fülével nagyon élesen hall, pontosan be tudja azonosítani, hogy áldozata éppen hol van, és merre mozdul. Rágcsálókkal táplálkozik, elsősorban mezei pockokat, egereket ejt el. Vadásztaktikáját a kiváló megfigyelő-képességére és rendkívüli sebességére alapozza: a fák ágain, épületek tetején vár, míg megérkezik az eledel, ekkor hirtelen mozdulattal zuhan alá, hogy karmaival magával ragadja a prédát. Horgas, éles csőre halálos fegyver. Ezzel üti agyon az áldozatát, semmi menekülési esélyt nem hagyva neki. Ez a teljesítmény azért is bámulatos, mert mindezt vaksötétben hajtja végre, éjjel. Télen, ínségesebb időkben kisebb madarakat is elejt, főleg verebeket.

Fészekalját viszonylag korán megtölti, már márciusban 4-5 fehér tojással büszkélkedhet az erdei fülesbagolypár. A tojó 27-28 napon át kotlik, mire kikelnek a szőrmók bagolyfiókák. 4 hét után a csemeték elhagyják a fészket, és a környező fák ágaira telepszenek le. Ekkor még a szülők táplálják őket. A fiókák sajátos síró hangot hallatnak, ezzel jelzik, hogy éhesek, és várják a szülőktől az elejtett egeret. Ebben az időszakban – mivel repülni még nem tudnak – gyakran találhatunk földre pottyant bagolyfiókákat. Ezek azonban nem árvultak el, nem kell hazavinnünk vagy madárvédő egyesületet értesítenünk miattuk. A legjobban tesszük, ha visszahelyezzük őket egy faágra, ahol a szülő úgyis megtalálja a kicsit, a „vészjelzését” követve.

Az erdei fülesbagoly az egyetlen bagolyfaj, amely csoportosan telel. A vezérbagoly jelöli ki a téli szálláshelynek megfelelő facsoportosulást. A hímek ezen időszak alatt jelölik ki a nyári szállást, ahova később párjukkal költöznek. A telelő csoport márciusig marad együtt. A jó telelő helyeket megjegyzik, és évekig visszajárnak oda.

Magyarországon elterjedt a madárfaj, ennek ellenére a védett madarak közé tartozik, eszmei értéke 50 ezer forint. Ha azt szeretnénk, hogy bagoly költözzön a szomszédságunkba (és nem vagyunk babonásak, azaz nem félünk halálhozó hírétől), építhetünk varjú- vagy szarkafészkeket a fák ágaira, vagy bármi olyan nagytestű marárét, amely fészkébe szívesen költözik az erdei fülesbagoly.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1107 Hits
0 hozzászólás

A három vágtató ló

Az ünnepek előtti idei utolsó almásfüzitői egészségklub témája talán provokációnak is tűnhetett egyeseknek. Szerintem inkább figyelmes segítségnek érdemes értelmezni, hogy a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének, kezelésének a kérdésével foglalkozott az előadás.

A klub igazán rangos és hozzáértő előadót hívott: Hartmann Gabriella, dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember. Ő a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének vezetőségi tagja, a Dietetika, Humán Táplálkozási Kollégium tagja. Munkája során több elismerésben részesült (2006. Év Dietetikus végzettségű élelmezésvezetője díj; 2016. Miniszter Elismerő Oklevele; 2017. Pro Dietetica Metabolica Díj). Hartmann Gabriella nemcsak szakmailag felkészült, de jó előadó is, végig követhető és érdekes volt, amit mondott, lekötötte a hallgatóságot.

Számomra az volt a legizgalmasabb, hogy mint megtudtuk, a dietetikus tanácsadás nem egy kaptafára megy, a legjobb szakemberek még azt is figyelembe veszik, ha valaki nem hajlandó bizonyos szabályokat betartani.

Az előadás rövid történeti áttekintéssel kezdődött, amelyből sok érdekes információval lettünk gazdagabbak. Tudták például, hogy az inzulint Magyarországon először Korányi Sándor alkalmazta 1926-ben, nem sokkal annak felfedezése után? Tehette ezt annak köszönhetően, hogy a kanadai felfedezők, Banting és Best, valamint az ebben szintén nagy szerepet játszó Macleod és Collip a találmányukat szabadon hozzáférhetővé tették, hogy így az emberiség javát szolgálják, ne a saját gazdagodásukat. Banting és Macleod 1923-ban a számtalan cukorbeteg életét megmentő felfedezésért, megosztva megkapta az orvosi Nobel-díjat.

Vagy tudták, hogy a cukorbetegséget édes vizelet kórnak is hívják? A cukorbetegek vizeletének ugyanis édeskés szaga van, a kiválasztott, felesleges cukor miatt.

A cukorbetegség leginkább az idősebb korosztály betegsége, 65 év felett a lakosság kb. 20 %-át érinti. Ez nem egy hirtelen fellépő, akut betegség, hanem hosszú éveken át tart, mire a látható, sokszor igen súlyos tünetei jelentkeznek. A kettes számú cukorbetegség alapvető összefüggésben áll az életmóddal, az elhízással, és ez nem egyik napról a másikra alakul. Ironikusan mondhatnánk azt is, hogy a cukorbetegek sokat dolgoznak a betegségükét, de az iróniának itt nincs helye, sokkal inkább a megértés, és a megfelelő segítség, támogatás, ami hasznos lehet.

Hartmann Gabriella látványosan, a három vágtató ló szimbólummal tette könnyen megjegyezhetővé, mi segíthet a cukorbetegeknek. Ez a diéta, a mozgás, azaz az életmódváltás, valamint természetesen az orvosi kezelés. Ám ez utóbbi nem sokat ér önmagában, hangsúlyozta előadónk.

Mik a legfontosabb szabályok, mit ehet egy cukorbeteg? Az első és legfontosabb, hogy cukrot és cukorral készült élelmiszereket tilos fogyasztania. Ezen túl tulajdonképpen ehet szinte bármit, amit egy helyesen, tudatosan táplálkozó egészséges ember: sok rostot, tehát magas rosttartalmú zöldségeket, teljes kiőrlésű gabonát, gyümölcsöt, sovány tejtermékeket, kevés zsírt.

