Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Kézzel vagy géppel? Ez itt a kérdés!

Egyeseknek meditáció, másoknak undorító házimunka, megint másoknak egészségügyi kérdés a mosogatás. Bárminek is tekintjük, valahogy meg kell tisztítani az életmaradékos edényeket, nem vehetünk minden étkezéshez új étkészletet! Az idők során új és új megoldások jelentek meg, ma már a legtöbb helyen meleg víz folyik a csapból, nem kell dézsában vizet forralni, egyre hatékonyabbak a mosogatószerek, készen vásárolhatók speciális mosogatószivacsok. Ki ki eldöntheti, számára mi a legmegfelelőbb módszer. A mosogatás modernkori nagy kérdése, hogy mosogatógéppel vagy klasszikus kézi mosogatással tisztítsuk meg edényeinket? A következőkben több szempont alapján körüljárom a problémát.

Mindenki másként mosogat pénze, ideje, energiája, tisztasági elvei szerint. Környezetünk szempontjából az elhasznált vízmennyiség a legfontosabb kérdés. Mosogathatunk folyó vízzel, a mosogatómedence tálcájában vagy egy tálban is. A folyamatosan nyitott vízcsapot csak kis mennyiségű edény elmosásához ajánlom, hiszen több edény esetén rengeteg víz folyik el üresjáratban. Amennyiben mégis ragaszkodunk ehhez a módszerhez, akkor is van takarékosabb megoldás. Egy perlátor beszerzése pár száz forintunkba kerül, de sokat spórolhatunk vele mind pénztárcánknak, mind környezetünknek. Mivel ez az eszköz szétoszlatja a kifolyó vízsugarat, 50-70%-kal kevesebb vízzel is ugyanolyan hatékonyan tudunk mosogatni.

Ha mosogatószeres vízben mosogatunk, napi 20-30 liter vizet is megtakaríthatunk. A víz ára literenként 0,22 forint, az évente körülbelül 2 ezer forintot jelent. Ez persze nem sok, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy így évente 9 ezer literrel kevesebb vizet kell megtisztítani háztartásonként. Ez pedig már nem kevés, különösen, ha sokan váltanának át a folyóvizes mosogatásról.

Egy bonni egyetem kutatói érdekes kísérletet folytattak. A vállalkozó szellemű 113 kísérleti alanynak ugyanannyi szennyes edényt adtak elmosogatásra, akik szabadon választhattak, hogyan tisztítják meg ezeket. Mint kiderült, nincs két ember, aki ugyanúgy járt volna el. Az edények tisztaságát a kísérlet vezetői a művelet után 1-10 skálán értékelték, és ebből kiderült, hogy a végeredmény nem függ sem a mosogató személy nemétől, vagy nemzetiségétől, sőt, az edények tisztasága nem volt arányos a műveletre fordított vízmennyiséggel sem! Mindegy, hogy szivacsot vagy rongyot alkalmazunk, balról jobbra dörzsöljük a tányért vagy fordítva, csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk türelmesek, alaposak, és jó-e a szemünk. Egy valami azonban egyértelműen bizonyítást nyert: vízfogyasztásban a legügyesebb mosogatók sem vehették fel a versenyt a modern mosogatógépekkel.

Egy AAA besorolású mosogatógép hatod annyi vizet és kevesebb mosogatószert használ el, mint az, aki kézzel mosogat. Az új, modern mosogatógép-tabletták kiválóan elbánnak a szennyeződésekkel, semmivel nem rosszabbak, mint a kézi mosogatószerek. Ha figyelünk környezetünkre, és miért ne tennénk, hiszen ez mindannyiunk érdeke, nos, ez esetben fontos, hogy ne a foszfátos, vegyszeres szereket használjuk, hanem inkább a természetes összetevőkből állókat. Az eredmény ugyanaz lesz, de az utóbbiak lebomlanak úgy, hogy közben nem károsítják a környezetet.

Az energiatakarékosság is fontos szempont. Ha a vizet fel kell melegítenünk, az legtöbb esetben nagyobb költséggel jár, mintha a mosogatógép tenné ezt. A mosogatáshoz emellett általában fényre, azaz világításra is szükség van, ami tovább emelheti a kiadásokat. És a mosogatással töltött idő is lényeges szempont. Ha minden nap csak 15 percet foglalkozunk mosogatással, az éves szinten 91 órát jelent, ami nem kevés. Mindez amellett szól, hogy vegyünk mosogatógépet, legalább is, ha van rá hely a konyhánkban.

Még nem említettem persze egy igen fontos szempontot. A mosogatógép árát. Bizony, ha csupán anyagilag számoljuk, a mosogatógép ára soha nem fog megtérülni. Igaz, amikor autót vagy egy bútort veszünk, akkor is tudjuk, hogy az a kiadás nem megtérülő befektetés, hanem többnyire egy kényelmi beruházás. Egy minőségi mosogatógép 80-100 ezer forintba kerül. Ez nagy kiadás, de sokáig jó szolgálatot tehet, kényelmesebbé teszi életünket, és nem utolsó sorban jobban óvja környezetünket, mint a hagyományos mosogatás.

