Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Havasi partfutó: a vizek szerelmese

A partfutók családja igen gazdag: nagy partfutó, kis, sőt apró partfutó, alaszkai partfutó, tengeri partfutó és még Bonaparte-partfutó is létezik, hogy csak néhányat említsek. A havasi partfutó a leggyakoribb a Kárpát-medencében, Magyarországon leginkább a tavaszi és őszi átvonulás alkalmával találkozhatunk velük. Rokonaik a világ különböző tájain élnek.

Fotó: Csonka Péter

Az északi havasi partfutó a hideg területek kedvelője, Grönland és Izland területéről vonul Franciaországba és az Ibériai-félszigetre. A parti havasi partfutók Alaszka és Észak-Kanada területeiről költöznek át télire a meleg Floridába és Mexikóba. A hazánkban fellelhető „alpina” alfaj a skandináv országokból és Oroszország északi partvidékeiről vándorol a Balkán-félszigetre és a Kaszpi-tó környékére.

Egy fontos hasonlóság közös mindegyik partfutók által kedvelt területben: egytől egyig óceán- vagy tengerpart. Ugyanis a partfutók, mint nevük is mutatja, lételeme a víz. Azokat a vízpartokat szeretik, ahol a föld homokos, sáros, ahol a víz réttel, legelővel találkozik, mozgása lassú. Hazánkban leginkább az Alföld és a Dunántúl állóvizeit részesíti előnyben, de a hegyvidékek alacsonyan fekvő tavai körül is láthatunk pár példányt.

Már megjelenéséből is következtethetünk, hogy vízi madárral van dolgunk. Hosszú fekete lába segíti a vízben való haladásban. A lilealakúak rendjébe, ezen belül a szalonkafélék családjába tartozik. Méretében a pacsirtához hasonló, testének hossza 16-22 cm, míg szárnyfesztávja 33-40 cm. Hosszú csőre kissé lehajló, amelyet kiváló vadászfegyverként használ. Tollazata szezonálisan változik. A tavaszi-nyári nászidőszakban, mint a legtöbb madárnak, a partfutó színezete is pompásabb. Ilyenkor fejteteje, dolmánya, válla és farcsíkja rozsdavörös és barna árnyalatú. Minden tollának közepe fekete, ami még díszesebbé teszi. Hasán egy nagy fekete folt pompázik, teste többi része fehér, de tollazatának szára fekete. Téli öltözéke sokkal egyszerűbb: hasa fehér, teste többi részét szürkésbarna tollazat borítja, szépen belesimul a tájba.

Életmódja a vízhez kötött. Élelmét a vízben gázolva szerzi be. Alapvetően rovarlárvákkal, szúnyogokkal, apró rákokkal, pókokkal táplálkozik, de a növényi részeket is elfogyasztja. Ritkább esetben magvakkal is beéri. Mezőgazdasági haszna is van, hiszen kiváló és szorgalmas rovarirtó a vízparti ökoszisztémákban.

Tavaszi nászrituáléját az északi területeken tartja. A hímek hívogató hangját éjjel-nappal hallani lehet. Szárnyukat ilyenkor szokatlan módon tartják repülés közben, végül rezgő szárnnyal, trillázva ereszkednek alá. Mint egy látványos operaénekesi belépő, nem csoda tehát, ha a partfutólányok elalélnak. A havasi partfutó a legtöbb vízimadárhoz hasonlóan a szárazföldön rak fészket, erre megfelelő kisebb mélyedésekbe költ. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 21-22 napot kotlik.

A hazánkon átvonuló madárfaj Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
580 Hits
0 hozzászólás

Szöszös ökörfarkkóró: csodaszer köhögésre

Télen könnyen megfázunk, a köhögés pedig az egyik leggyakoribb panaszunk ebben az időszakban. A gyógyszerek használata azonban nem minden esetben indokolt. A szöszös ökörfarkkóró, bár neve mást sugall, nem akad meg a torkunkon, sőt, hatékonyan orvosolja köhögésünket.

A népnyelv számos néven nevezi. Vannak, amelyek hasonlóak, mint a tudományos neve: borjúfarkfű, farkkóró. Feltűnő színe és formája is ihlető volt a névadásnál: sárga virág, mezei gyertya, királygyertya, fáklyafű. A sárga virágok nyilván önmagukban jelképezhetik a lángot, de ennél több kapcsolat van a láng és a szöszös ökörfarkkóró között. A rómaiak a szárát zsírba mártották, és fáklyaként használták az ókorban. A kelták szertartásaikon ökörfarkkórót égettek, mert úgy tartották, hogy aki belélegzi füstjét, megszerzi az ősök tudását. A magyar néphagyomány szerint, ha Nagyboldogasszony napján megszentelik a növényt, az elűzi a démonokat, és a villámcsapástól is megvéd. Indiában is oltalmazó virágként tisztelik, ajtók, ablakok fölé akasztják, mint a fény jelképét, hogy távol tartsa a rossz szellemeket.