Sokan azt gondolnák, hogy egy cukorbeteg akkor dönt jól, ha nem eszik szénhidrátot, ahogy sok diéta ezen az elven alapul. Ez súlyos tévedés lenne: a cukorbetegeknek is szükségük van szénhidrátra, de kontrolálniuk kell a mennyiségét, általában napi 120-160 gramm a megengedett.

A legjobb az a táplálék, amelynek alacsony a glikémiás indexe (GI). Hogy mi is ez? Százalékban kifejezve egy élelmiszer vércukoremelő képességét jelenti, a szénhidráttartalmával megegyező mennyiségű szőlőcukorhoz képest. GI-indexe főként a szénhidráttartalmú élelmiszereknek van, mert a szénhidrátot a szervezet szőlőcukorrá alakítja szinte minden esetben.

Mint megtudtuk, ma már a GI sem a legkorszerűbb mutató, mert ez egy egységes mennyiségű szénhidrát, 50 g hatásait mérte. Az egyes élelmiszerek azonban különböző mennyiségű szénhidrátot tartalmaznak. Kenyérből elegendő egyetlen szelet, míg sárgarépából legalább 7-8 nagy darab tartalmaz 50 grammot. A megoldás egy új fogalom, a glikémiás terhelés (GL) bevezetése volt. Ez nemcsak az adott élelmiszerben található szénhidrát típusát veszi figyelembe, hanem azt a mennyiséget is, amennyit egy egységnyi adaggal elfogyasztunk. Egy jó példa, a GI-GL különbségre a görögdinnye. Ennek a GI-je igen magas, 72-es, ám a GL értéke 4,32. Sok-sok interneten is megtalálható táblázat segíti már a számolásban a cukorbetegeket, most csak leegyszerűsítve: 10 GL alatt jók vagyunk, 20 felett már be kell, hogy kapcsoljuk a vészjelzőt.

Nem csak a GI-n lépett túl a tudomány, hanem azon is, hogy egy cukorbetegnek mindenképpen naponta 5-6-szor kell étkeznie. Előadónk szerint a napi háromszori étkezés is megfelelő.

Egy cukorbeteg, természetesen nemcsak a megfelelő élelmiszert kell, hogy megválassza, hanem az elkészítési mód sem mindegy. A héjában főtt burgonya jobb választás, mint a vajat és sokszor tejszínt is tartalmazó krumplipüré, a sovány sertéssült kevésbé terheli meg a vércukorszintet, mint a rántott hús, amely nem csak extra szénhidrátbevitelt jelent, hanem sok fölösleges zsírt is.

Az előadás alapján akár egész sorozatot indíthatnék a témában, de most csak még egy érdekességet emelek ki. A dietetikusok a való életből kiindulva, tehát, hogy az emberek nem szeretnek méricskélni evés előtt, kidolgozták az ún. ökölszabályt. E szerint egy nő egy étkezéshez általában egy ökölnyi, egy férfi 2 ökölnyi szénhidrátot, tehát köretet, 1 tenyérnyi húst és 2 tenyérnyi zöldséget fogyaszthat.

Hartmann Gabriella beszélt még a mediterrán diétáról, ami szintén kiváló útmutató lehet egy cukorbeteg számára. Talán a legfontosabb, hogy ez a diéta is kiemelt szerepet szán a zöldségeknek. Az előadónk szerint a mediterrán diétának van még egy fontos összetevője, aminek az élelmiszerek tápanyagtartalmához semmi köze nincs, és mégis nagyon lényeges: ez a déli népeknél általános közös családi étkezés, amikor nem egyedül, a tévé előtt tömjük magunkba a fölösleges kalóriákat, hanem örömmel eszünk, egymásra figyelve.

Kívánom, hogy minden olvasómnak ilyen szép, közös családi együttlétekben gazdag legyen a karácsonya!

Tovább a teljes bejegyzéshez
677 Hits
0 hozzászólás

Inváziós, de hasznos növény a kanadai aranyvessző

Aranyeső, aranyfa, aranyvessző – nevükben hasonlítanak, ám mindhárom elnevezés más-más növényt takar. Nem csoda, hogy sokan összetévesztik őket, hiszen a nevük mellett színük is hasonló: mindhárom növény arany színbe öltözteti a tájat élénksárga virágzatával. Az aranyeső pillangósvirágú, gyerekkorunk egyik legismertebb növénye, az aranyfa pedig az olajfélék családjába tartozik. Mostani főhősünk, a kanadai aranyvessző az őszirózsák „családtagja”.

Fotó: Csonka Péter

A növény az amerikai földrész felfedezése után került át kontinensünkre. A fészekvirágzatúak azon túl, hogy népes család, evolúciós szempontból fejlettek, ezért könnyen hódítják meg az új területeket. Európában a kanadai aranyvesszőt inváziós fajként tartják számon. Bár eleinte csak dísznövényként termesztették, hamar kivadult, és a környező ökoszisztémákat rendre elfoglalta. A faj elterjedését segíti, hogy gyengébb minőségű termőföldeken is megél.

Ez a lágyszárú évelő növény akár 2 méter magasra is megnőhet. Föld alatti gyökértörzse számos járulékos gyökeret ereszt, melyekből később újabb szárak nőnek ki. Ez azonban csak a vadon nőtt növényekre jellemző, a nemesített faj nem ilyen „erőszakos”. Szőrös, hosszú szárából kinövő levelei váltakozó állásúak, sötétzöldek és alsó felükön szintén szőrösek. A virágok a szár csúcsán nőnek. A könnyen felismerhető sárga füzéreket a rovarok előszeretettel porozzák be, ugyanis a kanadai aranyvessző bőségesen termel nektárt. Kaszattermése apró, melyet kis, pitypangéhoz hasonló ernyő repít messze. A földre érkező termés a téli fagyokat is átvészeli, akár 2 év múlva is kicsírázhat!!

