Vörös és Zöld

Almásfüzitő

Mindent a fedőanyagról

Az egykori timföldgyár az almásfüzitői tározókban helyezte el a termelés melléktermékeként létrejött vörösiszapot évtizedeken át. Ez az itt élők számára köztudott. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy az évek során már megszilárdult iszap felszínéről a legkisebb szellő is messze vitte a vörös port. Erősebb szélben pedig sivatagi tájjá változott a környék.

Tovább a teljes bejegyzéshez
664 Hits
0 hozzászólás

Miért mesterséges?

Eddig csak a technológia látványos részéről esett szó, azaz az eredményről. Arról, amikor a már lefedett vörösiszapon végre megtelepszik az élet, és a természet meghódítja a területet. De mi ennek az alapja? Hiszen azt mindenki sejti, hogy a vörösiszapban nem élnek meg a növények, bár láttam olyan fotókat is, amelyekből látszik, hogy az élet mindenütt helyet követel magának.

A természet helyet követel magának

Szerintem mindenkinek az lenne az első magától értetődő elképzelése, hogy a vörösiszap felszínére földet kell teríteni, annál nincs jobb termőanyag. Ez – most már tudom – több okból sem jó megoldás. Talán a legfontosabb a természetes talajok védelmének a kötelezettsége, amely egyben EU-s irányelv is. Ahogy az Európai Talaj Charta mondja: „A talaj az emberiség egyik legdrágább kincse, mely életteret jelent a növények, állatok és az ember számára. A talaj korlátozottan áll rendelkezésre és könnyen tönkretehető.” Ha van más megoldás, nem szabad termőtalajt bányaterületre hordani, ahova nincs szabad bejárás, mezőgazdasági hasznosítása nem lehetséges. Ráadásul ez kettős kárt jelent, hiszen ezt a talajmennyiséget valahonnan el kellene hozni, ahol hiány keletkezne.

Tovább a teljes bejegyzéshez
541 Hits
0 hozzászólás