Fotó: Csonka Péter

A növény kedveli a homokos legelőket, tisztásokat, ezért hazánkban sűrűn találkozhatunk vele. Első évben csak tőlevelei jelennek meg a földfelszínen, egyenes száruk csak a második évben nő ki. Az 1-2 méter magas növény alsó részében a tőlevelekhez hasonló 20-30 cm hosszú csipkézett szélű, tojásdad alakú levelek nőnek, melyeket sűrű szőr borít – innen a növény neve. A szár felső részén kisebb levelek ülnek. A virágok a szár tetején hosszú fürtökben nőnek. Egy-egy virág 3-5 cm átmérőjűre nő, színük – mint népi nevei is mutatják – élénksárga. Júniustól augusztusig gyönyörködhetünk a szép látványban, ez a szöszös ökörfarkkóró virágzási ideje.

Hogy a rossz szellemektől megvéd-e, arra nincs tudományos bizonyíték, ellenben számos testi betegséget gyógyít, és ez persze átvitt értelemben lehet szelleműzés is. Leginkább torok- és légzőszervi problémákban segít. A növény begyűjtése roppant egyszerű: a gyógyító vegyületek a virág szirmában találhatóak, így virágzás idején gyűjthetjük. Szárítást követően teafűként használhatjuk. Egy evőkanálnyi szirmot öntsünk föl 2 dl meleg (nem forró!!) vízzel! 15 percig hagyjuk állni, szűrjük le, és már ihatjuk is. Mivel a belőle készült teának nincs jellegzetes íze, hozzákeverhetjük más teához, gyógyhatásából mit sem veszít. Igyunk naponta 3 pohárral!

Az észak-amerikai indiánok a növény leveléből cigarettát sodortak, ezzel enyhítve a hörghurutot.

Már a középkorban is közkedvelt gyógynövénynek számított, köptetőnek, lázcsillapítónak, gyomorfájásra, hasmenésre használták. Nyálkaoldó hatása miatt a letapadt váladékot fellazítja, így azt könnyebben felköhögjük, így panaszunk hamarabb elmúlik. Mivel légzőrendszerünket kiválóan tisztítja, asztmásoknak is javasolt használata. A belőle nyert tea emésztőrendszerünkre is jó hatással van, hasmenésre kiváló orvosság. Sárga színe miatt szőkéknek szánt samponokban is találkozhatunk a szöszös ökörfarkkóróval.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1076 Hits
0 hozzászólás

Erdei fülesbagoly: szemüveges tudós és halálhírnök

Az emberiség egyik leggyakoribb madárszimbóluma a bagoly. Az európai kultúrkörben többnyire a tudást, a bölcsességet kapcsolják hozzá. Számos tanintézmény viseli címerállataként, de a könyvtárak, könyvesboltok is előszeretettel használják logójukban. Magyarországon ki ne ismerné minden idők legtalálékonyabb bagoly orvosát, Dr. Bubót? Egy legenda szerint a bagoly azért éjszakai állat, mert ellopta a legszebb virágot, a rózsát. Bűnéért lakolnia kellett, ezért a többi madár száműzte őt az éjszakába. Sok olyan fogalmat, tulajdonságot is hozzá kapcsolnak, amelyekkel az emberek az éjszakát, a sötétséget hozzák összefüggésbe. Az ókori rómaiak a boszorkánysággal azonosították ezt az éjszakai ragadozó madarat, kontinensünkön pedig sokfelé a halál hírnökének tartják. A néphiedelem szerint a bagolyhuhogás a legrosszabb hírt tudatja velünk: valaki itt hagyta a földi létet. Ezért régen nagy számban pusztították a baglyokat, ami sajnos, létszámuk drasztikus fogyatkozásához vezetett.

Hogy a bagoly név honnan ered, etimológusainknak nem sikerült ez idáig megfejteni, de az erdei és füles jelzők könnyen érthetőek, nem is igényelnek magyarázatot.

A fülesbagoly előszeretettel költözik ritkás erdőkbe, a lombhullatók közt érzi igazán otthon magát. Az ember közelsége nem riasztja, ezért falvakban és városokban is találkozhatunk vele. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. A kellemes éghajlatú vidékeken egész évben fellelhető, de a hidegebb területekről télen délebbre vándorol. Sokan nem tudják, de az erdei fülesbagoly nem épít fészket, más nagytestű madarak (szarkák, varjúfélék) fészkébe költözik be. Egyéb rokonai sem jeleskednek a lakásépítésben, az uhu sziklamélyedésekbe, a macskabagoly pedig faodvakba költözik be.