A 17. századi európai megjelenését követően sokáig kertészetekben, botanikus kertekben nevelték a kanadai aranyvesszőt. Később a méztermelők húztak hasznot a bőséges virágzatból. A 19. századra viszont meghonosodott, és gyorsan elterjedt Európa-szerte. Parlagföldeket, útszéleket, vasúti nyomvonalakat sajátított ki, sokszor az őslakos fajok rovására.

Fotó: Georg Slickers

Annak ellenére, hogy sokan gyomnövényként tekintenek rá, gyógynövényként is megállta a helyét az idők során. Légúti panaszokat enyhít, ha teát főzünk belőle. Vesebajt gyógyít hatékonyan, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó tulajdonsága jótékony hatással van vese- és hólyagbántalmak, húgyúti fertőzések, vesegyulladás esetén, de kisebb vesekövet is képes kihajtani a szervezetből. Nők gombás fertőzés esetén hüvelyöblítőként vehetik hasznát. Borogatás formájában segíthet sebek, ekcéma, bőrgyulladás gyógyulásában.

Bár sok hasznos felhasználása van, fölösleges termeszteni, hiszen találunk belőle eleget a környező domboldalakon, ligeterdőkben vagy akár mezőkön. Ha mégis úgy döntünk, hogy szépsége vagy gyógyhatása miatt kertünkbe ültetnénk, figyeljünk rá, ne hagyjuk nagyon elszaporodni! Gondozására sok figyelmet nem kell szentelnünk, hiszen az egyik legéletrevalóbb növényfajról beszélünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
115 Hits
0 hozzászólás

Ez nem fából vaskarika! Reális lehetőség a vörösiszap újrahasznosítása

Az idei, szám szerint ötödik Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítás helyszíne a budapesti Vasúttörténeti Park csarnoképülete volt. A tömegközlekedési eszközzel nehezen megközelíthető helyszín is szerepet játszott abban, hogy kevés laikus érdeklődő látogatta meg az eseményt. Igaz, egy szakkiállítás elsősorban a szakmának szól, de több olyan kiállítóval találkoztam, akik civileknek is igazán sok érdekességet tudtak volna mondani, nem is beszélve azokról a környezetvédelmi civil szervezetekről, akik számos érdekes témát bemutattak. Örültem volna, ha sok nem szakmabeli érdeklődő hallhatta volna Dr. Kovács Balázs előadását a vörösiszap újrahasznosításának lehetőségeiről. Persze ez egy igen bonyolult, több szakmát érintő ügy, ám nem kevés olyan vetülete van, ami bárki számára izgalmas lehet, aki népszerű tudományos szinten csak kicsit is érdeklődik a környezetvédelem, vagy a technika fejlődése iránt. Almásfüzitőn cégem több vörösiszap-tározó tájba illesztését végzi, számunkra tehát magától értetődően ez fontos kérdés, minden vonatkozásában.

Egyre több tudományos munka foglalkozik a vörösiszap újrahasznosításával – kezdte előadását Kovács Balázs. A több szempontból is előremutató újrahasznosítást az EU hulladékgazdálkodási irányelve is kiemelten fontosnak tartja. Földünket tesszük élhetőbbé azzal, hogy egy legalább részben újrafeldolgozható vagy új nyersanyaggá alakítható anyagot nem tározókban helyezzük el, nem ott őrizzük az idők végeztéig. A vörösiszap ritka fémeket tartalmaz, melyek a világon csak korlátozott mennyiségben és csak bizonyos területeken bányászhatóak, miközben különböző ipari tevékenységeknél létfontosságúak. Jogosan merül fel hát a kérdés, hogyan lehetne ezekhez hozzájutni.

Különböző országok más és más módszerekkel kezelik a vörösiszapot – ismertette az előadó. Sok ország, köztük Görögország, Ausztrália, Franciaország, évtizedeken keresztül egyszerűen a tengerbe engedte, ami, lássuk be, nem túlzottan környezetbarát megoldás. Ezt a módszert néhány éve betiltották, így jelentősen felgyorsítva az újrahasznosítást célzó kísérleteket. A világ számos országában ugyanis a gyárak nagy része nincs felkészülve a tárolásra. Pedig éppen ez a másik lehetőség a vörösiszap kezelésére, hogy mint Almásfüzitőn is, tározókban helyezik el. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ma a feldolgozás lehetőségein gondolkodjunk. A jövő egyértelműen az újrahasznosításé! Bár illúzió, hogy nulla hulladék keletkezzen ennek során, de jelentősen csökkenthető a tárolandó anyag mennyisége, ráadásul a ritka földfémeket kinyerhetjük. A maradék anyag egy részét fel tudja használni az építőipar. A vörösiszap és az erőművi pernye elegyéből például geopolimer állítható elő, ami a térkőgyártás egyik alapanyaga lehet. A cél csak a haszonanyagok minél nagyobb mértékű kinyerése és a vörösiszap közel teljes mennyiségének hasznosítása esetén valósítható meg. 

A vörösiszapok, függően a feldolgozott bauxit minőségétől, az alkalmazott technológiától, különböző összetételűek lehetnek. Almásfüzitőn a vörösiszap egyebek mellett céliumban, lantánban, neodímiumban, ittriumban gazdag. Mind kiváló nyersanyag a hi-tech ipar számára.

A kinyerés módozatát illetően fontos kísérletek folynak szerte a világon és Almásfüzítőn is. Ma már az a legfőbb kérdés, hogyan lehet a laboratóriumi folyamatokat az iparba átültetni, mennyire lehet a folyamat költséghatékony és környezetbarát. A kutatás csak számos szakterület képviselőjének együttes munkájával oldható meg, így részt vesz a munkálatokban vegyész, kémiai analitikus, mineralógus, alkalmazott matematikus, környezetmérnök, folyamattervező mérnök, anyagmérnök, eljárástechnikus és még sokan mások. Almásfüzitőn hazai egyetemek és neves szakértők is részt vettek a munkában, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Cemkut Cementipari Kutató Kft. és egyéni szakértők.