Tovább a teljes bejegyzéshez
3502 Hits
0 hozzászólás

Füstmentes légkör és egy kis történelmi háttér

A dohány az amerikai kontinens felfedezésével terjedt el Európában, bár a pipázás, a füstölés szokása nem onnan érkezett. Számtalan kelta leletben találtak apró bronz- és agyagpipákat. Csakhogy azokba különféle szárított füveket tömtek. Amikor 1550 körül Spanyolországba került a dohány növény, a fő szerepét a szúnyogűzésben látták, a dohány mint élvezeti cikk a XVI. századi spanyol matrózoknál jelent meg. Miközben szinte a világ minden pontján elterjedt, az egyház – e szokás mindvégig fő ellenzője – „bűnös élvezetnek” tekintette, és a tiltás mellett lépett fel, valamint velük nagy egyetértésben az orvosok sem pártolták ezt a szokást, már a XVII. században rendszeresen értekeztek a káros hatásairól. 1604-ben megjelentek az első dohányzásellenes röplapok, ez sem a XX. század találmánya! A sok korlátozó intézkedés sem a modern kor találmánya, sőt a mostani korlátozás igazán enyhe az egykorihoz képest! Régen büntetésként nem volt ritka a pénz-, vagy akár halálbüntetés, sőt az orrlevágás. Svájcban pedig létrehozták a dohányosok börtönét.

A XVIII. századot mégis a dohányzás aranykorának nevezik. Szinte az egész világ füstölt az egyszerű emberektől az uralkodókig. A XIX. század tiltásai mögött nem egészségügyi okok álltak, hanem a rendszeres tűzesetek. Debrecenben például annak, aki dohányzással tüzet okozott, egy tehén árának megfelelő büntetést kellett fizetnie, de szinte minden városunkban adtak ki ezért rendeleteket.

Ma inkább csak a füst káros hatásától óvják az embereket azzal, hogy a nyilvános zárt közterületi dohányzást szabályozzák, vagy éppen tiltják, és sok országban tilos a cigarettareklám. Ettől függetlenül persze még él a szokás, és belátható időn belül nem is számolhatunk azzal, hogy teljesen megszűnik. Egy ország van a világban, ahol tiltott a dohányzás, ez Bhután.

Talán szokatlan egy környezetvédelmi blogban erről értekezni, pedig ahogy létezik zajszennyezés, úgy szerintem a dohányzást is joggal sorolhatjuk a környezetre is káros szokások közé. Többnyire csak közvetlen hatásokról beszélünk, ám ha nem is vetekszik egy cigarettázó ember egy gyár füstkibocsátásával, azért sose felejtsük el, hogy mindkettő terheli a levegőt.

Világszinten évente 5-6 billió szál cigarettát gyártanak, igaz, ma már jelentősen megnőtt a vágott dohány fogyasztása is, úgyhogy ez a szám csak hozzávetőlegesen mutatja, milyen jelentős mennyiséget füstöl el az emberiség. Egy 2015-ös felmérés alapján, Magyarországon a nők egynegyede, a férfiak egyharmada dohányzik.

A cigaretta előállítása önmagában is környezetszennyezéssel jár. A dohányföldek miatt sok helyen erdőket vágtak ki, ezzel csökkentve Földünk füstelszívó képességét. A cigaretta égéséhez oxigénre van szükség, a füstje pedig veszélyes szén-monoxidot és erősen környezetszennyező szén-dioxidot juttat légkörünkbe, amit nem csak a dohányosok, de a körülöttük élők is beszívnak, ártva szervezetüknek. Emellett dohányzásellenes szervezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy 4000 különböző kémiai anyag található a cigiben. Nos, ennyi, vagy akár csak a tizede, mindenképpen sok, amely a kis rudacskák elhasználásával por, folyadék vagy egyéb formában ökoszisztémánkba beépül.

A dohányzás végterméke, a cigarettacsikk pedig jó esetben a szemeteskukában köt ki, de sajnos sokszor a járdán hányódik. A természetben eldobott csikk bár hozzávetőlegesen 1 hónap alatt lebomlik, a benne található vegyi anyagok hosszan szennyezik a talajt és a vizeket. Igaz, ma már a csikkeket is újra lehet hasznosítani egy kiváló találmánynak köszönhetően. A magyar feltaláló cégének van olyan gépe, amely kiolvasztja a cigarettacsikkből az újrahasznosítható műanyagot. Az előállított anyag annyira erős, hogy padok gyártásához is felhasználható.

Környezetkárósítóak a dohányzás okozta tűzesetek is. Egy-egy leégő erdővel, felperzselődő fás hegyoldallal csökken a Föld „tüdőkapacitása”, és a regenerálódás hosszú időbe, évtizedekbe telik.

Egyértelműen a legjobb tehát, ha sosem szokunk rá a dohányzásra, vagy ha már erről elkéstünk, akkor igyekszünk leszokni. Megosztok három apró tippet ehhez a nem könnyű vállaláshoz.

·         Keressen olyan erős indokot, amely Önt is motiválja! Például: nem lesz kellemetlen füstszagú a lakása, vagy nem kell az erkélyen vagy a kertben ácsorogva cigiznie, a családban egészségesebb lesz mindenki, csökken a halálos betegségek kockázata. De lehet bármi más, van, akinek az jön be, hogy büszke lesz rá az unokája.

·         Tudatosan kerülje a stresszes helyzeteket legalább egy-két hónapig, mert egy nehezen kezelhető, feszült helyzetben hamarabb rágyújt a leszokóban lévő dohányos.

·         A szokás hatalma sem elhanyagolható. A reggeli szál cigit cserélje almára, reggeli tornára, a cigiszünetek helyett inkább mozogjon, sétáljon egyet! Telefonálásnál vegyen egy tollat, vagy egy gyufaszálat a kezébe a megszokott cigi helyett!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1453 Hits
0 hozzászólás