Fotó: Csonka Péter

Megjelenése meglehetősen egyedülálló. Tollazata finoman mintázott, rozsdabarna színe remekül álcázza a vadászt. Tollpihékkel díszített puha fülével nagyon élesen hall, pontosan be tudja azonosítani, hogy áldozata éppen hol van, és merre mozdul. Rágcsálókkal táplálkozik, elsősorban mezei pockokat, egereket ejt el. Vadásztaktikáját a kiváló megfigyelő-képességére és rendkívüli sebességére alapozza: a fák ágain, épületek tetején vár, míg megérkezik az eledel, ekkor hirtelen mozdulattal zuhan alá, hogy karmaival magával ragadja a prédát. Horgas, éles csőre halálos fegyver. Ezzel üti agyon az áldozatát, semmi menekülési esélyt nem hagyva neki. Ez a teljesítmény azért is bámulatos, mert mindezt vaksötétben hajtja végre, éjjel. Télen, ínségesebb időkben kisebb madarakat is elejt, főleg verebeket.

Fészekalját viszonylag korán megtölti, már márciusban 4-5 fehér tojással büszkélkedhet az erdei fülesbagolypár. A tojó 27-28 napon át kotlik, mire kikelnek a szőrmók bagolyfiókák. 4 hét után a csemeték elhagyják a fészket, és a környező fák ágaira telepszenek le. Ekkor még a szülők táplálják őket. A fiókák sajátos síró hangot hallatnak, ezzel jelzik, hogy éhesek, és várják a szülőktől az elejtett egeret. Ebben az időszakban – mivel repülni még nem tudnak – gyakran találhatunk földre pottyant bagolyfiókákat. Ezek azonban nem árvultak el, nem kell hazavinnünk vagy madárvédő egyesületet értesítenünk miattuk. A legjobban tesszük, ha visszahelyezzük őket egy faágra, ahol a szülő úgyis megtalálja a kicsit, a „vészjelzését” követve.

Az erdei fülesbagoly az egyetlen bagolyfaj, amely csoportosan telel. A vezérbagoly jelöli ki a téli szálláshelynek megfelelő facsoportosulást. A hímek ezen időszak alatt jelölik ki a nyári szállást, ahova később párjukkal költöznek. A telelő csoport márciusig marad együtt. A jó telelő helyeket megjegyzik, és évekig visszajárnak oda.

Magyarországon elterjedt a madárfaj, ennek ellenére a védett madarak közé tartozik, eszmei értéke 50 ezer forint. Ha azt szeretnénk, hogy bagoly költözzön a szomszédságunkba (és nem vagyunk babonásak, azaz nem félünk halálhozó hírétől), építhetünk varjú- vagy szarkafészkeket a fák ágaira, vagy bármi olyan nagytestű marárét, amely fészkébe szívesen költözik az erdei fülesbagoly.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1107 Hits
0 hozzászólás

Inváziós, de hasznos növény a kanadai aranyvessző

Aranyeső, aranyfa, aranyvessző – nevükben hasonlítanak, ám mindhárom elnevezés más-más növényt takar. Nem csoda, hogy sokan összetévesztik őket, hiszen a nevük mellett színük is hasonló: mindhárom növény arany színbe öltözteti a tájat élénksárga virágzatával. Az aranyeső pillangósvirágú, gyerekkorunk egyik legismertebb növénye, az aranyfa pedig az olajfélék családjába tartozik. Mostani főhősünk, a kanadai aranyvessző az őszirózsák „családtagja”.

Fotó: Csonka Péter

A növény az amerikai földrész felfedezése után került át kontinensünkre. A fészekvirágzatúak azon túl, hogy népes család, evolúciós szempontból fejlettek, ezért könnyen hódítják meg az új területeket. Európában a kanadai aranyvesszőt inváziós fajként tartják számon. Bár eleinte csak dísznövényként termesztették, hamar kivadult, és a környező ökoszisztémákat rendre elfoglalta. A faj elterjedését segíti, hogy gyengébb minőségű termőföldeken is megél.