Minden módszer számos előnnyel és hátránnyal bír – hallottuk az előadótól. A savas kioldás vagy hidrometallurgia nagy savigénnyel jár, ami költségessé teszi az eljárást. Ekkor sav hozzáadásával a vörösiszapból ülepítés során különböző anyagok válnak ki, mint vas, alumínium vagy szkandium. Egyszerűségét tekintve előnyös ez a módszer, hiszen a sav munkájához csak a gravitáció kell, azaz, hogy leülepedjenek ezek az anyagok. Egy másik módszer a pirometallurgia, ami a magas hőmérsékleten való kezelést jelent. Az olvasztás során nyersvasat nyerhetünk ki, a salak savazása során pedig alumíniumhoz és különböző ritka földfémekhez juthatunk.

Hogy minél hatékonyabban kinyerhessük a ritka földfémeket, a kísérlet része az is, hogyan lehetne a vörösiszapot előkészíteni, hogy jobban viselkedjen a folyamat során. A savas kioldás és ülepítés mellett például különböző szeparációs módszereket is teszteltek. Rázás, centrifugálás, ultrahangos aktiválás, savazással való gélesítés – szerepelt eddig.

Összefoglalva a tanulságokat, azt mondhatjuk, hogy bár még nincs meg a tökéletes felhasználási eljárás, a mozaik darabjai kezdenek összeállni. A jövőben a legjobb módszerek kikísérletezésére ajánlatos egy kisüzemi technológiai sort összeállítani, hogy élethűbb körülmények között folytatódhasson a tesztelés. A vörösiszap felhasználásának nem ismerjünk minden lehetőségét, idővel újak jelenhetnek meg – jelentette ki Kovács Balázs. 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1681 Hits
0 hozzászólás

Bennünk van boldogságunk kulcsa

Novemberben igazi sztárelőadót hívott meg Almásfüzitőre a község Egészség- és életmódklubja. Ezt már a terembe lépve, a közönséget megpillantva is megállapíthattuk: a székekben leginkább fiatalok ültek, akik Győrből, Komáromról érkeztek, sőt, volt, aki Szlovákiából utazott át az előadásra.

Lippai Marianna életútja nem a megszokott kerékvágást követte. 1997-ben született meg lánya, akiről 5 és fél évesen derült ki, hogy gyógyíthatatlan immunbetegsége halálos kimenetelű. Ezen a ponton a család élete alapjaiban változott meg, minden percüket úgy élték meg, mint fentről kapott ajándékot – vallja Marianna. Utolsó együtt töltött napjukon az anya ígéretet tett lányának: életét boldogan fogja tölteni nélküle is. Azóta az ország egyik legismertebb motivációs előadója lett, ÉLETKEdv nevű Facebook-oldalát több mint 185 ezren követik.

Nem kell betegnek lennünk, hogy ráébredjünk: minden okunk megvan, hogy örüljünk életünknek –kezdte legfőbb hitvallásával Almásfüzitői előadását. Ez nem azt jelenti, hogy életünkben minden hibátlanná és nehézségektől mentessé válik. Problémák mindig is lesznek, nem tudjuk elkerülni őket! Nem is érdemes, de mindig találhatunk kapaszkodót. A legfontosabb, hirdeti az Életkedv-szellemiség, hogy megtanuljunk örülni az apró dolgoknak is. Sokszor nem mérjük fel problémáink reális mértékét, hajlamosak vagyunk a bolhából elefántot csinálni. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy gyakran kifogásokat keresünk, okokat, miért is nem tudunk egy problémán túllendülni.

A megoldás bennünk van! Lippai Marianna őszintén úgy gondolja, hogy ha mérgesek tudunk lenni, ugyanúgy nyugodtak is lehetünk, ugyanis mi magunk döntünk, hogy melyik utat választjuk. A környező világtól különböző impulzusokat kapunk, melyekre nincs hatásunk: nem tőlünk függ, hogy a dugóban ledudálnak-e minket vagy sem. Az viszont igenis a mi választásunk, hogy ez 30 másodpercig zavar bennünket, vagy 2 órát bosszankodunk rajta. Sőt, rosszabb esetben még a munkába is magunkkal visszük, és másokkal megosztjuk, mintha ez egy lényeges információ volna, ahelyett, hogy egy vállrándítással letudtuk volna a történetet. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni, hiszen a bosszúsággal csak magunknak ártunk – a ránk dudáló sofőr életét ez semmiben nem befolyásolja.

Marianna egy másik példát is felhozott: sokak napját a horoszkóp rontja el már reggel. „Rossz előjelekkel” nehéz pozitívan hozzáállni a naphoz. A horoszkópok megbízhatóságáról mosolyogva gyónta meg: rádiósként az ő feladata volt megírni a napi jóslatokat, és tette ezt minden tudományos alap nélkül.

Nem is lehet mindig tudományosan megközelíteni az embert, hiszen érző lények vagyunk. A legtöbb esetben nem kell pszichológushoz fordulni, higgyük el, pár kedves szóval sokat segíthetünk a körülöttünk élőknek. Ugye, mennyivel jobban érzi magát kolléganőnk, ha észrevesszük újonnan vásárolt cipőjét vagy új frizuráját… Ami saját életünket illeti, igyekezzünk egyéni világunkat kifejezni! Szabad kakukktojásnak lennünk, ha ezzel a magunk világát tesszük élhetőbbé, kellemesebbé. Ugyanakkor nem kell utálnunk azt, aki ezért nem szeret minket, hiszen ezzel is csak magunknak ártunk.

