Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Lépjünk okosan! Mit árul el ökológiai lábnyomunk?

Nem régi hír, hogy idén hét hónap alatt feléltük a Föld egy év alatt újratermelődő energiáját. Az emberiség soha nem látott mértékben aknázza ki a bolygót, jelenlegi fogyasztásunkhoz mérten 1,7-szer nagyobbnak kéne lennie a Földnek, hogy eltarthassa a rajta élőket.

Az ipari forradalommal kezdődő expanzió napjainkra hihetetlen méreteket öltött. Többen élünk a Földön, megnőtt a fogyasztási igényünk, a termeléssel egyre több szennyezőanyagot juttatunk a vízbe, levegőbe, földbe.

Az ökológiai lábnyom fogalma a XX. század második felében jelent meg. William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok arra találták ki, hogy mérhetővé tegyék az emberiség természetre gyakorolt hatását. Ez a szám azt fejezi ki, hogy egy embernek mekkora területre van szüksége önmaga fenntartásához. Az ökológiai lábnyomot hektárban mérik. Ebbe beletartoznak a beépített területek, az állattartásra és növénytermesztésre használt területek, de a szén-dioxid kibocsátást is erre a mértékegységre számítják át. Azt kalkulálják ki, hogy adott kibocsátás lebontásához, mekkora területnyi erdőre, növényre lenne szükség.

A világ lakosságának átlagosan 2,7 ha földterületre van szüksége az élethez. Ez persze a statisztikai átlag. Éppen olyan, mint amikor az étterem terített asztalánál egy jó étvágyú vendég két szelet rántott húst eszik, amit kintről néz egy éhező ember. Statisztikailag nézve fejenként egy szelet hús jut nekik. Nos, az ökológiai lábnyom esetében egy bangladesi lakosnak 0,5 ha, egy Kuvaitban élőnek pedig 10,3 ha az igénye. Magyarországon 2,9 ha a fogyasztásunk. Rosszabb tehát az átlagunk a középértéknél. 1961-ben volt utoljára egyensúlyban a bolygó termőképessége és az emberi fogyasztás. Azóta öt évtized telt el, ez alatt több mint kétszeresére nőtt a Föld lakosságszáma.

Ökológiai lábnyomot nem csak országokra lehet számítani, ezzel a módszerrel fel lehet mérni családok, egyének vagy akár vállalkozások hatását is a természetre. Az interneten számos kalkulátort találhatunk, melyek segítségével kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat. Bár a kérdőív eredményeként csak hozzávetőleges adatot kaphatunk, jó tudnunk, hogy nagyságrendileg hol tartunk, mennyire terheljük a természetet létezésünkkel. Az eredményt aztán összevethetjük az országos, vagy a világátlaggal. Minél kisebb értéket kapunk, annál környezetkímélőbbek vagyunk, de a tesztekből tippeket is kapunk, hogy hogyan vigyázhatnánk jobban Földünkre.

Ha részletesebb kérdőívet töltünk ki, azt is megtudhatjuk, hogyan javíthatnánk szokásainkon, például takarékoskodjunk jobban a vízzel, vagy figyeljünk oda a szelektív hulladékgyűjtésre, esetleg autózás helyett utazzunk tömegközlekedéssel.

Egymagunk persze nem tudjuk megváltoztatni a világot, de ha mindenki odafigyel arra, amit a saját maga megtehet, már előrébb tartanánk, már nagyobb túlélési esélye lenne Földünknek.

Tovább a teljes bejegyzéshez
1102 Hits
0 hozzászólás

A csomagolás is számít

Közszájon forog, hogy „minden magyarnak van egy zacskója, amelyikben zacskót tart”. Bevallom, nálunk is van ilyen otthon, igaz, én rendszeresen használom az eltárolt zacsikat. Van belőlük bőven. Már a műanyag szatyorba is csomagolt árut teszünk, mert mindent becsomagolva kapunk meg az üzletben. Legyen az só, liszt, cukor, fűszer, papír vagy műanyag csomagolásban áll a polcon, esetleg dobozban, minden zöldséghez külön-külön zacskót tépünk, a pékárut papír vagy műanyag tasakba helyezzük. És akkor még csak néhány élelmiszerről esett szó. Legyen szó játékról, vagy technikai kütyüről, minden látványos, színes dobozban kelleti magát. A termékek csomagolóanyaga többnyire a kibontással betölti szerepét, és gyakran nem tudunk mit kezdeni vele. Persze vannak, akik például a mobiltelefon jótállását és kiegészítő eszközeit a gyári dobozban őrzik, de sokan inkább kidobják. Nem mindegy persze, hogy hova!

Tovább a teljes bejegyzéshez
1713 Hits
0 hozzászólás