Ez a lágyszárú évelő növény akár 2 méter magasra is megnőhet. Föld alatti gyökértörzse számos járulékos gyökeret ereszt, melyekből később újabb szárak nőnek ki. Ez azonban csak a vadon nőtt növényekre jellemző, a nemesített faj nem ilyen „erőszakos”. Szőrös, hosszú szárából kinövő levelei váltakozó állásúak, sötétzöldek és alsó felükön szintén szőrösek. A virágok a szár csúcsán nőnek. A könnyen felismerhető sárga füzéreket a rovarok előszeretettel porozzák be, ugyanis a kanadai aranyvessző bőségesen termel nektárt. Kaszattermése apró, melyet kis, pitypangéhoz hasonló ernyő repít messze. A földre érkező termés a téli fagyokat is átvészeli, akár 2 év múlva is kicsírázhat!!

A 17. századi európai megjelenését követően sokáig kertészetekben, botanikus kertekben nevelték a kanadai aranyvesszőt. Később a méztermelők húztak hasznot a bőséges virágzatból. A 19. századra viszont meghonosodott, és gyorsan elterjedt Európa-szerte. Parlagföldeket, útszéleket, vasúti nyomvonalakat sajátított ki, sokszor az őslakos fajok rovására.

Fotó: Georg Slickers

Annak ellenére, hogy sokan gyomnövényként tekintenek rá, gyógynövényként is megállta a helyét az idők során. Légúti panaszokat enyhít, ha teát főzünk belőle. Vesebajt gyógyít hatékonyan, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó tulajdonsága jótékony hatással van vese- és hólyagbántalmak, húgyúti fertőzések, vesegyulladás esetén, de kisebb vesekövet is képes kihajtani a szervezetből. Nők gombás fertőzés esetén hüvelyöblítőként vehetik hasznát. Borogatás formájában segíthet sebek, ekcéma, bőrgyulladás gyógyulásában.

Bár sok hasznos felhasználása van, fölösleges termeszteni, hiszen találunk belőle eleget a környező domboldalakon, ligeterdőkben vagy akár mezőkön. Ha mégis úgy döntünk, hogy szépsége vagy gyógyhatása miatt kertünkbe ültetnénk, figyeljünk rá, ne hagyjuk nagyon elszaporodni! Gondozására sok figyelmet nem kell szentelnünk, hiszen az egyik legéletrevalóbb növényfajról beszélünk.

Tovább a teljes bejegyzéshez
115 Hits
0 hozzászólás

Ez nem fából vaskarika! Reális lehetőség a vörösiszap újrahasznosítása

Az idei, szám szerint ötödik Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítás helyszíne a budapesti Vasúttörténeti Park csarnoképülete volt. A tömegközlekedési eszközzel nehezen megközelíthető helyszín is szerepet játszott abban, hogy kevés laikus érdeklődő látogatta meg az eseményt. Igaz, egy szakkiállítás elsősorban a szakmának szól, de több olyan kiállítóval találkoztam, akik civileknek is igazán sok érdekességet tudtak volna mondani, nem is beszélve azokról a környezetvédelmi civil szervezetekről, akik számos érdekes témát bemutattak. Örültem volna, ha sok nem szakmabeli érdeklődő hallhatta volna Dr. Kovács Balázs előadását a vörösiszap újrahasznosításának lehetőségeiről. Persze ez egy igen bonyolult, több szakmát érintő ügy, ám nem kevés olyan vetülete van, ami bárki számára izgalmas lehet, aki népszerű tudományos szinten csak kicsit is érdeklődik a környezetvédelem, vagy a technika fejlődése iránt. Almásfüzitőn cégem több vörösiszap-tározó tájba illesztését végzi, számunkra tehát magától értetődően ez fontos kérdés, minden vonatkozásában.

Egyre több tudományos munka foglalkozik a vörösiszap újrahasznosításával – kezdte előadását Kovács Balázs. A több szempontból is előremutató újrahasznosítást az EU hulladékgazdálkodási irányelve is kiemelten fontosnak tartja. Földünket tesszük élhetőbbé azzal, hogy egy legalább részben újrafeldolgozható vagy új nyersanyaggá alakítható anyagot nem tározókban helyezzük el, nem ott őrizzük az idők végeztéig. A vörösiszap ritka fémeket tartalmaz, melyek a világon csak korlátozott mennyiségben és csak bizonyos területeken bányászhatóak, miközben különböző ipari tevékenységeknél létfontosságúak. Jogosan merül fel hát a kérdés, hogyan lehetne ezekhez hozzájutni.