Összegezve az este tanulságait, ne kívülről várjuk boldogságunkat! Gyógyszerek, pszichoterapeuta, kényszeres párkapcsolati ragaszkodás – ezek mind külső segítségek, de a valódi megoldást magunkban kell keresnünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3715 Hits
0 hozzászólás

Jókedv és tanulás: így telt a Fűzfanap

Mindig jó szórakozás az almásfüzitőiekkel „fűzfanapozni”. Idén is jutott bőven jókedvből, kacagásból, sőt tanulásból. A tízedik alkalommal megszervezett Fűzfanapon összegyűlt a község apraja-nagyja, egy kellemes délután reményében. Úgy tapasztaltam, nem csalódtak! Az eseményt a Teleház fogadta be, de a környéket is gyerekzsivaj töltötte be pár órára.

Szeptember 29-én, péntek délután kezdődött a kétnapos rendezvény csocsó- és pingpongbajnoksággal, ez persze elsősorban a sportrajongóknak volt izgalmas program. Szombaton viszont a legkisebbektől az idősebbekig mindenki találhatott kedvére való műsort. Hamar a gyerekek kedvence lett a parkban felállított ugrálóvár és az elektromos kisautó.

Az esemény műsorvezetője Bekéné Magyar Melinda, a Petőfi Sándor Kulturális Szabadidő Központ és Könyvtár intézményvezetője volt, ő gondoskodott arról, hogy gördülékenyen menjen minden.

A rendezvény egész ideje alatt lehetett játszani a Tatai Környezetvédelmi Zrt. környezetvédelmi játékaival, és a gyerekek nem is hagyták ki a lehetőséget. A legkisebbek a „hulladékhalomból” horgásztak élvezettel. Aki öt palackot vagy dobozt kifogott, apróbb ajándékot kapott, persze, kicsit ez is ösztönözte lelkesedésüket. Meggyőződésem szerint azonban már ez az egyszerű kis játék segít, hogy megtanulják, a kiürült pillepalack, vagy üdítős doboz helye nem a szemetesben van. Több tudatosságot, ismeretet követelt a szelektív hulladékgyűjtés alapjait szemléltető, gyűjtőkonténereket ábrázoló táblán. Először egy kérdést kaptak a gyerekek, például: hova dobnád a kibontott ajándék csomagolópapírját? Csak akkor járt a pont, ha a szivacslabdát a megfelelő, példánk szerint a kék tárolót jelző karikán dobta át a játékos. A nagyobbak totóban tehették próbára tudásukat. A környezetvédelmi kérdések volt, akinek nehéznek bizonyultak, mások könnyebben boldogultak velük, ám mindenkinek tanulsággal szolgáltak. A gyerekek erőfeszítéseit természetesen minden játéknál apró ajándékokkal jutalmaztuk.

Volt más szórakozási lehetőség is. Nem csak gyerekek, de felnőttek és nyugdíjasok is ollót, ecsetet, ceruzát ragadhattak, hogy szabadjára engedjék fantáziájukat. A Teleház első két szobájában mindenki szorgosan ragasztotta a papírcsíkokat, festette a papírtányérokat.

Az emeleten eközben műsort nézhettek az érdeklődők. Először a Bábuci Bábszínház adta elő A három kismalac című klasszikus mesét. A gyerekek az első perctől az utolsóig kivették részüket az előadásból: együtt fújták a malacok házát, együtt főzték a teát a jó meleg téglaházikóban. A farkasnak természetesen esélye sem volt. A színpadot ezután a zumba táncosok vették át. A latin zene és aerobic ötvözete egyre közkedveltebb a környéken. A Fűzfanapon a neszmélyi csapat adta elő öt számra koreografált táncát. A fürge lábúak között egy almásfüzitői kislány is szerepelt. A műsor remélhetőleg elég pezsdítő volt ahhoz, hogy a füzitőiek közül többen is kedvet kapjanak hozzá – jegyezte meg Bekéné Magyar Melinda. Reményei szerint a községben is összeáll egy csapat a közeljövőben. Az esten fellépett Szűcs József, majd batyus bállal zárták az almásfüzitőiek a remek hangulatú 2017-es Fűzfanapot.

Tovább a teljes bejegyzéshez
282 Hits
0 hozzászólás

Szürke légykapó: a természetes rovarirtó

Itt az utolsó lehetőség, hogy még idén találkozzunk vele, a szürke légykapó ugyanis augusztus és október között délre vonul. Ám amilyen hűvösek a napok és különösen az éjszakák, lehet, hogy a többségük már úton is van. De ne aggódjunk, a veréb távolabbi rokona jövő május-április környékén visszatér, gyakran ugyanarra a költőhelyre. E szorgos, hasznos madárka Európában és Ázsia nyugati részén őshonos, ahonnan a téli hónapokra Afrikába és Ázsia déli részére költözik.

Fotó: Csonka Péter

Magyarországon szinte bárhol találkozhatunk a 45-75 ezer pár tagjaival. Szívesen választják erdők tisztását lakóhelyül. Nem fél az embertől, lakott településekre, parkokba is gond nélkül beköltözik. Sőt, gyakran épületek zugaiban, falüregekben, gerendákon épít fészket magának. Ha szeretnénk, hogy kertünkben önkéntesként segítsen nekünk a rovarok számának csökkentésében, helyezzünk ki odút neki!

E kisméretű madár szárnyainak fesztávja 23-26 centiméter, súlya alig 14-20 gramm, azaz verébméretű. Színe, mint neve is mutatja, szürke, némi barnás árnyalattal. Mellénye fehér, hosszanti sávok díszítik. Közeli rokona a kormos légykapó, amely csak abban különbözik tőle, hogy a hím tollazata karakteresebb, fekete-fehér.

Ágakon üldögélve szemeli ki áldozatát, magasból csap le a gyorsan repülő rovarokra. A légykapó nem válogatós, szúnyog, darázs, szitakötő egyaránt megfelel neki, és természetesen a légy. Már csak azért is, nehogy meghazudtolja nevét. Zsákmányszerzés után türelmesen visszaül leshelyére. Ha az időjárás hűvösebbre fordul, és a levegőben már kevesebb rovart lehet elcsípni, a földön ugrálva vadászik, vagy fák törzséről ragadja el a mászó bogarakat. Amennyiben rovart nem talál, a szürke légykapó vegetáriánus üzemmódra vált, és kis bogyókat gyűjt: fekete bodzát, somot, madárcseresznyét vagy fagyalt. A növényevés leginkább a tavaszi és őszi táplálkozására jellemző.