Különböző országok más és más módszerekkel kezelik a vörösiszapot – ismertette az előadó. Sok ország, köztük Görögország, Ausztrália, Franciaország, évtizedeken keresztül egyszerűen a tengerbe engedte, ami, lássuk be, nem túlzottan környezetbarát megoldás. Ezt a módszert néhány éve betiltották, így jelentősen felgyorsítva az újrahasznosítást célzó kísérleteket. A világ számos országában ugyanis a gyárak nagy része nincs felkészülve a tárolásra. Pedig éppen ez a másik lehetőség a vörösiszap kezelésére, hogy mint Almásfüzitőn is, tározókban helyezik el. Éppen ez teszi lehetővé, hogy ma a feldolgozás lehetőségein gondolkodjunk. A jövő egyértelműen az újrahasznosításé! Bár illúzió, hogy nulla hulladék keletkezzen ennek során, de jelentősen csökkenthető a tárolandó anyag mennyisége, ráadásul a ritka földfémeket kinyerhetjük. A maradék anyag egy részét fel tudja használni az építőipar. A vörösiszap és az erőművi pernye elegyéből például geopolimer állítható elő, ami a térkőgyártás egyik alapanyaga lehet. A cél csak a haszonanyagok minél nagyobb mértékű kinyerése és a vörösiszap közel teljes mennyiségének hasznosítása esetén valósítható meg. 

A vörösiszapok, függően a feldolgozott bauxit minőségétől, az alkalmazott technológiától, különböző összetételűek lehetnek. Almásfüzitőn a vörösiszap egyebek mellett céliumban, lantánban, neodímiumban, ittriumban gazdag. Mind kiváló nyersanyag a hi-tech ipar számára.

A kinyerés módozatát illetően fontos kísérletek folynak szerte a világon és Almásfüzítőn is. Ma már az a legfőbb kérdés, hogyan lehet a laboratóriumi folyamatokat az iparba átültetni, mennyire lehet a folyamat költséghatékony és környezetbarát. A kutatás csak számos szakterület képviselőjének együttes munkájával oldható meg, így részt vesz a munkálatokban vegyész, kémiai analitikus, mineralógus, alkalmazott matematikus, környezetmérnök, folyamattervező mérnök, anyagmérnök, eljárástechnikus és még sokan mások. Almásfüzitőn hazai egyetemek és neves szakértők is részt vettek a munkában, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Szent István Egyetem, a Cemkut Cementipari Kutató Kft. és egyéni szakértők.

Minden módszer számos előnnyel és hátránnyal bír – hallottuk az előadótól. A savas kioldás vagy hidrometallurgia nagy savigénnyel jár, ami költségessé teszi az eljárást. Ekkor sav hozzáadásával a vörösiszapból ülepítés során különböző anyagok válnak ki, mint vas, alumínium vagy szkandium. Egyszerűségét tekintve előnyös ez a módszer, hiszen a sav munkájához csak a gravitáció kell, azaz, hogy leülepedjenek ezek az anyagok. Egy másik módszer a pirometallurgia, ami a magas hőmérsékleten való kezelést jelent. Az olvasztás során nyersvasat nyerhetünk ki, a salak savazása során pedig alumíniumhoz és különböző ritka földfémekhez juthatunk.

Hogy minél hatékonyabban kinyerhessük a ritka földfémeket, a kísérlet része az is, hogyan lehetne a vörösiszapot előkészíteni, hogy jobban viselkedjen a folyamat során. A savas kioldás és ülepítés mellett például különböző szeparációs módszereket is teszteltek. Rázás, centrifugálás, ultrahangos aktiválás, savazással való gélesítés – szerepelt eddig.

Összefoglalva a tanulságokat, azt mondhatjuk, hogy bár még nincs meg a tökéletes felhasználási eljárás, a mozaik darabjai kezdenek összeállni. A jövőben a legjobb módszerek kikísérletezésére ajánlatos egy kisüzemi technológiai sort összeállítani, hogy élethűbb körülmények között folytatódhasson a tesztelés. A vörösiszap felhasználásának nem ismerjünk minden lehetőségét, idővel újak jelenhetnek meg – jelentette ki Kovács Balázs. 

 

Tovább a teljes bejegyzéshez
1681 Hits
0 hozzászólás

Szürke légykapó: a természetes rovarirtó

Itt az utolsó lehetőség, hogy még idén találkozzunk vele, a szürke légykapó ugyanis augusztus és október között délre vonul. Ám amilyen hűvösek a napok és különösen az éjszakák, lehet, hogy a többségük már úton is van. De ne aggódjunk, a veréb távolabbi rokona jövő május-április környékén visszatér, gyakran ugyanarra a költőhelyre. E szorgos, hasznos madárka Európában és Ázsia nyugati részén őshonos, ahonnan a téli hónapokra Afrikába és Ázsia déli részére költözik.