A hím általában a tojó előtt pár nappal érkezik a költőterületre, és énekével édesgeti magához párját, fáról fára röppenve mutatva neki a kiszemelt fészekhelyeket. Ha a tojó eldöntötte az ingatlan megépítésének ideális helyszínét, kezdődik a fészekrakás. A munkálatokat többnyire a tojó végzi, 4-6 nap alatt készül el az új családi otthon. A puha bélelésre kifejezetten igényes a szürke légykapó, finom növényi szálakat, faháncsot, tollat, mohát, pamutszálat, bármit felhasznál, hogy lakhelye minél kényelmesebb legyen.

Általában 3-5 tojásból áll a fészekalja. Évente egyszer, ritkábban kétszer költ. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki, ekkor az etetés elsősorban a hím feladata. A kicsik két hét után elhagyják a fészket. Hazánkban a faj nem fenyegetett, de védett. Eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
855 Hits
0 hozzászólás

Gyógyítsuk magunkat jógával!

Hosszabb nyári szünet után újraindult az almásfüzitői Egészég- és életmódklub, ahol a helyi lakosok ismerkedhetnek olyan módszerekkel, amelyek testünk és lelkünk gyógyítására alkalmasak. Az elmúlt évek során egyebek mellett hallottunk tanácsokat, hogyan táplálkozhatunk egészségesen, jó-e a stressz, és hogyan lehet kezelni, milyen a helyes alvás, mit tehetünk érte, és találkozhattunk a meditáció különböző formáival is. Szeptember 28-án Rózsár Dániel jógaoktató a jóga tudományát mutatta be. Az est házigazdája, dr. Varsányi Balázs vezette fel a témát.

Rózsár Dániel életútja több mint érdekes. Szoftverfejlesztőként dolgozott évek óta, amikor rájött, hogy több mozgásra, fizikai aktivitásra van szüksége. Ekkor nekiállt keményen sportolni: terepkerékpározás és maratonfutás jelentette számára a felfrissülést. Két éve döntötte el, hogy a mozgásnak egy spirituálisabb formáját is kipróbálja, ekkor találkozott a jógával. Azóta akkreditált jógaoktatóként dolgozik.

A jóga egy életmód – kezdte előadását –, az élet tudománya. A távol-keleti gyógyászat nagyban különbözik az európaitól. Az éghajlati adottságok miatt ott sokkal fontosabb, hogy a betegségeket megelőzzék. Az egészséges ember szemükben nem azonos a nem beteg emberrel; a betegség legkisebb jelei (rossz szájszag, hasmenés stb.) is gyógyítandók szerintük. A jóga ebben az öngyógyításban lehet segítségünkre.

Az előadó vázolta a három létező embertípust, melyekből mindannyiunkban jelen van mindegyik, azonban az arányok különbözőek. A váta típus vékony, törékeny, kreatív és kapkodó. A pitta közepes termetű, határozott céljai vannak, éles logikájának köszönhetően jó szervező. A kapha kifejezés a nagy testűekre vonatkozik, ők azonban jellemzően nehezen motiválhatóak. Típusunk nem csak egyénenként változik, de az életkor és az életmód is hatással van rá. A jóga abban tud segíteni, hogy visszaállítsuk születésünkkor kapott jegyeinket.

A legelterjedtebb a 8 fokozatú jóga, mely szám a fejlődés különböző szakaszaira vonatkozik.

·         1. lépcsőfok az erkölcs: az igazság szolgálata, a békesség megteremtése

·         2. lépcsőfok az életmód: testi-lelki tisztaság, önképzés, lelki élet

·         3. lépcsőfok a testgyakorlás: testünk rendbetétele

·         4. lépcsőfok a légzőgyakorlatok: vele kontrolláljuk vérnyomásunkat, elménk sebességét

·         5. lépcsőfok az érzékek fölötti uralkodás: tudatos választások, nem zsigeri ösztönök

·         6. lépcsőfok a koncentráció: kizárni a világot, tárgyra (pl. gyertyalángra) való kizárólagos figyelés

·         7. lépcsőfok a meditáció: külső segédeszköz nélküli összpontosítás

·         8. lépcsőfok: önmagunk teljes megismerése

Miután megismertük a jóga elméleti sarokköveit, Rózsár Dániel három légzőgyakorlatot végeztetett a közönséggel. Ezzel kiválóan példázta, hogy egy olyan egyszerű mozgás, mint a légzés, mekkora hatással lehet egész testünkre és elménkre. A nézők kérésére az előadó bemutatott egy napköszöntő jógagyakorlatot is. Elmondása szerint nem a legegyszerűbb feladat volt, de kitartó munkával könnyen elérhető a jógának ez a szintje.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1235 Hits
0 hozzászólás

Réti legyezőfű: a természetes aszpirin

Ha nem szívesen veszünk be gyógyszereket, és hiszünk a hagyományos gyógymódokban, a réti legyezőfű igazi adu ász. Ha például aszpirinra lenne szükségünk, tökéletes helyettesítő ez a növény. Magyarországon kevésbé elterjedt, de vannak országok Európában és Nyugat-Ázsiában, ahol nagy mennyiségben nő, sőt Észak-Amerikában is meghonosították egykor a telepesek.

A franciák „a mezők királynőjének” nevezik, talán azért, mert a virágát magasan fenn hordja, királyi a tartása, vagy mert rendkívül hasznos gyógynövény. Hazánkban több néven ismert, egyes vidékeken Szent János kenyerének, máshol bajnócának vagy varjúmogyorónak hívják.