Fotó: Csonka Péter

Magyarországon szinte bárhol találkozhatunk a 45-75 ezer pár tagjaival. Szívesen választják erdők tisztását lakóhelyül. Nem fél az embertől, lakott településekre, parkokba is gond nélkül beköltözik. Sőt, gyakran épületek zugaiban, falüregekben, gerendákon épít fészket magának. Ha szeretnénk, hogy kertünkben önkéntesként segítsen nekünk a rovarok számának csökkentésében, helyezzünk ki odút neki!

E kisméretű madár szárnyainak fesztávja 23-26 centiméter, súlya alig 14-20 gramm, azaz verébméretű. Színe, mint neve is mutatja, szürke, némi barnás árnyalattal. Mellénye fehér, hosszanti sávok díszítik. Közeli rokona a kormos légykapó, amely csak abban különbözik tőle, hogy a hím tollazata karakteresebb, fekete-fehér.

Ágakon üldögélve szemeli ki áldozatát, magasból csap le a gyorsan repülő rovarokra. A légykapó nem válogatós, szúnyog, darázs, szitakötő egyaránt megfelel neki, és természetesen a légy. Már csak azért is, nehogy meghazudtolja nevét. Zsákmányszerzés után türelmesen visszaül leshelyére. Ha az időjárás hűvösebbre fordul, és a levegőben már kevesebb rovart lehet elcsípni, a földön ugrálva vadászik, vagy fák törzséről ragadja el a mászó bogarakat. Amennyiben rovart nem talál, a szürke légykapó vegetáriánus üzemmódra vált, és kis bogyókat gyűjt: fekete bodzát, somot, madárcseresznyét vagy fagyalt. A növényevés leginkább a tavaszi és őszi táplálkozására jellemző.

A hím általában a tojó előtt pár nappal érkezik a költőterületre, és énekével édesgeti magához párját, fáról fára röppenve mutatva neki a kiszemelt fészekhelyeket. Ha a tojó eldöntötte az ingatlan megépítésének ideális helyszínét, kezdődik a fészekrakás. A munkálatokat többnyire a tojó végzi, 4-6 nap alatt készül el az új családi otthon. A puha bélelésre kifejezetten igényes a szürke légykapó, finom növényi szálakat, faháncsot, tollat, mohát, pamutszálat, bármit felhasznál, hogy lakhelye minél kényelmesebb legyen.

Általában 3-5 tojásból áll a fészekalja. Évente egyszer, ritkábban kétszer költ. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki, ekkor az etetés elsősorban a hím feladata. A kicsik két hét után elhagyják a fészket. Hazánkban a faj nem fenyegetett, de védett. Eszmei értéke 50 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
855 Hits
0 hozzászólás

Mi újság a vörösiszap-tározókon?

Az almásfüzitői vörösiszap-tározókon sem más az élet, mint bárhol egy nyár végi mezőn: a tavaszi harsogó zöld után ebben a forróságban inkább a fakóbb színek dominálnak, érik a mezei virágok termése. Még kitart a cickafark, a fehér párnácskák a magas fűből is kikandikálnak. A szellőrózsabokrok üde színfoltként színesítik a tájat. A rekkenő hőségben egy nagy zümmögő kórusként az apró rovarok és bogarak teszik a dolgukat, a környező fák ágait pedig a rájuk leső madarak szállják meg. Így van ez minden évben, ahogy az is megszokott, hogy a terület folyamatos karbantartásának részeként idén is lekaszáltatjuk a füvet a tározókon. Ez nemcsak azért szükséges és hasznos, hogy az inváziós növényfajok ellen védekezzünk, hanem hozzájárul a rét sokszínűségének fenntartásához, ahhoz, hogy sokféle növényfaj gazdagítsa a területet. Persze látványnak is szebb a frissen kaszált terület, mint a derékig érő elsárgult növénytenger. Természetesen a kaszálást hozzáértők végzik, akik figyelnek az ilyenkor kötelező szabályok betartására, a vadvédelemre és arra is, hogy búvósávok maradjanak munka közben az állatoknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
538 Hits
0 hozzászólás

Szarvaskerep: nem szarvas és nem madár

Első olvasásra egyértelműnek gondoltam: ez csak állat lehet, leginkább egy ritka madár. Kiderült, rosszul tippeltem. A szarvaskerep növény, és ugyan összességében nem túl látványos, de virágzatának színe gyönyörű sárga.

Tovább a teljes bejegyzéshez
720 Hits
0 hozzászólás

Szürke, de nem jellegtelen: a hamvas küllő

 A nagy testű harkályok látványos madarak, kopácsolásukkal hívják fel magukra a figyelmet, így a hamvas küllőt is megleshetjük az erdőben sétálva. Családjának kevésbé ismert tagja, gyakran össze is tévesztik a rokonsággal. Neve tollazatának színére utal, pedig ő sem egy szürke veréb! Háta és szárnya például egyaránt élénkzöld, amely alul sárgába hajlik át, szárnyai végét fekete-fehér sávok díszítik. Farktollait pedig szárnyával hozta összhangba stílustanácsadója, így azokat szintén fekete-fehér csíkok díszítik. Hasa, nyaka és feje szürke, azaz hamuszínű – innen a neve, nem véletlenül hívják szürke küllőnek is. Legközelebbi rokona a zöld küllő, mellyel könnyen összetéveszthető. A legfeltűnőbb különbség, hogy a hamvas küllő fejét díszítő vörös folt kisebb, a tojón azonban semmi nyoma a párválasztásban oly fontos ékességnek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
839 Hits
0 hozzászólás

Cickafark: nem véletlenül nevezik patikai ezerlevelűfűnek

A cickafark legkedveltebb gyógynövényeink közé tartozik. Hazánkban nagyon elterjedt, részben ennek köszönhető, hogy különböző tájegységeken más és más néven nevezik. Van, ahol a tulajdonságára utal a név: például gyógyhatására (orvosi cickafark), kinézetére (cickóró, cickafarkkóró) vagy akár a kettő kombinációjára (patikai ezerlevelűfű). A cickafark név a német Katzenschwanz, azaz macskafarok tükörfordítása.

Az őszirózsafélék családjába tartozó cickafark nemzetsége mintegy száz fajt számlál, egyike a Magyarországon legelterjedtebb mezei cickafark is. Ritkább a hegyközi cickafark, a homoki cickafark, a kenyérbél cickafark, melyeket magyar jogszabályok is védenek, eszmei értéküket 5-10 ezer forintban állapították meg. Fokozottan védett a Horánszky-cickafark és a Tuzson-cickafark, ezek értéke 100 ezer forint.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2024 Hits
0 hozzászólás

Barázdabillegető: a szerelmi bűvölet szimbóluma

A nálunk népiesen jányka- vagy leánykamadárnak is nevezik. Karcsú testalkatú, hosszú lábú énekesmadár, hosszú farkát magasan viseli, és gyakran fel-le billegeti. Innen kapta nevét. A nyelvújításkor Kazinczy Ferenc billegénynek nevezte el. Az összetett szó előtagja is könnyen megfejthető: szántás idején a barázdák között keres táplálékot. Erdélyben ezért használják rá a szántóka nevet is.

Ez a látszólag egyszerű madárka több nép mitológiájában jelentős szerepet játszik, sok helyütt teremtő erővel bíró, szent lényként tisztelik. A görögöknél a szerelmi vágy madara. Más hiedelemkörben halálmadár, legalább is felbukkanása inkább balszerencsét jelent. Szinte mesei hiedelmeknek is kapcsolódnak alakjához, például az, hogy kapott három cseppet az ördög véréből, ezért szinte elpusztíthatatlan, és jaj annak, akinek sikerül, mert attól kezdve sok jóra nem számíthat életében.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1079 Hits
0 hozzászólás

Gólyatöcs: mintha gólya lenne, de mégsem az. Azért mi szeretjük!

Mintha Salvador Dalí vagy Hieronymus Bosch tervezte volna írásom főszereplőjének testfelépítését, annyira meghökkentőek az arányai. Kis testéhez képest hosszú lába furcsa kinézetet kölcsönöz neki. Mintha csak apró gólya lenne, a spanyol nyelv nem véletlenül nevezi „cigenuelá”-nak, azaz gólyácskának. Magyar földön is több erre utaló elnevezést kapott: gólyalábú, széki gólya. Vannak más népi neve is: széki szarka, gyöngyvérlile. A „széki” az élőhelyére utal, szikes talajú földön, mocsaras helyen érzi jól magát, a gyöngyvérlile pedig jelzi, hogy a madár a lilealakúak rendjébe tartozik. És a töcs? Nos, aki már hallotta a címben szereplő madarunkat, nyilvánvalóan rájött, hogy ez az utótag hangutánzó szóból lett madárnévvé.

Tovább a teljes bejegyzéshez
629 Hits
0 hozzászólás

„Bodzavirágból hullik a sárga virágpor”

A bodzavirág mindenkiben a májusi hónap kellemes melegét idézi fel, nem is véletlenül. Sok népdal szól erről a sárgásfehér virágról, és többnyire a szeretett személy, a fehér menyasszonyi ruha a téma. Nemes Nagy Ágnes egyik versében a kék égen úszó felhőkhöz hasonlítja a virágernyőt, ahogy nemrég a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilmben dallá formálva hallhattunk is.