Fotó: Csonka Péter

A réti legyezőfű a nedves környezetet kedveli, ezért élőhelye leginkább mocsarak, nyirkos talajú rétek vagy patakok partja. Két méter magasra nő általában, szára szögletes, üreges, pirosan erezett. Levele tagolt, fűrészes széle miatt leginkább a cickafark leveléhez hasonlít. Virágai legyező alakú bogernyőkben nyílnak (innen a növény neve). A virágok hat szirma halványsárga. Kisebb testvére a koloncos legyezőfű, melyet részben levele és mérete alapján különböztethetünk meg tőle. És míg a réti legyezőfű a vizes terepet kedveli, a koloncos legyezőfű a szárazabb, napsütötte rétek virága.

Július-augusztus hónapban nyílnak ki a réti legyezőfű virágai, ekkor gyűjthetjük, ha házilag szeretnénk gyógyhatását hasznosítani. Érdemes is foglalkozni ezzel, mert sokféle betegséget enyhít, gyógyít. Másfél évszázaddal ezelőtt fedezték fel kutatók, hogy a legyezőfű egyik fontos hatóanyagát, a szalicilsavat mesterségesen is elő lehet állítani. Így születhetett meg a világ talán legáltalánosabban használt gyógyszere, az aszpirin. Igaz persze, hogy a növény hatóanyag tartalma ennél gazdagabb, és nincs mellékhatás-kockázata sem. Persze egyszerűbb bemenni a patikába aszpirinért, mint a vízparton hajolgatva legyezőfüvet keresni, szedni, szárítani…

Fotó: Csonka Péter

A virágos hajtást megszárítva finom teafüvet nyerünk. Kombinálhatjuk más gyógynövényekkel is, például kiváló megfázás elleni teát főzhetünk, ha összekeverjük hársvirággal, bodzavirággal és mezei kakukkfűvel. Ebből a keverékből két evőkanálnyit tegyünk egy liter forró vízhez, és hagyjuk tíz percet állni. Napi 3-5 csésze tea segít egészségünk visszaszerzésében. Emellett közismerten jó vizelethajtó és vértisztító hatású. Izzasztóként is szokták használni, de hólyaghurut, vesegyulladás és reuma esetén is segít.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1536 Hits
0 hozzászólás

Egerészölyv: a mezei pockok réme

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben első alkalommal internetes szavazással választotta ki, hogy melyik védett madarunk legyen az év madara. A felkínált három lehetőség közül az egerészölyv kapta a legtöbb szavazatot.

Fotó: Csonka Péter

Hazánk, egyben Komárom-Esztergom megye leggyakoribb ragadozómadara. Szinte mindenütt megtalálható, ahol erdős területek, ligetek vagy nagyobb facsoportok vannak. Nem csoda hát, hogy számos népi nevét ismerjük, melyek leginkább viselkedésére, megjelenésére és vadászati módjára utalnak: sívókánya, sírókánya, nyávogó kánya, egerésző ölyv, egerész-kánya, nyulászú kánya, nyulászú kanyó, egerésző, ölü, ülü, tarló kánya, berki kánya stb.

Európa teljes területén fellelhető, valamint Közép-Ázsiában is találkozhatunk vele. Északról télen Afrikába vándorol, Magyarországról viszont nem mozdul, itthon van egész évben. Ragadozó madarakhoz méltóan nagyméretű: 110-130 cm-s szárny-fesztávolságának köszönhetően az égen már messziről felfedezhetjük. Tollazatának színe a barna szinte összes árnyalatát magában foglalja: a fiatal egyedek világosak, részben már-már fehérek, de az idő múltával egyre sötétedik színük. A kifejlett madarak sötétbarnák, ám földrajzi fekvéstől függően léteznek világos és vöröses tollú példányok is.

Nyílt helyen vadászik, gyakran láthatjuk szántók, tarlók, legelők vagy mezőgazdasági területek fölött keringeni. Rendszeresen ül ki magányos fára, oszlopokra vagy más kiemelkedő pontokra. Rövid, de erős lábával és éles karmaival főként kisebb emlősöket ejt el. A földművelők körében kedvelt madárfaj, hiszen a kártékony rágcsálókat előszeretettel pusztítja. Étrendje mindemellett változatos, az apró rovarokra, békákra, kígyókra, pockokra, mókusokra is lecsap – attól függően mit talál. Olyannyira alkalmazkodik a fellelhető táplálékmennyiséghez, hogy azokban az években, mikor elszaporodnak a mezei pockok, az egerészölyv is több tojást költ. Télen, mikor kevesebb a táplálék, beéri más állatok által elejtett dögökkel.

Fotó: Csonka Péter

Az egerészölyv 2-3 évesen válik ivaréretté, és kiválasztott párjával általában életük végéig együtt maradnak, ami sokszor 26 évet is jelenthet. Fészkét szinte mindig fára építi, melyben 2-3, ritkán 4 tojást rak március-április fordulója környékén. Bár a 35 napos költésben a tojóé a főszerep, a hím is kiveszi belőle a részét. A fiókák már júniusban elhagyják a fészket, majd még pár hétig a szülőkkel együtt maradnak.

Hazánkban 15-30 ezer pár él, de sok példány elpusztul áramütés, gázolás vagy vadászat miatt, ezért védett fajként tartják nyilván. Eszmei értéke 25 ezer forint.

Fotó: Csonka Péter

Tovább a teljes bejegyzéshez
828 Hits
0 hozzászólás

Mi újság a vörösiszap-tározókon?