Tovább a teljes bejegyzéshez
746 Hits
0 hozzászólás

Az izgalmas násztánc mestere: búbos vöcsök

Főként állóvizeinknek köszönhetően a búbos vöcsök szereti hazánkat, 3-4 ezer pár fészkel Magyarországon, de számos példány él folyóink mellett is. A mi éghajlatunkon rövid távú vonuló, az év nagyobb részét (március és november között) itt tölti, ám enyhe teleken sok példány végig kitart. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen találkozhatunk vöcsökfélékkel.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1150 Hits
0 hozzászólás

A szegfű szerény rokona

A mécsvirág kinyílik

s a húnyó láthatárnak

könyörg a napraforgó;

a tücskök már riszálnak,

odvában dong a dongó

s álmos kedvét a bársony

estében égre írta

a röppenő pacsirta;

Tovább a teljes bejegyzéshez
999 Hits
0 hozzászólás

A vízpartok szerelmese: a réti cankó

Sokféle cankófajta tölti napjait rövidebb-hosszabb ideig hazánkban, és bár sok mindenben különböznek egymástól, általában jellemző rájuk a pipaszár láb és a hosszú csőr. Ennek köszönhetik nevüket. Testfelépítésükben, sőt életmódjukban is, emlékeztetnek ugyanis a gólyákra. Így történhetett, hogy a gólya hangutánzó, tájnyelvi nevéből, a cakóból szóhasadással létrejött a cankó. Tehát a cankóknak közük sincs a szó „sör vagy pálinka salakja, alja” jelentéséhez. A vizek szerelmeseiként még a feltételezést is kikérnék maguknak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1046 Hits
0 hozzászólás

Egy egész patikára való gyógyszert helyettesít az orbáncfű

Az orbáncfüvet (közönséges orbáncfű, orbáncvirág) már az ókorban ismerték, a középkori kertekben pedig sűrűn lehetett vele találkozni, gyógyhatású anyagként már akkor nyilvántartották hivatalosan. Gyógyító erejének tisztelete a kezdetektől fogva töretlen, és az évszázadok során csak bővült a felhasználási területe.

Ma például már ritkán használják ördögűzésre, míg a középkorban ez gyakorta megtörtént, innen a növény ördögűző elnevezése. Levelének perforáltsága miatt a néphitben még ma is él az az elképzelés, hogy rossz szellemek búvóhelye.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3333 Hits
0 hozzászólás

Országunk ritka vendége: a szalakóta

Színes, mint a gyurgyalag, pontos, mint a vércse, vándor, mint a fecske és hazánkban sajnos manapság ritka, mint a fehér holló. A Dunántúlon, így Komárom-Esztergom megyében, tehát Almásfüzitőn is csak elvétve látni, utoljára az 1960-as években költött ezen a vidéken. Magyarországon leginkább az Alföldön él. Azért is látható ritkán, mert későn, április közepén érkezik hozzánk, és az elsők között, sokszor már augusztusban elvándorol. Európa és Ázsia mediterrán, illetve sztyeppés övezeteit preferálja, ahonnan télire Dél-Afrikába vonul.

Tovább a teljes bejegyzéshez
6498 Hits
0 hozzászólás

Ebcsont beforr: de jó, ha segít a nadálytő!

Fűben, fában orvosság – állítja a régi mondás, és tegyük hozzá: sokszor leginkább a gyökerében. Ilyen a természetes házi patika egyik fontos növénye, a fekete nadálytő is.

Az Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú vidékein leginkább nedves helyeken nő, és a félárnyékot kedveli, ezért mocsarakban, vízpartokon, valamint árnyékos erdőszéleken, réteken találhatjuk meg. Szára 50-80 cm magasra nő, érdes szőrök borítják. Levelei hosszúkásak, lándzsa alakúak, hullámos élűek. Ibolyás-rózsaszínű virágai egy felkunkorodott fürtre hasonlítanak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2234 Hits
0 hozzászólás

Jégmadár: a halak gyönyörű réme

Sok madárhatározó és állatos könyv borítóján találkozhatunk bolygónk egyik legszebb szárnyasával, a jégmadárral. Nem csoda, hogy a jégmadarat a madarak ékszerének is hívják. Nem csak megjelenésében különleges főhősünk, a görög mitológia egy története is hozzá fűződik. Alküonéről kapta latin nevét (Alcedo atthis), aki Kéüx király felesége volt. A királyné megálmodta férje vízbefulladását, és mikor meglátta a halott királyt, az istenek jégmadárrá változtatták. Kétségbeesett jajongására az istenek megszánták, férje is madárrá válhatott, így a halál után is együtt maradhattak.

Tovább a teljes bejegyzéshez
2710 Hits
0 hozzászólás