Az almásfüzitői vörösiszap-tározókon sem más az élet, mint bárhol egy nyár végi mezőn: a tavaszi harsogó zöld után ebben a forróságban inkább a fakóbb színek dominálnak, érik a mezei virágok termése. Még kitart a cickafark, a fehér párnácskák a magas fűből is kikandikálnak. A szellőrózsabokrok üde színfoltként színesítik a tájat. A rekkenő hőségben egy nagy zümmögő kórusként az apró rovarok és bogarak teszik a dolgukat, a környező fák ágait pedig a rájuk leső madarak szállják meg. Így van ez minden évben, ahogy az is megszokott, hogy a terület folyamatos karbantartásának részeként idén is lekaszáltatjuk a füvet a tározókon. Ez nemcsak azért szükséges és hasznos, hogy az inváziós növényfajok ellen védekezzünk, hanem hozzájárul a rét sokszínűségének fenntartásához, ahhoz, hogy sokféle növényfaj gazdagítsa a területet. Persze látványnak is szebb a frissen kaszált terület, mint a derékig érő elsárgult növénytenger. Természetesen a kaszálást hozzáértők végzik, akik figyelnek az ilyenkor kötelező szabályok betartására, a vadvédelemre és arra is, hogy búvósávok maradjanak munka közben az állatoknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
538 Hits
0 hozzászólás

Szarvaskerep: nem szarvas és nem madár

Első olvasásra egyértelműnek gondoltam: ez csak állat lehet, leginkább egy ritka madár. Kiderült, rosszul tippeltem. A szarvaskerep növény, és ugyan összességében nem túl látványos, de virágzatának színe gyönyörű sárga.

Tovább a teljes bejegyzéshez
720 Hits
0 hozzászólás

Szürke, de nem jellegtelen: a hamvas küllő

 A nagy testű harkályok látványos madarak, kopácsolásukkal hívják fel magukra a figyelmet, így a hamvas küllőt is megleshetjük az erdőben sétálva. Családjának kevésbé ismert tagja, gyakran össze is tévesztik a rokonsággal. Neve tollazatának színére utal, pedig ő sem egy szürke veréb! Háta és szárnya például egyaránt élénkzöld, amely alul sárgába hajlik át, szárnyai végét fekete-fehér sávok díszítik. Farktollait pedig szárnyával hozta összhangba stílustanácsadója, így azokat szintén fekete-fehér csíkok díszítik. Hasa, nyaka és feje szürke, azaz hamuszínű – innen a neve, nem véletlenül hívják szürke küllőnek is. Legközelebbi rokona a zöld küllő, mellyel könnyen összetéveszthető. A legfeltűnőbb különbség, hogy a hamvas küllő fejét díszítő vörös folt kisebb, a tojón azonban semmi nyoma a párválasztásban oly fontos ékességnek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
839 Hits
0 hozzászólás

Barázdabillegető: a szerelmi bűvölet szimbóluma

A nálunk népiesen jányka- vagy leánykamadárnak is nevezik. Karcsú testalkatú, hosszú lábú énekesmadár, hosszú farkát magasan viseli, és gyakran fel-le billegeti. Innen kapta nevét. A nyelvújításkor Kazinczy Ferenc billegénynek nevezte el. Az összetett szó előtagja is könnyen megfejthető: szántás idején a barázdák között keres táplálékot. Erdélyben ezért használják rá a szántóka nevet is.

Ez a látszólag egyszerű madárka több nép mitológiájában jelentős szerepet játszik, sok helyütt teremtő erővel bíró, szent lényként tisztelik. A görögöknél a szerelmi vágy madara. Más hiedelemkörben halálmadár, legalább is felbukkanása inkább balszerencsét jelent. Szinte mesei hiedelmeknek is kapcsolódnak alakjához, például az, hogy kapott három cseppet az ördög véréből, ezért szinte elpusztíthatatlan, és jaj annak, akinek sikerül, mert attól kezdve sok jóra nem számíthat életében.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1079 Hits
0 hozzászólás

Gólyatöcs: mintha gólya lenne, de mégsem az. Azért mi szeretjük!

Mintha Salvador Dalí vagy Hieronymus Bosch tervezte volna írásom főszereplőjének testfelépítését, annyira meghökkentőek az arányai. Kis testéhez képest hosszú lába furcsa kinézetet kölcsönöz neki. Mintha csak apró gólya lenne, a spanyol nyelv nem véletlenül nevezi „cigenuelá”-nak, azaz gólyácskának. Magyar földön is több erre utaló elnevezést kapott: gólyalábú, széki gólya. Vannak más népi neve is: széki szarka, gyöngyvérlile. A „széki” az élőhelyére utal, szikes talajú földön, mocsaras helyen érzi jól magát, a gyöngyvérlile pedig jelzi, hogy a madár a lilealakúak rendjébe tartozik. És a töcs? Nos, aki már hallotta a címben szereplő madarunkat, nyilvánvalóan rájött, hogy ez az utótag hangutánzó szóból lett madárnévvé.

Tovább a teljes bejegyzéshez
629 Hits
0 hozzászólás

Május végi ünnepség Almásfüzitőn

Május 27-én, szombaton az Azaum Római Tábor melletti tér gyerekzsivajtól volt hangos, hiszen a Füzitői Napokon egyben gyereknapot is ünnepeltünk. Hálásak is voltak a kicsik, folyamatosan tele volt a megunhatatlan ugrálóvár, sorban álltak a gyerekek az arcfestéshez, pörgött a körhinta és zakatolt a mini vasút. Szép számmal jelentek meg családok, akiket a nagyon várt napsütés kicsalt egy kis szórakozásra.

Tovább a teljes bejegyzéshez
460 Hits
0 hozzászólás

„Bodzavirágból hullik a sárga virágpor”

A bodzavirág mindenkiben a májusi hónap kellemes melegét idézi fel, nem is véletlenül. Sok népdal szól erről a sárgásfehér virágról, és többnyire a szeretett személy, a fehér menyasszonyi ruha a téma. Nemes Nagy Ágnes egyik versében a kék égen úszó felhőkhöz hasonlítja a virágernyőt, ahogy nemrég a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilmben dallá formálva hallhattunk is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
746 Hits
0 hozzászólás

Az izgalmas násztánc mestere: búbos vöcsök

Főként állóvizeinknek köszönhetően a búbos vöcsök szereti hazánkat, 3-4 ezer pár fészkel Magyarországon, de számos példány él folyóink mellett is. A mi éghajlatunkon rövid távú vonuló, az év nagyobb részét (március és november között) itt tölti, ám enyhe teleken sok példány végig kitart. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen találkozhatunk vöcsökfélékkel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1150 Hits
0 hozzászólás